Az alagút szindróma egy gyűjtőfogalom, amelybe a leggyakoribbnek számító kéztőalagút-szindrómán túl többféle betegség is beletartozik. A közös bennük, hogy ezek mögött a zsibbadással, fájdalommal és gyengeséggel jelentkező problémák mögött mind a környező szövetek által a perifériás idegekre gyakorolt nyomás áll. Az alagút szindrómákat fontos időben diagnosztizálni, hogy elkerülhessük az idegek maradandó károsodását.
Mi az alagút szindróma?
Testünk különböző pontjain megjelenő, kínzó fájdalmakért, zsibbadásokért és izomgyengeségekért gyakran az adott területet beidegző perifériás ideg nyomódása tehető felelőssé. Az idegek feladata a külvilágból, illetve a szervezetünkből származó információ szállítása a központi idegrendszerbe és az idegrendszer által szervezett válaszok visszaszállítása a különböző szervekhez, biztosítva ezzel a szervezet megfelelő működését. Az idegek behálózzák egész testünket. A perifériás idegek lefutásuk közben izmok, inak, erek és csontos képletek között haladnak, melyek helyenként az ideg körül mintegy alagutat képeznek. Ezekben az alagutakban az idegek gyakran nyomás alá kerülnek, melyet bizonyos betegségek pl. cukorbetegség, myxoedema, elhízás, sérülések és a terhesség, valamint bizonyos foglalkozások - például a csukló, könyök fokozott igénybevételével járók - elősegíthetnek. Egyrészről az adott betegséggel együtt járó fokozott oedema képződési hajlam miatt, másrészről, mivel maga az alapbetegség is az idegek károsodását okozza. Az idegek „nyomási sérülése” következtében először zsibbadás érzet jelenik meg, mint legenyhébb tünet, melyhez, ha az ideg kompressziója továbbra is fennáll, érzéskiesés és fájdalom, majd legvégül izomgyengeség és izomsorvadás kapcsolódhat az ideg által ellátott területen.
Az alagút szindróma elnevezés abból ered, hogy tulajdonképpen egy szűk anatómiai résről beszélhetünk, amelyben az inak között futnak erek és idegek, így amikor ebben az alagútban gyulladás vagy duzzanat keletkezik, ez a szűk csatorna összenyomódik és nyomni kezdi az ereket és az idegeket. Az alagút szindróma tehát a körülírt fájdalommal, izomgyengeséggel, zsibbadással járó tünet együttesek összefoglaló neve. Különböző pontokon jelenhet meg a testünkön kínzó fájdalom, zsibbadás, mint a kézfej, az ujjak vagy a könyökünk, ahol az adott területet beidegző perifériás ideg nyomódása vált ki panaszokat.
Az alagút szindróma kiváltó okai
Az alagút szindróma okai sokrétűek lehetnek. Ide tartozik az ismétlődő mozgás, amikor az ideget körülvevő szövet megduzzadhat, ezáltal nyomás alá helyezve az idegeket, abban az esetben, amikor egy adott mozdulatot sokszor, ismétlődően végzünk. A ganglion ciszta, amely az ízületnél vagy az ínhüvelynél jelentkezik, és folyadékkal van tele, szintén hozzájárulhat az idegek nyomás alá kerüléséhez.
Kialakulásának oka lényegében bármi lehet, ami az olyan területeken duzzanatot vagy irritációt okoz, ahol az idegek a már fentebb is említett szűk csatornán keresztül futnak. Az alagút szindróma kiváltó oka lehet fizikai megterhelés, csuklótörés, egyes anyagcsere és hormonháztartás egyensúlyának felborulását okozó betegségek (pl. menopauza, cukorbetegség, elhízás, veseelégtelenség), autoimmun betegségek (pl. rheumatoid arthritis), illetve gyulladásos betegségek (pl. ínhüvelygyulladás). Gyakran több kockázati tényező együttesen okozza a betegség kialakulását.
