Már-már felfoghatatlan, milyen mértékű fejlődésen megy keresztül egy magzat a terhesség 9 hónapja alatt. Mindössze egyetlen sejtből indulva intenzív ütemben növekszik, egyre differenciáltabb sejtjei, majd szervei, testrészei alakulnak ki. Hogy könnyebben el tudjuk képzelni, mekkora a baba a terhesség egyes szakaszaiban, gyakran mókásan gyümölcsökhöz, növényekhez hasonlítva jellemzik a kismamáknak szánt irodalmakban.
A terhesség megállapítására a legbiztosabb módszer a nőgyógyászati vizsgálat. A fogantatás akkor történik, amikor a női ivarsejtet (oocyta, pete v. óvum) a hímivarsejt v. ondósejt megtermékenyíti. A megtermékenyített petesejt (zygota) első osztódására a méhkürtben kerül sor, az anya szervezetében ekkor már megindulnak azok a hormonális változások, amelyek révén a korai terhességet ki lehet mutatni. A megtermékenyült pete a méh üregében a hormonok által felkészített nyálkahártyára tapad, ritka esetben viszont a méhen kívül tapad meg. Ez a méhen kívüli terhesség, ami az anya és magzat életét veszélyeztető, esetenként sokáig tünetmentes állapot.
Az emberi terhesség általában 38 hétig tart a fogantatástól (hossza 255-266 nap), vagyis kb. 40 hétig tart az utolsó menstruációs időszak végétől. A WHO meghatározása szerint a normális szülés a terhesség 37 és 42 hete között következik be. A 37. hét előtt koraszülésről, a 42. hét után túlhordásról van szó.
A terhesség kilenc hónapja alatt a magzati fejlődést nagyjából két szakaszra lehet osztani: az első két hónapban az embrionális szakasz, majd ezt követi a magzati szakasz. A magzati szakasz kezdetével lényegesen lecsökken a spontán vetélés veszélye (minden száz felismert terhességből 12-15 végződik vetéléssel a terhesség első felében). Az embrionális kor végére felismerhetők a születendő gyermek főbb szervei, mint a kezek, lábak, az agy, belső szervek stb.
Az embrionális fejlődés első hetei
A megtermékenyülést követően a zigóta a méh felé vándorol a petevezetékben, miközben a HCG (human chorionic gonadotropin) hormon kiválasztásával jelzi az anya szervezetének a megtermékenyülést. A megtermékenyítés után mintegy 24-30 órával a zigóta befejezi az első sejtosztódást. A mitózis nevű folyamat során egy sejt kettéválik, majd a két sejt négyfelé, és így tovább. A megtermékenyítés utáni 3-4. napra az embrió osztódó sejtjei gömb alakot vesznek fel, és az embriót ekkor morulának nevezzük. A 4-5. napra egy üreg alakul ki ebben a sejtgömbben, és ekkor az embriót blastocystának nevezzük.
A blastocystán belüli sejteket belső sejtmasszának nevezzük. Ebből a részből fejlődik ki a fej, a test és a fejlődő ember számára létfontosságú további struktúrák. A belső sejtmasszában található sejteket embrionális törzssejteknek nevezzük, mert ezek képesek létrehozni az emberi testben található több mint 200-féle sejt mindegyikét. Miután a korai embrió végigutazott a méhvezetéken, beágyazódik az anyaméh belső falába. Ez a beágyazódásnak nevezett folyamat a megtermékenyítés utáni 6. napon kezdődik, és a 10-12. napon fejeződik be.
A növekvő embrió sejtjei egy hormont kezdenek előállítani, melynek neve humán chrionic gonadotropin vagy hCG. Ezt az anyagot észleli a legtöbb terhességi teszt. A hCG arra utasítja az anyai hormonokat, hogy azok szakítsák meg a normál menstruációs ciklust, hogy a terhesség folytatódhasson.
