Gyermekek és válás: 5 bizonyított módszer, hogy segítsünk nekik feldolgozni a nehézségeket

A válás sosem egyszerű folyamat, és amikor gyermekek is érintettek, a helyzet még érzékenyebbé válik. A gyermekek számára a válás elszakítást jelent, és úgy érezhetik, elveszítenek valakit, akire szükségük van a fejlődésükhöz. A szülők számára a válás talán az élet újjászervezésének kezdete lehet, ám a gyermekek számára ez gyakran az apa- vagy anyahiány kezdetét jelenti.

A házasság sosem vágható el teljesen a válással, ugyanis a korábbi közös emlékek, összekötő elemek továbbra is az elvált felekkel maradnak, főként, ha gyerekek is születtek. Ez egy lelkileg megterhelő folyamat, ami a család egészére kihat: két összefonódott család válik szét egymástól. Hogy élik meg a gyermekek a válás folyamatát és következményeit?

A gyermekek reakciói a válásra életkor szerint

A különböző életkorú gyermekek eltérően élik meg a szülők válását. Fontos megérteni ezeket a reakciókat, hogy megfelelően tudjunk segíteni nekik.

1-3 éves kor (csecsemő- és totyogókor)

Ebben az életkorban a kicsik még nem értik a szavak szintjén, mi az a válás, de a szüleik érzelmi állapotát elképesztő érzékenységgel veszik át. Ha az egyik szülő feszült, sírós vagy sokat veszekszik, azt a baba a testével reagálja le. A kétévesek már érzékelik, hogy valami megváltozott: egyik szülő nincs mindig jelen, de még nem értik, hogy a távollét nem végleges. Ebben az életkorban kulcsfontosságú, hogy érzelmileg stabil és biztonságos környezetet teremtsünk, és tartsuk fenn a napi rutint és a napirendet. A totyogókorban a gyerekek és szülők közti kötődés még erősebb, ezért bármilyen változás a családi élet dinamikájában nagyon nehezen feldolgozható számukra. A válófélben lévő szülők gyerekei gyakrabban sírhatnak, és valószínűleg több figyelmet igényelnek. A 3-5 év közötti gyermeknél normális reakciónak tekinthető a fokozott ragaszkodás, rémület, regresszió, elhagyástól való félelem. A 18 hónap és 6 év közötti gyerekeknél előfordulhat regresszió: bepisilés, ujjrágás, hiszti. Ez a fokozott stressz jele lehet.

3-6 éves kor (óvodáskor)

A 3-6 éves gyerekek számára a válás nehezen érthető fogalom, ami ijesztő bizonytalansággal jár. A hároméves korban a gyerekek gyakran úgy érzik, hogy ők tehetnek a szülők veszekedéséről vagy különéléséről. Ekkor jelenhet meg a szeparációs szorongás erősödése, visszalépés a fejlődésben. A négyévesen a gyerek már sok kérdést tesz fel: „miért nem lakunk együtt?”, „mikor jön vissza apa?”. Gyakori a düh, hisz ilyenkor kezdenek igazán érzékenyek lenni az igazságtalanságra. Engedd, hogy kimondja a haragját! Ötéves kor körül a gyerek már el tudja képzelni a hiányt, de még nem biztos abban, hogy a szeretet állandó. Félhet attól, hogy őt is elhagyják. Ebben a korban a gyermek fokozatosan leválik környezetéről, független lesz, rengeteg kezdeményező képességgel rendelkezik. Ha azonban állandó bűntudat kíséri, mindig szorongani fog attól, hogy valamit nem helyesen cselekszik. A szülők válása a szocializációt akkor veszélyezteti a legjobban, ha az a gyermek megszületése előtt (az anya terhességének idején) következik be. Ha a szülők válása a gyermek születése után következik be, az anyai magatartás általában az ellenkező oldalra billen. A gyermek hat esztendős kora előtt bekövetkező szülői válás gyakran játszik kedvezőtlen szerepet a gyermek nemi identitásának és serdülőkora utáni szexuális magatartásának alakulásában. A maszkulin és feminin viselkedésformák elsősorban a két nem kapcsolatában, rendszeres kommunikációjában jelennek meg, így az anya önmagában (férje nélkül) nem megfelelő modell leánya számára. Felmérések igazolják, hogy a hatévesnél fiatalabb korától kizárólag anyja által nevelt kislány nagyobb eséllyel megy túlságosan korán férjhez, hamar elválik és bár szexuális partnereit gyakran váltogatja, nemi életére az átlagosnál többször jellemző a frigiditás. A kisebb gyermekek sokkal hajlamosabbak magukat okolni a történtekért, mint a nagyobb társaik. Kedvezőtlen feltételek esetén elkezdik „magukra venni” a helyzet megoldásának felelősségét is. Vagyis próbálják elérni és elősegíteni, hogy a szülők ismét együtt legyenek. Ennek terhe egy kisgyermek számára rendkívül súlyos, és károsan hat rá. Az óvodás vagy annál kisebb gyermek számára gyakran nehezen kezelhető a másik szülőnél történő láthatás. Az egocentrikus (én központú) világképük miatt úgy élik meg, hogy minden, ami körülöttük történik az vagy értük, vagy miattuk van. A válás okozta feszültség, kellemetlen érzés az ő megértési szintjükön a „nem értem, mi történik” sémába kerül, és ebből szinte automatikusan a „tehát miattam történik” kategóriában köt ki.