A kéztőalagút szindróma kialakulását okozhatja a számítógép előtt végzett munka vagy a túl sok mobilozás. A számítógép használata immáron mindennapunk részévé vált, amire a pandémia nyomán a home-office elterjedése is rátett egy lapáttal. Egyre többet gépelünk, aminek következtében az ujjaink és a kezünk is jóval nagyobb megterhelésnek van kitéve. Komoly nyomás helyezkedik a csukló csontjai közötti, szűk mélyedésben futó inakra, amelyek megduzzadhatnak, ezáltal leszorítják az alattuk lévő középideget. Ez az ujjak zsibbadásához, fájdalmához, súlyosabb esetben a hüvelykujji párna izmainal sorvadásához vezethet.
A csukló egyéni anatómiája és az ismétlődő, intenzív csuklómozgás mind hozzájárulhatnak a tünetek kialakulásához. Ezeken kívül különböző betegségek (pl. elhízás, cukorbetegség) is elősegíthetik a kialakulását, vagy néhány foglalkozás is, ahol munka közben fokozott igénybevételnek (pl. vibráció) van kitéve a csukló vagy a könyök. A betegség gyakran érint változókorban lévő nőket, illetve idősebb, reumában szenvedő nőket és férfiakat is.
Az alagút szindróma főbb tünetei
Az idegek nyomása következtében jelennek meg az első tünetek: a beteg gyengének érzi a kezét, elejt tárgyakat, a hüvelykujj szorítóizma gyengül, zsibbad a kéz és az ujjak, gyakran a kisujj érintetlen marad. Az ún. medián ideg nyomása miatt a csukló alagútjában - gyakran újságolvasáskor, vezetéskor, telefonáláskor - érzi a beteg a zsibbadást, próbálja „kirázni” belőle, de lassan a fájdalom folyamatossá válik és erősödik.
Az alagút szindróma tünetei lehetnek: ujjak időszakos zsibbadásérzése; kellemetlen érzet, fájdalom a tenyéren vagy a csuklóban; érzéskiesés; fájdalom; izomgyengeség, izomsorvadás. A panaszok sok esetben éjjel jelentkeznek, ilyenkor a beteg jellemzően álmából ébred fel a tünetek miatt.
A zsibbadás és fájdalom kezdetben az éjszakai órákban jellemző, majd egyre gyakoribbá válik a nappali időszakban is. A betegség diagnózisára már a tünetek alapján, a panaszok részletes kikérdezése, valamint a beteg alapos vizsgálata után következtetni lehet. Ennek ellenére sokszor nem kerül felismerésre, mert valamilyen súlyosabb betegséget keresnek a háttérben pl. gerincsérvet, agyi folyamatot.
A betegség tünetei fokozatosan alakulnak ki. Az idegek nyomása következtében jelennek meg az első tünetek: a beteg gyengének érzi a kezét, elejt tárgyakat, a hüvelykujj szorítóizma gyengül, zsibbad a kéz és az ujjak, gyakran a kisujj érintetlen marad.
Az alagút szindróma különböző típusai
Az alagút szindróma nem minden esetben ugyanott jelentkezik: így a betegség jelentkezésének helyétől függően több fajtája van a betegségnek. Ezek a fajták az alábbiak lehetnek: Kéztőalagút-szindróma, Kézközépalagút-szindróma, Hüvelykujjalagút-szindróma, Könyök alagútszindróma, Orsócsonti alagútszindróma, De Quervain-szindróma, Szárkapocscsonti alagútszindróma, Lábtőalagút-szindróma.
Kéztőalagút-szindróma
Az összes alagút szindróma közül a carpalis alagút szindróma (kéztő alagút szindróma) a leggyakoribb, az esetek mintegy felét alkotja. Nőknél kétszer gyakrabban jelentkezik, mint férfiaknál, általában 40-60 éves kor között. Megfigyelték, hogy jelentkezése a domináns oldali kézen gyakoribb. Oka a nervus medianus károsodása a carpalis alagútban (csukló tenyéri felszínén). Itt az idegeket, ereket, az izmok inait egy szélesebb szalag, a retinaculum flexorum szorítja a csontos alaphoz, biztosítva ezzel a helyhez kötöttségüket. Az ideg nyomódása ez alatt a szalag alatt alakul ki a leggyakrabban. Tünetei: égő fájdalom, zsibbadás a hüvelyk, a mutató- és középső ujjban, a tünetek elsősorban éjszaka jelentkeznek, de bizonyos kézhelyzetek nappal is provokálhatják, a fájdalom felsugározhat az egész karra, elsősorban a hüvelyk vonalában, súlyosabb esetben a thenar (hüvelyk alatti izompárna) sorvadása, a kéz fent jelzett ujjainak ügyetlensége, merevsége.
