A szülés élettani folyamata során a méhizomzat fájások következtében létrejövő összehúzódásai (kontrakciói) vezetnek a méhnyak tágulásához és a magzat szülőcsatornán való átsegítéséhez. Megkülönböztethetők az előkészítő jóslófájások és a vajúdás során tényleges méhnyaktágulást előidéző fájások. Rendellenes esetben fájásgyengeség jelentkezhet, illetve a méhizomzat túlzott mértékben összehúzódhat - mindezek kóros vajúdást eredményezhetnek.
Jóslófájások (előkészítő fájások)
Hetekkel a szülés megindulása előtt rendszertelen méhtevékenység, méhösszehúzódások kezdődhetnek, melyeket jóslófájásoknak neveznek. Ezek általában meleg, langyos vízre enyhülő, egy óra alatt 2-4 alkalommal jelentkező fájások. Akár napokon keresztül szünetelhetnek, ám később ismételten visszatérnek. A méhtevékenységet eltérő módon érezhetik és jellemezhetik a nők. Először szülő nő esetén általában ebben az időszakban helyezkedik el a koponya vagy az elölfekvő rész a medencebemenetbe.
A jóslófájások oka pontosan nem ismert, hátterükben összetett okokat feltételeznek: a méhnyak tágulása; a méhet borító hashártya feszülése; a környező idegmagcsoportokra (ganglionokra) gyakorolt nyomó hatás; a méhösszehúzódások alatt jelentkező oxigénellátás csökkenése. Nem minden méhösszehúzódás vezet a méhnyak tágulásához, azonban a méhnyak tágulásához a szülés tágulási szakaszában feltétlenül szükségesek a méhösszehúzódások.
A jóslófájásokat (melyek rendszerint fájdalmatlanok) a 36. terhességi hét körül el kell különíteni a valódi fájástevékenységtől, amely koraszülést okozhat. A 37-39. hét között azért fontos a differenciálás, mert a jóslófájások összetévesztése a vajúdás során jelentkező fájásokkal idő előtti mesterséges szülésindításhoz vezethet, annak káros következményeivel.
A jóslófájások, különösen ha sokáig, akár napokig is tartanak, nagyon fárasztóak és idegőrlőek lehetnek, még akkor is, ha csak menstruációs jellegű fájdalommal járnak. A legfontosabb, hogy nagyon széles a jósló fájások skálája és ezek mindegyike teljesen normális jelenség - a terhesség betöltött 37. hete után! Ha a 37. hét előtt tapasztalod az összehúzódásokat, akkor feltétlenül hívd fel a kórházat, ahol szülni fogsz és kérd ki egy orvos vagy szülésznő tanácsát, mert ez akár koraszülést is jelenthet!
Amikor már valódi vajúdásról beszélünk, akkor viszont az összehúzódások fejlődnek: egy idő után egyre gyakoribbak lesznek, egyre tovább tartanak és egyre erősebbek is lesznek! Na ezek a szülés beindulásának a biztos jelei! Nagyon gyakori, hogy a rendszertelen vagy nem fejlődő jósló fájások egy idő után - ami akár egy-két nap is lehet! - szépen lassan átcsapnak a vajúdásba. De az is teljesen normális, ha ezek egy idő után leállnak és majd másnap vagy akár egy-két nap múlva folytatódnak megint.
Vajúdás során jelentkező fájások
A jóslófájásokkal ellentétben a vajúdás alatt jelentkező fájások nem enyhülnek mozgás vagy helyváltoztatás hatására; egyre gyakrabban, intenzívebben és hosszabb ideig jelentkeznek. Először kb. 30 másodperc időtartamúak és 20 percenként jelentkeznek, később akár 90 másodpercesek is lehetnek. Az 5-10 percenként jelentkező rendszeres összehúzódások esetén javasolt elindulni a kórházba.
A vajúdás a szülés első fázisa, ami rendszeres fájásokkal jár együtt. Míg az első fájások 30 másodperc körüliek és 20 percenként jelentkeznek, később akár 90 másodpercig is tarthatnak, és szinte folyamatosan érezhetők. A valódi fájások a jóslófájásokkal ellentétben nem enyhülnek mozgás vagy helyváltoztatás hatására, hanem egyre intenzívebbek, a magzatmozgás viszont csökken.
A vajúdás korai szakaszában a cervix (méhnyak) 0-6 cm közötti tágulása történik. A teljes tágulás körülbelül 10 cm, ami általában elegendő a baba áthaladásához. A szülés korai szakaszára jellemző összehúzódások az alábbiakkal jellemezhetők: tompa hátfájás, enyhe légzési nehézség az összehúzódások alatt, medencenyomás és a medence teltségének érzése, a fájdalom hátból sugárzik előre, nagyon erős összehúzódások, melyek legalább 45-60 másodpercig tartanak és körülbelül 5 perces időközönként jelentkeznek. Ebben a szakaszban mielőbb a kórházba vagy szülőotthonba kell menni, vagy hívja a szülésznőt, ha otthonszülést tervez.
