Miért, hogyan és milyen mesét olvassunk a babának? Kell-e neki olvasni egyáltalán? Mire való a mese a kisgyermek életében és mondjunk-e nekik fejből mesét? Ezt a kérdéskört járom körül a mai bejegyzésben.
A meséket eredetileg felnőttek mondták felnőtteknek. Szájról szájra terjedtek a régi történetek, amik segítettek felnőttek és gyermekek számára is egyaránt feldolgozni a körülöttük levő világ jelenségeit. A természeti jelenségeket, a társadalmi egyenlőtlenségeket, az emberek közti viszonyokat.
Csecsemőkorban persze még nem ezért kezdünk mesélni, a kicsi számára az első mesék még nem a traumák feldolgozásáról, hanem a világ megértéséről szólnak. Egyszerű kis történetek a mindennapokról, az ő mindennapjairól, melyeknek akár lehet ő maga is a főszereplője, de történhetnek az események egy kis állatkával vagy egy másik kislánnyal/kisfiúval is.
A meseolvasás fontossága
A meseolvasás javítja a környezettel való kapcsolatot, segít megérteni az élet történéseit, és megérteni a mindennapi élet ok-okozati összefüggéseit. Ha például egy 2 éves kicsi következetesen ragaszkodik 1-1 rossz szokásához (pl. mindig meghúzza a cica farkát, mindig piszkálja a szobanövényeket, irigy a többi gyerekkel), akkor arról fegyelmezéssel nehéz leszoktatni, de ha mesében találkozik ezekkel a helyzetekkel és a megoldásukkal, akkor megérti, mit kéne tennie. Ugyanígy lehet az egészen kicsi, 1-2 év közötti gyerekeket felkészíteni egy-egy szokásra.
A kisgyermek számára a mese nem csak a fejlesztésről szól, hanem a pszichéről is. Amíg csecsemő, addig minden körülötte forog, mindent megkap, ez az idilli állapot azonban abban a pillanatban romlani kezd, amikor a kicsi egyre önállóbb lesz. A felnőtteknél ugyanez történik, amikor könyvet olvasnak, vagy megnézik az esti sorozatot. A meséktől sokan azért ódzkodnak, mert úgy gondolják, utána a való világban a kicsi nem fogja érteni, hogy nem mindig a jó győz és nem történnek csodák. Miért? Neki fontos, hogy legyenek csodák.
Mikor kezdjük el az olvasást?
A meseolvasást, mesemondást, már akár újszülött kortól el lehet kezdeni. Babánk világra hozása után az olvasás pedig egyenesen „kötelező”. Nem baj, ha újszülöttünk nem ért még belőle semmit, már az is elég, ha rendszeresen hallja hangunkat, az is felkelti érdeklődését a hangok iránt, és el kezdi fejleszteni figyelési képességét. Arról már nem is beszélve, hogy bármilyen korú is legyen gyermekünk, az olvasással együtt töltött idő remek alkalom a kötődés kialakításához, szorosabbá tételéhez is.
Ha már a kezdetektől beiktatjuk a napi rutinunkba a közös olvasást, az számára egy idő után természetessé válik. Ha rendszeresen olvasunk gyermeküknek, az egyszerre fejleszti szókincsét, kommunikációs képességeit, és képzeletét is.
Milyen meséket válasszunk?
1 éves kortól pedig jöhetnek az egyszerűbb, a hétköznapokról szóló mesék, mint amilyen a Bogyó és Babóca, az Anna és Peti, a Gazdag Erzsi és Weöres Sándor történetek, versek, minden olyasmi, ami az ő életükről, a mindennapokról szól.
A legjobb tanács talán az, hogy hagyjuk, hogy gyermekünk válasszon. Választásában segíthetünk neki azzal, ha valamilyen képes könyvet adunk a kezébe. Néhány gyerek a fényképekkel megtűzdelteket szereti, más a rajzosakat, vagy éppen azokat, ahol a képek rejtve vannak, úgy kell „elővarázsolni” őket. Azok a könyvek is hasznosak, melyek mondókaszerű, ritmikus mondatokba vannak szedve, mert könnyű megjegyezni őket, és séta közben fejből felidézhetőek.
Ugyanakkor felolvasás közben a központban mindig a szórakozás legyen, nem pedig a betűk, szavak vagy mondókák bemagoltatása. Attól még hogy babánk választott kedvencet, nyugodtan nézzünk szét más tematikájú könyvek között is.
Nem utolsó sorban, praktikus szempont lehet könyvválasztásnál, ha figyelembe vesszük, gyermekünk ilyenkor még mindent megragad, eltép, szájába vesz és megrág.
A fejből mesélés
Az olvasás mellett mondjatok fejből is meséket, találjatok ki együtt szereplőket és történeteket. A közös mesében mindketten bevonódtok a történetbe, és ez segíthet a kicsinek megélni, feldolgozni a napi élményeit és titeket is közelebb hoz egymáshoz.
A fejből mesélés nem olyan nagy ördöngösség, mint ahogyan azt sokan gondolják: a legkönnyebb úgy elkezdeni, hogy a kicsinek az adott napját meséljük el: mit csinált ma, mi történt vele. Utána pedig mondhatunk mesét a plüssállatairól, a játékairól, a háziállatainkról vagy az óvodás társairól is.
A magzat fejlődése és érzékelése
Már-már felfoghatatlan, milyen mértékű fejlődésen megy keresztül egy magzat a terhesség 9 hónapja alatt. Mindössze egyetlen sejtből indulva intenzív ütemben növekszik, egyre differenciáltabb sejtjei, majd szervei, testrészei alakulnak ki. Az embrió csíralemezeiből jön létre a szív, a csontok, a tüdő, fejlődik ki a máj, az érzékszervek, stb.