A beágyazódást követően a blastocysta peremén található sejtek létrehozzák a méhlepénynek nevezett struktúra egy részét, mely mintegy interfészként szolgál az anyai keringési rendszer és az embrió keringési rendszere között. A méhlepény az anyából oxigént, táplálékot, hormonokat és gyógyszereket szállít a fejlődő szervezetbe, eltávolítja a salakanyagot, valamint megakadályozza, hogy az anya vére keveredjen az embrió és a magzat vérével.
Az 1. hétre a belső sejtmassza sejtjei két réteget hoznak létre, melyek neve hipoblaszt és ektoderma. Az ektoderma sejtjei létrehoznak egy membránt, melynek neve magzatburok, melyben az embrió, majd később a magzat a születésig fejlődik. A 2 és feledik hétre az ektoderma létrehoz 3 speciális szövetet vagy csíraréteget, melyek neve ektoderma, endoderma és mezoderma. Az ektoderma számos struktúrát hoz létre, köztük az agyat, a gerincvelőt az idegeket, a bőrt, a körmöket és a hajat. Az endoderma hozza létre a légzőrendszert és az emésztő traktust, valamint az olyan fő szervek egyes részeit, mint a máj és a hasnyálmirigy. A mezodermából alakul ki a szív, a vesék, a csontok, a porcok, az izmok, a vérsejtek és más struktúrák.
A 3. hétre az agy három elsődleges részre osztódik, melyek neve előagy, középagy és hátsó agy. Ekkor már a légzőrendszer és az emésztőrendszer fejlődése is zajlik. Amikor az első vérsejtek megjelennek a petehártyában, vérerek alakulnak ki az egész embrióban, és megjelenik az üreges szív. A gyorsan növekvő szív szinte azonnal befűződik, és megkezdődik a különálló kamrák fejlődése. A szív a megtermékenyítés után 3 héttel és 1 nappal kezd verni. A keringési rendszer az első szervrendszer vagy szervcsoport, amely működőképessé válik.
A 3-4. hét között kialakul a testforma, és az embrió agya, gerincvelője, illetve szíve felismerhetővé válik a peteburok mentén. A gyors növekedés következtében a viszonylag lapos embrió összehajlik. Ez a folyamat a peteburok egy részét az emésztőrendszer vázába építi, és kialakul a fejlődő ember mellkasa és hasüregei. A 4. hétre a tiszta magzatburok körülveszi az embriót egy folyadékkal teli tömlővel. Ezt a steril folyadékot magzatvíznek nevezzük, és ez a folyadék védi az embriót a sérülésektől.
A felső és alsó végtagok fejlődése a végtagkezdemények megjelenésével kezdődik, a 4 hetes korban. A bőr ekkor még átlátszó, mert csak egy sejtnyi vastagságú. Amint a bőr vastagszik, átlátszósága fokozatosan megszűnik, ami azt jelenti, hogy a belső szervek fejlődését már csak egy hónapig figyelhetjük meg. 4 és 5 hetes kor közt az agy folytatja gyors fejlődését, és 5 különálló részre oszlik. A fej teszi ki az embrió teljes méretének mintegy 1/3-át. Megjelennek az agyféltekék, melyek fokozatosan az agy legnagyobb részévé válnak. Az állandó vesék 5 hetes korra jelennek meg. A peteburok korai szaporítósejteket tartalmaz, melyeket csírasejteknek nevezünk.
Szintén 5 hetes korra kifejlődnek az embrió kezei, a porcképződés pedig az 5 és fél hetes korban kezdődik meg. 6 hetes korra az agyféltekék növekedése aránytalanul felgyorsul az agy többi részéhez képest. Az embrió spontán és reflexszerű mozdulatokat végez. Erre a mozgásra a normális neuromuszkuláris fejlődéshez van szükség. Ha megérintjük az embrió szájterületét, az reflexszerűen visszahúzza a fejét. Kezd kialakulni a külső fül formája. 6 hetes korban már zajlik a vérsejtek képződése a májban, ahol már jelen vannak a limfociták. A rekeszizom - a légzéshez használt elsődleges izom - 6 hetes korra nagyrészt kifejlődik.
