Már-már felfoghatatlan, milyen mértékű fejlődésen megy keresztül egy magzat a terhesség 9 hónapja alatt. Mindössze egyetlen sejtből indulva intenzív ütemben növekszik, egyre differenciáltabb sejtjei, majd szervei, testrészei alakulnak ki.
A várandósság kilenc hónapja rengeteg örömöt és kérdést hoz magával, az első terhesség idején pedig sok meglepetés is érheti a kismamát. A három trimeszter során a leendő édesanya más-más tünetekkel, testi változásokkal találkozhat, miközben a magzat a legfontosabb fejlődési mérföldköveket éli meg az anyaméhben. Végigkövetni egy magzat fejlődését egyszerre izgalmas és titokzatos.
Az első, amit egy kismama megtanul a várandóssággal, hogy az időt innentől kezdve kevésbé napokban vagy hónapokban, sokkal inkább hetekben számolja majd. A terhesség kezdetét mindig az utolsó menstruáció elejétől számolják: mivel a megtermékenyítés ebben a ciklusban zajlott le, matematikailag így határozzák meg a várandósság első napjait. A 9 hónapot három egyidejű részre osztják fel: a három-három hónap pedig egy-egy trimesztert jelképez.
Az első trimeszter (1-12. hét)
Az első trimeszter a terhesség első 3 hónapját jelöli, ami a 12. hétig tartó időszak. A terhesség első hónapjaiban sok minden történik láthatatlan módon és meglepő gyorsasággal: ez a szakasz lehetőséget ad a kismamának, hogy feldolgozza a tényt, anya lesz. A teste még segít őrizni a titkot, bár az embrió fejlődése a trimeszter második felében már járhat árulkodó tünetekkel is.
A megtermékenyülés pillanatától a nyolcadik hét befejezéséig nevezhetjük embriónak a fejlődő magzatot, ez pedig körülbelül a 10-11. terhességi hetet jelenti. Az embriókorszak kezdete, amikor a megtermékenyített petesejt osztódni kezd, amelynek következményeként létrejön a szedercsíra, majd a hólyagcsíra. Ezután érkezik meg 3-5 napon át a zigóta a méhbe, majd megtapadva a méh megvastagodott falán, végbemegy a beágyazódás. Utóbbi hatására a hólyagcsíra belső sejtrétegeiből kialakul az embrió, míg a külső sejtek létrehozzák a méhlepényt, valamint az embriót körülvevő magzatburkot. A beágyazódás után a fejlődés azonnal megindul.
Az embrió fejlődésének hatodik és a nyolcadik hete között tovább körvonalazódnak az ember testének alapjai: bezáródik a velőcső, a kezek és lábak formája is alakulni kezd, csak úgy, mint a fül, a szem, a száj. Majd pedig megszületik a csigolyasor és a test csontváza.
A 10. hétre a magzat összes létfontosságú szerve kialakult és megkezdik összehangolt, közös működésüket. Az agy rohamos fejlődésnek indul: percenként 250 000 idegsejt jön létre az embrionális agyban! Ha a kicsi fiú lesz, a herék megkezdik a tesztoszteron hormon termelését. A külső felépítés is folyamatosan változik, már kialakult a legtöbb ízület: a váll, a könyök, a csukló, a térd és a boka éppúgy, mint az ujjak és a lábujjak.
Ez a hét több szempontból is vízválasztó a terhesség szempontjából: a hét végére befejeződik az embrionális szakasz, és kezdetét veszi a magzati periódus. A rohamos növekedésnek indult kisbaba hossza kb. 8 centiméter, súlya mintegy 28 gramm. Formára már teljesen emberi.
A 12. hét, azaz a harmadik hónap végéig tart. A kismama számára meghatározó korszak az első 12 hét. Sajnos az első trimeszter gyakran rosszullétekkel, hormonváltozásokkal, lelkiállapot-ingadozással nehezített. Ez nem törvényszerű, de az egészséges terhesség mellékhatása lehet. A rosszullétek sajnos egyáltalán nem könnyítik meg az újdonsült kismama életét. Különösen igaz ez az első terhességre, amikor minden új, izgalmas és elképesztő is egyben.