6-12 éves kor (kisiskoláskor)

A hatévesen a gyerek már érti, hogy két külön világ van: anya otthona és apa otthona. Ez viszont lojalitáskonfliktust okoz: úgy érezheti, választania kell a kettő között. Ne kérd ki belőle, hogy mit csinált a másik szülőnél! A hat és nyolcéves gyermekek meghatározatlan szomorúságot és haragot érez, vágyakozik a távol levő szülő után, fél a visszautasítástól, az agresszió kiélésének zavarai jelentkeznek. Figyelemfelhívó jel, hogy segítenünk kell, ha depresszió vagy csökkent koncentráció jeleit vesszük észre a gyermeken, az iskolai teljesítményére is hatással van. A 9-12 év közötti gyerekeknél normál reakciónak tekinthetőek az intenzív, meghatározott tárgyra irányuló harag, szégyen, identitás- és lojalitásproblémák. Azonban fel kell kapjuk a fejünket, ha romló iskolai teljesítményt, elszigetelődést, agressziót, depressziót vagy alacsony önértékelést tapasztalunk. Az iskoláskorú gyerekeket gyakran meglepi az elhagyatottság és magány érzése. Különösen a fiatalabb iskolásokat valószínűleg nem érdekli vagy nem értik a bonyolult okokat, amiért a szülők már nem akarnak együtt lenni, és könnyen magukat hibáztatják. Ebben a korban gyakori, hogy a gyerek egy szülőőt rossznak bélyegez, és azonosul a ”jó” szülővel. Előfordulhat, hogy a szülőket gonosznak vagy önzőnek látják, és a haragjukat különböző módon fejezik ki, pl. vitákkal vagy verekedéssel az iskolában. Az iskolások, akiknek a szülei éppen válnak, gyakran érzik a nagy veszteséget és elutasítottságot. A negyedik szakasz (6-11 éves kor) a kisiskoláskor, a teljesítmény vagy kisebbrendűség szakasza. Ebben a szakaszban kerül a gyermek iskolába, válik le egyre jobban a családjától.

13-18 éves kor (kamaszkor)

A kamaszévek elég nehezek és drámaiak tudnak lenni, éppen ezért nem könnyű észrevenni a válásra adott normális reakciótól eltérő tüneteket. Ez azonban a korosztály egészére jellemző lehet, némi segítség ha észrevesszük a következő jeleket a kamaszon: éretlen szexuális kapcsolatokat létesít vagy a szexualitás teljesen elutasítja, túl szoros viszonyt alakít ki az egyik szülővel, továbbá túlzásba viszi a drog, cigaretta, illetve alkohol használatát. A tinédzsereknek már megvannak a barátaik, és számukra különösen fontos, hogy továbbra is láthassák őket. Meglephet a látszólag önző viselkedésük, amikor először azt mondják, hogy nem akarnak és nem fognak költözni. A relatív szabadság és önállóság ellenére fontos, hogy beszélgess velük, és figyeld a viselkedésüket, hangulatukat. A tinédzserek körében a válás különösen kockázatos lehet. A válás növelheti a függőségekre való hajlamot, pl. alkohol, drogok használatát, agresszív viselkedést, vagy korai szexuális kísérleteket. A 9-12 év közötti gyerekeknél normál reakciónak tekinthetőek az intenzív, meghatározott tárgyra irányuló harag, szégyen, identitás- és lojalitásproblémák. Azonban fel kell kapjuk a fejünket, ha romló iskolai teljesítményt, elszigetelődést, agressziót, depressziót vagy alacsony önértékelést tapasztalunk. Ez az identitás vagy szerepdiffúzió stádiuma. Mi a rossz a gyereknek? Gyakori szülői veszekedések, verekedések nagy szorongást, fájdalmat, hangulatingadozásokat okoznak az érzékeny gyermekeknél, akik ennek következtében megkísérlik vigasztalni vagy békíteni a szülőket, és (túl)alkalmazkodnak.

