A trichomoniasis az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő fertőzés (STI), amelyet a Trichomonas vaginalis nevű egysejtű parazita okoz. Bár világszerte elterjedt, sokan nem hallottak róla, pedig kezeletlenül komoly következményekkel járhat.
A Trichomonas vaginalis egy ostoros parazita egysejtű (protozoon), amely kb. 15-30 µm nagyságú, ovális alakú, jellegzetes mozgásáról könnyen felismerhető. A Trichomonas vaginalis kimondottan az urogenitális traktus parazitája. Fő megtelepedési helye a vagina és a prosztata nyálkahártya epithel sejtjei, melyek gyulladásos reakcióját váltja ki. Ritkán más módon is terjedhet a fertőzés, pl. közös fürdővízben, nedves fehérneműn, illetve törülközőn, ugyanis a kórokozó ezeken a felületeken 24 óráig is életképes. Szaporodása anaerob (oxigén mentes) kürölmények között történik.
Évente becslések szerint 160-180 millió embert érint világszerte. Bár férfiaknál is előfordulhat, a nők körében gyakoribb, részben anatómiai, részben szociális tényezők miatt. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a trichomoniasis a nők 8,1 százalékát érinti világszerte.
A fertőzés okai és terjedése
A nemi úton terjedő betegségek kialakulásához szinte minden esetben szoros szexuális kontaktus, nemi együttlét szükséges. A fertőzések terjedhetnek hüvelyi, anális és orális közösüléssel is. A Trichomonas vaginalis elsősorban szexuális érintkezéssel terjed, de nagyon ritkán előfordulhat a fertőzés olyan módon is, amely nem kapcsolódik szorosan a szexuális életmódhoz. Ilyen lehetőségek közé tartozik például a fertőzött személy személyes tárgyainak (pl. törölköző, ruházat, fürdőszobai eszköz) használata vagy a közös fürdők, szaunák, medencék használata. Azonban ezek a tényezők csak nagyon ritkán játszanak szerepet a fertőzések terjedésében, mivel a Trichomonas vaginalis nem képes életben maradni a külső környezetben hosszú ideig, és általában csak közvetlen érintkezés útján terjed.
A fertőzés kockázatát növeli az alacsonyabb társadalmi-gazdasági helyzet, valamint a női nem, hiszen a nők biológiailag érzékenyebbek erre a kórokozóra. A nemi úton terjedő betegségek kialakulásának legfőbb kockázati tényezője a védekezés nélküli szexuális magatartás, valamint a gyakori partnercsere (promiszkuitás).
A fertőzés általában nyállal nem terjed, de nyálkahártyasérülés vagy fogínyvérzés esetén ennek is fennáll a veszélye. Nem terjed továbbá normál higiénés körülmények között az egy háztartásban élőknél.
Tünetek és lefolyás
Nőknél a fertőzés lehet tünetmentes, ha viszont tünetet okoz, akkor az lehet enyhe vagy bőséges, sárgás-zöldes, habos, bűzös hüvelyi folyás, melyhez viszkető, égető érzés társul a vulva környékén is. Ezen kívül előfordulhat dysuria és alhasi fájdalom is. A betegség legszembetűnőbb tünete a bűzös, habos, zöldes színű hüvelyi folyás. Gyakran kíséri a szeméremtest és a hüvely érzékenysége, valamint a húgycső, a hüvely és a méhnyak gyulladása. A portio felszíne és a hüvelyhám lobos, a jellegzetes pontszerű bevérzéseket tartalmaz (kolpitis granularis - „strawberry cervix”). A hüvelyváladék pH-ja 4,5 felett van.
A férfiak fertőzése általában tünetmentes. Megnyilvánuló tünetek esetén a húgycső-, illetve prosztatagyulladás jellemző.
