Képzeld el, hogy egy kisgyerek szemével látod a világot. Reggelente titokban figyeled a suliba induló diákokat, szép egyenruhában vannak, a hátukon iskolatáska. Már előre elképzeled, milyen lesz… betűket kanyarítani a füzetbe, számolni tanulni, figyelni az órákon. Most nem. Talán jövőre. Eljön ismét a szeptember. Most a testvéred megy tanulni. Megint szeptember - de most háború van. Iskola? A következő szeptemberben beteg vagy. Egy szúnyogcsípés okozta - ez malária.
Az örökbefogadás az első havi támogatási összeg elutalásával válik véglegessé.
Az örökbefogadás folyamata és jogi háttere
Az örökbefogadás jogintézménye a történelem során számos célt szolgált, és rendeltetése többször változott a társadalom fejlődése során. A római jogban az arrogatio és az adoptio két formája létezett, ahol az örökbefogadók csak önjogú római polgárok, családfők lehettek, és legalább 18 évvel idősebbnek kellett lenniük az örökbe fogadottnál.
A feudális és kapitalista jogrendszerben az örökbefogadás az öröklési szerződésből fejlődött ki, elsődleges célja az örökössé válás volt, valamint a család számára utód biztosítása és a család kihalásának megakadályozása.
A modern polgári jogfejlődésben az örökbefogadás ismét lendületet kapott. A XIX-XX. századi modernizáció éles választóvonalat húzott az örökbefogadás régi és mai tartalma közé. Az örökbefogadás jogintézményének modern történetét sokáig a „megtervezett rokonság”, az „(össze)passzolás paradigmája” jellemezte, vagyis az, hogy az örökbe fogadottak külsőleg és belsőleg minél jobban hasonlítsanak az örökbe fogadókhoz.
Az elmúlt évtizedekben azonban mind Európában, mind az Egyesült Államokban megváltozott az örökbefogadás gyakorlata. Az örökbefogadás első európai korszaka az ún. hagyományosan zárt generációk időszaka volt (1950-1970), amikor az örökbefogadás jellemzően a gyermektelen pároknak adott lehetőséget a gyermeknevelésre, és különös hangsúlyt fektettek az eljárás anonim lefolytatására.
Az örökbefogadás második európai korszaka az ún. optimista-idealista örökbefogadás időszaka (1971-1981), amikor a belföldi örökbefogadások esélye csökken, és nagy hangsúlyt kapnak a gyermekek jogai, különösen a származás megismeréséhez fűződő jog.
Az örökbefogadás harmadik európai korszaka az ún. materialista-realista örökbefogadás (1982-1992), amikor kutatások derítették ki, hogy az örökbe fogadó családok számos problémával szembesülnek az intézményből örökbe fogadott gyermekekkel, és egyre növekvő igény mutatkozott a megfelelő képzés, tájékoztatás és segítség iránt.
Az örökbefogadás negyedik európai korszaka az ún. optimista-igényes örökbefogadás időszaka (1993-2005), ahol az örökbe fogadó szülők felkészítő tanfolyamokon vesznek részt és hivatkoznak a gyermekhez való jogukra.
Napjainkban a világ egyre több országában az interetnikus örökbefogadások arányának növekedése jellemző. Ezzel szemben Magyarországon, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban továbbra is a hazai örökbefogadások aránya a magas.
A magyar jogfejlődés jellegzetessége, hogy az örökbefogadást már Werbőczy István Tripartituma is tartalmazta, megengedett volt a kiskorúak és a nagykorúak örökbefogadása egyaránt, elsődlegesen öröklési céllal.
Az 1877. évi Gyámtörvény némileg változtatott az örökbefogadás elsődlegesen vagyonjogi jellegén, kimondva, hogy az atyai hatalom átszáll az örökbe fogadó szülőre. Az örökbefogadás szerződéssel jött létre, és az árvaszék hagyta jóvá.
