A terhesség kilenc hónapja alatt a női szervezet grandiózus változásokon megy keresztül, melyek célja az egészséges utód kihordása, biztonságban tartása. Megkoronázván ezt a relatíve hosszú időtartamot érkezik el a szülés folyamata, mely gyakorlatilag emberfeletti erőt, energiát és a biológiai folyamatok tökéletes szinkronját megkövetelve teszi lehetővé, hogy az addig az anyaméh által óvott és nevelt magzat világra jöhessen. Mindezek tükrében érthető tehát, hogy a női szervezetnek, a testnek időre van szüksége ahhoz, hogy ezen változások zöme visszaalakulhasson, s hogy terhelhetősége ismét a régi, a várandósság előtti legyen. Sokan vannak, akik úgy vélik, hogy kilenc hónap kellett a szervezetnek az újszülött „felneveléséhez”, hát kilenc hónap kell ahhoz is, hogy a dolgok visszaálljanak a régi kerékvágásba. Mások úgy gondolják, hogy ennél jóval kevesebb, megint mások pedig azt, hogy ennél jóval több időre van szükség. A szülés egy természetes biológiai folyamat, ami nagyban megterheli szervezetünket. Ezért a kisbabánk érkezését követő napoknak és heteknek testünk gyógyulásáról kell szólniuk. Valójában egy évig is eltarthat, mire testünk teljesen visszanyeri a terhesség előtti állapotát. Habár van némi különbség a gyógyulást tekintve a hüvelyi szülés és a császármetszés között, mégis az általános gyógyulási folyamat egyaránt vonatkozik mindkét módra. Különböző szempontok befolyásolhatják a gyógyulást, úgymint az általános egészség, tápláltsági állapot és a fáradtság, vagy a stressz.
A szülés utáni első napok: Méhösszehúzódások és regenerálódás
Nem sokkal a magzat világrajövetelét követően leválik és megszületik a méhlepény is, az elvágott köldökzsinórral pedig végleg megszakad a fizikai kapcsolat anya és gyermeke között. Az ezt követő hormonális és biokémiai folyamatok többségükben azt a célt szolgálják, hogy a frissen szült édesanya minél hamarabb „erőre kapjon”, hogy képes legyen újszülöttjét ellátni, s tejével minél tovább táplálni őt. Egyrészt beindulnak azok a „gyógyító” mechanizmusok, melyek célja, hogy a szülés traumái (sebek, véraláfutások, zúzódások stb.) minél hamarabb gyógyulhassanak, másrészt beindul a tejelválasztás, harmadrészt pedig a várandósság alatt létrejött elváltozások (pl. tápcsatornai-emésztési, hormonális, légző rendszeri, keringési) fokozatos „visszaállása” kezdődik. Éppen ezért a frissen szült/császározott édesanyák meghatározott időt szigorú felügyelet alatt töltenek: itt folyamatosan figyelik, hogy a méh természetes összehúzódása megkezdődött-e, képes-e a kismama a spontán vizeletürítésre, ellenőrzik a testhőt, hogy nem kezdődik-e valamilyen fertőzéses folyamat. Ezt az időt szigorú ágyban fekvéssel töltik az édesanyák, legtöbb esetben már újszülött csecsemőjük társaságában.
