A vetélés okai, típusai és megelőzése

A vetélés, latinul abortus spontaneus, az emberi megtermékenyített petesejt idő előtti elhajtása az anya méhéből. Megkülönböztetésül a koraszüléstől, vetélésnek nevezik az idő előtt való megszületést embernél akkor, ha az a terhesség 20. hetéig következik be, amikor rendszerint nem életre való még a magzat.

A vetélés a terhesség elvesztése a terhesség 20. hete előtt. A legtöbb vetélés a terhesség első trimeszterében történik. A vetélés orvosi kifejezését spontán abortusznak nevezik. Az összes terhesség közel 50%-a vetéléssel végződhet. A nők gyakran nem tudják, hogy terhesek, vagy ez a menstruáció kihagyása előtt következik be. Azonban az ismert terhességek közel 15-25%-a vetéléshez vezethet, és a terhességek több mint 80%-a az első három hónapos terhességben véget ér.

A terhesség megszakadását a betöltött 24. terhességi hét előtt spontán vetélésnek nevezzük. Ha nem állapítható meg a terhesség kora (nem ismert az utolsó menstruáció időpontja vagy nincs elvégzett ultrahangos vizsgálat), akkor az 500 g alatti vagy 30 cm-nél hosszabb, életjelenséget nem mutató magzat esetében beszélünk vetélésről. Minden ettől későbbi terhességi hétben illetve ennél nagyobb magzat világra jöttekor, függetlenül a terhesség korától, szülésnek könyveljük el.

A vetélés típusai

A vetéléseket többféle szempont szerint csoportosíthatjuk. Az egyik a terhességi heteket veszi figyelembe:

• Szubklinikai vetélés: Ha a terhesség megszakadása a fogantatást követő 2-3 héten belül zajlik, általában nem okoz tüneteket, esetleg a késve érkező menstruáció bővebb kissé. Ekkor beszélünk szubklinikai vetélésről. Ezek aránya nehezen határozható meg pontosan, egyes becslések szerint a fogamzások 65-70 százaléka végződik vetéléssel.
• Korai vetélés: A következő és a leggyakrabban felismert, az első trimeszteri (korai) vetélés. Az összes spontán vetélések 70 százaléka zajlik az első trimeszterben.
• Középidős vetélés: A fennmaradó 30 százalékot a középidős vetélések teszik ki.

Nemcsak a terhességi kor szerint osztályozzuk a vetéléseket, hanem a gyakoriságuk és előfordulásuk szerint is:

• Ismétlődő: ha két egymást követő terhesség fejeződik be vetéléssel.
• Szokványos (habituális): ha kettőnél több vetélés követi egymást.
• Elsődleges (primer): ha az első két vagy több terhesség végződik vetéléssel.
• Másodlagos (szekunder): ha a vetéléseket szülés előzi meg.

A fenti felsorolás mellett azonban a klinikai zárójelentéseken és a köznapi életben gyakran találkozhatunk a vetélések másfajta megnevezésével. Ezek a vetélés lefolyásának stádiumaira utalnak:

