A terhesség alatti ideálisnál nagyobb súlygyarapodás veszélyt jelenthet mind a kismamára, mind a babára nézve. Teljesen normális, hogy a nők testsúlya a várandósságuk alatt gyarapszik, azonban nem mindegy, hogy mennyivel. A súlytöbbletet nem csak zsírlerakódás okozza, hanem a magzat súlya, a magzatvíz, a méhlepény, a növekvő emlők, a vízháztartás megváltozása és a nagyobb vértérfogat is hozzájárul a testsúlyhoz.
Amennyiben jelentős zsírlerakódás következik be, annak már nincsenek a baba szempontjából előnyei, ellenben a mama és a magzat számára is fokozza bizonyos terhességi komplikációk, magzati rendellenességek kockázatát.
Mekkor a súlytöbblet természetes terhesség alatt?
Azt, hogy mennyit hízhat egy kismama terhesség alatt a negatív kockázatok emelkedése nélkül, elsősorban a várandósság előtti testtömeg-indexe (BMI) határozza meg. Nagyobb súlygyarapodás megengedett a terhesség előtt sovány vagy normál testtömeg-indexű nőknek, míg az eleve elhízott kismamáknál az elfogadható súlytöbblet határértéke alacsonyabb.
| Terhesség előtti BMI | Egyes terhesség | Ikerterhesség |
|---|---|---|
| <18,5 | 12,5-18 kg | >18 kg |
| 18,5-24,9 | 11,5-16 kg | 16,8-24,5 kg |
| 25-29,9 | 7-11,5 kg | 14,1-22,7 kg |
| >30 | 5-9 kg | 11,3-19,1 kg |
Forrás: Institute of Medicine
A súlygyarapodás időbeli megoszlása is fontos a kockázatok szempontjából. Az első trimeszterben egyes terhességben 0,5-2 kg súlygyarapodás ajánlott, mivel ilyenkor még a baba növekedése nem indokol jelentős többletsúlyt, ellenben a terhességi (gesztációs) diabétesz kockázatát elsősorban az első trimeszteri hízás növeli. A második és harmadik trimeszterben a BMI függvényében heti 0,3-0,5 kg testsúlynövekedés természetes. Akinél terhességi diabétesz alakul ki, a várandóssága teljes ideje alatt a súlygyarapodás ne haladja meg a 8 kilogrammot.
Miért baj a terhességi elhízás?
A terhesség során az optimálisnál nagyobb mértékű súlygyarapodás növeli a gesztációs diabétesz, valamint a terhességi magas vérnyomás és a preecplampsia (terhességi toxémia) kockázatát. Ezek a betegségek közvetlenül az anyuka, közvetve azonban a baba egészségét is veszélyeztetik.
A kockázat elsősorban azon nőknél fokozott, akik a várandósságuk előtt is túlsúlyosak vagy elhízottak voltak, és ez egészül ki jelentős terhesség alatti súlynövekedéssel. Rendkívül fontos a terhességi cukorbetegség és magas vérnyomás időben történő felismerése és megfelelő kezelése, és lehetőség szerint a megelőzésük.
A túlzott terhességi súlygyarapodás legfőbb következménye, hogy nagysúlyú babák születnek. A terhességi diabétesszel kezelt nőknek gyakori, hogy az átlagosnál nagyobb gyermekeik születnek, ám a terhesség során elhízott anyák esetében a cukorbetegségtől függetlenül is nagyobb a valószínűsége túlsúlyos csecsemő születésének.
Egy kutatás (Egészségügyi Kutatási Központ, Portland) szerint azoknak az anyáknak, akik több mint 18 kg-ot híztak terhességük alatt, több mint 20 százalékuk szült nagy babát, míg a normál testsúly-gyarapodásúak között ez az arány kevesebb mint 12 százalék volt. A terhességi diabéteszesek közül azok, akik sokat híztak, 29,3 százalékban adtak életet nehéz csecsemőnek, míg azok a betegek, akiknél normál testsúly-gyarapodás volt megfigyelhető, csak 13,5 százalékban szültek nagy gyereket.
A nagy súlyú babáknál egyéb - az anya egészségét érintő - kockázatok mellett magasabb a császármetszés valószínűsége, mert természetes úton történő szülés esetén könnyen beszorulhatnak a szülőcsatornába. Később nagyobb valószínűséggel alakulnak ki gyermekkori anyagcserezavarok, illetve felnőttkorukban is gyakoribb az elhízás és a metabolikus szindróma előfordulása.
Kismértékű terhességi túlsúly rendszerint nem jár a komoly következmények gyakoribb előfordulásával, ám a nagyobb mértékű elhízással már szoros a kapcsolat, különösen ha kialakul a terhességi magasvérnyomás is.