Az aktív szülési fázisban az összehúzódások sokkal erősebbek és fájdalmasabbak, annak érdekében, hogy a baba mielőbb világra jöjjön. Ebben a szakaszban a cervix már legalább 6 cm-re tágult. Erre a szülési szakaszra az alábbiak jellemzőek: az összehúzódások 5 percenként vagy annál gyakrabban jelentkeznek, az összehúzódások legalább egy percig tartanak, a kismama nem érzi úgy, hogy két összehúzódás között a méh ellazulna, jelentős fájdalom és nyomás a hátban, amit az okoz, hogy a baba lefelé mozog a szülőcsatornában, a kismama erős székelési ingert érezhet, valamint erős a nyomási inger is.
A szülés beindulására (a szülés első szakaszára) a méh izomtevékenysége hívja majd fel a figyelmed, azaz amikor a méhnyak tágulni kezd és beindul a vajúdás. A fájások eleinte gyengék lesznek, szabálytalan időközönként jelentkeznek - ezt nevezik a vajúdás latens szakaszának. Amikor a fájások sűrűbbé, gyakoribbá és fájdalmasabbá válnak, akkor elérkeztél a vajúdás aktív fázisába. A méhszáj tágulása fokozatosan felgyorsul, mígnem teljesen kitágul, “eltűnik”.
Amikor a tágulási szakasz a végéhez közeledik, a méhnyak már körülbelül 10 cm széles. Ezután nem sokkal az “eltűnt méhszáj” jelzi, hogy kezdetét vette a következő fázis, a kitolási szakasz. A méhösszehúzódások eközben tovább erősödnek, de a meglévő fájdalom mellett egy újabb nyomó érzést is megtapasztalsz, amit a baba feje okoz.
Fájási rendellenességek
A méhösszehúzódások során kialakuló fájásokat gyakoriságuk, ritmusuk, erősségük, időtartamuk, valamint a méhizomzat nyugalmi tónusa alapján osztályozzák. Ezek alapján a szülőfájások rendellenességeinek két csoportja különíthető el: fájásgyengeség (inertia uteri, hypokinetikus zavar); túl erős vagy viharos fájások (hyperkinetikus zavar).
Fájásgyengeség
Amennyiben a fájások rendszertelenek vagy nem elég erősek, a méhszáj tágulása elmarad, és kóros vajúdás alakulhat ki. A fájásgyengeség oka nem pontosan ismert, hátterében feltehetően a méhizomzat összetétele (az izom-, illetve a kötőszövet arányának eltolódása), valamint részleges működési zavara állhat.
Elsődleges fájásgyengeség esetén a fájások a szülés megindulásának kezdetétől gyengék, ritkák és ineffektívek. Lehetséges okai a következők lehetnek: genitalis hypoplasia; a méh fejlődési rendellenességei; mióma a méhfalban; korábbi műtétek hegei a méhen; a méhizomzat túlfeszülése; a magzat fekvési rendellenessége; túl fiatal vagy túl idős először szülő nő (primipara); elhízás, anyagcserezavar (pl. cukorbetegség); szülés előtti vérzés, mérsékelt vérszegénység; téraránytalanság.
Másodlagos fájásgyengeség esetén a vajúdás kezdetén még megfelelő erősségű és gyakoriságú fájások a vajúdás későbbi szakaszában válnak rendszertelenné vagy gyengébbé. Elhúzódó vajúdásnál a méh kifáradása következtében alakul ki, általában a szülés későbbi szakaszában. A szülés ilyen esetekben leáll, és szövődmények alakulhatnak ki az anyánál és a magzatnál.
A másodlagos fájásgyengeség lehetséges okai: téraránytalanság; merev méhnyak; idős először szülő nő; alultápláltság; fertőzés, láz; preeclampsia; görcsoldók vagy fájáskeltők túlzott használata; fájdalomcsillapítók helytelen alkalmazása; kiszáradás, kimerültség; veleszületett anyai izomgyengeség.
A fájásgyengeség formái a méhizomzat tónusa alapján elkülöníthetők: hypotoniás fájásgyengeség: a méh alaptónusa alacsony, a kontrakciók ritkák, rövid ideig tartanak, alacsony intenzitásúak; normotoniás fájásgyengeség: a méh alaptónusa normális, a kontrakciók ritkán vagy rövid ideig jelentkeznek, nem megfelelő erősségűek; hypertoniás fájásgyengeség: a kis erősségű fájások gyakran követik egymást, hosszabb ideig tartanak, a méh fokozott tónusa miatt a fájdalomérzés még a fájásszünetekben is megmarad.