• Fenyegető vetélés (abortus imminens): A fenyegető vetélés során leginkább a kevés hüvelyi vérzés és alhasi görcsös fájdalom a jellemző. Az első trimeszterben inkább a vérzés, míg a másodikban az alhasi görcsök a jellemzőek. Sajnos az első trimeszterben fenyegető vetélés esetén nem sok gyógyszeres terápiás lehetőség van. Itt a "minden vagy semmi" elv érvényesül. A második trimeszteri fenyegető vetélésekben már több terápiás lehetőség nyílik.
• Kezdődő vetélés (abortus incipiens): A kezdődő vetélés tünetei szinte ugyan azok, mint a fenyegető vetélésnek, de sokkal kifejezettebbek és a terhesség kiviselésének az esélye is csökken. Ekkor erősebb alhasi görcsök és hüvelyi vérzés mellett a méhszáj is tágul, ami rontja az esélyt. Az első trimeszterben a bővebb vérzés miatt a terhesség befejezése mérlegelendő, míg a második trimeszterben gyógyszeres vagy műtéti beavatkozással megkísérelhető a vetélés folyamatának feltartóztatása.
• Befejezetlen vetélés (abortus incompletus): A befejezetlen vetélés esetén már nincs esély a terhesség kiviselésére, mivel bő darabos vérzéssel együtt peterészletek is távozhatnak. Ilyenkor a méh üregében visszamaradt részeket műtéti úton kell eltávolítani.
• Befejezett vetélés (abortus completus): A befejezett vetélés esetén, főleg koraterhességben, a teljes terhesség "kiürül" a méh üregéből, nem szükséges műszeres műtéti beavatkozás, de gyakran van szükség a nagyfokú vérzés miatt kórházi megfigyelésre és műtétre vérzéscsillapítás céljából. Ennek eldöntésében sokat segít az ultrahangos vizsgálat.
• Elmaradt (elmulasztott, abbamaradt) vetélés (missed abortion): A vetélések egy különleges formája. A pete elhalásakor nem következik be a kilökődés. Jellemző lehet a barnás, véres hüvelyi folyás, a második trimeszterben a magzatmozgás elmaradása. Az ultrahangos vizsgálat a magzati szívműködés hiányát vagy az embrió nélküli petezsákot mutatja. Ebben az esetben a terhesség minél rövidebb időn belüli befejezése indokolt.

A vetélések további osztályozása szerint megkülönböztetünk spontán, művi, törvénytelen és lázas vetéléseket.

A vetélés okai és hajlamosító tényezői

A petesejt a méhben elhalhat, és az elhalt pete leszakadhat a méhfalról. A pete halálát okozhatja, ha az anya egyéb fertőző megbetegedésben szenved. A méh megbetegedései, gyulladása, elgörbülése, erős megrázkódtatása, megütése, ingerlése forró fürdőkkel stb. is vetélésre vezetnek. Épp úgy nagy lelki felindulás, ijedtség lehetnek megindítói a vetélésnek.

A terhesség első trimeszterében az összes vetélés közel 50%-a kromoszóma-rendellenességek miatt következik be. Alatt termékenyítés, amikor a petesejt és a spermium összeér, két kromoszómakészlet is egyesül. Ha azonban egy petesejtnek vagy spermiumnak több vagy kevesebb kromoszómája van a normálisnál, a magzatnak páratlan számú kromoszómája lehet. Ahogy a megtermékenyített petesejt magzattá fejlődik, sejtjei többször osztódnak és szaporodnak, és előfordulhatnak rendellenességek. A legtöbb kromoszómaprobléma véletlenül alakul ki.

Sárgatest-elégtelenség: Ha a sárgatest a ciklus során nem termel elég progeszteront, a méhnyálkahártya nem tud felkészülni a megtermékenyített petesejt befogadására. A progeszteron a 6. hét végéig csak a petefészkekben, a 10. héttől túlnyomórészt a méhlepényben termelődik. A 6. és 10. hét között, sárgatest-elégtelenség esetén, jellemzően a 9. hét körül a petefészek már, a lepény még nem termel elég sárgatesthormont. Ezt nevezik az ún. lutoplacentáris shift időszakának. A következmény a magzat elhalása, a vetélés megkésése (missed abortion).

Ivarcsatorna (hüvely-méh) fertőzés: Bizonyos kórokozók a terhesség 16. hetétől képesek elérni a magzatburkok alsó felszínét, ott gyulladást váltanak ki, melynek következtében a burok megreped, és a magzat kilökődik. Az ok a férj fertőzése is lehet, pl. idült prosztata-gyulladása. Becslések szerint a vetélések több mint 70%-a valamilyen, a méhbe felszálló fertőzés miatt történik.

