A terhesség alatt a magzat a méhen belül mozog, így nem minden esetben találjuk ugyanabban a pozícióban a vizsgálatok során. A terhesség előrehaladtával azonban már egyre korlátozottabb lesz a magzat mozgástere, így a várandósság vége felé már meg lehet jósolni, hogy milyen pozícióban lesz a szüléskor. Leggyakrabban a fej kerül lefelé, a szülőcsatorna irányába, ezt nevezzük fejvégű hosszfekvésnek. Előfordulhat azonban, hogy a far kerül lefelé, vagy harántirányban (keresztben) fekszik a magzat. Ezeket a pozíciókat hívjuk farfekvésnek (vagy medencevégű fekvésnek), illetve harántfekvésnek.
Farfekvésről akkor beszélünk, ha a magzat nem fejjel lefelé helyezkedik el a méhben, hanem a medencéje, azaz a feneke néz az anya medencéje felé. A legtöbb magzat a terhesség utolsó hónapjára fejjel lefelé helyezkedik el. A pregnancybirthbaby.org.au szerint 100 magzatból 3 marad farfekvésben a terhesség 36. hetét követően. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A babának elegendő helye van a méhben a várandósság 34-37. hetéig. Ha a 37. hétig nem veszi fel a fejvégű testhelyzetet, akkor magától már nagyon nehezen tud befordulni. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé.
Az ún. medencevégű hosszfekvésről akkor beszélhetünk, ha a magzat koponyája a 37. hét után felfelé néz. A köznyelvben egyszerűen csak farfekvésnek hívott állapot orvosi elnevezése a medencevégű fekvés. Ez azt jelenti, hogy a méhben a magzat nem a koponyájával, hanem az alsó testvégével helyezkedik el a szülőcsatorna bejárata felett. A leggyakoribb típus az úgynevezett egyszerű farfekvés, amikor a magzat lábai a törzse előtt felfelé nyúlnak, a térdei pedig nyújtva vannak. Ebben az esetben a baba popsija alkotja a „vezérpontot”, amely tágítja a méhszájat. A tökéletlen far-lábfekvés során a baba egyik vagy mindkét lába be van hajlítva, így a popsija mellett a lábfejei is a medencebemenetnél találhatóak. Ez már egy fokkal összetettebb helyzetet teremt az orvosok számára.
A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé.
A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé.
A terhességek közel 4%-ában fordul elő, hogy a baba farosan helyezkedik el az anyaméhben. A legtöbb nő nem tapasztalhat specifikus tüneteket, amelyek a farfekvéses babára utalnának, mivel a magzat helyzetét gyakran a rutinszerű prenatális ellenőrzések során fedezik fel. A legtöbb nő nem tapasztalhat specifikus tüneteket, amelyek a farfekvéses babára utalnának, mivel a magzat helyzetét gyakran a rutinszerű prenatális ellenőrzések során fedezik fel. A legtöbb nő nem tapasztalhat specifikus tüneteket, amelyek a farfekvéses babára utalnának, mivel a magzat helyzetét gyakran a rutinszerű prenatális ellenőrzések során fedezik fel. A legtöbb nő nem tapasztalhat specifikus tüneteket, amelyek a farfekvéses babára utalnának, mivel a magzat helyzetét gyakran a rutinszerű prenatális ellenőrzések során fedezik fel.
Miért marad a baba farfekvésben?
A terhesség előrehaladtával a baba mozgástere csökken, így a 36. hétre már a magzatok túlnyomó többsége fejjel lefelé fordul. Ha ez nem történik meg, számos tényező állhat a háttérben. Ha túl sok a magzatvíz, túl tág a méhűr, akkor faros pozícióba mozdulhat a baba. Ha ezek az eshetőségek nem állnak fenn, a baba mégis faros, akkor valami más gátolta abban, hogy beforduljon. A másik eshetőség, amikor a méh osztott, ilyenkor a méh üregét megosztó sövény lehet az akadálya a befordulásnak. (A méh fejlődéstanilag két félből fejlődik kb.). A lepény elhelyezkedése is döntő tényező. Ha a méhlepény a méh felső részén vagy az oldalfalán túl nagy helyet foglal, a babának nehezebb lehet megtennie a végső bukfencet. Néha a köldökzsinór hossza vagy annak tekeredése akadályozza meg a megfordulást. Ha a zsinór rövidebb az átlagosnál, egyszerűen nem engedi, hogy a baba feje lefelé kerüljön.