A bél egy része ekkor ideiglenesen behatol a köldökzsinórba. Ez a normális folyamat, melynek neve fiziológiás sérvképződés, helyet szabadít fel a hasban más fejlődő szervek számára. A 6 hetes korban a kézfejeken kialakul egy finom süppedés. A kezdetleges agyhullámok már 6 hetes és 2 napos korban kimutathatók.
A törzs oldalán megjelennek a mellbimbók, nem sokkal az előtt, mielőtt elérik végső helyüket a mellkas elején. A csontképződés vagy osszifikáció a kulcscsonttal kezdődik, valamint az alsó és felső állkapocscsonttal. 7 hetes korban csuklás figyelhető meg. A négykamrás szív nagyrészt teljes. A szív ekkor átlagosan 167-et ver percenként. A 7 és fél hetes korban rögzített elektromos szívtevékenység hullámmintája már a felnőttekéhez hasonló.
7 hetes korra a lány magzatokban a petefészkek azonosíthatók. Az ujjak szétválnak, a lábujjak pedig csak az alapnál csatlakoznak. Ekkorra már a kezek is összeérnek, akár csak a lábak. 8 hetes korra az agy különösen összetetté válik, és az embrió testtömegének mintegy felét teszi ki. A növekedés rendkívüli ütemben folytatódik.
A 7-8. héten az alsó és felső szemhéjak gyors növekedésnek indulnak, és részben összeforrnak. Ekkorra a vese vizeletet termel, amely a magzatvízbe ürül. A végtagok csontjai, izületei, izmai, idegei és erei nagyban hasonlítanak a felnőttekére. 8 hetes korra az epidermisz vagy a külső bőr egy többrétegű hártyává válik, és áttetszősége nagyrészt megszűnik. Kinő a szemöldök, és pihék jelennek meg a száj körül.
A nyolcadik hét az embrionális időszak vége. Ekkorra az emberi embrió egyetlen sejtből egy csaknem 1 milliárd sejtből álló szervezetté nő, amely több mint 4000 különálló anatómiai struktúrából áll. Az embrió ekkor már a felnőtt szervezet struktúráinak több mint 90%-ával rendelkezik. A magzati periódus folytatódik a születésig.
A magzati fejlődés a terhesség második felében
9 hetes korra megkezdődik az ujjszopás, és a magzat képes lenyelni a magzatvizet is. A magzat képes tárgyakat megfogni, fejét előre-hátra mozgatni, nyitni és zárni az álkapcsát, mozgatni a nyelvét, sóhajtani és nyújtózni. A 6 hetes orvosi vizsgálat alkalmával már hallható a baba szívverése. 9 hetesen alakulnak aprócska izmai, így képes mozgatni karját és lábát, 15 hetesen már kéz- és lábujjait is meg tudja mozdítani, ujját szájába veszi.
A lány magzatokban azonosítható a méh, és az oogoniumoknak nevezett éretlen szaporítósejtek sokszorozódni kezdenek a petefészekben. A külső ivarszervek megkülönböztethetővé válnak a fiú és lány magzatokban. A gyors növekedés következtében a 9. és 10. hét közt a testsúly több mint 75%-kal növekszik. 10 hetes korra a felső szemhéj ingerlése a szem lefelé fordulását váltja ki.
A magzat ásít, és gyakran nyitogatja a száját. A legtöbb magzat szopja a jobb hüvelykujját. A köldökzsinórban található bélszakaszok visszatérnek a hasüregbe. A legtöbb csontban zajlik a csontképződés. Megindul a körmök fejlődése a kézen és a lábon. A különálló ujjbegyek a megtermékenyítés után 10 héttel jelennek meg. Ekkor alakul ki az az ujjlenyomat, mely egész életen át azonosítja az embert.
