Pásztor Anna: Az anyaság és az élet nehézségei

Pásztor Anna, az Anna and the Barbies karizmatikus frontembere, akit az erő, a szabadság és a női ösztönösség jellemez, az elmúlt években mély érzelmi és lelki kihívásokkal szembesült, amelyeket ritkán oszt meg nyilvánosan. Kadarkai Endre Élni jó című műsorának vendégeként őszintén vallott élete traumáiról, a sikertelen terhességekről, az anyaságról és a párkapcsolatának végéről.

A műsor alapgondolata, hogy élni akkor is jó, amikor nehéz, amikor fájdalmas. Az énekesnő élete több traumát is hordozott, kezdve derékba tört balett karrierjével. Szinte a nagy berobbanás előtt sérült meg a térde annyira, hogy abba kellett hagynia a kortárs balett karrierjét. „A kudarc egy olyan kulcs, titkos üzenet a világtól, amit ha meg tudsz fejteni, óriási nagyot ugrasz” - fogalmazott az énekesnő. Nem állítja, hogy nem viselte meg a hirtelen derékba tört karrier, de saját hajánál fogva húzta ki magát a nehéz helyzetből.

Az énekesnő élete során többször is szembesült az anyaság nehéz oldalával. „Volt olyan kisbaba, aki nem tudott megszületni, sajnos elvetéltem. Meg kellett fejtenem, hogy miért. Abban a pillanatban, hogy megfejtettem: puff, óriási ugrás. Pszichésen, lelkileg, nőileg… Kettő kisbaba is volt. Az egyiknek eleve nem volt szívhangja nyolchetesen. A másik kisbaba, sajnos ő halmozottan hátrányos volt.”

Az első kisbabáját pár hetesen, míg a második babát négy hónaposan vesztette el. „Őt félig meg is kellett szenni. Az a pár nap a kórházban, az olyan turbulencia, gyökerestül tépi ki az életet. Utána az a folyamat, amíg én üvöltve-bőgve megtanultam, hogy min kell változtatnom, felfogtam, hogy: Anna, nem voltál kész, amilyen lelkiséggel be akarsz fogadni ezt a kis lényt.”

Pásztor Anna arra is kitért, hogy fia születése után hosszú ideig, 9 hónapig depressziós volt. „Nekem ilyen volt egyébként, amikor a kisbabánkat elveszítettük” - emlékezett vissza Anna. „Abban a pillanatban, amikor megvolt, hogy miért, elpárolgott az összes kétségem, kétségbeesésem, és két héttel később teherbe estem.”

Pásztor Anna, az Anna and the Barbies frontembere, az erő, a szabadság és a női ösztönösség jellemzi. Az elmúlt években mély érzelmi és lelki kihívásokkal szembesült, amelyeket ritkán oszt meg nyilvánosan. Anna és párja közel harminc éven át alkottak egy párt, kapcsolatuk gimnazista koruk óta tartott. Ez az erős kötelék sokáig stabil alapot jelentett számára, miközben sosem érezte azt a társadalmi nyomást, hogy időben anyává kellene válnia. Az anyaság gondolata mindig is jelen volt az életében, de csak 41 évesen, első gyermekének születésével vált valóra. A várandósság alatt nem foglalkozott azokkal a kritikákkal, amelyek szerint negyvenes éveiben már nem ideális az anyaság, és büszkén vállalta döntését.

A felszín alatt azonban komoly belső küzdelmek zajlottak. Anna őszintén vallott arról, hogy a szülés élménye számára nem volt varázslatos, sőt, mélyen traumatizálta. Mindkét szülése után poszttraumás stressz szindrómával (PTSD) küzdött, amelyet sokáig nem tudott megosztani a nyilvánossággal. Végül úgy döntött, hogy követői előtt is feltárja érzéseit, hangsúlyozva, mennyire fontos, hogy a nők merjenek beszélni a szülés árnyoldalairól is. „Mind a két szülésemnél, nekem PTSD-m volt, sokáig-sokáig szorongtam azon, ami ott történt a kórházban, és ezzel tudom, hogy nem vagyok egyedül.”

