A tejfehérje-allergia (tejfehérje-allergia) az immunrendszer kóros reakciója a tejben található fehérjékre, mint például a kazein vagy a savófehérjék. Tejallergiában a szervezet idegenként ismeri fel ezeket az egyébként ártalmatlan fehérjéket, és allergiás immunválaszt indít el ellenük. Fontos tudni, hogy a tejallergia nem azonos a laktózintoleranciával, bár a két állapotot gyakran összekeverik.
A laktózintolerancia (tejcukor-érzékenység) esetén a panaszokat nem az immunrendszer, hanem az emésztőrendszer enzimhiánya okozza. Ilyenkor a szervezet nem tudja lebontani a tejcukrot (laktózt) a szükséges laktáz enzim hiányában. Ezzel szemben a tejallergiában akár kis mennyiségű tejfehérje is súlyos, perceken belül jelentkező tüneteket válthat ki. Míg a laktózérzékenység kellemetlen, de nem életveszélyes állapot, addig a tejallergia súlyos esetben életet veszélyeztető allergiás reakcióhoz (anafilaxiához) is vezethet.
Tejfehérje allergia csecsemőknél és gyermekeknél
A tehéntej-fehérje allergia többnyire csecsemő- vagy kisgyermekkorban jelentkezik, rendszerint akkor, amikor az anyatejről vagy a hipoallergén tápszerről a gyermek tehéntej alapú tápszert kap, vagy a tejtermékek bevezetésre kerülnek az étrendjébe. Ilyenkor a szülők azt vehetik észre, hogy a baba vagy kisgyermek tej fogyasztása után nem várt tüneteket produkál.
Csecsemőknél gyakori jelek lehetnek:
- Bőrkiütések (ekcéma, csalánkiütés)
- Hányás, hasmenés, véres széklet
- Hasfájás vagy fokozott sírás/nyugtalanság evés után
- Légúti tünetek, például orrdugulás vagy sípoló légzés
Szerencsére a tejallergiás gyerekek jelentős része kinövi ezt az allergiát. Az orvosi tapasztalatok alapján a gyermekek többsége (becslések szerint 80-90%-a) 3-5 éves korára megszabadul a tejallergiától. Az allergiára hajlamos csecsemőknél is sokszor megfigyelhető a tünetek enyhülése és megszűnése az óvodáskor környékére. Mindössze a betegek kis hányada, kb. 5-10% az, akinél a tejallergia megmarad későbbi gyermekkorban vagy felnőttkorban is. Korai felismerés és szakszerű gyermekgyógyászati/gasztroenterológiai gondozás mellett nagyobb az esély arra, hogy a gyermek idővel toleránssá válik a tejre. Ennek ellenére mindig vannak olyan esetek, amikor az allergia nem múlik el, különösen, ha a reakciók súlyosak voltak vagy nagyon magas az allergiás ellenanyag szintje.
Tejfehérje allergia felnőtteknél
Felnőttkorban a tejallergia kétféle módon jelentkezhet: vagy a gyermekkorból megmaradt allergia kíséri végig a beteget, vagy - ritkábban - újonnan alakul ki tejallergia felnőtt életszakaszban.
A felnőttkori tejallergia tünetei röviddel a tej vagy tejtartalmú étel fogyasztása után vagy késleltetve (akár néhány óra múlva) is jelentkezhetnek:
- Bőrtünetek: viszkető kiütések, csalánkiütés (urticaria), bőrpír, duzzanatok.
- Emésztőrendszeri tünetek: hányinger, hányás, görcsös hasfájás, hasmenés.
- Légúti tünetek: orrdugulás vagy orrfolyás, torokviszketés, köhögés.
A késleltetett tünetek (amelyek órákkal vagy egy nappal később jelentkezhetnek) közé tartozhat a tartós hasi diszkomfort, puffadás, esetleg bőrtünetek elhúzódó megjelenése vagy általános rossz közérzet. Ezek a késői reakciók a nem-IgE mediált immunfolyamatok miatt alakulhatnak ki, és gyakran az emésztőrendszert érintik (például tartós hasmenés vagy gyulladásos jelek a bélben). Felnőtteknél ilyen formában jelentkező tejallergia tünetei nehezen felismerhetők, és a gasztroenterológus sokszor kizárásos alapon (minden más okot vizsgálva) jut el a tejallergia diagnózisához.
