A kórházból hazatérő család élete a szülés előtti helyzethez képest gyökeresen megváltozik. Az új kis jövevény számos olyan próbatétel elé állítja a szülőpárost, ami nagy fokú rugalmasságot igényel, illetve a korábbi elvek, nézőpontok újragondolását teszi szükségessé. Az első hat hétben, vagyis a gyermekágyas időszak alatt általában kialakulnak azok az alapok, amelyek szerint a kibővült család működni kezd.
A szülés utáni első hat hetet gyermekágyas időszaknak is szokás nevezni: ez alatt az idő alatt az édesanya szervezete regenerálódik, és fokozatosan kezdi visszanyerni szülés előtti állapotát. A hat hét végére általában a hormonszintek normalizálódnak, a szülés utáni erős vérzés megszűnik, a has kezd visszahúzódni, a gátseb pedig begyógyul.
A gyermekágyas időszak sajátosságai a szülést követő hathetes időszak, a gyermekágy (puerperium physiologicum) alatt visszafejlődnek az anyai szervezetben bekövetkezett változások (involutio), és megindul a tejelválasztás. A korai gyermekágy a szülést követő hetedik napig, a késői gyermekágy a második héttől a hatodik hét végéig tart. A „gyermekágy” kifejezés már a nevében is utal arra, hogy az édesanyának pihenésre van szüksége.
A kórházi tartózkodás és az első teendők
A szülés után kórházban töltött 3-5 nap alatt az édesanya és a baba is szakszerű orvosi ellátásban részesülnek. A mama állapotát folyamatosan figyelik, és általában a hazatérés előtti napon kiszedik gátvarratait, ha van ilyen. Amennyiben a szülés császármetszéssel történt, a bőrt többnyire tovafutó bőrvarrattal egyesítik, a fonalat ekkor a 10-14. nap között szedik ki.
A babán is elvégzik a kötelező szűréseket és vizsgálatokat, valamint megkapja első oltását, a BCG-t, mely a tuberkolózis ellen véd. A szülést követő pár napban a picikből kiürül a fekete színű, ragacsos mekónium (magzatszurok, a méhen belüli időszakban képződött magzati béltermék), és székletük a táplálás megkezdésével normalizálódik.
A szülés utáni első hetet korai gyermekágynak, a másodiktól a hatodik hétig tartó időszakot pedig késői gyermekágynak hívjuk. Aranyórának nevezzük, amikor a baba közvetlenül a születés után a mama pocakjára kerül (ez körülbelül 2 órán át tart). Az édesapa jelenléte szintén nagyon fontos. Császármetszés esetén, amíg az édesanya még a műtőben van, addig az édesapa mellkasán is lehetőség van az aranyóra megkezdésére.
A TritonLife gyermekágyas osztályán szinte mindent tudunk biztosítani, ami a kórházi tartózkodás alatt szükséges lehet. A babának hazamenő és/vagy fényképezéshez szükséges ruhát érdemes hozni. A kismama táskájában legyenek kisebb és nagyobb méretű törölközők, papucs (zuhanyzáshoz is), megszokott tisztálkodási felszerelés, egyszer használatos alsóneműk, betétek, hálóing (célszerűbb az elöl gombos), speciális saját gyógyszerek és egy csőrös kulacs.
Hazabocsátás előtt az újszülöttet részletesen megvizsgálják (orvosi fizikális vizsgálat). Bármilyen eltérést tapasztalunk, azt jelezzük Önöknek, miként azt is, hogy van-e bármilyen teendőjük. Amennyiben a hazaadást követő napokban az újszülött csecsemőnél a védőnő, vagy házi gyermekorvos javaslata alapján kórházi vizsgálat, vagy kezelés szükségessége merülne fel, kérjük, a Semmelweis Egyetem I. Gyermekklinika Sürgősségi Osztályán jelentkezzenek (Cím:1083 Budapest, Bókay J. u. 53-54.
Az édesanya testi és lelki regenerációja
A szülést követő hathetes időszakban az édesanya szervezete regenerálódik, és fokozatosan kezdi visszanyerni szülés előtti állapotát. A hat hét végére általában a hormonszintek normalizálódnak, a szülés utáni erős vérzés megszűnik, a has kezd visszahúzódni, a gátseb pedig begyógyul. Bevett gyakorlat, hogy a szülész szakorvos a kismamát visszarendeli egy úgynevezett „hathetes kontrollra“: ilyenkor ellenőrzi a méh méretét, illetve a méhnyak és a gátseb gyógyulását is.
