Az 5 napos embrió fejlődése a beágyazódásig

A teherbeesés egy rendkívül összetett és bonyolult folyamat, amelynek számos alapfeltétele van. Rengeteg kémiai, fizikai és hormonális mechanizmusnak kell megvalósulnia, méghozzá megfelelő időben és sorrendben, ahhoz, hogy a terhesség létrejöhessen. Megtermékenyülését követően a petesejtre még vár a beágyazódás (implantáció), amelynek döntő szerepe van, akár természetes úton történő fogantatásról, akár lombikbébi-kezelésről van szó. De mikor és hogyan zajlik ez a folyamat? Vannak-e jelei, tünetei? Mi állhat az útjába és léteznek-e olyan lépések, amelyekkel elősegíthető a beágyazódás? Ezekre a fontos kérdésekre adunk most választ.

Mi az a beágyazódás?

A hímivarsejt és a petesejt egyesülésével létrejön a zigóta, amely nagyon gyors osztódásnak indul, miközben elindul az egyik petevezetéken át a méh felé. 5-7 napon keresztül vándorol, és osztódása során az ötödik napra eljut a hólyagcsíra (blasztociszta) állapotba. Ekkor már 70-100 sejtből áll.

Miközben a megtermékenyített petesejt blasztocisztává alakul, a méh felkészül a beágyazódásra: a méhet bélelő nyálkahártya (endometrium) megvastagszik és megtelik tápanyagokkal. A megtermékenyülés utáni 5-7. napon a blasztociszta megérkezik a méhüregbe, majd körülbelül 2 napos várakozás után beágyazódik: ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a blasztociszta hozzátapad a méh falához és rácsatlakozik az anya vérkeringésére.

Mikor történik a beágyazódás?

A beágyazódás az ovuláció, illetve megtermékenyülés után 6-12 nappal bármikor megtörténhet, de leggyakrabban a 8. és 10. nap között szokott bekövetkezni. Ez azt jelenti, hogy egyes nőknél a ciklus 20. napja körül is bekövetkezhet, míg másoknál akár olyan későn is, mint a ciklus 26. napja. A beágyazódás egy körülbelül 5 napig tartó folyamat, amelynek végén a megtermékenyített petesejt - innentől fogva embrió - a méhfalba ágyazódva hCG (humán koriális gonadotropin) hormont kezd termelni és növekedésnek indul.

A hCG hormon jelenléte jellemzően a megtermékenyülés után 12-14 nappal kimutatható vizeletből, a terhességi tesztek is pontosan ezt a hormont jelzik. Beágyazódás után a progeszteronszint is emelkedni kezd, hogy táplálja a méhnyálkahártyát és megakadályozza a menstruáció létrejöttét. A beágyazódás folyamatának lezárásával megkezdődik az embrió, a köldökzsinór, a méhlepény és a magzatburok fejlődése.

Milyen jelek utalnak arra, hogy a beágyazódás megtörtént?

A beágyazódást követően szervezetedben hormonális változások mennek végbe, ezek okozzák a terhesség első, érezhető tüneteit is. A beágyazódásnak is lehetnek jelei, de ezek nem egyformák minden nőnél, és nem is mindenkinél jelentkeznek. Fontos tehát szem előtt tartani: az alábbi tünetek nem feltétlenül garantálják azt, hogy terhes vagy, és ha nincsenek tüneteid, az sem jelenti azt, hogy nem vagy terhes!

A beágyazódás lehetséges jelei:

