A párkapcsolatok sokszor nehéz terepnek bizonyulnak, tele kihívásokkal és dilemmákkal. Gyakran érezzük úgy, hogy nem tudjuk megtalálni az arany középutat: hol túl soknak, hol túl kevésnek bizonyulunk. De mi állhat ennek a hátterében? Mi az, ami tönkreteheti a kapcsolatunkat, és hogyan kerülhetjük el a leggyakoribb hibákat?
Az egyik legmélyebb kapcsolat-gyilkosságot az egó trükkjei okozzák: az elvárások és a túlzott ragaszkodás. Ezek azok az illúziók, amelyek elhitetik velünk, hogy szerelmesek vagyunk, miközben valójában csak a saját elvárásainkba vagyunk belehabarodva. A szerelem így üzletté válik, ahol folyton azt kutatjuk, ki mennyit tesz bele, ki kit használ ki, és észre sem vesszük, hogy mindent kevésnek tartunk, amit a párunk nyújt.
1. A mérgező elvárások csapdája
Az elvárások, amelyek a párunkkal szemben felmerülnek, gyakran kimondatlanok, és mérgezik saját magunkat, szenvedést okozva. Végül pedig a párunkra is rátoljuk ezeket, aki úgy érezheti, soha nem tud megfelelni nekünk. Ebből fakad az elégedetlenség és az az érzés, hogy a másik mindig kevés.
Az ilyen elvárások gyakran így hangzanak: "Hát nem érzed, hogy...?", "Én a helyedben ezt megtettem volna...!", "Miért nem úgy csináltad, ahogy...?" Ezek a kérdések a saját logikánkból, tapasztalatainkból és a párunktól elvárt reakciókból fakadnak. Nem vesszük figyelembe, hogy ő más nevelést kapott, más tapasztalatokkal rendelkezik, és az ő logikája eltérhet a miénktől.
Például, ha a párunk nem ír azonnal, amikor online van, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy nem szeret minket. Nem jut eszünkbe, hogy éppen csak megnézte az üzenetet, mert kíváncsi volt, de nem volt ideje válaszolni. Csak egyszerűen próbáljuk megérteni őt, elképzelni magunkat a helyébe.
Hasonlóképpen, ha a párunk nem tud velünk találkozni, mert más dolgai vannak, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden más fontosabb neki. Elfelejtjük, hogy vannak olyan helyzetek, ahol személyesen kell helytállnia, és ahol jobb neki egyedül teljesítenie, mint velünk. Mindannyian csinálunk olyan dolgokat, amibe nem vonnánk bele a másikat.
Az elvárás, hogy a párunk pontosan úgy érezzen irántunk, ahogyan mi iránta, irreális. Talán még fontosabbak vagyunk neki, csak nem vesszük észre, mert eldöntjük előre, hogyan kellene kinyilvánítania a szeretetét. Ha nem úgy teszi, ahogy mi azt elképzeltük, észre sem vesszük a szeretetét.
Ha a párunknak csak úgy kell játszania a kapcsolatban, ahogyan mi azt előre elterveztük, akkor tulajdonképpen csak statisztaszerepet szánunk neki. Ha nem akarjuk megérteni, észrevenni, elfogadni őt olyannak, amilyen, akkor nem vagyunk szerelmesek. Nem belé, hanem csak az elvárásainkba és egy ideális párkapcsolati képbe vagyunk szerelmesek.
2. Ha az elvárás nem teljesül: a hiszti
A hiszti gyakran a tehetetlenségből fakadó düh eredménye. Lehet kifelé törő, ami energiát ad, de másokat bánt, vagy befelé forduló, ami elfojtást okoz és károsítja a szervezetet. A hiszti azonban nem oldja meg a problémát.
Ha nem lennének elvárásaink, és meg tudnánk érteni a párunk tetteinek, mulasztásainak okait, akkor a hisztik elkerülhetőek lennének. Ha mégis kitör a hiszti, a párunk, még ha igaza is van, menekülni fog, és önigazolásokat keresve ellent fog menni nekünk.
A hiszti közepette még a bocsánatkérést sem halljuk meg az energia-löket miatt. Ilyenkor a párunk inkább fedezékbe vonul, és csak akkor jön elő, amikor lecsillapodunk.
3. A ragaszkodás és a függőség
Lehet-e "küzdeni" egy kapcsolatért? A szerelemben nincs küzdelem, csak az egó teszi bele a fájdalmat. Amikor tapadunk, mindenhol ott vagyunk, és folyamatosan hatni akarunk a kedvesünkre, iszonyúan rátelepszünk.