Az 1952. évi IV. törvény (Csjt.) hatálybalépéséig lehetőség volt nagykorúak örökbefogadására is, de a minisztériumi gyakorlat csak olyan szerződéseket erősített meg, ahol a családi nevelés már korábban is biztosítva volt. A Csjt. fordulópontot jelentett, mert következetesen az örökbefogadott kiskorú részére biztosított családi környezetet és nevelést fogalmazta meg elsődleges célnak.
Ebből egyenesen következett a nagykorú személy örökbefogadásának kizárása, valamint az, hogy a szülői felügyelet minden esetben átszáll az örökbe fogadóra. A Csjt. megszüntette az örökbefogadás szerződéses formáját, és az engedélyezést gyámhatóságra bízta.
Az 1959. évi IV. törvény (1959-es Ptk.) 617. § (1) bekezdése szerint az örökbe fogadott az örökbe fogadó vér szerinti leszármazójaként örököl.
A Csjt. 1974. évi módosítása általánossá tette, hogy a vér szerinti szülő úgy is hozzájárulhat gyermeke örökbefogadásához, ha az örökbe fogadó személyét nem ismeri. Ezek a szabályok az örökbefogadás titkosságának megerősítését jelentették.
Az 1959-es Ptk. 1977. évi módosítása kimondta, hogy titkos örökbefogadás esetén az örökbe fogadott és a vér szerinti rokonai között nincs törvényes öröklési kapcsolat.
1987-ben a jogalkotó összhangot alakított ki az öröklés szempontjából titkos örökbefogadás és a Csjt. titkos örökbefogadási szabályai között.
A Csjt. később feljogosította a gyámhatóságot arra, hogy a gyermek érdekében az örökbefogadást a szülő hozzájárulása nélkül is engedélyezze, de ezt a jogi lehetőséget az 1986. évi módosítás kizárta.
A Csjt. 1990. évi módosítása a titkos örökbefogadások körét kibővítette az örökbefogadhatónak nyilvánítás jogintézményével.
1997. november 1-jén lépett hatályba a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.), amely a gyermeknek a vér szerinti családban történő nevelkedéshez fűződő jogát alapelvként kezeli, és hangsúlyozza a szülői felelősség megerősítését.
A Gyvt. reformokat vezetett be az örökbefogadás terén, amelyek a gyermek legfőbb érdekét szolgálják. Kialakításra került az örökbefogadást segítő Egységes Örökbefogadási Nyilvántartás.
A Gyvt. és a Csjt. rögzítette, hogy a gyermeknek joga van a származása, vér szerinti családja megismeréséhez.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) Negyedik, Családjogi Könyvébe tartozó szabályai lényeges, koncepcionális változtatást nem igényeltek.
A Polgári Perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) már tartalmazza az örökbefogadás felbontása iránt indított perek különös szabályait.
Az örökbefogadás célja és alapelvei
Az örökbefogadás célja azzal áll összhangban, hogy a társadalomban milyen érdekek kielégítését szolgálja. A Gyermekjogi Egyezmény szerint a helyettesítő védelem egyik elsődleges családjogi és gyermekvédelmi eszköze az örökbefogadás.
A Csjt. ennek szellemében fogalmazza meg az örökbefogadás célját és fogalmát: az örökbefogadás olyan jogviszony, ami az örökbe fogadó, annak rokonai és az örökbe fogadott kiskorú gyermek között rokoni kapcsolatot létesít az örökbe fogadott gyermek családban történő nevelkedése érdekében.
Az állam az örökbefogadás jogi feltételeinek meghatározásával, a joghatások és a megszűnés feltételeinek szabályozásával segíti a rokoni kapcsolat kialakítását.
A Csjt. alapelvei között rögzíti a gyermek érdekeinek és jogainak fokozott védelmét, melynek egyik garanciája a gyermeknek a saját családjában való nevelkedéséhez fűződő joga.