Sok édesanya önmagát hibáztatja, ha a babája nem fordul be a harminckettedik vagy harminchetedik hét környékén. Érdemes tudni, hogy a természetnek megvannak a maga okai, és a farfekvés hátterében gyakran állnak fizikai vagy élettani tényezők, amelyekre az anyának nincs ráhatása.
A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé. A baba feje ilyenkor nem illeszkedik a szülőcsatornába, ehelyett a medencéje, vagy valamelyik lába fordul lefelé, a „kijárat” felé.
Lehetőségek a farfekvéses szülésre
A huszadik század végén egy nagyszabású nemzetközi kutatás, a híres Term Breech Trial alapjaiban rengette meg a szülészeti gyakorlatot. A tanulmány azt sugallta, hogy a farfekvéses babák számára a császármetszés szignifikánsan biztonságosabb, mint a hüvelyi szülés. Később azonban a kutatás módszertanát több kritika érte, és újabb vizsgálatok kimutatták, hogy szigorú kritériumok mellett a hüvelyi szülés is biztonságos alternatíva lehet. A modern szülészet ma már igyekszik megtalálni az egyensúlyt. A szemléletmódváltás része, hogy ismét elkezdték oktatni azokat a manuális technikákat, amelyeket a régi bábák és orvosok rutinszerűen alkalmaztak. A szakmai tapasztalat ugyanis a legfontosabb tényező.
A magyarországi gyakorlatban a farfekvéses szülések többsége császármetszéssel történik, bár megfelelő körülmények között lehetőség van hüvelyi szülésre is. A hüvelyi úton történő szüléshez több tényező is szükséges: a magzat fara legyen elöl, ne a lábai (lábtartás); relatív téraránytalanság ne álljon fenn (vagyis az anyai csontos medencebemenet és a magzati koponya közötti ne legyen olyan méretkülönbség, amely a hüvelyi szülés lehetőségét kizárja); a méhlepény elhelyezkedése megfelelő legyen, ne legyen elölfekvő a lepény; a várandós hüvelyi úton szeretne szülni. Általában előnyt jelent, ha a várandós korábban már szült hüvelyi úton, ilyen esetekben ritkábban fordulnak elő szülés közbeni szövődmények, nagyobb bizonyossággal kezdhető meg a hüvelyi szülés.
A leggyakoribb típus az úgynevezett egyszerű farfekvés, amikor a magzat lábai a törzse előtt felfelé nyúlnak, a térdei pedig nyújtva vannak. Ebben az esetben a baba popsija alkotja a „vezérpontot”, amely tágítja a méhszájat. A tökéletlen far-lábfekvés során a baba egyik vagy mindkét lába be van hajlítva, így a popsija mellett a lábfejei is a medencebemenetnél találhatóak. Ez már egy fokkal összetettebb helyzetet teremt az orvosok számára.
Külső magzatfordítás (ECV)
Ha a harminchetedik hétre a baba még mindig faros, felmerülhet a külső fordítás, vagyis az External Cephalic Version (ECV) lehetősége. Ez egy olyan orvosi beavatkozás, amely során a szakorvos kívülről, a hasfalon keresztül végzett finom, de határozott mozdulatokkal próbálja megfordulásra bírni a magzatot. A beavatkozást kizárólag kórházi körülmények között, folyamatos ultrahangos és CTG-ellenőrzés mellett végzik. A kismama gyakran kap méhlazító készítményt, hogy a méhizmok ne akadályozzák a mozdulatokat. A sikeres fordítás után a kismama hazamehet, és várhatja a természetes szülés megindulását fejvégű pozícióból. Ha azonban a fordítás nem sikerül, vagy a baba visszapördül a régi helyére (ami ritka, de előfordul), el kell kezdeni a felkészülést a faros szülésre vagy a császármetszésre.
