Baba légzéskimaradás: Mit tegyünk, ha a baba nem lélegzik?

A csecsemőkorban előforduló légzéskimaradás, vagy apnoe, egy ijesztő jelenség lehet a szülők számára, különösen, ha először találkoznak vele. Az apnoe szó légzéskimaradást jelent, az "affektív" pedig az indulatokkal, érzelmekkel kapcsolatos. A tünet ritkán már újszülött korban is jelentkezhet, de leginkább 6 hónapos és négyéves kor között fordul elő, gyakoriságának csúcsa egy éves kor körül van, ekkor a gyermekek kb. 5%-ánál figyelhető meg.

Közel 10 évvel ezelőtt történt, hogy a kilenc hónapos gyerekem egy affektív apnoé, vagyis indulat, ijedség kiváltotta légzéskimaradás miatt elkezdett elkékülni. Túlzás nélkül mondom, lepergett előttem az egész addigi életem. Természetesen nem is reagáltunk megfelelően, de az affektív apnoé egy sokkal ijesztőbb vészhelyzet, mint amennyire veszélyes.

Vannak - és velünk is megtörténtek - olyan helyzetek, amikor nagyon sok múlik azon, hogy a szülő megfelelő tudással és lélekjelenléttel reagáljon. Hadnagy Zsuzsanna intenzív terápiás szakember, az Élet. Érzés Egyesület szakértője baba elsősegély-tanfolyamokat tart.

A légzésfigyelő szerepe és téves riasztásai

Szinte minden bababolt árusít légzésfigyelő készüléket, amely sokszor a kelengyelistán is rajta van már. Hasznos eszköz, de a készülék önmagában nem életmentő, ez a feladat arra marad, aki észleli a riasztást. Az apnoe párna néven is ismert légzésfigyelő eszköz a csecsemők finom légzőmozgását észleli egy vagy több, a kiságy matraca alá helyezhető érzékelő lap segítségével. A párna több fokozatban állítható, mivel a kisebb súlyú babák kisebb mozgást produkálnak. Gyárilag programozott, riasztani mintegy 20 másodperces légzés kimaradás esetén kezd. Fontos, hogy az érzékelőket minél nagyobb felületen helyezzük el, hogy a gyermek ne tudjon lemászni róla. Ilyenkor ugyanis a gép tévesen légzéskimaradást fog észlelni.

Március 17-én, az Országos Mentőszolgálat segítségét kért egy aggódó szülőpár, akiket a légzésfigyelőjük riasztott. A tapasztalt mentésirányító négy mentőegységet, köztük a koraszülött rohamkocsit is riasztotta, akik pillanatokon belül a helyszínre értek. Kiderült, hogy az akkor már izgatottan nézelődő kisbabánál nem történt légzésleállás, csupán a műszer adott hibás jelzést.

A készülék jelzése nem minden esetben utal egyértelműen arra, hogy leállt a baba légzése. A poszt alatt számos kommentelő megjegyezte, hogy egyáltalán nem mindegy, hova és hogyan helyezzük el a légzésfigyelőt, hiszen több követelménynek is meg kell felelni ahhoz, hogy biztosan csak akkor jelezzen, amikor baj van - megelőzve a felesleges pánikolást.

A "jól beállított légzésfigyelő monitor nagy segítséget nyújt a légzésleállás azonnali észleléséhez, ezért a veszélyeztetett csecsemők esetén használata egyértelműen javasolt, de egészséges babáknál is indokolt lehet" - olvasható a Babamentő Program oldalán megjelent összefoglalóban. A készülék a baba mozgását - ezzel együtt a légzését is - monitorozza folyamatosan, és akkor jelez, ha 20 másodpercen át mozdulatlanságot érzékel. Csakhogy a riasztás - ahogy a fenti történet is mutatta - akár téves is lehet. Okozhatja technikai probléma, például az, hogy rosszul állítottuk be az eszköz érzékenységét, esetleg az elemes műszer már merülőben van.

Azt, hogy a riasztás téves-e, könnyen kideríthetjük gyermekünk megfigyelésével. Ha a babaszobába berohanva ébren találjuk a kicsit, akkor nincs is kétség: a készülék tévedett. Ám ha a baba fekvő helyzetben van, bizonyosodjunk meg róla, hogy lélegzik-e - ellenőrizzük például, hogy álmában tesz-e apró mozdulatokat, ütemesen emelkedik és süllyed-e a mellkasa, illetve érezzük-e a kiáramló levegőt, ha orra/szája elé tartjuk a kézfejünket.

Mit tegyünk, ha a légzésfigyelő jelez, vagy ha légzéskimaradást tapasztalunk?

