Az emberi élet kezdete és a terhességmegszakítás kérdése mindig is érzékeny és összetett téma volt, amely teológiai, etikai, jogi és társadalmi szempontból is jelentős figyelmet kapott. A szándékos abortusz, vagyis a terhesség tudatos megszakítása, különösen a 20. század közepétől vált széles körben vitatott kérdéssé, ahogy a törvények liberalizálódtak számos országban.
Az abortusz fogalma és történelmi háttere
Terhességmegszakítás (latinul: interruptio graviditatis) vagy művi abortusz (abortus arteficialis) alatt a terhesség megszakítását értjük, rendszerint a terhes nő önálló döntése alapján. A terhességmegszakítás a 20. század közepéig szinte mindenütt tilos volt. Az 1950-1970‑es évek során a törvények szinte valamennyi iparosodott országban, valamint sok más államban lazultak és megengedőbbé váltak. A terhességmegszakítás jogi szabályozása napjainkban országonként eltérő. Egyes országokban legális, más országokban minden körülmények között illegális, számos országban pedig csak speciális esetekben (a magzat vagy embrió fogyatékossága, veszélyeztetett terhesség, nemi erőszak vagy vérfertőzés esetén) engedélyezett a terhességmegszakítás. Ha a terhességmegszakításnak nem állnak fenn a törvényes feltételei, akkor magzatelhajtásról beszélünk, ami bűncselekmény. Magyarországon a terhességmegszakítás alapvető szabályait a magzati élet védelméről szóló 1992. évi 79. törvény szabályozza.
Az emberiség legrégebbi törvénykönyvei közül Hammurapi törvénykönyvének 209-214. §-ai szólnak a magzat védelméről. Hippokratész, az i. e. 460-ban született görög orvosról elnevezett orvosi eskü szövege a következőképpen hangzik: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kéri, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.” Napjainkban az orvosok egy, a hippokratészi eskü alapján írt, rövidített esküt tesznek le, amely sok más kitétel mellett az idézett részt sem tartalmazza.
A kereszténység kialakulásakor az ókori Római Birodalomban bevett gyakorlat volt a terhességmegszakítás, az első keresztény közösségek ezzel szemben a megfogant élet védelmét hirdették. A 80. körül keletkezett Lukács-evangélium tanúsága szerint Jézus a Szentlélektől fogant, és mint magzat is a közösséghez tartozott („felujjongott méhében a magzat” (Lk 1,41). Az első század végéről származik a másik írásos emlékünk, a Didakhé arról, hogy a megfogant életet nem szabad elpusztítani: „Ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg” (II., 2.). Elítélte az abortuszt Athénagorasz (†190 k.), Minucius Felix (műk. 3. század) és Tertullianus (†225 k.) ókeresztény egyházatya.
Teológiai megközelítések és az Egyház álláspontja
A katolikus egyház álláspontja szerint az emberi élet Isten tulajdona, mivel Isten a Teremtő és a Megváltó. Az emberi lélek nem választható el a magzat testi, biológiai fejlődésétől, és mindkettőről a fogantatás pillanatától kezdve beszélhetünk. Isten már az anyaméhben elhívja és megszenteli a formálódó embert, így nem tagadhatjuk meg a magzatoktól, hogy emberi személyként tekintsünk rájuk.
Megvalljuk, hogy a „ne ölj” parancsolatnak egyéni szituációkban, bizonyos határhelyzetekben vannak kivételei, így léteznek az abortusz esetében is a fő szabály alól kivételt képező döntések. Emberi életet csak a legsürgetőbb szükségben szabad elvenni, ezért minden kivételt szigorúan és sajátos módon kell megvitatni. Mindezek alapján valljuk, hogy az abortusz indokolt lehet akkor, amikor az anyánál olyan betegség áll fenn, amely miatt életveszélybe kerülne, ha nem szakítanák meg a terhességet (lásd egészségügyi indikáció). Ha életmentésről van szó, jogosan választhatjuk az anya életét.
Az Egyház köteles védeni az emberi életet, legyen szó akár annak elpusztításáról, akár lealacsonyításáról. Az abortusz legalizálására irányuló törekvések, mondván, hogy nem sérti senkinek sem a lelkiismeretét, komoly kétségeket támasztanak. Mivel Isten az élet, nem pedig a halál Istene, az Egyház a legkorábbi időktől kezdve tanította, hogy az emberi életet annak minden egyes stádiumában védeni kell, legyen szó akár a kezdődő emberi életről, függetlenül attól, ki milyen nézeteket vall az emberi lélek megjelenésének (átlelkesülés) időpontjáról. A dokumentum számos szentírás rész mellett megemlíti a Didaché, Athenagorasz, illetve Tertullianus tanítását, melyben világossá válik, hogy az Egyház a legkorábbi időktől kezdve elítélte az abortusz gyakorlatát. Az Egyház álláspontja nem változott az évszázadok folyamán, amint ez látszik az egyházatyák, egyháztanítók és pápák egyértelmű és világos tanításából.
