Valószínűleg évezredek óta a legtöbb születéskor elhangzik - valamilyen formában - a csecsemőt üdvözlő rokonság, na és a boldog anya szájából az egyetemes kulcsmondat, hogy „tiszta apja!”, miközben az újdonsült és elérzékenyült apák bizonytalanul fürkészik a babákat.
A férfiak viszont saját utódaikról akarnak főként gondoskodni, ezért mindig is több energiát és figyelmet szenteltek olyan gyerekekre, akik (szerintük) jobban hasonlítanak rájuk. Ami nem véletlen, az evolúció ugyanis előnyben részesítette azokat a csecsemőket, akik az apjuk vonásait hordozták.
Tetszetős magyarázat, evolúciópszichológusok akár csettinthetnek is. Ráadásul a tudomány meg is erősítette az apai hasonlósági teóriát 1995-ben, amikor két amerikai kutató egyéves gyerekek és három férfi és három nő arcát mutatták fekete-fehér fotókon (az egyik mindig a biológiai szülő volt) a kísérleti alanyoknak, hogy mondják meg, kire hasonlítanak a babák leginkább. A feltételezés bizonyítást nyert, és úgy tűnt, hogy megnyugtató módon sikerült megmagyarázni egy újabb tudományos rejtélyt.
Csakhogy a későbbi tanulmányok egyike sem tudta megismételni ezt az eredményt. Az Evolution & Human Behavior folyóiratban megjelent 1999-es vizsgálatban a belgiumi Liege-i Egyetem munkatársai szerették volna reprodukálni a nevezetes kísérletet. Két másik tanulmány is zavarba ejtő megállapításokat tett. A kutatók csak nem hagyták annyiban a különös dilemmát, és 2004-ben a Padovai Egyetem pszichológusai futottak neki újra a családi hasonlóság vizsgálatának.
A népi mítosz valósága
Akkor csak egy fikció, hogy a babák jobban hasonlítanak az apjukra, mint az anyjukra? Mindössze egy népi mítosz lenne, hogy evolúciós okokból, szelekció által az apa vonásait veszi fel a legtöbb baba, mert csak azok az újszülöttek éltek túl jó eséllyel, akik az apa ismertetőjegyeit viselték? Úgy tűnik, igen.
Becslések szerint a születések 2-30 százalékában fordul elő a világon, hogy nem egyértelmű az apa személye. Magyarországon 10-15 százalékra teszik, hogy nem biológiai apa az, aki annak gondolja magát.
Na de miért nem úgy alakult, hogy az apák olyan egyértelmű jeleket hagynak örökül, amelyek segítségével felismerhetnék saját utódaikat, hogy elkerülhessék, hogy más gyermekét kelljen felnevelniük? Egy olyan lassan szaporodó fajnál, mint az ember, vélhetően nagyobb evolúciós költséggel járna, ha a férfiak ránézésre döntenének, hogy felnevelik-e az újszülöttet, vagy sem.
Ekkor jönnek az anyák és rokonaik, akik az első hetekben, hónapokban nem győzik hangsúlyozni a (szemmel nem feltétlenül látható) hasonlóságot („kiköpött apja!”), csak hogy eloszlassák a gyanú utolsó felhőpamacsait is.
Evolúciópszichológusok állítják, hogy az apa számára is hasznos stratégia lehet, ha nem kételkedik, mivel nagyobb kárt okozna, ha például tévesen szkeptikus lenne saját gyermeke iránt, és megvonná tőle a gondoskodást, mint ha más gyerekét nevelné fel. A hasonlóság amúgy is a legtöbbször szubjektív, ezért működik a „tiszta apja!” megerősítés (vagy éppen rábeszélés). Dacára annak, hogy a csecsemők arca nem változik az eltöltött közös idő alatt.
Évezredekig nem is volt más lehetőségük a férfiaknak, mint hinni. Ma már DNS-vizsgálatokkal el lehet oszlatni az esetleges kétségeket, és gyönyörködni a babákban, akiknek (a megbízható apasági tesztek korában) ma már nem lenne semmiféle okuk az apára hasonlítani, csak azért, hogy eloszlassanak bármiféle feltételezett gyanút.
Az első év: az anya és az apa szerepe
Az első babával töltött évben nem csak a kicsi fejlődik látványosan, hanem az édesanya élete és párkapcsolata is sokat változik, alakul. Mi zajlik le az első babás év alatt az édesanyában?
