Az anyává válás fizikai, érzelmi és szociális változások sorozatát indítja el a nők életében, melyek óhatatlanul is hatást gyakorolnak a partnerek közötti intimitásra és szexuális életre. Az új test elfogadása, az új szerepekben való helytállás és az ezek közötti egyensúlyteremtés mind-mind kihívás elé állítja a feleket egy új párkapcsolati szakaszban. A szexuális és kapcsolati problémák bármikor felmerülhetnek az életünk során, a gyermekáldás pedig az egyik ilyen kihívást jelentő szakasz. Az új családi életciklusba lépve addig ismeretlen kapaszkodókat kell találnunk mind egyéni, mind párkapcsolati szinten a sikeres alkalmazkodáshoz.
Mit várhatunk ilyenkor a szexuális életünktől? S hogyan őrizhetjük meg a párunkkal való közelséget? Illés Eszter szexuálpszichológus írása segít eligazodni ebben a sokszor tabutémának számító kérdésben.
A várandósság alatti szexuális élet
A várandósság első trimeszterében a kutatási eredmények szerint jellemzően csökken a behatolásos együttlétek száma. Ezt követően beáll egy stabilitás, majd a harmadik trimeszterben ismét jelentős csökkenés figyelhető meg. Bár a vaginális együttlétben találtak számottevő különbséget az egyes trimeszterek között, az egyéb szexuális aktivitásokban (orális, anális, petting) nem. A várandósság idején számos hormonális változás megy végbe, melyek a szexuális izgathatóság csökkenéséhez vezethetnek. A nő érdeklődését az is befolyásolja, hogy mennyire érzi kívánatosnak magát átalakuló testében.
A behatolásos együttlét sok nőben, de akár férfiban is aggodalmat kelthet. Félnek attól, hogy veszélyeztetik a magzatot, vagy hogy a lökések akár koraszüléshez vezetnek. Bizonyos esetekben annak ellenére, hogy a szexuális vágy nem apadt el a nőben, ezek a szorongások megakadályozzák a szexuális együttléteket. A várandósság előrehaladtával a méh kezd érzékeny lenni az orgazmus közben termelődő oxitocinra, így az orgazmust követően összehúzódások érezhetőek, mely diszkomfortot okozhat. Ez azonban nem káros a babára, s nem vezet koraszüléshez. Nem beszélve arról, hogy ezek a mozgások a szülők intim érintkezéseiből származnak; a magzat gyakorlatilag fürdik ilyenkor a szeretetben.
A várandósság alatti szex nem veszélyes az ideálisan alakuló terhességet illetően. A gyakoriság változása azonban elkerülhetetlen. Érdemes az új, növekvő pocakhoz illeszkedő pózokat választani (például oldalról átölelő vagy a nő felül). Nem szabad elfelejteni, hogy a szexualitás nemcsak vaginális behatolásról szól; egyéb kényeztetési formákat is előtérbe helyezhet a pár, mellyel éppen akkor komfortosabbak és örömöt tudnak okozni egymásnak.
Vannak nők, akik kifejezetten a szexuális vágy növekedéséről számolnak be a várandósság alatt: érzékenyebbek a mellek, intenzívebben érzékelik az érintéseket.
A szülés utáni szexuális élet kihívásai
Miért kerül a várólistára a szex a szülést követően? Barett és társai szerint a szülést követő hatodik hónapra visszatér a szexuális élet a nők 90 százalékánál, de több mint 60 százalékuknál problémák merülnek fel (fájdalom, inkontinencia, vágy hiánya, rövidebb, gyengébb orgazmus).
A változások okai
Megváltozott életvitel: A gyermekkel való kapcsolat, noha az anyaság egyik legcsodálatosabb élménye, veszteséget is hordoz magában. A szabadság, a nő önmagára, a kapcsolatra fordított idő, a spontaneitás csorbulása körüli érzések visszatérőek lehetnek a szülést követően. Sokszor felerősödnek a klasszikus nemi szerepelvárások még ott is, ahol korábban egyenlően osztották fel például a háztartás körüli feladatokat. Szülés után gyakran újraíródnak ezek a szerepek, s a nő fejét kapkodva próbál helytállni a különböző területeken, mely könnyen fáradtsághoz és kimerültséghez vezet. Így nap végén, ha választani kell a szex és az alvás között, mindnyájan tudjuk, melyiket fogja választani.