Fontos tudni, hogy az esetek 20-40%-a teljesen tünetmentes. Ez a „csendes” forma különösen veszélyes, mert így a fertőzés hosszú ideig észrevétlen maradhat, miközben továbbterjedhet. A panaszok és tünetek menstruáció alatt fokozódhatnak.
Terhes nőknél a fertőzés a magzatburok idő előtti megrepedéséhez vezethet, ami koraszülést okozhat. Emellett növelheti az alacsony születési súly kockázatát is. Terhes nőknél burokrepedést és ezáltal koraszülést okozhat.
Egyes kutatások arra is utalnak, hogy a trichomoniasis hozzájárulhat a meddőség kialakulásához, illetve növelheti a méhnyakrák kockázatát. Kezelés elmaradásával megnehezíti a teherbeesést és növelheti a koraszülés esélyét.
A hüvely vagy a húgycső nyálkahártyáinak gyulladásával járó, nemi úton terjedő betegség, amelyet a Trichomonas vaginalis nevű ostoros egysejtű okoz. A nőknél hüvelygyulladást, bakteriális vaginózist és kismedencei gyulladás kísérik.
A hüvelyi folyás jelege: Bő, egynemű, fehéres tej vagy krémszerű, nem gyulladásos, a hüvelyfalhoz szívósan tapadó hüvelyváladék. A hüvelyi váladék pH-értéke: >4,5.
A Baktériumok okozta megbetegedések közé tartozik a szifilisz, gonorrhoea, Chlamydia, lymphogranuloma venerum. Vírusok okozta megbetegedések: HIV-fertőzés, hepatitis B, hepatitis C, genitális herpesz, HPV-fertőzés (humán papillomavírus). Protozoonok okozta megbetegedés: trichomoniázis, giardiázis. Gombák okozta megbetegedés: Candida-fajok (pl. Candida albicans) okozta fertőzés.
A trichomoniasis gyakran társul más STI (STD) -vel (gonorrhoea, Chlamydia).
Diagnózis
A trichomoniasis diagnózisa hüvelykenet, vagy férfiaknál húgycsőváladék mikroszkópos vizsgálatából állítható fel. A legkézenfekvőbb vizsgálati módszer a hüvely- vagy húgycsőváladék mikroszkópos elemzése, amely során közvetlenül kimutathatók a mozgó paraziták. Hátránya, hogy az eredményesség erősen függ a mintavétel időzítésétől és a csíraszámtól, mivel a paraziták rövid idő alatt feloldódhatnak. Pontosabb diagnózist tesz lehetővé a trichomas tenyésztéses vizsgálata. A tenyésztés több napot vehet igénybe, viszont pontosabb. A modern diagnosztika felé mutatnak a molekuláris biológiai technikák, amelyek pontosabb és gyorsabb eredményt adhatnak, és várhatóan a közeljövőben szélesebb körben elérhetővé válnak.
A nemi úton terjedő betegségek kivizsgálása a bőr- és nemibeteg gondozókban történik. A kezelőorvos alaposan kikérdezi a tüneteket, illetve megvizsgálja a nemi szerveket. Történhet továbbá mikrobiológiai mintavétel is: a betegségek egy részében a húgycsőből, hüvelyből történik mintavétel, melyből tenyésztéses eljárással, genetikai vizsgálattal, esetleg mikroszkópos analízissel állapítható meg a kórokozó típusa. Egyes esetekben vérvizsgálattal is megállapítható a diagnózis, a szervezetben termelődő ellenanyagok kimutatásával.
Gyors kenetvétel során az úgynevezett kulcssejteket keressük, amelyek (Clue cells) többéves gyakorlatban több mint 20 %-ban vannak jelen a hüvelykenetben bakteriális vaginozisnál. A betegség kórisméje akkor állítható fel, ha a négy Amstel ismérv közül három jelen van, a gyakorlatban azonban két ismérv pozitivitása is elegendő.