• Pecsételő vérzés. A terhes nők 25%-a tapasztal vérzést, pecsételést az első trimeszterben - ennek egyik oka a beágyazódás lehet. Ez a vérzés megtévesztő is lehet, mert nagyjából akkor jelentkezik, amikor a menstruációd is érkezne. Általában azonban inkább pár nappal, egy héttel a várt menstruáció előtt tapasztalható. A beágyazódás miatti vérzés színe halvány rózsaszín vagy barna, és inkább pecsételés, semmint rendes vérzés. Az esetek többségében néhány óráig vagy pár napig tart, de egyeseknél akár hét napig is elhúzódhat.
• Görcsölés. A hirtelen érkező hormonális változások, illetve a méhben lezajló folyamatok könnyen görcsöket is okozhatnak. Egyes nők hasi érzékenységet, derékfájást, görcsölést tapasztalnak a beágyazódás ideje alatt. Ezek a tünetek enyhébbek, mint a PMS-sel vagy a menstruációval járó görcsök, ráadásul kb. egy héttel korábban jelentkeznek, mint a PMS.
• Méhnyaknyák változása. Miután megtörtént a beágyazódás, a méhnyaknyák sűrűbbé, gumiszerűbbé, illetve áttetszővé vagy fehéres színűvé válik. A terhesség kezdetén pedig a progeszteronszint emelkedése miatt a méhnyaknyák még sűrűbb és nagyobb mennyiségű, a színe pedig fehéres vagy sárgás.
• Puffadás. A progeszteronszint emelkedése lelassítja az emésztőrendszeredet, ettől pedig kellemetlen puffadást érezhetsz. Ez persze a menstruációnak is egyik nagyon gyakori jele, hiszen a progeszteronszint a menstruáció érkezése előtt is megemelkedik.
• Mellérzékenység. Beágyazódást követően a hCG, ösztrogén és progeszteron hormonok szintje hirtelen megemelkedik, ami jelentős mellérzékenységet okozhat. Habár sok nő tapasztalja ezt a tünetet menstruáció előtt is, a terhesség korai szakaszában a szokottnál általában észrevehetőbb, erőteljesebb.
• Rosszullét. A beágyazódás utáni progeszteronszint-emelkedés rosszullétet okozhat, habár ez a terhesség 4-5. hetében (nagyjából a menstruáció elmaradása idején) a leggyakoribb. A progeszteron lelassítja az emésztésedet, a hCG-szint emelkedése pedig érzékenyebbé teszi a szaglásodat - ezek a mellékhatások még rosszabbá tehetik a problémát.
• Fejfájás. A hormonszintek emelkedése elengedhetetlen a sikeres terhességhez, ám sajnos ezek (különösképpen a progeszteron) a beágyazódás után fejfájást is előidézhetnek.
• Hangulatingadozás. Egyik pillanatban a fellegekben jársz, másikban bőgsz a tévé előtt? Alig várod, hogy, a nap végén láthasd a párodat, de később ok nélkül begurulsz rá? Ha vadul ingadozik a hangulatod, lehet, hogy ez a beágyazódás utáni hormonváltozások eredménye.
• Testhőmérséklet-változás. Jellemzően egy nő testhőmérséklete lecsökken az ovuláció előtt, majd megemelkedik és menstruáció előtt ismét lecsökken. A terhességet jelzi az, ha emelkedett marad. Ám úgy tűnik, a nők egy részénél a beágyazódás idején - egy napra - leesik a testhőmérséklet. Ez eltér a menstruációt jelző csökkenéstől, ugyanis nem tartós, egyetlen napig tart és utána visszaáll. A változás néhány tized fok (pl. 36,6 °C-ról 36,4 °C-ra), ezért nagyon tudatosan kell figyelned a bazális hőmérsékletet (végbélben mért testhőmérséklet reggel, közvetlenül ébredés után, mozgás és étkezés előtt), hogy észrevedd.

Mi okozhatja a beágyazódási problémákat?

A beágyazódás a peteérés után 6-12 nappal kell, hogy megtörténjen, ám sajnos több olyan állapot is létezik, amely miatt meghiúsulhat. Ilyenkor beágyazódási (implantációs) sikertelenségről vagy beágyazódási zavarról beszélünk. Természetes fogantatás és lombikbébi-kezelés esetében egyaránt ez az egyik leggyakoribb oka a sikertelen terhességnek.

A megtermékenyített petesejt az esetek 25-30 százalékában ágyazódik be, míg a petesejtek 70-75 százaléka elhal, és a következő menstruációval távozik. Előfordul, hogy a méhfal még nem készült fel a blasztociszta fogadására vagy a zigóta blasztocisztává fejlődése előtt érkezik a méhbe, így nem tud beágyazódni.

A beágyazódási problémák hátterében állhat:

• a sperma vagy a petesejt nem megfelelő minősége
• a méh veleszületett vagy szerzett rendellenességei, pl. mióma, méhpolip
• a méh gyulladásos betegségei, pl. endometriózis, adenomyosis, petevezeték-elzáródás, méhnyálkahártya-gyulladás (endometritis)
• policisztás ovárium szindróma (PCOS)
• sárgatest-elégtelenség, vagyis alacsony progeszteronszint
• pajzsmirigy-alulműködés
• elhízottság
• dohányzás
• korai klimax (30-35 éves korban meginduló menopauza)

Hogyan támogatható a sikeres beágyazódás?