Szülés utáni depresszió: Ez a megváltozott szexuális élet további rizikófaktora.
Testkép változásai: Létezik-e a szexi anyu? Naná. A szülést követő első évben a nők többségének azonban minden eszébe jut magáról, csak a szexiség nem. Éles határ húzódik az anyai és a női szerep között, s előbbi képes maga alá gyűrni az utóbbit. Ez jelentős összefüggést mutat a nő testével kapcsolatos érzéseivel, az elfogadás nehézségeivel. Sokan kétségbeesnek a mell, a has, a hüvely változásait észlelve, hiszen nincs felettük kontrolljuk. Adott esetben a plasztikai műtét ötlete is felbukkan, de minimum küzdelem indul a kilókkal, a megereszkedett bőrrel és a striákkal. És még ha a partnertől nem is kap negatív visszajelzést a testével kapcsolatban, az önmagáról alkotott kép megváltozik. Kevésbé érzi kívánatosnak a testét. Ha pedig szexuális tevékenységre kerül sor, a lámpaoltás a kötelező előjáték.
Férfiak ambivalenciája: A férfiaknál is megjelenhet az ambivalens érzés: „Hogyan szeretkezhetnék olyan vadul és szenvedélyesen azzal, aki életet adott a gyermekemnek?” A korábban szexuális jelentéssel bíró testrészekhez való viszony átkereteződhet, ambivalenssé válhat. Ez kifejezetten igaz a mellre, mely kevésbé érzékeny ekkor az erotikus ingerekre. A nő számára furcsa érzés, hogy a testrész, mellyel a nap nagy részében táplálja a babáját, a hálószobában elvileg a szexuális izgalom egyik domborulata.
A test változásaihoz való viszony nem mindenkinél alakul a fentiek szerint. Vannak olyan nők, akik egyfajta testi kiteljesedést tapasztalnak. Tudatosabbá válnak testérzeteiket tekintve, mely a szexuális kielégülés elérésében is segíti őket. Spirituálisabb szempontból pedig a női test csodájaként élik meg a várandósság, a szülés körüli fizikai változásokat.
Mi történik a párkapcsolati intimitással?
Az új jövevény fogadása a férfi-nő kapcsolat megnyitásáról is szól. Azonban az egymáshoz való visszatalálás a gyermek szempontjából is fontos, hiszen nemcsak egyre ügyesebb gondozókra, de egymáshoz vonzódó nőre és férfira is szüksége lesz érzelmi fejlődése során.
A szexuális együttlétben való megmártózást sokszor nehezíti, hogy a nő képtelen jelen lenni és folytatni a szeretkezést, amint meghallja a baba hangját a szomszéd szobából. A szülést követően nem ritka, hogy jelentős szexuális vágybeli különbségek mutatkoznak a partnerek között. Ennek egyik oka a fent említett fáradtság, hormonális változásokon túl az anya és a baba közötti „szerelem”. A nő intimitás iránti igénye a babával való egész napos érintkezés által kielégülést nyer, s kevésbé vágyódik további erotikus érintésekre a párjától. Sokszor kötelességnek éli meg a szexet. Bizonyos esetekben azért megy bele az együttlétbe, hogy ne bántsa meg a férfit, vagy pont hogy igyekszik elkerülni az intim helyzetet, hogy ne kelljen nemet mondania. Mivel a nő számára nem annyira fontos a szex ekkor, a szexuális elégedetlenség is kevésbé jelenik meg. A bűntudat, a „velem van a baj” érzése azonban annál inkább. Ha mindez a partner türelmetlenségével, kritikájával is párosul, igazán kilátástalan helyzetben tudják érezni magukat a felek.
Összességében valahogy kevés dolog szexi a kapcsolatban, ami nem meglepő, ha csak „anya” és „apa” létezik, és a párként együtt töltött idő sem feltétlenül prioritás.
PDT Podcast: Párkapcsolati nehézségek szülés után: Mi segít? | Dr. Tracy Dalgleish
Mi segíthet fenntartani a párkapcsolati erotikát?
Párként funkcionálni csapatmunka. A megváltozott élethelyzettel is csapatként kell megküzdeni. Érdemes osztozni a feladatokban. Az anyának nem kell ragaszkodni a szupernő szerephez, s a férfinak is jó érzés, ha fontosnak érezheti magát a szülést követően.