A válás lelki hatásai és a szülők szerepe

A válás lelki hatásának mélysége főként azon múlik, hogy a pár tagjai mennyire tudnak ésszerűen együttműködni a válás folyamán, hogy mi lesz a folyamat kimenetele, és hogy az ennek nyomán kialakult új helyzetet mennyire tudják elfogadni. A szülők válása sok olyan gyerekben is mély nyomot hagyott, akik pedig jól alkalmazkodtak. A válás - különösen, ha a párnak gyermeke is van - jelentős hatással van a család minden tagjának további életére. Megváltozik a család anyagi helyzete, esetleg a lakóhelye, szociális környezete is. A különköltözést követően az egyik szülővel - Magyarországon jellemzően az édesapával - sokkal kevesebb időt töltenek a gyermekek, vagy ahhoz kell hozzászokniuk, hogy ezen túl két otthonuk is van. A legjelentősebb hatása azonban a pszichés változásnak, a szélsőséges élményeknek (veszteség, csalódás, bánat vagy megkönnyebbülés) és az átélt stressznek lehet.

A szülők válása, optimista felfogással, életük újjászervezésének kezdete lehet, a gyerekek számára viszont a kínzó apa- vagy anyahiány kezdete. Pszichológiai vizsgálatok nem igazolják azt a feltételezést, hogy az egyik szülő kilépése a családból szükségszerűen devianciával fenyegető magatartási zavarokhoz vezet. A válás problémájának feldolgozásában a szülők is igen sokat segíthetnek a gyermeknek. Gyakori hibaként említhető a szülői rivalizálás, amelynek különböző módszerei ismertek (például a szülő nem korlátozza, nem tiltja, bünteti a gyermek nem megfelelő viselkedését, vagy amit az egyik szülő követel vagy megtilt, a másik szülő engedi, támogatja). Ezek a rivalizálások is hozzájárulhatnak ahhoz, miként éli meg a gyermek a válás tényét, milyen reakciókat fog „produkálni”.

A gyerekeknek nem a szülők válásával van bajuk, hanem a saját válásukkal az apjuktól/anyjuktól. A gyerek azt érzi, apja őt hagyta el. Ebből jön a felismerés: ő nem elég jó, fontos, szeretetreméltó ahhoz, hogy apát otthon tartsa. Az egyik szülő ellen irányul a harag, akit felelősnek tart a gyermek, míg a másikkal azonosul. Pl. a harag váltakozhat egyik szülőről a másikra. Erőteljes, célra irányuló, tudatos düh jelenik meg, morális töltéssel. A szülő oldalán kénytelen részt venni a másik szülő elleni harcban. Megzavarja a válás a formálódó identitást, és a hozzá kapcsolódó értékrendszer stabilitását.

A gyerekeknek elszakadást jelent a válás. Úgy érezhetik, elválasztják őket szeretetük tárgyától, amelytől nem akarnak elfordulni, szükségük van rá további fejlődésükhöz. A felnőttek számára a válás, optimista felfogással, életük újjászervezésének kezdete lehet, a gyerekek számára viszont a kínzó apa- vagy anyahiány kezdete. Pszichológiai vizsgálatok nem igazolják azt a feltételezést, hogy az egyik szülő kilépése a családból szükségszerűen devianciával fenyegető magatartási zavarokhoz vezet.

A szülők válása sok olyan gyerekben is mély nyomot hagyott, akik pedig jól alkalmazkodtak. A válás - különösen, ha a párnak gyermeke is van - jelentős hatással van a család minden tagjának további életére. Megváltozik a család anyagi helyzete, esetleg a lakóhelye, szociális környezete is. A különköltözést követően az egyik szülővel - Magyarországon jellemzően az édesapával - sokkal kevesebb időt töltenek a gyermekek, vagy ahhoz kell hozzászokniuk, hogy ezen túl két otthonuk is van. A legjelentősebb hatása azonban a pszichés változásnak, a szélsőséges élményeknek (veszteség, csalódás, bánat vagy megkönnyebbülés) és az átélt stressznek lehet.

A válás okozta traumából való felépülést az befolyásolja, hogy milyen volt a szülők kötődése a gyermekükhöz a válást megelőzően, függ továbbá a köztük zajló konfliktus intenzitásától és időtartamától, de attól is, hogy mennyire tudnak odafigyelni gyermekük szükségletére a válási folyamat során. A felépülés, megnyugvás időtartama akár két év is lehet.

