A terhességmegszakítás, vagyis az abortusz, egy komplex és gyakran traumatikus esemény lehet az érintett nők életében. Bár a műtét maga fizikailag véget vet a terhességnek, a lelki következmények sokszor mélyrehatóak és hosszan tartóak lehetnek. Ezeket a lelki hatásokat, amelyek akár évtizedekig is elkísérhetik az embert, posztabortusz-szindrómának (PAS) is nevezik, és néha titkolt gyászként is jellemezhetők.
A művi abortusz egyik legfőbb ismérve, hogy titkosított. Mivel a magzatelvételtől általában azt várják az érintett nők, párok, hogy azzal tehertől szabadulnak meg, nem gondolnak arra, hogy pszichés és szomatikus következményei is lehetnek. A volt kismama a magzatkivételt követően átmeneti megnyugvást érezhet. Úgy véli, minden problémától megszabadult, amelyet a gyermekvállalással összefüggésben látott. Majd elkezdi mérlegelni, racionalizálni az elhatározását, és felteszi a kérdést: „Miért is így döntöttem?”
A posztabortusz-szindróma tünetei és okai
A posztabortusz-szindróma egy hosszú távú pszichés, és fizikai tünetegyüttes, melynek az alapja sok esetben a bűntudat. A szomorúság, veszteségélmény, sírás, mély gyász állapota normálisnak mondható bizonyos ideig, de a PAS hosszú távon szól bele a nő életébe, gyakran olyan szinten, mely a normális életvezetést is lehetetlenné teszi. Ezek a tünetek nagymértékben befolyásolják a mindennapi életet, és hónapokig, akár évekig is megkeseríthetik nem csak a nő, de a hozzátartozók, barátok életét is. Súlyos esetben klinikai depresszióvá alakul ez az állapot, melyből igen nehéz kigyógyulni.
A rossz álmok előzetes jelei a posztabortív pszichés traumának. Ezek negatív, olykor drámai, gyakran magzatvesztéssel kapcsolatos álmok. Képsorokban éli át a történteket, mint aki hagyta, hogy megöljék a gyermekét; egészen sajátos depresszív állapot jelentkezik nála. Ez a hangulati zavar, majd lelki krízis a posztabortusz-szindróma.
A posztabortusz-szindróma nem önálló betegség kategória. Nagyon fontos szempont, hogy az illető a saját abortusza előtt hogy állt ehhez a kérdéshez. Nem mindegy, hogy maga a személyiség hogy működik. Vannak-e megküzdési stratégiái, esett-e már át valamilyen komoly krízisen abortusza előtt. Azok, akik amúgy is könnyebben dolgoznak fel nehéz életeseményeket, éltek át már valamilyen komoly krízist, nekik lehetnek már mintáik.
A depresszióra való hajlamosság növelheti a posztabortusz-szindróma kialakulásának esélyét. Ha a személyiség pszichés alapstruktúrája depresszív, akkor mindig nagyobb a hajlam arra, hogy depresszióval reagáljon a magzatelvételre és -vesztésre. Szorongó személyiségnél szintén nagyobb az esély a posztabortív tünetekre.
A terhességmegszakításnak sokféle oka lehet, a jogszabályok által elismert életkörülményekről, határidőkről és eljárásrendről külön cikkekben olvashat. Bármilyen helyzet miatt kerül sor a terhességmegszakítására, ez a hatással lehet a nő lelkiállapotára, pszichés egészségére. Azért is mert a nők számára a terhesség “kívánt volta” nem végleges struktúraként jelentkezik, hanem egy folyamatosan képlékeny, az idő múlásával változó jelenség. A művi terhességmegszakítás nemcsak akkor megterhelő folyamat, ha egy tervezett, várt magzat betegsége miatt vagy az anya egészségének megőrzése érdekében történik.
Ha a gyermek bűncselekmény következtében fogant, a nőnek annak következményeivel is meg kell birkóznia, ilyenkor nem ritka a szorongás, depresszió, PTSD megjelenése. Ha az élethelyzet nem teszi lehetővé a gyermek megszülését, a nő akkor is komoly lelki traumán megy keresztül.