Gyakoribbá válnak az alábbi ritkább, ám súlyos rendellenességek, komplikációk is:
- fejlődési rendellenességek - nyitott gerinc, agyi, emésztőrendszeri és szívfejlődési rendellenességek
- lepényi rendellenességek, korai lepényleválás
- koraszülés
- vetélés, halvaszületés
- magasabb a csecsemőhalálozás előfordulása
- gyermekkori mentális-viselkedési rendellenességek gyakoribb előfordulása
Gyermekvállalás és testsúly
A testsúly alakulása és az elhízás kockázata a gyermekvállalás szempontjából nem csak a várandósság hónapjai alatt érdemel figyelmet. Érdemes már a gyermektervezés időszakában rendezni a testsúlyeltéréseket, a túl alacsony és túl magas BMI ugyanis már a fogantatást is akadályozhatja, illetve befolyásolhatja a terhesség időszakát is a baba és a mama szempontjából egyaránt.
A szoptatás időszakában élettanilag inkább a fogyás indokolt, sok nő azonban ilyenkor is szed fel plusz kilókat. Az esetleges második/harmadik terhesség szempontjából is érdemes a két várandósság közötti időben elérni és megtartani a normál testtömeg-indexet jelentő súlyt.
Sokszor jelentős testsúlynövekedéssel jár a szoptatás utáni időszak is a gyermek óvodba, iskolába kerüléséig. Ennek nincs élettani oka, de a tapasztalatok szerint anyukák saját étkezésüket gyakran egészítik ki gyermekük maradékának elfogyasztásával.
Az is veszélyes, ha a terhes nő alultáplált
A terhesség alatti éhezés, valamint a hiányos táplálkozás, beleértve a minőségi éhezést (értékes tápanyagokban szegény ételek fogyasztása, akár nagy mennyiségű táplálék mellett) is maradandó károsodásokat okozhat a magzatnál, de hosszú távú következményei is lehetnek a gyermek későbbi életében.
Mindez azonban csak a jelentős alultápláltság esetén jelentkezik, kutatások szerint túlsúlyos vagy elhízott hölgyeknél még az sem probléma, ha várandósságuk ideje alatt némileg csökken a testsúlyuk.
Kutatások bizonyítják, hogy az alultáplált anyák gyermekeinél gyakoribb a fejlődésbeli elmaradás, továbbá későbbi életkorukban nagyobb eséllyel alakul ki cukorbetegség, túlsúly, szív- és érrendszeri betegségek, illetve hallás- és látászavarok, valamint idősebb korukban a kognitív képességeik csökkenésének is nagyobb a valószínűsége.
A terhesség alatti túlzott súlygyarapodás megelőzéséért
A terhesség valóban fokozott tápanyagszükséglettel jár, ez azonban nem elsősorban kalóriatöbbletet jelent, a kalóriabevitelre az alultáplált nőknek kell kiemelt figyelmet fordítaniuk.
Az ajánlások szerint az első trimeszterben egészséges súlyú nőknek nem kell növelniük étkezéseik energiatartalmát, és semmiképp se haladja meg a napi 150 kcal-t. A második-harmadik trimeszterben az étkezés kalóriatöbblete 300 kcal legyen.
A fogantatás előtt is fennálló diabétesz vagy inzulinrezisztencia esetén orvosi konzultáció és személyre szabott táplálkozási terv ajánlott.
Amire fokozott figyelmet kell fordítani, az a rostdús étkezés, az emelt ásványi anyag és vitaminpótlás. Kiemelten fontos a folsavpótlás, illetve a 4. hónaptól a vasé, de várandósság alatt magasabb a kalcium, magnézium, foszfor (50 %-kal), a jód, cink, réz, B-vitaminok és C-vitamin (25-30%-kal) iránti igény is.
Amennyiben nincs kontraindikáció, ajánlott várandósan is a rendszeres, könnyű sportolás, ami a túlzott súlygyarapodás elkerülésre mellett az általános egészségi állapotra, a vérkeringésre, egyes terhességi panaszok megelőzésére is kedvezően hat.
HOGYAN LEGYEN FITTE ÉS EGÉSZSÉGES TERHESSÉG | Alapvető tudnivalók, Mítoszok eloszlatása, Tippek
Hiszen még mind a mai napig tartja magát az a nézet, hogy egy kismamának kettő helyett kell ennie. Ez azonban nagyon nem igaz, és ez a tévhit az egyik oka annak, hogy a kismamák bálnának érzik magukat, hiszen akár 20-30 kilót is felszednek a várandósság alatt.
Tény, hogy az étvágy, és az igények is megváltoznak a várandósság alatt, és persze az is igaz, hogy erősen alkatfüggő, ki mennyit kap magára, sőt a felszedett kilókból - különösen a vége felé - tekintélyes részt képviselhet a visszatartott víz is.
Az azonban igaz, hogy a kismamák súlygyarapodásában erősen szerepet játszik, hogy nem tudják, mit kellene enniük, így inkább a vitaminokhoz nyúlnak, és „biztos, ami fix” alapon szinte mindenből többet esznek, amit csak eléjük raknak.
