A bruttó hazai termék (angolul gross domestic product, GDP) a közgazdaságtanban egy bizonyos terület - többnyire egy ország - adott idő alatti gazdasági termelésének a mérőszáma. Méri a nemzeti jövedelmet és teljesítményt. A GDP az egy területen, adott idő alatt előállított végső felhasználásra szánt javak (termékek és szolgáltatások) összességének értéke. Ha az időtartam nincs megszabva, akkor alapértelmezésként egy évet kell számítani. Például „a magyarországi GDP” az egy év során Magyarországon előállított végső felhasználásra szánt javak összértéke.
A GDP különbözik a bruttó nemzeti terméktől (gross national product, GNP), mert nem tartalmazza az országok közötti jövedelem-átutalásokat, azt nézi, hogy hol keletkezett a jövedelem, nem pedig azt, hogy kik kapják meg. Míg a nominális GDP a GDP pénzben kifejezett értéke, a reál GDP az infláció hatását próbálja kiküszöbölni azzal, hogy a GDP-t alkotó javak mennyiségét és valamilyen bázisidőszaki árát veszi figyelembe. Valójában a GDP nemcsak egy adott időszakbeli termelés értékét mutatja, hanem - a jövedelmazonosságnak megfelelően - a gazdaság szereplőinek az adott időszakhoz kapcsolódó összes jövedelmét, illetve kiadását is. Ugyanis egy jószág értékesítésével a jószág előállítója annak piaci értékével megegyező jövedelemhez jut, a vásárlónak pedig ez ugyanekkora kiadást jelent.
A GDP megközelítései három módon is értelmezhető: termelési, kiadási és jövedelmi megközelítés. Mindhárom esetben a végeredmény megegyezik. A termelési megközelítésben a GDP a gazdaságban megtermelt értéket, vagyis a hozzáadott értéket méri. A kiadási megközelítésben a GDP a lakossági fogyasztás, a vállalati beruházás, a kormányzati kiadások és a nettó export (export és import különbsége) összege. A jövedelmi megközelítésben pedig a munkavállalói jövedelmek, a tőkejövedelmek és a vegyes jövedelmek összegét jelenti.
A bruttó nemzeti termék (angolul gross national product, GNP) vagy bruttó nemzeti össztermék egy bizonyos ország állampolgárai és jogi személyei (elsősorban vállalatai) éves termelésének pénzben kifejezett mérőszáma. Egy adott országban a bruttó nemzeti terméket úgy kapjuk meg, hogy a bruttó hazai termékből (GDP) levonjuk a hazai devizakülföldiek teljesítményét, és hozzáadjuk a hazai állampolgárok és vállalatok külföldön szerzett jövedelmét. A bruttó nemzeti termék (GNP) tehát a jövedelem-transzferekkel korrigált bruttó hazai termék (GDP).
A GNP jobban mutatja, hogy mennyi jövedelmet szereznek az állampolgárok - akár itthon, akár külföldön. Külföldről beáramló elsődleges jövedelmek (pl. külföldön dolgozó magyarok hazautalásai) növelik a GNP-t, míg külföldieknek kiutalt jövedelmek (pl. osztalék, profit hazánkból külföldre) csökkentik azt.
A GNP mutató „evolúciójának” eredménye a GNI mutató (Gross National Income, magyarul bruttó nemzeti jövedelem). A bruttó nemzeti jövedelem az ország állampolgárai (a belföldiek) által adott évben realizált összes elsődleges jövedelem. A GNI-t a GDP-hez hozzáadott nettó elsődleges jövedelmekkel (külföldről beáramló jövedelmek mínusz külföldre kiáramló jövedelmek) kapjuk meg.
Nemzetgazdasági, társadalmi, versenyképességi és növekedési szempontból is kiemelt kérdés, hogy az adott országon belül megtermelt jövedelem kié lesz: belföldieké vagy külföldieké. Míg a GDP - azaz a bruttó hazai termék - az adott országon belüli termelést mutatja meg, addig a GNP és a GNI - azaz a bruttó nemzeti termék és jövedelem - az ország állampolgárainak jövedelmét, termelését, függetlenül attól, hogy az belföldön vagy külföldön történt, illetve keletkezett.