A terhesség 1. 2. 3. hete: Apró, sejt nagyságú embrió. Ebben az időszakban a terhesség első három hetét visszamenőleg állapítják meg. A terhesség kezdetét az utolsó menzesz első napjától számoljuk. A terhesség 1. hete: Ez a hét a menstruáció utáni első hét. Ilyenkor a petefészkek és a méh is felkészül- mint minden női ciklus alatt - a termékenységre. A terhesség 2. hete: A második héten történik a petesejt és a spermium találkozása/ egyesülése és ekkor már eldől a baba neme. Ha a spermium nyaki részében X kromoszómát hordoz, a baba lány lesz, ha Y kromoszómát, akkor fiú.
4 hetes magzat: A menstruáció elmaradása utáni időszak kezdődik el. Anya, nagy melóban vagyok!
5 hetes magzat: Az embrionális telep már kialakult és a petefészkek készen állnak arra, hogy fenntartsák az általuk termelt sárgatesttel a terhességet. Hűűűűűű, ez a rohanás kikészít!
6 hetes magzat: Borsószem nagyságú embrió. A terhességi teszt szinte egyértelműen pozitív, a HCG hormon szintje napról-napra emelkedik, lehetővé téve a beágyazódást. A borsónyi nagyságú embriónál kialakulnak a gerinc kezdetleges gyöngyei és a belső szervek is elkezdenek kifejlődni. Na? NA? Ezt figyeld: orr!
7 hetes magzat: Kifejlődnek a preembrió csigolyái, valamint a felső és alsó végtagjai, előszőr nyúlványok. A felső végtagok valamivel korábban alakulnak ki, mint az alsó végtagok.
8 hetes magzat: Már magzatnak nevezzük. Mostanra akkora, mint egy málnaszem. A végtagok tovább növekednek. Az arcon kialakul az orrcsont, az orrsövény és az eredetileg széles szájüreg kisebbedik. Málna méretű lettem!
9 hetes magzat: Olivabogyó nagyságú magzat. A magzat ekkor olívabogyó nagyságú és érzékeli a hangot és a fényt. Az alsó végtagokon még nem, de a felső végtagokon már kifejlődnek az ujjak.
10 hetes magzat: A magzat mérete akkora, mint egy szilva, fejlődik az arca, teste egyenesebb alakú lesz s emiatt már kialakul az emberi formája. Na jó, el fogsz ájulni, ha elmondom mit csináltam!
11 hetes magzat: Ebben az időszakban már hallható a magzat szívverése, mely egyre hangosabb és élénkebb. A magzat eper nagyságú. Pici körmei nőnek.
12 hetes magzat: A baba minden belső szerve kialakult. Szopogatja a hüvelykujját. Mérete olyan, mint egy lime. Nézz rám!
A második trimeszter (13-28. hét)
A terhesség második szakasza sokak számára nem várt megnyugvást hozhat: akik ugyanis az első trimeszterben nehézségeket éltek meg az émelygés, hányinger, erős fáradékonyság, aluszékonyság miatt, ők általában a kínzó tünetek megszűnését tapasztalhatják. Nem csoda: a második trimeszterben nemcsak gyors növekedésnek indulnak az eddig kifejlődött szervek, tovább alakul az agy és a gerinc, hanem a kötődés is egyre inkább kibontakozik a magzat és a várandós nő között.
A második trimeszterben kialakulnak az érzékszervek, valamint hatalmas fejlődésen megy át a tüdő, bár a kinti életre még nem alkalmas. A 3-6. hónap között a kicsi megtanul nyelni, valamint a légzéshez szükséges mozgást is elsajátítja. A baba mérete nagyon sokat nő: ennek következményeként a vizelettartás egyre nehezebb a kismamának, akinek testén előtűnik a linea negra is.