A mondás, miszerint aki nagyon szeret, könnyen megkapható, és túlzottan odaadó, nem kell, mert nem izgalmas, nem teljesen igaz. Ez nem az odaadó, tiszta szeretőkre vonatkozik, hanem a nyomulós, tapadós társakra, akik megfojtják a másikat a kapcsolatban. Azok, akik tisztán, önzetlenül szeretik a társukat, megadják neki a szabadságot is, ami vonzó és nem menekülésre késztet.
Aki ragaszkodik a szerelméhez, az függ tőle. A függőség csak szenvedést okoz, csak akkor ad örömet, amikor a függés tárgya éppen jelen van. Érdemes mindenféle függőségtől megszabadulni.
Ahol ragaszkodás van, ott már nincs szerelem. A szerelemben önmagunkat, önvalónkat élhetjük meg, és annak szeretetét. Aki függ vagy ragaszkodik, az nem saját magát éli meg, hanem rátapadt egy társra, és az ő életét éli. Nem önmagában keresi a megoldást, hanem a társát minősíti, számon kéri, és meg akarja változtatni.
A ragaszkodás a gyakorlatban:
- Folyton azt lesed, mikor jelentkezik.
- Minden pillanatban kész vagy "ugrani" neki.
- Kész vagy a kedvesedhez igazítani az útirányokat, a programokat, a fontossági sorrendet.
- Lesed minden kívánságát.
- Mindig a kedvében akarsz járni, mert te eldöntöd előre, hogy mit szeretne.
- Ha nem úgy örül, ahogyan vártad, kiborulsz.
- Ha elismer, szárnyalsz, ha nem, lelombozódsz.
- Mérd az időt, hány percig bírod ki közös élmény után anélkül, hogy azon filóznál, gondol-e rád.
A ragaszkodás energiái átmennek a párodra, és ő érzi. Ha még szeret, igyekezni fog a kedvedre tenni. Ha viszont annyira nyomasztja, hogy alig kap levegőt, akkor menekülőre fogja, és ritkítja a találkozásaitokat, ami csak még jobban ragaszkodni fogsz.
4. A féltékenység sötét felhője
Ha van okod a féltékenységre, beszéljétek át. Jogod van tudni, hogy hányan vagytok a kapcsolatban. Ha a párod őszinte, és bevallja, hogy többen is vagytok, akkor rajtad áll, hogy akarsz-e így benne lenni. Ha igen, tudd, hogy melletted mást is szeret, és nincs jogod kisajátítani, féltékenykedni.
Ha nincs más, vagy nem vállalod azt a kapcsolatot, ahol nem ketten vagytok, akkor minek ölnéd az energiáidat a féltékenységbe? Ugyanennyi energiába kerül, hogy jól érezzétek magatokat a kapcsolatban, közös programokat csináljatok, közös élményeket szerezzetek.
Nagyon sokszor láttam azt, hogy alaptalanul volt féltékeny az egyik fél. Számonkérések, gyanakvások, viták tarkították a kapcsolatot. A számon-kért fél már nem mert semmit elmondani a párjának, és egyszer csak úgy döntött: "ha úgyis meggyanúsítanak azzal, hogy csalfa vagyok, akkor legyek is az". Ezzel a kapcsolatuk befellegzett.
Nem érdemes a féltékenység sötét felhőjét a kapcsolat fölé húzni, inkább bízz meg a párodban, és szeresd magad annyira, hogy elhidd, ő is szeret!
5. A megjátszott közöny
Lehet, hogy jól elvagy a párod jelenléte és üzenetei nélkül is. De lehet, hogy nem, és mégis úgy teszel, mintha nem lenne fontos, hogy ő mit csinál. Ezzel csak magadat játszod meg, mást mutatsz, mint ami valójában belőled fakad. Ezzel felhúzol egy hazug álarcot kettőtök közé. Az ő reakciói ennek az álarcnak fognak szólni, és nem neked, ezért a célodat biztosan nem érheted el.
Magadat add! Magadat add mindig, egy párkapcsolatban pedig kifejezetten! Csak így érheted el, hogy valóban téged szeressen a párod!
A ragaszkodás, a féltékenység, az elvárások olyan problémák, amelyeket tudatosítani érdemes magunkban, és dolgozni rajtuk. Tanácsos elengedni az elvárásokat, a számonkéréseket, az ezekből fakadó hiszti-rohamokat, a ragaszkodást és a féltékenységet. Elengedni úgy tudod, ha megértetted önmagad, és megérted a párod motivációit is. Így marad a szabad döntéseden alapuló, szeretettel teli KÖTŐDÉS, ami semmiképp sem egyenlő a ragaszkodással. A kötődésben te ép maradsz, önmagad lehetsz, míg a ragaszkodásban rátapadsz a párodra, feladva éned egyik oldalát, és élni kezded az ő életét.
Érzelmi elérhetetlenség – PszichoPercek dr. Kádár Annamáriával
Kívánom, hogy menj tovább az utadon, és fedezd fel önmagad mélységeit! Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat!