A védőoltások a kisbabák egészségének egyik legfontosabb pillérei. Mégis, amikor az addig mosolygós, jókedvű csecsemő az oltást követő órákban belázasodik, nyűgössé válik, esetleg sírósabb lesz, sok szülőben azonnal felmerül a kérdés: meddig számít ez normálisnak? A láz látványa ijesztő lehet, különösen első gyermek esetén. Ugyanakkor a tájékozódás és a felkészültség csökkenti a szorongást.
A védőoltások célja, hogy a szervezetet felkészítsék egy adott fertőző betegség elleni védekezésre. Ehhez az immunrendszernek „gyakorolnia” kell, vagyis felismeri az oltóanyagban található legyengített kórokozót vagy annak egy részletét, és ellenanyagokat kezd termelni. A láz valójában az immunválasz természetes velejárója. A szervezet a testhőmérséklet emelésével segíti az immunfolyamatokat.
Az oltások következtében fellépő láz a gyermekre semmilyen életkorban nem veszélyes; rövid ideig tart, lázcsillapítóval jól csillapítható. Ha választani kell a láz és a gennyes agyhártyagyulladás közt, nos inkább az előbbi, mint az utóbbi. Az oltások következtében fellépő láz valójában egy pozitív visszajelzés: a baba szervezete dolgozik, reagál és tanul. A tapasztalatok szerint az oltások együtt adásakor láz gyakrabban fordult elő. Ez nem volt magas, és lázcsillapítóval jól csillapítható volt.
Az oltás utáni láz okai és jellemzői
A védőoltás az immunrendszert is válaszreakcióra készteti, ami többféle tünetet is okozhat. Az injekció helyén megjelenő fájdalom és bőrpír, illetve duzzanat mellett gyakran láz is jelentkezhet a gyermekeknél. Ezek a panaszok azonban a legtöbb esetben enyhék és viszonylag gyorsan elmúlnak.
Csecsemőknél gyakran jár lázzal a diphteria-pertussis-tetanus (DTPa) kombinált védőoltás, amely a torokgyík, a szamárköhögés, illetve a tetanusz ellen nyújt védelmet. Szintén okozhat hőemelkedést a Haemophilus influenzae b (Hib) baktérium elleni injekció, valamint a pneumococcus elleni oltóanyag.
Az MMR (mumpsz, kanyaró, rubeola) elleni védőoltás élő, gyengített vírusokat tartalmaz, ami azt jelenti, hogy a szervezet reakciója elhúzódóbb lehet. Az MMR oltás után nem ritka, hogy a láz csak 7-12 nappal a szúrás után jelentkezik. A mumpszot, kanyarót és rubeólát kivédő MMR-oltás 7-21 nappal a beadását követően válthat ki lázat.
Magyarországon a kötelező és ajánlott oltások közül több is kiválthat hőemelkedést. A legtöbb kötelező oltás - mint például a 2, 3 és 4 hónapos korban beadott kombinált oltások - után a láz általában az oltást követő első 12-24 órában jelentkezik. Ha a szúrás utáni második nap végéig nem emelkedik meg a hőmérséklet, akkor nagy valószínűséggel már nem is fog az adott oltás miatt. A láz nagysága mellett azonban legalább ennyire fontos a gyermek általános közérzete.
A valódi láz 38 fok felett kezdődik, és 39 fok felett beszélünk magas lázról. Az oltás utáni reakciók leggyakrabban a 38-38,5 fokos tartományban mozognak. A mérés módja is meghatározó: csecsemőknél a legpontosabb eredményt a végbélben történő mérés adja. Ilyenkor azonban nem szabad elfelejteni, hogy a végbélben mért értékből 0,5 fokot le kell vonni, hogy megkapjuk a tényleges testhőt.
Az oltást követő nemkívánatos események és az oltási reakciók
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (Á.N.T.SZ.) a "mellékhatás" meghatározás helyett védőoltások esetén az "oltást követő nemkívánatos esemény" (OKNE) szakkifejezést alkalmazza. Előfordulásuk szerint négy főkategóriába sorolják a szakemberek ezeket az eseményeket: nagyon gyakoriról akkor beszélünk, ha tíz oltottból több mint egynél jelentkeznek a panaszok, nagyon ritka előfordulás esetén pedig tízezer oltásból kevesebb mint egy alkalommal.
