Életük első évében a babák számára minden fertőzés komoly veszélyt jelenthet. Az antibiotikumok használata nagyon nagy körültekintést igényel mind az orvos, mind a páciensek részéről. Az antibiotikum szó hallatán bizonyára mindenki tudja, hogy mi az, és nem létezik olyan ember, akinek ne írta volna fel legalább egyszer a háziorvosa élete során. Megkérdeztem néhány szülőt, mik a tapasztalatok és hogyan vélekednek az antibiotikum alkalmazásával kapcsolatban, melyre nagyon vegyes és néha egészen meglepő válaszokat kaptam.
Az antibiotikumok a modern orvostudomány egyik legnagyobb vívmányai. Milliók életét mentették meg az elmúlt évtizedekben, és továbbra is nélkülözhetetlenek számos súlyos betegség kezelésében. Az antibiotikumok olyan gyógyszerek, amelyek elpusztítják a baktériumokat vagy gátolják azok növekedését és szaporodását. Fontos megérteni, hogy az antibiotikumok nem tesznek különbséget a „jó” és a „rossz” baktériumok között. Amikor beveszünk egy antibiotikumot, az nemcsak a betegséget okozó kórokozókat pusztítja el, hanem a szervezetünkben természetesen is jelen lévő, hasznos baktériumokat is, például a bélflóra tagjait.
A gyermekek immunrendszere még éretlen, ezért sokkal gyakrabban kapnak el vírusfertőzéseket, mint a felnőttek. Egy kisgyermek évente akár 6-10 alkalommal is megbetegedhet, különösen közösségbe kerülés után. Jellemzően 3-7 napig tartanak: A tünetek általában egy héten belül enyhülnek, majd elmúlnak. Gyakori vírusos megbetegedések a nátha, az influenza, a RS-vírus (RSV) okozta fertőzés, az adenovírus, a rotavírus (gyomor-bélhurut), a bárányhimlő és a kéz-láb-száj betegség.
A bakteriális fertőzések ritkábbak, de súlyosabbak lehetnek. Fókuszált tünetek: Míg a vírusfertőzések általában több szervrendszert érintenek, a bakteriális fertőzések gyakran egy adott területre koncentrálódnak (pl. Példák gyakori bakteriális fertőzésekre gyermekkorban: gennyes mandulagyulladás (streptococcus), középfülgyulladás, bakteriális tüdőgyulladás, húgyúti fertőzés, bakteriális bőrfertőzések.
Az antibiotikumok NEM lázcsillapító gyógyszerek, mint ahogyan nem is köhögéscsillapítók. Az antibiotikumok baktériumok által okozott megbetegedések oki kezelésére szolgáló gyógyszerek, melyek a betegség gyógyítása révén érik el azt, hogy a láz megszűnjön, vagy éppenséggel a köhögés abbamaradjon. Az orvos a betegvizsgálat során a kórelőzmény és a kórlefolyás ismeretében sok esetben egyértelműen meg tudja állapítani, hogy az adott megbetegedést baktérium okozza vagy sem. Jó példa erre akár a gennyes középfül-gyulladás, akár a tüszős mandula-gyulladás. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a fertőzések kórokozói nem kizárólag baktériumok. Sőt! A felső légúti fertőzések 80-90%-áért különböző vírustörzsek tehetők felelőssé. A vírusfertőzésre az antibiotikum nem hat, éppen ezért annak kezelésére antibiotikumot használni teljesen felesleges gyógyszerterhelés, annak minden mellékhatásával együtt.
A fentiek miatt nem lehet általánosságban megválaszolni azt a kérdéskérdést, hogy milyen tünetek és betegségek esetében szükséges antibiotikumot rendelni, hiszen éppúgy okozhat orrfolyást, torokfájást, lázat, köhögést vírus is és baktérium is. Abban az esetben, ha az orvos számára nem egyértelmű, hogy baktérium vagy vírus okozza a páciense panaszait, akkor is több mindent tehet a kóreredet tisztázása érdekében. Ilyen lehet, hogy szükség esetén naponta újra vizsgálja a beteget, melyek során a diagnózis egyértelművé válhat (pl. afták jelennek meg a garat- és szájnyálkahártyán, ami vírusfertőzésre utal). Az ismételt fizikális vizsgálaton túl könnyen elérhetőek az alapellátási rendelőkben is laboratóriumi gyorstesztek, melyek szintén közelebb visznek a diagnózis felállításához. Ilyenek a vizelet gyorstesztek, a Strep A gyorsteszt, illetve a CRP vizsgálat. Utóbbi egy olyan gyulladásos fehérje, melynek a szintje jellemzően - de nem kizárólagosan - baktérium okozta fertőzések kapcsán emelkedik meg a vérben, ráadásul a fertőzés súlyosságával egyenes arányban.