Az örökbefogadás céljának több szempontból is jelentősége van: a gyámhatóság csak akkor engedélyezheti az örökbefogadást, ha az a gyermek érdekében áll, és akkor is bontja fel, ha az már nem tölti be célját.
A gyámhatóság ellenőrzési jogot kap az örökbefogadás létrejötte tekintetében, hogy a gyermek családi neveléséről a legjobb belátása szerint döntsön.
A Csjt. „érdekegyensúlyt” kíván teremteni a gyermek és a felek érdekei között, figyelembe véve, hogy az örökbefogadási eljárás a felek kezdeményezésére indul.
Hogyan válik egy gyerek örökbe fogadhatóvá?
Ha a vér szerinti szülő úgy dönt, hogy örökbe adja a gyerekét, és ismeri azt, akinek örökbe adja, akkor nyílt örökbeadásról beszélünk; ha ahhoz járul hozzá, hogy egy általa nem ismert pár fogadja örökbe, akkor titkos az örökbefogadás.
Ezen kívül több módon is örökbe adhatóvá válhat egy gyerek: ha a szülők ismeretlenek, meghaltak, vagy a bíróság megszüntette felügyeleti jogukat; ha a gyerek bekerült a gyermekvédelmi gondoskodásba, de a szülő nem tartja vele a kapcsolatot; és végül, ha a vér szerinti szülő nem teremti meg a megfelelő körülményeket a gyereke felneveléséhez.
Ezekben az esetekben az örökbefogadás mindig titkos.
Ma az örökbefogadások körülbelül kétharmada titkos, egyharmada pedig nyílt. A titkosat kizárólag a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatok (TEGYESZ) intézik, a nyílt örökbeadást pedig hat közhasznú civil szervezet végezheti el Magyarországon.
A nyílt örökbeadást választó nők már a terhesség alatt lemondanak a babájukról, de ez jóval ritkább eset, mint az, amikor azért lesz örökbe adható valaki, mert nem látogatják a szülők a családból kiemelt gyereket.
Egy új jogszabály szerint már 3 hónap után el lehet indítani az örökbeadás folyamatát.
A kiemelt gyerekeknél a családok korábban kaptak útiköltség-térítést a látogatáshoz, most ez az önkormányzatokra van bízva. Ha emiatt nem jutnak el a gyerekeikhez, megindul az örökbeadási folyamat.
A helyi családgondozó szerepe kiemelten fontos a szülők tájékoztatásában a lehetőségeikről és jogaikról.
Egy családból kiemelt gyerek nem rögtön válik örökbe adhatóvá: ha a kapcsolattartás megmarad, és a gyereket nevelőszülőnél helyezik el, onnan még visszakerülhet a vér szerinti családjába.
Az örökbefogadás lelki és társadalmi vonatkozásai
Az örökbeadó anyák gyakran éreznek „iszonyú szégyent” és félnek attól, mit gondolnak róluk. Fontos meggyőzni őket, hogy nem kell ettől félniük, és láthatják, hogy gyermekük valóban jó helyre kerül.
A titkos örökbeadást választó nők zöme fiatal és egyedülálló, gyakran van már másik gyermekük is, de a férfiak kilépnek a kapcsolatból, és a nők többet már nem tudnak felnevelni.
A titkolt terhességből érkező nők gyakran gondozatlan terhességgel kerülnek kapcsolatba az orvosi ellátással.
Az örökbeadás sok esetben nem a szülő döntése, hanem a gyermekvédelmi rendszeré. Az örökbeadó anyák kiszolgáltatott helyzetben lévő nők, akiknek döntési lehetőségeit a családjaik korlátozzák.
Van, amikor a család fordul el a terhes nőtől, és ezért kell örökbe adnia a gyermekét, de megesik, hogy fordítva alakul a helyzet: a terhes nő szeretné örökbe adni a gyerekét, de a család nem engedi.
A nyílt örökbeadás drámáját jól bemutatja a „Hat hét” című film, amely a 17 éves Zsófi terhességének utolsó napjait és a szülés utáni hat hetet mutatja be, amikor az életet adó anya még meggondolhatja magát.