Génhibák: A kromoszóma-rendellenességgel fejlődésnek indult magzatok többsége nem jön a világra. A kromoszóma-hiba kialakulhat új mutációként vagy valamelyik szülő által hordozott, kiegyensúlyozott rendellenesség szerencsétlen következményeként. Ha az egyik szülő egyik kromoszómájának egy darabja letörik és átragad a másik kromoszómára (transzlokáció), az illető egészséges, mert sem génhiányban, sem génfeleslegben nem szenved. Véletlenszerűen előfordulhat, hogy a gyermek az említett kromoszómákból egy egészségeset és egy hiányosat vagy egy génfelesleggel rendelkezőt kap, így a transzlokáció kiegyensúlyozatlanná válik, és a többszörös, súlyos veleszületett rendellenesség világra jöttét csak a spontán vetélés akadályozhatja meg. Génhibára, illetve környezeti hatásra létrejövő rendellenességek esetén a spontán vetélés a rendellenesség súlyosságától függ.

Nőgyógyászati rendellenességek: A méh fejlődési rendellenességei, a méhnyálkahártya pusztulása (pl. Asherman-szindróma), a méhnyak-elégtelenség.

Méhnyak-elégtelenség: A méhnyak-elégtelenség lehet elsődleges (a méh fejletlenségére vagy fejlődési rendellenességére visszavezethető), amikor a méhszáj tünetmentes megnyílása már az első terhesség során, jellemzően a 20. hét körül jelentkezik.

A terhesség 6. hetétől kezdve a pajzsmirigy-alulműködés vagy túlműködés is nagyban befolyásolja mind a teherbeesést, mind a várandósságot. A szerv rendellenes hormontermelése ugyanis negatívan hat a menstruációs ciklusra, a peteérésre, a megfelelő beágyazódásra és a magzat egészséges fejlődésére. Ráadásul a pajzsmirigy-alulműködés gyakran progeszteronhiányt von maga után, ami tovább rontja a kihordási esélyeket.

A PCOS (policisztás ovárium szindróma) betegség során a petefészkekben kisebb-nagyobb ciszták alakulnak ki, és statisztikák szerint ekkor 30-35 százalék is lehet a korai vetélés esélye. Az állapot mögött gyakran komplex hormonzavar áll.

A terhes nőknek ezért fokozottan kell ügyelniük az intim higiéniára, és már a legapróbb tünetnél orvoshoz kell fordulniuk! Ellenkező esetben a felszálló fertőzés a méhet és a burkot is elérheti, és vetélés - később koraszülés - is bekövetkezhet.

A vetélések egy részének hátterére soha nem derül fény. A terhesség megszakadása ilyenkor nagy valószínűséggel kromoszóma-rendellenesség miatt következik be (amely idősebb korban igen gyakori), ám alapos utánajárással esetenként kideríthető az ok.

A vetélés jelei és a terhesség korai felismerése

A készülő vagy bekövetkező vetélés jelei a vérzés, amely a pete ágyának (decidua) elszakadt véredényeiből ered. Más a fürtös móla vagy hólyagos üszök. Ez a pete bolyhainak megbetegedése. Minden bolyhocska hólyaggá fajul el (myxoma chorii), ami a petét tönkreteszi és előbb-utóbb vetéléshez vezet. A fájás és vérzés egyszerre is jelentkezhetnek és elválasztva a petét ágyától, kihajtják a méhűrből. A vérzés néha igen erős lehet és veszélyeztetheti az anya életét is.

A terhesség kezdete tele van kérdésekkel és bizonytalansággal, hiszen egészen új élethelyzet kezdődik. A sok kismamánál jelentkező érzelmi zavarodottság együtt érkezik a test változásaival, amelyek merőben eltérnek minden korábbi tapasztalattól. Ahhoz, hogy ez az időszak kevésbé legyen rémisztő, és inkább örömteli lehessen, érdemes a lehető legjobban képbe kerülni az elkövetkező időszak jellemzőivel.