A minőségi idő elengedhetetlen a kapcsolat számára. Nem hiába vannak ilyenkor a nagyszülők és a barátok, akik általában nagy örömmel asszisztálnak ahhoz, hogy a pár kettesben tölthessen egy kis időt. Nem feltétlenül kell mindig a szexre koncentrálni. Egy-egy összebújós este, közös program kettesben is segíthet, hogy ne idegenedjenek el egymástól a felek sem testileg, sem érzelmileg.
Vannak párok, akik az intimitás új formáit fedezik fel, s nem feltétlenül a szexben keresik azt. Másoknál épp a szex képes fenntartani ezt a közelséget. A nők igénylik, hogy több információt kapjanak nőgyógyászuktól, védőnőjüktől a szülést követően a testükkel kapcsolatos változásokról, s a szexuális életükhöz kötődő kétségeiket is megosztanák szakemberrel.
Érdemes kísérletezgetni új érintésekkel, hiszen nem feltétlenül ugyanaz okoz örömöt, mint a szülést megelőzően. Ha hosszasan nem foglalkozunk kapcsolatunk erotikus oldalával, nehéz visszarázódni. Ne várjuk, hogy a szex csak úgy vissza fog térni. Érdemes beszélgetni a szexualitással kapcsolatos igényeinkről, érzéseinkről úgy, hogy egyik fél se érezze elítélve szükségleteit, s forduljon bűntudatba az interakció.
A magzat és az anya kapcsolata már a fogantatás előtt elkezdődik
A pozitív terhességi teszt pillanata örökre belevésődik egy férfi emlékezetébe, hiszen ekkor válik a távoli jövő kézzelfogható valósággá. Ebben a pillanatban egy izgalmas, érzelmekkel teli, de olykor kihívásokkal teli kilenc hónapos utazás veszi kezdetét, ahol a leendő apa szerepe sokkal hangsúlyosabb, mint azt sokan elsőre gondolnák. Bár a fizikai változásokon a kismama megy keresztül, az érzelmi stabilitás, a biztonságos háttér és a mindennapi támogatás oroszlánrésze a partnerre hárul.
Az anya-magzat kapcsolatanalízis módszere lehetőséget ad arra, hogy az anya megismerje a méhében növekvő kisbabája érzéseit, igényeit, személyiségét. A lelki fejlődésünk ugyanis nem a születésünkkel kezdődik, hanem pontosan kilenc hónappal korábban. A pre- és perinatális tudomány ma már sok kérdésünkre megadta a választ. Számos bizonyítékunk van arra, hogy a magzatok aktív életet élnek az anyaméhben. A hatodik héten kezdenek mozogni, a tizedik hét körül rájönnek arra, hogy az ujjszopás milyen megnyugtató, majd pár héttel később a köldökzsinórral is elkezdenek játszani.
A magzatok olyannyira vágyják a kapcsolatot, hogy azt is megfigyelték, az ikrek között már az anyaméhben kialakul egy sajátos kapcsolat, tudományos nyelven interakciós mintázat. Ez a kapcsolat - amely lehet barátságos, de „veszekedős” is - évekkel később is megfigyelhető a két gyermek egymás közötti játékaiban.
A kapcsolatanalízis során a várandós relaxáció közben, ellazult állapotban képes felvenni a kapcsolatot és képes kommunikálni kisbabájával. Vannak babák, akik az anyukák szerint képekben üzennek, mások színeket vagy érzéseket „küldenek”, esetleg megváltozott mozgásukkal jelzik, hogy elért hozzájuk édesanyjuk intenzív figyelme. A kapcsolatanalitikus alkalmak után mindig meséltem a férjemnek, hogy ha ez a gyerek tényleg ennyire mozgékony és határozott lesz, fel kell kötnünk a gatyánkat. Hát, tényleg fel kell! Amikor kétnaposan végigüvöltötte az éjszakát, tudtam, hogy igen, ő az én fiam - pont ilyen intenzív volt a hasamban is.
Nem is gondolnánk, hogy egy magzatnak el kell mondani, hogy hamarosan ki kell bújnia az anya testéből! Rendszeresen tapasztaljuk a kapcsolatanalízisben, hogy a babák meglepődnek ezen az információn: vannak, akik tágra nyitott szemmel csodálkoznak, mások azt üzenik, ne is beszéljünk erről!