Nem sokkal a baba születése után a méhlepény leválik a méh faláról és kilökődik. Az a terület, ahol a méhlepény csatlakozott a méhez, nagyon hasonlít egy nyílt sebre, aminek be kell gyógyulnia. Szerencsére a testünk gyorsan munkához lát. Percekkel a szülés után a méh erősen összehúzódik, ezzel lezárva a falán található nyitott ereket a méhlepény oldalán. Ezeket a méhösszehúzódásokat gyakran nevezik „szülés utáni fájdalmaknak”, amik következtében az első pár napban erős, görcs jellegű fájdalmat érezhetünk, ami később alábbhagy. Különösen tapasztalható mindez a szoptatás közben, ugyanis a mellbimbó ingerlése elősegíti az összehúzódást. Ha túlzott kellemetlenséget okoznak a görcsök, szedhetünk érzéstelenítő (fájdalomcsillapító) gyógyszert, viszont ezt feltétlenül egyeztessük az orvosunkkal! A szülés után úgy érezhetjük, hogy a méhünk valahol a köldökünk környékén van, és egy kemény labdának tűnhet a hasüregben szülés utáni összehúzódások miatt. Ez napról napra kisebb lesz egészen addig, míg már nem is érezhető a hasfalon keresztül. Ahogy csökken a mérete, úgy lekerül a szeméremcsont mögé. Ezt a folyamatot visszafejlődésnek (involúciónak) nevezik, amely azt mutatja, hogy a gyógyulási folyamat elkezdődött.
A gyermekágyas időszak: Gyógyulás és gondoskodás
Az őrzőből kikerülve az úgynevezett gyermekágyas osztályra kerülnek, ahol továbbra is rendszeres megfigyelés alatt állnak. Itt azonban már elkezdődik a csecsemőápolás rutinjába való beletanulás, természetesen csak a lehetséges fizikai határokon belül. A szülési sérülések még fájnak, a méh továbbra is húzódik össze felé, amely időnként igen erős görcsös alhasi fájdalommal jár (főként szoptatás közben, mert ilyenkor szabadul fel a női szervezetben az oxitocin nevű hormon, amely a szoptatásban kifejtett jótékony hatása mellett a méhösszehúzódásért is felelős). A hüvelyből folyamatosan ürül a lochia. A véres-nyálkás váladék mennyiségének, minőségének ellenőrzése a napi nőgyógyászati vizit szerves részét képezi, hiszen ez ad elsősorban információt arról, hogy hol tart a méh üregének gyógyulása, tisztulása, s fenyeget-e bármilyen méhűri fertőzés. A rendszeres napi higiéné, zuhanyzások, WC-zés után a gátseb tisztántartása, elengedhetetlen a fertőzések megelőzése és a fizikális jóllét érzésének fenntartásában. Célszerű ilyenkor bőséges, változatos táplálékokat fogyasztani, az sem éppen baj, ha a családtagok naponta változatos „menüvel” érkeznek látogatóba, hiszen eleve rengeteg energia szükséges a szülés utáni felépüléshez, illetve a tejbelövelléshez, az újszülött táplálásához. A bőséges folyadékfogyasztás szintén nagyon fontos: napi 3-4 liter, lehetőleg szénsavmentes ásványvíz, gyümölcslevek a legideálisabbak.
A szülést követő első 6 hét hivatalos neve a gyermekágy. Nem is írhatnánk le ennél pontosabban, hogy mi is ilyenkor az újdonsült édesanyák feladata: pihenni, amennyit lehet, és gondozni az újszülöttet. Nem kell, és egyáltalán nem elvárható, hogy egy pár hetes csecsemő mellett csillogjon-villogjon a lakás, és háromfogásos menü várja a munkából hazaérkezőket. Éppen ellenkezőleg: az sem baj, ha az apukák kivesznek néhány nap szabadságot (hivatalosan is létező dolog, pont erre a célra kitalált az úgynevezett „apanap”), hogy a család szokja egymást, és amennyi terhet csak tud, levegyen az anyuka hátáról, hiszen a neheze úgyis az övé. A diétával, testedzéssel azonban még várni kell: legalább ezt a 6 hetet meg kell adni a várandósságban, szülésben megfáradt testnek a pihenésre, a regenerálódás megkezdésére. Akik a terhesség alatt intenzíven sportoltak, azoknak bizonyára nehéz lehet még ezt kivárni, de mindenképpen érdemes, sőt: célszerű ezzel kapcsolatban a kötelező 6 hetes nőgyógyászati kontrollon konkrétan rákérdezni a nőgyógyásznál arra, hogy lát-e valami akadályt arra vonatkozólag, hogy miért kellene tovább várni az edzésekkel. A friss levegő, a babával történő napi rendszeres séták tökéletesen alkalmasak arra, hogy szokassák a testet az ilyen típusú terheléshez, mindamellett a légzésnek, keringésnek is jót tesz, és persze nem utolsósorban mentálisan is segítséget nyújt.
