A Pistis Sophia egy gnosztikus irat, amelyet az i.sz. II. században élt, alexandriai születésű gnosztikusnak, Valentinusnak tulajdonítanak. A szöveget A. Askew londoni orvos fedezte fel a XVIII. század második felében. A Pistis Sophia két áramlatról, két elektromágneses hullámról beszél: az egyik az ismeret, a Pistis árama, a másik, a Sophia, a bölcsességé.
Az egyik áramlat teljesen csatlakozik a mindenkori emberi tudáshoz minden korszakforduló idején, úgy, hogy ezt a sugárzást az egész emberiség felfedezheti, és reagálhat rá, sőt kénytelen rá reagálni. Olyan időszakhoz jutottunk, amikor számos gnosztikusan fogékony ember - jóllehet többé-kevésbé tudatosan és különböző szinten - megszabadulásra vágyik. Vizsgálódva próbál rálelni felindultsága forrására, vágya céljának a felismerésére, és arra, hogy miként közelíthetné meg azt.
Látjuk tehát a két kisugárzást, a Pistist és a Sophiát, melyek a szellemi természet világából származnak. A Pistis támasztja az emberi megindulást, a szó legtágabb értelmében, s így rendkívül erősen hat az értelemre. A Sophia ellenben a választottakhoz fordul, hogy kimentse őket a haláltermészetből, és felvonja őket az isteni gazdagság, a pleróma tereire, melyekről Pál apostol beszél az efezusiakhoz intézett levelében (Efez. 3:19).
A Pistis Sophia első könyvének német fordításához Jan van Rijckenborgh fűzött részletes magyarázatokat az 1960-as években. A Pistis Sophia első könyvének szövege ebben a feldolgozásban Carl Schmidt fordításán alapul, melyet Walter Till dolgozott fel. Felhasználták azonban George Horner angol fordítását is.
A Tizenharmadik Eon és a Fejlődés Útja
A könyv szerzője leírja, hogyan lehet valaki képes arra, hogy a Pistis Sophia-hoz hasonlóan áthatoljon a tizenharmadik eon fátyla mögé. A tizenharmadik eon - vagyis az az egyetemes erőtér, melynek révén az ősanyag ötödik alapeleme, a tűzéter vagy elektromos éter a négy másik éterállapottal együtt isteni világosságerővé lobban - örökké létezik. És innen, ebből az erőtérből semmilyen erőt sem vesznek el. A szellemlélek-ember ez által a tizenharmadik eon által él és létezik.
Mit jelent az, hogy valaki ehhez a tizenharmadik eonhoz felfejlődik? A gnosztikus misztériumok jelöltje tizenhárom lélekmegfordulás előtt áll, amelyeken keresztül kell küzdenie magát ahhoz, hogy az igazi lélek-újjászületést elérje.
- Az első énekben Pistis Sophia felfedezi a dialektikát és az emberiség átkát.
- A második énekben felfedezi saját természetállapotát.
- Ezen az alapon énekli el a Bizalom dalát.
- A hetedik bűnbánó énekben Pistis Sophia elénekli a Döntés dalát.
- Erre elkezdődik az üldöztetés.
- Ezután Pistis Sophia elénekli az Imameghallgatás dalát.
- A hit erejét végső próbának vetik alá.
- Tizenkettedik gyanánt átéli a nagy próbát, amelyet a pusztai megkísértéshez hasonlíthatnánk.
Ennek alapján az olvasó valamelyest elgondolkodhat azon az isteni bölcsességen és erőn, amelynek az arra előkészített emberbe be kell lépnie. Az a tény, kedves Olvasó, hogy ebbéli igyekezetében Ön az évszázadokon át megőrzött Egyetemes Tanra támaszkodhat, azt bizonyítja, hogy törekvésében sohasem hagyják magára.
Jézus Tanításai és a Misztériumok
Miután Jézus feltámadt halottaiból, tizenegy évet töltött tanítványaival beszélgetve, és oktatásukban csak az Első Parancsolat és a fátyol mögötti Első Misztérium területéig ment el, tehát az Első Parancsolat tartalmáról oktatta őket. Ez a huszonnegyedik misztérium belülről kifelé - az, amely az Első Misztérium második terében található. És Jézus így szólt tanítványaihoz: „Az Első Misztériumból jöttem, amely az utolsó, vagyis a huszonnegyedik misztérium.” A tanítványok pedig nem tudták és nem is értették, hogy ezen a misztériumon belül még más is létezhet; mert azt gondolták róla, hogy ez a mindenség és minden létező legfőbbje.