Magyarországon a GDP tendenciózusan meghaladja a GNI értékét minden évben (folyó áron számolva). Mivel a magyar GNI alacsonyabb a hazai GDP-nél, több jövedelem áramlik ki az országból, mint amennyi bejön. A GNI GDP-hez viszonyított aránya 92-98% között mozgott az elmúlt 30 évben. 2007 óta trendszerűen - bár kilengések mellett - szűkült a rés a GNI és a GDP értéke között (2007: GNI 7,6%-kal volt alacsonyabb a GDP-nél, 2023-ban 3,1%-kal), a GDP egyre kevésbé haladja meg a GNI értékét. A nemzeti jövedelem (állampolgárok által termelt jövedelem), vagyis a GNI egyre inkább közelíti az országhatáron belül termelt GDP-t.
A GDP és a GNP / GNI egyaránt egy ország gazdasági teljesítményét mérik, de különböző szempontok szerint. A GDP (Gross Domestic Product, magyarul bruttó hazai termék) azt méri, mennyi értéket termelnek meg egy országon belül, egy adott időszak alatt (általában egy év vagy negyedév alatt), függetlenül attól, hogy kik végzik a termelést (belföldiek vagy külföldiek). Például amennyiben egy német cég Magyarországon gyárat működtet, a termelés értéke beleszámít a magyar GDP-be, mert a termelés Magyarország területén történt. A GDP tehát az ország területén zajló gazdasági aktivitást mutatja.
Ezzel szemben a GNP (Gross National Product, magyarul bruttó nemzeti termék) azt méri, hogy egy adott ország állampolgárai, vállalkozásai mennyi értéket termelnek meg világszerte, függetlenül attól, hogy a termelés fizikailag és földrajzilag hol történik. Tehát például a magyar tulajdonú cégek külföldön (pl. Németországban) termelt értékét a magyar GNP tartalmazza.
Azoknál az országoknál, ahol a gazdasági tevékenység túlnyomórészt belföldi szereplőkhöz kötődik, és kevés a külföldi befektetés vagy a külföldön szerzett jövedelem, a GDP és a GNP közötti különbség minimális. Az ún. SNA-rendszerben (System of National Accounts, magyarul: Nemzeti Számlarendszer) többféle mutató létezik a nemzetgazdasági jövedelem, teljesítmény mérésére, összehasonlítására.
A GDP-t jellemzően az egyes országok összehasonlítására használják. Ha egy ország gazdasága például 5 százalékkal növekedett, azt jelenti, hogy az az évi GDP 5 százalékkal több volt, mint az előző évi GDP, vagyis abban az évben 5 százalékkal több készterméket és szolgáltatást állítottak elő. A GDP-t általában negyedévente, illetve évente számítják.
A GDP sok olyan összetevőből is áll (például beruházások), amik a háztartások fogyasztását és életszínvonalát nem érinti, ezért szokták vizsgálni külön a háztartások fogyasztását is, ami egy nagyon jó mérőszáma a háztartások valódi életszínvonalának.
A bruttó hazai termék termelési oldalról az ágazatok vagy szektorok által előállított, alapáron értékelt bruttó hozzáadott értékek és az ágazatokra vagy szektorokra fel nem osztható termékadók és -támogatások egyenlegének összege. A GDP volumennövekedése azt jelenti, hogy a társadalom további gazdasági erőforrásokat tud teremteni a jelen generáció egyre nagyobb gazdasági szükségleteihez, a magasabb jövőbeni megtérülés reményében befektetéseket, illetve más társadalmi és környezeti célokat is megvalósíthat.
Mindemellett az egy főre jutó GDP nem tekinthető a jólét átfogó mutatószámának, inkább csak a gazdasági teljesítményről ad képet. A GDP sokszor elválik a társadalmi jótól, így tehát csak igen szűk keretek között érdemes rá úgy hivatkozni, hogy ha a GDP nő, akkor az feltétlenül az adott társadalom egészének a számára jó.