„20 másodpercre a légzéskimaradás normális, a kisbabák légzése ugyanis még szabálytalan. Így vannak beállítva a légzésfigyelők, hogy akkor jeleznek, amikor már kórossá válik. Az első teendő mindig az, hogy legyen egy inger, szólítsuk hangosan, próbáljuk meg felébreszteni. Ha sikerül, akkor nincs baj. Ha nem, akkor kivesszük az ágyból, de semmiképp ne rázzuk meg első ijedségünkben, mert akkor előfordulhat az úgynevezett megrázottcsecsemő-szindróma, ami egyéves kor alatti babánál akár agykárosodást is okozhat. De teljesen természetes, hogy kivesszük, és magunkhoz öleljük, mert szülőként ez jön ösztönösen, elárulom, én is rögtön kivettem a saját lányomat, amikor jelzett a légzésfigyelő, ő pedig békésen aludt tovább. Én meg persze még egy darabig hiperventiláltam.

Egy olyan baba, akinek nincsenek életjelenségei, teljesen tónustalan, nem úgy tartja magát, ahogy addig megszokhattuk, kicsit felhúzott lábakkal, hajlított könyökkel, tehát lóg majd mindene - ebből már lehet tudni, hogy baj van. Ha ez a helyzet, akkor egy kemény felületre fektetjük (pelenkázó, közeli asztal, de akár a föld is), és segítséget hívunk, ha nem egyedül vagyunk otthon, akkor ez könnyebb, ha egyedül, akkor előbb megkezdjük az újraélesztést, utána, a babával együtt indulunk a telefonért, hogy hívjuk a mentőket.

Az újraélesztés lépései csecsemőknél:

1. Figyeljünk: Ha fölé hajolunk, érezzük-e a levegő áramlását, halljuk-e a szuszogását és látjuk-e a mellkas emelkedését? Ha 10 másodperc alatt nincs legalább két légzőmozgás, akkor először befújjuk a levegőt.
2. Lélegeztetés: Mindegy, hogy orron, szájon, vagy mindkettőn, a lényeg, hogy megfelelő szögben, kicsit hátrahajtva legyen a fej, és akkor látnunk kell a mellkas emelkedését. Öt befúvást kell alkalmazni.
3. Állapotfelmérés: Öt befújás után nézzük meg, hogy történt-e változás az állapotában. Ha normalizálódott a légzés, akkor is kell mentőt hívni, mert egy megkezdett újraélesztés.
4. Mellkaskompresszió: Ha nem normalizálódott a légzés, folytatjuk: két befújás, és utána 15 nyomás a mellkasra. Ezt egy percig kell csinálni, de ilyenkor elvesztik az időérzéküket a szülők, ezért azt szoktam mondani, hogy négyszer-ötször ismételjék meg.
5. Segítségkérés: A mellkaskompresszió után, lehetőleg a babát kézben tartva, és folytatva az 15-2-es etapokat, el lehet menni a telefonért, ha nincs a közelben, és hívni a mentőt - amennyiben egyedül vagyunk.

Egyéb vészhelyzetek csecsemőknél

Félrenyelés

Félrenyelős élménye minden szülőnek van, sőt minden embernek is, így az nem annyira ismeretlen, de nagyon félelmetes tud lenni. Főként azért, mert általában nagyon hirtelen alakulnak ki a tünetek: érkezik egy erős, úgynevezett ingerköhögés. Akár folyadékot (anyatejet vagy tápszert), akár szilárd ételt nyelt félre a baba, ami a blw-zésnek (baba által vezetett elválasztás) köszönhetően nagyon gyakran előfordul, akkor először az a kérdés, hogy tud-e köhögni, és az megoldja-e a problémát. Csak akkor távolítsuk el az idegen testet kézzel, ha jól látjuk, és ezt egy mozdulattal meg tudjuk tenni - mert egyébként nagyobb bajt csinálhatunk vele. Ha ezek nem oldották meg a helyzetet, akkor van egy kétlépéses manőver, ami segít: először megfordítjuk a babát, úgy, hogy az állkapcsát fogjuk, és a térdünkre fektetjük. A feneke magasabban legyen, mint a feje, de közben tartsuk az állkapcsot, és amíg kicsi, addig a két lapocka közé viszünk be 5 határozott ütést a kezünk párnás részével. Ha ez nem oldotta meg a helyzetet, akkor a képen látható módon kivitelezett mellkasi lökéssel folytatjuk. Nagyobb gyerekeknél már az úgynevezett Heimlich-műfogást kell alkalmazni ezek helyett.