Jézus nem beszélt tanítványainak a fénykincs kisugárzódásainak (emanációinak) kibontakozásáról, sem ezek rendjeiről és keletkezésük mikéntjéről; és nem mondott nekik semmit azok megváltóiról, s hogy ezek minéműek, ki-ki a rendje szerint. Azt sem mondta meg nekik, hogy milyenek a fénykincs kapuinak őrei. Nem mondott nekik semmit sem az ikermegváltó helyéről, aki az utód. Jézus nem mondta meg tanítványainak, hogy minémű az öt segítő, és hogy hol találhatók. Azt sem mondta meg nekik, hogy mi módon terjedt szét a nagy világosság, és hogy mely területekre ér el. Éppoly kevéssé beszélt nekik az öt őselvről és az Első Parancsolatról, és hogy mely területekre terjednek ki. Csupán általánosságban beszélt velük, úgy hogy csak ezek létezéséről tanította őket, de kiterjedésükről és területeik rendjéről, és hogy ezek miként lettek, arról nem szólt. Nem mondta azt a tanítványainak, hogy „erről vagy arról a területről jöttem ki, mielőtt bementem volna abba a misztériumba, amelyikből végül jöttem”. Ezért gondolták erről a misztériumról, hogy az minden tökély tökéletessége, a világmindenség fejedelme és a mindent átfogó bőség.
A Hold tizenötödik napján, Tübi havában, telihold idején, amikor a Nap rátért pályájára, hatalmas világosságerő jött elő mögüle, rendkívül világos ragyogással, hogy mérhetetlen volt a világosság, amely ehhez az erőhöz kapcsolódott. A tanítványok pedig nem látták őt a nagy világosság miatt, amiben tartózkodott, mert szemüket elvakította az őt körülvevő nagy ragyogás. Csak világosságot láttak, melyből sok fénysugár áradt. A fénysugarak pedig nem voltak egyformák, hanem alulról felfelé különböző minőségűek és tulajdonságúak - egyikük végtelenül pompásabb, mint a másik, a földtől az égig érő hatalmas, felmérhetetlen csillogásban.
Amikor ez a világosságerő leszállt Jézusra, fokozatosan teljesen beburkolta. Ekkor Jézus felemelkedett, és felment a magasságba, mialatt mérhetetlen, vakító fényben ragyogott. A tanítványok utánanéztek, és egyikük sem szólalt meg, míg ő el nem érte a Mennyet, hanem mélységes némaságba burkolóztak.
Három órával azután, hogy Jézus felment a Mennybe, a Menny összes erői igen felindultak, és mind egymás ellen fordultak, összes eonjukkal, minden területükkel és rendjükkel egyetemben. Az egész Föld minden lakójával nagyon megrendült. A Menny összes ereje folytatta a megmozdulást, és az egész világ is. Mind egymás ellen fordultak, Tübi hava tizenötödik napjának harmadik órájától kezdve a következő nap kilencedik órájáig. A tanítványok rettegve ültek hát együtt, és nagyon izgatottak voltak és nagyon féltek a bekövetkezett nagy földindulás miatt, és sírva így szóltak egymáshoz: „Mi fog hát történni?”
Mialatt így beszéltek és siránkoztak, a következő nap kilencedik órájában megnyíltak a mennyek, és a tanítványok látták Jézust alászállani, rendkívüli ragyogásban és mérhetetlen világosságban. A fénysugarak bőségét árasztotta, és ragyogása semmihez sem volt fogható. Világossága nem volt egyforma, hanem különböző jellegű és természetű, mialatt egyes sugarak a többieknél csodásabban világítottak. Teljességében a fény három fajtájú volt, melyek közül az egyik végtelenül ragyogóbb volt, mint a másik. A második vagy középső teljesebb volt, mint az első vagy legalsó, a harmadik pedig az első kettőt is fölülmúlta. Az első sugár, a mind közül a legalsó, arra hasonlított, amelyik mennybemenetele előtt lejött Jézusra; de csak a fényessége hasonlított rá.