Robert F. Kennedy a GDP-t „minden, kivéve az életet értelmessé tevő dolgok” mérőszámának nevezte. A GDP része az export, ami nem növeli az adott ország lakosságának jólétét. A GDP-nek része a nem lakossági fogyasztás, pl. az állami kiadások. A jólét azon is múlik, hogy a GDP-nek mekkora része a munkajövedelem (bér). Magyarországon ez a GDP 43-44%-a, míg az ugyancsak exportorientált Németországban 62%.
A GDP-ben kizárólag a legális kereskedelmi forgalomba kerülő termékek és szolgáltatások értéke jelenik meg, a többi nem. Ha valaki otthon ápolja a beteg hozzátartozóját, az nem számít a GDP-be, míg ha fizetségért, számla ellenében teszi ugyanezt a szomszédban, akkor igen. A feketegazdaság által termelt jövedelem szintén kimarad a hivatalos kimutatásokból. A GDP értékét ilyen esetekben becsléssel próbálják pontosítani.
A GDP gazdasági és társadalmi helyzet mérésére való használatának korlátaira kifejlesztése óta számos kritika mutatott rá. Például sok ökológus szerint a GDP rossz társadalmi haladás-mérő szám, mert nem veszi figyelembe a környezeti hatásokat. Ezenkívül a GDP nem veszi figyelembe a népesség egészségi állapotát vagy képzettségét.
A bruttó nemzeti jövedelem az ország állampolgárai (a belföldiek) által adott évben realizált összes elsődleges jövedelem. A GNI-t a GDP-hez hozzáadott nettó elsődleges jövedelmekkel (külföldről beáramló jövedelmek mínusz külföldre kiáramló jövedelmek) kapjuk meg.
A bruttó hazai termék (angolul gross domestic product, GDP) a közgazdaságtanban egy adott idő alatti gazdasági termelésének a mérőszáma. A GDP a nemzeti jövedelmet és teljesítményt méri, egy adott országban, meghatározott idő alatt előállított termékek és teljesített szolgáltatások összesített értékét mutatja.
A GDP megközelítései három módon is értelmezhető: termelési, kiadási és jövedelmi megközelítés. Mindhárom esetben a végeredmény megegyezik. A termelési megközelítésben a GDP a gazdaságban megtermelt értéket, vagyis a hozzáadott értéket méri. A kiadási megközelítésben a GDP a lakossági fogyasztás, a vállalati beruházás, a kormányzati kiadások és a nettó export (export és import különbsége) összege. A jövedelmi megközelítésben pedig a munkavállalói jövedelmek, a tőkejövedelmek és a vegyes jövedelmek összegét jelenti.
Magyarországon a GDP volumene minden évben legalább 3%-kal nőtt az előző évihez viszonyítva 1997 és 2006 között. 2000-ig az ipar, ezt követően a szolgáltatások jelentették a növekedés fő motorját. A gazdasági világválság következtében 2009-ben - 1993 óta először - csökkent a GDP volumene, 2008-hoz képest 6,6%-kal. 2013-tól a hazai gazdaság növekedési pályára állt, a GDP volumene 2013-ban 1,8, 2014-ben 4,2, 2015-ben 3,7%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz viszonyítva. 2018-ban a GDP volumene a rendszerváltás óta mért legnagyobb mértékben, 5,4%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz képest. A magyar gazdaság lendülete 2019-ben is kitartott, a GDP 4,6%-kal volt magasabb az előző évihez mérten.
A bruttó hazai termék, vagy angol rövidítéssel GDP (gross domestic product) egy adott területen, egy adott időintervallumban előállított végső felhasználásra szánt termékek és szolgáltatások piaci értékét jelenti.
A GDP egy olyan mutató, melynek segítségével megfelelő képet kaphatunk egy adott ország gazdasági súlyáról, illetve az adott gazdaság teljesítményéről és annak időbeli alakulásáról. Általában negyedévente, illetve évente kerül számításra. Időbeli összehasonlításokhoz reál, míg térbeli összehasonlításokhoz vásárlóerő-paritáson számolt GDP-t ajánlott használni.