Fontos! Több kutatás is bizonyította, hogy az átgondolt döntésen alapuló terhességmegszakítás nem növeli a depresszió vagy más hasonló betegségek kockázatát. Az orvosi okok miatt szükségessé váló terhességmegszakítás után azonban növekedett a depresszió gyakorisága, de ez inkább a vetéléseknél megfigyelt mértékű volt. Ugyanakkor vannak olyan kockázati faktorok is, amelyek megléte esetén az abortusz negatív mentális hatást eredményezhet, ilyen például a bizonytalanság, társas támogatottság hiánya, előzetes pszichés problémák, depresszió.
A bűntudattal küzdő nők gyakran igen eltérő módon változnak meg abban, hogyan tudnak együtt lenni a már meglévő csemetékkel, de az érzés ugyan az: „Nem vagyok jó ember. Nem vagyok jó anya”. A nők egy részre bűntudatukkal úgy küzdenek meg, hogy túlvédik gyermekeiket. Nehogy ővelük is történjen valami, nehogy nekik is ártsanak. Ez természetesen a gyerekek szempontjából nem hangzik rosszul, de hosszútávon mindképpen árt, ha nincsenek keretek, határok a gondoskodásban. Más nők épp ellenkezőleg, haragosak, dühösek gyermekeikre, mintha ők tehetnének a történtekről.
Az abortusz egy veszteség, amit el kell gyászolni. PAS-ban a gyászmunka kimarad, elakad, ez okoz később komoly nehézséget, pszichés tüneteket. Ilyenkor nem tudatos folyamatok törnek a felszínre. Könnyen lehet, hogy valaki nincs a döntéshozatalor önismeretének olyan szintjén, hogy egy ön-azonos döntést tudjon meghozni, csak sodródik az árral. Nehezíti a gyászfolyamatot az is, hogy nincs kézzel fogható kép a gyermekről, igazából azt sem lehet tudni ki az, akit gyászolnak. Gyakran érezhetik úgy, hogy nincs joguk gyászolni, hiszen ők döntöttek így.
A segítségnyújtás lehetőségei és a pszichológus szerepe
A gyógyuláshoz vezető első lépés egy empatikus segítő személyiség megtalálása, akinek elmondhatja az érzéseit, akivel mindezt át- és kibeszélheti. Ha elfojtja a történteket, nem verbalizálja, azzal önmagában okoz belső feszültséget. A második lépés a segítő személyiség kompetenciájától és életszemléletétől függ. Fontos, hogyan fogadja, nem mindegy, hogy csupán megérti az elhangzottakat, vagy szakemberként stratégiát is tud készíteni arra, hogyan lehet kisegíteni a magzatvesztő hölgyet a mélységből.
A pszichológusoknak megvan a megfelelő tudása arra, hogyan kezeljék az abortusz után traumatizált nőket és férfiakat. Az ELTE-n minden információhoz hozzájuthatnak a hallgatók. Kurrens kutatási eredményekkel dolgoznak, friss adatokat és összefüggéseket tárnak a diákok elé. A mesterszakon, ami klinikai és egészségpszichológia specializációval Budapest mellett már Szombathelyen is elvégezhető, ezzel a témával is foglalkoznak a képzés során. Akinek van kedve a reproduktív egészségpszichológiával külön is foglalkozni, minden segítséget megkaphat tőlük.
A pszichológusok segíthetnek a bűntudat feloldásában is. Isten szeretetét és megbocsátását mindenki átélheti, egyetlen feltétele, hogy vallja meg a bűneit előtte. A művi abortuszra is van bűnbocsánat. Lehetséges, hogy ezt könnyebb Istentől elkérni, mint önmagának megadni. Magának megbocsátani csak akkor tud az ember, ha átélte Isten kegyelmét. A pasztorális szakember érzékeli, hogy nem négyszemközt beszélget a volt gravidával, kismamával, hanem az élő Krisztus jelenlétében. És ha sikerül a páciens figyelmét Jézusra irányítani, akkor létrejön a kapcsolat az önmagát vádló nő és a Megváltó között, átélheti a kegyelmet.