Az oltási reakció tünete lehet például: injekció helyén fellépő fájdalom, bőrpír, duzzanat; fáradékonyság, gyengeségérzés, bágyadtság; fejfájás, esetleg émelygés; hőemelkedés vagy láz. Mindemellett az oltást követően jelentkező tünetek nem jelentik feltétlenül, hogy az oltás okozza azokat, az időbeli egybeesés önmagában nem jelent ok-okozati kapcsolatot.
Az oltási reakciókat az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: nagyon gyakori (10 oltottból több mint 1-nél fordul elő); gyakori (100 oltottból több mint 1, de kevesebb mint 10 esetben fordul elő); nem gyakori (1000 oltottból több mint 1, de kevesebb mint 10 esetben fordul elő); ritka (10 000 oltottból több mint 1, de kevesebb mint 10 esetben fordul elő); nagyon ritka (több mint 10 000 oltott esetén fordul csak elő).
A védőoltásokat követő nemkívánatos oltási eseményeket be kell jelenteni, akár gyermek, akár felnőtt oltottnál észlelték. Minden oltást követő nemkívánatos eseményt be kell jelenteni, és ki kell vizsgálni. A nem várt események kivizsgálása az egészségügyi hatóság feladata, a minősítést pedig minden esetben egy bizottság végzi. Az ő céljuk, hogy elkülönítsék a védőoltás valódi következményeit és a véletlen egybeeséseket.
Mit tehet a szülő az oltás utáni láz esetén?
A gyógyszeres kezelés mellett vagy helyett langyos vízbe mártott ronggyal borogatva is enyhíthetjük a lázat. Fontos ilyenkor a folyadékpótlás is, a láz ugyanis gyorsan kiszáríthatja a szervezetet. Ha azonban az általános állapot romlása mellett indokolatlanul magas (39-40 fokos) lázat, valamint más tüneteket tapasztalunk, orvosi vizsgálat szükséges!
A legtöbb esetben a panaszok átmenetiek, maguktól elmúlnak, esetleg tüneti kezelésként adható lázcsillapító, emésztési panaszokra probiotikum. Súlyosabb esetekben adható antihisztamin (pl. szájon át) vagy szteorid (pl. kúp formájában), ám ezek többsége receptköteles készítmény, az alkalmazása orvosi utasításra történik.
A fizikai lázcsillapítás, mint a hűtőfürdő vagy a priznic (vizes borogatás), ma már inkább csak kiegészítő módszerként javasolt, és csak akkor, ha a gyermek nem tiltakozik ellene hevesen. A hűtőfürdő lényege nem a jéghideg víz, hanem a kellemesen langyosról induló, fokozatosan (tizedfokonként) hűtött víz, amely elvonja a hőt a testtől.
A láz egyik legnagyobb veszélye nem maga a hőmérséklet, hanem a vele járó folyadékvesztés. A megemelkedett testhő hatására a párolgás intenzívebbé válik, a légzés felgyorsul, ami mind vizet von el a szervezettől. Ezért a legfontosabb feladatunk ilyenkor az itatás. Tápszeres babáknál kínáljuk gyakrabban a megszokott pótlást, de ne erőltessük, ha egyszerre csak keveset fogad el. A nagyobb, már hozzátáplált gyermekeknél vízzel, hígított gyümölcslével vagy teával próbálkozhatunk.
A lázas gyermeknek nem vastag takarókra, hanem szellős környezetre van szüksége. Gyakori hiba, hogy a szülők a „kiizzasztás” reményében túlöltöztetik a babát, de ezzel csak azt érhetik el, hogy a testhőmérséklet még magasabbra szökik, mivel a test nem tudja leadni a felesleges hőt. Egy vékony pamut body vagy rugdalózó bőven elegendő, és a szoba hőmérsékletét is érdemes 20-22 fok körül tartani.
A fizikai közelség ilyenkor mindennél többet ér. A „bőr a bőrhöz” kontaktus nemcsak a megnyugvást segíti, hanem kutatások szerint a baba testhőmérsékletének szabályozásában is szerepet játszhat. Az édesanya vagy édesapa mellkasán pihenő gyermek biztonságban érzi magát, ami csökkenti a stresszhormonok szintjét, így a szervezet hatékonyabban tud fókuszálni a gyógyulásra.
A pihenés szintén kritikus tényező. Ne próbáljuk meg ilyenkor tartani a megszokott napirendet, ha a baba álmosabb a szokásosnál. Hagyjuk aludni, amennyit csak szeretne, de a biztonság kedvéért ilyenkor is ellenőrizzük időközönként a testhőmérsékletét és a légzését.
