A kisgyerekeknek nagyon nagy a mozgásigénye, rengeteget kell rohangálniuk, játszaniuk a szabadban, hogy ezt kielégítsék. A változatos játékeszközök egyik legkedveltebb darabja a labda. Már a pici babák is imádják a labdát, mert színes és ide-oda gurul. A tipegő gyerekek pedig már meg is tudják fogni, így rájönnek, hogy lehet a labdát gurítani, dobni és rúgni is. Mire aztán ovisok lesznek, egész csomó játékot és trükköt megtanulhatnak - mert a labdával rengeteg dolgot lehet játszani!
Mielőtt közösen kezdtek játszani a labdával, nem árt, ha egy kicsit jobban megismerkedtek vele. Próbáljátok ki a következő játékos labdagyakorlatokat úgy, hogy mindkettőtöknél van egy-egy labda. Ezek a kis játékok látszólag egyszerűek, de ezek az alapok arra valók, hogy megtapasztalják a kicsik a labda formáját, méretét, súlyát, és azt is, hogyan tudják befolyásolni a mozgását. Én is nap, mint nap elcsodálkozom rajta, hogy számukra ezek a rettentő egyszerű kis játékok egyáltalán nem unalmasak!
Labdás játékok és gyakorlatok
Íme néhány ötlet a labdával való közös játékhoz:
- Üljetek le törökülésben, vagy felhúzott térdekkel és gurítsátok körbe magatok körül a labdát! Lehet, hogy először nem is megy olyan könnyen! Ha már sikerül, változtassatok irányt!
- Rejtsétek el a labdát a felhúzott térdetek alá egy kis „alagútba”! Aztán gurítsátok az alagúton át ide-oda (jobbra-balra)! Ha ez már jól megy, próbáljátok meg 8-as alakban gurítani: előre a lábak elé, majd be az alagútba, aztán hátra a hátatok mögé, majd megint vissza az alagúton át!
- Üljetek egymással szemben nagy terpeszben és gurítsátok egymásnak a labdát! Ha sikerül elkapni, játszhattok egyszerre mindkét labdával oda-vissza!
- Támaszkodjatok meg hátul és gurítsátok egymásnak a labdát a lábatokkal! Használjátok ehhez a talpatokat!
- Gurítsatok célba! Felállíthatok üres PET palackokat, vagy gyümölcsleves dobozokat, amiket el kell találni, de átguríthatjátok a labdát egy szék alatt is!
- Próbáljátok meg nyújtott ülésben kicsit feldobni és elkapni a labdát! A gyerekeknek ez a „kicsi” dobás még nem is megy olyan könnyen, hiszen ők általában mindent teljes erőből szeretnének! Aki ügyes, még tapsolni is tud, mielőtt elkapja a lasztit.
- Tegyétek a labdát a bokátok közé és ugrándozzatok körbe így, mint a kenguruk!
- Egy érdekes feladat: meg tudjátok csinálni azt, hogy a hátatok mögött tartjátok a labdát és onnét előredobjátok?
- Labdaiskola nagyobbacskáknak: dobjátok a falra a labdát, majd kapjátok el különböző módon!
A labdázás során nagyon jól fejlődik a gyerekek szem-kéz koordinációja.
További labdajátékok
Íme néhány további labdajáték, amelyeket csoportosan is lehet játszani:
- A résztvevők egymásnak adogatják a labdát körben. (Szülővel ketten is lehet). A cél, hogy ne essen le a labda! Ha többen vagyunk, két labdával, sőt hárommal is meg lehet próbálni.
- A játékosok körben állnak. Középen van a cica. Úgy kell egymásnak adogatni a labdát a cica feje felett, hogy az ne tudja elkapni.
- A játékosok körben állnak. Középen áll egy társuk, ő a kuglibaba. A körben állóknak a labda gurításával kell "kiütni" a helyéről.
A mozgás fontossága a kisgyermekek fejlődésében
A mozgás alapvető szerepet játszik a gyermekek egészséges fejlődésében, különösen a bölcsődés korosztályban. Az őszi és a téli hónapokban azonban sok szülő hajlamos arra, hogy kevesebbet engedje a gyermeket kint játszani az időjárás miatt, pedig a megfelelő mennyiségű és minőségű mozgás továbbra is elengedhetetlen a fejlődéshez.
Miért fontos a mozgás a bölcsődés gyerekek számára?