A dokumentum mindenekelőtt azt húzza alá, hogy az ember azért személy, mert értelmes természetben létezik, képes megismerni az igazságot, és képes a szabad döntésre, van szabad akarata. Az emberi személy önmaga ura. Mivel Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, lelke szellemi lélek, következésképpen halhatatlan. Az ember nyitott az Istenre, s egyedül benne találja meg kiteljesedését. Egyes jogok megelőzik a társadalmat és annak jóváhagyását, mint például az élethez való jog, mely nem függ a társadalmi egyetértéstől. Az élethez való jog az első emberi jog abban az értelemben, hogy ez a legalapvetőbb, minden más jog gyakorlásának alapvető feltétele, éppen ezért kell védeni. Ezt a jogot nem lehet egyeseknek biztosítani, míg másoktól megvonjuk: mindenkit egyformán megillet, és ki kell zárni ezen a téren mindenfajta diszkriminációt.
A már megfogant élet nem az apáé, nem az anyáé, hanem egy önálló emberi személyé, aki soha nem lehetne ember, ha nem lenne az már a kezdetektől. Az emberi élet egy kaland, és annak elpusztításához a modern tudományok semmiféle tudományos támogatást nem tudnak nyújtani, hiszen mind világosabbá teszik, hogy a megfogant élet emberi élet, az első pillanattól kezdve. Ráadásul természettudományos módszerekkel nem lehet végérvényes ítéletet mondani egy olyan kérdésben, mely alapvetően filozófiai, illetve erkölcsi (morális) természetű, és ez még akkor is igaz, ha esetleg valamennyi kétség marad annak kapcsán, hogy a megfogant élet már egyben személy is. Világos tehát, hogy mind az isteni törvény, mint a természetes ész kizárja az ártatlan emberi élet elpusztítását. Ami a technológiai fejlődést illeti, az soha nem lehet független az erkölcsi kritériumoktól, hiszen a tudomány van az emberért, és nem fordítva.
Az abortusz jogi szabályozása és a pro-life/pro-choice vita
A terhességmegszakítás jogi szabályozása napjainkban országonként eltérő. Egyes országokban legális, más országokban minden körülmények között illegális, számos országban pedig csak speciális esetekben (a magzat vagy embrió fogyatékossága, veszélyeztetett terhesség, nemi erőszak vagy vérfertőzés esetén) engedélyezett a terhességmegszakítás. Ha a terhességmegszakításnak nem állnak fenn a törvényes feltételei, akkor magzatelhajtásról beszélünk, ami bűncselekmény.
Magyarországon a terhességmegszakítás alapvető szabályait a magzati élet védelméről szóló 1992. évi 79. törvény szabályozza. Magyarországon 1956 óta legális bizonyos körülmények között a művi abortusz, azelőtt az ilyen tevékenység minden formája magzatelhajtásnak számított. 2022. szeptember 15-étől szigorodott az abortuszszabályozás, melynek értelmében minden abortusz előtt a kismamának kötelező meghallgatnia a magzat szívhangját.
A pro-life (életért) mozgalom tagjai számára a foganás pillanatától kezdve szent és tiszteletre méltó az emberi élet, amit óvni és védeni kell. A pro-choice (választásért) mozgalom tagjai az utód elvállalásának kérdésében teljes szabadságot követelnek a kismamáknak, hivatkozva a nők önrendelkezési jogára.
A magyarországi gyakorlat szerint a terhesség orvosi megállapítása után, ha a terhes nő súlyos válsághelyzetet jelöl meg okként a terhesség megszakítására, akkor a terhesség orvosi papírjaival köteles a Családvédelmi Szolgálat védőnői tanácsadásán megjelenni. A védőnő felvilágosítást nyújt az állami segélyek lehetőségeiről, az örökbeadásról, a fogamzásgátlásról és a terhességmegszakításról. A beszélgetést pár nappal később még egyszer megismétlik. Amennyiben a terhességmegszakításnak oka egészségi, úgy nem szükséges megjelenni a Családvédelmi Szolgálatnál. Ez esetben az adott egészségi ok igazolására jogosult szakorvost kell megkeresni, és ki kell töltetni vele az erre a célra használatos bizonyos "E" jelű formanyomtatvány 4. pontját, mely alatt a doktor igazolja, hogy orvosilag valóban indokolt a terhesség megszakítása.