A gyors és komplikációmentes regenerálódás érdekében ez alatt az időszak alatt ajánlott a higiéniára nagyobb hangsúlyt fektetni és a túlzott megerőltetésektől tartózkodni. A szülés után a gyermekágy időszakában igen fontos a hasi szervek kímélete: a kismama ne végezzen megerőltető tornagyakorlatokat, mellőzze a hasizomgyakorlatokat, és ne emeljen a baba súlyánál nehezebb tárgyat. Az első egy-másfél hónapban az édesanya kerülje a tartós állómunkát: minél rövidebb ideig végezzen hosszabb állást igénylő házimunkát.
A szülés utáni első hat hétben az édesanya szervezete regenerálódik, és fokozatosan kezdi visszanyerni szülés előtti állapotát. A hat hét végére általában a hormonszintek normalizálódnak, a szülés utáni erős vérzés megszűnik, a has kezd visszahúzódni, a gátseb pedig begyógyul.
A szülés utáni pszichés zavarok megelőzése érdekében a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, valamint a könnyű mozgás - például a babakocsival megtett rövid séta a szabadban - elősegíti az édesanya szervezetének szülés utáni fizikai regenerálódását, és jótékonyan hat a kedélyállapotára is. Ismert jelenség a gyermekágy időszakában jelentkező hangulati ingadozás (baby blues), amely a lélek természetes reakciója az anyai szervezetben végbement hormonális és testi változásokra. Az ilyenkor jelentkező lehangoltság olyan átmeneti állapot, amely a környezet kellő odafigyelése és támogatása mellett viszonylag hamar rendeződik.
Az édesanya hangulatába a szülés után nagy mértékben beleszól a hirtelen hormonváltozás, a drasztikusan lecsökkent alvásmennyiségből adódó fáradtság, az alárendelődés szokatlan érzése, illetve a szülés emlékei is. A kismama ebben a kavargó lelkiállapotban a legtöbbet azzal tudja tenni, ha érzéseit őszintén bevallja magának, sőt, ezekről párjával (vagy szakemberrel) is elbeszélget, hisz sokszor a dolgok kimondása már csökkenti a belső feszültséget.
Ha azonban az édesanya tartósan fáradtnak, kimerültnek, szomorúnak és levertnek érzi magát, érdemes mihamarabb szakember (pszichológus vagy pszichiáter) segítségét igénybe venni. Figyelmeztető jelnek tekintendő, ha az édesanya képtelen aludni azokban az órákban, amikor a csecsemő alszik. A tartós alváshiány ugyanis súlyos kimerültséghez és idővel szülés utáni pszichés zavarokhoz, akár szülés utáni depresszió kialakulásához is vezethet.
A baba fejlődése és táplálása
A kórházi tartózkodás alatt a kismama szervezetét elsődlegesen a tejelválasztásra kell felkészíteni. A sok folyadék bevitele, a megfelelő, természetes rostokat tartalmazó táplálkozás, a szülés utáni fizikai állapothoz igazított séta vagy mozgás mind-mind segíthetnek abban, hogy a kismamának mielőbb beinduljon a tejtermelése.
Mivel a szoptatás manapság társadalmilag általánosan elvárt jelenség, sokan szoronganak attól, vajon tényleg sikerül-e majd szoptatni újszülöttjüket. Az első pár nap alatt az újszülöttek gyakran „besárgulnak“, ami azt jelenti, hogy bőrük sárgás árnyalatú lesz. Aggodalomra azonban nincs ok: az újszülött anyagcseréjének külső élethez való természetes alkalmazkodásáról van szó. Ajánlott ilyenkor minél több folyadékot adni a picinek, illetve súlyosabb mértékű sárgaság esetén az orvos dönthet úgy is, hogy a babát rövid ideig kék fényt sugárzó inkubátorba teszi. Bár az inkubátor szó a legtöbb kismamában szorongást kelt, gondoljunk arra, hogy a kezelés a pici érdekében történik, és csak rövid ideig tart.