Mit ad a kapcsolatanalízis az anyának?
- Ha befekteti a kellő időt és energiát, lehetőséget arra, hogy szavak nélkül is megértse a babáját (e képességnek a szülés után sokáig hasznát veszi majd).
- Lehetőséget az anyává válással kapcsolatban természetes módon megjelenő szorongások, kettős érzések feldolgozására.
- A belső erőforrásainak megtapasztalását, a testével való együttműködés képességét, például amikor sikerül a méhszáj nyílását megállítani relaxációs-imaginációs módszerekkel.
- Lehetőséget a negatív családi minták átírására még a gyermek születése előtt.
- Nagyon sokszor egy mély belső meggyőződést, hogy minden rendben van.
Kapcsolatanalízisben már várandósan megtapasztalják az anyák, hogy kisbabájuk egy önálló, minden állapotában kész ember, saját szándékokkal és érzésekkel. A terhesség alatt sokat változik a test, azonban lelkileg még többet változhat a kismama. A kismamában nem csak fizikai változásokat okoz a terhesség: a hormonok a lelki békét is megzavarhatják. Az anyaszerep nem egyszerű, és erre felkészülni még nehezebb. Vannak nők, akik a fellegekben járnak ilyenkor, de előfordul, hogy a hangulat és az érzelmek teljesen magával ragadják a kismamát. Részben egy lelki fejlődésről beszélünk, azonban a terhesség alatt felszínre kerülhetnek olyan régi problémák is, melyekkel ilyenkor szembe kell nézni.
A várandósság gyakran okozhat kapcsolati problémákat: a szülők, és leginkább az apa, hiszen ilyenkor a férfi nehezebben érti meg, mi is történik az anyában. Azonban ez az időszak szorosabbá is teszi a kapcsolatot, hiszen összefonódik a közös gyermek és a közös felelősség gondolata. Ebben az állapotban az anya számos dolgot átértékel: hiszen ilyenkor tudatosul benne, most már felelősséggel tartozik egy másik életért. Ez egyszerre csodálatos és nagyon ijesztő is, hiszen félre kell tenni az eddigi önző vágyakat, megváltozik a fontossági sorrend. Ebben az időszakban különösen fontos a család támogatása, mind az anya felől, mind pedig a partner felől. Anyává válni komoly feladat. Terhesség alatt ez tudatosul az anyában, ilyenkor gyakran felmerülnek kétségek, félelmek és természetesen a szorongás is, hiszen a legtöbb nő felteszi magában a kérdést: valóban alkalmas vagyok anyának? Sokan úgy hiszik, ennek egy boldog, felhőtlen időszaknak kell lennie, így amikor felszínre kerülnek az aggodalmak, bűntudatuk lesz. Fontos szembenézni a félelmekkel, és, mint az élet minden területén, tudni kell, mindennek van egy nehezebb oldala is. Emiatt tehát nem kell, hogy bűntudatunk legyen. Az anya önismerete meghatározza az egész terhességet: van, aki áldásként, van, aki teherként éli meg ezt az állapotot. Felszínre kerül a gyermekkor, a szülőkkel való kapcsolat, amely nagyban meghatározza az anyasághoz való viszonyt.
Anyaság. Csodálatos és leírhatatlan érzés anyának lenni, felelősséget vállalni, feltétel nélkül szeretni egy életen át. De miért csak a rózsaszín oldalról szeretünk beszélni? Mi van a nehézségekkel, az állandó fáradtsággal, önmagunkkal és a párkapcsolatunkkal? 9 hónap alatt rengeteget fejlődik az anya személyisége. Érzelmileg is fel kell készülni a szülés utáni időszakra, arra, hogy egy kiszolgáltatott apró gyermeket gondozzon és megértsen. El kell fogadnia, hogy egy embert a születésétől a felnövekedéséig végigkísérjen, aki bizalommal és szeretettel fog tekinteni rá. Ezek az érzések, gondolatok nagyon sokat változtatnak az anya személyiségén. Bár a lelki történések kevésbé látványosak a testi változásokhoz képest, mégis, a kismamák fontos lelki folyamatokon mennek keresztül abban a kilenc hónapban, amíg babájuk a fogantatástól eljut a megszületés pillanatáig.