A „kushadó pozíció” magyarázza, miért nem mindig látszik a terhesség a kismamáknál.
A titkos terhesség hatással lehet a babákra is, „vigyázzban állnak az anyjuk gerincénél”.
A nyílt örökbefogadással foglalkozó Gólyahír Egyesületnek van egy krízislakása, amely segít a lakhatási gondokkal küzdőknek, és azoknak, akik vidékről érkeznek, és nehezebb lenne eltitkolniuk a terhességet.
A hozzánk forduló nők sokan meggondolnák magukat, ha lenne mögöttük egy családi háló, ami segítő kezet nyújt.
A nyílt örökbefogadás egyik pozitívuma, hogy kötelező a krízistanácsadáson való részvétel, ezért az anyák jóval nagyobb arányban gondolják meg magukat.
Kinek van esélye az örökbefogadásra?
Minél kisebb, egészségesebb és fehérebb egy gyerek, annál nagyobb az esélye arra, hogy örökbe fogadják.
A több mint 3000 örökbe fogadásra váró szülőnek annál rosszabbak az örökbefogadási esélyei, minél inkább válogatni próbálnak a gyerekek között, mert az örökbe adható gyerekek többsége már nem kicsi, van valamilyen egészségügyi problémája, és a legtöbben vélhetően roma származásúak.
A hazai társadalom nem nyitott arra, hogy ne fehér gyereket fogadjon örökbe, mert a legtöbben a kultúrájukhoz hasonlót akarnak.
Az örökbe adható gyerekeknek csak 20 százaléka 3 év alatti, az óvodás és kisiskolás gyerekek aránya 30 százalék körül van, de a legtöbb családra váró gyerek 10 éves vagy annál is idősebb, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a hazai örökbeadásukat.
Őket leginkább külföldön fogadják örökbe, ahol az egész szemlélet teljesen más.
Bár sokan újszülöttet szeretnének, mások 3 éves kor körüli gyerekre vágynak, mert addigra már az esetleges mentális és magatartási problémák is ki tudnak jönni.
A titkos örökbefogadást sokan választják az életkor miatt, mivel a nyíltnál magasabb lehet az életkori határ.
Az örökbefogadó szülőket a gyerekek életkoránál már csak a lehetséges betegségeik riasztják jobban, pedig az örökbe adható gyerekek közül minden harmadik ebbe a körbe tartozik.
Bár egyre nő azoknak az örökbe fogadni vágyóknak a száma, akik nem zárkóznak el, a legtöbb szülő továbbra sem szeretne roma származású gyereket örökbe fogadni.
A szülők többsége olyan gyereket szeretne, aki úgy néz ki, mint ő, és ezt legtöbbször a gyerek érdekeivel magyarázzák, hogy megóvják a társadalom előítéleteitől.
Más szakemberek szerint viszont akinek az a kikötése, hogy roma gyerek nem kell neki, az nem elfogadó, és nem való örökbefogadó szülőnek.
Az örökbefogadó szülőnek az a ragadós stigmát kell vállalnia, hogy ő maga egy roma gyerek szülője lesz, de ez akkor okoz identitáskonfliktust, ha előítéletes a társadalom.
Azt, hogy az örökbe adható gyerekek közül mekkora arányban vannak roma gyerekek, nehéz megbecsülni, de feltehetően többséget képviselnek.
Örökbefogadás Magyarországon: statisztikák és gyakorlat
Ma a gyerekek kicsit több mint 1 százalékát, az 1 700 000 kiskorúból 20 000 gyereket nevelnek gyermekvédelmi szakellátásban.
Ennek a 20 ezer gyereknek csak a töredéke, kicsit több mint 10 százaléka fogadható örökbe.
A KSH adatai szerint 2021-ben 1693 örökbe fogadható gyerek közül 995 gyerek örökbeadását engedélyezték.