A terhesség egyes jelei már igen korán felismerhetőek:

• Menstruáció elmaradása: a legismertebb terhességre utaló jel az elmaradó ciklus, általában innentől gyanakszunk várandósságra. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a nők egynegyede tapasztal enyhe vérzést az első trimeszter alatt, ez az embrió beágyazódásának jele, és nem egyenlő a menstruációval.
• Hányás, hányinger: Noha gyakran hivatkoznak reggeli rosszullétként a terhességgel érkező hányingerre, valójában sajnos nem kötődik egyetlen napszakhoz ez az állapot. Mértéke egyénenként változik, van, aki alig tapasztalja, de olyan is van, akit folyamatos rosszullétek gyötörnek. Ezért elsősorban a hormonok felelősek, de szerencsére jellemzően sem a magzat, sem a kismama megfelelő táplálkozását nem gátolják.
• Mell megnagyobbodása, érzékenysége: A hormonok hatására a mellek érzékenyebbé válnak és megnövekednek, éppen ezért az sem ritka, hogy új, nagyobb méretű melltartót kell beszerezni. A mellekben futó vénák is láthatóvá válnak a megnövekedett vérszállítás miatt. Emellett többen tapasztalják a mellbimbók megváltozását, a bimbóudvarok elsötétedését a kezdeti időszakban.
• Gyakori vizelés: Mivel a méh elkezd növekedni, hogy megfelelő környezetet biztosítson a magzat számára, egy idő után elkezdi nyomni a húgyhólyagot, ez okozza a gyakori vizelési ingert.
• Kimerültség érzése: A szervezet óriási munkát végez a terhesség során, így nem meglepő, ha a kismama kimerültnek érzi magát. Az energiaszint sokak számára kicsit megemelkedik, visszaáll a második trimeszter során, de addig is érdemes sokat pihenni.
• Hangulatingadozások: A hormonszint hirtelen változása valódi érzelmi hullámvasutat eredményez, melynek során egyszer izgatottnak, egyszer lehangoltak, majd rémültnek érezheted magad, ami rendkívül összezavarja az embert.
• Akné, az arcbőr romlása: Szintén a hormonok felelősek a bőr zsírosságáért is, ilyenkor a megnövekedett faggyútermelés miatt a pórusok eltömődhetnek, ettől válhat pattanásosabbá a bőr már a korai időszakban.

A terhesség korai jeleit már akár a megtermékenyülés után 5-6 nappal érzékelhetjük.

Mit tapasztal a kismama és a magzat az első trimeszterben?

A terhesség első trimesztere során rengeteg változáson esik át a kismama és a magzat is, bár a külső jelek ekkor még nem láthatóak. Ez egy bizonytalansággal teli időszak, talán az a legnehezebb, hogy nagyon sok kérdés és kétség merülhet fel benned. Biztosan izgulsz, hogy rendben fog-e zajlani a terhesség, megfogalmazódik benned, hogy vajon milyen anya leszel, hogyan fog alakulni a párkapcsolatod, hogyan változik meg a viszonyod a barátaiddal, a munkáddal és legfőképp önmagaddal. Az ilyen kérdések teljesen normálisak, de sokat segíthet, ha aggodalmaidat megosztod a hozzád legközelebb állókkal.

Mi történik a kismamával?

Több fontos fiziológiai változás is végbemegy a kismama szervezetében, ezek kiterjednek többek között a hormonháztartásra, a cukoranyagcserére, a légzésre, a keringésre, valamint a szívritmusra is. Az első gyanús jelek a hormonális és idegrendszeri változások hatására jelennek meg.