Amennyiben elkerülhetetlen az antibiotikum adása a kezelés során, akkor az orvos figyelembe veszi, hogy az adott betegséget melyik baktériumtörzsek okozzák legnagyobb valószínűséggel és azok melyik antibiotikumra érzékenyek leginkább. Minden gyógyszerrendelésnél figyelembe kell vennie, hogy melyik az a készítmény, amelyik használata a legkevésbé megterhelő a szervezet számára és a legkevesebb mellékhatással bír.
Az antibiotikumok mellékhatásai és a rezisztencia
Az antibiotikumoknak - mint minden más gyógyszerkészítménynek - lehetnek mellékhatásai. Ezeket az elrendelés során ugyanúgy értékelni kell, hiszen az előny-kockázat mérlegelése minden esetben kötelező. Az antibiotikumoknak lehetnek általános mellékhatásai, mint például fejfájás, szédülés, hányinger, hasfájás, bőrkiütés, lehetnek a hatásmechanizmusukból következők, mint például hasmenés, gombás fertőzések kialakulása (szájpenész, pelenka kiütés), hiszen az antibiotikum nem csak az adott fertőzésért felelős „rossz” baktériumot pusztítja el, hanem a velünk élő jótékonyakat is. További mellékhatás lehet esetleges allergiás reakció kiváltása (csalánkiütés, ajak-, szemhéj duzzanat, gégeödéma, sokk) is. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a gyógyszerek lebontása a szervezetben, illetve azok kiválasztása megterheli a veséket, májat, ezért ezeknek a szerveknek a betegségeiben különös körültekintést igényel egy készítmény adása, adagolása.
A leggyakoribb mellékhatások a gyomor-bélrendszeri panaszok, mint a hasmenés, hányinger, hasfájás. Ezeket a hasznos bélbaktériumok elpusztítása okozza. Ritkábban előfordulhatnak allergiás reakciók, például bőrkiütés, csalánkiütés, viszketés. Súlyosabb allergiás reakció (anafilaxia) nagyon ritka, de azonnali orvosi ellátást igényel. A gombás felülfertőzések, mint a szájpenész vagy a pelenka alatti gombás kiütés szintén gyakoriak.
Az antibiotikum-rezisztencia globális egészségügyi válsággá nőtte ki magát. A probléma súlyosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az antibiotikum-rezisztencia azt jelenti, hogy a baktériumok képesek túlélni és szaporodni még akkor is, ha egy antibiotikummal kezelik őket. Ez nem az emberi szervezet ellenállása, hanem a baktériumok alkalmazkodása. Amikor antibiotikumot szedünk, a gyógyszer elpusztítja a „érzékeny” baktériumokat, de a „rezisztens” baktériumtörzsek, amelyek természetesen is jelen lehetnek a szervezetünkben, túlélik. A rezisztencia kialakulásában és terjedésében szerepet játszik az antibiotikumok túlzott és helytelen használata az emberi gyógyászatban, az állattenyésztésben és a mezőgazdaságban.
Mivel új, egyszerű és hatásos antibiotikumok kifejlesztése ezzel a folyamattal nem tud lépést tartani, ezért valós veszélyt jelent, hogy egyre gyakoribbá válnak azok a baktérium okozta fertőzések, melyekkel szemben nincs hatékony, célzott fegyverünk.
Gyermekeknél az antibiotikumok alkalmazása
Az első és legfontosabb, hogy kizárólag baktérium okozta fertőzés kezelésére, az előbb említett kockázat/előny mérlegelését követően rendeljünk antibiotikumot. Minden készítmény alkalmazása előtt rá kell kérdezni az esetleges gyógyszerérzékenységre, alapbetegségre, rendszeresen szedett gyógyszerekre. Fel kell hívni a páciensek, illetve a szülők figyelmét az esetleges mellékhatásokra és a szükséges teendőkre.
Ha antibiotikumot kell szednie gyermekünknek, fontos, hogy pontosan betartsuk az orvos adagolásra vonatkozó utasításait: annyit, annyiszor és annyi ideig adjunk a gyermeknek, amennyit a kezelőorvos javasolt. Gyermekkorban a gyógyszerek többsége esetében ugyanis az adagolást az életkor és a testtömeg alapján számolják ki, így egy adott készítmény adagolása gyermekenként eltérhet!