A tejfehérje allergia diagnosztizálása
A tejallergia biztos felismerése érdekében az orvos részletes kórelőzményi kikérdezéssel kezdi a kivizsgálást: rákérdez a gyermekkori allergiás előzményekre, a tünetek jellegére és jelentkezésének idejére (milyen hamar a tej fogyasztása után). Már a háziorvos vagy gasztroenterológus gyaníthatja a tejallergiát a panaszok alapján, de a diagnózis megerősítéséhez speciális allergiatesztek szükségesek.
Vérvizsgálattal ellenőrizhető a tej ellen termelődött specifikus IgE ellenanyagok szintje - ha ez magas, az alátámasztja az IgE-mediált tejallergiát. Nem minden tejallergiás reakció mutatható ki egyszerű tesztekkel - különösen a késleltetett típusú, nem-IgE mediált allergiák esetén a vérvizsgálat és Prick-teszt is negatív lehet. Ilyen gyanú esetén a táplálkozási napló vezetése hasznos: a beteg leírja, mit fogyasztott és milyen tünetei voltak, így az orvos összefüggést kereshet a tejtartalmú ételek és a panaszok között.
A tejallergia diagnózisának arany standardja az eliminációs-provokációs teszt. Ennek lényege, hogy a páciens egy előre meghatározott ideig (általában 2-4 hétig) szigorú tejmentes diétát tart, majd orvosi felügyelet mellett visszakap bizonyos mennyiségű tejfehérjét (provokáció). Ha a provokáció során ismét jellegzetes allergiás tünetek jelentkeznek, az megerősíti a tejallergia diagnózisát. Felnőtt betegek esetén ezt a provokációs tesztet kórházi vagy ambuláns körülmények között, gasztroenterológus/allergológus szakorvos felügyeletével végzik, készen állva az esetleges súlyos reakció azonnali ellátására.
Tejallergia vagy laktózintolerancia?
A tejfehérje-allergia és a laktózintolerancia két teljesen eltérő állapot, ezért a diagnózis során nagyon fontos ezek pontos megkülönböztetése. Amennyiben a tünetek főként emésztőrendszeriek (pl. puffadás, hasi görcsök, hasmenés), és enyhébb lefolyásúak, a gasztroenterológus gyakran először laktózintolerancia-vizsgálatot végez vagy javasol.
A hidrogén- és metánszint emelkedése a kilélegzett levegőben a laktóz lebontásának zavarára - azaz laktózintoleranciára - utal. Ha a laktózteszt pozitív, az nem allergia, hanem enzimhiány. Előfordulhat azonban, hogy valakinél mindkét állapot fennáll egyszerre (például laktózintoleranciája is van és a tejfehérjére is reagál), ezért fontos a teljes kép áttekintése.
Tejfehérje allergia kezelése
A tejallergia egyetlen oki kezelése a tej és a tejfehérjét tartalmazó élelmiszerek teljes kiiktatása az étrendből. Ha a tejallergiás beteg mégis tejtartalmú ételt fogyaszt és allergiás reakció indul, a kezelés a tünetek súlyosságától függ.
Enyhébb tünetek (például kis körű bőrkiütés, viszketés) esetén antihisztamin tabletta segíthet enyhíteni a panaszokat. Súlyosabb reakciónál, amely érinti a légzést vagy általános tüneteket okoz, szteroid gyógyszerek (tabletta vagy injekció formájában) válhatnak szükségessé a gyulladásos reakció csillapítására. A legsúlyosabb, életveszélyes állapot, az anafilaxiás sokk esetén az adrenalin az egyetlen életmentő azonnali szer.
Minden tejallergiás betegnek tisztában kell lennie azzal, hogy bármikor előfordulhat súlyos reakció, ezért fontos egy allergiás vészhelyzeti terv kidolgozása orvosával. Ennek része, hogy a beteg felismerje az anafilaxia korai jeleit, tudja használni az adrenalininjektort, és a környezetében élők (család, kollégák) is tudjanak az allergiájáról, illetve arról, mit kell tenniük rosszullét esetén.
Tejmentes étrend
A tejallergiás reakciók súlyossága széles skálán mozoghat. Enyhe lefolyású allergiás reakció esetén például csak néhány csalánkiütéses folt jelenik meg a bőrön, vagy a száj körül alakul ki enyhe viszketés. Ilyen esetekben a tünetek maguktól is elmúlhatnak rövid idő alatt, vagy egyszerű antihisztamin gyógyszerrel kezelhetők.