A legfontosabb, hogy minél kevesebb konfliktussal, veszekedéssel tudjanak benne a szülők részt venni, valamint új életet kezdeni. Ehhez szeretnénk a következőkben néhány hasznos támpontot adni:

A gyermekeknek az adott életkornak megfelelő szinten el kell magyarázni, hogy mi történik, és hogy a szülők miért döntöttek a válás mellett.
Sokat számít a kapcsolattartás biztonsága azzal a szülővel, akivel nem lakik együtt a gyermek. Ezek időpontja legyen előrelátható és rendszeres, egy kicsi gyermek számára is átlátható.
Az is fontos, hogy a gyermekkel töltött idő az ő igényeinek megfelelően teljen, legyen igazán tartalmas.
Az esetleg felmerülő konfliktusokat a szülők ne a gyermek előtt beszéljék meg! Ne szidják vagy kritizálják egymást a jelenlétében!
Ne faggassák a gyermeket arról, hogy mi történt a láthatáson, viszont ha a gyermek mesélni szeretne róla, hallgassák meg anélkül, hogy negatív megjegyzéseket tennének!
A válás hatása a bölcsődei, óvodai viselkedésben is megjelenhet. Az átélt bizonytalanság és feszültség miatt a gyermekek gyakran érzékenyebbek, sírósabbak, visszahúzódóbbak lesznek, vagy éppen ellenkezőleg; a feszültség miatt verekednek, agresszívabbak lesznek a társaikkal. Ez a viselkedésváltozás legtöbbször átmeneti, ami a válás lezajlásával megszűnik. Ha a problémák állandósulnak, akkor érdemes pszichológus segítségét igénybe venni.

Hogyan kommunikáljunk a gyermekkel a válásról?

A válás bejelentése a gyermeknek alapos tervezést és empátiát igényel. Ideális esetben a szülők közösen, egységes csapatként ülnek le a gyerekkel beszélni, így a kicsi látja, hogy a szülei még ha válnak is, de „ugyanazon az oldalon állnak” a nevelésében. Ha lehetséges, a beszélgetést mindkét szülő jelenlétében, nyugodt légkörben tartsák meg. Fontos, hogy a szülők előre egyeztessenek arról, mit és hogyan fognak mondani, hogy elkerüljék az ellentmondásokat vagy a vitahelyzetet a gyerek előtt.

Megfelelő időzítés: kerüljük, hogy a bejelentés valamilyen különleges esemény (születésnap, ünnep) napjára essék, mert ez később beárnyékolhatja a gyermek emlékét az adott napról. Hétvége eleje ideális lehet, mert így a szülőknek van pár napjuk a hír után fokozottan a gyermek mellett lenni, válaszolni a kérdéseire vagy csak együtt tölteni az időt megnyugtatásképp. Szakemberek azt javasolják, hogy a tényleges különköltözés előtt ~2 héttel kerüljön sor a beszélgetésre - ez elég idő a feldolgozás első fázisához, de nem annyira sok, hogy a gyermek túl sokáig szorongjon előre.

Előkészületek: Jó, ha a szülők előre megtervezik a gyakorlati részletek alapjait, mert a gyerek várhatóan ezeket fogja kérdezni. Döntsék el (legalább nagy vonalakban), hogy ki fog a jelenlegi otthonban maradni, ki költözik el és hova, és milyen lesz a láthatás rendje - ezeket a „hogyan tovább” információkat a gyerek nyelvén el kell majd mondani. Érdemes a bejelentés előtt értesíteni az óvónőt vagy tanítót is a készülő beszélgetésről, hogy a következő napokban figyeljen a gyermekre. Kérjük meg, hogy legyen megértő a gyerekkel, de ne faggassa - csak tudjon róla, hogy a kicsi érzékenyebb lehet vagy viselkedése átmenetileg változhat. A pedagógus jelezheti, ha szokatlan szomorúságot, agressziót vagy visszahúzódást tapasztal, így a szülők időben reagálhatnak.

A beszélgetés hangneme és tartalma: A legfontosabb, hogy egyszerűen és világosan fogalmazzunk, az életkoruknak megfelelő szinten. Nem kell hosszú magyarázatokba bocsátkozni - valójában a rövid, lényegre törő üzenetek hatékonyabbak, mert a kisgyerekek figyelme könnyen elkalandozik, és túl sok információ csak fokozza a zavartságot. Mondjuk el nyugodt hangon, hogy anya és apa úgy döntöttek, hogy külön fognak élni, mert felnőttként így látják jobbnak. Hangsúlyozzuk, hogy ez egy felnőtt döntés, amit hosszú ideig próbáltak megelőzni, de sajnos nem sikerült. Emeljük ki, hogy „ez egy nehéz döntés volt, de felnőtt dolog, és semmiképp sem a te hibád. Nagyon szeretünk téged, és ez soha nem fog megváltozni”. Fontos, hogy a gyermek az első pillanattól fogva megkapja azt a megnyugtatást, hogy a válás „semmi olyasmi miatt nem történt, amit ő tett vagy mondott”, és hogy semmit nem tehetett volna, hogy megakadályozza, így ne érezzen felelősséget.