Hogy könnyebben el tudjuk képzelni, mekkora a baba a terhesség egyes szakaszaiban, gyakran mókásan gyümölcsökhöz, növényekhez hasonlítva jellemzik a kismamáknak szánt irodalmakban.
A 6 hetes orvosi vizsgálat alkalmával már hallható a baba szívverése. 9 hetesen alakulnak aprócska izmai, így képes mozgatni karját és lábát, 15 hetesen már kéz- és lábujjait is meg tudja mozdítani, ujját szájába veszi. Vizsgálatok szerint a 17-25. hét között a magzat már teljes mozgáskészlettel rendelkezik.
A 2. trimeszterre minden érzékszerv működik. 7 hetes korban már tapint, a bőrén keresztül érzékeli a rezgéseket. Méhbeli környezetét és saját testét is tapintással érzékeli. Az ízlelőbimbó és a szaglóhám kialakulásának köszönhetően 15 hetesen ízeket és szagokat érez. 4 hónaposan hall, a hangokra szívfrekvencia-változással reagál, illetve zárt szemhéján keresztül a fényt és a sötétet is észleli. A 26. héttől már a szemét is tudja nyitni, a fény észlelésekor szívritmusa csökken, mozogni kezd. Vizuális élménye az anya hasfalán keresztül áthaladó fények esetében hasonló, mint amikor kezünkkel eltakarjuk a villanó lámpa fényét.
A méhben az anya hangja hallható a legjobban, hisz azt a testének rezgései is továbbítják. Kutatások - melyek a magzatok szopási ritmusát vizsgálták - bizonyítják, hogy a babák már közvetlenül születés után is képesek elkülöníteni édesanyjuk hangját más nők hangjától, azt szívesebben hallgatják. Hasonlóképp, édesapjuk hangját is felismerik, és jobban preferálják más férfiak hangjai között.
A baba az ingereket komplex módon fogja fel. Egyszerre észleli a szagot, ízt, látványt, hangot, rezgést, majd mindezt sűrítve őrzi meg. Ezen élményekhez olyan jellegű információkat is képes társítani, hogy azok kellemesek vagy kellemetlenek voltak számára. Például egy orvosi vizsgálat során a műszertől megijedt és elhúzódott, vagy az anya simítása jólesett neki, és közelebb bújt a simogató kézhez. Tehát elraktározza, milyen viselkedési válasszal reagált rájuk.
A magzat érzelmi világa és tanulása
Az ultrahangos vizsgálatok alkalmával jellegzetes arckifejezéseket és gesztusokat figyelhetünk meg. A vizsgálatok során mosolygást, undort, szomorúságot, fáradtságot, búskomorságot véltek felfedezni a kutatók. Mosolyt és sírást már az 5. terhességi hónapban detektáltak a kutatók. Emellett félelemre utaló jelzések is megjelenhetnek. Erre példa, amikor is magzatvízvizsgálat alkalmával a magzatburokba hatoló tűre a baba mozdulatlanná válik, ledermed, szívritmusa megváltozik. Ijedtség, félelem megélésekor a baba az anya szíve irányába törekszik húzódni, a szívverés hangja nyugtatólag hat rá, biztonságot jelent számára.
Egy vizsgálat alkalmával rockkoncerten részt vevő anyák a zene hatására erős rugdalózásról számoltak be. Egy esetben az intenzív, agresszív zenére a magzat olyan erősen fejezte ki nemtetszését, hogy az anya bordatörést szenvedett.
Ikerkutatások során a kutatók nemcsak egymást megsimogató vagy egymással civakodó, de puszilkodó magzati viselkedést is leírtak. Egyéb kutatások alátámasztják, hogy a baba osztozik az édesanya érzelmi állapotában.
Tudományos vizsgálatok támasztják alá, hogy a csecsemő születésekor veleszületett reflexekkel és tanult ismeretekkel, képességekkel is rendelkezik, melyeket az anyaméhben sajátított el és gyakorolt be. A magzat minden új ingerre felfigyel. Az ismeretlen ingerre mozdulatlanná válik, szívritmusa csökkenni kezd, az inger irányába fordul. Ha az inger hosszabban fennmarad, a baba megszokja, megbarátkozik vele, a reakció intenzitása csökken, végül eltűnik.
Meglepő, de a legkorábbi reflex (az ún. primitív vagy túlélőreflex) már az 5. terhességi héten kimutatható. Ez a visszahúzódási (összehúzza magát vagy elhúzódik) és megdermedési (mozdulatlanná válik, élettani folyamatai lelassulnak) reflex. Akkor aktiválódik, ha a baba veszélyt észlel.
A reflexek után a baba kondicionálás során megtanulja, hogy bizonyos helyzetek milyen vegetatív és cselekvéses válasszal járnak. Ilyen, mikor az anya nyugtató zenét hallgat a várandósság alatt, amitől a baba is kellemes élményt él meg, ellazul. Az esemény és a reakciója összekapcsolódik az emlékezetében.
Egy kísérlet során újszülöttekkel normál vagy intenzívebb szívverést hallgattattak néhány napig, miközben a harmadik csoportba tartozó babák semmilyen hangingert nem kaptak. A felgyorsított szívverést hallgató babák olyan izgalmi állapotba kerültek, hogy a vizsgálatukat le kellett állítani. Eközben az optimális szívverést hallgató újszülöttek nyugodtak voltak, kevesebbet sírtak, és súlyuk jobban gyarapodott.
A méhen belül szerzett tapasztalatai, korai élményei és magatartása befolyásolja az alkalmazkodást, a környezetével való kapcsolatát, az anya-gyermek egymásra hangolódást, ami a későbbi kapcsolatainak is mintájául szolgál.