A pszichológiai szemszögből valóban nagyon kevés kutatás született az abortuszról, amit az is jelez, hogy a mi adatfelvételünk már négyéves, de azóta sem igazán tudok újabbról. A férfi vonatkozásokról pedig még nemzetközi szinten is alig vannak adatok. Ez egy nehezen általánosítható terület, hiszen más-más a szociokulturális környezet.
Az abortusz számos társadalmi vitát generál, az érintettekhez való személyes és ítéletmentes odafordulás azonban jóval ritkább. A Ráhel Szőlőskertje gyógyító hétvége utóbbira kíván lehetőséget teremteni. A Dr. Theresa Burke által kidolgozott lelkigyakorlat az abortusz sebeit hordozó, valamint a magzatvesztés gyászával küzdő nők és férfiak számára nyújt segítséget.
A gyászfeldolgozás egyik fontos lépése a koporsó fölötti megállás. Nincs lehetősége ezeknek a nőknek eltemetni a magzatukat. Csupán pszichés gyászfolyamatok és gyászceremóniák rendezése lehetséges.
A poszttraumás stressz: a rémálmokkal, feltörő emlékekkel járó poszttraumás stresszállapot a beavatkozás képeit hozhatja elő, ami az emlékezés kerüléséhez, ingerültséghez is vezethet. Ilyenkor célszerű pszichológushoz fordulni.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nő képes legyen megbocsátani önmagának. Azt is nehezen fogadják el, hogy a bűnüket Isten megbocsátja, az pedig még nehezebb számukra, hogy önmaguknak megbocsássanak. A lelkigyakorlatokon oldódnak ezek a feszültségek. Végigmegyünk a gyászfolyamaton: nevet adunk a babáknak, megszólítjuk és elbúcsúztatjuk őket.
Azok a nők, akiknek abortuszon kellett átesniük, soha nem volt kérdés, hogy egy életről hoztak döntést, az emiatt érzett szégyen és bűntudat pedig nehezíti őket a veszteség feldolgozása során. Fontos lépés az ő esetükben és azt gondolom az Ön esetében is a megbocsátás - saját magának. A megbocsátás inkább a harag, a neheztelés elmúlását jelenti. Érdemes segítséget kérni olyantól, aki segíti Önt a veszteségei és a trauma feldolgozásában.
A DREAM-terápia (dinamikus rövidterápia) egy 12-20 héten keresztül zajló terápiás folyamat. Célja a belső érzelmi erőforrások megnyitása és a személyiség érettségének növelése. Legfontosabb eleme az álommunka: az álmokhoz kapcsolódó asszociációk, érzések, emlékek megbeszélése.
A Ráhel Szőlőskertje gyógyító hétvége utóbbira kíván lehetőséget teremteni. A Dr. Theresa Burke által kidolgozott lelkigyakorlat az abortusz sebeit hordozó, valamint a magzatvesztés gyászával küzdő nők és férfiak számára nyújt segítséget.
Az abortusz egy trauma, ami után nagyon gyakoriak a traumás tünetek: Az ingerlékenység, a külső ingerekre való fokozott reakció, a traumás emlékbetörések, a beszűkültség mind előfordulhatnak ilyenkor hosszabb-rövidebb ideig. Ezzel párhuzamosan beszélhetünk a veszteségről és az ehhez köthető gyász folyamatáról. Az abortusz esetében a veszteség feldolgozását nehezíti az Ön által is említett marcangoló bűntudat - ami gyakran jár együtt a szégyen érzésével, ezek pedig együttes erővel nehezíteni tudják a veszteségfeldolgozást.
A pszichológusok segíthetnek a gyászmunka elindításában és megfelelő keretek között tartásában is. Fontos, hogy a nők megélhessék az érzéseiket a maguk valójában. Ennek a szakasznak az a lényege, hogy a védekező falat a nő lebontsa magáról. A magára erőltetett jókedvet, semlegességet, a minden rendben van álmosolyt. Amennyiben a nehéz érzéseket nem éli meg valaki, azok sunyin, lappangva veszik el az életerőt, hiszen óriási energiába telik, hogy azokat elfojtsa nap, mint nap.
