A vetélés vagy terhességmegszakítás utáni teherbeesés kérdése számos egyéni tényezőtől és körülménytől függ, és a mai napig vitatott téma.
A teherbeesések közötti regenerálódási időszak hossza ugyanis számos egyéni tényezőtől és körülménytől függ. Vitatott, hogy vetélés vagy terhességmegszakítás után mikor érdemes ismét próbálkozni.
Amint arról a BBC Online is beszámolt, kutatók 72 ezer fogantatás körülményeit vizsgálva arra jutottak, hogy amennyiben a párok úgy érzik, minden szempontból felkészültek a gyermekvállalásra, nem szükséges kivárni, míg két próbálkozás között letelik az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által javasolt hat hónap. A norvég kutatók szerint vetélés vagy abortusz után egyesek számára elfogadhatatlanul hosszú időnek tűnhet a hat hónap, különösen, ha az újbóli teherbeesésnek nincs orvosi ellenjavallata.
Természetesen vannak bizonyos körülmények és egészségügyi tényezők, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni a várandósság tervezésekor. Egyesek úgy érzik, hogy szükségük van egy kis időre ahhoz, hogy érzelmileg és fizikailag is feldolgozhassák a veszteséget, és felkészüljenek egy újabb terhességre, míg másokat a próbálkozás lendíti át a nehezén.
Az abortusz utáni teherbeesés nehézségeinek lehetséges okai
Elméletileg két fő oka lehet az abortusz utáni teherbeesés nehézségeinek. Az egyik ok a fertőzés, amely károsítja a méhkürtöket és azok elzáródását okozhatja, míg a másik ok a méhnyak (a külső méhszáj) károsodása.
Az előzőekben már említett angliai klinikai tanulmány szerint 6000 terhességmegszakításon átesett nő közül 3,6%-uknál fejlődött ki fertőzés, de valamennyit kezelték és csak 0,6%-uknál következett be a méhnyak károsodása. Más szavakkal, a nők 96,4%-ónál nem történt fertőzés, és 99,4%-ónál nem károsodott a méhszáj. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy ha a terhességmegszakítás után pár héttel nem lép fel szövődmény, akkor az már később nem várható. Más vizsgálatok is hasonló eredményt mutattak, azt azonban hangsúlyozta a vizsgálat, hogy akiknek több terhességmegszakításuk is volt, azoknál nagyobb a fertőzés veszélye.
Újra szeretném megjegyezni, hogy a szexuális úton terjedő betegségek elterjedése miatt azoknál is kifejlődhet "petefészek" gyulladás és a méhkürt elzáródása, akiknél sohasem történt terhességmegszakítás. Továbbá azt is kimutatták, hogy amennyiben a terhességmegszakítás a 12. héten belül történt, úgy az azt követő terhességek között a koraszülés nem volt gyakoribb. Ezek valójában jó hírek. A terhességmegszakítás tulajdonképpen veszélytelen, ha közvetlen és hosszabb távú szövődmény nem alakul ki.
Méhnyak-elégtelenség
A terhességmegszakítás során a méhszájat kisebb vagy nagyobb mértékben tágítani kell. Ennek késői hatása lehet, hogy egy következő terhesség esetén a méhnyak (külső méhszáj) nem tud a nyomásnak ellenállni és kinyílik. Ez a burok megrepedését, valamint ennek következményeképpen vetélést vagy koraszülést okozhat. A terhesség során megnyíló méhszájat és nyakcsatornát nevezik "méhnyakelégtelenségnek".
Minél későbbi időpontban végzik az abortuszt, annál jobban kell tágítani a méhszájat és annál nagyobb a veszélye annak, hogy a méhnyak károsodik. A korai terhességmegszakítás (1-2 hetes), még ha többször is végezték, csak minimális veszélyt jelent.
Amennyiben a méhnyak-elégtelenséget megállapítják - ez legtöbbször csak I-2 középidős vetélés után lehetséges -, a következő terhességnél (1 X16. hét) méhnyakzáró műtétet végeznek. Ekkor az öltés a méhnyakat összezárja, és így a növekvő terhesség okozta feszülésnek, nyomásnak ellenáll. Régebben gyakrabban végezték ezt a műtétet, ma már nem egyértelmű a hatásossága.