Az ECV-t általában a 36. és 38. terhességi hét között végzik. Ennek az az oka, hogy a 36. hét előtt a spontán fordulás még nagy esélyű, a 38. hét után pedig a baba már túl nagy lehet, és a magzatvíz mennyisége is csökken, ami megnehezíti a manővert. Előkészítés: Ultrahanggal ellenőrzik a baba pozícióját, a magzatvíz mennyiségét és a placenta elhelyezkedését. Gyógyszeres támogatás: Gyakran adnak egy méhelernyesztő gyógyszert (tokolitikumot) intravénásan. A manőver: Az orvos a hasfalon keresztül, határozott, de óvatos nyomással próbálja a baba fenekét felemelni a medence bemenetéből, majd a babát a fejére fordítja. Az ECV sikerességi rátája általában 50-60% között mozog, de ez nagyban függ az orvos tapasztalatától, a kismama testalkatától és a farfekvés típusától.
A külső fordítás komplikáció-mentes várandósság esetén 34-37. hét környékén lehetséges; kizáró ok a preeklampszia, a méhlepény-leválás előzmény vagy ha valami gyanú merül fel a baba hogylétével kapcsolatban (magzati stressz). Korábbi császármetszés a szakirodalom szerint nem kizáró ok alaphelyzetben, de az orvos az adott eset ismeretében dönt arról, hogy javasolja-e a külső fordítást vagy pedig sem.
A külső fordítás kockázata, hogy előfordulhat utána hüvelyi vérzés, esetleg a művelet alatt burokrepedés vagy nagyon ritkán méhlepény-leválás is, ezért fontos, hogy a műveletet olyan helyszínen végezzék, ahol lehetőség van azonnali sürgősségi császármetszésre is. Ezek a komoly kockázatok szerencsére nagyon ritkák! Egy külső fordítással kapcsolatos holland kutatás 2008-ban azt az eredményt kapta, hogy 286 külső fordításra jut egy sürgősségi császármetszés - tehát a kockázat bőven a fél% alatt van! A külső fordítás az esetek nagyjából felében eredményes és tényleg sikerül a babát fejvégű pozícióba forgatni és sikeres fordítás esetén a szülések 75%-ánál elkerülhető a császármetszés.
Hüvelyi szülés farfekvéses magzattal
Ahhoz, hogy az orvosok engedélyezzék a természetes úton történő próbálkozást, több szigorú feltételnek kell teljesülnie. Az első és legfontosabb a baba becsült súlya. Általában a 2500 és 3800 gramm közötti súlytartományt tekintik ideálisnak. A második kritérium az anyai medence mérete és formája. A klinikai medencemérés során az orvos megbizonyosodik arról, hogy a csontos medence nem szűkebb az átlagosnál. Fontos továbbá, hogy a baba feje flexióban, vagyis előrehajtott állapotban legyen, az álla pedig a mellkasához érjen. Az édesanya általános egészségi állapota és a terhesség lefolyása is mérvadó. Ha nincsenek kísérőbetegségek, mint a terhességi cukorbetegség vagy a magas vérnyomás, nagyobb a zöld lámpa esélye.
A farfekvéses baba szülése vizuálisan és technikailag is eltér a koponyavégű szüléstől. A tágulási szakasz általában lassabb, mivel a popsi puhább textúrája nem ingerli olyan intenzíven a méhszájat, mint a kemény koponya. Ebben a szakaszban a türelem a legnagyobb szövetséges. A kitolási szakaszban a legfontosabb szabály a „kezeket le” elv. A modern szülészeti szemlélet szerint a babához nem szabad hozzányúlni mindaddig, amíg a lapockái meg nem jelennek. A korai beavatkozás vagy a baba húzása ugyanis azt okozhatja, hogy a kezei a feje mellé csúsznak, vagy a feje hátrafeszül, ami súlyos elakadáshoz vezethet. Gyakran alkalmazzák az úgynevezett négykézlábas pozíciót, amely tágabb teret enged a medencében. Amikor a törzs már kint van, az orvos vagy a bábák speciális manőverekkel segíthetik a fej megszületését. Ilyen például a Bracht-féle műfogás vagy a Mauriceau-műfogás, amelyek célja a fej biztonságos és gyors kivezetése anélkül, hogy a nyak sérülne.