Ha már tudja a nő, hogy miért, és mennyire haragszik magára, vagy másokra, el lehet kezdeni a megbocsátáson dolgozni. Ez sokszor rengeteg időbe telik, de ekkora bűntudattal nem lehet jól, és egészségesen élni, így mindenképpen időt, energiát, és sok-sok türelmet kell adnia magának. Mindezzel párhuzamosan elindulhat a veszteség élmény meggyászolása. Arra a kérdésre, hogy ki, hogy tudja elengedni, elgyászolni meg nem született gyermekét, nincsenek tankönyvi válaszok. Mindenkinek magának kell megkeresnie azt a módot, amivel lelke megbékélhet.
Bár a gyászfolyamat felbontható szakaszokra, nem tiszta, jól követhető érzelmi változások ezek, és minden esetben egyediek. Ahogy a gyász, úgy a terápia is egyéni, de általánosságban elmondható, hogy lényeges szempont a megbocsátás önmagunknak.
A babasirató virtuális emlékfalat is ezeknek a találkozásoknak, beszélgetéseknek a nyomán hozták létre. Az abortusz vagy vetélés miatt meghalt babák gyászolása sokkal nehezebb a hagyományos gyászfolyamatnál, mert főleg az első esetben rejtett, tiltott a gyász. Hiányoznak azok a szertartások, amelyek segítik a gyászfeldolgozást. Nincsen látható test, sokszor neve sincs még a babának, nincsen szertartás, nincsen társas támogatás, együttérzés és vigasztalás, amikor lehet sírni, feketébe öltözni.
Az Egyház úgy gondolkodik a meg nem született gyermekekről, mint olyan lelkekről, akiknek örök életük van. Ez nagyon vigasztaló valamennyi érintett számára.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők ne csak az anyák, hanem az apák traumájával is foglalkozni tudjanak. Az apákat ugyanúgy veszteség éri, mint az anyákat, a férfiak traumájával azonban alig foglalkozunk. Pedig bevonásuk bizonyítottan elősegíti a nők gyorsabb felépülését is.
A pszichológusok segítenek abban is, hogy a nők megértsék, hogy a terhességmegszakítás nem egy egyszemélyes történet. Egy ilyen komoly döntés nem csak az anyára, a család összes tagjára kihatással lehet.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők rájöjjenek: az abortusz mellett senki sem jókedvében dönt, ez egy sokak által elítélt módszer, vele együtt elítélik azt is, aki erre kényszerül vagy e mellett dönt. Ezzel többször találkozom a munkám során: Azoknak a nőknek, akiknek abortuszon kellett átesniük, soha nem volt kérdés, hogy egy életről hoztak döntést, az emiatt érzett szégyen és bűntudat pedig nehezíti őket a veszteség feldolgozása során.
A pszichológusok segíthetnek a nőknek abban is, hogy meg tudják fogalmazni érzéseiket, ne fojtsák őket magukba. Keressenek támogató személyeket, akik meghallgatják és támogatják érzéseikben. Az írás is lehet terápiás hatású, akár szabadon, akár a meg nem született gyermekhez írt levél formájában.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők megértsék, hogy a terhességmegszakítás egy krízis helyzet, akármilyen okból történik. Sok esetben nem csak fizikailag érinti a nőt, hanem hatással lehet mentális, pszichés és érzelmi szinten is az életére.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők megértsék, hogy a nők számára a terhesség “kívánt volta” nem végleges struktúraként jelentkezik, hanem egy folyamatosan képlékeny, az idő múlásával változó jelenség.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők megértsék, hogy az abortusz önmagában is egy érzelmileg terhelt döntés, aminek a súlyát a legtöbb esetben a nők egyedül cipelik. Az Ön esetében ez többszörösen igaz, hiszen nem számíthatott támogatásra a közvetlen környezetéből.