Az íny alatt már mind a húsz tejfog kifejlődött és a nyelven megjelennek az ízlelőbimbók. A csontok tovább erősödnek, egyre nagyobb az esély arra, hogy az anya megérezze a magzat mozgását. A körmök már mind a kéz, mind a láb ujjain kinőttek. A baba súlya már 135 gramm, hossza pedig körülbelül 16 centiméter, és egyre gyorsabban növekszik.
Kialakulnak a baba ízületei, csontjai is fejlődni kezdenek. Már tudja szopni az ujját. A baba szempillája is kinő, arcát és testét pedig finom szőr, a lanugó borítja. A magzat alvás-ébrenlét idejének aránya megegyezik egy újszülöttével.
A baba ekkortájt kezd hangokat hallani: az anya szívverését és a gyomor korgását éppúgy, mint a külvilág hangjait. Ha erős zajt hall a közvetlen közelből, kezeivel eltakarja a füleit, sőt az is előfordulhat, hogy egy éles hangtól megriad a pocakban. A mozgása változatos: forog, izeg-mozog, kígyózik a méhben, bokszol és rugdos. Karja és lába egyre erősebb. Már a külső zajokra is reagál néha.
A baba már 25 centiméteres lehet, súlya még csak 340 gramm körül van. Hallása már teljesen fejlett. Előfordul, hogy egy hirtelen zajra "ugrik" egyet, de az is megfigyelhető, amint édesanyja hangjára megnyugszik.
A baba szemei eddig szorosan le voltak zárva, ám ezen a héten nyiladozni kezdenek. A méhen belül már a sötétség és a világosság is elkülöníthető számára. A szem színe is kialakulóban van: az újszülött kék-kékesszürke vagy sötétbarna szemmel látja meg a világot, de az első hat hónapban ez nagyon gyakran változik. Tüdeje folyamatosan fejlődik, de még mindig nem elég fejlett az önálló légzéshez. Tökéletes csak a születés idejére lesz.
A 18-20. héttől az édesanya is érezheti a baba mozgását, ficánkolását, ami igen fontos a várandósság tudatosulásában és az édesanya gyermekéhez való kötődésének kialakulásában is.
A harmadik trimeszter (29-40. hét)
Az utolsó szakasz nagy részét a magzat kinti életre való készülése tölti ki: amellett, hogy növekszik, apró, de jelentőségteljes finomhangolásokat végez. Az édesanya eközben a szülésre és az új életre hangolódik: míg a második trimeszter segített tudatosítani a tényt, hogy anyává válik, a harmadik szakasz egyre inkább elhozza a várakozás érzését a szülés felé.
A mozgásban már jobban akadályozott a kismama, aki ezért könnyebben fárad, vizelettartási nehézségek gyötrik, és nehezebben piheni ki magát, mivel az alváshoz megfelelő testhelyzetet sem egyszerű felvennie.
A zsírszövet gyarapodásával egyre kevésbé tűnik ráncosnak a baba, ez a zsírréteg segít megtartani a hőt, miután világra jött. Ahhoz, hogy felkészüljön a kinti életre, a kicsi elkezdi utánozni a légző mozgásokat. Ismételten és ritmusosan mozgatja a rekeszizmát, de a gyakorlat még gyakran fullad csuklásba, ha véletlenül magzatvizet sikerül lenyelnie.
Észrevehetően kevesebbet mozog, hisz egyre kisebb helye van a méhben. Kéz és lábujjain kialakultak a körmök, látható a haja, a szemöldöke és a szempillái. Képes oldalra fordítani a fejét, s mivel már elég nagy, az eddigi ficánkolása lassan csökkenni kezd. Teste egyre gömbölyűbb, arányosabb. Már érzékeli a különbséget a világosság és a sötétség között.
Mivel egyre kevesebb helye van, legtöbbször ekkorra már fejjel lefelé helyezkedik el. A magzatmáz egyre vastagabb a baba bőrén. Valószínűleg már abban a pozícióban helyezkedik el a méhen belül, amelyben meg kíván születni. Ha még nem fordult fejre, sok anyuka olyan bensőséges kapcsolatban van kisbabájával már a szülés előtt is, hogy sikerül rávenni magzatát a pozícióváltásra.
