Choroid Plexus Ciszták Terhesség Alatt: Tudnivalók és Esetleges Kockázatok

A terhesség alatti ciszták megértése fontos a kismamák számára, hogy tájékozott döntéseket hozhassanak egészségükkel és a fejlődő magzatukkal kapcsolatban. Két fő típusú cisztával találkozhatunk: a petefészek cisztákkal és a choroid plexus cisztákkal.

A Petefészek Ciszták

A petefészek ciszta (cysta ovarii) az egyik leggyakoribb női elváltozás. A ciszta lényegében nem más, mint egy, a petefészek állományában kialakuló folyadék tartalmú tömlő, mely általában tiszta, vízszerű bennéket tartalmaz (simplex cysta).

A petefészek ciszta hátterében gyakran rendellenes tüszőérési folyamat áll, amelynek lényege az, hogy ovuláció híján a tüsző megmarad és cisztává fejlődik. A nő termékeny korában a petefészkekben folyamatosan érnek a tüszők, amelyekből az érett petesejtek indulnak útnak. Az esetek egy részében ez a folyamat nem következik be, és ovuláció híján a tüsző megmarad és cisztává fejlődik.

Ciszta bármely életkorban kialakulhat, néha akár méhen belül leány magzatokban is észlelhető ultrahang vizsgálat során. A legtöbbször azonban a petefészek ciszta a fogamzóképes korú, menstruáló nőkben fordul el, általában a menstruációs ciklussal összefüggésben. Ezeket a cisztákat ún. funkcionális tömlőknek nevezzük, általában 3-5 cm átmérőjű, szabályos, legtöbbször panaszt nem okozó képletek a női kismedencében. Döntően ún. folliculáris (tüszőciszta) vagy luteális ciszták (sárgatest ciszta), melyek a nem megrepedt tüszőből vagy a sárgatestből indulnak ki.

Az esetek jelentős részében a ciszták maguktól felszívódnak. A funkcionális cisztákat az esetek nagy részében véletlenül, rutin nőgyógyászati vizsgálat során ismerik fel, 1-2 hónapot követően spontán felszívódnak. A petefészek ciszta a felszívódásának elősegítése érdekében speciális kezelést nem igényel, de szükséges az ultrahang kontrollvizsgálat a spontán felszívódás ellenőrzésére.

Előfordul azonban, hogy a ciszta nem szívódik fel, hanem tovább nő, és panaszokat okoz. Ebben az esetben kezelésre van szükség. A cisztákat feloszthatjuk kialakulásuk szerint is. Az embrionális fejlődési maradványként kialakuló dermoid ciszta, mérete alapján akár hosszú évekig is rejtve maradhat. Ahogy növekedésnek indul és panaszokat okoz, mindenképpen ajánlott a műtéti kezelés. Amennyiben endometriózis áll a háttérben, csokoládé cisztáról beszélünk.

Ritkán a környező szervek pl. húgyhólyag nyomása miatti tünet, pl. Nagyon ritka a ciszta megcsavarodása vagy falának megrepedése (ruptúra / petefészek ciszta kifakadása), mely nagyfokú hirtelen, éles hasi fájdalommal, jelentős rosszulléttel járhat.

A legtöbb nő attól fél, hogy a ciszta valamilyen komolyabb betegséget jelenthet, esetleg műtétet kell végezni. Szerencsére a legtöbb esetben erre nincsen szükség.

Az ultrahang képen a ciszta lehet: több rekeszből áll, szabálytalan nem sima a fala, ún. belső növedékek látszanak, sűrű folyadékot tartalmaz (pl. endometriosis csokoládé cysta, dermoid cysta), nem csak folyadékot, hanem sok tömör, ún.