• 1-2 kilogramm hízás: Elsősorban a placenta (más néven méhlepény, amely a babát táplálja), a mellek, a méh és a plusz vér súlya. Azoknál, akiknél gyakoriak a rosszullétek, a kezdeti súlygyarapodás kevesebb is lehet.
• Kialakul a magzatvíz zsák, a placenta, a köldökzsinór.
• Enyhén csökkenő vérnyomás: a hormonok ingadozása és a keringés változásai gyakran csökkenthetik a vérnyomást, különösen a terhesség első és második trimeszterében. Az erek kitágulnak, hogy elegendő vér jusson a méhbe.
• Szaporább légzés és szívverés.
• Változások a mellben: az emlőmirigyek megnagyobbodnak, amitől a mellek megduzzadnak. Ezt elsősorban a hormonális változások okozzák. Sokaknál a bimbóudvarok is megnagyobbodnak és elsötétednek, valamint az erek is jobban átlátszanak a bőrön.
• Hormonális változások: Extra magas ösztrogénszint.
• Szélsőséges érzelmek, hangulatingadozás: A jelentkező hangulatingadozások sok kismama számára ismerősek lehetnek, ugyanis hasonlítanak a premenstruációs szindróma alatt tapasztalt kilengésekre, ingerlékenységre.
• Zavar érzése a terhességgel kapcsolatban.
• Székrekedés, puffadás: a megemelkedett progeszteronszint hatására a belekben lelassulnak az izom-összehúzódások, amelyek általában az élelmiszerek emésztőrendszeren való áthaladását segítik. Amennyiben ez nem tud megvalósulni, ez pedig gyomorégéshez, emésztési zavarokhoz, székrekedéshez, valamint gézképződéshez vezethet.
• Megváltozik a bőr: sokan tapasztalják, hogy a terhesség alatt rózsaszínesebbé, fényesebbé válik a bőrük, ezt szokás terhességi ragyogásnak is hívni, hátterében pedig a fokozott vérkeringés áll. Ugyanakkor a hormonok hatására termelődő extra faggyú pattanások kialakulásához vezethet.
• Változások a hüvelyben: a hüvely fala megvastagszik és veszít érzékenységéből. Enyhe, fehér hüvelyi folyás teljesen normális terhesség alatt, ahogy az enyhe, pecsételő vérzés is, ez utóbbiról azonban a biztonság kedvéért érdemes konzultálni orvosoddal.

Mi történik a magzattal?

• Megtermékenyítés: a megtermékenyített petesejt az egyesülés után néhány órával osztódni kezd, majd a petevezetéken keresztül elindul a méh irányába.
• A harmadik hét végére beágyazódás: nagyjából két héttel a megtermékenyülést követően az immár szedercsíra állapotú magzat beágyazódik a méhfal nyálkahártyájába. A beágyazódás a megtermékenyülés utáni 12. napon fejeződik be.
• Nagyon gyorsan fejlődni kezd, „berendezkedik” a méhben: két irányba fejlődnek a sejtjei; az egyikből kialakul az embrió, a másikból pedig a köldökzsinór, a magzatburok, valamint a méhlepény.
• A második hónapban rengeteg változás történik: Az ötödik héten már 2mm-es a baba, elkezd kifejlődni a gerinc, az agy, az izmok, a csontok és a szív. A hatodik héttől a magzat szíve verni kezd és megjelennek a végtagkezdemények, fejlődik a nyak és az agy. A hetedik héttől az arcon felismerhetővé válnak az orrnyílások, az ajkak és a szemek is áttűnnek a bőr alól. Ekkorra a baba már fél centiméteres és szíve 145-ször ver percenként. A hónap végére minden fő szerv megvan, bár még nincsenek teljesen kifejlődve. Kivehetőek a kéz- és lábujjak, kialakul az orrhegy. Ekkorra másfél gramm a súlya és 1,2 centiméter a fejtetőtől a farokcsontig. A nyolcadik héttel véget ér az embrionális szakasz.
• A harmadik hónapba lépve a babát hivatalosan is magzatnak nevezik: A kilencedik héten már 2-2,5 centiméteresre nő a baba, az ujjak hosszabbodnak. Már kifejlődtek a szemek, szemhéjak, láthatóak a fülkagyló vonalai. A tizedik hétre teljesen kifejlődik a köldökzsinór és az összes (20) tejfog kezdeménye megjelenik az állkapocsban. Ekkorra a magzat eléri a 2,8 centimétert és a 13 grammot.
• A tizenegyedik hétre kifejlődik a gerincoszlop, valamint minden lényeges szerv. Ilyenkor már jellemzően meg lehet állapítani a baba nemét.
• Az első trimeszter végére a szerveknek már csak növekedni kell. Bár még nem igazán lehet érezni, a magzat sokat mozog, forgolódik. Ekkorra az agy és a hangszalagok is kifejlődtek.

