Az idegrendszer fejlődése a fogantatást követően néhány héttel kezdődik, majd elképesztő tempóban és intenzitással folytatódik a megszületésig. A sokmilliárdnyi idegsejtünk magzati korban alakul ki. Új idegsejtek ugyan csak nagyon kis számban képződnek, de összeköttetéseik folyamatosan alakulnak.
A csecsemők fejlődése minden szülő számára kiemelten fontos, így érthető, hogy aggodalomra ad okot, ha eltérést tapasztalnak. A leggyakoribb neurológiai problémák közé tartozik a fejlődésbeli elmaradás, az izomtónus-zavar, valamint az alvási és táplálási nehézségek. A csecsemők fejlődése egyéni ütemben zajlik, de ha egy baba jelentősen késik bizonyos mérföldköveknél (például fej megtartása, forgás, kúszás, ülés), az intő jel lehet. Az izomtónus-zavarok esetén a baba izmai túl lazák vagy éppen túl feszesek lehetnek. Ha a fent említett tünetek közül több is jelentkezik, érdemes gyermekorvossal vagy gyermekneurológussal konzultálni. A korai felismerés kulcsfontosságú, hiszen a megfelelő terápia (pl. mozgásterápia) időben elkezdve jelentősen javíthatja a gyermek fejlődését.
Ne essünk pánikba! A csecsemőkori neurológiai problémák kezelhetők, ha időben felismerjük őket. Első gyermekes anyukaként minden apróság miatt aggódsz. Teljesen érthető, hogy szeretnéd a legjobbat a kisbabádnak, és minden apró fejlődési lépcsőfoknál figyelsz, hogy minden rendben van-e. Ha a kisbabád 3 hónaposan még nem emeli a fejét hason fekve, ne ess kétségbe! A hason töltött idő segít a babának megerősíteni a nyak- és hátizmait, ami elengedhetetlen a mozgásfejlődés következő lépéseihez, például a guruláshoz és a kúszáshoz. Nem kell egyszerre hosszú időt várni! Mikor érdemes szakemberhez fordulni? Ha a baba 4 hónapos kora után sem mutat javulást, érdemes lehet felkeresni egy gyermekorvost vagy gyógytornászt. Minden baba más tempóban fejlődik, így ne aggódj, ha a te kis csöppséged kicsit később kezdi el emelgetni a fejét!
A baba mozgásának fejlődése nem csak azt befolyásolja, mikor ül fel, fordul át és kezd el járni, de az elmaradás akár az egész életminőséget is ronthatja.
A fejlődésneurológiai vizsgálat szerepe és módszerei
A kulcsszó a fejlődés, amely értelem szerűen mindig előremutató. A különböző fejlődési mérföldkövek a gyermek életében jól bejósolható sorrendben következnek. A folyamat dinamikája viszont lehet hullámzó.
A neurológiai vizsgálat feladatait kiegészítve mozgásterapeutáink különböző, speciálisan erre a célra kifejlesztett diagnosztikus tesztekkel mérik fel a különböző területeket, így még pontosabb képet kapunk arról, milyen terápiás módszerekkel segíthetünk leginkább a gyermeknek. A vizsgálati módszerek az életkortól, és a problémától függően változóak, de céljuk, hogy a legkisebb eltéréseket is pontosan kimutassák.
Az összetett neurológiai diagnosztika része a Huple® speciális mozgás- és koordinációfejlesztő eszközzel végzett vizsgálat, amely során képet kapunk a csecsemők és gyermekek idegrendszeri érettségéről, működési zavaráról, az izomtónus, egyensúly, a szem-kéz koordináció és a fej-törzs kontroll állapotáról.
Vajon miért kedvelik a kicsik ezt - a szokásos gyermekgyógyászati vizsgálattól erősen eltérő - vizsgálatot? A neurológus már a rendelőbe lépés pillanatától fontos információkat szerezhet a gyermek járását, mozgását, spontán ténykedését, viselkedését figyelve.