A műtétek általában laparoscopos műtéttel zajlanak és céljuk, hogy amennyiben lehetséges, a ciszta eltávolítása során ép petefészek állomány is visszamaradjon. Ha a kivizsgálás során felmerül a rosszinduló petefészek tumor gyanúja (ultrahangos jelek alapján, emelkedett tumor markerek, CT, MRI vizsgálat), akkor hasműtét szükséges. Sajnos a petefészek rák a mai napig az egyik legrosszabbul kezelhető nőgyógyászati tumor, mert sokszor nem okoz tünetet és későn kerül felismerésre.

A ciszták esetleg felülfertőződhetnek és tályoggá alakulhatnak. Ebben az esetben műtétre van szükség, amely során a petefészek nagyon kis eséllyel menthető meg.

A petefészek ciszták egy része rosszindulatúságot mutat. Az operatív kezelés - szintén típustól függően - lehet laparoszkópia és hasi műtétes megoldás. A modern eljárások mellett az endoszkópos műtéti technika lehetővé teszi, hogy a ciszták legtöbbjét a hason belül, hastükrözéses módszerrel leválasszuk a petefészekről, majd a petefészek megmaradt állományát rekonstruáljuk anélkül, hogy a hasat fel kellene nyitni.

A petefészek ciszta bármikor kialakulhat a pubertáskortól a menopauzáig, ám az esetek egy részében tünetmentesen el is múlik.

A petefészekben megjelenő ciszták folyadékkal telt, hártyával vagy vastagabb fallal körülvett tömlők. Fogamzóképes korban a petefészekben növő tüszők a peteérést követően - amennyiben nem reped meg a tüsző fala - tovább növekedvén könnyen cisztává alakulhatnak.

Ha mégis panasz jelentkezik - akár vérzési rendellenességek, akár alhasi fájdalom -, a beteg már ezzel jelentkezik a nőgyógyásznál, aki a fizikális vizsgálatokon túl ultrahangos vizsgálattal is kiderítheti, jelen van-e petefészek ciszta, és ha igen, milyen a szerkezete.

A funkcionális (a petefészek működésével kapcsolatba kialakult), panaszt nem mindig okozó, a petefészek, illetve a hormonrendszer működési zavara miatt kialakult elváltozások általában nem haladják meg az 5 centis átmérőt.

A méh nyálkahártyája az egyedfejlődés korai szakaszában szétszóródhat a szervezetben vagy a menstruációs vérrel a hasüregbe kerülhetnek a méhnyálkahártya-darabok, és ott azután megtapadhatnak - ezt nevezik endometriózisnak. Ennek velejárójaként is kialakulhatnak petefészek ciszták.

Sajnos, a petefészek ciszták kialakulását nem lehet megelőzni, azonban a hormontartalmú fogamzásgátlók (tabletták, gyűrűk, stb.) alkalmazása csökkenti egyes cisztatípusok előfordulási gyakoriságát.

Előfordulhat, hogy a rendszeres ellenőrzésnél, esetleg gyógyszeres kúránál nem szükséges komolyabb eljárást alkalmazni. A legkisebb beavatkozás során a hüvelyen át lecsapolják a cisztában felgyülemlett folyadékot. Ám mivel így nem távolítják el magát a tömlőt, fennáll a kiújulás esélye. A végleges eltávolítás történhet hasmetszéssel (laparotomia) és hastükrözéses módszerrel (laparoszkópia). Előbbi elsősorban az előrehaladott rosszindulatú, nagyobb, bizonytalan cisztikus képletek eltávolítására szolgál, a műtétet altatásban végzik, a megfelelő méretű hasi metszésből. A laparoszkópiás beavatkozásnál sokkal kisebb (0,5-1cm-es) metszéssel is be lehet jutni a hasüregbe-kismedencébe, és a gyógyulási idő is rövidebb.

A Choroid Plexus Ciszták

A choroid plexus az agy azon része, amely cerebrospinális folyadékot termel. A cerebrospinális folyadék általában fürdik, és védi a gerincoszlopot és az agyat.