Az alábbi kulcsüzeneteket érdemes újra és újra kiemelni a beszélgetés során és az azt követő hetekben:

Nem a te hibád: „Ez egy felnőtt döntés, amit anya és apa hozott. Semmi olyat nem tettél vagy mondtál, ami miatt ez történt, és sajnos az sem segíthetett volna, ha most extra jól viselkedsz”. Ezzel elvágjuk a gyerek önvádló gondolatait.
Szeretünk és mindig szeretni fogunk: „Anya és apa mindketten nagyon szeretnek téged, ez soha nem fog változni. Attól, hogy nem élünk egy házban, ugyanúgy a szüleid maradunk, és továbbra is gondoskodni fogunk rólad”. A gyereknek tudnia kell, hogy a válás nem az ő elvesztését jelenti, a szülő-gyermek kötelék megmarad.
Két otthonod lesz, ahol biztonságban leszel: „Mostantól két házban fogunk élni: az egyik anya új otthona lesz, a másik apa otthona. Két helyen lesznek dolgaid, játékaid, ágya, és mindkét helyen lesz, aki vigyáz rád és szeret”. Ezzel konkretizáljuk a gyerek számára, hogy nem marad otthon és gondoskodás nélkül, csak a keretek változnak.
Nem kell választanod, mindkettőnket szeretheted: „Senki sem haragszik a másikra, és egyikünk sem fog megharagudni, ha a másikat szereted. Ugyanúgy szeretheted anyát és apát is teljes szívedből, ebben semmi rossz nincs”. Ezzel a gyerek lojalitás-konfliktusát oldjuk, és jelezzük, hogy szabadon kötődhet mindkét szülőhöz anélkül, hogy bűntudata lenne.
Minden érzésed normális: „Tudjuk, hogy talán szomorú, dühös, vagy épp aggódó vagy most. Mi is azok vagyunk egy kicsit. Minden érzés rendben van, amit csak érzel. Akár most, akár később, bármikor beszélhetsz nekünk ezekről, és mi segítünk neked”. Fontos normalizálni a gyermek reakcióit - tudja meg, hogy nincs „rossz” érzés, és a szülők ott vannak, hogy meghallgassák.
Család maradunk, csak más formában: „Mi továbbra is egy család leszünk, csak most már két háztartásban. Mindig te leszel a mi kisfiunk/kislányunk, és egyikünk sem tűnik el az életedből”. Ha az egyik szülő távolabbra költözik vagy ritkábban lesz vele, azt is biztosítsuk, hogy rendszeresen fogja látni: pl. „Apával minden hétvégén együtt lesztek” vagy „Anyával minden este fogtok beszélni telefonon”.

Ne menjünk bele a „piszkos részletekbe”: A gyerek számára elegendő annyit tudnia, hogy a szülei már nem boldogok együtt és ezért döntenek így - nem szabad őt terhelni a házasság megromlásának felnőtt ok-okozati részleteivel (hűtlenség, anyagi gondok, stb.). Kerüljük a másik szülő hibáztatását vagy lejáratását a gyerek előtt; nem szabad a gyereket bevonni a szülők konfliktusába vagy „ítélőbíróvá” tenni. Még ha a válás oka egyértelműen az egyik fél hibája is, a gyereknek azt kell látnia, hogy anya és apa együtt vállal felelősséget a történtekért: pl. „Mindketten hibáztunk dolgokban, és most így próbáljuk meg jobbá tenni a helyzetet”. Ezzel megelőzhető, hogy a gyerek démonizálja az egyik szülőt, ami hosszú távon önértékelési zavart és bűntudatot is okozhat neki, ha egyik szeretett szülőjét elutasítja.

Konkrét példák és eszközök: Mivel a kisgyermekek nehezen értik meg a válás absztrakt fogalmát, segítsük őket konkrétumokkal és vizuális magyarázatokkal. Érdemes olyan konkrét megnyugtató részletekre is kitérni, ami a gyereket foglalkoztathatja: például „a kedvenc macid jöhet veled ide-oda, mindig veled lehet”, vagy „Apa új lakásában is fog neked spagettit főzni, ahogy szereted”. Ezek az apróságok segítenek a gyereknek elképzelni a jövőt, és látni, hogy nem minden szeretett dolog tűnik el az életéből.