11 hetes korban az orr és az ajkak teljesen kialakulnak. Akár csak a többi testrész, ezek megjelenése is állandóan változik az élet minden szakaszában. A belek megkezdik a magzat által lenyelt glükóz és víz felszívását. Bár a magzat neme már a megtermékenyítéskor eldől, a külső ivarszervek most különíthetők el a fiúknál és a lányoknál. A 11. és 12. hét közt a magzat súlya mintegy 60%-kal nő. A 12. hét jelzi a terhesség első harmadának vagy első negyedévének végét.
A száj belsejét elkülöníthető ízlelőbimbók borítják. A születésre csak a nyelven és a szájpadláson maradnak ízlelőbimbók. A bélmozgás 12 hetes korban kezdődik, és mintegy 6 hétig folytatódik. A magzat és újszülött vastagbeléből először távozó anyag neve magzatszurok. Ez az anyag emésztőenzimekből, fehérjékből, és az emésztőtraktusból származó halott sejtekből áll.
15 hetes korra megérkeznek a vérképző törzssejtek, és osztódni kezdenek a csontvelőben. A vérsejtek képződése nagyrészt itt fog történni. Bár az embrió már 6 hetes korában mozogni kezd, a terhes anya a magzati mozgást a 14-18. héten érzi először. Ezt az eseményt hagyományosan első magzatmozgásnak nevezzük.
A légzőrendszerben a hörgőrendszer majdnem teljesen kifejlődött. Ekkorra egy vernix caseosa nevű védőanyag fedi be a magzatot. A vernix védi a bőrt a magzatvíz irritáló hatásaitól. 19 hetes korra a magzatmozgás, a légzési tevékenység és a szívritmus egy napi ciklust követ, melynek neve huszonnégy órás ritmus. 20 hetes korra a csiga, a hallás szerve, eléri a felnőtt méretet a teljesen kifejlett belső fülben. Mostantól a magzat egyre több hangra reagál.
A fejbőrön nőni kezd a haj. Minden bőrréteg és bőrstruktúra megvan, beleértve a szőrtüszőket és a mirigyeket. A megtermékenyítés utáni 21-22. hétre a tüdő egyre inkább képessé válik a levegő belégzésére.
A 2. trimeszterre minden érzékszerv működik. 7 hetes korban már tapint, a bőrén keresztül érzékeli a rezgéseket. Méhbeli környezetét és saját testét is tapintással érzékeli. Az ízlelőbimbó és a szaglóhám kialakulásának köszönhetően 15 hetesen ízeket és szagokat érez. 4 hónaposan hall, a hangokra szívfrekvencia-változással reagál, illetve zárt szemhéján keresztül a fényt és a sötétet is észleli.
Vizsgálatok szerint a 17-25. hét között kialakulnak a fájdalomingert szállító idegpályák, így a magzat arcán már a fájdalom megélése is tükröződhet. Bátran kijelenthetjük, hogy a magzat az újszülött teljes mozgáskészletével bír. Sőt a magzatok mozgásosságában egyéni különbségek fedezhetők fel. Ez az egyéni mintázat a teljes terhesség alatt jellemző, megmarad.
A 18-20. héttől az édesanya is érezheti a baba mozgását, ficánkolását, ami igen fontos a várandósság tudatosulásában és az édesanya gyermekéhez való kötődésének kialakulásában is.
A 24. hétre a szemhéjak újra felnyílnak, és a magzat pislogás-ijedtség reflexet tanúsít. Ez a hirtelen, hangos zajokra adott reakció a lány magzatokban rendszerint hamarabb kifejlődik. Számos kutatási eredmény azt bizonyítja, hogy a hangos zaj károsan befolyásolhatja a magzat egészségét. Azonnali következmény lehet a tartós, felgyorsult szívverés, a fokozott nyelés és a hirtelen viselkedésváltozás. Hosszú távú következmény lehet a halláskárosodás.