Az első trimeszter: teendők és kerülendők

Ahogy azt korábban is írtuk, az első trimeszter tele van kérdésekkel és bizonytalansággal. Éppen ezért fontos, hogy megfelelő útmutatást kapj arról, mire kell figyelni, illetve mit nem szabad csinálni a terhesség ezen szakaszában. Az alábbiakban összeszedtük a legfontosabb vizsgálatokat, amelyeken mindenképp át kell esned, azokat az életmódbeli változtatásokat, melyeket érdemes eszközölni, valamint azt is, mi az, ami semmiképpen sem javallott az első trimeszter - vagy a terhesség teljes időtartama - alatt.

Mit csináljunk ebben az időszakban?

• A legfontosabb vizsgálatokra menjünk el: A terhesség minden szakaszára jutnak kötelező vizsgálatok, ez már az első hetekre is igaz. A terhességi vizsgálatokat mindenképp komolyan kell venni, hiszen fontos, hogy minden fejlődés, változás megfelelően monitorozva legyen. Ezekről persze saját orvosodtól, nőgyógyászodtól részletes útmutatást fogsz kapni.
• Kórtörténetek: elengedhetetlen, hogy szakorvosunk ismerje a kismama és a leendő apa kórtörténetét is. Ez magában foglalja az aktuális egészségügyi állapotot, pl. cukorbetegség, rendellenes vérnyomás, vérszegénység, allergia, aktuálisan szedett gyógyszerek vagy táplálékkiegészítők. A korábbi műtétekről, betegségekről, valamint hosszan fennálló egészségügyi problémákról (értelmi vagy testi fogyatékosság) is fontos, hogy tájékoztassuk orvosunkat. A nőgyógyászati kórtörténet is fontos, ezért a menstruációnk jellemzőiről, esetleges korábbi terhességekről, szülésekről, komplikációkról is fontos, hogy beszámoljunk.
• Nőgyógyászati vizsgálatok: az első három hónap során havonta kell felkeresni nőgyógyászod (amennyiben nincs semmilyen komplikáció).
• Medencei vizsgálat: ezzel a vizsgálattal megállapítható a méh mérete és helyzete, meghatározható a magzat kora, valamint ellenőrizhető a medencecsontok mérete és szerkezete. PAP-tesztet is ennek során végeznek el: a hüvelyből és méhnyakból vett mintákból kimutathatóak az esetleges kóros sejtek.
• Laboratóriumi vizsgálatok (vérképvizsgálat, vizelet): a vérvételre a nőgyógyász ad beutalót, a vizeletvizsgálatot, pedig a védőnő végzi el.
• Genetikai vizsgálat: ez a vizsgálat segít kiszűrni a magzat fejlődési rendellenességeit. Amennyiben nőgyógyászod genetikai ultrahangvizsgálatot is szokott végezni, abban az esetben nem lesz szükséged beutalóra. Ellenkező esetben ilyenkor fel kell keresni egy másik szakorvost erre a vizsgálatra.
• Szedjünk vitaminokat, étrend-kiegészítőket: érdemes a terhesvitaminok, magzatvédő készítmények között szétnézni, melyek mind a kismama mind a baba egészségét támogatják.
• Legyünk aktívak: az aktív életmód fenntartása rendkívül fontos a terhesség alatt is, de figyelj a testedre, ne erőltesd meg magad túlzottan.
• Egészséges táplálkozás: nagyjából napi 150 kalóriával érdemes többet enni, mint a terhességet megelőzően. Igyekezz egészséges, tápláló, változatos ételeket fogyasztani, beleértve a gyümölcsöket, zöldségeket, húsokat, tojást, valamint a teljes kiőrlésű gabonát.
• Pihenés: a terhesség alatt a kismama sokkal kimerültebb, fáradékonyabb, a test így jelzi, hogy a korábbinál több pihenésre van szüksége, hiszen óriási munkát végez ebben az időszakban.
• Sok víz: a megfelelő hidratáltság a kismama és a fejlődő magzat szempontjából is kiemelten fontos.