Sebgyógyulás és speciális problémák
A görcsölés szülés után akkor jelentkezik, amikor a méh a terhesség előtti méretére és alakjára kezd visszahúzódni. A méh közvetlenül a szülés után nagyjából 1 kg súlyú, egy héttel később pedig már fele akkora. Az első babás édesanyáknál általában enyhébbek lehetnek a görcsök, de gyakran erősödhetnek minden többedik szülés után. A görcsök a szülést követő első két napban lehetnek a legintenzívebbek, és nagyjából a harmadik napon csökkenhet az erősségük. A szoptatás is kiválthatja a szülés utáni görcsöket, vagy intenzívebbé teheti. Ennek az oka a szoptatás során felszabaduló oxitocin hormon, ami összehúzódásokat okoz. Az alsó hasban tapasztalt erős fájdalmat, okozhatja méhfertőzés, melyet endometritisnek neveznek, a hát alsó részébe vagy oldalára kiterjedő fájdalom oka pedig lehet húgyúti fertőzés is. Ha néhány nap múlva sem enyhülnek a görcsök, vagy ha a fájdalom nagyon erős, keressük fel az orvost. A görcsök normálisak, de nem muszáj ezeket elviselni.
A gátsebek, császáros hegek tovább gyógyulnak: a külső varratokat, kapcsokat rendszerint a hazabocsájtás előtt eltávolítják, a belsők pedig az idő múlásával fokozatosan felszívódnak. Az első időkben a sebek fájdalma, húzódása szinte folyamatos, később azonban ez enyhülni fog, s a gyermekágy végére rendszerint panaszmentessé válnak. Amíg azonban be nem gyógyulnak, az érintett területekre fokozottan kell ügyelni, mind higiéniai, mind fizikai terhelés céljából. A sebkezeléshez szükséges módszerekről a hazabocsájtás előtt érdemes a szülészorvostól tájékozódni.
Továbbra is tart a hüvelyből történő véres váladék ürülése, amely nem más, mint a méh üregét belülről bélelő nyálkahártya lelökődése s eltávozása. Normál esetben a véres-nyákos váladék mennyisége folyamatosan csökken, színe lassan feltisztul, és nagy átlagban a gyermekágyi időszak végére (6 hét) meg is szűnik. Természetesen, ettől eltérő esetek is bőven vannak, van akinél csak 1-2 hétig tart, másoknál akár 7-8 hétig is elhúzódhat. Ezekben a hetekben történik meg a hasüregi szervek visszarendeződése, amelyek a terhesség végére a hatalmas méretűvé nőtt méh miatt eredeti helyükről kimozdultak, összenyomódtak. Éppen ezért a has kímélése kiemelten fontos, sem a hasizomgyakorlatok, sem a nehéz tárgyak emelgetése nem célszerű.
Az egyik leggyakoribb probléma, amivel a nők a szülés után szembesülnek, az a hüvely kitágulása. Miután a kisbaba megszületett, a hüvelyfal természetes módon megduzzad. A hüvelyfal viszont a szülés előtti állapothoz viszonyítva lazább szerkezetű marad. Tudni kell, hogy a hüvely a szülés előtti formáját soha nem nyeri vissza teljes egészében, az esetek döntő többségében kitágul, azonban ezt az állapotot ma már nagyon sokféle módszerrel lehet javítani. Amennyiben a gyakorlatok nem elég hatásosak, vagy a hüvelytágulat túlzott kellemetlenségeket okoz, érdemes nőgyógyász szakorvoshoz fordulni, aki további segítséget nyújthat.