A magzat légzési sebessége akár percenként 44 belégzés-kilégzés is lehet. A terhesség harmadik negyedévében a gyors agynövekedés a magzat által felhasznált energia több mint 50%-át emésztheti fel. A 26. hétre a szem könnyezik. A pupillák már 27 hetes korban reagálnak a fényre. Ez a reflex szabályozza a retinát érő fény mennyiségét az egész élet során. A szagérzékelés összes komponense működik. A koraszülött babák vizsgálata kimutatta, hogy az újszülöttek a megtermékenyítés utáni 26. héten már érzékelik a szagokat. Ha a magzatvízbe édes anyagot helyezünk, megnő a magzat nyelési gyakorisága. Ha viszont keserű anyagot helyezünk a magzatvízbe, a nyelési gyakoriság csökken.
Az arckifejezés is gyakran megváltozik. A magzat járásszerű lépésekkel bukfenceket csinál. A magzat ekkor már kevésbé ráncos, és további zsírlerakódások keletkeznek a bőr alatt. A zsír létfontosságú szerepet játszik a testhőmérséklet fenntartásában és az energiatárolásban a születés után. 28 hetes korára a magzat meg tudja különböztetni a magas és mély hangokat. A 30. hétre a légzőmozgás gyakoribbá válik, egy átlagos magzat esetében az idő 30-40%-ában megfigyelhető.
A terhesség utolsó 4 hónapjában a magzat időnként koordinált tevékenységet végez, időnként pedig nyugalomban van. Ezek a viselkedési állapotok a központi idegrendszer egyre növekvő bonyolultságát tükrözik. Körülbelül 32 hetes korra valódi üregek vagy "légzsák" sejtek kezdenek fejlődni a tüdőben.
A 20. század elejéig teljes mértékben alvó lényeknek tekintették a babákat a pocakban, akiket csupán tapintással lehet stimulálni. Ma már biztosan állítható, hogy a 2. trimeszterre minden érzékszerv működik.
A méhben az anya hangja hallható a legjobban, hisz azt a testének rezgései is továbbítják. Kutatások - melyek a magzatok szopási ritmusát vizsgálták - bizonyítják, hogy a babák már közvetlenül születésük után is képesek elkülöníteni édesanyjuk hangját más nők hangjától, azt szívesebben hallgatják. Hasonlóképp, édesapjuk hangját is felismerik, és jobban preferálják más férfiak hangjai között.
A baba az ingereket komplex módon fogja fel. Egyszerre észleli a szagot, ízt, látványt, hangot, rezgést, majd mindezt sűrítve őrzi meg. Ezen élményekhez olyan jellegű információkat is képes társítani, hogy azok kellemesek vagy kellemetlenek voltak számára. Tehát elraktározza, milyen viselkedési válasszal reagált rájuk.
Az ultrahangos vizsgálatok alkalmával jellegzetes arckifejezéseket és gesztusokat figyelhetünk meg. A vizsgálatok során mosolygást, undort, szomorúságot, fáradtságot, búskomorságot véltek felfedezni a kutatók. Nehéz kérdés, ezek mennyire tényleges érzelmek. Mosolyt és sírást már az 5. terhességi hónapban detektáltak a kutatók. Emellett félelemre utaló jelzések is megjelenhetnek.
Ikerkutatások során a kutatók nemcsak egymást megsimogató vagy egymással civakodó, de puszilkodó magzati viselkedést is leírtak. Egyéb kutatások alátámasztják, hogy a baba osztozik az édesanya érzelmi állapotában.
A csecsemők növekedésének nyomon követése fontos dolog, hiszen a különböző adatok folyamatos vezetésével az egészségi állapot és a fejlődés menete is megfigyelhető. Az első néhány napban a csecsemők általában még súlyt veszítenek (nagyjából a születéskori súly 10%-át). Ettől nem szabad megijedni, ez egy teljesen normális folyamat: a csecsemők magasabb víztartalommal jönnek világra, amelyet az első napokban fokozatosan elveszítenek. A születéskori súlyt a második hét végéig kell visszaszereznie a csecsemőnek.
Újszülött- és csecsemőkorban heti 150-250 gramm súlygyarapodás számít egészségesnek. A csecsemő az első hónap végére kb. 750 grammal gyarapodik. A gyerekek jellemzően 6 hónapos korukra megkétszerezik, 1 éves korukra megháromszorozzák a születési súlyukat.