A 6 évesnél idősebb, pláne kisebb-nagyobb egészségügyi problémákkal küzdő gyerekek nem kellenek a magyar örökbeadó szülőknek; őket vagy külföldi párok fogadják, vagy sosem adják őket örökbe.
A magyar jogban az örökbefogadásra jellemzően 35-40 éves korukban jelentkeznek a párok. Mire végigmennek a gyermektelenség okainak kivizsgálásán, kezeléseken, mesterséges megtermékenyítési kísérleteken, évek mennek el.
Ma Magyarországon kizárólag házaspárok fogadhatnak örökbe.
Az örökbefogadó szülő az lehet, aki betöltötte a 25. életévét, és az örökbe fogadott gyereknél legalább 16, de legfeljebb 45 évvel idősebb (bizonyos esetekben megengedett az 50 év különbség is).
Az örökbefogadásra felkészítő tanfolyamon való részvétel kötelező.
A titkos örökbefogadás a TEGYESZ-en keresztül zajlik, a vér szerinti szülők és az örökbefogadók nem kapnak egymásról tájékoztatást.
A nyílt örökbefogadásokkal civil szervezetek is foglalkoznak, ahol a vér szerinti szülő konkrét személy/ek javára mond le gyermekéről.
A titkosan örökbefogadott gyerekek 68-70 százaléka nevelőszülőtől kerül az örökbefogadókhoz.
A nevelőszülők átmeneti nevelést vállalnak, amíg a gyermek nem kerül örökbe fogadó családba.
A gyermekvédelmi rendszerben lévő gyerekek szüleinek lelkiállapotáról nehéz pontos képet kapni.
Az Afrikáért Alapítvány támogatja a College Othniel iskolát a Kongói Demokratikus Köztársaságban, és a Complexe Scolaire la voix de l'espérance iskolakomplexumot a Kongói Köztársaságban.
A Kongói Demokratikus Köztársaságban élesebben jelentkeznek a humanitárius, szociális és egészségügyi problémák.
Számos betegség szedi áldozatul a gyerekeket, siralmas az egészségügyi állapot: több mint 3,3 millió gyermek nem jut megfelelő orvosi ellátáshoz.
A Fogadj Örökbe! program félévente beszámolót küld a támogatott gyermek iskolai teljesítményéről, a kicsik pedig rajzokkal vagy karácsonyi üdvözletekkel kedveskednek.
Nyomon követhető a gyermek számára nyújtott támogatás és látható, hogy milyen eredményei vannak egy konkrét személyre nézve hosszútávon.
Minél több időt tölt egy gyermek a suliban, annál inkább javulnak életkilátásai.
A támogatás minimum egy évre kérhető elvállalni. Havi 4 900 forintos támogatás várható a 10300002-13822634-00014901 (MBH Bank) számlaszámra.
Az örökbefogadásról már a kezdetektől beszéljünk a gyermekünknek, a történetéről és a vér szerinti gyökereiről, saját világnézetünknek megfelelően fogalmazva meg pozitív gondolatokat.
A nagyszülők, rokonok támogatása is elengedhetetlen az örökbefogadás során, hiszen a gyermek nemcsak szülőket kap, hanem egy tágabb család részévé is válik.
Lehetőség szerint ne változtassuk meg gyermekünk keresztnevét, mert az az identitásának és a történetének a része.
Az első találkozás, azaz a „barátkozás” többféleképpen zajlik, újszülött esetében a gyermekvédelmi szolgálat vagy a civil szervezet hívja fel a leendő örökbefogadó szülőket.
Nagyobbacska gyermek esetén a nevelőszülőknél vagy a csecsemőotthonban barátkoznak egymással, melynek hossza nagyban függ a gyermek életkorától.
Amikor újszülöttet visznek haza a szülők, a vér szerinti anya és apa a gyermek hathetes koráig meggondolhatja magát.
Fontos, hogy a gyermek és a nevelőszülők egy darabig ne találkozzanak, mert az örökbefogadás után az a cél, hogy az új családba be tudjon integrálódni a gyermek.