A beágyazódás, megtapadás elősegítése érdekében fontos, hogy egészséges életmódot élj. Káros szokásaidat hagyd el és alakíts ki jó szokásokat, úgymint: minden nap legalább fél óra edzés, több zöldség és gyümölcs fogyasztása, egészséges alvási rutin kialakítása, és így tovább.

A blasztocisztaállapot egy nagyon fontos momentum a fogantatás során, hiszen ez az a helyzet, amelybe már csak a legjobban osztódó, legalkalmasabb embriók jutnak el. A sikeres teherbeesést számos finoman összehangolt tényező segítségével igyekeznek elérni, amelynek fontos összetevője a blasztocisztatenyésztés és -visszaültetés. Hogyan zajlik ez a folyamat, és miért nagy jelentőségű?

A peteérés várhatóan havonta egyszer zajlik le a női testben, a teherbeesés esélye pedig egy-egy alkalommal átlagosan 20-30 százalék, egy év alatt pedig 80-90 százalék. A WHO definíciója szerint, ha egy gyermekre vágyó párnak rendszeres szexuális élet mellett védekezés nélkül egy év alatt nem sikerül a teherbeesés, akkor meddőség áll fenn, amelynek okait orvosi segítséggel javasolt megvizsgálni és megoldást találni rá. A háttérben számos ponton meghúzódó nehézség állhat, az egyik legfőbb momentum a beágyazódás folyamata. A sikeres beágyazódás lényege, hogy a zigóta megtapad a méh megvastagodott falán. De miképpen jut el idáig? A megtermékenyülést követően a zigóta 5-7 napot vándorol, mire a méh üregébe érkezik. A megtermékenyítést követő ötödik napon a zigóta belsejében folyadékkal telt üreg (úgynevezett blastocoel) kezd kialakulni, ez már a blasztociszta-, vagy hólyagcsíraállapot. A megtapadást, amelyet körülbelül 5 napos eseményként tartanak számon, már ebben a helyzetben valósítja meg az embrió, amely erre 70-100 sejtből is állhat.

A blasztocisztában két jelentős sejtfélét különböztetünk meg: az epiblasztot, valamint a trofoblasztot. A beágyazódás az ovulációtól számított 8-10. napon valósul meg, és orvosi szempontból ez a sikeres fogantatás első hivatalos momentuma. A megtermékenyített petesejt kapcsán a 8. hétig még zigótáról beszélhetünk, a 9. héttől embrióról.

A lombikeljárás és az 5 napos embrió

Amennyiben a teherbeesés folyamata orvosi segítséget igényel, a megtermékenyítés történhet a női testen belül is. Ha a peteérésben történik nehézség, és azt gyógyszerekkel stimulálják, ovulációindukcióról beszélünk, ha pedig a hímivarsejtek méhbe fecskendezése szükséges, az az inszemináció. Mindkét esetben méhen belül zajlik a fogantatás, ellentétben a meddőségi kezelés következő lépcsőfokával, a lombikprogrammal.

A lombikprogram során a leszívott petesejteket 4-5 óra elteltével egyesítik a hímivarsejtekkel. Amennyiben több hímivarsejt áll rendelkezésre, a petesejtet ezek közé engedik. Ha egyetlen hímivarsejt alkalmas, akkor az ICSI-eljárás segítségével azt közvetlenül a petesejtbe fecskendezik. Ezután következik az embriótenyésztés folyamata: a lombik során kivitelezhető, hogy a hólyagcsíra, azaz blasztocisztaállapotot az embrió a testen kívül, speciális laboratóriumi körülmények között érje el.

Ahhoz, hogy megértsük a blasztocisztatenyésztés fontosságát, először át kell látnunk a lombikeljárás teljes folyamatát. Bár a lombikeljárásról szóló közbeszédben sokszor a megtermékenyítés pillanata kerül csupán fókuszba, valójában ez a folyamat egy hosszú, körülbelül 5 hetes eljárás, amelyet a peteéréstől a megtermékenyítésen át az embriók beültetéséig végigkísérnek a szakemberek.