A súlyfejlődés ütemének megállapítására ún. percentilis görbéket alkalmaznak. Ennek segítségével pontos kép kapható arról, hogy a gyermek súlya hogyan viszonyul azonos nemű kortársai súlyához képest, illetve hogy a rendszeres mérések fényében a gyermek növekedése milyen tendenciát mutat.
Csecsemőkorban a gyermek hosszáról szokás beszélni, és nem a testmagasságáról. A csecsemő hosszát a feje tetejétől a sarkáig mérjük. Egy átlagos újszülött hossza általában 50 cm körüli, de ez tág határok között mozoghat (45,7-60 cm). A hossznövekedés megítélésére is percentilis görbéket alkalmaznak, amellyel figyelemmel követhető, hogy miként alakul a gyermek hossza a vele azonos korban lévő, azonos nemű társaihoz képest, valamint a rendszeres vizsgálatokból kapott tendencia alapján nyomon követhetjük növekedésének ütemét is.
Csecsemőkorban tapasztalhatjuk a legnagyobb mértékű növekedést, ami akár 25 cm is lehet. Átlagosan az első 6 hónap során a csecsemők havonta 1,5-2,5 cm-t nőnek, 6-12 hónapos kor között pedig 1 cm-t. Bizonyos időszakokban (10-14 napos, 5-6 hetes, 3 hónapos, 4 hónapos korban) jellemző, hogy a csecsemő hirtelen sokat nő. Ezt nevezzük növekedési ugrásnak, ez akár 1 hétig is eltarthat.
Az újszülött állapota és képességei
Bátran kijelenthetjük, hogy a magzat az újszülött teljes mozgáskészletével bír. Sőt a magzatok mozgásosságában egyéni különbségek fedezhetők fel. Ez az egyéni mintázat a teljes terhesség alatt jellemző, megmarad.
A méhben szerzett tapasztalatai, korai élményei és magatartása befolyásolja az alkalmazkodást, a környezetével való kapcsolatát, az anya-gyermek egymásra hangolódást, ami a későbbi kapcsolatainak is mintájául szolgál.
Bizonyos vizsgálatok szerint már igen korán, 3 hónaposan is elindul a mély hang irányába. Mi okozhatja ezt? Valószínűleg a hang kiváltotta vibrációk keltik fel érdeklődését, melyet a magzatvíz közvetít.
Egy kutatás során aprócska mikrofont juttattak be az anya méhébe, közvetlenül a baba fejéhez. Kiderült, a baba nemcsak az anya szervei által adott hangokat, a gyomrán áthaladó levegő hangját, a szívverését vagy a méh fő ütőerének hangját hallja, de az anya testén kívülről érkező hangokat is (melyek áthaladnak a hasfalon, magzatvízen), és képes ezeket megkülönböztetni, ami a hallás fejlődésével egyre csak tökéletesedik.
Kutatók bizonyítják, hogy a babák már közvetlenül születésük után is képesek elkülöníteni édesanyjuk hangját más nők hangjától, azt szívesebben hallgatják. Hasonlóképp, édesapjuk hangját is felismerik, és jobban preferálják más férfiak hangjai között.
A baba az ingereket komplex módon fogja fel. Egyszerre észleli a szagot, ízt, látványt, hangot, rezgést, majd mindezt sűrítve őrzi meg. Ezen élményekhez olyan jellegű információkat is képes társítani, hogy azok kellemesek vagy kellemetlenek voltak számára. Például egy orvosi vizsgálat során a műszertől megijedt és elhúzódott, vagy az anya simítása jólesett neki, és közelebb bújt a simogató kézhez. Tehát elraktározza, milyen viselkedési válasszal reagált rájuk.
Mosolyt és sírást már az 5. terhességi hónapban detektáltak a kutatók. Emellett félelemre utaló jelzések is megjelenhetnek. Erre példa, amikor is magzatvízvizsgálat alkalmával a magzatburokba hatoló tűre a baba mozdulatlanná válik, ledermed, szívritmusa megváltozik. Ijedtség, félelem megélésekor a baba az anya szíve irányába törekszik húzódni, a szívverés hangja nyugtatólag hat rá, biztonságot jelent számára.