A vizsgálat folyamata és elemei
A neurológiai vizsgálathoz a gyermeket bugyira (kisnadrágra) le kell vetkőztetni. (ehhez a fej megtapintása, kopogtatása, csecsemőknél a fejkörfogat mérése is szükséges).
Tájékozódunk a látásélességről, megtekintjük a pupillákat, és kis lámpával megnézzük, hogy a pupillák hogyan reagálnak a fényre. A szemmozgások megfigyelésekor a gyermeket különböző irányokba nézetjük - kisebb gyermekeknek valamilyen színes játékot mutatunk, a nagyobbakat pedig megkérjük, hogy tekintetükkel kövessék az ujjunkat.
Az ún. arcideg működése nevetés vagy sírás kapcsán jól látható, de részletes vizsgálathoz megkérjük a gyermeket, hogy nézzen csodálkozva, ill. mérgesen, hunyja be a szemét, fújja fel az arcát, mutassa a fogát.
A hallás megítélése egyszerű feladat, csakúgy, mint a nyelés, rágás, hangadás, hangképzés zavarainak megállapítása.
- ehhez a végtagok passzív mozgatása (pl. a kar behajlítása és kinyújtása többször egymás után) szükséges.
Az izomerő vizsgálatához a gyermek jó együttműködése nagyon fontos. Az izomerő részletes vizsgálatánál a végtagok különböző helyein (pl. a kézujjaknál, a könyöknél, a vállban) nézzük meg azt, hogy a gyermek ereje milyen a sajátunkhoz képest - pl. megkérjük, hogy csináljon gyűrűt az ujjával és ne engedje, hogy az orvos szétnyissa, feszítse meg a karját és ne engedje kinyújtani stb. Az erő megítélése ún.
A reflexkalapáccsal történő kopogtatás után a kézujjak megpöccintésével és a talpak finom, csiklandozásnak tűnő megkarcolásával megnézzük, hogy kiválthatók-e az úgynevezett kóros reflexek (amelyek a központi idegrendszer sérülésére utalnak).
Kisgyermekeknek valamilyen játékot mutatunk - a gyermek odanyúlása jól elárulja a bizonytalanságot. A nagyobbaknál az ujj-orrhegy és térd-sarok próbát végezzük el: a gyermek csukott szemmel egyik, majd másik mutatóujjával megérinti az orrát, illetve csukott szemmel a sarkát a térdére teszi. Az egyhelyben állás csukott szemmel (zárt lábbal) szintén jól mutatja a bizonytalanságot, egyensúlyzavart.
A járás jellege, biztossága, tempója, a karok együttmozgás is nagyon árulkodó. Kisebb mértékű alsó végtagi gyengeség sokszor csak sarkon vagy lábujjhegyen járáskor, egy lábon ugráláskor válik nyilvánvalóvá.
valamint az értelmi képességek hozzávetőleges megállapítása. Néhány esetben szükséges az egyes gondolkodási funkciók (pl. számolás, memória, beszédértés, után mondás, elvonatkoztatás) vizsgálata is.
A normál fejlődésmenet ismérvei
A különböző fejlődési mérföldkövek a gyermek életében jól bejósolható sorrendben következnek. Tipikusan fejlődő csecsemőknél 6 hetes korban megfigyelhetjük már az ún. szociális mosolyt, 7 hónapos korban pedig a különbségtételt ismerős és ismeretlen arcok közt. Utóbbival párhuzamosan változó mértékű szorongás indul el.
A nyelvi fejlődésmenetre illesztve a fenti leegyszerűsítést, a 8 hónapos csecsemő még jelentés nélkül szótagokat kombinál (baba, mama stb.) illetve a neve említésére valamilyen módon reagál.
Finommotorikus működéseket nézve, a kézzel célirányos után nyúlást 5 hónapos korra és az ún. csippentő fogást később várjuk el.