A magzat legnagyobb kerülettel rendelkező testrésze a fej, ezért fejvégű fekvésben történő szüléskor a magzat feje tágítja a szülőcsatornát, így a többi testrész a legtöbbször könnyedén meg tud születni. Amennyiben a far születik meg elsőként, a fejhez érkezve tovább kell tágulnia a méhszájnak. Ez alatt az idő alatt a magzat oxigénhiányos állapotba kerülhet, ezért létfontosságú ezt az időszakot a lehető legjobban lerövidíteni. Erre a szülésznőnek és az orvosnak több eszköz is van a kezében: oxitocyn adása infúzióban a méhösszehúzódások erősségének serkentése céljából, manuális méhszájtágítás, gátmetszés (episiotomia), a kitolási szak elején - a tolófájások megérkezésekor - a kismamát úgy irányítja a szülésznő és a szülészorvos, hogy még ne nyomjon akaratlagosan, a nyomásingereket „sóhajtozza át”, így még több időt kap a méhszáj a tágulásra.
Bár a gondosan szelektált esetekben a hüvelyi szülés biztonságos, tisztában kell lenni a lehetséges veszélyekkel. A legnagyobb kockázat a köldökzsinór előreesése. Egy másik komplikáció a fej elakadása a szülőcsatornában. Mivel a baba teste már kint van, de a feje - ami a legszélesebb rész - még bent, az orvosnak csupán néhány perce van a biztonságos világrahozatalra. Ezért van szükség a tapasztalt személyzetre és a műtő állandó készenlétére.
Magyarországon a legtöbb állami és magánkórházban a farfekvés továbbra is relatív vagy abszolút indikációja a császármetszésnek. Csak néhány olyan intézmény és orvosi team van, amely vállalja a hüvelyi szülés kísérését szigorú szakmai kritériumok mentése mellett. A kistarcsai kórház a csillag a sötét éjszakában, ahol haladó szemléletben kísérnek egyre több faros hüvelyi szülést.
Szülés 4. fejezet: A szülés sematikus magyarázata
Természetes módszerek a baba megfordítására
Mielőtt az orvosi beavatkozásokra kerülne a sor, számos szelíd módszer létezik, amivel a kismama megpróbálhatja ösztönözni a babát a fordulásra. A moxiterápia egy ősi kínai módszer, amely során a kismama kislábujján lévő akupunktúrás pontot melegítik egy speciális gyógynövényrúddal. A tapasztalatok és egyes kutatások szerint ez a hőhatás fokozza a baba aktivitását, ami gyakran forduláshoz vezet. Sokan esküsznek a „híd” gyakorlatra vagy a medencében végzett jógapózokra, ahol a csípő magasabban van a szívnél. Fontos azonban, hogy ezeket a gyakorlatokat csak szakember útmutatása alapján végezzük, és figyeljünk a testünk jelzéseire.
A Spinning Babies módszer is segíthet a célzott mozdulatokkal, lazító gyakorlatokkal helyet csinálni a babának a forduláshoz. Én magam egy hat napos programot tanítok az édesanyáknak, amikor is naponta többször, meghatározott sorrendben végzendő gyakorlatokkal hívjuk meg a babát a fordulásra. Természetesen nem tuti bombabiztos módszer, de elég jó eredményeket lehet elérni vele és bizony nagyon sok kisbaba egy-két nap után sikeresen fejjel lefelé fordul!
A moxázás során egy szivarhoz hasonló fekete ürömből készült tekercset égetnek a láb kisújjtúl egy-két centiméternyi távolságra, ami a lábon lévő akupresszúrás pontot ingerli a füsttel és a meleggel, ami a méhben fokozza a vérbőséget - ami miatt a baba intenzíven mozgolódni kezd! A moxaterápiát még a Cochrane adatbázis (magas minőségű egészségügyi kutatások tárháza) is megemlíti, mint lehetőséget, ami csökkenti a farfekvés előfordulását - ismert kockázatok nélkül! Ha szeretnéd a moxázást kipróbálni, akkor keress fel egy akupunktúrás szakembert, de ha sikerül moxát szerezned, akkor akár Te magad - vagy inkább a férjed - is elvégezheted a kezelést, 10-15 percig mindkét oldalon, naponta egy-két alkalommal.