A rendszeres mozgás nemcsak az izom- és vázrendszer fejlődését támogatja, hanem hozzájárul az idegrendszer fejlődéséhez, az egyensúly-, koordinációs képességek fejlesztéséhez, valamint az immunrendszer erősítéséhez is (Bhat & Bhattacherjee, 2018). Emellett a fizikai aktivitás segíti a gyermekek szociális készségeinek fejlesztését, a problémamegoldó képességek erősítését és az önbizalom növelését.
Őszi és Téli időszakban is fontos a mozgás
Sokan tartanak attól, hogy a hideg és a nedves idő megnehezíti a kinti játékokat, azonban számos módon biztosíthatjuk, hogy a gyermekek télen is aktívak maradjanak. Fontos, hogy megfelelő ruházattal, réteges öltözködéssel és a megfelelő időpont kiválasztásával minimalizálhatjuk az időjárás negatív hatásait, megőrizve a mozgás adta előnyöket.
Tippek őszi-téli mozgáshoz:
- Kinti játék rövid, de rendszeres időközönként: Még ha csak 15-20 percet is tölt a gyermek friss levegőn, az már sokat jelent.
- Benti mozgás lehetőségek: foglalkozások, tánc, játék parkok, ahol a gyermek szabadon mozoghat.
- Megfelelő öltözet: meleg, vízálló ruházat, ősszel vékonyabb, télen vastagabb sapka, kesztyű, sál segít megőrizni a komfortérzetet és az egészséget.
Az őszi és a téli mozgás akadályai és azok leküzdése: A hideg idő miatt sok szülő aggódik, hogy gyermeke megfázhat, ez a probléma megelőzhető megfelelő felkészüléssel. Fontos, hogy a gyermekek megfelelően legyenek öltözve, és mindig figyeljünk arra, hogy ne túl hosszú ideig tartózkodjanak a hidegben. A rendszeres mozgás azonban támogatja az immunrendszer erősödését, így a gyerekek kevésbé lesznek hajlamosak megfázni vagy más megbetegedéseket elkapni.
A mozgás nemcsak a gyermekek fizikai fejlődését segíti, hanem hozzájárul a mentális jólléthez és a szociális készségek kialakításához is. Az őszi majd a téli hónapokban különösen fontos, hogy a szülők kreatívan keressék a lehetőségeket a gyermekek aktív életvitelének fenntartására, hiszen a rendszeres testmozgás hosszú távon pozitív hatással van az egészségükre és fejlődésükre.
Különböző sportágak és azok hatása a gyermekek fejlődésére
Aki tanácstalan, hogy mit sportoljon a gyermeke, sokszor a tanárhoz fordul segítségért. Általános nézet az, hogy mindegy, mit sportol, a lényeg, hogy mozogjon. Csakhogy több szempont megfontolása után kiderül, mégsem mindegy. Ugyanis a különböző sportok különböző képességeket fejlesztenek.
Dzúdó
A dzsúdót ötéves korban érdemes elkezdeni, de nagyon sok szülő már korábban elhozza a gyerekét. Ebben a korosztályban szempont, hogy meddig tudnak figyelni a gyerekek: az ötéves általában már húsz percig képes rá. Játékos formában jönnek egymás után a gyakorlatok: békaugrás, medvejárás, sánta róka. Ezeknek köszönhetően már korán olyan testképe lesz a gyereknek, hogy biztonságosan tud mozogni. A dzsúdóedzések sokoldalúan fejlesztenek, különösen a koordinációs képességeket. Elsősorban az erőre, a gyorsaságra, az állóképességre hatnak a küzdőgyakorlatok. Megtanulják a gyerekek a páros feladatokban, hogy a másikra is figyelni kell, a koncentráció nélkülözhetetlen. A dzsúdós figyelmének ellenben arra is ki kell terjednie, hogy felbecsülje ellenfele erejét, miközben tisztában kell lennie a sajátjával. Az alsó tagozatosoknál rengeteg a játék, szinte észre sem lehet venni, hogy a játékos feladatok közé mikor lesznek „belopva” a küzdősport elemei.