Egy vizsgálat alkalmával rockkoncerten részt vevő anyák a zene hatására erős rugdalózásról számoltak be. Egy esetben az intenzív, agresszív zenére a magzat olyan erősen fejezte ki nemtetszését, hogy az anya bordatörést szenvedett.
A megszületést követően az újszülött állapotának gyors megítélésére használják az ún., Apgar-értéket, melyet egy amerikai aneszteziológus nő, Virginia Apgar vezetett be, és mára szinte a világ összes országában használják. A megszületés utáni 1., 5. és 10. percben 5 fő paraméter alapján 2, 1 vagy 0 pontszámot, azaz maximum 10 pontszámot adnak az orvosok az újszülöttnek. A 8-10 közötti érték azt jelenti, hogy az újszülött jól van, az alacsonyabb pontszám esetén az újszülött további sürgősségi ellátást igényel.
Az újszülött ösztönösen viselkedik, a szopóreflexnek köszönhetően tud szopni, keresi édesanyja emlőjét. Az igény szerinti szoptatás lehetővé teszi a gyermek szükségleteinek kielégítését, ami nem csak táplálkozási, hanem biztonság, fájdalomcsillapítás, immunizáció és kontaktus is. Az újszülött legjobb tápláléka az anyatej, összetétele és mennyisége mindig alkalmazkodik a gyermekhez!
A születés a magzat világra jövetele, melynek méhen belüli eltöltött korát az utolsó menstruációtól számítjuk és gesztációs hetekben számoljuk. Normál időben született az újszülött, ha a szülés a betöltött 37. és 42. hét közé esik.
A terhesség vagy várandósság (graviditás, a latin graviditasból) a nő méhében egy vagy több utód (a terhesség ideje alatt embrió, majd magzat) kihordása. A legtöbb terhesség során csak egy gyermek kihordására kerül sor, de lehetséges két vagy több magzat kihordása (ikerterhesség) is.
A terhes nők gondozásával általában szülésznő (bába) vagy szülész-nőgyógyász szakorvos foglalkozik.
A méhen belüli fejlődés HD (biologika, ontogenezis)
A terhesség megállapításához a legfontosabb jel a menstruáció elmaradása, bár lehetséges, hogy a nő a terhesség alatt továbbra is menstruál. A tényleges teherbeesés után a nő szervezetében megváltozik a hormonegyensúly.
A terhesség előrehaladtával egyre nő a koraszülött magzatok túlélési esélye is: míg a 22. hét előtt született magzatok közül a huszadik század utolsó évtizedében Nagy Britanniában egy sem élte túl a koraszülést egy tanulmány szerint, a 24. hét után 36%, a 25. hét után 56% az esély.
A terhesség kilenc hónapja rengeteg örömöt és kérdést hoz magával, az első terhesség idején pedig sok meglepetés is érheti a kismamát. A három trimeszter során a leendő édesanya más-más tünetekkel, testi változásokkal találkozhat, miközben a magzat a legfontosabb fejlődési mérföldköveket éli meg az anyaméhben. Végigkövetni egy magzat fejlődését egyszerre izgalmas és titokzatos.
A születést követően ezek az alultáplált újszülöttek felzárkóztató súlynövekedést (catch-up growth) mutatnak, ugyanakkor nagyon fontos a mérték. Az első életévben történő túlzott kalóriabevitel megnöveli a felnőttkori civilizációs betegségek kockázatát (elhízás, inzulin-rezisztencia, magasvérnyomás betegség).
A magzat minden új ingerre felfigyel. Az ismeretlen ingerre mozdulatlanná válik, szívritmusa csökkenni kezd, az inger irányába fordul. Ha az inger hosszabban fennmarad, a baba megszokja, megbarátkozik vele, a reakció intenzitása csökken, végül eltűnik.