Csontjai ekkora már megerősödtek, de még elég lágyak ahhoz, hogy egy kicsit alakulni tudjanak a szülőcsatornában. Már teljesen kitölti a méhet. A körmök elérik az ujjak végét. Már körülbelül fél centis haja van. Ha első baba, akkor minden bizonnyal befordult a méhnyak felé és leszállt a medencébe, rajtra készen.
Súlya még gyarapszik. Ha fényt érzékel a méhen belül, arrafelé fordul. A kicsi feje ekkorra már elhelyezkedett a kismedencében, ezért az édesanya légzése is könnyebbé válik, ahogy a méh "visszavonul" a rekeszizom alól.
Mostantól naponta kb. 28 grammot hízik. A 37. hétig a tüdő fejlődése még nem teljes, ezért a koraszülött babák gyakran lélegeztetőgépre szorulnak.
A magzat bélrendszerében szép lassan gyűlik a sötétzöld színű, kenőcsös állagú magzatszurok, amelyet a májból, az epehólyagból és a hasnyálmirigyből érkező sejttörmelék, elhalt bőrsejtek tömege és a lenyelt lanugo alkot. A magzatszurok általában a születés után nem sokkal távozik az első széklet formájában.
Ha a magzat fiú, a 38. hétre a herék megérkeztek a hasüregből a herezacskóba; ha lány, a nagyajkak teljesen kifejlődtek. A baba ezen a héten már 3 kg felett van, és szinte teljesen kitölti a méhet. A lepényen keresztül az anyai szervezet az immunrendszer első védelmi vonalával, az antitestekkel látja el a magzatot: ez élete első 6 hónapjában segít majd neki a fertőzésekkel szembeni küzdelemben. A tüdő teljes gőzzel termeli a szörfaktánst, az erősödő izmok pedig a légző mozgást gyakorolják. A magzati szőrzet (lanugó) nagy része eltűnt már.
A magzat légzése és táplálása az anyaméhben
A baba anyaméhen belüli légzésében számos biológiai folyamat játszik szerepet. Részt vesz benne a köldökzsinór, amely az 5-6. terhességi hét után kezd oxigént juttatni közvetlenül a fejlődő magzat szervezetébe. A köldökzsinór a méhlepényhez csatlakozik, ami a méhhez kapcsolódik. A köldökzsinór és a méhlepény együttesen juttatják el a magzathoz a tápanyagokat, és az oxigénben gazdag vért is biztosítják a számára.
Az anya belélegzi az oxigént, majd a vérében lévő oxigén átkerül a baba vérébe. Kilégzéskor pedig a fejlődő babától származó szén-dioxidot is kilélegzi.
A tüdő fejlődése a terhesség elején megkezdődik, de csupán a harmadik trimeszterben fejeződik be. A 24-36. terhességi hét között alakulnak ki a léghólyagocskák (alveolusok), amelyek később megtelnek oxigénnel a légzéskor. Amíg ezek nem fejlődnek ki teljesen, addig az újszülöttnek nehézségei lehetnek az önálló légzéssel a méhen kívül.
A tüdő fejlődése általában a 35-36. terhességi hét után fejeződik be, az egyes babáknál azonban változó lehet a fejlődése, és a csecsemő fogantatását sem kalkulálják mindig teljesen pontosan. Ezért előfordulhat, hogy a későbbi hetekben született koraszülötteknél is tapasztalhatók légzési nehézségek.
Amikor a magzat tüdeje teljesen kifejlődött, még akkor sem tud vele lélegezni az anyaméhben, hiszen magzatvíz veszi körül, és a tüdő is megtelik a folyadékkal.