A terhesség különböző szakaszai és azok hatása a nőre
Első trimeszter: Az első trimeszter fő témája az újdonsült kismamák számára a várandósság észlelése és elfogadása mind testi, mind lelki értelemben. A hormonális változások reggeli vagy egész napos rosszullétet, émelygést, hányást okozhatnak, és a szagok iránt is fokozódhat az érzékenység. A kismama hamarabb kimerülhet, fáradékonyabb lehet, és a hangulata is ingadozóbbá válhat. Mindezekhez a fizikai változásokhoz lelkileg is alkalmazkodni kell, és ezt az alkalmazkodást szolgálja, hogy a nők különböző jelentést tulajdoníthatnak e kellemetlen tüneteknek. Van, aki számára minden tünetnek pozitív jelentése van, amelyek egytől egyig újabb bizonyítékát nyújtják a várandósságnak. Mások nehezebben élik meg a megváltozott testi állapotokat, és negatív irányba mozdul el a hangulatuk. Mindezek mellett a kismamák kisebb-nagyobb mértékű aggodalmat érezhetnek a baba sérülékenysége és esetleges elvesztése, a korai vetélés lehetősége miatt. Az első három hónap során tehát több szempontból is felborul a korábbi lelki egyensúly. A kisbaba megfoganása még akár azoknál a nőknél is, akik vágytak rá, természetszerűleg ambivalens érzéseket okozhat, hiszen egy gyermek érkezése életre szóló elköteleződést jelent. E korai időszakban a lélektani ráhangolódás iránya és eredménye általában a baba és a várandósság elfogadása, a befogadás megélése.
Második trimeszter: A második trimeszterben sok pozitív változás következik be, hiszen a terhességi rosszullétek a legtöbb esetben megszűnnek, és a kismama túljutott a baba elvesztése szempontjából legkockázatosabb időszakon is. A baba gyors növekedésnek indul, aminek következtében a női test kezd átformálódni, és egyre látványosabb méretűvé válik a kismama pocakja a környezet számára is. A testkép változását többféleképpen is megélhetik a várandós nők. Van, aki kifejezetten büszkeséget érez a testméretei növekedése kapcsán, hiszen ez azt bizonyítja számára és a külvilág számára is, hogy a teste jó helyet tud biztosítani a magzatának, és képes táplálni, növeszteni őt. Másoknál azonban a növekvő pocak ambivalens érzéseket is kiválthat saját magukkal és akár a babával szemben is. A test változásával párhuzamosan az anya elkezdi érzékelni a baba mozgását is, ami később a külvilág számára is jól láthatóvá válik. Így a kismama figyelme a második trimeszter során fokozatosan befelé fordul, és egyre inkább a testében zajló folyamatokra, a babától jövő üzenetekre fókuszál. Kezd kibontakozni a kisbabájával való kapcsolata, a babát különféle tulajdonságokkal, önálló személyiséggel ruházza fel, és beszélgetni kezd vele. Jellemzően felerősödik a belső képáramlás, gyakoribbá válnak a nappali álmodozások, fantáziák, melyek segítségével az anyában formálódik a baba belső képe. Az álomtevékenység is élénkebb lesz, a tudatos és tudattalan határ átjárhatóbbá válik. A baba érzékelésével a saját gyerekkori élmények is megelevenednek, ami kihat a kismama saját anyjával való kapcsolatára, a kapcsolat egyes aspektusainak újraélésére, újraértékelésére. Ezen kívül az anyai szereppel való azonosulás elindulása is felszínre hozza a saját anyával való azonosulásnak, a saját anya elfogadásának a tudattalan kérdéseit, esetleges konfliktusait. A fentiek együttesen hozzásegíti a kismamát ahhoz, hogy elhatárolódjon magától a benne lévő babától és a saját anyától mint belső figurától, és hogy megérkezzen abba a lelkiállapotba, amikor a babát már önálló lényként látja és fogadja el.