A fájásgyengeség kezelése a kiváltó októl függ, de általánosan elmondható, hogy az anya időszakos pihentetése, a megfelelő folyadék- és táplálékbevitel (a megfelelő energiaellátás), a húgyhólyag és a végbél kiürítése (beöntések), a testhelyzet változtatása segíthet a fájásgyengeség kezelésében. További segítséget nyújthat a burokrepesztés, valamint a különböző fájáskeltő gyógyszerek alkalmazása.
Túl erős vagy viharos fájások (hyperkinetikus zavarok)
Hyperkinetikus zavarok esetén a fájások túl gyakran és kórosan erősen jelentkeznek, a fájdalom mértéke nincs arányban a fájások intenzitásával. A gyakori és intenzív fájások ellenére a méhnyak tágulása nem megfelelő ütemben zajlik.
Az állapot lehetséges okai: a méhizomzat fokozott ingerlékenysége; az oxytocin túlzott koncentrációjú alkalmazása; téraránytalanság; a rendes helyen tapadó méhlepény részleges leválása. Lehetséges szövődményei az alábbiak lehetnek: a méhlepény keringési zavara és a magzat fulladása; téraránytalanság esetén a méhizomzat kinyúlása, elvékonyodása, elszakadása (uterus ruptura).
Amennyiben téraránytalanság áll fenn és részleges lepényleválás alakul ki, a magzat és az anya érdekében azonnali császármetszés szükséges. Amennyiben a szülésnek nincs mechanikai akadálya és nem veszélyeztetett a magzat és az anya állapota, akkor görcsoldókkal, szedatívumokkal, tokolítikumokkal (a méhizom kontrakciós aktivitását megszüntető szerek) csökkenthető a kontrakciók száma és normalizálható a méhizomzat tónusa. Eredménytelenség esetén azonnali császármetszés szükséges.
Rohamos szülés
Rohamos szülésről van szó, ha először szülő nőnél (primipara) a szülés 2 órán belül, többedszer szülő nőnél (multipara) 1 órán belül lezajlik. Ilyen esetben a méhszáj tágulása fokozott ütemben zajlik.
Lehetséges okai az alábbiak: a szülőcsatorna lágyrészeinek rendellenesen alacsony ellenállása; abnormálisan erős szülési fájások; túl erős hasprés; a fájdalomérzet és a heves vajúdás átélésének hiánya. Amennyiben a méhnyak tágulékony és a gát laza, ritkák az anyai szövődmények. Merev méhnyak és hüvely, rugalmatlan gátizomzat esetén méhrepedés, méhnyak-sérülés, hüvely- és gátrepedés, valamint szülést követő méhatónia alakulhat ki.
A rohamos szülés fokozott perinatalis morbiditással és mortalitással jár. A fokozott izomtónus miatt vér- és oxigénellátási zavar, következményes méhen belüli fulladás alakulhat ki a magzatnál. Fokozott szülőcsatornai ellenállás következtében koponyán belüli vérzés léphet fel a magzatban. Az esetek egy részében Erb-Duchenne-féle bénulás alakulhat ki a magzatban.
Vajúdás és Szülés | Szülés
A szülés különböző szakaszaiban más-más munkát végez a tested, ami három, jól elkülöníthető fázisra bontható. A szülés beindulására (a szülés első szakaszára) a méh izomtevékenysége hívja majd fel a figyelmed, azaz amikor a méhnyak tágulni kezd és beindul a vajúdás. A fájások eleinte gyengék lesznek, szabálytalan időközönként jelentkeznek - ezt nevezik a vajúdás latens szakaszának. Amikor a fájások sűrűbbé, gyakoribbá és fájdalmasabbá válnak, akkor elérkeztél a vajúdás aktív fázisába. A méhszáj tágulása fokozatosan felgyorsul, mígnem teljesen kitágul, “eltűnik”. Ez a folyamat egy embert próbáló időszak, hiszen ahogyan telik az idő, úgy fokozódik a fájdalom is.
A kitolási szakasz hosszát az anya állapota - azaz a Te állapotod - befolyásolja, aszerint, hogy mennyire vagy fáradt vagy kipihent. Egy biztos, ez a ciklus magával a csodával végződik, megszületik a gyermeked! A baba világra érkezésével hidd el, hogy szinte azonnal megnyugszol, és a fájdalmaid is megszűnnek.
Nem sokkal a pici megszületése után a méhlepény leválik a méh faláról, és olyan érzést kelt, mintha újabb fájás közeledne. Ha ezt tapasztalod, akkor elérkeztél a lepényi szakaszba, amikor egy “préselő nyomással” meg kell szülnöd a méhlepényt és a magzatburkot. Ezt követően a szülésznő leellenőrzi a megszült méhlepényt és meggyőződik róla, hogy ép-e.