A magzatot a méhen belül körülvevő folyadék a magzatvíz. Mennyisége a 12. és 28. hét között jelentősen növekszik, a 36. héttől a szülésig fokozatosan csökken. Mivel magzati és nem anyai eredetű, folyamatosan termelődik és szívódik fel. Jelentős szerepe van a magzati tüdők, emésztőrendszer, vázrendszer fejlődésében, antibakteriális hatású, mechanikai védelmet nyújt, állandó hőmérsékletet biztosít, részt vesz az anya és magzata közötti anyagforgalomban (magzati vizelet).
A köldökzsinórban spirálisan futó három ér (két artéria és egy véna) a magzat köldökétől a méhlepényhez kapcsolódik, és így a magzat vérkeringését köti össze a kismamáéval. Rajta keresztül kap tápanyagokat és oxigéndús vért a magzat.
A lepény a magzat része - a köldökzsinór számtalan elágazódásából alakul ki - éppen úgy, mint a fa gyökerei. A vékony hajszálerek a méhfalba mélyen behúzódva a gyökérszálakhoz hasonlóan biztosítják az anya és a magzat anyagcsere-kapcsolatát. A magzat tápanyagellátása, az anyagcseretermékek kiválasztása és a gázcsere a lepény erein keresztül történik.
A méhen belüli fejlődés rendellenességei
A méhen belüli növekedés-visszamaradás (továbbiakban IUGR) a koraszülöttség mellett az újszülött-halálozásért felelős leggyakoribb veleszületett rendellenesség. Méhen belül akkor beszélünk elégtelen fejlődésről, ha a magzat becsült súlya 10 percentilis érték alatt van, azaz gyengébben fejlett, mint az azonos korú magzatok 90 százaléka.
Magyarországon a kissúlyú magzatok aránya 8-10 százalék körül van, amelyek körülbelül harmada diszmaturus, kétharmada pedig valódi koraszülött.
Az elégtelen fejlődés leggyakoribb oka a dohányzás, az alkoholizmus, a túlzott koffeinfogyasztás, elégtelen táplálkozás, ikerterhesség, elégtelen mennyiségű magzatvíz, bizonyos gyógyszerek szedése, terhesség alatti kábítószer-fogyasztás, terhességi toxémia, méhlepény-elégtelenség, idült idő előtti méhlepény-leválás, trombofília, Leiden-mutáció, illetve az anya nemi szervi rendellenességei, betegségei (mióma, kettőzött méh, stb.).
Az IUGR előfordulása egészséges életvitellel jelentősen csökkenthető.
Az arányos IUGR már viszonylag korai szakaszban felismerhető. Kimutatása a magzat méreteinek és a terhesség idejének összevetésével történik. Az aránytalan IUGR a terhesség 32. hetétől ismerhető fel. Ennek az az oka, hogy a méhlepény relatív túlnövekedése a terhesség 28. és 32. hete között szűnik meg. Addig ugyanis a lepény mérete jóval nagyobb annál, mint amekkorára a magzatnak valójában szüksége lenne.
A magzati sorvadás kimutatásával azonban a diagnosztikai tevékenység csak elkezdődik. Azonosítani kell ugyanis az IUGR okát mind az anyánál, mind a magzatnál. Ki kell zárnunk minden olyan anyai betegséget, káros szenvedélyt, továbbá magzati genetikai rendellenességet, méhen belüli fertőzést, mely a fejlődés megkésését kiválthatta.
Ezek célzott kezelése ugyanis előfeltétele a magzat egészséges fejlődésének, továbbá, a következő terhességnél, az IUGR megelőzésének. Az ismétlődés kockázatának minimalizálása érdekében az anyánál az alábbi betegségek kizárása indokolt: érrendszeri károsodás (pl. magas vérnyomás).
Az újszülött a normálisnál kisebb súlyú. A fejlődésbeli visszamaradás a baba testarányai szerint lehet arányos (proporcionált) és nem arányos (diszproporcionált). Ez utóbbi esetben a végtagok hosszúsága normális, de a fej-, mellkas- és haskörfogat kórosan kicsi, sovány benyomást kelt.