A lombikeljárás főbb lépései:

1. Stimuláció: tulajdonképpen a petefészek ösztönzése arra, hogy több tüsző kezdjen érni benne, ezáltal biztosítva, hogy minél több megtermékenyítésre váró petesejtet tudjanak majd leszívni.
2. Petesejtleszívás: ez a momentum már ismertebb szakasza a lombikeljárásnak. Amikor a petesejtek megvannak, őket különleges folyadékba helyezik, amely biztosítja az anyaméhhez hasonló állapotot.
3. Megtermékenyítés: A hagyományos IVF eljárás során a petesejteket speciális tápoldatban helyezik el, és a spermiumokat is hozzáadják. Az intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI) módszer esetén egy mikromanipulációs készülékkel a megtermékenyítést közvetlenül is el lehet végezni, amikor egyetlen spermiumot juttatnak a petesejtbe.
4. Embriótenyésztés: A megtermékenyített petesejteket szintén speciális tápoldatokba helyezik, hogy a testen belüli körülményeket idézzék meg. A biológusok műszerekkel követik végig a blasztocisztaállapot kialakulását: a sejtosztódás 26-28 órával az egyesülés után kezdődik meg, a tenyésztés folyamata pedig körülbelül 5 napig tart. Bár a 2-3. nap megfelelő lehet, ahogy azt sokáig követendőnek is tartották, az ötödik napos embriókkal történő beültetés sikeresebb lehet.
5. Embrióbeültetés: A kiválasztott embriót vagy embriókat egy katéter segítségével juttatják a méhbe.

A blasztocisztaállapot tehát az embrióknál a tüszőérést követő 5-6. napon alakul ki. Annak feltétele, hogy ez bizonyos számú embrió esetében megvalósítható legyen, a több érett petesejt. A blasztocisztakultúra nagy arányban végződik sikeres teherbeeséssel, emellett csökkenti a többes terhesség kialakulásának kockázatát, valamint az ikerterhesség esélyét.

A tesztelés időzítése és a hCG injekció

Milyen típusú vizelet tesztet válasszak? 10-es érzékenységűt? Ha a meddőségi kezelés során hCG injekciót kap a páciens, a korán elvégzett vizelet terhességi teszt nem az embrió által termelt hCG-t mutatja, hanem még a beadott injekcióban lévő hormon maradványát. Biztonságos tesztelési időpont 12-14 nappal az injekció beadása után várható. Ez általában a transzfer utáni 9-11. napra esik. Ugyanakkor pozitív eredményt később fogunk csak kapni.

Túl sok folyadékfogyasztás a teszt elvégzése előtt nem szerencsés - felhígíthatja a hCG szintet a vizeletben. A hCG naponta csak kb. 2-szeresére növekszik. Ezért, ha két érték nagyon közel van egymáshoz (pl. 100 és 120), az még nem feltétlenül jelent problémát. A hCG-szint kétnaponta (48 óránként) történő mérése a korai terhesség megítélésének legelfogadottabb módszere.

A következő értékek a transzfer utáni 14. napon vett vérvételből származnak (egyetlen 5. napos embrió beültetése esetén):

Két embrió beültetése után kialakult ikerterhességek esetén a 12-14. napon mért hCG érték kb. kétszerese az átlagosnak.

Számos oka lehet, ha a fogantatás természetes úton nem valósul meg. Sok esetben a termékenység helyreállítása nem igényel összetett eljárásmenetet, tájékoztatással, helyes életmóddal, diétával, a megfelelő testsúly elérésével, rendszeres mozgással, szükség esetén hormonkezeléssel, kisebb műtétekkel eredményt érhetünk el.

A beágyazódás tehát jelentős pillanat, melyről most mindent elárultunk. A teherbeesés menete: az eredményes tüszőrepedés (más néven ovuláció) során az érett petesejt megkezdi útját a petevezetékben, ahol találkozik azzal a spermiummal, ami képes megtermékenyíteni, majd a megtermékenyített petesejt eljut a befogadására kész méhüregbe, ahol beágyazódik. A lombik-program során történő fogantatás esetén a petesejt és a spermium találkozása művi úton történik meg, de a beágyazódás már a női szervezetre van bízva.

tags: #5 #napos #embrio #mit #csinal #mig