A tejbelövellés normál esetben általában a szülést követő 2-4. nap indul be, de még a 4. tejmentes napnál is felesleges izgulni, hisz a kicsinek a kezdeti időszakban nincs szüksége élelemre (a folyadékpótlás pedig megoldható). A szoptatást elősegíti, ha az újszülöttet az édesanya rendszeresen mellre teszi akkor is, ha tej gyakorlatilag még nem is jön melléből. Egyrészt a baba szopása stimulálja a tejtermelést, másrészt pedig már a mellből szivárgó pár csepp előtej is rengeteg immunanyagot tartalmaz, amit a pici szervezete azonnal magába épít.
A tejtermelés valódi megindulása pár óra alatt zajlik le: az édesanya először csak a mell feszülését érzi, majd emlői hirtelen megtelnek anyatejjel. Ilyenkor a mellgyulladás megelőzésének érdekében ajánlatos a babát minél többször szoptatni, a feszülést okozó többlet tejet lefejni, illetve a mellett borogatással vagy masszírozással lazítani. A kezdeti nehézségek után a kereslet és a kínálat általában hamar egyensúlyba jönnek, és a legtöbb mama a kórházat már úgy hagyja el, hogy igény szerint tudja szoptatni újszülött kisgyermekét.
A szoptatás a csecsemők táplálásának biológiai módja, az anyatej az optimális táplálék. Érdemes a babát minden pici éhség jel esetén mellre tenni. Éhség jelek: a cuppogás, öklök nyalogatása, keresés-tátogás. Az első hetekben normális, ha az újszülött gyakran szeretne szopni. Gyomra még kicsi, a tejmennyiség növekedése folyamatos. Ahhoz, hogy biztosak legyünk abban, hogy a baba eleget szopik, nem szükséges mérni a súlyát. Amikor a kisbaba szopik, egyre hosszabb aktív szopást tapasztalhat. Aktív szopáson azt értjük, hogy folyamatosan szív-nyel a baba, a finom kortyolási hang teljes csendben jól hallható, ilyenkor a baba állkapocs mozgása megváltozik. Jól haladnak, ha az első 24 óra elteltével 10 egymás utáni kortyolást meg tud számolni, és a baba szemmel láthatóan elégedett.
Bár az anyatej optimális mennyiségben tartalmazza mindazokat a tápanyagokat és immunanyagokat, amikre az újszülöttnek szüksége van, mégis fontos, hogy azok a mamák se legyenek elkeseredve, akik akár saját, akár babájuk betegségéből kifolyólag nem szoptathatnak, vagy egyszerűen nem indul be tejtermelődésük. Csak egy nyugodt, kiegyensúlyozott mama tudja megadni gyermekének azt a fajta stabilitást és biztos hátteret, amire a picinek a legnagyobb szüksége van. Ehhez viszont túl kell lépni a szoptatási kudarcon, és megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel a tápszeres etetés is intimebb lehet: a kismama csupasz mellén is etetheti a babáját cumisüvegből, a szemkontaktust ugyanúgy keresheti vele etetés közben, mint egy szopó csecsemővel, valamint a simogatás, becézgetés, vagyis a taktilis (bőrt érintő) és a verbális (szóban történő) kommunikáció is alapvető tényezői az intimitás kialakulásának.
A gyermekágyas időszak alvásigénye és a szülők szerepe
A csecsemő álmának óvása nemcsak az ő egészséges fejlődése miatt fontos, hanem az édesanya szempontjából is, hiszen neki is kellő mennyiségű és minőségű alvásra van szüksége. Ennek kivitelezése csak akkor működhet jól, ha a kismama azokat az órákat használja ki pihenésre, amikor a csecsemő alszik.
A legtöbb újszülött szinte az egész napot átalussza, és csak a szopások alkalmával ébred fel. Három hónapos korban a csecsemő általában már végigalussza az éjszakát, nappal pedig körülbelül másfél órás alvási és ébrenléti idők váltakoznak. Az egyéves korú kisded már kétszer annyi időt tölt nappal ébren, mint alvással, napközben rendszerint már csak kétszer alszik.
A csecsemő nyugodt alvásának előfeltétele a nyugalom, a csend, a napi legalább egyszeri friss levegőn való tartózkodás és az estétől reggelig tartó sötétség. Mindennek megteremtése érdekében célszerű a zajos háztartási gépek (mosógép, porszívó stb.) használatát a csecsemő ébren töltött óráihoz időzíteni. Nem szükséges néma csendnek lennie, sok csecsemőt például kifejezetten megnyugtat a szülők halk beszélgetése.