Számos gyermekeknek szánt antibiotikum szuszpenzióhoz való por formájában kerül forgalomba a hatóanyag stabilitása miatt, ez azonban számunkra azt jelenti, hogy a beadandó végső formátumot felforral-lehűtött vízzel otthon kell elkészítenünk. Az elkészítés helyes módjáról minden esetben tájékozódjunk a betegtájékoztatóból, vagy kérdezzük meg gyógyszerészünket. A helyes elkészítés ugyanis a pontos adagolás egyik fő feltétele.
Antibiotikumok felírásakor Érdemes megbeszélni a kezelőorvossal, ha gyermekünknek különleges igényei vannak, pl. egyes gyerekek nem szeretik a kanalas gyógyszerek ízét, vagy nem tudják/hajlandók lenyelni az adott gyógyszerformát, előfordulhat gyógyszerérzékenység stb.
Be kell szedni a teljes felírt mennyiséget! Az is fontos, hogy az antibiotikumos kezelést nem szabad az előírtnál hamarabb abbahagyni, akkor sem, ha gyermekünk tünetei csökkennek, és jobban van. A kórokozók tartós „kiiktatása” ugyanis időbe telik, az idő előtt abbahagyott antibiotikumos kezelés a fertőzés kiújulásához vezethet.
A szülői intuíció rendkívül fontos, de érdemes tudni, melyek azok a jelek, amelyek láttán komolyabban kell vennünk a helyzetet és ismét felkeresni a gyermekorvost. Ha a láz (38,5°C felett) 3 napnál tovább tart, vagy a kezdeti javulás után ismét felszökik. Ha a torokfájás rendkívül erős, nyelési nehézséggel jár, és a gyermek nem hajlandó enni-inni. Erős, lüktető fülfájás, különösen ha a gyermek éjszaka ébred fel rá, és a fájdalomcsillapító sem enyhíti. Súlyos torokgyulladás: Erős nyelési fájdalom, duzzadt mandulák, rajtuk fehér, gennyes tüszők vagy lepedék. Nehézlégzés, szapora légzés: Különösen, ha a gyermek bordaközi behúzódásokat mutat légzéskor, vagy ajkai elkékülnek. Hasi fájdalom és hányás, hasmenés: Ha ez a kombináció erős, és a gyermek állapota rohamosan romlik, kiszáradás jeleit mutatja. A legfontosabb jelző a gyermek általános állapota és viselkedése. Egy vírusos fertőzésben szenvedő gyermek lázasan is lehet játszókedvű, eszik-iszik, és ha lement a láza, viszonylag jól van. Ezekben az esetekben azonnali orvosi segítségre van szükség.
Alternatívák és megelőzés
Bár további kutatásokra van szükség, az egyértelműen látszik, hogy az antibiotikumok nagyon hasznosak, magukban hordoznak többféle veszélyforrást is, a gyerekek esetében például az ételallergia kockázatát. Egy tavalyi kutatás szerint a korai antibiotikum-kúrák többféle problémát okozhatnak, többek között akár az elhízásért is felelőssé tehetőek, de az asztma kockázatát is növelik. És mint most kiderült, az ételallergiában is szerepet játszhat. Kutatásukhoz a szakértők több mint 1500 gyerek adatait vizsgálták meg, akik 2007 és 2009 között születtek és legalább egyféle ételre allergiásak voltak. A kontrollcsoport 5995 egészséges gyerekből állt. Mint kiderült, a gyerekek első életévében összesen 9324 esetben írtak fel antibiotikumot. A statisztikák szerint azoknál a gyerekeknél, akik életük első 12 hónapjában antibiotikumot szedtek, az ételallergia esélye 1,21 szeresére nőtt. Megállapították továbbá, hogy minél többször kapott antibiotikumot a gyerek, ez a szám úgy nőtt. Három antibiotikum kúra esetén 1,31, négy esetében 1,43, míg öt vagy több esetén 1,64 volt a szorzószám.
Az antibiotikumok nem csak a kórokozó baktériumok elpusztítására képesek, de jelentősen csökkentik a szervezetben alapesetben megtalálható jótékony baktériumok számát is. Ennek következtében leggyakrabban a szájüregben kialakuló gombás fertőzés (szájpenész), illetve a hasmenés a leggyakrabban előforduló mellékhatások. Ezen kellemetlen mellékhatások megelőzése érdekében érdemes az antibiotikum kezelés időtartama alatt a terápiát valamilyen probiotikum szedésével is kiegészíteni, amely megfelelően alkalmazva segít a szervezet természetes baktériumflóráinak helyreállításában. Emellett hasmenés esetén nagyon fontos a megfelelő mértékű és minőségű folyadékpótlás is a kiszáradás megelőzésére.