Az újszülöttek megfigyelésekor röviden az éberséget, a fejformát, fejkörfogatot, a kutacsok állapotát, szembetűnő bőrelváltozásokat ( különösen a keresztcsont felett), a gerinc mozgásait, a szemmozgások összerendezettségét, a pupillák fényre mutatott reakcióit, síráskor az arcszimmetriát, spontán végtagmozgást és testhelyzetet, a nyakizmok erősségét nézzük és különböző ingerekkel (kontrasztos, sakktáblamintás ábra, később emberi arc) a látás/ hallás épségét mérjük fel. Mindez kezdetben döntően reflexes és ingerhelyzettel (pl. reakciók, tartásjavító reflexek) kiegészítve.
A csecsemőkorban, a hónapok előrehaladtával, egyre nagyobb szerep jut a spontán mozgások tanulmányozásának, különös tekintettel a szimmetriára, az öklök ellazíthatóságára (ellentéte az ún. öklözés mindenképpen figyelemfelhívó jel), a kezek spontán a test középvonalába hozására, célirányos kézhasználatra, később a csippentő fogásra. A látási vagy hallási figyelem elkülönítetten vizsgálandó vagy vizuális vagy auditoros ingerrel.
Kisdedkorban a vizsgáló még inkább a megfigyeléseire támaszkodhat, hiszen ebben az életkorban az orvossal való együttműködési hajlandóság csekély. Ideális esetben a vizsgálószoba játszószoba jellegű, ahol alkalom nyílik a járás, lehajoláskor és forduláskor az egyensúly a játék/ színezés közben a kezek használatának tanulmányozására.
Koraszülöttek fejlődésének nyomon követése
Koraszülöttek esetében bevett gyakorlat, hogy a csecsemő teljesítményét ún. korrigált életkor szerint figyeljük, a 28. terhességi hét előtt születetteknél 2 éves korig, 28-34. terhességi hét között születetteknél 1 éves korig, 34-37. terhességi hét között születetteknél 3 éves korig.
Koraszülött babád fejlődésének támogatása: Alapvető tippek és tevékenységek
A szakértői segítség szerepe
A kisgyermeknevelők feladata sem elhanyagolható, megfigyeléseik megfontolandók. A Pedagógiai Szakszolgálat a szülők és a pedagógusok megsegítésére létrejött intézményrendszer. Kötelezően tíz szakfeladatot lát el, ezek közé tartozik a korai fejlesztés, valamint a Szakértői Bizottsági tevékenység. 18 hónaposnál idősebb gyermeknél a szakértői bizottság által végzett ún. komplex vizsgálat.
A Pedagógiai Szakszolgálat által biztosított korai fejlesztés és gondozás megvalósulhat otthoni ellátás vagy bölcsődei gondozás (ún. utazó gyógypedagógusok) keretein belül, fogyatékosok ápoló-nevelő otthonában, gyermekotthonban, valamint a Pedagógiai Szakszolgálattal szerződést kötött speciális intézményekben (ún. fejlesztő iskolákban).
A neurológiai betegvizsgálat magában foglalja a koponya és a gerincoszlop alakjának, küllemének leírását, az agyhártyák izgalmi jeleinek vizsgálatát, az agyidegek, a reflexkör, az izomerő, a mozgáskoordináció, az érzőkör, a beszéd és vegetatív működések vizsgálatát. Tájékozódnunk kell a tudat vigilitási, orientációs és tartalmi vonatkozásairól, és mindig szükséges a pszichés állapot felmérése. A kórkép jellegétől függően szükség lehet részletesebb corticalis vizsgálatra is (olvasás, írás, számolás, praxis, testséma stb.).
A neurológiai vizsgálat említett főbb elemeiből az ideggyógyász fontos következtetésekre juthat: megállapíthatja, hogy a központi idegrendszer betegségéről, az agy vagy a gerincvelő bántalmáról, illetve izombetegségről van-e szó. Láthatják, hogy az ideggyógyászati vizsgálat milyen sokrétű, részletes - és ebből következően hosszadalmas. Jól együttműködő nagy gyermekeknél, serdülőknél is legalább tíz percet vesz igénybe (a beteg, ill. hozzátartozójának kikérdezésén túl).
tags: #hammersmith #csecsemo #neurologiai #vizsgalat