Közepesen súlyos reakciónál már összetettebb tünetegyüttes lép fel: erősebb bőrkiütések testszerte, hányás, hasmenés, esetleg nehézlégzés vagy gégeödéma (torokduzzanat érzése) jelentkezhet. Ezek a tünetek ijesztőek lehetnek, de még nem járnak keringési összeomlással - mindazonáltal orvosi megfigyelésre és ellátásra van szükség, mivel súlyosbodhatnak.
A legsúlyosabb fokozatú allergiás reakció az anafilaxia, más néven anafilaxiás sokk. Anafilaxia során a teljes szervezetet érintő, életveszélyes tünetek alakulnak ki: a vérnyomás hirtelen zuhan (sokk), a légutak beszűkülnek és a torok nyálkahártyája megduzzad, ami fulladáshoz vezethet, a bőrön pedig gyakran kiterjedt vörösség vagy csalánkiütés észlelhető. Gyakori az ajkak és a nyelv duzzanata is. A beteg ekkor súlyos hasi görcsöket érezhet, hányhat, és pillanatok alatt általános rosszullét lép fel.
Anafilaxiás reakció gyanúja esetén azonnal mentőt kell hívni (112), és ha van adrenalin injekció (Epipen vagy más autoinjektor), azt haladéktalanul be kell adni a combizomba. Az adrenalin hatása átmeneti: segít megakadályozni a keringés összeomlását és csökkenti a légúti duzzanatot, de mindenképpen kórházi ellátásra van szükség a stabilizáláshoz és a további kezeléshez.
Tejallergiában minden állati eredetű tej (tehéntej, kecsketej, juhtej, bivalytej stb.) fogyasztása tilos, valamint az ezekből készült összes élelmiszer kerülendő. Ide tartoznak a tejtermékek (sajt, túró, joghurt, kefir, tejföl, vaj, tejszín, tejpor, sűrített tej stb.), illetve minden olyan feldolgozott élelmiszer, amely akár nyomokban tejfehérjét tartalmaz.
Fontos tudni, hogy a laktózmentes tejtermékek sem biztonságosak a tejallergiás számára, mivel azokból csak a tejcukrot bontották le, de a tejfehérje ugyanúgy jelen van bennük. Tehát a tejallergiás betegnek nem elegendő a laktózmentes termékeket választani - teljes tejmentességre van szükség.
A tejmentes étrend betartásakor az egyik legfontosabb feladat a rejtett tej összetevők elkerülése. Minden élelmiszer vásárlásakor gondosan el kell olvasni a címkén az összetevők listáját. Az allergének (köztük a tej vagy tejszármazékok) általában kiemelve szerepelnek a csomagoláson, de nem szabad csak a vastagon szedett "Tejet tartalmaz" feliratot keresni - végig kell nézni az apróbetűs összetevőlistát is, mert a tejfehérjét sokféle néven tüntethetik fel. Gyakori tejtartalmú adalékok vagy alapanyagok: kazein, laktalbumin, savó (tejsavó), kulturált tej (író), tejpor, tejsavópor, kazeinátok, laktoglobulin stb. Ha egy terméken az szerepel, hogy "nyomokban tejet tartalmazhat", azt jobb elkerülni, mert a gyártás során belekerülhetnek kis mennyiségű tejfehérje-maradványok.
A tejmentes diéta eleinte nehéznek tűnhet, mert rengeteg élelmiszerben jelen van a tej vagy a tej valamely alkotója. A gasztroenterológus és a dietetikus sokat segíthet azzal, hogy listát ad az engedélyezett és tiltott ételekről, valamint megtanítja a beteget a címkeolvasás és rejtett tej felismerésének fortélyaira.
A tejallergiások étrendjében gondoskodni kell a kalcium és D-vitamin pótlásáról, mivel a tejtermékek elhagyása ezeknek a fontos tápanyagoknak a hiányát okozhatja. Az orvos javasolhat kalciumtablettát vagy D-vitamin cseppeket, illetve segíthet olyan alternatív élelmiszerek kiválasztásában, amelyek gazdagok kalciumban. Jó kalciumforrás lehet például sok növényi tej (szójatej, rizstej, mandulatej, zabtej stb.) - figyelni kell, hogy dúsított változatot válasszunk, amelyhez kalciumot és D-vitamint adtak. Emellett a mák, diófélék, sötétzöld leveles zöldségek (brokkoli, kelkáposzta), hüvelyesek, szezámmag, halak (főleg szardínia, amit szálkástul fogyasztunk) szintén tartalmaznak kalciumot.
