Nem vagyunk mindannyian anyák, de mindannyiunk első tapasztalata egy anya. Ő hordoz magában, majd magán, a világban, ahol mindig fontos vonatkoztatási pontunk marad. Rajta keresztül tanuljuk magunkat és a környezetünket. Először hozzá képest húzzuk meg énhatárainkat, ő segít érzelmeink tudatosításában. Az anyával való kapcsolat az egyik legfontosabb kapcsolati mintánk. Ezért az anyaság mítoszai - habár a majdani és már a szerepben élő anyákhoz szólnak, valójában mindannyiunkat érintenek.
Mi jut eszünkbe először, ha azt halljuk, „anyaság”? Hogyha összegyűjtenénk különböző emberek asszociációit, talán az olyan erős érzelmi töltetű szavak, mint a „gondoskodás”, „szeretet”, „bizalom”, „otthon” gyakran szerepelnének, de ezek fájó hiányához kapcsolódó képzetek is előfordulnának. Lehet, hogy sokaknak képek is bevillannak: saját anyjukkal kapcsolatos emlékekről, saját anyaságukkal kapcsolatos élményekről vagy akár a folyton űzött, gyerekeit hajkurászó szomszédasszonyról. Biztosan olyanok is akadnak, akik a babareklámokból ismerős éteri mosolyokat és a gyerekek körüli tevékenységeket átlényegülten, ködös tekintettel végző nőalakokat látnak maguk előtt.
Sok tapasztalatunk és sok elvárásunk is kötődik az anyaság fogalmához, és ezek erősen befolyásolják (leendő vagy aktuális) szülői identitásunk alakulását is. A tapasztalatokra saját élményeken keresztül teszünk szert, de azt ritkán tudatosítjuk, hogy az anyasággal kapcsolatos elvárásaink nem csupán biológiai vagy pszichológiai igényeink mentén alakulnak.
Az anya biológiai értelemben a gyermekek világra hozója, de egy jogilag is megszerezhető státusz. Az anyaság fogalma pedig egy kulturális, társadalmi és történelmi konstruktum, nem csupán az objektív valóságot tükrözi, hanem egy kreált valóságot is, melynek építőkövei a mítoszok. Ezek Barthes (1972) definíciója szerint olyan széles körben elterjedt és elfogadott, tudattalan feltételezések, melyeknek történeti és kulturális eredete a feledés homályába vész.
Az anyaság mítoszai
Az elmúlt század elején az amerikai és nyugat-európai kultúra az anyaság romanticizált eszményét erősítette: az anyáét, aki az otthonlét mellett elkötelezett, jobb kezében a gyerekek viselt dolgai, bal kezében a háztartás ügyes-bajos dolgai, arcán derűs mosoly. Ez a patriarchális rendszerben gyökerező, „boldog anya” mítosz (mely az anyaságot a női élet örömteli kiteljesedéseként aposztrofálja) azóta is az anyaság kortárs ideológiáinak oszlopa.
A világháborúk veszteségei azonban paradox helyzetet teremtettek: az évek alatt kialakuló jelentős demográfiai válság és munkaerőhiány miatt olyan anyákra lett szükség, akik a gyereknevelés mellett a termelésből is kivették a részüket. Az anyaságot és a gyerekek igényeit a futószalaghoz igazítva, a dolgozó anya ideológiája is megjelent.
A századfordulóhoz közeledve a csecsemőkkel, gyerekekkel kapcsolatos tudás a fejlődéslélektani kutatások gyarapodásával bővült, új irányzatok jelentek meg, mely a gondozóktól, (elsősorban) az anyáktól újfajta, a gyerekek érzelmi, kognitív fejlődésének igényeihez simuló, azt elősegítő, fejlesztő szerepvállalást kíván. Az anyaság mítoszokba is beszivárgó, gyermekközpontú elképzelések kapcsán a szereppel kapcsolatos újfajta elvárások jelentek meg.