Amint a tanítványok ezt látták, nagyon féltek és összezavarodtak. Midőn pedig Jézus, az irgalmas és szelíd, tanítványait ilyen nagy felindulásban látta, így szólt hozzájuk: „Nyugodjatok meg. Én vagyok.” Erre Jézus visszavonta magába világossága fényességét. A tanítványok így felbátorodtak, Jézushoz léptek, leborultak előtte, s nagy örömmel imádván őt így szóltak: „Mester, hová mentél, és milyen feladat volt az, melyet be kellett töltened?”
Jézus, az irgalmas pedig monda nékik: „Örvendjetek és ujjongjatok ettől az órától fogva, mert azokra a területekre mentem, ahonnan korábban eljöttem. Mostantól kezdve teljes nyíltsággal fogok beszélni veletek, az igazság kezdetétől egészen annak a teljesüléséig, és közvetlenül szólok veletek, példázatok nélkül. Mostantól kezdve semmit sem hallgatok el előttetek a magasság misztériumáról és az igazság helyeiről. Mert a Kimondhatatlan és minden misztériumok Első Misztériuma hatalmat adott nekem, hogy beszéljek nektek mindenről, a kezdettől egészen a teljesülésig.
Amikor kissé távolabb ültem tőletek az Olajfák hegyén, azon gondolkoztam, hogy ezzel teljesült megbízatásom, amiért leküldtek engem, és hogy az utolsó misztérium, belülről kifelé a huszonnegyedik (abból a huszonnégyből, melyek az Első Misztérium második terében vannak) még nem küldte el nekem a ruhámat. Amikor aztán Keleten felkelt a Nap, az Első Misztériumtól, amely kezdettől fogva létezik, és melynek akaratából a mindenség keletkezett, s amelyből éppen most magam is jövök - nem a keresztre feszítésem előtt, hanem most -, és ezen misztérium parancsára elküldték nekem a fényruhámat, melyet kezdettől fogva nekem szántak, és amelyet az utolsó misztériumban, belülről kifelé a huszonnegyedikben hátrahagytam. Ezt a világosságköntöst hagytam hátra az utolsó misztériumban, míg eljön az idő, hogy magamra öltsem és elkezdjek beszélni az emberiséghez, mindent megnyilvánítva nekik az igazság kezdetétől annak teljesüléséig, és hogy veletek is beszéljek a benső legbensőbbjétől a külső legkülsőbbjéig és viszont. Örvendjetek hát és ujjongjatok, és gyarapodjatok az örömben!
Ezt az erőt anyátok ölébe ültettem, amint a világba jöttem, és ezek azok az erők, amelyek most a ti testetekben vannak. Ezeket az erőket pedig az egész világért kaptátok ajándékba, mivel ti vagytok azok, akik az egész világot meg fogják menteni. Ezzel képesek lesztek elviselni a világ archonjainak fenyegetéseit, a világ szenvedéseit, veszélyeit, és minden üldöztetést, amit a magasság archonjai hoznak majd rátok. Ezért mondtam oly sokszor nektek, hogy a bennetek lévő erőt attól a tizenkét megváltótól vettem, akik a világosság kincseskamrájában vannak. Ezért mondtam nektek kezdettől fogva, hogy nem ebből a világból valók vagytok. Lelkét e világ minden embere az archonok és eonok erejéből kapta, a bennetek lakozó erő ellenben tőlem van. Lelketek pedig a magasságokhoz tartozik.
Amikor úton voltam e világ felé, a szférák archonjai közé jutottam Gábrielnek, az eonok angyalának alakjában. Az eonok archonjainak körébe kerülvén, az Első Misztérium parancsára lepillantottam az embervilágra. Erzsébetre találtam, keresztelő János anyjára, mielőtt foganta volna őt. Egy erőt vetettem el beléje, amelyet a kis Jaôtól kaptam, a jótól, aki középen van, hogy János képes legyen majd előttem prédikálni, egyengetni nekem az utat, és a bűnbocsánat vizével keresztelni. Ezenkívül a neki szánt archonlélek helyett Illés próféta lelkére találtam a szférák eonjaiban. És felemelvén, vettem a lelkét, és a világosság szüzéhez vittem. Ő továbbadta a világosság paralemptorainak, akik az archonszférába vitték, és Erzsébet ölébe vetették.