Ha a gyermeknek csak enyhe hőemelkedése van és a közérzete jó, a friss levegő jót tehet, de kerüljük a közösséget és a megerőltető programokat. Ha a baba kihányja a lázcsillapító szirupot, ilyen esetekben a lázcsillapító kúp használata a legcélszerűbb megoldás. Csak kifejezetten orvosi utasításra, csillapíthatatlanul magas láz esetén szokták javasolni a paracetamol és az ibuprofén tartalmú készítmények váltott alkalmazását.
Fókusz: a láz NEM veszélyes, a rutinszerű lázcsillapítás felesleges és káros
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Ha azonban az általános állapot romlása mellett indokolatlanul magas (39-40 fokos) lázat, valamint más tüneteket tapasztalunk, orvosi vizsgálat szükséges! Ha az otthoni gyógyszeres kezelés hatástalan, nem javulnak a panaszok, mindenképpen javasolt szakemberhez fordulni, aki meg tudja állapítani a tünetek súlyosságát, és javaslatot tesz a kezelésre, esetleg a kórházi ellátásra.
Bár az oltás utáni láz az esetek túlnyomó többségében ártalmatlan, vannak bizonyos „piros zászlók”, amelyeket minden szülőnek ismernie kell. Nem szabad otthon várakozni, ha a láz mellett testszerte kiütések jelennek meg, ha a gyermek légzése nehézkessé vagy hörgővé válik, vagy ha az arc és az ajkak duzzadását észleljük. Szintén aggodalomra adhat okot, ha a láz 48 órán túl is fennáll, vagy ha a lázcsillapító beadása után sem csökken a hőmérséklet egy tizedfokot sem. Ha a baba vigasztalhatatlanul, magas hangon sír órákon keresztül (ez az úgynevezett encephalitises sírás), az is ok az azonnali konzultációra.
Nagyon nehéz kérdés, hogy mikor javasolt mentőt hívni, ezt általában a szülők jól fel tudják mérni: a gyorsan és hirtelen kialakuló légzési nehézség, száj nyálkahártya duzzanat, zavart állapot, nagyon magas láz ilyen állapotnak számít.
Az olyan csecsemőknél, akiknél a lázas állapot epilepsziás rohamot provokál, az oltásokat kórházi körülmények között javasolt beadni, mivel ott be tudnak avatkozni, ha súlyos allergiás reakció lép fel. Ez szerencsére nagyon ritkán fordul elő.
A védőoltásoknak alkalmazásának is vannak kockázatai - ahogy egy kirándulásnak is -, és lehetnek kellemetlen következményeik, mint amilyen a kirándulást követő izomláz. Mégsem beszélünk le senkit az izomláz miatt a testmozgásról, ahogy természetesen a védőoltásokról sem. A védőoltás is egyfajta „edzés”, az immunrendszer edzése, a védőoltást követően fellépő „izomlázat” pedig - jobb elnevezés híján - hosszú ideig mellékhatásnak hívták, ma inkább oltási reakciónak nevezzük.
A vakcinák a modern idők egyik legsikeresebb orvosi vívmányai, a gyermekkorban beadandó védőoltással megelőzhető betegségek többsége már-már „ismeretlen” a mai szülők számára. A védőoltásoknak köszönhetően számos, korábban megállíthatatlannak hitt betegséget sikerült gyakorlatilag teljesen eltüntetni a fejlett világból. Fontosságukat semmilyen, tudományos alapon nyugvó kutatási anyag nem kérdőjelezi meg, sokan mégis tartanak tőlük az oltást követő mellékhatások miatt.
A lehetséges mellékhatások ellenére fontos hangsúlyozni, hogy a különböző gyermekkori védőoltások az esetleges mellékhatásokkal együtt is sokkal biztonságosabbak, mint a betegségek. Az oltás utáni láz egy rövid, néha embert próbáló szakasz, de egyben egy fontos mérföldkő is a gyermek egészséges fejlődésének útján. A megelőzés és a védelem ára olykor egy-egy álmatlan éjszaka vagy néhány fokkal magasabb testhő, de ha a hosszú távú előnyöket nézzük - a súlyos, maradandó károsodással járó betegségek elkerülését -, akkor láthatjuk, hogy ez egy kezelhető és vállalható kockázat.