A retardált gyermekek körében 9-27 százalék az anatómiai és/vagy genetikai rendellenesség gyakorisága, mely a gyermek sorsát alapvetően befolyásolja. A bölcsőhalál eseteinek 30 százaléka is retardált újszülötteknél fordul elő. Az összes születés körüli megbetegedés és halálozás 8-10-szer gyakoribb, mint egészséges csecsemőknél.
Méhen belül retardált gyermekeknél nagyobb a kockázata a neurológiai és viselkedési zavaroknak. Az aránytalan IUGR lepényelégtelenség következménye szokott lenni.
Az agysejtek intenzív szaporodása is méhen belül zajlik, így elégtelen méhen belüli fejlődés esetén a gyermekek átlagos intelligencia-hányadosa alacsonyabb lehet, mint egészséges gyermekek esetén. Ez természetesen statisztikai adat, amely az egyénekre közvetlenül nem vonatkoztatható.
A retardált gyermekek nehezebben táplálhatók, gyakoribbak a hiánybetegségek, fertőző betegségekkel szembeni érzékenységük fokozottabb.
A méhen belüli növekedés-visszamaradás előfordulása egészséges életvitellel jelentősen csökkenthető.
A méhen belül felismert IUGR esetén a legfontosabb az anya teljes ágynyugalma, megfelelő táplálkozása, valamint az intravénás cukor- és magnéziuminfúzió adása, esetenként oxigénbelélegeztetés orrszondán át. A gyermek állapotát kardiotokográfiával és ultrahanggal folyamatosan nyomon kell követni.
Fenyegető magzati fulladás esetén a szülést be kell indítani. Kellő érettség esetén meg lehet próbálkozni a hüvelyi szüléssel, lehetőleg epidurális érzéstelenítésben. A fájdalom ugyanis reflexesen csökkenti a méh vérkeringését, rontja a magzat oxigénellátását. Ez a reflex a fájdalom megszüntetésével teljesen kikapcsolható.
Megszületése után a retardált gyermek koraszülött osztályra kerül, ahol az életveszélyes állapotok felismerésének és elhárításának adottak a feltételei. Az anyatejes táplálás természetesen IUGR esetén rendkívül fontos. A megfelelő ellátásban részesülő, anyatejjel helyesen táplált gyermek általában kétéves korra éri utol kortársait a testi és értelmi fejlődésben.
Az anyatej akkor tekinthető optimális tápláléknak, ha megfelelő a kalória-, vitamin- és ásványisó-tartalma. Mindez az anya táplálkozásának függvénye is. Amennyiben a gyermek testi fejlődése elmarad a kívánttól, kiegészítő táplálásra lesz szükség. A helyes kiegészítő táplálásról az anya a családorvostól és védőnőjétől kaphat megfelelő felvilágosítást.
A magzat érzékelése és tanulása az anyaméhben
A 20. század elejéig teljes mértékben alvó lényeknek tekintették a babákat a pocakban, akiket csupán tapintással lehet stimulálni. Mára már biztosan állítható, hogy a 2. trimeszterre minden érzékszerv működik.
7 hetes korban már tapint, a bőrén keresztül érzékeli a rezgéseket. Méhbeli környezetét és saját testét is tapintással érzékeli. Az ízlelőbimbó és a szaglóhám kialakulásának köszönhetően 15 hetesen ízeket és szagokat érez. 4 hónaposan hall, a hangokra szívfrekvencia-változással reagál, illetve zárt szemhéján keresztül a fényt és a sötétet is észleli.
A 26. héttől már a szemét is tudja nyitni, a fény észlelésekor szívritmusa csökken, mozogni kezd. Vizuális élménye az anya hasfalán keresztül áthaladó fények esetében hasonló, mint amikor kezünkkel eltakarjuk a villanó lámpa fényét. A 7 hónapos magzat szívesen nézeget, a szemét nyitva tartja, különböző irányokba tekintget.