Az otthon töltött első időszak minden nőben más-más érzéseket ébreszt. Míg egyesek a szülés után rögtön a kistestvér gondolatával vannak elfoglalva, mások (és általában ők vannak többen) nehezebben alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez, és pár otthon töltött hónap után „bezárva“ érzik magukat.
Ahhoz, hogy a kismama gyermekével szemben türelmes és kiegyensúlyozott tudjon maradni, fontos, hogy a babának való alárendelődés mellett önmagával is foglalkozzon. A nagyszülői segítség igénybevétele, a régebbi barátokkal való kapcsolattartás, egy-egy szabad délután, de akár pár óra olvasás vagy internetes fórumozás is képes a kismamát kiszakítani a monoton hétköznapokból, aminek jótékony hatásai az egész család számára azonnal érezhetőek.
Sokan teszik fel maguknak a kérdést: mikor jött el annak az ideje, hogy szülés után visszatérjenek munkahelyükre? A válasz soktényezős, és nagyban függ a család anyagi helyzetétől, mely akár már korán szükségessé teheti az édesanya munkába állását. Másrészről központi kérdés az is, mennyire találja fel magát az édesanya otthon, kettesben a picivel.
Ha túlságosan bezártságként éli meg, a kimozdulások, babás programok ellenére is beszűkültnek érzi életét, vagy pedig karrierjét szeretné minden áron tovább építeni, akkor itt az ideje elkezdeni dolgozni. Mivel a „besavanyodás“ sokszor a gyermekkel szembeni türelmetlenséghez és rendszeres családi vitákhoz vezethet, egy jó munkahelyre való visszatérés olykor kiegyensúlyozottabbá teheti az édesanyát, mint a gyermekkel való otthonlét. Fontos tudni, hogy a munkába állás nem a gyermek elhagyását jelenti: sokkal inkább azt mutatja, hogy a szülő képes szembenézni saját érzéseivel, illetve problémáira képes megtalálni a megfelelő megoldást.
Míg az első pár hónap az utódgondozásról szól, később egyre inkább előtérbe kerülnek azok a kérdések, amik már a gyereknevelés témaköréhez tartoznak. A szülőknek tehát érdemes mielőbb kialakítaniuk saját gyereknevelési elveiket, amik rendszerint a saját szüleik által közvetített értékrendből, valamint gyermekkoruk jó és rossz tapasztalataiból együttesen alakulnak ki.
A pici személyiségfejlődésének szempontjából az az ideális, ha az édesanya és az édesapa nagyjából hasonló elvek szerint próbálják meg gyermeküket nevelni, illetve ha a tágabb családnak és a külvilágnak történő megfelelni akarás helyett felvállalják saját szokásaikat, ízlésüket, problémamegoldási módszereiket. Fontos, hogy a szülők között fennálló esetleges véleménykülönbségek mindig legyenek ki- és megbeszélve, illetve hogy a viták, veszekedések lehetőleg ne a gyermek előtt történjenek. Ha esetleg mégis, akkor legyenek a lehető legtapintatosabbak, és végződjenek megegyezéssel, mert a kicsik szüleik magatartását, reakcióit, egymással és a többi emberrel szembeni viselkedését egy az egyben magukba építik.
A gyermeknevelésben már az első évben fontos hangsúlyt fektetni a következetességre. Tudni kell azonban azt is, hogy a gyermek egészséges értékrendjének kialakulásához elengedhetetlenek a korlátok is. A picik már ebben az időszakban próbálgatni kezdik határaikat, így a szülőknek korán meg kell tanulniuk nemet is mondani.
Az első évben az édesapa szerepe is meghatározó mind a gyermek mind az édesanya szempontjából. Az édesanyának is kiemelten fontos ebben az időszakban párja, hisz sokszor ő képviseli a külvilágot a „bezárt“ édesanya számára, illetve ő az, aki a kezdeti időszakban pozitív visszajelzéseket adhat bizonytalankodó párjának.
Mivel a gyermek születése után kimutathatóan több a szülők közötti vita, mint korábban, a pár tagjai sokat tehetnek az egyensúly megőrzéséért azzal, hogy kölcsönösen megosztják egymással gondolataikat, illetve ha a másik problémáit empatikusan, kellő toleranciával, tisztelettel és szeretettel próbálják meg lereagálni.