Kezelés
A leggyakrabban alkalmazott kezelés trichomoniasisban, a terhes kezelést is beleértve, a nagy dózisú, egyszeri metronidazol (Klion, Supplin). A terápiában a metronidazol hatóanyagú gyógyszerek jelentik a megoldást. Alkalmazható hét napon át napi kétszeri, 500 mg-os adagolásban, vagy egyszeri, nagyobb, 2 g-os dózisban szájon át. A kezelés azonban sosem lehet egyéni: minden esetben szükséges a szexuális partner(ek) kivizsgálása és párhuzamos kezelése is, különben könnyen visszafertőződés következhet be.
A metronidazol előnye a széles spektrumú antibiotikumokkal szemben, hogy nem károsítja a Döderlein-baktériumokat, így kezelés után a normál hüvelyflóra egyensúlya gyorsan helyre áll. A clindamycin jóval, szélesebb hatásspektrummal rendelkezik, az anaerobok mellett a további BV organizmusokra (Gardnerella vaginalis, Mobiluncus sp., Mycoplasma hominis), sőt a Gram-pozitív aerob baktériumokra és a Chlamydia trachomatisra is hatásos.
A nőbetegeket általában egyszeri gyógyszeres (pl. metronidazol) kezeléssel meg lehet gyógyítani. A gyógyszert tablettában vagy hüvelyi kúppal juttathatjuk a szervezetbe. A férfiaknak általában hosszabb ideig, körülbelül egy hétig tart a gyógyszeres kezelés.
Fontos, hogy a betegek szexuális partnere(i) is részesüljenek kezelésben a fertőzés visszaadásának elkerülése érdekében.
A normál baktériumflóra lassú, de kitartó visszaállítása, a lactobacillusok visszatelepítése a hüvelybe lépésről lépésre. Az ökoterápia alapvető célja a fiziológiás hüvelyi miliő fenntartása illetve helyreállítása. Erre használatosak „Döderlein preparátumok”, amelyek liofilizált tejsavbaktériumokat tartalmazó hüvelykúpok formájában kaphatóak a kereskedelemben. A készítményben lévő lactobacillusok fenntartják a normálflóra egyensúlyát, fokozzák a hüvely aciditását és javítják annak öntisztulását.
Kaphat-e egy nő saját magától trichomoniázist?
Megelőzés
A megelőzés hasonló módszerekkel történik, mint az egyéb szexuálisan terjedő megbetegedéseknél. A nemi betegségek átadásának kockázatát nagymértékben csökkenti: a felelősségteljes szexuális magatartás; körültekintő partnerválasztás; gumióvszer használata. A fertőzések korai felismerésében nagy szerepe van a szűrővizsgálatoknak: a szexuálisan aktív életet élőknek javasolt rendszeresen, legalább évente elvégeztetni tünetmentesség esetén is, különösen új vagy gyakran változó partner esetén. Fertőzés gyanúja esetén kerülni kell a szexuális kapcsolatot vagy bármilyen szexuális tevékenységet.
A kondom használatával a fertőzés megelőzhető. Az óvszer használata jelentősen csökkenti a Trichomonas-fertőzés esélyét, de nem ad 100%-os védelmet. Ennek oka, hogy a parazita nemcsak a közvetlen hüvelyi váladékkal, hanem a környező nyálkahártya érintkezésével is terjedhet.
A higiéniai szokások is fontosak. Nem javasolt a teljes szőrtelenítés, az illatosított szappanok, fürdőadalékok használata, mert károsíthatják a bőr savas védőköpenyét, mely rendes körülmények között megvéd a kórokozóktól, gombáktól is. Kerülendők az intim spray-k, a dezodorált, illatosított intimbetétek, a túlzásba vitt higiénia is káros. A különféle parfümadalékok, valamint a túl gyakori vagy túl intenzív mosdás, fürdés, hüvelyöblítés egyaránt megzavarhatja a hüvely nyálkahártyájának védekező mechanizmusát.
tags: #trichomonas #vaginalis #szules