A kéztő alagút szindróma tünetei tipikusak: jellegzetesen a hüvelykujj, a mutató-, illetve a középső ujj zsibbad és fáj. Az ujjak zsibbadása és fájdalma sokszor éjjel jelentkezik, illetve fokozódik, jelentősen rontva az alvás minőségén.
Cubitalis alagút szindróma
A cubitalis alagút szindróma (könyök alagút szindróma) kialakulásáért a könyököt ért sérülés, ízületi bántalom, gyakori helyi nyomódás pl. könyöklés, fektetés tehetők felelőssé. Cubitalis alagút szindróma A könyök kisujj felőli oldalán futó nervus ulnaris nyomódása következtében alakulnak ki a jellegzetes tünetek: égő fájdalom, zsibbadás a gyűrűs- és kisujj vonalában az ujjakon, illetve a tenyéren, alkaron, kezdetben jellemzően éjszaka, később a hypothenar (kisujj alatti izompárna) és az ujjak mozgásában szerepet játszó kisizmok (inetrosseus izmok) sorvadása, a kéz jellegzetes karomállásának kialakulásával.
A cubitalis alagút szindróma, más néven a könyök alagút szindróma a könyök külső oldalán futó ideg nyomódása, sérülése következtében alakul ki. Emögött állhat a könyököt ért sérülés, illetve fennálló ízületi bántalom. A fájdalom, zsibbadás tipikusan a kisujjon és a gyűrűsujjon, valamint ezen ujjak vonalában a tenyéren és az alkaron jelentkezik.
Thoracic outlet szindróma (TOS)
A Thoracic outlet szindrománál (TOS) a kar beidegzését biztosító karfonat kerül nyomás alá a nyakon, vagy az izmok által képzett hasadékban, vagy az I. borda és a kulcscsont, vagy a lapocka és kulcscsont között. Oka lehet például feles nyaki borda, helytelen testtartás, megerőltető sport miatt az izmok megduzzadása, bevérzése, ízületi elváltozások, stb. Tünetei összetettek, annak megfelelően, hogy csak az ideg kerül nyomás alá, vagy a vele együtt futó erek is.
A csak TOS-nak rövidített szindróma esetén a karokat beidegző idegfonat érintett. Több helyen is eredhet a probléma: az idegfonat összenyomódása történhet a nyakon, bizonyos izmok között, illetve a kulcscsont és a lapocka, illetve a kulcscsont és az első borda között. Általában megerőltetés, ízületi bántalom okozza. Gyakran előfordul azoknál, akik munkájuk során huzamosabb ideig felemelve tartják a karukat (pl. szobafestők).
Peroneus alagút szindróma
Peroneus alagút szindróma tünetei jelentkezhetnek azoknál az egyéneknél, akik gyakran keresztbe tett lábbal ülnek, hosszú ideig térdig érő gipszet, vagy szoros zoknit viseltek, műtét során helytelenül voltak fektetve, vagy hirtelen mozdulatra az ideg megnyúlására. Ezeknél a betegeknél a lábszár és láb egy részét beidegző n. peroneus kerül nyomás alá a térd alatt a lábszár külső részén elhelyezkedő szárkapocscsont melletti lefutása során. Tünetei: zsibbadás és fájdalom a lábszár külső részén, a lábháton, valamint az öregujj és a mellette lévő lábujj egymás felé tekintő felszínén, lehet helyi fájdalom a térd külső oldalán, a nyomódásnak megfelelően, „szteppelő járás”, azaz járás közben a láb csapása, a felfelé való mozgás korlátozottsága miatt, amely már az izomzat érintettségét jelzi. Ekkor a beteg lába lóg, nem tud sarokra állni.