Mit kell kerülnünk?

• Cigaretta, drog: amennyiben a terhességet megelőzően valaki rendszeresen dohányzik, mindenképp fontos a leszokás lehetőségéről beszélni az orvosával. A terhesség alatti dohányzás rendkívül káros, a dohányzás ugyanis nagyban megnöveli a születési rendellenességek kockázatát a babáknál. A hagyományos cigaretta mellett a többi hasonló dohányterméket és e-cigarettát és kerülni kell, hiszen a szervezetbe kerülő nikotin károsíthatja a fejlődésben levő baba agyát, valamint tüdejét is.
• Alkohol: az alkoholfogyasztás a dohánytermékekhez hasonlóan kis mértékben is igen káros lehet, mivel megnöveli a születési rendellenességek, a vetélés és halvaszületés veszélyeit, vagy okozhat értelmi fogyatékosságot, magzati alkoholspektrum zavarokat. A Harvardon végzett kutatás során, amelyben 2500 pár vett részt, kiderült, hogy azok a nők, akik a mesterséges megtermékenyítés ideje alatt heti egy alkalomnál többször fogyasztottak fehérbort, 24 százalékkal kisebb volt az élveszülés valószínűsége, mint az alkoholt nem fogyasztók esetében. A magzat beágyazódásának esélye pedig 23 százalékkal volt kisebb. Amennyiben mindkét szülő hat egységnél (két nagy pohár bor, három korsó sör) több alkoholt fogyasztott el hetente, az élveszülés esélye 26 százalékkal csökkent.
• Kontakt sportok, vagy amiben megsérülhetünk: például foci, kosárlabda, röplabda, boksz, harcművészetek, minden ütközéssel, eséssel, rázkódással járó mozgásforma (pl. síelés, korcsolyázás, lovaglás, fal- és hegymászás).
• Jacuzzi, szauna: az ilyen helyeken a terhes nőket nagyban veszélyezteti a túlmelegedés, kiszáradás, valamint az ájulás kockázata. Az anyák testhőmérsékletének jelentős emelkedése hatással lehet a baba fejlődésére, ez kimondottan igaz az első trimeszterre. Egyes kutatások azt is megállapították, hogy az ilyen forró helyeken töltött időtől megduplázódhat a vetélés kockázata.
• Egyes ételek: Mivel az anya szervezete látja el tápanyaggal a fejlődő magzatot is, bizonyos ételeket kerülni kell a terhesség ideje alatt, ugyanis kockázatos lehet a fogyasztásuk.
• Nyers hal (sushi): a tengeri ételek javasolt kerülni, nemcsak az ételmérgezés veszélye, hanem az esetleges magas higanytartalom miatt is.
• Nem pasztörizált tej, sajt, gyümölcslevek: ide sorolhatók a lágy sajtok is, melyek a terhességre negatív hatással bíró baktériumokat tartalmazhatnak.
• Alulsütött és feldolgozott húsok, nyers tojás: a nem megfelelően elkészített tojás vagy hús magukban hordozzák a listeriosis és a toxopazmózis kockázatát, melyek súlyos, akár életveszélyes betegségekhez, valamint súlyos születései rendellenességekhez vezethetnek.
• Túl sok koffein: kávét fogyasztani nem tilos ugyan, de nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a mértékre.

