Az élet néha a legkülönlegesebb ajándékokkal lep meg bennünket, és a hármas ikrek születése mindig is különleges eseménynek számított. Balmazújvárosban 1993-ban egyszerre két családnak is örömteli hírt hozott a gólya: Petrovicsné Molnár Éva és Fedorné Móga Anikó is három-három gyermeknek adott életet. Ez a rendkívüli esemény nem csupán a szülők, hanem a helyi közösség számára is nagy szenzációt jelentett, hiszen az elmúlt évtizedekben nem volt példa hasonlóra a városban.
A kezdetek: meglepetés és öröm
Petrovicsné Molnár Éva visszaemlékezése szerint a terhesség eleinte nem sejtetett semmi rendkívülit. "Nyolchetes voltam a gyerekekkel, amikor először mentem ultrahangra. Izgatottak voltunk a férjemmel, hiszen már nagyon szerettünk volna babát. Négyszemközt szóba is jött, azt sem bánnánk, ha ikrek lennének, sőt, még nagyobb lenne az öröm" - mesélte Éva. A családban korábban nem fordult elő ikerterhesség, így amikor az orvos közölte velük, hogy hármas ikreik lesznek, egyszerre éreztek meglepettséget és örömet. Éva hozzátette, az orvost nagyobb sokk érte, mint őket, hiszen 21 évesen házasodtak össze a férjével, és hét évet kellett várniuk a gyermekek érkezésére.
Az orvos javaslatára Éva a terhesség 10. hetétől bent feküdt a kórházban, hogy bármilyen komplikáció esetén azonnal segíteni tudjanak rajta, de szerencsére nem volt erre szükség. Petrovics Sándor, a büszke apa, mindeközben minden egyes nap meglátogatta feleségét a kórházban, egy napot sem hagyott ki.
A gyermekkor: játék és fejlődés
A hármas ikrek, Petrovics Nikolett, Petrovics Éva és Petrovics Sándor, a szüleik elmondása szerint mindig is jó gyerekek voltak. "Amíg tudtuk, itthon marasztaltuk őket, ötévesek elmúltak, amikor óvodába mentek" - emlékezett vissza az édesanya. "Nagyon jó gyerekek voltak, akkor sem volt velük gond, amikor eljártak. Sokat játszottak együtt, fonták egymás haját, babáztak." A fiú, Sándor, azonnal kiegészítette, hogy "és persze legóztunk is, autóztunk!"
Az ikrek eleinte egy sajátos nyelven beszélgettek egymással, ami kezdetben furcsa volt a szülőknek, de rájöttek, hogy a gyerekek így is megértik egymást, ami megkönnyítette a dolgukat. Bár voltak nehezebb hónapok, amikor a kicsik óránként felkeltek, és a szülők keveset aludtak, az idő megszépítette az emlékeket. "Ami akkor, abban a pillanatban nehéznek tűnt, az ma már szép emlék, mert a miénk" - hangsúlyozta az édesanya.
Külön személyiségek, közös célok
Ahogy a gyerekek cseperedtek, egyre inkább kibontakoztak egyéniségeik. Petrovics Nikolett, Petrovics Éva és Petrovics Sándor mindhárman leszögezték, hogy nagyon jó nevelésben részesültek. A szüleik soha nem erőltettek rájuk semmit, jól tudták, hogy attól függetlenül, hogy ugyanazon a napon születtek, külön személyiségek, eltérő vágyakkal és célokkal.
Petrovics Nikolett elmondta, hogy bár gyerekként vágytak kistestvérre, azt nem szerették, amikor egyformán voltak felöltöztetve. "Ugyanazok a színek, kiegészítők domináltak, ám ahogy nagyobbak lettek, már saját maguk választották ki, miben menjenek iskolába." Petrovics Éva hozzátette, hogy "hárompetéjű ikrek vagyunk, teljesen más a személyiségünk. Elég hamar kiderült, Nikivel más színeket szeretünk." Bár eleinte egy osztályba jártak, és mindig nagy "durranás" volt, hogy ikrek, amikor kiderült, külsőleg sem egyformák, vannak hasonlóságok, de eltérőek a vonások.
A mai napig külön utakon járnak, de támogatják egymást. Niki pénzügyi alkalmazottként dolgozik egy természetvédelmi egyesületnél, és még mindig foglalkozik szövéssel. Éva pszichológiát végzett, jelenleg humánerőforrás-területen dolgozik, és babát vár. Sándor ácsként dolgozik, és bár nemrég lett apuka, már érzi a szülőség felelősségét. Mindhárman nagyon örülnek a bővülő családnak.
A szülők élete: áldás és ajándék
Petrovicsné Molnár Éva és Petrovics Sándor elmondták, hogy a gyerekek jelentik számukra a legnagyobb boldogságot. "Nem könnyű három egyidős gyermeket felnevelni, de az élet legnagyobb ajándéka szülőnek lenni" - vallják. A nagyszülők sokat segítettek nekik eleinte a fürdetésben, etetésben, de az idő előrehaladtával mindkét szülő megtalálta a saját szerepét, feladatát.
Az ikrek rengeteg támogatást kaptak, amit ők is tovább szeretnének vinni, adni majd a saját gyermekeiknek. "Mi kicsi koruktól kezdve nagyon sokat voltunk együtt, játszottunk, kézműveskedtünk. Felesleges dolgokat soha nem vásároltunk, inkább készítettünk egymásnak valami apróságot, ez a mai napig így van" - hangsúlyozta Petrovics Sándor, aki úgy szeretné nevelni a fiát, ahogyan őt nevelték a szülei.
Hármas ikrek - Rekordot döntünk
A szülők emlékeznek még a Mikulásra is, amikor a gyerekek rajzoltak neki, és másnap reggelre eltűntek a rajzok. Elmagyarázták nekik, hogy éjszaka titokban jött a Télapó, hogy tudja, milyen ajándékkal készüljön. Később, amikor a gyerekek megtalálták a rajzaikat a szobában, már nagyobbak voltak, és nem érintette őket rosszul a valóság.
A balmazújvárosi hármas ikrek, Petrovicsné Molnár Éva és Petrovics Sándor története bizonyítja, hogy a család ereje, a szeretet és a támogatás képes minden nehézséget legyőzni. Harminc év távlatából visszatekintve elmondhatják, hogy életük legszebb ajándéka a gyermekeik, akiknek érkezése örökre megváltoztatta az életüket.