A hüvely kitágulása mellett gyakori problémát jelent még szülés után a hüvelyszárazság is. Ma már kaphatók speciális hüvelyi hidratálókrémek, melyekkel jól kezelhető ez a kellemetlenség, de szükség esetén ösztrogént tartalmazó készítmények is használhatók, a szexuális együttlétek során pedig síkosító alkalmazása jelenthet megoldást. Lényeges továbbá a hüvelyszárazság esetén a megfelelő hidratáltság, a rendszeres folyadékpótlás, de a hüvelyöblítők, a hüvelyzuhany vagy az ülőfürdő alkalmazása már nem.
Gyakori és általános jelenség a szülést követően a hüvelyben megjelenő fájdalom, ami a gát tájékára is kiterjedhet. Ezek az első hetekben teljesen általánosak - különösen a hüvelyi szülés után. Azon túl, hogy ezek a sérülések varrást igényelnek, a teljes gyógyulási idejük akár 4-6 hét is lehet. Ezért hüvelyfájdalmakkal a szülés után legkorábban 6-12 héttel forduljunk orvoshoz abban az esetben, ha nem tapasztalunk változást. A szülés hatására keletkező hüvelyi sérülések gyógyulását elősegíthetjük speciális ülőpárnával, a fájdalmakat pedig hűtőtasakokkal és nem szteroid alapú fájdalomcsillapítókkal mérsékelhetjük.
Teljesen természetes, hogy szülés után a hüvelyből vér és váladék ürül. Kezdetben jellemzően élénkpiros vér távozik a szervezetből, ami fokozatosan megszűnik. A szülés utáni első 24 órában jellemzően mérséklődik, néhány nap alatt pedig teljesen megszűnik, de nem ritka, hogy kisebb pecsételő folyás és váladékozás több héttel az esemény után is tapasztalható. Orvosi beavatkozásra akkor van szükség, ha a szülést követően nagy mennyiségű friss vér ürül a szervezetből. A szülés utáni vérzésre ma már kaphatók vastag egészségügyi betétek.
Nem közvetlenül a hüvelyhez kapcsolódik, ellenben gyakori probléma a szülés után a vizelet inkontinencia megjelenése. Emellett jelenhetnek meg a vizelettartási gondok, ami nem ritkán már a terhesség alatt is gyakran előfordul. A szakértők szerint függetlenül attól, hogy a kisbaba hüvelyi úton vagy császármetszéssel született, a szülések számával egyenes arányosságban növekszik a vizeletinkontinencia esélye. A statisztikák alapján azok a kismamák, akik már a terhesség alatt is tapasztaltak vizelet visszatartási nehézségeket, rendszerint a szülés után sem mentesülnek tőle. Ilyen esetekben a medencefenék izomzatának erősítésére van szükség, így például a Kegel-gyakorlatok sokat segíthetnek, akárcsak a rendszeres meleg ülőfürdő alkalmazása.
Gyermekágy után: Hosszú távú regenerálódás és életmód
A 6 hetes kontrollvizsgálat alkalmával a szülészorvos ellenőrzi, hogy a méh visszahúzódása megtörtént-e, milyen a sebgyógyulás folyamata, illetve van-e bármilyen nőgyógyászati jellegű panasz. Amennyiben minden megfelelő, „engedélyt ad” a házasélet megkezdésére. Sokan ezzel egy időben elkezdenek diétázni, és fokozottabban edzeni testüket, hogy izomzatuk mihamarabb visszanyerje a várandósság előtti formáját. Vitatható ennek létjogosultsága ilyen relatíve kevés idővel a szülést követően, de mint oly sok mindenben, itt is nagy különbségek vannak a kismamák teherbírása, aktuális fizikai állapota, valamint a gyógyulás mértékének tekintetében. Általános szabály, hogy csúcsra járatni a szervezetet még ilyenkor sem szabad, főként, ha az édesanya szoptatja csecsemőjét.