A félreértések elkerülése érdekében, összegzésként fontos megkülönböztetni a vajúdás korai szakaszát a jósló fájások időszakától. Miért? A jósló fájások (amik valójában nem járnak különösebb fájdalommal és rendszertelenek) a szülés előtt több héttel jelentkeznek és véletlenszerűen abba is maradnak. Ez nem jelent mást, minthogy nem tartoznak a szülés szakaszaihoz. Tartsd észben tehát, hogy a szülés előjelei között a legárulkodóbbak a vajúdás aktív szakaszában jelentkező rendszeres fájások, illetve a magzatvíz elfolyása.
A szülés megindulásának egyik jele lehet a nyákdugó távozása. Ez általában a szülés előtti 1 napban jelentkezik, de van akinél akár 1 héttel hamarabb kipottyan (főként második babánál). Vannak olyan szerencsés anyukák, akik 2 óra alatt túlesnek az egész szülésen, mert eleve 5 perces fájásokkal indítanak és már jócskán kinyílt náluk a méhszáj is. Ezt annak köszönhetik, hogy rejtett vajúdáson esnek át, azaz napokon (vagy heteken) át fokozatosan kinyílik a méhszájuk, így a szülés időpontjára már csak egy kicsi út jut.
A magzatvíz elfolyása a legegyértelműbb jele a szülés kezdetének. Lehetséges ugyanis, hogy csak egy bővebb (a terhesség végefelé igen gyakori) folyást érzünk magzatvíz-szivárgásnak. A szivárgó magzatvíz nem visszatartható, míg a vizelet általában igen. Ha a burok megreped, onnantól a magzatvíz folyamatosan folyni fog. A szaguk sem hasonló, a vizelet jellegzetes erőteljesen ammónia szagával ellentétben itt inkább neutrális édeskés illat a jellemző. A magzatvíz általában áttetsző. Amennyiben azt látja a kismama, hogy az elfolyó magzatvíz zöldes, az a babának egy stresszállapotára enged következtetni. Ekkor azonnal a kórházba kell menni, hiszen alapos kivizsgálást követően tudják csak a nőgyógyászok megállapítani, hogy ez a korábbi stresszállapot még mindig fennáll-e a magzatnál. A magzatvíz ekkori zöldes színét a meconium, tehát a magzati széklet adja.
A méhszáj tágulása, vagyis a szülésnek az a része, ami egyre sűrűbb és egyre fájdalmasabb méhösszehúzódásokkal jár, ezalatt a méhszáj egyre jobban kitágul. Egy először szülőnél a méhszáj megrövidül, elvékonyodik. Azoknál a kismamáknál, akik korábbi babájukat is hüvelyi szülés útján hozták a világra, a szülés ezen szakasza sokkal gyorsabb, akár a fele időtartam alatt végbemehet.
| Jellemző | Jóslófájások | Vajúdás során jelentkező fájások |
|---|---|---|
| Gyakoriság | Rendszertelen, 2-4/óra | Rendszeres, egyre gyakoribb (kezdetben 20 perc, később 5-10 perc) |
| Intenzitás | Enyhe, nem növekszik | Erősödő, fokozódó |
| Időtartam | Rövid (kb. 30 másodperc) | Hosszabbodó (kezdetben 30 mp, később akár 90 mp) |
| Megszűnés pihenésre | Enyhül, megszűnik | Nem enyhül, nem szűnik meg |
| Helyszín | Alhasi, deréktáji | Erősödő deréktáji és alhasi fájdalom, előre sugárzik |
| Hatás a méhnyakra | Előkészítő, puhító, rövidítő | Tágító, vékonyító |
A szülési fájdalommal való megbirkózást segíti a testmozgás, szülésfelkészítő tanfolyam, meditáció, figyelemelterelés, aromaterápia. Mindemellett még a szülés előtt beszéljen orvosával arról, milyen gyógyszeres fájdalomkezelési módszereket ajánl (pl. orális gyógyszerek vagy epidurális érzéstelenítés), mi azoknak az előnye és esetleges kockázata.
Ha úgy érzi, hogy a méhösszehúzódásai a szülés megkezdését jelzik, az alábbiakat érdemes megfontolni: Több órán át jegyezze fel az összehúzódások időtartamát, intenzitását és gyakoriságát. Próbáljon meg sétálni vagy lefeküdni, hogy megfigyelje, az összehúzódások csökkennek-e. Figyelje meg, hogy a hüvelyváladék tiszta, rózsaszín vagy véres-e. Hívja fel orvosát, ha elfolyt a magzatvíz, különösen, ha az zöldes vagy barnás színű. Amennyiben az összehúzódások különösen fájdalmasak, és aggódik a maga vagy a baba egészségéért, forduljon orvoshoz.