Újabb kutatási eredmények és ajánlások
A norvég nemzeti egészségügyi nyilvántartások felhasználásával a kutatók 2008 és 2016 között 49 058 vetélést követő szülés és 23 707 abortusz utáni születés kimenetelét vizsgálták meg. A születési nyilvántartás információkat tartalmaz az élveszületésekről, a halvaszületésekről, a vetélésekről és az indukált abortuszokról, valamint részletes leírásokat arról, hogyan azonosították a vetélést vagy az abortuszt.
Valamivel kisebb volt azoknak a nőknek az aránya, akik a vetélés vagy abortusz után 3 hónapon belül megfogantak, mint azoké, akik a vetélés vagy abortusz után 6-11 hónapon belül estek teherbe (8,6-10,1%). Azoknál a nőknél, akik az indukált abortuszt követő 3 hónapon belül fogantak, enyhén, de statisztikailag nem szignifikáns mértékben (P = 0,07) nagyobb volt az SGA kockázata azokhoz képest, akik 6 és 11 hónap között fogantak (11,5-10%).
Scott Sullivan (Inova Health in Fairfax, Virginia), a magas kockázatú szülészeti osztály igazgatója szerint az eredmények megnyugtatóak azok számára, akik hamarosan újra teherbe szeretnének esni az abortuszt vagy a vetélést követően. Elmondása szerint ők az American College of Obstetricians and Gynecologists ajánlásait követik, amely szerint a betegek akár 2 héttel a terhesség korai elvesztése után is teherbe eshetnek.
A WHO az alacsonyabb jövedelmű országokban végzett kutatások alapján dolgozta ki irányelveit, figyelembe véve egy nagy latin-amerikai tanulmányt, amely arra a következtetésre jutott, hogy a terhesség kimenetele rosszabb volt azoknál a nőknél, akik kevesebb mint 6 hónapot vártak a fogantatással egy abortusz vagy vetélés után.
Gizachew A. Tessema et al: Interpregnancy interval and adverse pregnancy outcomes among pregnancies following miscarriages or induced abortions in Norway (2008-2016): A cohort study PLOS Medicine.
Nagyobb az esélyük egy egészséges és komplikációk nélküli terhességre azoknak a nőknek, akik a vetélésüket követő hat hónapon belül újra teherbe esnek, mint azoknak, akik csak később próbálkoznak - derül ki egy pénteken közzétett tanulmányból. A magzat elvesztése után fél évvel újra teherbe eső nők esetében a vetélésnek, a császármetszésnek és a koraszülésnek is kisebb a valószínűsége, továbbá annak is alacsony a kockázata, hogy a baba nagyon alacsony születési súllyal jön a világra - olvasható a British Medical Journal (BMJ) című orvosi szaklapban megjelent tanulmányban.
A skóciai Aberdeen Maternity Hospitalben dolgozó Sohinee Bhattacharya irányításával a szakemberek 30 ezer olyan Skóciában élő nő kórtörténetét vizsgálták meg, akik az első terhességük alatt elvetéltek, majd 1981 és 2000 között újra teherbe estek. "Kutatásunk szerint azoknak a nőknek vannak a legjobb reprodukciós esélyeik, akik a vetélésüktől számított hat hónapon belül újra teherbe esnek. Náluk a legkisebb a kockázata annak, hogy a következő terhességük alatt komplikációk lépjenek fel. Az eredmények annak ellenére is helytállóak, hogy a tanulmányban vizsgált nők közül azok, akik a vetélés után hat hónappal ismét teherbe estek, átlagosan két évvel voltak idősebbek azoknál, akik csak minimum 24 hónappal később próbálkoztak az újabb babával. A szakemberek szerint a nők társadalmi-gazdasági helyzete nem befolyásolja az eredményeket."
Egy korábbi tanulmány, amely több mint 250 ezer latin-amerikai nő adatainak feldolgozásával készült, azt mutatta, hogy ha a vetélés és az újabb terhesség között csak hat, vagy annál kevesebb hónap telik el, az a következő terhesség során komoly kockázatokat jelenthet az anya, és a magzat, illetve az újszülött számára is. Ilyen lehet az anyai vérszegénység, az újszülött baba alacsony súlya, vagy a koraszülés is.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azt ajánlja a nőknek, hogy a vetélés után minimum hat hónapot várjanak a következő terhességig.