A vetélés megelőzése és kezelése

A készülő vagy bekövetkező vetélés esetén a folyamat spontán lezajlásáról gondoskodnak, steril körülmények között. Gyulladásos eredet gyanúja esetén antibiotikumot is alkalmaznak. A nyakcsatorna teljes kitágulását követően az elhalt magzatot vákuum-aspirátorral szívják ki a méhűrből, kis éles curette-kanállal ún. méhűri revíziót végeznek, hogy semmilyen magzati vagy magzati mellékrész, vérömleny ne maradhasson a méhben.

Specifikus kezelések során a vetélésre hajlamosító alapbetegséget gyógyítják a következő terhesség vállalása előtt. Így például meggyógyítják az asszony fertőzését, szükség esetén a férjét is. Méhnyak-elégtelenség esetén méhszájzáró műtétet végeznek, ami után szigorú ágynyugalom és méhellazító gyógyszeres kezelés következik.

Ismétlődő vetélések esetén megvizsgálják mind a férj, mind a feleség kromoszóma-állományát. Az egyre koraibb ismétlődő vetélések esetén ellenanyag-vizsgálatot végeznek az Országos Hematológiai Intézetben. Pozitív esetben a férjtől vett fehérvérsejtek (limfociták) a feleségnek adott transzfúziójával lehet csökkenteni az antitest-termelést.

A BMI-szerinti, normál testsúly fenntartásával, a káros szenvedélyek (dohányzás, alkohol, illegális drogok) mellőzésével, a koffeinbevitel és a stressz csökkentésével, valamint a gyógyszerszedés minimalizálásával máris sokat tettünk magzatunk életben maradásáért.

Ha valakinek többszöri spontán vetélése volt, nem a lombikprogram a megoldás. Ez esetben ugyanis nem a teherbeeséssel van probléma. A Reprogenesis klinikán szakembereink segítségével kiderítheti Ön is, mi áll egy sikeresen végigvitt terhesség akadályában. A hormonszintek megmérésével, a kismedence ultrahangos vizsgálatával, egy immunológiai és egy genetikai vizsgálattal már biztosabb képet kaphat szervezete jelenlegi állapotáról, így teherbeesésének esélyeiről is.

A progeszteronhiány igen gyakori állapot, amely teherbe esési nehézségeket és korai vetélést eredményezhet. A progeszteron ugyanis igen fontos hormon, amely többek között a tökéletes beágyazódást segíti. Minél nagyobb mértékű a hiány, annál nagyobb eséllyel következik be vetélés. Már a várandósság előtt is lehetnek tünetei - például menstruáció előtti barnás folyás, elhúzódó vérzés -, így már ekkor el lehet kezdeni a kezelést. Természetesen ha a terhesség során derül fény az alacsony hormonszintre, akkor a fenyegető vetélés miatt - amelyet vérzés, görcsök is előjelezhetnek - mihamarabb progeszteronpótlásra van szükség.

A terhesség során azonban betegségként értékelhető bőrtünetek is jelentkezhetnek. A faggyúmirigyek fokozott működésével párhuzamosan az aknés tünetek súlyosabb formában jelenhetnek meg és átmenetileg kezelést igényelnek. Az anyajegyek és a szeplők a terhesség heteiben sötétebbé válhatnak. A várandósság során megváltozó anyajegyekre érdemes ezért odafigyelni, állapotukat rögzíteni, az eltérést mutatókat a szülés után ellenőrizni, melynek legmodernebb módszere ma a számítógépes anyajegyvizsgálat.

A terhességi bőrelváltozások a harmadik trimeszterben a leggyakoribbak. A hason induló viszkető bőrtünetek esetén célszerű bőrgyógyászhoz fordulni, hogy a súlyosabb, gyógyszeres terápiát igénylő autoimmun eredetű hólyagos betegséget el lehessen különíteni a helyileg is kezelhető vörös foltokkal, csalánkiütésekkel járó terhességi bőrbetegségtől.

A terhességet és a szoptatást követően érdemes a fennmaradó elváltozásokat kivizsgálni illetve kezelni. Elhúzódóan kialakult hajhullás miatt speciális hajvizsgálatot érdemes végezni.

tags: #veteleskor #milyen #a #bor