A szülések természetes szülésnek indultak mindkettőnél. Az elsőnél a 42. hétig vártak, utána beindították a szülést. Nem tudta mi vár ott rá, egy középképkori kínzókamrára emlékeztetett az élmény. Minden volt, aminek a vége császár lett 17 óra vajúdás után. Nagyjából ez megismétlődött másodjára is. Nagyon sok olyan nő ismerős van, akinek gyönyörű és csodálatos szülése volt. A szülésemnél, amikor császármetszésre készítettek, boldog voltam, mert tudtam, hogy hamarosan a karjaimban lesz a kisfiam. Sajnos még a műtőben is komplikációk voltak, rettenet volt az egész és rémületes. Nagyon sok nőnek nem ilyen a szülése, nagyon sok nőnek pedig sajnos ilyen. Erről beszélni kell, nem ijesztgetésből, hanem hogy fel lehessen készülni testileg, lelkileg és tudják azt a szülésre készülő nők, hogy mi vár rájuk, milyen jogaik, lehetőségeik vannak és mire lehet nemet mondani. Másodjára már sokkal több dologra tudtam azt mondani, hogy nem engedem. Az ember jogait és kötelességeit külön kellene választani. Jó lenne, ha a rémtörténetekből és a csodás történetekből összeállna egy kép, hogy mi fog történni a szülőszobán és a szülésre készülő kismama mit és hogyan szeretne.

Pásztor Anna két gyermek, Benji (2013) és Zoé (2016) édesanyja. A fellépések és próbák mellé „csupán” néhány plusz logisztikai feladat társult. Kétgyermekes édesanyaként - Benjámin és Zoé anyukájaként - ma is ugyanolyan aktív életet él, mint korábban. Annak ellenére, hogy az első gyermekével 41 évesen lett anya, sosem érezte azt a társadalmi nyomást, hogy időben kellene szülnie. Az anyaság gondolata mindig is jelen volt az életében, de csak 41 évesen, első gyermekének születésével vált valóra. A várandósság alatt nem foglalkozott azokkal a kritikákkal, amelyek szerint negyvenes éveiben már nem ideális az anyaság, és büszkén vállalta döntését.

A magánéleti kihívások azonban nem értek véget a szülés utáni időszakkal. 2020 végén nyilvánosságra került, hogy Anna és férje közel harminc év után külön utakon folytatják. A szakítás fájdalmas döntés volt, de mindketten arra törekedtek, hogy békességben zárják le kapcsolatukat. „Nagyon szomorú dolog ez egy család életében” - fogalmazott Anna, hozzátéve, hogy intelligenciával és szeretettel zárták le a kapcsolatot.

Pásztor Anna a szoptatásról is megosztotta véleményét. „Második gyermekem születésénél már nem engedtem, hogy beleszóljanak. Első gyermekemnél még elfogadtam, amit mondtak, pedig ezt az időre szoptatást baromságnak tartom.”

Az énekesnő emellett egy örömhírt is megosztott a nézőkkel - igaz, inkább elszólás volt, mint bejelentés. A műsor során egy betelefonáló váratlan kéréssel állt elő: el szerette volna kérni az énekesnő privát telefonszámát. „Az a gondolat, hogy meggyűrűznek, a frászt hozza rám. Soha nem voltam házas, annak ellenére sem, hogy megkérték a kezem. Én voltam az a nő, aki örültem neki, mégis azt mondtam, jó, csak ne kelljen esküvőre menni. Mert az onnan papírmunka. Nem akartam én szétmenni korábban sem… És most is úgy vagyok vele, hogy ne legyek kötve senkihez. De ha van valaki, akivel tök jó együtt lenni, akkor amíg tök jó, addig legyünk együtt” - nyilatkozta korábban.

Pásztor Anna arról is beszélt, hogy a gyermekeivel való kapcsolata hogyan alakul a munkája mellett. „Sokat kell sakkozni, de a munka szempontjából szerencsés vagyok, mert sokkal több időt tudok a kicsikkel tölteni, mint például az az anyuka, aki irodában dolgozik. Vannak olyan helyek, ahova magammal tudom vinni őket, például volt olyan, hogy fel kellett énekelnem egy rappet, amiről tudtam, hogy maximum egy óra alatt megvan, így magammal vittem Benjit, mert tudtam, hogy el tudja foglalni magát abban az egy órában.”