A szárkapocsideg (szaknyelven: peroneus ideg) a korábbiakhoz hasonlóan szintén egy olyan ideg, amely könnyen megnyomódik, begyullad és alagútszindrómát okoz. Van azonban egy fontos különbség: az, hogy a lábon található. Ez a fajta betegség gyakran jelentkezik isiászos panaszokkal együtt. A szárkapocsideg feladata, hogy biztosítsa a bőrérzékelést a lábak első és oldalsó részén, valamint a lábfej tetején. Emellett ez az ideg intézi a boka és a lábujjak felfelé emelését is. Ha a szárkapocsideg megsérül vagy megnyomódik, olyankor: érzékvesztés, lábzsibbadás, lábfej fájdalom, járásproblémák és „lefittyedt” lábfej jelentkezhetnek, mint gyakori tünetek.
Alagút szindróma várandósság idején
Terhesség alatt viszonylag gyakori az alagút szindróma kialakulása, mert fokozott nyomás nehezedik a csuklóízületnél lévő idegre. Az alagút szindróma elnevezés mögött olyan kórkép rejlik, amely során a szalagok és izmok, illetve csontok által körbefont hasadékban található idegek nyomás alá kerülnek. Ezt a hasadékot nevezzük alagútnak, a szindróma pedig fájdalomérzettel és zsibbadással is járhat az érintett területen.
Egyes nőknél az alagút szindróma tünetei a várandósság alatt jelentkeznek. A pontos ok nem mindig meghatározható. Több cikk és tanulmány is rámutat azonban arra, hogy a várandósság alatt a vér mennyisége megduplázódik a szervezetben. Az extra folyadék növeli a nyomást és a duzzanatot az erekben és az egész testben. A medián ideg érzékeli a hüvelykujj, a mutató és a középső ujj tenyéroldali felületét, valamint a fél gyűrűsujjat, ezért a kellemetlen tünetek leginkább ezeket a területeket érintik. Az idegek összenyomódása fájdalmat, bizsergést és zsibbadást okozhat a csuklóban és a kézben. A szakértők szerint az érintett terhes nők nagy részénél nem erősek, ezért elviselhetőek a tünetek.
Az alagút szindróma diagnosztizálása
A betegség diagnosztizálása jellemzően a tünetek jellegének kikérdezéséből, fizikális vizsgálatból és röntgenvizsgálatból áll. A fizikális vizsgálat ebben az esetben az ujjak érzékelésének és a kéz izomerősségének vizsgálatát jelenti. Röntgenvizsgálatra elsősorban csonttörés vagy ízületi gyulladás kizárása érdekében lehet szükség.
Szükség esetén a vizsgálat további elemekkel is kiegészülhet. Elektromiográfiával (EMG) megállapítható az izomkárosodás mértéke az izom elektromos tevékenységének vizsgálatával. Ilyenkor érzékelőtűket szúrnak az izomba, a jeleket oszcilloszkópon jelenítik meg. Sor kerülhet továbbá idegvezetés-vizsgálatra is, mely során két elektródát ragasztanak fel a bőrre, és elektromos ingert vezetnek az idegbe, hogy megállapítsák, az ingerületátviteli sebesség lassult-e a carpalis alagútban. Ez a vizsgálat az idegkárosodás megállapítására alkalmas.
A betegség azonosítása során a neurológus számba veszi a beteg tüneteit, majd speciális diagnosztikai vizsgálatokat végez: A elektroneurográfiás (ENG) vizsgálatok során meg lehet határozni az idegek ingerületvezetési sebességét, így meg lehet találni, hol érte károsodás az ideget. A képalkotó eljárások (ultrahang, röntgen) segítségével pedig azonosítani lehet az anatómiai elváltozásokat, így sokszor ki lehet deríteni, mi is okozza a tüneteket.
Az alagút szindróma kezelése
A betegséget minél hamarabb kezelni kell, szakorvoshoz kell fordulni, mivel idővel a panaszok gyorsan súlyosbodhatnak. A fájdalmat és zsibbadást enyhítheti csuklósín viselése, erősebb panaszok esetén fájdalomcsillapítók vagy közvetlenül a carpalis alagútba adott szteroidinjekció segíthet, míg súlyosabb panaszok esetén műtét szükséges.
A műtéti kezelés célja a mediális ideg felszabadítása a nyomást okozó ínszalag elmetszésével - szükség lehet rá, ha a tünetek nagyon súlyosak. A teljes gyógyuláshoz a műtét után rendszeres gyógytornára van szükség. A beavatkozás nem veszélytelen: ideg-, ín- vagy érsérülés is kialakulhat műtét közben.