Az utánkövetés célja, hogy megnézzük: megfelelően fejlődik-e a gyermek, be tudott-e illeszkedni a családba és kialakult-e a kötődés.
Az amerikai tapasztalatok szerint nem helyes, ha az örökbefogadó „színvaknak” tetteti magát, azaz egy fehér család úgy nevel fel egy fekete gyereket, hogy semmilyen módon nem reflektál az eltérő származására.
A gyermek látni fogja majd a saját népcsoportja tagjait a környéken, az iskolában, a játszótéren, a templomban.
A gyermeknek meg kell tanítani reagálni a tipikus megjegyzésekre, és a hasonlóságokat is hangsúlyozni kell a különbözőségek mellett.
A meddőség és az örökbefogadás sokak számára tabutéma, nehéz elfogadni és megbékélni azzal, ha valakinek nem lehet vér szerinti gyermeke.
Az örökbefogadás előtt rengeteg bánatot, fájdalmat kell elviselnie annak, aki meddő.
A környezet kérdezősködése, érdeklődése nem könnyíti meg a helyzetet.
Az örökbefogadás menetéről a területileg illetékes Gyermekvédelmi Szakszolgálat (TEGYESZ) tájékoztat.
Ezt követi a pszichológiai alkalmassági vizsgálat, majd a környezettanulmány.
A 21 órás tanfolyamot minden örökbefogadó szülőnek el kell végeznie.
A várakozási idő a gyámügyi határozatig néhány hónap, a gyermek hazahozataláig pedig további 1-2 év is lehet.
Szükség van még örökbefogadókra, mert sok gyermek nem felel meg az örökbefogadók igényeinek (0-3 éves, fehér bőrű, egészséges gyermek).
A 4-5 évet vagy akár többet is várni kell egy babára.
A párok előnyt élveznek az eljárásban az egyedülállókkal szemben.
Azoknak a gyermekeknek, akik valamilyen fogyatékossággal élnek együtt, vagy elmúltak 6-7 évesek, jelentősen kisebb az esélyük, hogy családba kerüljenek.
Nehéz családot találni az idősebb, a sérült, beteg gyerekeknek, illetve a roma származásúaknak.
Akit 10 éves koráig nem fogadnak örökbe Magyarországon, annak leginkább külföldön van csak esélye.
Fontos tisztázni, hány és milyen korú gyermeket szeretnénk, van-e származási megkötésünk.
A roma származás sokak számára nem akadály, de a 0-6 hónapos életkorhoz ragaszkodnak.
Civil szervezetek, alapítványok is foglalkoznak újszülöttek örökbefogadásával, érdemes náluk is szerencsét próbálni.
Az örökbefogadó szülők átlagéletkora általában magasabb, mint a vér szerinti szülőké.
A titkos örökbefogadás lényege, hogy az örökbefogadók és a vér szerinti szülő nem kapnak egymásról tájékoztatást.
A nyílt örökbefogadásnál a szülők kölcsönösen ismerik egymást.
Az örökbefogadást követően a két típus semmilyen vonatkozásban nem különbözik egymástól.
A gyermek az örökbefogadó szülő nevét viseli, örököl utána, olyan lesz a jog szerint, mintha a vér szerinti gyermeke volna.
A nevelőszülő hivatása a gyermekek átmeneti nevelése addig, amíg nem adoptálják őket.
Fontos, hogy az örökbefogadás tényét folyamatosan tudatosítsuk a gyermekben, az életkorának megfelelő szinten beszélve erről.
Nem az örökbefogadás ténye traumatizál, hanem az elhallgatás, a hazugság.
A temperamentumvonások velünk születettek, de a jellemformálásban a környezetnek, a neveltetésnek van döntő szerepe.
A traumatizált gyermek neveléséhez szakember segítségére is szükség lehet.
tags: #neger #kisbaba #orokbefogadas