A csecsemő súlyának mérésére az első két hetet követően az ideális gyakoriság az alábbi: féléves korig először kéthetente, majd havonta; fél- és egyéves kor között kéthavonta; az első születésnapot követően háromhavonta.
A csecsemők testsúlyát és annak változását sok tényező befolyásolja. Teljesen normális, ha a csecsemő súlya nem egyenletesen változik - vannak időszakok, amikor hirtelen ugrásszerűen nő, máskor pedig lelassul a növekedés.
Az érett, átlagos, „tankönyv szerinti” újszülött születési paraméterei: súlya 3300 g, hossza 50 cm, fejkörfogata 35 cm. Természetesen a legtöbb gyermek nem ismeri a tankönyvet. :) Az a szabály is egyre kevésbé állja meg a helyét, hogy fél éves korra a gyermek megkétszerezi, egy éves korra megháromszorozza a testsúlyát, ugyanakkor viszonyításnak még mindig használhatjuk.
A születést követően normál jelenség az újszülött súlyának 5-(10) %-kal való csökkenése, amely a 3-4. napon a legkifejezettebb, 10 % felett kórosnak tekinthető. A gyakori mellre tétel a legtöbb esetben megoldja a helyzetet, szükség esetén azonban folyadékpótlás is szükséges lehet. Az újszülött a születési súlyát a 7-10. napra nyeri vissza.
A születési hossz nem tükrözi a gyermek későbbi testmagasságát, inkább az anyai tápláltsági állapottal mutat szorosabb összefüggést. Az első életévben a növekedés kb. 25 cm/év, majd 15 cm/év a második életévben.
A fejkörfogat meghatározása az első két évben az általános csecsemővizsgálat része, a gyermek fejlődésének fontos paramétere. Az újszülött fejkörfogata kb. 2 cm-rel nagyobb a mellkörfogatnál (a szülőcsatornán való akadálymentes áthaladás érdekében), ami egy éves korra kiegyenlítődik (kb. 46 cm).
Az első (hüvelyi) ultrahang általában a terhesség 5-6. hetében történik, hiszen erre már a kismama érzékeli a kimaradt menstruációt, és elvégzi az első pozitív tesztet. A 6. hetet követően már nagy valószínűséggel hallható a szívhang, így az orvos megállapítja a terhességet, majd az anamnézis alapján tájékoztatja a kismamát, hogy veszélyeztetett kategóriába sorolható-e a várandóssága.
A terhesség utolsó három hónapjában kerül sor a legnagyobb mértékű súlygyarapodásra a terhes nők többségénél. A magzat súlya is rohamosan gyarapodik - akár 28 grammot naponta. A harmadik trimeszterben a magzat egyre többet és egyre erőteljesebben mozog, a magzat mozgása esetenként olyan erőteljes, hogy a külvilág is megfigyelheti, illetve az anyának kellemetlen is lehet.
A terhesség alatti súlygyarapodás, illetve az egyre növekvő magzat miatt ebben a szakaszban a nőknek számos panaszuk van, mint pl. hátfájás, állandó vizelési inger, gyomorégés stb.
A terhességet megélni és végigkövetni egyszerre nagy kihívás ‒ főként a megterhelő tünetek, vagy veszélyeztetett állapot esetén ‒, de rengeteg rácsodálkozás is. A terhesség hétről-hétre hoz új felismeréseket, egy-egy testi változást, és bár a magzat fejlődése az első, a kismamának saját magáról sem szabad elfeledkeznie, hiszen saját jólléte a babája érdeke egyben. Pihenés és lelki felkészülés: a ráhangolódás testi-lelki oldala is elengedhetetlen.
A terhesség mind a testnek, mind a léleknek hosszú, jól felépített folyamat: az embrió fejlődése, a magzat növekedése, a baba anyaméhben is érzékelhető reakciói mind sok kérdést és izgalmat hoznak magukkal. Amellett, hogy érdemes átadni magunkat az önfeledt örömnek, a tudatossággal támogathatjuk a boldog és egészséges babavárást.