És hogy mikor lesz minden olyan, mint régen? Vannak szerencsések, akikről pár hónap után már nehéz megmondani, hogy nemrég hoztak világra egy új életet, másoknál akár egy év is szükséges az eredeti forma visszanyeréséhez. És nagyon-nagyon sokan vannak, akiknél már soha nem lesz minden a régi: ennek egyrészt hormonális okai vannak, másrészt többféle tényező (pl.: a szövetek „genetikája”, táplálkozás-mozgás, pszichés háttér stb.) rejlik a háttérben. Bizonyos elváltozások, mint pl. a bőr striái, örökre megmaradnak, bár színük jócskán halványodik a hónapok, évek alatt. A legfontosabb természetesen az kell, hogy legyen, hogy az édesanyák jól érezzék magukat, találják meg önmagukat ebben a megváltozott élethelyzetben, az új család középpontjában, és ne feledjék soha, hogy a testük változása az egyik tanújele annak, hogy egy hatalmas csoda létrehozói voltak.
A szülést követő 6 hét a regenerálódás, a gyermekágy időszaka, ezt követően a szülész-nőgyógyász ellenőrzi a gyógyulás menetét és megállapítja, hogy van-e akadálya a szexuális együttlétnek. Változó azonban, hogy a női test mikor áll készen az együttlétre. Az első időszakban az együttlét kellemetlenséget, fájdalmat okozhat, illetve van, akinek hosszabb időbe telik az édesanyai szerepkört összeegyeztetni a szex gondolatával. Amennyiben a szex során a nő a szülést követő 4-6 hónap elteltével is kellemetlenséget, vagy fájdalmat tapasztal, nőgyógyászati kivizsgálás szükséges.
#1 Tipp a jobb szülés utáni felépüléshez: DIÉTA | Szülésdúla
A szülést követő bélgázképződés gyakori, és általában magától megszűnik, de a kismedencei károsodás vagy egyéb háttérben meghúzódó egészségügyi állapot jele is lehet. A női test számos változáson megy keresztül a terhesség alatt és után. Szülés után vagy a felépülási időszakban normális, ha változást tapasztal a bélmozgásban. Ezek a változások lehetnek: szülés utáni gázképződés, puffadtságérzés, akaratlan vagy laza bélmozgás, székrekedés. Ezek a változások függetlenek attól, hogy hüvelyi úton vagy császármetszéssel szült.
A szülés utáni bélgázképződés tünetei a következők: puffadás vagy bélgázeresztés, böfögés, éles hasi fájdalom, hasi görcsök. A kiváltó okoktól függően ezek az emésztési változások megoldódhatnak természetes módon vagy kezelésre lehet szükség. A szülés utáni bélgázképződés bizonyos okai olyan háttérben meghúzódó egészségi állapottal vagy tényezőkkel hozhatók összefüggésbe, amelyek a születési folyamat részét képezhetik. A medencefenék károsodása, gátmetszés, székrekedés, valamint bizonyos táplálkozási és életmódbeli tényezők is hozzájárulhatnak a problémához.
Ha valakinek anális inkontinencia tünetei vannak, például a székletürítés feletti kontrollelvesztése, akkor orvoshoz kell fordulnia. Ha több napja van székrekedése, akkor is érdemes orvoshoz fordulni. A szülést követő bélgázképződés, amely egyéb tünetek nélkül jelentkezik, általában nem igényel kezelést. A szülés utáni bélgázképződés általában magától vagy az étrend megváltoztatása után megszűnik. Ha a bélgáz és a puffadás folyamatos problémává válik, beszéljen orvosával.
Fontos, hogy szülést követően ne csak a csecsemőt vigyék kontrollvizsgálatokra. Az édesanya egészségügyi állapotára is fontos odafigyelni, a szülést követő 6, illetve 12 hét elteltével érdemes nőgyógyászati kontrollvizsgálatra menni a kezelőorvoshoz.
tags: #szules #utan #hasborogatas