Kiemelte, hogy a társadalom hozzáállása a gyermekekhez sokszor aggasztó. „Kikukucskálva a nagyvilágba rémisztő, amit tapasztalok. Vannak gyerekmentes albérletek és van egy csomó olyan hely, ahová kutyát, macskát meg gyereket nem lehet vinni. Ez teljesen életellenes. Emlékszem friss anyukaként, érdekes eszmélés volt, hogy nem mindenki kukucskált be a babakocsiba, amikor látták, hogy egy gyönyörűséggel sétálok. Nekem ez azért furcsa, mert ha én meglátok egy kisbabát, elolvadok.”

A művészettől és a nyilvánosságtól sem idegenkedik, hiszen dalszövegíróként és zeneszerzőként is tevékenykedik. Életének egyik fontos mérföldköve volt az anyává válás időszaka. Két gyermek, Benji és Zoé édesanyja.

Pásztor Anna a beszélgetés során többször is kiemelte a saját magára való odafigyelés fontosságát, illetve a női szerepek sokszínűségét. Véleménye szerint a nőknek joguk van az anyaságot a saját feltételeik szerint megélni, és nem szabad hagyniuk, hogy külső elvárások vagy kritikák befolyásolják őket ebben.

A korábbi interjúkban is megfogalmazta, hogy a szülők figyeljenek a gyermekükre, békén hagyják, és ha a környezete boldog. „Bántalmazni, verni és terrorban tartani a gyermeket. Itt nincs pardon.”

A zenész lázadó tinédzserkoráról is beszélt, illetve a külföldön töltött éveiről. „Mint a csiga, a saját taknyomon-nyálamon csúsztam, óriási, giga mélységekben voltam a kisfiam születése után. A két pici baba előtt volt másik két pici baba, akik sajnos nem születtek meg. Olyan mértékűen fájt a lelkem emiatt, hogy nagyon nehéz volt belemenni a szülésbe, olyan nagyon meg akartam tartani Benjikét, hogy összezárt a szervezetem, alig tudták kioperálni Benjikét. Háromnegyed évig megtapasztaltam azt, milyen lehet, ha valakinek elveszik az életkedvét. Én nagyon pörgök, nagyon vidám vagyok, ezt kaptam, ez egy kegyelmi állapot, hogy egyfolytában tervezek valamit, csinálok valakit és zabálom az életet. Ezt elvették tőlem. Meg tudom mondani, hogy minden nap reggel 10-kor záródtak a falak, mint a Csillagok Háborújában a szemétledobó. És jött a nihil, nem éreztem semmit, nem tudtam a következő percre, órára, évre koncentrálni, egy kis dobozban voltam háromnegyed évig. Akkor volt az, hogy ilyen segítséget, olyan segítséget ajánlottak, de mondtam, hogy nem akarok gyógyszereket.”

Ami a munkát illeti, szerencsésnek érzi magát, mert az elfogadó közegben dolgozik, és saját maga főnöke. „Ha tetszik, ha nem, ha olyan a helyzet, hozom a gyereket, nincs apelláta. Munka előtt mindig fölmérem, hogy hova kell mennem és aszerint döntök, hogy viszem-e őket magammal. Próbára például semmi pénzért nem vinném őket, mert az nagyon hangos. Koncertre addig jöttek velem, amíg szopiztak, de utána feleslegesnek találtam azt, hogy cipeljem őket.”

A közel harminc év utáni szakításról is beszélt. „Nagyon szomorú dolog ez egy család életében” - fogalmazott Anna, hozzátéve, hogy intelligenciával és szeretettel zárták le a kapcsolatot.

A küzdelmek ellenére Pásztor Anna mindig is tervezte, hogy lesznek gyermekei. Elmondása szerint mindent ugyanúgy tenne, bár két dolgon változtatna, ha lehetne. Egyrészt, a kisfia születésénél is kérné, hogy azonnal rakják az újszülött kicsi babáját a mellkasára, mert nagyon fontosnak tartja a megszületést követő azonnali bőrkontaktust. Másrészt nem hagyná, hogy beleszóljanak a szoptatásba.

Pásztor Anna, énekes, az Anna and the Barbies frontembere (előadóművész, táncművész, dalszövegíró és zeneszerző). Neve hallatán, úgy hiszem, mindannyian egyszerre kezdjük el dúdolni, hogy „Kezdjetek el élni!”. Sokszínű művészetében az éneklés mellett fontos szerepe van a dalszövegírásnak és zeneszerzésnek is.

tags: #pasztor #anna #nyilatkozott #a #szoptatasrol