A csecsemők fejlődése során számos új és néha aggasztó jelenségre figyelhetnek fel a szülők. Az egyik ilyen jelenség a fejrázás, amelynek hátterében többféle ok is állhat. Ez a cikk részletesen foglalkozik a 6 hónapos baba fejrázásának lehetséges okaiival, valamint a szülők teendőivel.
A fejrázás mint fejlődési szakasz
Számos szülő tapasztalja, hogy gyermeke 5-7 hónapos kora között egy unalommal teli időszak köszönt be. A korábbi játékok már nem kötik le, a háton fekvés sem elég érdekfeszítő, és bár hason már tud mozogni, kúszni, helyet változtatni még nem tud. Ezt az állapotot mozgásfejlődési frusztrációnak is nevezhetjük, és ez vezet el oda, hogy a csecsemő végül elkezd kúszni, majd mászni.
A fél éves kor körüli unalom és nyűgösködés elsődleges oka, hogy a baba már okos, sok mindent lát és hall maga körül, és kezd kialakulni az önálló akarata. Szeretne dolgokat tenni, de még nem tud odamenni, ahova szeretne, és a játékokat sem tudja úgy kezelni, ahogyan szeretné, hiszen a kézügyessége még nincs meg hozzá.
Ebben a korban a baba idegrendszerének erősödése olyan szabályozott folyamatrendszerek mentén halad, amely mindenkinél más tempóban zajlik. Érdemes tudni, hogy az általunk észlelt fejlődési ugrások mellett finom idegrendszeri és izomfejlődési változások is történnek, amelyek során kisebb eltérések jöhetnek létre. Ezek nem mindig észrevehetőek, és gyakran az izmok erősödésével teljesen korrigálódnak.
A fejrázás, mint ismétlődő mozgásforma, gyakran az alvási idő körül jelentkezik, különösen ágyba fektetéskor. Ez a mozgás szenzoros vigaszt jelenthet a gyerek számára, "belső cirógatásként" funkcionálva. Egyes esetekben a fejrázás a fogzás velejárója is lehet, amikor a baba a fogzás okozta kellemetlen érzést próbálja elhessegetni ezzel a mozdulattal.
Mikor forduljunk szakemberhez?
Bár a legtöbb esetben a fejrázás ártalmatlan, vannak olyan esetek, amikor érdemes szakemberhez fordulni. Ha a fejrázás rendkívül gyors, vagy ha a gyermek fejlődése megtorpan, vagy azt tapasztaljuk, hogy a gyermek időnként "mintha nem lenne ott", akkor mindenképp kérjük ki gyermekneurológus tanácsát.
Fontos megfigyelni a mozgás jellegét. A remegés (tremor) általában nagyobb frekvenciájú és lecsengő jellegű, míg a rángás monotonabb és elhúzódóbb. Ha a mozgás hatására a baba nem nyugszik meg, továbbra is össze-összerándul, akkor rángásról lehet szó, ami felveti az epilepsziás görcs lehetőségét.
A gyerekorvosok az ebben az életkorban előforduló West-szindrómát szeretnék kizárni, erre csak úgynevezett epileptológus, azaz epilepsziában jártas neurológus alkalmas. Az epileptológusok nem ideggondozóban, hanem epilepszia szakrendelésen rendelnek.
Ha bármilyen furcsát tapasztalunk a baba mozgásában, érdemes felkeresni a védőnőt vagy gyermekorvost, aki szükség esetén tovább küldhet megfelelő szakemberhez, fejlesztőhöz. A Dévény torna például sok esetben már néhány alkalom után is látványos eredményeket tud hozni.
A szeméremajkak összetapadása
A fejrázáson túl egy másik, gyakran előforduló jelenség a kislányoknál a szeméremajkak összetapadása. Ez akkor fordulhat elő, ha a terület gyulladásban van, vagy ha a vizelet beszorul és ott marad. Fontos, hogy a pelenkázáskor óvatosan szétnyissuk a szeméremajkakat, hogy szellőzzenek és ne tapadjanak össze.
Ha a szeméremajkak letapadva maradnak, az kórokozók melegágya lehet, ami lányoknál kismedencei gyulladásokat, vesegyulladást stb. okozhat. Gyulladás esetén nem kell nagy dologra gondolni, elég egy enyhe pirosodás is. Kezelésként javasolt minden fürdés előtt olajos vattával áttörölni a területet, hogy ne legyen ott semmi váladék, és ilyenkor akár újjal is szét lehet választani őket.
Mit tehetünk a baba megnyugtatásáért?
Ha a baba megfeszíti magát, nyugtalan, sír, az leggyakrabban frusztrációval állhat összefüggésben. Ha sikerül kitalálnunk, mi hozta ki a komfortérzetéből, próbáljuk megszüntetni a kellemetlen helyzetet. A nyugodtabb, kisebb méretű, mozgékonyabb babáknál ez a helyzet kevésbé szokott gondot jelenteni.
Ha unatkozik, inkább adjunk oda neki egy másik játékot, vagy fordítsuk a hátáról a hasára vagy vissza. Az 5-7 hónapos kor nagy feladata a legtöbb baba számára az átfordulás elkezdése. Ha még nem fordult át, ne aggódjunk, idővel megteszi majd.
A hason fekvés rendkívül fontos a kúszás-mászás beindulása szempontjából. Érdemes a napközbeni hason fekvést gyakran alkalmazni. A baba biztonságérzete akkor csökken, ha valami váratlan dolog éri - például hangos zaj, vagy esés érzése. Ilyenkor karjait kitárja, egyfajta kapaszkodó, mintha átkarolni szeretne, akkor egy pillanatra nem vesz levegőt, ami gyakran megijeszti a szülőket.
A baba fejlődése - Mik az első hat hónap kulcsfontosságú fizikai fejlődési mérföldkövei?
Összefoglalás
A csecsemő fejrázása és más, furcsának tűnő mozgások gyakran a fejlődés természetes velejárói. Fontos azonban figyelni a gyermek reakcióit, és ha aggodalomra ad okot bármi, forduljunk szakemberhez. A szeméremajkak összetapadása is gyakori jelenség, amelyet a megfelelő higiéniával és óvatossággal könnyen orvosolhatunk.