Krupp

A krupp egy elsősorban kisbabákat, legsúlyosabban egyéves kor alatti gyerekeket érintő vírusos megbetegedés-alapú nehézlégzési helyzet. Hajlam kérdése, és azért gyakoribb és veszélyesebb kisebb korban, mert akkor még nagyon szűkek a légutak, és a nyálkahártya-duzzanat elzárja őket. Ez egy belégzési nehézség (míg az asztmatikus helyzetek kilégzéskor nehezebbek, a légzési rendellenesség meg mindkét irányban), „sípoló” belégzéssel és jellegzetes ugató köhögéssel jár. Fontos az azonnali reakció: a hideg levegő gyorsan csökkenti a duzzanatot, és segíti a levegő áramlását. Ez télen azt jelenti, hogy érdemes kimenni vagy kiállni a babával az ablakba, nyáron pedig a nyitott hűtő elé beállni.

Hasmenés és hányás

A hasmenős-hányós betegségeknél is minél kisebb a baba, annál nagyobb az esély a kiszáradásra, ennek jelei kisbabakorban a ritkuló pisis pelenkák, esetleg más, sötétebb színű, koncentráltabb vizelet, karikás szemek, könnyen ráncolható, esetleg márványozott bőr, hideg végtagok és bágyadtság. Ezekkel a tünetekkel kórházba kell menni.

Lázgörcs

A lázgörcs elnevezés teljesen hibás, mert sokan azt gondolják miatta, hogy ez a betegség magas láz esetén alakul ki, holott nem. A láz a szervezet teljesen természetes reakciója a szervezetbe jutott kórokozóra. Itt már feltételezünk a háttérben egy fejletlen idegrendszert, amiért egy ilyen fokozott reakció van. Általában felszökő szakban jelentkezik, ugyanúgy, mint a hidegrázás, de ugye nem lehet összetéveszteni, mert a hidegrázásnál eszméleténél van, tudunk vele kontaktusba kerülni, a rázkódásnál eszméletlen, ott nem fogunk tudni kontaktusba kerülni. Mivel a lázgörcs nem függ a testhőmérsékletétől, ezért nem tudjuk gyógyszeres lázcsillapítással megelőzni. Egyébként is az az új protokoll, hogy nem kell feltétlenül csillapítani a lázat, különösen, ha a baba tud pihenni mellette. Ha nem, akkor kell megkezdeni a csillapítást. Visszatérve a lázgörcsre, nagyon fontos, hogy ebben a helyzetben oldalra fordítsuk, hiszen eszméletlen gyermekről van szó, lehetőleg úgy, hogy a végtagokat nem mozgatjuk. A lázgörcs az lehet rángógörcs is, és lehet merevgörcs is vagy vegyesen. Éppen ezért a végtagokhoz ne nyúljunk, ne fogjuk le, mert azzal sérülést okozhatunk. Azért kell oldalra fordítani, hogy a nyelve oldalra essen, de nem nyúlunk a szájába, nem fogjuk meg a nyelvét. Ha menet közben hányna, vagy az oldódásnál hányna, akkor a fején még plusz egy oldalra fordítást teszünk, hogy mindenképpen kifelé folyjon belőle, nehogy félrenyeljen. És utána gyakorlatilag kísérjük az eseményeket, tehát figyeljünk, hogy ne történjen sérülés.

A normális légzés és a rendellenességek

Az újszülöttek gyors, időnként szabálytalannak tűnő légzése gyakran megijeszti az újdonsült szülőket. Az újszülöttek sokkal gyorsabban lélegeznek, mint az idősebb gyermekek és felnőttek. Míg a felnőttek esetében 14-18/perc a normális légzésszám, addig egy egészséges, fejlett újszülötté 40-60/perc közötti (ez alvás közben lelassulhat a percenkénti 30-40 légzésre), egy csecsemőé 30-50, a kisdedeké pedig 25-32 percenként. Ennek az az oka, hogy az újszülöttek mellkasa és tüdeje jóval kisebb, légútjaik szűkebbek és légzőizmaik is fejletlenebbek a felnőttekéhez képest.

Sokszor aggodalmat vált ki a hozzátartozókból, amikor azt tapasztalják, hogy az újszülött rendszertelenül veszi a levegőt. A békésen szunyókáló babáknál feltűnhet, hogy időnként gyorsabban és mélyebben, majd lassabban és felszínesebben veszik a levegőt. Az pedig különösen nagy riadalmat okoz, amikor a szülők azt észlelik, hogy a picik időnként rövidebb (akár 10 másodpercnyi) szünetet is tartanak a légvételek között, majd külső stimuláció nélkül folytatják a légzést egyre mélyebb lélegzetvételekkel. Nem kell megijedni, ez kezdetben teljesen normális jelenség is lehet, amit periodikus légzésnek nevezünk, és a légzésellenőrző központ éretlenségével magyarázható.