Az apaszerep a párkapcsolatban
A nők nagyon sokszor, különösen akkor, ha még nincs gyerekük, képesek bepánikolni, ha egy kisebb-nagyobb "csomaggal" rendelkező pasival jönnek össze. Részben talán érthető is az első ijedelem: a gyermeknevelés hatalmas felelősség, rengeteg időt és energiát követel, ráadásul a volt feleség ott lebeg a háttérben, ami megnehezítheti az új kapcsolat indulását. Vagy épp a dacos kölyök, aki szívből utálja apa választottját.
Ezeket a férfiakat te is kapásból kihúzod a lehetséges randijelöltek listájáról? Rosszul teszed! Nézd meg, miért rejlik bennük nagy potenciál!
Merik vállalni az érzéseiket
Nem kell aggódnod, sem pedig megkérdőjelezned újdonsült partnered értékrendjét. Egy gyermekét egyedül nevelő férfi általában tisztában van azzal, hogy hogyan legyen megértőbb és elfogadóbb másokkal szemben, ami óriási előnye szingli társaival szemben. Ez azért van, mert állandóan és alaposan trenírozva van arra, hogy felelősen törődjön a saját csemetéjével.
Az apaszerep kompromisszumot, figyelmet, valamint mérhetetlen türelmet követel, és ha valaki jó szülő, akkor érzelmi közelséget nyújt a gyerekének - ezek a párkapcsolat szempontjából is fontos ismérvek. Az illető abban az értelemben is megfelelő választás lehet számodra, hogy kellő élet- és emberismerettel rendelkezik, ami jól jöhet akkor, ha tanácsot kérsz tőle egy fontos kérdésben.
A kevesebb néha többet ér
Ha történetesen épp egy szingli apukával találkozgatsz, és ha nem tudtok egyszerre több napot egymással tölteni, ne feszülj feleslegesen, nincs miért kétségbeesned. A viselkedése korántsem annak a jele, hogy nem érdeklődik irántad. Sőt, ha csak ritkán látod őt, úgy is felfoghatod, hogy minden lehetőséget megragad a találkozásra (és ügyesen lavírozik a teendők között) ám el kell fogadnod, hogy bizonyos dolgok prioritást élveznek az életében - mint például a gyereknevelés.
Nem is igazán célravezető, ha sülve-főve együtt vagytok az elején, sokkal jobb, ha lassan épül fel a kapcsolat, így mindketten megkapjátok az esélyt arra, hogy alaposan megismerjétek egymást, és megértsétek az érzéseiteket.
Az első év: az anya és az apa szerepe
Az újszülöttnek leginkább édesanyja közelségére van szüksége, és arra, hogy igényei ki legyenek elégítve. A nyugalom, az ölelés, simogatás, ringatás, feltétel nélküli szeretet, és hogy beszéljünk hozzá, énekeljünk, dúdoljunk neki. Már ekkor is kiemelkedő figyelmet kell szentelni az újszülött „meghallgatására”, az értő figyelemre. Már itt el kell kezdeni figyelni a baba jelzéseit ahhoz, hogy később minél könnyebben megérthessük őt.
A babának biztonságra van szüksége. A későbbi önállóságot és fokozatos „leválást” az anyáról akkor tudja megtanulni, ha az első hónapokban minden igényt kielégítjük, és igen, minden nyikkanásra ott vagyunk mellette.
Nincs annál felemelőbb érzés egy édesanyának, amikor kiegyensúlyozottnak, mosolygósnak, és boldognak láthatja a babáját.
Az apaszerep a párkapcsolatban
Az első évben az édesapa szerepe is meghatározó mind a gyermek mind az édesanya szempontjából. Az édesanyának is kiemelten fontos ebben az időszakban párja, hisz sokszor ő képviseli a külvilágot a „bezárt“ édesanya számára, illetve ő az, aki a kezdeti időszakban pozitív visszajelzéseket adhat bizonytalankodó párjának.
Mivel a gyermek születése után kimutathatóan több a szülők közötti vita, mint korábban, a pár tagjai sokat tehetnek az egyensúly megőrzéséért azzal, hogy kölcsönösen megosztják egymással gondolataikat, illetve ha a másik problémáit empatikusan, kellő toleranciával, tisztelettel és szeretettel próbálják meg lereagálni.
Az apasági tesztek kora
Évezredekig nem is volt más lehetőségük a férfiaknak, mint hinni. Ma már DNS-vizsgálatokkal el lehet oszlatni az esetleges kétségeket, és gyönyörködni a babákban, akiknek (a megbízható apasági tesztek korában) ma már nem lenne semmiféle okuk az apára hasonlítani, csak azért, hogy eloszlassanak bármiféle feltételezett gyanút.