A pszichológusok segíthetnek a nőknek abban is, hogy megértsék, hogy a megbocsátás nem az elengedést vagy a felejtést jelenti. Hogy is tudna egy nő elfelejteni, kitörölni az életéből egy ilyen rossz eseményt? A megbocsátás inkább a harag, a neheztelés elmúlását jelenti.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők rájöjjenek, hogy a mindennapi életben is vannak olyan szakemberek, akikhez fordulhatnak segítségért, mint például Steiner Kristóf, Marjai Kamilla, Juhász Dániel, Kurán Zsuzsa, Sebők Franciska, Sákovics Diana.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők megértsék, hogy a perinatális veszteség szakkifejezést magzat- illetve csecsemőhalál esetén használjuk. A perinatális halál során a gyermek tudatos vállalásával elinduló lelki folyamatok drasztikusan megszakadnak és ez súlyosan traumatizálja a szülőket, gyakran patológiás gyászmunkát indítva el.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők megértsék, hogy az egészséges perinatális gyász ugyanolyan lefolyású, mint az összes többi gyász. Öt szakaszból áll: elutasítás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők megértsék, hogy a gyász nemcsak az anyákat, az apákat is megviseli. Sokszor az apák a háttérből, szótlanul gyászolnak. Ellentétben az anyákkal az apák érezhetik úgy, hogy nekik kell a támaszt biztosítaniuk a gyászmunka alatt az anyák és a család számára.
A pszichológusok segíthetnek a nőknek abban is, hogy megértsék, hogy a meddőség vagy vetélések okainak feltárása általában hosszú hónapokat vesz igénybe. Centrumukban lehetőségük van ezt az időt a lehető legrövidebb időre rövidíteniük.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők megértsék, hogy a női eredetű meddőség hátterében az esetek egy részében immunológiai eredet állhat.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők megértsék, hogy meddőség esetén érdemes megvizsgálni, hogy inzulinrezisztencia áll-e a gyermekáldás elmaradásának hátterében, amelyet életmódbeli változtatásokkal, illetve gyógyszeres kezeléssel hatékonyan tudnak kezelni.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők megértsék, hogy a pszichológiai értelemben gyermekünkhöz fűződő kapcsolatunk különbözik szüleinkhez, testvéreinkhez, házastársunkhoz fűződő kapcsolatunktól.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők megértsék, hogy a gyászreakció nem más, mint az elszenvedett veszteség miatt érzett fájdalom emocionális, kognitív és viselkedésbeli megnyilvánulása.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők megértsék, hogy a szülés alakulhat másképp, mint ahogy szerettük volna. Mindegy, hogy mások szerint „sima” szülés volt-e, és az is mindegy, hogy otthon vagy kórházban történt.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők megértsék, hogy a szülés utáni első hetek érzelmi hullámzása, a káosz és bizonytalanság, a sok egymásnak ellentmondó „jó tanács” elbizonytalanító lehet minden kezdő szülő számára.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők megértsék, hogy a kisbabával az első év egy folyton változó időszak, amelyben időnként úgy érezhetjük, a feladat túlnő rajtunk.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők megértsék, hogy a megváltozott élet, a szülőséggel járó felelősség, a folyamatos készenlét kimerítheti az érzelmi erőforrásokat, ami nehézségeket okozhat az anya-gyermek kapcsolatban és a párkapcsolatban.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők megértsék, hogy sokan érzik azt, nem könnyű megtalálni önmagukat, teret és időt adni saját igényeiknek a gyermekük mellett.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők megértsék, hogy ez a konzultációs forma kifejezetten hatékony lehet, ha a szülő úgy érzi, gyermekével való kapcsolatában valamilyen akadály, zökkenő jelent meg.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők megértsék, hogy az autogén tréning tudományosan igazoltan hatékony relaxációs módszer.
A pszichológusok segíthetnek abban is, hogy a nők megértsék, hogy évek óta tartanak előadásokat és beszélgetéseket pre-és perinatális (szülés és születés körüli időszak) pszichológiai témákban szakemberek és érdeklődők számára.
Mi történik valójában abortuszkor?
tags: #pszichologus #abortusz #feldolgozasa