A légzést számtalan tényező befolyásolja a baba esetében is. Újszülötteknél megfigyelhető, hogy a korai, az élet első órájában biztosított bőrkontaktus esetén a baba kisebb stresszt él át, a légzése és szívverése is stabilabb. Ha azonban stressz éri vagy sír, a légzésszáma is megemelkedik (akár 60 légzés/percet is elérhet). Fontos, hogy amint megnyugszik a baba, a légzésszámnak is normalizálódnia kell. Két hónapos kor alatt a percenként 60 alatti, 2-12 hónapos kor között pedig a percenként 50 alatti légzésszámot tekintjük normálisnak. Ha a csecsemő nyugodt, és továbbra is azt tapasztaljuk, hogy folyamatosan gyorsan lélegzik, ez problémát jelezhet.

Lényeges, hogy a szülő észrevegye a baba légzésében megfigyelhető egyéb szokatlan jeleket is. Ilyen például, az orrszárnyi légzés, a belégzéssel egyidőben megfigyelhető mellkasi behúzódás, a hasi légzés fokozódása vagy a be- és kilégzést kísérő szokatlan hangok (hangos belégzés, préselő, sípoló, hangok vagy nyögések kilégzéskor). Amennyiben a baba ajkai és bőre szederjessé válik, vagy egyéb riasztó tünetek (bágyadtság, eszméletvesztés, hányás, láz, mellkasi fájdalom) is társulnak a nehezített légzéshez, azonnali orvosi segítséget, mentőt kell hívni a gyermekhez.

A bölcsőhalál és a légzésfigyelő

Aligha van olyan édesanya, aki ne állt volna a kiságynál hosszú percekig, figyelve, hogy emelkedik-e a takaró. Az egészséges babák döntő többségénél szerencsére csak elővigyázatosságból használjuk az eszközt. Azonban ha az édesanya vagy éppen az édesapa szorong, érdemes használni a légzésfigyelőt, hiszen nem állhat valaki folyamatosan a baba mellett. Ami miatt tényleg indokolt egészséges, vagy annak látszó csecsemőknél is használni, az a bölcsőhalál, más néven hirtelen csecsemőhalál, ami szerencsére igen ritka. Ilyenkor látszólag ok nélkül leáll az egészséges baba légzése, ami beavatkozás nélkül halálhoz vezet. Ennek előfordulása egy éves kor előtt jellemző.

A légzésfigyelő feltétlen ajánlott azon gyermekek esetében, akiknél légzészavar fordult elő újszülött korban, koraszülöttek voltak, vagy már fordult elő a családban csecsemőkori légzésleállás. Ilyenkor általában már a kórházban javasolják a berendezés beszerzését.

A készüléket egyéves korig javasolt használni. Ezután már ritkán fordul elő a hirtelen csecsemőhalál, illetve a használata is nehézkessé válik, a gyermek leszereli, lemászik róla, ácsorog a kiságyban.

A készülék megvásárlása önmagában nem segít baj esetén, csak riasztásra szolgál, a többi a szülőkön múlik. A legtöbb készülék használati utasítása részletesen ismerteti a teendőket baj esetén, valamint jól használható oktatóprogramok tölthetők le az internetről is. Több kórház gyermekosztályán, gyermekkórházban, például a budapesti Heim Pál Gyermekkórházban is van lehetőség elsősegélynyújtó tanfolyam elvégzésére is.

A fő szabály: ha neked meleged van, akkor a babának is. A legtöbb babát megnyugtatja az olyan ritmikus mozgás, mint amit például a hintaszék ide-oda lendülésekor tapasztalnak. Egyes babák önmaguk ringatásába kezdenek akár négykézláb, akár ülő helyzetben. Ez pedig azzal jár, hogy beütik a fejüket és testüket. Jobb, ha óvatosan közelítesz. Ha határozottan próbálod meggátolni a kisbabádat ebben a mozgásban, azt csak kihívásnak fogja venni és tovább csinálja. Ha a rázkódás túl hangos, húzd el a faltól a kiságyat. A test ringatásához hasonlóan a fej ütögetése is nagyon gyakori viselkedés a babák körében, ezzel nyugtatják magukat. Ha a baba beüti a fejét, eltereli a figyelmét egy nagyobb fájdalomról, például a fogzásról vagy fülgyulladásról. 6 hónapos korban kezdődik, hónapokig, sőt, évekig is eltart. A legtöbb gyerek 3-4 éves korára kinövi ezt. A biztonság kedvéért szólj az orvosnak.

A csecsemők több mint fele csikorgatja a fogait, elsősorban alvás közben. Bármelyik korban előfordulhat, de a legjellemzőbb az első fogak megjelenésekor, nagyjából 6 hónapos korban. Bár nagyon idegesítő a hang, nem kell félned, valószínűleg semmi baja nem lesz ettől a fogaknak. Jelezd a dolgot az orvosnak és a fogorvosnak is.

tags: #baba #legzeskimaradas #9 #honapos