Bizonyos vizsgálatok szerint már igen korán, 3 hónaposan is elindul a mély hang irányába. Mi okozhatja ezt? Valószínűleg a hang kiváltotta vibrációk keltik fel érdeklődését, melyet a magzatvíz közvetít.
5-6 hónapos a magzat, mikor a hangingerekre reagálni kezd, főképp rugdalózással. Egy kutatás során aprócska mikrofont juttattak be az anya méhébe, közvetlenül a baba fejéhez. Kiderült, a baba nemcsak az anya szervei által adott hangokat, a gyomrán áthaladó levegő hangját, a szívverését vagy a méh fő ütőerének hangját hallja, de az anya testén kívülről érkező hangokat is (melyek áthaladnak a hasfalon, magzatvízen), és képes ezeket megkülönböztetni, ami a hallás fejlődésével egyre csak tökéletesedik.
A méhben az anya hangja hallható a legjobban, hisz azt a testének rezgései is továbbítják. Kutatások - melyek a magzatok szopási ritmusát vizsgálták - bizonyítják, hogy a babák már közvetlenül születésük után is képesek elkülöníteni édesanyjuk hangját más nők hangjától, azt szívesebben hallgatják. Hasonlóképp, édesapjuk hangját is felismerik, és jobban preferálják más férfiak hangjai között.
A baba az ingereket komplex módon fogja fel. Egyszerre észleli a szagot, ízt, látványt, hangot, rezgést, majd mindezt sűrítve őrzi meg. Ezen élményekhez olyan jellegű információkat is képes társítani, hogy azok kellemesek vagy kellemetlenek voltak számára. Például egy orvosi vizsgálat során a műszertől megijedt és elhúzódott, vagy az anya simítása jólesett neki, és közelebb bújt a simogató kézhez. Tehát elraktározza, milyen viselkedési válasszal reagált rájuk.
Az ultrahangos vizsgálatok alkalmával jellegzetes arckifejezéseket és gesztusokat figyelhetünk meg. A vizsgálatok során mosolygást, undort, szomorúságot, fáradtságot, búskomorságot véltek felfedezni a kutatók. Nehéz kérdés, ezek mennyire tényleges érzelmek. Mosolyt és sírást már az 5. terhességi hónapban detektáltak a kutatók. Emellett félelemre utaló jelzések is megjelenhetnek. Erre példa, amikor is magzatvízvizsgálat alkalmával a magzatburokba hatoló tűre a baba mozdulatlanná válik, ledermed, szívritmusa megváltozik. Ijedtség, félelem megélésekor a baba az anya szíve irányába törekszik húzódni, a szívverés hangja nyugtatólag hat rá, biztonságot jelent számára.
A 23-24. hétre kialakulnak a fájdalomingert szállító idegpályák, így a magzat arcán már a fájdalom megélése is tükröződhet. Egy vizsgálat alkalmával rockkoncerten részt vevő anyák a zene hatására erős rugdalózásról számoltak be. Egy esetben az intenzív, agresszív zenére a magzat olyan erősen fejezte ki nemtetszését, hogy az anya bordatörést szenvedett.
Ikerkutatások során a kutatók nemcsak egymást megsimogató vagy egymással civakodó, de puszilkodó magzati viselkedést is leírtak. Egyéb kutatások alátámasztják, hogy a baba osztozik az édesanya érzelmi állapotában. Hogy honnan kap róla információkat?
Tudományos vizsgálatok támasztják alá, hogy a csecsemő születésekor veleszületett reflexekkel és tanult ismeretekkel, képességekkel is rendelkezik, melyeket az anyaméhben sajátított el és gyakorolt be.
A magzat minden új ingerre felfigyel. Az ismeretlen ingerre mozdulatlanná válik, szívritmusa csökkenni kezd, az inger irányába fordul. Ha az inger hosszabban fennmarad, a baba megszokja, megbarátkozik vele, a reakció intenzitása csökken, végül eltűnik. Ilyen például amikor az anya érintésekor ficánkol, s hirtelen az apa teszi az anya tenyerének helyére a kezét, hogy ő is felvehesse vele a kapcsolatot. Gyakran számolnak be csalódottan az apák, hogy a baba mozgása abbamarad. Ennek vélhető oka, hogy a baba észleli a változást. Ez lehet a tenyér mérete, hőmérséklete, vagy akár az anya érzelmi állapotának megváltozása is az apa érintésére.