Térjünk ki a gyakorlati kérdésekre is, ha a gyerek felteszi őket. A 4-6 éveseknek általában az alábbi kérdések járnak a fejükben (még ha nem is mindet merik kimondani), ezért jó, ha proaktívan válaszolunk rájuk egyszerűen és őszintén:

„Hol fogok lakni?” - Magyarázzuk el a láthatási és lakhatási tervet: például „A hétköznapokat általában anyával töltöd itt a lakásban, hétvégén pedig apánál leszel az új házában”. Ha még nincs végleges terv, mondhatjuk: „Most egy ideig még ebben a házban leszünk veled együtt, apával pedig külön, de minden héten fogtok találkozni. Dolgozunk rajta, hogy kitaláljuk a legjobb rendszert neked”. A lényeg, hogy a gyerek tudja, nem fogja egyik szülőt sem „elveszíteni”, és lesz hol laknia mindkét helyen.
„Mi lesz a megszokott dolgaimmal?” - Nyugtassuk meg, hogy a lehető legtöbb dolog változatlan marad: „Ugyanúgy jársz óvodába/suliba, ugyanaz lesz az edződ, ugyanazokkal a barátaiddal játszol” - amennyiben ezek igazak. Ha lesznek változások (pl. másik fogja reggel oviba vinni), azt is mondjuk el: „Tudjuk, hogy ez más lesz, de meglátod, anya is nagyon jól tud majd neked útközben mesét mondani, ahogy eddig apa szokott”. Amit lehet, tartsunk fenn a régi rutinból, és amit nem, arra készítsük fel pozitív hozzáállással.
„Mikor látlak titeket?” - A gyermek számára az idő még nehezen értelmezhető, de próbáljuk neki konkrétan vázolni: „Minden este mesélünk neked - egyik este anya fog, másik este apa (telefonon ha kell). Szerdánként apa elvisz az edzésre, ahogy eddig is, és pénteken ott alszol nála”. A lényeg, hogy előre lássa a heti menetrendet, és tudja, mely napokon, időpontokban lesz egyik vagy másik szülővel. Ha van naptár, rajzolhatunk rá napocskát azokra a napokra, amikor apánál alszik, stb., vizuálisan segítve a megértést.
„Ki fogtok még békülni?” - Itt fontos a gyengéd őszinteség. Ne tápláljunk hamis reményt, de ismerjük el az érzést: „Tudom, azt szeretnéd, ha újra együtt élnénk. De az a helyzet, hogy nem fogunk újra férj és feleség lenni. Úgy döntöttünk, hogy külön jobb nekünk. Viszont attól még együtt fogunk működni, mint szülők, és mindketten ott leszünk neked, bármikor szükséged van ránk”. Megemlíthetjük, hogy más gyerekeknél is előfordul ilyen (ha van osztálytárs/ovis társ hasonló helyzetben), így látja, hogy nincs egyedül ezzel.
„Miért váltok el?” - Egy 4-6 évesnek nem kell minden részletet tudnia, de egy egyszerű, őszinte magyarázattal tartozunk. Például: „Sokszor veszekedtünk mostanában, biztos te is láttad. Megpróbáltunk kevesebbet veszekedni, de nem sikerült, és ettől mindketten szomorúak voltunk. Úgy gondoljuk, jobb lesz, ha külön élünk, mert akkor nyugodtabbak leszünk”. Ezzel utalhatunk arra, amit talán a gyerek is érzékelt (gyakori konfliktus), de biztosítsuk, hogy ez felnőtt probléma, nem miatta van, és most ezt a megoldást választják a felnőttek.

A fenti kérdéseket nem feltétlenül fogja mind feltenni a gyerek az első beszélgetés során - lehet, hogy sokkot kap, elszomorodik vagy épp látszólag közömbösen reagál. Fontos, hogy megnyugtassuk: bármilyen kérdése vagy érzése van, azt elmondhatja, ha nem most, akkor később. Adjunk neki ismételt lehetőséget a kérdezésre az elkövetkező napokban, hetekben; térjünk vissza a témára röviden, kérdezzük meg, jutott-e eszébe valami, vagy hogyan érzi magát ezzel kapcsolatban. Vannak gyerekek, akik rengeteg kérdést tesznek fel, őket türelemmel, minden alkalommal őszintén kell megnyugtatni (lehet, hogy ugyanazt többször megkérdezik, mert újra megerősítést akarnak). Más gyerekek némák maradnak, mintha meg se hallották volna a hírt - velük is finoman érdemes újra és újra visszatérni rá, például közös meseolvasás vagy rajzolás közben szóba hozni, mit gondolnak. Segíthet, ha mesekönyveket olvasunk a válásról: sok óvodásoknak szóló történet létezik, ami érthetően beszél a különélő szülőkről, és ez alapot adhat a gyereknek is, hogy kérdezzen vagy kifejezze az érzéseit.