Shari L. Thurer pszichológus (Az anyaság mítoszai: a jó anya kulturális újrafelfedezései című, 1995-ös könyvében) amellett érvel, hogy a „jó anyaság” vonatkozásában megszilárduló hitrendszer, amely az ezredforduló „nyugatias” társadalmait jellemzi, a nők önmarcangolásának és zavarodottságának forrásává vált. Minden anyasággal kapcsolatban megélt negatív érzést az anya személyes kudarcaként könyvel el, az anyaság minőségét kizárólag az egyénnek, nem a rendszernek tulajdonítja.
A média felületeinek bővülése, a virtuális tartalmak térhódítása a jó anyasággal kapcsolatos versengő mítoszoknak egyszerre adnak teret. A gyerekét magán hordozó, igény szerint szoptató, teljes szabadidejét a gyermeknevelésnek szentelő „föld anya” és a karrierjét fel nem adó „dolgozó nő”, a logisztikai zseni, aki zsonglőrként egyensúlyoz a családi és munkahelyi sikerek között, olyan szemben álló karakterek lettek, akik egymásnak feszülve, egymást kritizálva igazolják saját létjogosultságukat.
A fő sztereotípiák mentén pedig rengeteg, a felszínt karcoló háború zajlik: ki anyatejes, ki tápszeres, ki „öko-bio-paleo-kézműves”, ki sportol, kinek fontos vagy éppen nem fontos az „anyaidő”, ki engedi a gyerekét tévézni, ki ad neki fajátékot a műanyaggal szemben, ki viszi babúszásra, zenebölcsibe, ki adja „idő előtt” közösségbe stb. Az ítéleteknek se vége, se hossza. A háborúban pedig senki nem nyer feloldozást.
Johnston és Swanson 2003-as kutatásukban kortárs magazinok tartalomelemzésével kettős kötést eredményező, ellentmondos tartalmakat azonosítottak. Eredményeik szerint az anya „tradicionális” szerepben való ábrázolása, az intuitív, az anyaságban kiteljesedő nő reprezentációja volt a leggyakoribb, paradox módon negatív tartalmakkal teletűzdelve: a cikkek témáik alapján szorongó, bizonytalan, boldogtalan, alakjukkal elégedetlen, inkompetens olvasókat feltételeztek. Vagyis mindegy, melyik klubba tartozunk, nagy eséllyel élünk át bűntudatot, amit az azóta teret hódító közösségi média felületein megjelenő tartalmak folyamatos monitorozása még tovább gerjeszthet.
A domináns ideológiák, melyek meghatározzák és jutalmazzák a hozzájuk kötődő „jó anyaság” fogalmát, egyben el is ítélik a „rossz” anyákat. Ugyanakkor rengeteg anya marad távol a kulturális értelemben vett „jó anyák” klubjaitól; vagyis az anyaság aktuálisan domináns ideológiái vajmi kevés reális átfedésben állnak az anyák által megélt szociális és pszichés valósággal.
Anya kontra anya - az anyamítoszok romboló hatása
Az anyává válás különleges élménye, az örömök mellett rendkívül bonyolult és sok lélektani kihívással járó folyamat. Egy normatív krízis, melyben az újdonsült anyának meg kell küzdenie az életszakaszváltás nehézségeivel. Az első gyermekes nők anyává válása identitásuk újraszerveződésével jár. Ahogy Staneva és Wittkowski bolgár anyákkal végzett, 2013-as kutatási eredményei azt mutatják, hogy az anyasággal kapcsolatban észlelt kulturális elvárások befolyásolják a szülés utáni alkalmazkodás sikerét. Az irreális elvárásoknak jelentős hatása volt a szülés utáni emocionális jóllétre és a stresszel való megküzdés hatékonyságára. Az irreális elvárások megnövelik a szülés után észlelt negatív érzések megjelenésének valószínűségét.