Keresztallergia tejfehérje allergiánál
Keresztreakcióról akkor van szó, amikor az allergiás személy a rokon vagy hasonló szerkezetű allergéneket sem tolerálja, mert az immunrendszere „összetéveszti” azokat. Tejallergiásoknál sajnos gyakori, hogy a más állatok tejével (juhtej, kecsketej) is ugyanúgy reagálnak, mivel ezek fehérjéi nagyon hasonlóak a tehéntejéhez. Ezért nem jelent megoldást a tehéntej helyettesítése kecske- vagy juhtejjel - ezeket is kerülni kell, hacsak az orvos kifejezetten nem tesztelte és engedélyezte.
Ugyanígy, sok tejallergiás a tehéntej alapú tápszereket sem fogyaszthatja (gyermek esetén ez egyértelmű, de felnőtt korban fehérje-turmixporokban is lehet tejfehérje). Egy érdekes keresztallergia: bizonyos esetekben a tehéntejre allergiás személy a marhahúsra is allergiás lehet. Ennek az az oka, hogy a marhahúsban lévő szérumalbumin nevű fehérje hasonlít a tej fehérjéihez, így az immunrendszer erre is reagálhat. Ez nem törvényszerű minden betegnél, de ha valaki tejallergiásként marhahús fogyasztása után is tüneteket észlel, mindenképp említse meg kezelőorvosának.
Tejallergiás gyermekek kezelése
Tejfehérje allergia és szoptatás
A legtöbb kisbabának nem okoz problémát semmi, amit édesanyja megeszik. A nyugtalanság legtöbbször normális egy fiatal csecsemő esetében, és semmi köze sincs az anya étkezési szokásaihoz. Ha gyermeke érzékeny valamire, amit Ön fogyaszt, akkor valószínűleg más jeleket is észre fog venni a nyugtalanság mellett, mint például gyakori bukás vagy hányás, hasfájás, kiütés, vagy állandóan eldugult orr.
A szoptató anyáknak csak egy kis százaléka észlel kifejezett változást kisbabája viselkedésében vagy egészségi állapotában, amikor bizonyos ételeket eszik. A tehéntejből készült tejtermékek a probléma leggyakoribb okozói, egyben ez az egyetlen olyan ételcsoport, amely az elvégzett kutatások szerint bizonyítottan okozhat nyugtalanságot vagy hasfájást a csecsemőknél.
Ha egy szoptatott kisbaba érzékeny egy bizonyos ételre, akkor előfordulhat, hogy szoptatás után nyűgös, hosszú ideig vigasztalhatatlanul sír, vagy egy kis alvás után hirtelen látható kellemetlenségérzettel ébred. A reakció súlyossága többnyire a csecsemő érzékenységének fokától és az anya által fogyasztott étel mennyiségétől függ - minél többet evett, és minél érzékenyebb a baba, annál hevesebb a reakció. Az ételre adott reakció megjelenhet akár néhány percen belül, de a szoptatott kisbabáknál általában 4-24 órán belül mutatkoznak a tünetek.
Ha a kicsi hirtelen érzékenyen reagál egy új ételre vagy egy olyan ételre, amiből anyja nagy mennyiséget fogyasztott, akkor néhány órán belül általában rendeződik az állapota. A problémás étel megtalálásában segíthet, ha van egy olyan füzetünk, amiben naponta minden étkezés után rögzítjük, hogy mit ettünk és a baba hogyan viselkedett ill. Ha úgy gondolja, hogy gyermeke egy bizonyos ételre reagál, hagyja ki azt az ételt az étrendjéből két-három hétre, hogy lássa, javulnak-e a kicsi tünetei! Ha javulnak a tünetek, akkor valószínű, hogy az az étel jelenti a gondot gyermeke számára. Két - három hétnél rövidebb ideig nem érdemes diétázni, mert ennyi idő alatt nem biztos, hogy észlelhető lesz a hatás. A csecsemő tünetei a problémás étel elhagyása után általában öt-hét napon belül kezdenek javulni. Lehet azonban, hogy az Ön gyermeke nem javul azonnal, különösen akkor, ha olyan ételre allergiás, amit Ön rendszeresen fogyasztott. Van olyan is, hogy a kicsi rosszabbul érzi magát - akár egy hétig is -, mielőtt a tünetei enyhülni kezdenének.