100 gyerek elmagyarázza a válást | HiHo Kids

Lehetséges problémák és protektív tényezők

A válás sokféle probléma forrása lehet a gyermekek számára. A szülők kapcsolati problémái (még a válást megelőzően), markánsabban nyilvánulnak meg a fiúknál magatartási problémák formájában. Ami a válás utáni időszakot illeti, mindkét nem esetében kedvezőbbek az alkalmazkodási kilátásaik, ha közös felügyeletben élnek. A szülők válásának hosszútávú következményeit meghatározó egyik legfontosabb tényező a gyerekkel együtt élő szülő nevelői minősége, érzékeny válaszkészsége, szeretetteljes és elfogadó odafordulása a gyermeke felé. Kevesebb pszichológiai és viselkedési problémát tapasztaltak azoknál a gyerekeknél, illetve kamaszoknál, akik a válás folyamata alatt és után is szeretetteljes bánásmódban részesültek, azokhoz képest, akiknek gondviselőik kevésbé odafigyelőek voltak ezalatt a kifejezetten nehéz időszak alatt.

A gyermekek összekapcsolhatják a halállal is fantáziájában az egyik szülő eltűnését. A végleges veszteségtől is, hogy apjának más barátnője lesz, és már a lánya nem is fogja érdekelni. Ekkor kezdett a konyhában tenni-venni, apjának kávét adni, kiszolgálni, anyjára pedig neheztelni, hogy ő üldözi el, mert nem szolgálja ki megfelelő mértékben. szerethetőségébe vetett hitét.

A szülői elidegenítés, vagyis amikor az egyik szülő - nem is feltétlenül tudatosan - azon dolgozik, hogy a gyereket a másik szülőről leválassza, tőle érzelmileg eltávolítsa, nem ritka jelenség. „Az elidegenítés előfordulhat megromlott kapcsolatban és válás után is. Az elidegenítő szülő viselkedésének oka sokféle lehet, előfordulhat például, hogy szeretné megbüntetni egykori párját sérelmei miatt, de az is megesik, hogy anyagi előnyre tenne szert. Egy ilyen rendkívül összetett helyzetben sokféle dinamika működhet.

„Minden gyerek vágyik mindkét szülője megtartó szeretetére. - A gyerekek mindig figyelnek. Radarozzák a szülők lelkiállapotát és ha azt látják, hogy az egyik vagy másik szülő szenved, akkor megpróbálják megvigasztalni, kibillenteni őt. „Ha az együtt élő szülő azt mondja a gyereknek, hogy a másik szülő miatt szomorú, majd olyan tipikus mondatok hangzanak el, mint hogy »de téged szeretlek, te jó vagy«, akkor akarva-akaratlanul is ellentétet szít a külön élő szülő és a gyerek között - mutat rá Bíró Erzsébet. - Az olyan mondatok, mint hogy »siess haza, remélem, nem leszek beteg« vagy »hiányoztál, rossz volt nélküled a hétvége«, nyomást helyeznek a gyerekre. „Az elidegenítő szülő viselkedésének következtében a gyerek elhiheti, hogy a külön élő szülőnek ő nem fontos, sőt sose volt az. Úgy vélheti, a másik fél már nem törődik vele, hogy bármi, amit érte vagy a kapcsolatukért tesz, hazugság, vagy félni kell tőle. Így akár az is előfordulhat, hogy a gyerek emlékei átíródnak és minden bizonytalanná válik, amiről korábban úgy vélte, igaz. Az események hatására a gyerekek önértékelése, kapcsolati hálója, bizalmi kapcsolódásai megváltozhatnak: bizalmatlanná, gyanakvóvá válhatnak. A szakemberek azt mondják, a helyzet jellemző velejárója, hogy a gyerek fél, hogy megmaradó szülőjét is elveszítheti, így az együtt élő szülő iránti lojalitás felértékelődik.

A gyermek összekapcsolhatja a halállal is fantáziájában az egyik szülő eltűnését. Hanna is ettől félt, amikor apja átmenetileg elköltözött. A végleges veszteségtől is, hogy apjának más barátnője lesz, és már a lánya nem is fogja érdekelni. Ekkor kezdett a konyhában tenni-venni, apjának kávét adni, kiszolgálni, anyjára pedig neheztelni, hogy ő üldözi el, mert nem szolgálja ki megfelelő mértékben. szerethetőségébe vetett hitét.