Harmadik trimeszter: A harmadik trimeszter során a kismamában fokozatosan kialakul az a meggyőződés, hogy a baba már életképes lenne a méhen kívül is. A várandósság utolsó heteiben az anyák lelkileg is elkezdenek felkészülni a baba kiengedésére és a kinti találkozásra. Ebben az időszakban egyre érzékenyebbé válnak kisbabájuk állapotaira, amit a pszichológia az elsődleges anyai elmerülés időszakaként ismer. A kismamák egyre inkább szembesülnek azzal, hogy a várandósság időszaka lassan véget ér. Vannak, akik nehezen engedik el lelkileg az eddig megtapasztalt idilli együttlétet, különösen, ha még a várandósság vége felé sem élnek meg testi kényelmetlenséget, nehézséget. A szülésre hangolódás természetszerűleg sokféle érzés megélésével jár együtt. A leendő találkozás öröme mellett a várandós nőben megjelenhetnek az anyává válással, valamint a baba körüli feladatokkal és a felelősséggel kapcsolatos kétségek, bizonytalanságok is. A regresszív lelkiállapot a várandósság és szülés időszakának mint természetes krízisnek egyébként is normális velejárója, s ez a regresszió a szülés közeledtével még inkább elmélyülhet. Kutatások szerint a szülésre készülés időszakában a szüléssel kapcsolatos szorongások jelentősen enyhíthetők az anya kontrollérzetének a növelésével.
Az intim együttlét a terhesség alatt: biztonság és óvatosság
Sokan azt hiszik, hogy a várandósság alatt le kell mondani az intim pillanatokról. Pedig ez nem igaz - és nem is feltétlenül szükséges. A kérdés csak az: mikor biztonságos az együttlét a terhesség alatt? A szakorvos megválaszolja a sokak által feltett kérdést. „Ugye nem ártunk vele a babának?” „Most lehet vagy sem?” „Mi van ha már nem esik jól?” Ezek a kérdések sok leendő anyuka fejében ott motoszkálnak - csak épp ritkán hangzanak el hangosan. A téma kényes, tabunak számít, pedig teljesen természetes, hogy felmerül. Az együttlét a terhesség alatt nem tiltott dolog - csak érdemes tudni, mikor, hogyan és mire figyeljünk.
A terhesség nem jelenti az együttlétek végét
Ha minden rendben van a kismamával és a babával, az orvos nem lát semmilyen kockázatot, akkor az intim közelség teljesen rendben van. Sokan mégis tartanak tőle, főleg az első időszakban. Ez érthető, hiszen az ember óvatosabbá válik, meg akarja óvni a magzatot, de szerencsére az emberi test jól ki van találva - az embert a magzatvíz, a méh, és a méhlepény is védi. Nem kell attól félni, hogy egy ölelés vagy szerelmeskedés „felébreszti” vagy zavarja a kicsit.
A szerelmeskedés nem árt a babának a terhesség alatt. Intim együttlét közben a partnered pénisze nem ér fel annyira, hogy az zavarja a babát. A magzat biztonságos helyen van a méhen belül, és a szerelmeskedés nem befolyásolja a fejlődését.
A gyengéd együttlét nem veszélyes, sőt - sok kismama számol be arról, hogy ilyenkor még közelebb érzik magukat a párjukhoz. Van, akinél kifejezetten felerősödik a vágy, másnál épp ellenkezőleg - a hormonok, a fáradtság, a hányinger vagy a testi változások miatt nincs kedve hozzá. Mindkettő teljesen normális. A kulcs az, hogy figyeljünk egymásra - és ne csak testileg, hanem lelkileg is legyünk jelen a kapcsolatban.
Mikor érdemes óvatosnak lenni?
Vannak-e potenciális kockázatok a terhesség alatti együttléttel kapcsolatban? Csak bizonyos helyzetekben vannak kockázatok, amiket meg kell beszélni az orvosoddal vagy a szülésznőddel. A gyakoribb problémák az anya méhnyakával vagy a méhlepény helyzetével kapcsolatosak. Illetve komoly kockázatot rejt a magzat megfertőződése, ha elfolyik a magzatvíz.
Vannak helyzetek, amikor az orvos kifejezetten kéri, hogy a pár bizonyos dolgokat mellőzzön egy ideig. Ilyen lehet például, ha a kismamánál vérzés jelentkezik, ha a méhszáj túl hamar kezd kinyílni, vagy ha a méhlepény nem a megfelelő helyen tapad.
De az is előfordulhat, hogy az orvos csak átmenetileg javasolja az óvatosságot - például egy erősebb vizsgálat után, vagy ha a pocaklakó túl nyugtalan. Ezeket mindig jó tisztázni, mert így elkerülhető a felesleges aggódás.
Mi a helyzet, ha már nem esik jól?