Minden sportban a legfontosabb, hogy a gyerekek megszeressék. Ez különösen igaz a küzdősportokra, hiszen, ha például az első alkalommal földhöz vágnák a gyereket, soha többé nem akarna edzésre menni. Ezért fokozatosságra törekszünk a küzdőjátékok bevezetésében, hiszen nemcsak erős testre, hanem erős lélekre is szükség van, amikor a védekezőt durván rángatja több támadó. Ha erre nincs rávezetve és felkészülve a gyerek, akkor traumaként éli meg a játékot. Nagyon sok helyre hívják a dzsúdóedzőket, hogy megtanítsák biztonsággal esni a sportolókat. Ha a gyerek ismeri az esési technikákat, bárhol földre kerül, kiránduláson, biciklizés közben, nem üti meg magát, nő a cselekvés biztonsága. A képességfejlesztések közül kiemelendő az erő fejlesztése, hiszen a gyerek egy vele nagyjából azonos súlyú társát húzza, tolja, emeli. Elengedhetetlen a gyorsaság fejlesztése is, mert a küzdelmek vezényszóra kezdődnek, veszít, aki lassú. Ám itt a gondolat és döntés gyorsasága is előtérben van, abban is fejlődni kell. Látványosak a döntések következményei, dobják vagy leszorítják egymást a gyerekek, a kockázatvállalás eredménye azonnali. Az óvatosság azonban nagyon fontos, a gerincre mindig vigyázunk. Rengeteg olyan feladat van, amely fárasztó, ám csinálni kell, és ebben a csoport munkája húzóerő: a gyerek látja, hogy a többiek keményen dolgoznak, ő is összeszedi magát, legyőzi a monotóniát, a fájdalmat. A legfontosabb az ügyesség fejlesztése, amit segít a hajlékonyság, az egyensúlyérzék és a koordináció. Csak az lehet eredményes a dobásoknál, akinek jó az egyensúlyérzéke. Megtanulnak nyerni, veszíteni a dzsúdózó gyerekek, de mindenekelőtt önmagukat kell legyőzniük az edzettség eléréséhez, ami mélyíti önismeretüket. Fontos az edzések rendszeressége, a heti kétszer egy óra nem ritkítható.
A cselgáncsozók minden téren felülmúlták a kontrollcsoportokat. A koordinációs képességek közül a lábügyesség, a téri tájékozódás, a mozgásdinamika, a statikus és dinamikus egyensúlyozás, a mozgásérzékelés, a reakcióidő tekintetében, míg a kondicionális képességek köréből minden tekintetben jobb mutatókkal rendelkeztek.
Íjászat
Az íjászat nagyon összetett sport, nemcsak a testi, hanem a lelki fejlődésre is hatással van. Az edzéseken gyakran feladat, hogy szellemi tréningen kell elképzelni a verseny részleteit, kezdve azzal, miként töltjük be a nyílvesszőt az íjba, az milyen pályán repül, majd betalál a célba. Ez a gyakorlat komoly összpontosítással, agymunkával jár.
A gyerekeknek szükségük van arra, hogy minél több időt töltsenek a szabadban. Az edzésekre járó gyerekek nagy része korábban nem sportolt, első sportjuk az íjászat. Nagyon hamar sikerélményhez jutnak azáltal, hogy beletalálnak a célba. A küzdősportoktól eltérően az íjászatban az önmagunkra való összpontosítás van előtérben. Az íj kihúzásakor a felsőtestet, a lábakat statikusan kell feszíteni, ki kell magunkat húzni, a tartásunk javul. Mindez előfeltétele az eredményességnek.
Az íjászatban elengedhetetlen a szabályok maradéktalan betartása. Szinte önkéntelenül jogkövetővé válik, aki ezt megszokja. Így a hétköznapi, együttélési szabályok tiszteletére is nevel az íjászat. Életveszélyes lehet és megengedhetetlen, hogy valaki nyílvesszővel forogjon vagy húrra rakja a vesszőt, amikor vannak előtte. Csak célra szabad lőni. Nagy hatással van a későbbiekre a szabályok szigorú tiszteletben tartása: a felelősségérzetre is fogékonyabbak lesznek a gyerekek. Szinte terápiás hatással van a nehezen nevelhető gyerekekre, kihat a kisebbek szociális kapcsolataira, segíti a beilleszkedést. Például a sérült gyerekek - köztük az autisták is - nagyon szépen elfogadják és betartják a szabályokat, nevelésükben óriási fejlődést lehet elérni, éppen úgy, mint a mozgássérülteknél.
Elválaszthatatlan része a gyerekkornak a mesék, kalandok szeretete. Az íjászatban sok gyerek - leplezve vagy kimondva - küzdő mesehősökkel azonosul, akik erejük megfeszítésével legyőzik az akadályokat. Ez is motiváló tényező, aminek eredménye a jobb sportteljesítmény. A szerepjátékra sok alkalmat ad az íjászat, a gyerek beleképzelheti magát Robin Hood vagy Legolas bőrébe. És akkor már tovább is lépünk ennek a sportnak egy másik közvetett hatásához: a pozitív minta követéséhez a szerepjátékon keresztül. Szeretném, ha a klasszikusnak tekinthető pozitív hősökben meglátnák a gyerekek azt, aki példakép lehet.