Immunrendszerünk fontos részét képezi az az 1-2 kilogrammnyi hasznos baktériumtömeg is, amely a bélrendszerben, döntően a vastagbél területén helyezkedik el. A saját sejtjeink számának tízszeresét (!) kitevő baktériumok táplálása és életfeltételeinek biztosítása legalább olyan fontos, mint a saját sejtjeinké. Ez az - eredetileg - összefüggő védőgát számos hatásra sérülhet.
A probiotikumok adásának azért van jelentősége, mert ahogy azt korábban említettem az antibiotikum nincs tekintettel a normál és hasznos bélflóránkra. Azt viszont nehéz megmondani, hogy a jelenleg rendelkezésre álló probiotikumok mennyiben tudják visszaállítani a kezelés előtti bélflórát. Ehhez a mainál sokkal pontosabban, gyorsabban és olcsóbban kellene tudni vizsgálni a velünk együtt élő jótékony baktériumokat, illetve célzott visszapótlásuk lenne az ideális. Mindenesetre addig is jó, ha élünk a jelenlegi probiotikumok adta lehetőségekkel.
Gyermekek számára speciálisan kifejlesztett, megfelelő törzseket (pl. Lactobacillus rhamnosus GG, Saccharomyces boulardii) tartalmazó készítményeket keressünk. Prebiotikumok: Ezek olyan élelmi rostok, amelyek táplálékul szolgálnak a hasznos bélbaktériumoknak. Fermentált élelmiszerek: Joghurt, kefir, savanyú káposzta (pasztörizálatlan) természetes probiotikumokat tartalmaznak.
Az erős immunrendszer a legjobb védekezés a fertőzések ellen. Ennek alapja a kiegyensúlyozott táplálkozás, sok friss gyümölccsel és zöldséggel, teljes kiőrlésű gabonákkal. Fontos a megfelelő mennyiségű D-vitamin (különösen télen), a C-vitamin és a cink bevitele. Elegendő alvás, rendszeres mozgás a friss levegőn, és a stressz minimalizálása szintén hozzájárul az immunrendszer erősítéséhez.
A megfelelő higiéniai rendszabályok betartásával, a közösségi helyiségek többszöri szellőztetésével is sokat tehetünk a fertőzések terjedésének csökkentése érdekében. A rendszeres és alapos kézmosás (szappan és víz), különösen étkezés előtt és WC-használat után, drasztikusan csökkenti a fertőzések terjedését.
A sárga vagy zöld orrváladék önmagában nem feltétlenül jelenti azt, hogy bakteriális fertőzésről van szó. A vírusfertőzések során is előfordulhat, hogy a váladék színe sűrűbbé és sárgásabbá válik, különösen a betegség későbbi fázisaiban, ahogy a szervezet küzd a kórokozókkal. Akkor kell gyanakodni bakteriális felülfertőzésre, ha a sűrű, elszíneződött váladék több napja fennáll, és más tünetekkel (pl. láz, rossz közérzet) társul.
A köhögés gyakran a leghosszabb ideig tartó tünete egy vírusos fertőzésnek, és elhúzódhat akár 2-3 hétig is, miután a többi tünet már elmúlt. Ez nem feltétlenül jelent bakteriális felülfertőzést. Ha a gyermeknek nincs láza, jó az általános állapota, eszik-iszik, játszik, akkor valószínűleg a szervezet tisztulási folyamatáról van szó. Párásítás, bőséges folyadékfogyasztás, méz (1 éves kor felett) és gyógyteák segíthetnek.
A gyermekorvos a szülő legfontosabb szövetségese a gyermek egészségének megőrzésében. Az orvos a gyermek vizsgálata során nemcsak a tüneteket értékeli, hanem az általános állapotát, a kórtörténetét is figyelembe veszi. Ne féljünk kérdéseket feltenni az orvosnak! Az aktív kommunikáció elengedhetetlen a bizalom építéséhez és a közös döntéshozatalhoz. „Mi a pontos diagnózis? „Miért gondolja, hogy antibiotikumra van szükség? „Milyen vizsgálatok támasztják alá a diagnózist? „Mi történik, ha nem adunk antibiotikumot? „Milyen mellékhatásokra számíthatunk az antibiotikumtól? A jó orvos-beteg kapcsolat alapja a nyílt kommunikáció.