Jézus folytatta beszédét, és így szólt: „Amikor az Első Misztérium parancsára lepillantottam az embervilágra, Máriára találtam, akit az anyagtest szerint ‘anyámnak’ neveznek. Beszéltem vele Gábriel alakjában, és amikor felém fordult a magasságba, beléje ültettem az első erőt, amit Barbelótól vettem, vagyis annak a fénytestnek az erejét, amelyet a magasságban viseltem. A fénykincs tizenkét megváltójának tizenkét erejét pedig, melyet a középen lévő tizenkét szolgálótól kaptam, az archonok szférájába juttattam. Az archonok dékánjai és azok szolgái azt hitték, hogy ezek archon-lelkek. Amikor aztán eljött az időtök, világra jöttetek anélkül, hogy archon-lélek lenne bennetek. Így részt kaptatok abból az erőből, amit az utolsó segítő lehelt ebbe a világba. Ezt az erőt, melyet kezdettől fogva magamból idéztem elő, az Első Parancsolatba vetettem. Az Első Parancsolat aztán ebből egy részt a Nagy Világosságba juttatott. A kapottnak egy részét a Nagy Világosság az öt segítőbe vetette. Az utolsó segítő pedig egy részt a haláltermészetbe (a keveredésbe) taszított. A beteljesülés ideje pedig az, amikor az Első Misztérium meghagyja nekem, hogy beszéljek nektek az igazságról, annak kezdetétől egészen a beteljesüléséig, és minden dolgokról a benső legbensőbbjétől a külső legkülsejéig, mert általatok lesz megmentve a világ.
Midőn Jézus így beszélt tanítványaival, imígyen folytatta: „Íme, most felöltöttem a ruhámat, és az Első Misztérium felruházott engem minden hatalommal. Még egy kis idő, és beszélni fogok nektek a mindenség misztériumáról és bőségéről. Ettől az órától kezdve semmit sem rejtek el előttetek, hanem elvezetlek titeket a beteljesedéshez a bőségben és a misztériumokban, ami a teljesülés bőségét és minden Gnózis Gnózisát jelenti, amik az én ruhámban találtatnak. Minden misztériumot megnyilvánítok nektek, a legkülsőtől a legbensőbbig.”
Amikor a Nap Keleten felkelt, nagy világosságerő ereszkedett le, benne a ruhámmal, melyet hátrahagytam a huszonnegyedik misztériumban, ahogy azt az imént mondtam nektek. És egy misztériumot találtam a ruhámba írva, a magasságban lakozók öt szava képében: »??µ? ??µ? ???? ????µ? ???? (Zama zama ozza rachama ozai)«.
Ez a következőt jelenti: Ó, misztérium, aki megnyilvánultál a világban, a mindenség ősoka, a tökéletes kezdet és vég, amelyből minden kisugárzás - és ami azokban van - ered, és akinek akaratából minden misztérium és azok minden területe lett, jöjj el hozzánk! Mert mi a társaid vagyunk, veled teljesen egyek. Ugyanaz vagyunk. Te vagy az Első Misztérium, amely öröktől fogva a Kimondhatatlanban volt, még mielőtt megnyilvánult volna, és akinek nevét mi képezzük, együtt. Íme, az idő betelt. Öltsd fel a ruhádat, és jöjj hozzánk. Mert mindannyian várunk rád, hogy az Első Misztérium parancsára felöltöztessünk az ő sugárpompájába. Mert az Első Misztérium adta nekünk a két köntösből álló ruhát, hogy felruházzunk vele, azon felül, melyet már elküldtünk neked. Mert méltó vagy rájuk, mivel fölöttünk állsz, és mielőtt mi lettünk, te már voltál. Ezért küldte el neked velünk az Első Misztérium az ő sugárbőségének misztériumát, mely két köntösből áll. Az első a Kimondhatatlan térségeiben és rendjeiben létező összes misztérium és kisugárzódás neveinek teljes dicsőségét tartalmazza. Továbbá ebben a ruhában van azon misztériumok nevének fényessége, amelyek a fénykincs kisugárzódásainak rendjeihez tartoznak, valamint a fénykincs megváltóié és legmagasabb rendjeié, továbbá a hét Ámené és a hét hangé, az öt fáé és a három Ámené, és az ikrek megváltójáé, aki a gyermek gyermeke. Ezenkívül benne van a fénykincs három kapujában álló kilenc őr misztériumának fényessége. Szintúgy benne van azok nevének fényessége, akik jobbról vannak, és azoké, akik középen vannak. Továbbá be...