Az íjászatban élő hagyománytisztelet, amihez utat nyit ez a sport. Ez előtérbe kerül a történelmi és hagyományőrző versenyeken. Sok amatőr megmérettetésen engedményt kapnak a nevezési díjból azok, akik valamilyen hagyományhoz kapcsolódó ruhába öltöznek. Eltérnek a szokásos sportversenyektől az úgynevezett örömíjászversenyek: nem tapasztalható a győzni akarás feszültsége, nincs kudarc miatti gyász vagy látványos diadalöröm. A történelmi vagy örömíjászversenyekre nem elsősorban győzni megyünk, hanem azért, hogy jól érezzük magunkat. Igyekszünk egy szép napot eltölteni barátainkkal, családunkkal. Sokat beszélgetünk, jó tanácsokkal segítünk egymásnak eredményesebben lőni, örülünk a másik sikerének is.
Amióta sportolnak a gyerekek, kevésbé szétszórtak, magabiztosabbak. Csökkent a hiperaktivitásuk, kitartóbbak lettek. Jó hatással van rájuk a rendszeresség, hatalmas élmény számukra a verseny, ahol látják, tudnak teljesíteni a felnőttek között, így nő az önbizalmuk.
Egyre könnyebben húzzák ki az íjat, erősebbek lettek, az állóképességük jobb, amióta íjászkodnak. Számukra - szavaik szerint - az íjászat nemcsak sport, szenvedély is. Ez fontos, mert nagy türelem és kitartás kell ahhoz, hogy fejlődjenek. Amikor elkezdtek, még nem volt sok sikerélményük, most már jobban megy.
Röplabda
A röplabda különösen fejleszti a koordinációs képességeket. A legtöbb labdajátékban, például a labdarúgásban vagy a kosárlabdában sokat nézünk lefelé, a röplabdában leginkább fölfelé. Sajátosság, hogy a felfelé tekintés közben kell figyelni a lábra, karra, mozgásra. Nagyon nehéz megtanítani a gyerekeket arra, hogy miközben a labdára koncentrálnak, ne ütközzenek egymással. Térlátásra van szükség a játékban, ugyanis az ellenfél térfelén meg kell találni a „lukat”, ahova a labdát ütni kellene.
A röplabda kiváló sport, sok taktikára van szükség és jó reflexekre. Nem nehéz megtanulni, csak jó labdaérzék kell hozzá. A csoportban sok az ügyes gyerek, és a testvérekkel is jól össze tudnak játszani. Nélkülözhetetlen a csapatban való gondolkodás, elengedhetetlen a közösségi szellem, s mindezek következménye az együttműködés képességének fejlődése. Előtérben van az egymásrautaltság, amikor egy-egy helyzetet lehetetlen megoldani a csapattárs nélkül.
A röplabda személyiségfejlesztő hatása természetes. Ha valaki az érkező labdára azt mondja: enyém, akkor a többieknek bízniuk kell benne, és félre kell állniuk a csapat érdekében, hiszen a társ jobb pozícióban van, hogy a labdát fogadja, őt kell segíteni. Ezt kell megtanulniuk, miközben mindenki szeretne labdába érni, játszani. Mégis, egy idő után magától értetődővé válik, hogy alárendeljük pillanatnyi vágyunkat a közös ügynek. Vagyis megtanulunk félreállni. Ez vérükké válik a röplabdásoknak, annyira, hogy befolyásolja a sporton kívüli életüket is.
A röplabda oktatásában felhasználják korábbi versenysportok, például a ritmikus sportgimnasztika mozgásanyagát, mert az nagyon sokoldalúan fejleszt. Például az ugrókötél erősíti a lábizmokat. Az RG-ből kölcsönzött labdás edzésmódszer eredménye a ruganyosság és a labdatechnikai képességek együttes fejlődése. Fontos a reakciógyorsaság, dinamikus váltásokra van szükség, hiszen szempillantásnyi idő alatt kell eljutni egyik helyről a másikra. Edzéseken sok eszközt használnak, például zsámolyt vagy padokat; a mély és magas helyzetek változtatásával többirányú a fejlesztés, más-más izom erősödik.
A röplabdát választó gyerekek között sok példa van arra, hogy a visszahúzódó alkatúak oldottabbak lesznek közösségükben. Van például egy kislány, aki az osztályában a perifériára szorult, a röplabdázásnak köszönhetően azonban sikerélményekhez jutott. Olyan ügyes lett, hogy ma már elsőnek választják a csapatba. Nőtt az önbizalma, és jobban tanul.