Az észlelt elvárások egy része az anyamítoszokból táplálkozik. A reklámokból kikacsintó, gyereküket boldogan pelenkázó, tökéletes külsővel rendelkező nőalakok, az anyák napján saját gyermeküktől feddésben részesülő „dolgozó nők”, a különböző öko-bio termékek reklámarcai, mind a mítoszok megtestesülései és egyben forrásai is. Nemcsak irreális, de egymásnak ellentmondó, versengő szempontokat közvetítenek.
A jó anyaságért folytatott harcban az anyák önértékelése jelentősen csorbul. Ahogy Grace és munkatársai 2003-as kutatása is mutatja, a szülést követő stressz és az esetlegesen kialakuló depresszió azonban nem csupán az anya életminőségét ronthatja: szignifikáns összefüggést mutathat a csecsemők elmaradott kognitív fejlődésével, és negatív hatással bír a gyermeki kötődés biztonságára, illetve az egész család mentális jóllétére hatással van.
Van kiút?
Fontos, hogy megpróbáljuk tisztán látni saját helyzetünket, valódi felelősségünk szempontjából. Vállaljuk fel igényeinket és mérlegeljük lehetőségeinket. Hogyha elértük korlátainkat, ne féljünk segítséget kérni. Tartsuk észben, hogy az anyaság kortárs mítoszait készen kaptuk, az ezekben megfogalmazott elvárások nem az objektív valóságot tükrözik, nem egyetemes és megingathatatlan alapigazságok. Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy a jó anyaság hitrendszere valóban a mi és a gyerekeink érdekét szolgálja-e?
A nemrég megjelent "Nem rossz könyvek" podcast negyedik részében Szilvia Molnar regénye, az "Üvegház" kapcsán merülünk fel olyan kérdések, mint hogy hogyan lesz irodalom a hajnali pelenkacseréből. A vendég, Kállay Eszter, a "Vérehulló fecskefű" című verseskötetével járta körül a várandóssághoz és az anyasághoz fűződő személyes érzéseket, társadalmi elvárásokat és az ezek között fellépő feszültségeket.
Anyaság: Elméletek, módszerek és narratívák - Bevezetés
A podcastban szó esik arról, hogy milyen könyvekre van szükségünk egy gyermek születésekor, és ajánlanak olyan köteteket, mint Turi Tímea "Dolgok, amikről nem beszélünk", Kiss Noémi "Ikeranya" és Czakó Zsófia "Szívhang" című munkái. Felmerül az is, hogy a filozófia és a líra hogyan viszonyul az anyaság témájához, különös tekintettel a "Csóka Judit és Szabó T. Anna szerkesztésében megjelent Egy testben két szív - Versek és mesék várandósságról, szülésről és szülőségről" című kötetre.
Kiemelnek írónőket, akik személyes történeteiken keresztül mutatják be az anyaságot, mint például Rachel Cusk, Jenny Offill ("Dept. of Speculation") és Julie Phillips ("The Baby on the Fire Escape"). Sarah Knott "Mother" című történelmi munkája, valamint Szilvia Molnar "Üvegház" című regénye is említésre kerül. A beszélgetés kitér az apa-fia és az anya-lánya kapcsolatok irodalmi ábrázolására is, példaként említve Cormac McCarthy "Az út" és Richard Powers "Rémület" című regényeit, valamint Okszana Vaszjakina "Seb" és Avni Doshi "Égetett cukor" című műveit.
Kállay Eszter a "Ne add tovább!" című versén keresztül mesél arról, hogyan válhat eszközzé a vers az irodalom és a láthatatlan munka kapcsolatában, valamint a társadalmi elvárások és a határátlépések anyákkal szembeni következményeiről. Felvetődik a kérdés, hogy honnan lesz nyelv egy ennyire személyes történethez.