A fogamzásgátlás és az abortusz
Habár a menstruáció talán több héttel az abortusz után tér csak vissza, Ön ugyanúgy ovulálhat (lehet termékeny) egyből az abortusz elvégzése után. Ez azt jelenti, hogy bármikor teherbe eshet, akkor is, ha még enyhe vérzést tapasztal. Óvszert vagy más fogamzásgátló eszközt egyből az abortusz után lehet használni. A spirál felhelyezését is el lehet végezni egyből akkor, amikor az abortusz sikeresnek nyilvánított, 4-14 nappal a Misoprostol használata után (akkor is, ha még fennáll az enyhe vérzés). A hormonális fogamzásgátlást (tabletta, tapasz, injekció) szintén azonnal el lehet kezdeni, az első abortusz tabletta használata után. A szájon át bevehető fogamzásgátlókat el lehet kezdeni 1-3 nappal a Misoprostol használata után. Ha a gyógyszeres abortusz nem volt sikeres és Ön még mindig terhes, akkor a fogamzásgátlóban található hormonok nem veszélyesek a magzat fejlődésére.
Abortion vs Emergency Contraception (Plan B) - What’s the Difference?
Az abortusz lelki és érzelmi következményei
Annak ellenére, hogy ma minden elérhető az interneten, és ezen a virtuális felületen lehetőség van névtelenül, arctalanul információhoz jutni, mégis a terhességmegszakításnak vannak olyan, a nőkre ható következményei, amiről nem akarunk, vagy nem tudunk beszélni. Tudjuk, hogy fontos, tudjuk, hogy nem kellene elzárnunk magunkban, de nem akarunk sem magunknak, sem a környezetünknek fájdalmat okozni, így inkább homokba dugjuk a fejünket.
Annak ellenére, hogy az abortusz gyakran az első pillanatban jó döntésnek tűnhet, kevesen foglalkoznak azzal, hogy a terhesség megszakítása a nő mentális állapotára milyen hatással van. Ismerjük a lehetséges fizikai kockázatokat, de a lelki következményekről nem beszélünk vagy elbagatellizáljuk őket. A terhességmegszakítás a mai fiatal, nagyvárosi felnőtteknél már nem annyira titkolt esemény, de a negyvenes és afölötti korosztály körében, illetve a vidéken élő kis közösségekben még mindig tabu. Így ők nem tudnak vagy mernek megnyílni, esetleg azt gondolják túl érzékenyek és egyedül vannak a problémájukkal. Gyakran nem tudják hova forduljanak, vagy nem is sejtik, hogy amiben vannak, az a korábbi abortusszal van összefüggésben.
Az abortusz utáni szindróma nem mindenkinél jelentkezik és nem ugyanolyan dinamikával. Van, akinél már a műtétet követő nap megjelenik, de van, akinél évekkel vagy évtizedekkel később egy másik traumás eset hozza felszínre. Erőssége lehet enyhe vagy nagyon intenzív. Az intenzív, éveken át hordozott lelki fájdalom gyakran testi tünetekben is megnyilvánul. Az abortusz utáni szindróma tünetei a lelki problémáktól a testi bajokig terjedhetnek. Nem ritka a műtét utáni tompaság vagy nagyfokú feszültség.
A lelki tünetek mellett a súlyosabb kórképekben magatartási, viselkedési zavarok is megjelenhetnek. A mentális jelek a következők lehetnek: harag, bűntudat, intenzív, állandó szomorúság, ezek következtében fellépő elmagányosodás, depresszió, pánikbetegség, azonnali, újabb terhességre való vágyakozás vagy a lehetséges következő terhességtől való túlzott félelem, kismamák, kisgyermekek közelében kényelmetlenség érzése vagy ellenük irányuló bántó gondolatok, a következő terhességnél megjelenő állandó szorongás amiatt, hogy meghalhat a baba, vagy fogyatékkal születik, így nyerve büntetést az abortusz miatt.