Azok a kismamák, akik jelentős túlsúlyt halmoznak fel a várandósság alatt, azt kockáztatják, hogy a baba is túl nagy súllyal születik, ami a komplikációk lehetőségét hordozza magában, többek közt megnő a szülőcsatornában való elakadás és a császármetszés szükségességének rizikója is. Ezen kívül az ilyen babák jóval nagyobb eséllyel lesznek később maguk is túlsúlyosak, és nő a kockázata náluk a cukorbetegségnek, valamint az elhízással összefüggő más betegségeknek is.
Az egészséges nők éppen a várandósság alatt vesznek részt rendszeresen egészségügyi vizsgálatokon, éppen ezért ez egy ideális időszak arra, hogy maguk és a családjuk számára is egészséges szokásokat alakítsanak ki. Azoknak a várandósoknak pedig, akik eleve túlsúllyal küzdenek a terhesség előtt, valamilyen alapbetegséggel élnek - e tekintetben főként a cukorbetegség és más anyagcsere betegségek hangsúlyosak - vagy éppen pont az alacsony súlyuk okozhat gondot, mindenképpen fontos a gondos nyomon követés, iránymutatás, akár más szakorvosok és dietetikus, mozgásterapeuta bevonásával.
A terhesség súlygyarapodással jár, ami elengedhetetlen a baba egészséges fejlődéséhez. Azzal, hogy egy magzat növekszik a testedben, elkerülhetetlen a hízás. Az is lehet, hogy mások kéretlenül véleményt alkotnak a pocakod méretéről vagy akár szemtelenül megkérdezik tőled, hogy mennyit híztál. Ha ez történne, szólj rájuk kedvesen, de határozottan.
A terhesség alatti testsúly összefüggésben van a baba születési súlyával, de a te várandósság előtti súlyodtól is függ. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogyha valaki túl sovány, annak többet kell híznia a terhesség alatt, mint annak, aki túlsúlyos. A súlygyarapodásban a genetika is nagy szerepet játszik, szóval tényleg ne hasonlítsad magad másokhoz.
Az első trimeszterben elég, ha naponta csak eggyel több gyümölcsöt eszel. A másodikban már beiktathatsz mellé még egy kis étkezést, például egy joghurtot vagy szendvicset. A harmadik trimeszterben pedig plusz két kis étkezés és egy gyümölcs fogyasztása javasolt. Természetesen mindig hallgass a tested jelzéseire, ha több ételre van szükséged az éhség vagy hányinger csillapításához, akkor étkezz gyakrabban!
Persze fontos átgondolni, hogy mit eszel. Ha egy kiló édességet falnál fel legszívesebben, érdemes inkább valami táplálóbb alternatívát választani.
A "hízás" valójában a magzat, a méhizomzat, a méhlepény, a magzatvíz és a felhígult vér tömegéből adódik össze, ehhez járul pluszban a "vizesedés", azaz a szövetek közt felszaporodott folyadék súlya és a zsírlerakódás. Ahogy telnek a hetek, nem csak a pocak nő, hanem kikerekednek a mellek, a csípő, a fenék is. A zsírgyarapodásnak fontos szerepe van, a tápanyagraktárt a mama szervezete a szoptatás ideje alatt fogja felhasználni.
A zsírban, gyorsan felszívódó szénhidrátokban gazdag táplálkozás nemcsak az anya súlyát gyarapítja, hanem a babát is, a csecsemő túlsúlya pedig megnehezíti a szülést. A túlsúlyos várandósok körében gyakoribb a magas vérnyomás, a terhességi toxémia, a diabétesz és a húgyúti fertőzés. Ezenfelül az sem mindegy, hogy a kismama elhízása egészségtelen táplálkozásból és mozgásszegény életmódból adódik-e, hisz ez szintén veszélyforrás a magzat számára.
A kulcs az étrend helyes összeállítása. A fehér lisztből készült péksütikre, kenyérre nincs szüksége a szervezetnek továbbra sem, helyette fogyasszunk teljes kiőrlésű gabonából készült pékárut. Kerülni kell a magas szénhidráttartalmú, alacsony tápértékű, cukros ételeket, rágcsákat, nassolnivalókat. Naponta 4-5 alkalommal kell étkezni, a rendszertelen táplálkozás nem jó, a folyamatos eszegetés sem. A zsíros, nehéz, fűszeres, puffasztó ételek fokozhatják a vizesedést. A helyes étrend kulcsa a változatosság: az öt fő élelmiszercsoport (gabonafélék, tejtermékek, zöldség-gyümölcsök, húsok, zsírok-olajok) mindegyikére szükség van. Érdemes figyelni a táplálék minőségére, kerülni a félkész ételeket, cukros üdítőket, és minden olyan élelmiszert, melyben nagy mennyiségű szintetikus anyag van, például ízfokozók, festékek, természetazonos aromák, tartósítószerek.
Egészséges várandósság alatt nem tilos, sőt ajánlott a sport. A terhestorna megelőzheti, enyhítheti a terhesség alatt jelentkező ízületi-, csípő- és hátfájdalmakat, fejleszti az állóképességet, javítja a keringést, és erősíti a fokozottan igénybe vett izomcsoportokat (medence, hát, gát).