Irodalmi ajánlók és gyakorlati tanácsok
A beszélgetés során szó esik a mindennapi anyai kihívásokról is, mint például az alvásmegvonás, a kínzás és a módosult tudatállapotok. Ajánlanak könyveket, amelyek segíthetnek a nehéz pillanatokban:
- Melinda Blau - Tracy Hogg: A suttogó titkai
- Varró Dániel: Aki szépen butáskodik
- Carla Naumburg: A nevem Anya
- Janikovszky Éva művei
- Aletha J. Solter: A gyermek sírása
A könyvek kapcsán felmerülnek olyan gyakorlati tanácsok is, mint a multitasking kerülése, a pillanat megélése és a segítségkérés fontossága. A beszélgetés rávilágít arra, hogy az anyaság kortárs mítoszai nem feltétlenül tükrözik a valóságot, és fontos tisztán látni saját helyzetünket, igényeinket és lehetőségeinket.
Az anyák tiszteletére tartott ünnepek múltjáról is szó esik, egészen az ókori Görögországig visszamenőleg. Megemlítik Rheát, az istenek anyját, majd az Anyaszentegyház tiszteletét, és az amerikai Ann M. Jarvis kezdeményezését, amely 1907-ben vezetett az anyák napja 1914-es törvényes bevezetéséhez. Európában az I. világháború után terjedt el, Magyarországon pedig 1925-ben honosították meg.
Az anyák fontosságát hangsúlyozzák, akik rengeteget dolgoznak gyermekeikért, és akiknél mindig igazunk van. Az őszinte örömük és támogatásuk pótolhatatlan. Az összeállítás általános iskola alsó tagozatosainak és 5-6. osztályosainak szól.
A szeretetről, a szeretet különböző formáiról, a családon belüli szeretetről is beszélgetnek, miközben idézik Antoine de Saint-Exupéry "A kis herceg" gondolatait: "Jól csak a szívével lát az ember. Az idő, amit a rózsádra vesztegeltél: az teszi olyan fontossá a rózsádat."
Felmerül a kérdés, hogy kik és mik azok, amelyek csak a mieink, és hogy szeretjük-e őket. Arra buzdítanak, hogy gondolkodjunk el azon, mi lenne, ha elveszítenénk őket.
Az anya szerepének fontosságát magyar órákon is lehet tárgyalni, művek ajánlásával, illetve a diákok által keresett regények, elbeszélések, versek segítségével. Példaként említik Andersen-díjas írók műveit, valamint konkrét részleteket olyan történetekből, ahol az anya és gyermeke kapcsolata kerül előtérbe.
A szövegben számos irodalmi részlet és vers található, amelyek az anyaság különböző aspektusait, az anya-gyermek kapcsolatot, az elvárásokat, a szeretetet és a mindennapok kihívásait dolgozzák fel. Ezek a részletek gazdagítják a témát, és személyesebb megközelítést kínálnak az anyaság komplexitásához.
A szöveg végén található egy részletes leírás egy piperetáska elkészítéséhez, amely anyák napi ajándék lehet. Ez a gyakorlati útmutató a kézművesség és az alkotás örömét hangsúlyozza, mint az anyák iránti szeretet kifejezésének egyik módját.
A rajzórai tevékenységek is kapcsolódnak az anyák napjához, mint például tánc újságpapíron, ami az összetartás és az ötletes összekapaszkodás fontosságát hangsúlyozza. A "mániák" játék pedig a kommunikációt és a figyelemfelhívást gyakoroltatja.
A televízióval kapcsolatos játékban a gyerekek a családjukról és édesanyjukról beszélnek, ezzel is erősítve az anya szerepét. A "csibék és kotlós" játék pedig a védelem, a gondoskodás és az önálló boldogulás fontosságát illusztrálja.
Végül, a szöveg kiemeli az anyai gondoskodás fontosságát, a mozdulatokat, gesztusokat, a szemekben megcsillanó odaadást, féltést és büszkeséget, amelyek mind hozzájárulnak az anya és gyermeke közötti kötelékhez.
tags: #anyasag #felhasznalt #irodalom