A viselkedésbeli és testi tünetek lehetnek: gyakori sírás, frigiditás, évforduló reakciók, meglévő gyermek nem megfelelő ellátása vagy túlzott gondoskodás, féltés, öncsonkítás, alvásproblémák, drog-, és alkoholfüggés. Az abortuszon átesett nőknél négyszer nagyobb az öngyilkossági gondolatok és kísérletek száma azokhoz képest, akik nem estek át terhességmegszakításon. Különösen kiemelendő post abortív tünet a meglévő gyermekhez való kötődési probléma, mivel attól fél a szülő, hogy elveszíti őt büntetésként az abortusz döntése miatt, így nem tud egészséges anya-gyermek kapcsolat kialakulni. Ha ezt nem kezelik, akkor ennek hatása a felnövő gyermek kapcsolatteremtési képességét jelentősen befolyásolja, aminek következtében a sérülés a következő generációra gyűrűzik.
A gyógyulás útja mindenképpen a tünetek felismerése és a hallgatás megtörése. Szembe kell nézni a múlttal, akár kényszerítve volt a nő, akár saját akaratából történt a műtét. Magyarországon a Kiáltás az Életért Egyesület budapesti Terhesség Központjában dolgozó szakemberek egy kidolgozott módszer szerint segítik az abortusz utáni traumában lévő nőket a gyógyulásban. A Terhesség Központ feladatai közé tartozik a szexuális és párkapcsolati prevenciós munka, a krízisterhességi tanácsadás és az abortusz utáni traumával küzdők megsegítése is. Minden általuk nyújtott szolgáltatás ingyenes.
Egy nem tervezett terhesség nagyon megrázó élmény… Nehéz egyedül végigcsinálni, de az egyes lehetőségeket mérlegelni még nehezebb. Az abortusz egy gyakori beavatkozás, mégis tabunak számít. Ebből kifolyólag számtalan félreértés övezi az abortuszt, továbbá azt, hogy milyen érzéssel jár, és hogyan zajlik. Az abortusz melletti vagy elleni döntést nem lehet jónak nevezni vagy rossznak bélyegezni.
Abortusz után érdemes néhány nap szabadságra menni, hogy legyen időd megemészteni a történteket, és a tested is pihenhessen, mielőtt visszatérnél a hétköznapokhoz. Ilyenkor teljesen normális, ha mentálisan és fizikailag is fáradtnak érzed magad. Maradj ágyban, vagy vegyél kényeztető fürdőket, hogy oldódjon a benned levő feszültség. Ha úgy érzed, nem tudod feldolgozni a történteket, mindenképpen beszélj valakivel: egy barátoddal, egy terapeutával, vagy oszd meg az érzéseidet egy megértő csoporttal. Az abortusz sok embernek nagy érzelmi megrázkódtatást jelent, ezért fontos, hogy légy kedves magadhoz, és kérj érzelmi támogatást! A műtét utáni három hétben vérzés és görcsök is jelentkezhetnek, ám ezek idővel egyre ritkábbak és enyhébbek lesznek. Ebben a három hétben nem tanácsos bolygatnod a hüvely belsejét, hogy elkerüld a fertőzéseket.
Az abortusz nem jelenti azt, hogy soha többé nem lehet gyereked. A körülmények megváltozhatnak, és megtörténhet, hogy anya szeretnél lenni. Jó hír, hogy az abortusz nem befolyásolja a jövőbeni terhesség esélyeit. Ha biztonságosan és megfelelő orvosi felügyelet mellett végzik, az abortusz nem tesz meddővé. Csupán néhány ritka esetben fordulhatnak elő olyan komplikációk, amelyek aggodalomra okot adó méhfertőzéshez vezetnek. Szerencsére ennek kicsi az esélye, ha biztonságos, engedéllyel rendelkező klinikát vagy kórházat választasz. Ha az abortusz után úgy érzed, valami nincs rendben, mindenképpen keresd fel a kezelőorvosodat, hogy az esetleges komplikációkat orvosolni tudja! Habár az abortusz témája meglehetősen érzékeny és ellentmondásos, ha nem beszélünk róla, azzal csak még erősebben rányomjuk a tabuk pecsétjét, és ellehetetlenítjük a segítségkérést.