Segíthet a csecsemő elalvásában a mobiltelefonon vagy egyéb eszközön generálható ún. fehér zaj alkalmazása. A fehér zaj olyan nem túl hangos, monoton hanghatást jelent (például tücsökciripelés), amely elnyomja a környezetben keletkező hangokat, ugyanakkor nyugtatóan hat a nehezen elalvó babára. Használata különösen ajánlott olyan családban, ahol a nagyobb testvér jelenléte és tevékenysége óhatatlanul megzavarhatja a csecsemő nyugalmát, és megnehezítheti az elalvását. A fehér zaj hasznos lehet a lakásba beszűrődő utcai zajok (kutyaugatás, fékcsikorgás, dudálás stb.) tompításában is.
Az első hónapokban a baba körülbelül háromóránként szopik, azonban olykor előfordulhat, hogy ennél gyakrabban is szopni kíván. Ezért érdemes az anyának ugyanabban a helyiségben pihennie, ahol a csecsemő alszik. Így azonnal érzékelni tudja a baba jelzéseit, és annak igényeihez igazíthatja a szoptatást. Amennyiben a csecsemő ágya nem a szülők hálószobájában van, érdemes elhelyezni a gyerekszobában egy kényelmes fotelt párnával és könnyű takaróval, ahová az édesanya betelepedhet a szoptatások, illetve a baba elaltatása közben. Célszerű bébimonitort is beszerezni, amely segítségével akkor is nyomon követhetők a gyermek rezdülései, amikor az édesanya másik helyiségben tartózkodik.
A szoptatások ütemezését illetően javasolt a házi gyermekorvos és a védőnő utasításait követni, de ez nem jelenti a szabályokhoz való görcsös ragaszkodást. Nem célszerű felkelteni az alvó csecsemőt csak azért, hogy ne maradjon ki az étkezés. Kipihenten jobb étvággyal fog szopni, és nem történik semmi baj, ha alkalomadtán átalszik egy-egy szoptatást.
Az apa és a nagyszülők szerepe a gyermekágy időszakában kiemelten fontos. Az újdonsült édesapa átveheti a háztartási teendők elvégzését, hogy az édesanyának minél több ideje jusson a csecsemőre és magára. Az apának célszerű egy-két hét szabadságot kivennie annak érdekében, hogy a kórházból való hazatérést követően folyamatosan az édesanya mellett lehessen, és elláthassa az otthoni teendőket.
Bizonyos mértékig a nagyszülők is bevonhatók a feladatokba, például segíthetnek a bevásárlásban, a takarításban vagy a főzésben. Fontos, hogy valóban tevőlegesen vegyenek részt a házimunkában, ne csak vendégségbe érkezzenek, és ne tartózkodjanak a kellő időnél többet a család mellett.
Az édesapának nagyon is komoly szerep jut a szülést követő hetekben, hiszen az édesanya a korábbinál még több támogatásra szorul. Az édesapa nemcsak a háztartás terén teheti hasznossá magát, hanem a csecsemő gondozásában is. Fontos, hogy segítsen a gyermek körüli teendők - fürdetés, levegőztetés, altatás stb. - ellátásában.
Apa leszek! De hogyan készüljek fel az apaságra? | OnlinePszichologus.net
A gyermekágyi depresszió és a szakmai segítség
A gyermekágyi depresszió általában a szülést követő 10-30. napban alakul ki, és a nők 15 százalékát érinti. A szülés utáni depressziót összefüggésbe hozzák a stresszel való megküzdési képességgel; tünetei a szomorúság, elkeseredettség, kedvetlenség, örömtelenség, étvágytalanság, alvászavarok, ingerlékenység, értéktelenség, önvád és önértékelési zavarok, melyek a napi szintű tevékenységek, illetve az utódgondozás rovására is mehetnek.
Mivel az édesanyák többségének nincsenek konkrét információi a témáról, sokan még közvetlen környezetük előtt is megpróbálják titkolni érzéseiket (hisz a szembesülés még inkább fokozná bűntudatukat). Éppen ezért fontos, hogy a szülő nő környezete bármilyen fent említett tünetet észlel, próbáljon meg az édesanyával a problémáról beszélni, hogy szükség esetén minél előbb szakorvoshoz fordulhasson.