Az egy főre jutó értékét gyakran jóléti mutatóként használják, bár rengeteg kritikával illethető a mutató ilyen célú értelmezése. Legnagyobb előnyeként módszertani egzaktságát említhetjük. Megközelítőleg mindenhol ugyanúgy számítják, így összehasonlításra alkalmas mutató. Növekedése esetén bővülő, míg csökkenése eseten zsugorodó gazdaságról beszélhetünk.
A GDP megközelítései három megközelítésében szoktunk beszélni róla, számítása is eltérő kategóriánként. Fontos azonban, hogy a végeredmény mindhárom esetben megegyezik. A három forma alatt termelési, a kiadási és a jövedelmi megközelítést értjük.
Termelési megközelítésben a GDP végső felhasználásra szánt termékek értékekeként értelmezhető. Itt fontos megkülönböztetni a köztes termékeket a végső felhasználásra szánt termékektől. A GDP az adott gazdaságban megtermelt értéket, vagyis a hozzáadott értéket méri. Tehát az értékét a végső felhasználásra szánt termékek mennyiségének és az adott termékekhez tartozó piaci áraknak a szorzataként kaphatjuk meg. Ebben a megközelítésben a szektorok szerinti bontást is gyakran elkészítik. Elsődlegesen a mezőgazdaság, az ipar és a szolgáltatások kibocsátását szoktuk megkülönböztetni. Azonban ezen szektorok további nemzetgazdasági ágakra is bonthatók.
Kiadási szemlélet esetén rendező elvnek azt tekintjük, hogy kik költik el az adott pénzt. Makroökonómiai szemlélettel három szereplőt szoktunk megkülönböztetni, ezek a lakosság, a vállalatok és az állam. Eszerint zárt gazdaságban a GDP kiadási megközelítésben megfeleltethető a lakossági fogyasztás, a vállalati beruházás és a kormányzati költések összegeként. Kisebb torzítástól eltekintve ez az adott ország szereplői által elköltött jövedelmet jelenti. Gyakorlatban azonban nyitott gazdaságokról szoktunk beszélni, így a külkereskedelmi egyenleggel korrigáljuk a teljes számítást. Korrekció után a következő módon számítjuk ki: GDP = Lakossági fogyasztás + Vállalati beruházás + Kormányzati kiadások + Nettó Export
Jövedelmi megközelítésben a GDP az összes megtermelt jövedelemként említhető. Felbontása során a jövedelem forrását szokás megkülönböztetni. Ennek megfelelően megkülönböztetjük a munkavállalói jövedelmeket, a tőkejövedelmeket, illetve a vegyes jövedelmeket. Munkavállalói jövedelmek alatt említhetjük az alkalmazotti béreket. Tőkejövedelemnek számítanak az osztalékok, kamatok, földjáradékok vagy a lakásbérleti díjak. A vegyes jövedelmek közé pedig a vállalkozói jövedelmek tartoznak. Egyéb jövedelemként szokás továbbá említeni a különféle támogatásokat.
Megkülönböztetjük a nominál és a reál GDP-t. Előbbi esetében a kibocsátás értéke az aktuális piaci ár és a kibocsátási mennyiség szorzataként kerül meghatározásra. Ez elsősorban közel egyidejű adatok összehasonlítására alkalmas. Hosszabb távú idősoros adatok összehasonlítása esetén azonban az infláció jelentős torzítást eredményezhet. Ezen problémát a reál GDP képes kezelni, ami inflációval korrigált árakkal számol, így alkalmasabbnak tekinthető a valós kibocsátás mérésére.