A terhességmegszakítás megítélése vitatott: a legális abortusz hívei szerint a kismamák csak a saját testük felett hoznak döntést, ha a művi abortuszt választják, melyhez szerintük joguk van a várandós nőknek. Ezt a vélekedést az életpártiak nem gondolják fontosabbnak az embrió vagy magzat életre való potenciáljánál; úgy vélik, hogy az élet a fogantatással kezdődik, emiatt nem csak a saját testük felett hoznak döntést, ezért szerintük az abortusz gyilkosság.
Az abortusz szociális és egészségügyi következményei
Megvalljuk, hogy bár egyes helyzetekben az abortusz tűnik a leginkább logikus lépésnek, korántsem biztos, hogy az, számolva az abortusz fizikai szempontból is megterhelő, sok esetben súlyos egészségügyi következményeivel (lásd műtét alatti vagy utáni komplikációk, meddőség és egyéb tartós szövődmények), és azzal, hogy az állapotos nő számára az abortusz - mindezeken túl - bizonyítottan hosszú távú lelki-pszichés sérüléséket okozhat.
A tömeges abortuszok túlnyomó többsége megelőzhető lenne, ha elfogadnánk és tekintetbe vennénk, hogy Isten a szexuális egyesülés helyét a házassági szövetség oltalmazó keretei között jelölte ki. E keretek között a férfi és a nő élethosszig tartó kölcsönös hűséget és elkötelezettséget vállalva „egy testté” válik, és közösen felelősséget vállal azokért a gyermekekért, akikben testük egy önálló, új testben egyesül. Nem szabad elhallgatnunk azt sem, hogy a házasságon kívüli szexuális egyesülés - amellett, hogy Isten törvénye szerint bűn, - minden esetben fájdalomhoz és lelki törésekhez vezet. A nem kívánt terhesség csak nyilvánvalóvá teszi és fokozza a nem rendeltetése szerint megélt szexualitás tragédiáját.
Megvalljuk, hogy az abortusz kapcsán nem feledkezhetünk meg a férfiak felelősségéről sem. Mivel egy gyermek foganásáért a férfi és a nő együtt tettek, ezért együtt viselik a felelősséget is a magzat, illetve a gyermek életéért. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az abortusz mellett leggyakrabban éppen azokban a házasságon kívüli kapcsolatokban döntenek, ahol a nő érzelmileg függő, kiszolgáltatott helyzetben van, ezért küzdenünk kell a felelős, biblikus férfiszerep helyreállításáért.
Az abortusz következményei | Dr. John Patrick
A Magyarországon végzett abortuszok számát nehéz pontosan megállapítani. Egy becslés szerint 1956 és 2017 között valamivel kevesebb, mint 6 millió abortuszt végeztek. A számok csökkentése érdekében különböző intézkedések léteznek, például az abortusz előtt kötelező magzati szívhang meghallgatása.
A magzatelhajtás gyakoriságát, a rá vonatkozó erkölcsi normák társadalmi-történeti változásait alig ismerjük. Az újkori Magyarországon nem sokat változhatott a kép a középkori állapotokhoz képest. Írásos dokumentumok elsősorban boszorkányperekkel kapcsolatban említik a magzatelhajtás vádját.
A magyar Büntetőtörvénykönyv a magzat elpusztítását eszközlő cselekményt illetőleg különbséget tesz a magzat megölése és szorosabb értelemben vett elhajtása között. Az előbbi a magzatnak az anyaméhben megölését tételezi fel, az utóbbi, idő előtti szülés előidézését, amely a magzat halálát okozza.
Az abortuszok száma az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent, azonban még így is magas. Kopp Mária pszichológus szerint a magyar társadalomban kialakult gyakorlat szerint az abortusz tabu téma. A Magyar Család és Nővédelmi Tudományos Társaság (MCSNTT) „Ne ess pánikba” címmel végez ismeretterjesztési kampányt az abortuszok visszaszorulásáért.
Végezetül megvalljuk, hogy a legfontosabb számunkra, hogy hirdessük a Jézus Krisztusról szóló örömhírt mindenki számára, aki - többek között - azért jött, hogy bekötözze a sebeket és támogassa a gyengéket.
tags: #nyilatkozat #a #szandekos #abortuszrol #1974 #nov