Sor kerülhet továbbá ultrahang-terápiára is, ami segíthet a beteg terület felmelegítésében, ezáltal a tünetek enyhítésében és a gyógyulás gyorsításában.
A kezelés minden esetben személyre szabott; a beavatkozásokat az orvos a tünetek súlyosságának megfelelően választja ki. Amennyiben nem túl súlyos a probléma, a konzervatív kezelés (nem műtéti kezelés) is elegendő lehet. Ha viszont nagyon előrehaladott az alagút szindróma, akkor már csak a sebészeti beavatkozás jelent megoldást.
Az első lépés általában az adott végtag pihentetése, kímélése. A legideálisabb, ha a beteg éjszaka és nappal is stabil helyzetben, sínnel rögzíti a végtagot. De emellett az is előfordulhat, hogy pont a fizikoterápia, az átmozgatás fogja enyhíteni az idegekre helyeződő nyomást. Ezeket a gyakorlatokat mindenféleképpen az orvos, illetve fizikoterapeuta ajánlja!
A fájdalom és gyulladás enyhítése ezen felül történhet jéggel, illetve kenőcsökkel is. Az alagút szindróma krém (szteroidtartalmú, gyulladáscsökkentő készítmény) segítségével is kezelhető, bár ez csak a tüneteket enyhíti. De kezelhető az alagút szindróma gyógyszer szedésével is; számos szisztémás, azaz az egész szervezetre ható gyulladáscsökkentő is enyhítheti a tüneteinket. A súlyosabb esetekben szteroidos injekciót ad be az orvos.
A probléma előrehaladott stádiumában pedig már csak a műtét jelent megoldást. Az alagút szindróma műtét során az orvos vagy endoszkóppal, vagy hagyományos módon hozzáfér az érdekelt területhez, és átvágja a vájatot felülről borító kötőszövetet. Ilyenkor azonnal megszűnik az idegre helyeződő nyomás. Ezután a tünetek is gyorsan enyhülni kezdenek, néhány hét alatt gyógyult a beteg. Természetesen kontrollokra szükség van, illetve a fizikoterápiás rehabilitáció is indokolt lehet.
Mit tehet alagút szindróma esetén?
Az otthoni kezelés célja a tünetek enyhítése, amíg szakorvoshoz elmegy a beteg. Ezek a módszerek lehetnek: túlsúly esetén a testsúly normalizálása, fogyás; a csuklók, ujjak rendszeres átmozgatása; megerőltető kézi munka közben szünetek tartása; fájdalomcsillapító szedése; csuklómerevítő használata.
A folyamatos, intenzív terhelést az alábbi módszerekkel csökkenthetjük: szorítóerő csökkentése (pl. gépelés közben gyengén leütni a billentyűket); gyakori szünetek munka közben: a nyújtás és hajlítás jót tesz a csuklónak, ujjaknak; helyes tartás: laza középtartás gépeléskor, a billentyűzet könyökmagasságban legyen; kezek melegítése: hidegben dolgozva a kézizmok merevvé válhatnak, javasolt ilyen esetben a kéz melegen tartása (kesztyű).
"CARPALIS ALAGÚT" SZINDRÓMA KEZELÉSE DHZ® REGUN HOME SEGÍTSÉGÉVEL
Ha irodai munkát végzünk, állítsuk be megfelelően az asztal magasságát. A monitor legyen szemmagasságban, a billentyűzet és az egér pedig csak annyira legyen magasan, hogy használatuk közben az alkar egyenes maradjon.
A kéz kímélésével átmenetileg enyhülhetnek a tünetek, de ez megoldást nem jelent, és nincs megfelelő gyógyszeres, injekciós vagy valóban megnyugtató, tartós hatást eredményező fizikoterápiás kezelési módja sem. A Carpalis alagút-szindróma egyetlen hatékony kezelési módja a sebészi beavatkozás: a kézsebész átvágja a kéztőalagutat fedő hártyát, így a megduzzadt inak helyet kapnak, megszűnik az idegekre ható nyomás.
Érdemes minél hamarabb az első zsibbadásos-fájdalmas tünetek jelentkezése után neurológushoz fordulni, mert a később kialakuló tünetek, az érzészavar és izomsorvadás már nem gyógyítható maradványtünetek nélkül.