A choroid plexus az agy azon része, mely nem érinti a gondolkodást, a személyiség fejlődést és egyéb agyi funkciókat sem, sokkal inkább annak a folyadéknak az előállításáért felelős, mely védi és táplálja az agyat, valamint a gerincvelőt.

Abban az esetben, mikor az ultrahangon egy folyadékkal teli üreg látható a choroid plexusban, choroid plexus cisztáról (CPC) beszélünk.

A normál csecsemők körülbelül 1-2 százalékánál (1-50-ből 100-nél) egy apró folyadékbuborék csípődik le, amint plexus érhártya képződik.

A choroid plexus ciszta egy kis mennyiségű folyadék felhalmozódása, amely a születendő baba agyának érfonatán fejlődik ki. A plexus érhártya egy sejt- és vérerek hálózata, amelyek az agyban folyadékkal töltött különböző terekben találhatók, amelyeket kamráknak neveznek. Choroid plexus ciszta alakulhat ki, ha a folyadék a plexus érhártya sejtrétegeibe kerül. A choroid plexus ciszta kialakulása hasonló a bőr alatt képződő hólyaghoz.

Az orvos a terhesség második trimeszterében jellemző ultrahangvizsgálat során észleli a choroid plexus cisztát. Ez a típusú ciszta körülbelül 1-2-ben alakul ki a terhességek százaléka.

A choroid plexus ciszta a terhesség hat hetében kezd kialakulni. Az orvos a terhesség 25.

Mennyire veszélyes a choroid plexus ciszta a babára?

Noha kialakulásának pontos oka nem ismert, a CPC a magzatok 1-3%-nál figyelhető meg a terhesség 16-20 hete között végzett, úgynevezett genetikai ultrahang vizsgálaton.

Általában nem okoz egészségügyi problémákat, és magától megoldódik a baba születése előtt. Általában a choroid plexus ciszta nem igényel kezelést, mivel a legtöbb ciszta magától eltűnik a terhesség 28. hetére.

Egy egészséges csecsemő, akinek choroid plexus cisztája van, valószínűleg normálisan fejlődik.

Függetlenül a choroid plexus ciszta méretétől, alakjától és mennyiségétől, a CPC nem tumor vagy rák, nem veszélyes a babára és a terhesség harmadik harmadára, általában a 24-26 hét között teljesen felszívódik, de az is előfordul, hogy teljesen egészséges gyermekeknél vagy felnőtteknél is kimutatható.

A Choroid Plexus Ciszta Összefüggése Genetikai Rendellenességekkel

Aggodalomra az adhat okot, hogy habár a CPC önmagában veszélytelen a magzatra, ugyanakkor enyhe jele (soft marker) bizonyos genetikai rendellenességekkel társulhat. A soft marker kifejezés azt jelenti, hogy a CPC jelenléte önmagában nem diagnosztizálja ezt a másik rendellenességet, de egyes esetekben összefüggésbe hozható vele.

Az esetek mintegy harmadában choroid plexus ciszták alakulnak ki a 18-as triszómiás magzatokban, más néven Edwards-szindróma. Az embrió örökölheti a plusz kromoszómát a szülőtől, vagy az extra kromoszóma a fogantatáskor fejlődhet ki. Sok egészségügyi problémát okoz. Számos 18-as triszómiában szenvedő magzat nem éli túl a születésig szervi rendellenességek miatt.

A CPC egy komoly fejlődési rendellenesség, az Edwards-szindróma (18-as triszómia) jelenlétére utalhat, mivel az Edwards-kóros babák körülbelül felénél tapasztaltak koponyaűri cisztát. Ugyanakkor a szakértők azt is hangsúlyozzák, hogy ezeknél a magzatoknál más fejlődési rendellenességeket is találtak, melyek leginkább a szívet, kezeket és lábakat érintették.