Ha kisbabája érzékeny a tejtermékekre, kevéssé valószínű, hogy laktózérzékenység áll a háttérben, annak ellenére, hogy sokan ezt mondják Önnek. Azok a szoptatott csecsemők, akik az édesanyjuk által elfogyasztott tejtermékekre érzékenyek, a tehéntej speciális fehérjéire érzékenyek(nem a laktózra), amelyek átmennek az anyatejbe. A tehéntej (akár az anya étrendjében, akár a tápszerben) a csecsemők ételérzékenységének gyakori forrása. Ha gyermeke érzékeny az Ön étrendjében megtalálható tejtermékekre, akkor nem fog segíteni, ha laktózmentes diétára vált. A problémát a tehéntejfehérje, és nem a laktóz okozza.
A tehéntejfehérje-allergia (CMPA) a szoptatott csecsemőknél azt jelenti, hogy az anyai étrendből származó tejfehérje vált ki immunválaszt. A tejfehérje allergia tünetei rendkívül sokfélék lehetnek, és gyakran átfedésben vannak más, ártalmatlanabb csecsemőkori jelenségekkel, mint például a kólika vagy az egyszerű reflux. Ez teszi a diagnózist nehézzé és időigényessé.
A gasztrointesztinális (GI) tünetek a leggyakoribbak. Ezek a jelek a baba diszkomfortját mutatják, és sokszor a szülők elsődleges aggodalmát képezik. 1. Ez az egyik legspecifikusabb tünet. A bélnyálkahártya gyulladása miatt apró vérzések keletkezhetnek, amelyek a székletben jelennek meg. A vér lehet friss, élénkpiros (ez a gyakoribb), vagy sötétebb, emésztett vér (fekete pöttyök, ún. „kávézacchoz” hasonló állag). A nyákos széklet szintén a bélfal irritációjára utal. 2. Bár a csecsemők többsége bukik, az allergiás babáknál a bukás gyakran intenzívebb, savasabb és fájdalmasabb. A refluxbetegség (GERD) kialakulásában szerepet játszhat a tejfehérje okozta nyelőcsőgyulladás. 3. A kólika, azaz a napi több órán át tartó, vigasztalhatatlan sírás, a csecsemők életének része. Azonban ha a hasfájás extrém mértékű, a baba hasa feszült, kemény, és látványosan szenved a gázoktól, ez jelezheti, hogy a bélrendszer gyulladt. 4. A súlygyarapodás lassulása, vagy stagnálása komoly vészjel. A folyamatos hasfájás, hasmenés és a bélrendszer gyulladása miatt a tápanyagok felszívódása romolhat.
A bőr a második leggyakoribb helyszíne az allergiás reakcióknak. 1. Az ekcéma a bőr gyulladásos, viszkető állapota. 2. Ezek a tünetek általában az azonnali, IgE-mediált reakciókra jellemzőek. A csalánkiütés (urticaria) hirtelen megjelenő, viszkető, vörös dudorok formájában jelentkezik. Az angioödéma az ajkak, a szemek vagy a torok megduzzadását jelenti. 3. A pelenkakiütés, amely nem reagál a hagyományos cink-oxid tartalmú krémekre és a gondos higiéniára, szintén lehet a CMPA jele.
Bár ritkábbak, a légúti tünetek is jelezhetik az allergiát, különösen, ha együtt járnak GI vagy bőrtünetekkel.
Az anyatejen keresztül jelentkező tehéntejfehérje-allergia diagnosztizálása nem egyszerű feladat, mivel nincsen egyetlen, gyors laboratóriumi teszt, amely egyértelműen kimutatná a problémát a szoptatott csecsemőnél. 1. Mielőtt bármilyen drasztikus diétába kezdenénk, elengedhetetlen a részletes napló vezetése. 2. Ha a tünetek és a napló alapján felmerül a gyanú, az orvos javaslatára megkezdődik a kizárásos diéta. 3. A kizárólagos diéta csak egy gyanút erősít meg, de a diagnózist hivatalosan csak a visszaterhelés (provokáció) igazolja. 4. Bár a vérvizsgálatok és a bőrpróbák hasznosak lehetnek más allergiák esetén, az anyatejen keresztül jelentkező tehéntejfehérje-allergia (amely gyakran nem IgE-mediált, hanem késleltetett típusú) diagnózisában korlátozott a szerepük.
A diagnózis felállítása után az anya és a család számára a legfontosabb feladat a szigorú diéta tartása és a tápanyagpótlás biztosítása. A tejfehérje-mentes diéta komoly tápanyaghiányhoz vezethet, különösen a kalcium és a D-vitamin tekintetében. Ezek elengedhetetlenek az anya csontjainak egészségéhez, valamint az anyatej tápértékének fenntartásához.
tags: #tejfeherje #gyanu #anyatej