Ahogy nő a pocak, változik a test, a mozgás nehezebb, a komfortérzet csökkenhet. Sok pár ilyenkor egyszerűen új utakat talál az intimitásra. Lehet, hogy a közös fürdés, a masszázs, egy hosszú ölelés vagy egy esti összebújás sokkal többet ad, mint korábban egy gyors együttlét. A szerelmeskedés nemcsak a fizikai kapcsolatról szól - hanem a meghittségről, a bizalomról, arról, hogy együtt vagytok ebben a különleges időszakban.
Merjetek beszélni róla! Sok félreértés és szorongás abból fakad, hogy erről nem beszélünk. A kismama nem mer szólni, hogy valami nem jó, a párja meg nem tudja, hogyan kérdezzen. Pedig ez most egy olyan időszak, amikor különösen fontos az őszinteség és az odafigyelés. Egy jól irányzott kérdés, egy gyengéd gesztus vagy csak az, hogy időt szántok egymásra, csodákat tud tenni.
A babavárás nem zárja ki az intimitást - csak új színt ad neki. Nincs általános recept, minden pár maga érzi, mi jó nekik. A legfontosabb, hogy figyeljetek egymásra, és ne féljetek kérdezni - akár egymástól, akár az orvostól.
A szexuális együttlét a várandósság alatt: biztonságos és lehetséges
Mikor lehet? A kérdés nagyon sok nőt foglalkoztat, hiszen félnek, hogy valami bajt okoznak, kárt tesznek a babájukban. Tisztázni kell azonban, hogy a szex a párkapcsolat természetes része, hozzá tartozik a mindennapokhoz, erősíti a kapcsolatot a párok között és számos élettani előnye is van. A babát maga a tevékenység egyáltalán nem érinti. Egyrészt egy zárt méhszáj, magzatburok és víz is védi, másrészt a mozgás még el is ringatja, vagyis addig a pillanatáig, míg az orvos mást nem javasol, a szex tökéletesen biztonságos ilyenkor is.
Mikor ne? Természetesen abban az esetben, ha a szakorvos indokoltnak látja, figyelmeztetni fogja a kismamát a testiség hanyagolására. Ez nem minden esetben érinti magát az orgazmust, inkább csak a folyamatot, de erre érdemes rákérdezni. Szégyenlősködni nem kell, az orvos számára ez a kérdés messze nem lesz újdonság.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a várandósság alatt a szex is nagyobb odafigyelést igényel. Igen, a szex fertőzések kockázatával is együtt jár, még akkor is, ha stabil párkapcsolatról van szó. Ezek nem feltétlenül veszélyes kórok, vagyis várandósság nélkül nagy eséllyel észre sem vennénk őket, vagy könnyen kezelhetőek lennének. A terhesség során azonban az immunrendszer csak félgőzzel üzemel, hiszen a baba csak félig azonos genetikailag az anyukával, ennek megfelelően egy teljes kapacitással üzemelő immunrendszer könnyen idegennek érzékelhetné és igyekezne elpusztítani.
A baba védelmében csökkent működést mutató immunrendszer azonban a nemi fertőzések valószínűségét is jelentősen megemeli. Ez pedig komoly gond, hiszen a vetélések egy jelentős hányadáért, mintegy 70%-ért a felszálló fertőzések tehetőek felelőssé, de generálhatnak koraszülést, sőt, rossz esetben érinthetik a babát is.
Azon túl, hogy betartjuk az alapszabályokat a várandósság során a szexszel kapcsolatosan, mindenképpen érdemes támogatni az immunrendszert a megfelelő tápanyagokkal. Ezzel nem csak a fertőzésveszélyt lehet jelentősen csökkenteni, de a nyugodt, problémamentes babavárás is megoldható. Előbbi, vagyis az igényrendszer megfelelő kiszolgálása a trimesztereknek megfelelő tagoltsággal biztosítható, utóbbihoz pedig a komplexitás és a szerves kémiai kötések vezetnek.
Azonban a védelemnek még nincsen itt vége. A várandósság alatt még tartós kapcsolatban is érdemes óvszert használni (nem tartós kapcsolatok esetében pedig szinte kötelező). Ez nem a bizalom hiánya miatt kell, hanem mert az óvszer és a tápanyagok segítségével a fertőzések kialakulásának esélye minimalizálható!