Az Edwards-szindrómás magzatok többségénél a terhesség vetéléssel végződik, az élve született babáknak kb. fele éli meg az 1 hónapot, és csak 10%-a az 1 évet, bár az orvostudomány és a műtéti eljárások fejlődésének köszönhetően ma már tinédzser Edwards-szindrómás betegről is tudni.

A betegség előfordulása főleg az idősebb nők terhességénél gyakoribb.

A CPC és a Down-szindróma összefüggése: A CPC egy másik fejlődési rendellenességre, a Down-szindrómára is utalhat. Szakértők azonban felhívják a figyelmet arra, hogy a Down szindrómára a CPC-nél sokkal erősebben utalnak az olyan ultrahangos eltérések, mint a 3 mm-nél vastagabb tarkóredő, az orrcsont hiánya az első trimeszterben, a nagylábujj és a mellette lévő ujj közötti rés, a rövid végtagok, a vesemedence tágulat, az echogén belek és az echogén foltok a szíven.

A Choroid Plexus Ciszták Szűrése és Diagnosztikája

Amennyiben az ultrahangon CPC-t találtak a magzatnál, részletesen átvizsgálják az összes szervet és testrészt, további rendellenességek (pl. deformált szív, fej, kéz, láb vagy visszamaradt növekedés) után kutatva. Ha a CPC nem társul semmilyen más rendellenességgel, izolált cpc-ről beszélünk.

Az általános rendellenesség-szűrővizsgálatnak kiemelt jelentőségű része a kromoszóma rendellenesség-szűrés, ami a terhesség 11-14. hetében működik a legmegbízhatóbban.

A choroid plexus ciszta kialakulása hasonló a bőr alatt képződő hólyaghoz.

Mit tehetnek a szülők?

Ha a choroid plexus cisztát diagnosztizálják, fontos a részletes ultrahangos vizsgálat, amelyet tapasztalt szonográfus végez.

Ha a CPC mellett egyéb rendellenességet is találtak, a szülő dönthet arról, hogy vár, vagy magzatvíz vizsgálatnak (amniocentézis) veti alá magát.

Habár az ultrahangos vizsgálattal a kromoszóma rendellenességekre utaló számos jel felfedezhető, egyedül az amniocentézissel lehet bizonyosan meggyőződni arról, hogy a babának nincs semmiféle genetikai rendellenessége.

Noha a magzatvíz vizsgálat biztos választ ad, nem veszélytelen! Függetlenül attól, hogy a baba egészséges-e vagy sem, a beavatkozás vetélést okozhat.

Amniocentézis során - melyet általában a második trimeszterben végeznek - egy vékony tűvel ellátott fecskendővel az anya hasfalán át a méhben található magzatvízből mintát vesznek, amit aztán FISH és/vagy kariotípus teszttel vizsgálnak. Az eredményre általában legalább 2 hetet kell várni, és 99%-os pontossággal mutatja ki a Down kórt, illetve az egyéb triszómiákat.

Amennyiben az amniocentézis eredménye negatív, semmiféle további tesztre nincs szükség, ebben az esetben a CPC a magzati fejlődés egy állomásának tekinthető, mely nem jelent veszélyt a baba egészségére.

Sok orvos szerint nem éri meg az amniocentézissel járó vetélés kockázatát vállalni, ha az ismételt ultrahang vizsgálaton sem derül fény semmiféle rendellenességre a CPC-n kívül. Ilyenkor ugyanis a beavatkozás kockázata magasabb, mint annak esélye, hogy a babának genetikai rendellenessége van.

Ha a szülő úgy dönt, hogy vár, a magzat fejlődését több ultrahang vizsgálattal követik, illetve születés után is részletesen kivizsgálják.

A CPC diagnózisa rémisztő, de ne feledje el, hogy általában a terhesség 6. hónapjára magától felszívódik, s az így született babák jelentős többsége teljesen egészséges.

tags: #ciszta #a #24 #terhessegi #heten