Meglepő, de a legkorábbi reflex (az ún. primitív vagy túlélőreflex) már az 5. terhességi héten kimutatható. Ez a visszahúzódási (összehúzza magát vagy elhúzódik) és megdermedési (mozdulatlanná válik, élettani folyamatai lelassulnak) reflex. Akkor aktiválódik, ha a baba veszélyt észlel.
A reflexek után a baba kondicionálás során megtanulja, hogy bizonyos helyzetek milyen vegetatív és cselekvéses válasszal járnak. Ilyen, mikor az anya nyugtató zenét hallgat a várandósság alatt, amitől a baba is kellemes élményt él meg, ellazul. Az esemény és a reakciója összekapcsolódik az emlékezetében. Hasonló eset, amikor a magzat a mozgolódás során ujjával véletlenül a szájába talál, beindul a szopóreflex, ő pedig nyugalmat él meg.
Egy kísérlet során újszülöttekkel normál vagy intenzívebb szívverést hallgattattak néhány napig, miközben a harmadik csoportba tartozó babák semmilyen hangingert nem kaptak. A felgyorsított szívverést hallgató babák olyan izgalmi állapotba kerültek, hogy a vizsgálatukat le kellett állítani. Eközben az optimális szívverést hallgató újszülöttek nyugodtak voltak, kevesebbet sírtak, és súlyuk jobban gyarapodott.
Egy másik kísérletben anyákat arra kértek, hogy a szülést megelőző utolsó 6 hétben egy bizonyos versikét olvassanak fel naponta kétszer. A szakemberek egy speciális cumival képesek voltak a baba szopási tempóját mérni. Koraszülöttek vizsgálatai hasonló eredményeket mutattak, amikor nyugtalan koraszülött csecsemőknek méhen belül hallható zajokat, női énekhangot játszottak.
Másik koraszülött babákat vizsgáló eljárás során olyan kiságyat készítettek, amely az anya járására emlékeztető mozgást helyettesítette mesterségesen.
Az anyai szívhang a magzatra bevésődő erővel bír. Vizsgálatokban, melyek során anyai szívhangot imitáltak újszülöttek számára, a babák kevesebbet sírtak, többet aludtak, mélyebben lélegeztek, kevésbé küzdöttek emésztési nehézségekkel, valamint ritkábban betegedtek meg.
Koraszülött babáknál rendkívül aktív álomtevékenységet figyeltek meg a kutatók. Megállapíthatjuk, hogy a legfiatalabb koraszülöttek a legtöbbet álmodók. A magzat az 5-6. hónaptól kezd álmodni, a REM-fázisra jellemző gyors szemmozgás a 23-24. héten már jellemző. A terhesség 30. hetében igen aluszékony, az alvásidő pedig teljes mértékben álmokkal teli. A 33-36. hétre ez 67%-ra, a 40. hétre 50%-ra csökken.
Izgalmas vizsgálati eredmény, hogy a babák az édesanya álma közben felhagynak a mozgással.
Ezen adottságok, képességek mind hozzájárulnak, hogy az újszülött minél hamarabb és minél gördülékenyebben adaptálódni tudjon környezetéhez. A méhben szerzett tapasztalatai, korai élményei és magatartása befolyásolja az alkalmazkodást, a környezetével való kapcsolatát, az anya-gyermek egymásra hangolódást, ami a későbbi kapcsolatainak is mintájául szolgál.
A baba az ingereket komplex módon fogja fel. Egyszerre észleli a szagot, ízt, látványt, hangot, rezgést, majd mindezt sűrítve őrzi meg. Ezen élményekhez olyan jellegű információkat is képes társítani, hogy azok kellemesek vagy kellemetlenek voltak számára.