Ahogy a nominál GDP torzíthat eltérő időpontú adatok összehasonlítása esetén, úgy a földrajzi összehasonlítások esetén is beszélhetünk torzításról. A földrajzi torzítás oka a különféle országok eltérő árszínvonala. A valós gazdasági méret összehasonlítására vezették be a vásárlóerő paritáson számolt - angol rövidítéssel PPP - GDP fogalmát. A vásárlóerő paritáson számolt GDP számítása során az országok nominál GDP-jét korrigálják az ország árszínvonalával. Tehát két ugyanolyan nominál GDP-vel rendelkező ország közül az alacsonyabb árakkal rendelkező fog magasabb vásárlóerő paritáson számolt GDP-vel rendelkezni.
Az egy főre jutó GDP számítása során az adott terület GDP-jét elosztják annak lakosságával. A különféle megközelítések szerint ez értelmezhető úgy, hogy átlagosan mekkora termelés, jövedelem vagy fogyasztás jut egy lakosra. A jövedelmi, illetve a fogyasztási szemlélet végett gyakran jóléti mutatóként tekintenek az egy főre jutó GDP-re. Ma már azonban ettől kiterjedtebben szokás értelmezni a jólétet, így a mutató jóléttel való azonosítását már idejétmúltnak tekinthetjük. Ezzel együtt a mutató tisztán gazdasági szempontból is különféle torzításokat tartalmaz. Például a mutató nem mond el semmit a jövedelem társadalmon belüli eloszlásáról.
A bruttó hazai termék, vagyis a GDP az adott időszaki kibocsátást méri. Fontos látni azonban, hogy különféle gazdaságok különféle infrastrukturális feltételek mellett képesek az adott kibocsátásra. Az infrastruktúra amortizálódik, így annak pótlása szükséges. Az amortizációt ellensúlyozó ráfordítások tehát nem növelik, hanem fenntartják a meglévő állapotot. Ilyen formán annak ellensúlyozása fix költségnek tekinthető. Az amortizáció költségét levonva a bruttó hazai termékből kaphatjuk meg nettó hazai terméket, vagy rövidítve NDP-t. Az NDP tehát a fogyasztást, illetve az esetleges nettó beruházásokat méri. A GDP-t és az NDP-t együttesen használva mélyebben megérthetővé válnak a gazdasági folyamatok. Betekintést nyerhetünk az adott gazdaság jövedelmének, illetve a vagyonának alakulásáról is. Egy ország GDP-je és az NDP-je között lévő rés az ország tőkeállományának amortizációját jelzi. Amennyiben ezen rés tágul, akkor az gazdasági stagnálásról árulkodhat, míg a különbség csökkenése a tőkeállomány megújulásáról, illetve fenntarthatóbb gazdasági kilátásokról árulkodhat.
A GDP kritikája: mint gazdasági mutatószámot számos kritikával illetik. A hiányosságait kiemelő kritikák arra hívják fel a figyelmet, hogy a GDP használata globalizált világunkban, nyitott gazdaságok esetén félrevezető lehet. A külföldi tulajdonú vállalatok hazautalhatják profitjukat, így nem csupán az a fontos, hogy helyben mekkora értéket állítanak elő, hanem az is, hogy mekkora valós jövedelemmel rendelkeznek a helyi rezidensek. Fontos közgazdaságtani kritikája még a mutatónak, hogy nem veszi figyelembe a nem piacon végzett munkát. Nem tartalmazza sem a házimunkát, sem az önkénteskedést. Hasonlóan nem növeli a értékét az otthon termesztett zöldség és gyümölcs, mint ahogy a szabadon hozzáférhető online médiatartalmak sem.
A kritikák között gyakran említésre kerül, hogy a GDP túl szűk jóléti mutatónak. Nem értékeli például a természeti környezetet, az emberek szabad, illetve pihenéssel töltött idejét. Pedig ezek vitathatatlanul hozzájárulnak a kiegyensúlyozott és boldog élethez. Továbbá általános kritikája, hogy a termelés piedesztálra emelése során megfeledkezik annak hasznosságáról. Számításakor nem veszik figyelembe, hogy mennyire hasznos a kibocsátás, ugyanakkora értékkel növeli a GDP-t egy sokak által várt és használt híd, mint egy senki által nem használt. Jobban növeli az értékét egy régi ház költségesebb lerombolása, majd egy új ház felépítése, mint a régi felújítása.