A baba fordulásában segíthet még egy kiropraktor is, aki a keresztcsont és a méhszalagok manipulálásával növeli a baba rendelkezésre álló helyét.
A víz, különösen a medencében vagy kádban végzett gyakorlatok, rendkívül hasznosak lehetnek. A víz felhajtóereje csökkenti a test súlyát és ellazítja az izmokat, ami extra mozgásteret biztosít a babának.
A baba fordulásában segíthet még egy kiropraktor is, aki a keresztcsont és a méhszalagok manipulálásával növeli a baba rendelkezésre álló helyét. Ha már a baba-fordító praktikáknál vagyunk, akkor beszéljünk azokról a módszerekről is, amiket én személy szerint nem tartok hatékonynak…Sokan próbálkoznak azzal, hogy valami nagyon hideget (pl fagyasztott zöldség) raknak a pocak tetejére, mondván, hogy a babát majd „elüldözi” a hideg és emiatt fog megfordulni. Hááát…ha azért nem fordult meg eddig, mert nem volt hozzá elég helye, akkor kevés az esélye, hogy az üldözős módszer segítsen. Ugyanez a helyzet a csalogatással is, amikor is zenével próbáljuk a babát fejjel lefelé bűvölni.
A fenti babafordító trükkökkel Te magad is próbálkozhatsz kisebb-nagyobb anyagi ráfordítással vagy akár anélkül a 28.-30. héttől. Viszont ha nem segítettek ezek a módszerek, akkor sincs még minden veszve, ugyanis képzett szakember, ellenőrzött körülmények között a baba külső megfordítását is megkísérelheti.
Ha a kismama úgy érzi, hogy az orvosa túlságosan ragaszkodik egyetlen szülési módhoz (pl. azonnali császármetszés javaslata ECV mérlegelése nélkül), érdemes lehet egy második véleményt is kikérni. Különösen igaz ez, ha a kismama nagyon szeretne hüvelyi szülést.
A szülés utáni időszak
A baba számára a szülés utáni első percek kritikusabbak lehetnek. Gyakrabban fordul elő átmeneti légzési nehézség vagy alacsonyabb Apgar-érték, de ezeket a jól felszerelt újszülött osztályokon rutinszerűen kezelik.
A farfekvés ténye sokszor érzelmi hullámvasútra teszi a kismamákat. A bizonytalanság, a félelem a műtéttől vagy éppen a természetes szülés kockázataitól nagy nyomást gyakorol a szülőkre. Fontos, hogy az anya ne érezze kudarcnak, ha a teste vagy a babája nem a „szabvány” szerint működik. A döntési folyamatban érdemes több szakember véleményét is kikérni. Vannak kórházak, amelyek kifejezetten támogatják a hüvelyi faros szülést, és rendelkeznek a szükséges tapasztalattal. Ha egy kismama ragaszkodik a természetes úthoz, érdemes felkeresnie egy ilyen intézményt. A felkészülés során segíthetnek a különböző relaxációs technikák, a vizualizáció vagy a szülésfelkészítő csoportok, ahol más, hasonló cipőben járó édesanyákkal beszélgethetnek.
A faros babáknál gyakrabban fordul elő csípődiszplázia (csípőficam vagy éretlenség) az anyaméhben elfoglalt kényszertartás miatt. A hüvelyi úton szült édesanyáknak érdemes fokozott figyelmet fordítaniuk a gátvédelemre és a medencefenék regenerációjára. A faros szülés során a gátra ható erők eltérőek lehetnek, így a speciális gátizomtorna vagy a fizioterápia sokat segíthet a későbbi panaszok megelőzésében. A baba számára a szülés módjától függetlenül a legfontosabb a bőrkontaktus és a szoptatás minél előbbi megkezdése.
A farfekvés diagnózisa nem a világ vége. Ez egy lehetőség arra, hogy a kismama jobban megismerje a testét, aktívan vegyen részt a döntéshozatalban, és felkészüljön egy rugalmas, de biztonságos szülési tervre. A farfekvéses terhesség egy utolsó nagy kaland a várandósság végén, amely megköveteli a bizalmat az orvosokban, a testben és a természetes folyamatokban.
tags: #szombathely #farfekveses #szules