A bruttó hazai termék, angolul gross domestic product (rövidítése GDP) a közgazdaságtanban egy ország adott idő alatti gazdasági termelésének a mérőszáma. A GDP a nemzeti jövedelmet és teljesítményt méri, egy adott országban, meghatározott idő alatt előállított termékek és teljesített szolgáltatások összesített értékét mutatja.
A bruttó nemzeti termék (GNP) mérése történhet a termelés (kibocsátás) oldaláról, ebben az esetben egyenlő a javakra és szolgáltatásokra fordított személyi kiadások, beruházási kiadások, illetve javakra és szolgáltatásokra fordított kormányzati kiadások összegével.
A bruttó nemzeti jövedelem az ország állampolgárai (a belföldiek) által adott évben realizált összes elsődleges jövedelem. A GNI-t a GDP-hez hozzáadott nettó elsődleges jövedelmekkel (külföldről beáramló jövedelmek mínusz külföldre kiáramló jövedelmek) kapjuk meg.
Az EU-n belül - amely országokról információt nyerhetünk az Eurostattól - a GNI értéke jellemzően elmarad a GDP-től a KKE-országokban, amelyek később is csatlakoztak az EU-hoz: Horvátország, Szlovénia, Szlovákia, Csehország, Lettország és Litvánia, Lengyelország és Magyarország. Ezen országokban jellemző és magas szintű a külföldi tőke jelenléte.
Ezzel ellentétben a más gazdaságokban nagyobb külföldi befektetéseket, vállalati terjeszkedéseket eszközölő fejlett országok esetében a GNI értéke meghaladja a GDP-t: Svédország, Németország, Franciaország, Finnország és Dánia.
Nemzetközi szinten, ahogy Koroknai - Simon (2020) megfogalmazta, a feltörekvő gazdaságokra jellemző, hogy „a nemzeti jövedelem (GNI) tartósan elmarad a GDP-től, mivel a tőkehiányos gazdaságokba befektető, külföldi vállalatok által megtermelt jövedelem meghaladja a hazai tulajdonú, külföldön működő vállalatok jövedelmét. Emellett a feltörekvő országok általában jelentős külső adóssággal is rendelkeznek, aminek kamatfizetése szintén csökkenti a hazai jövedelmet. Ugyanakkor a relatíve alacsonyabb bérszinttel rendelkező feltörekvő gazdaságokból jelentős számban vállalnak munkát fejlettebb országokban, így a munkajövedelmek áramlása - a profittal ellentétes irányú hatásként - jellemzően növeli ezen országok rendelkezésre álló jövedelmét” (Koroknai - Simon, 2020).
Egyrészt egy zártabb gazdaság esetében (a gazdasági tevékenység jelentős része belföldi szereplőkhöz köthető, kevés a külföldi befektetés és terjeszkedés külföldre) kisebb az eltérés a GNI és a GDP között. Másrészt azonban úgy is lehet alacsony az eltérés a GNI és GDP között, ha jelentősen integrálódott a gazdaság a nemzetközi piacokba: hasonló mértékben fektetnek be az adott ország területén külföldi cégek, mint ahogy a hazai vállalatok terjeszkednek külföldön.
Ebből is fontos látni, hogy a GNI és GDP közti eltérést, annak kiváltó okát egyénileg, országonként kell értékelni, figyelembe véve az adott ország és gazdaság adottságait.
A kisebb szigetországok esetében (pl. Kiribati, Nauru, Tualu) szerepet játszanak a magas GNI-ban a nemzetközi támogatások (GNI-ba beleszámít, GDP-be nem), a külföldi munkavállalói jövedelmek, ill. egyéb esetleges bevételi források.
A skála másik végén azon országok helyezkednek el, ahol a GDP jóval meghaladja a GNI értékét: itt elsősorban a külföldi vállalatok kiemelt jelenléte, magas profitabilitása okozza a magasabb GDP-t (ott működőek vagy adóoptimalizálás miatt oda bejelentett cégek).