A szeretetteli szülő-gyermek viszony és a gyermek idősebb életkora kedvezőbb kimenetelt eredményezhet. A szülői szeretet védőfaktor lehet a reziliencia alakulásában, azaz magasabb lehet annak a gyermeknek a rezilienciaértéke, akit szülei meleg, támogató légkörben neveltek. A felsoroltakon túl nem elhanyagolható a társas környezet szerepe sem, a kortársak, a tágabb család támogatása mind védőfaktort jelenthetnek. Összefoglalva tehát az mondható el, hogy a válás egyirányú negatív megítélése helyett napjaink kutatásai szerint a szülői szeretet magas szintje mellett válás esetén is pozitív maradhat a gyermek önmagáról alkotott képe, sőt a megélt nehézségek akár a kitartás, reziliencia és önbizalom érzését is növelhetik.

A gyermekeknek az adott életkornak megfelelő szinten el kell magyarázni, hogy mi történik, és hogy a szülők miért döntöttek a válás mellett.
Sokat számít a kapcsolattartás biztonsága azzal a szülővel, akivel nem lakik együtt a gyermek. Ezek időpontja legyen előrelátható és rendszeres, egy kicsi gyermek számára is átlátható.
Az is fontos, hogy a gyermekkel töltött idő az ő igényeinek megfelelően teljen, legyen igazán tartalmas.
Az esetleg felmerülő konfliktusokat a szülők ne a gyermek előtt beszéljék meg! Ne szidják vagy kritizálják egymást a jelenlétében!
Ne faggassák a gyermeket arról, hogy mi történt a láthatáson, viszont ha a gyermek mesélni szeretne róla, hallgassák meg anélkül, hogy negatív megjegyzéseket tennének!
A válás hatása a bölcsődei, óvodai viselkedésben is megjelenhet. Az átélt bizonytalanság és feszültség miatt a gyermekek gyakran érzékenyebbek, sírósabbak, visszahúzódóbbak lesznek, vagy éppen ellenkezőleg; a feszültség miatt verekednek, agresszívabbak lesznek a társaikkal. Ez a viselkedésváltozás legtöbbször átmeneti, ami a válás lezajlásával megszűnik. Ha a problémák állandósulnak, akkor érdemes pszichológus segítségét igénybe venni.

A gyerekeknek nagyon érzékeny antennáik vannak, mindent érzékelnek, mindent „tudnak”, nem szabad becsapni őket, mert az megzavarja őket, és megtanulják az alakoskodást. Nem szerencsés, ha válás után még feljön apa anya lakásába fürdetni, játszani, mert akkor határátlépések vannak, összezavarodik minden, nem lehet tudni, hogy akkor most mi a helyzet, vagy esetleg az eredeti helyzet még visszarendezhető-e. Ha a szülők biztosan eldöntötték, hogy elválnak, és semmiképpen nem szeretnék már együtt folytatni tovább, akkor ezt egyértelműen kell a gyermek tudtára hozni, nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is. Ugyanúgy megmarad és szereti őt mindkét szülője, akihez külön-külön kapcsolódhat, de már együtt nem, mert anya és apa új életet kezdett, önálló életvitellel, lakással. Mindkét élettérben biztos helye kell, hogy legyen a gyermeknek, hogy otthon érezhesse magát, de itt is hangsúlyozom, hogy valamelyik színtér legyen AZ OTTHON, ami az állandóságot, biztonságot adja meg a gyermeknek. Fontos, hogy mindkét szülő tudja, hogy hol tölti az idejét a gyermek, milyen körülmények között, tehát nézhesse meg az egyik szülő, hogy milyen szobája, helye van a másik szülőnél a gyermeknek.

Mire van szüksége a gyermeknek, mi az ő mindenek felett álló érdeke? Vajon mit ért a gyerek a válásból? Papa örökre elment, vagy visszajön? Véglegesség, visszavonhatatlanság megértése. Barna első szülői interjú: a szülők szerint rend van a gyerek fejében - különélés van, különköltözés már régebben megtörtént -, de a családlátogatás alkalmával mindenki otthon van, anya és új párja, másik anyától született gyermeke, az apa, a gyermekek, nehéz kiigazodni, hogy ki kicsoda, milyen szerepe van. Én is tépném a hajam ettől, fogalmazom meg a szülőknek, hogy nem, a gyermek fejében nem ugyanaz van, mint amit a szülők hisznek. Nincs rend, csak zavar, és hiedelmek, feltételezések, apuka, pótapuka, most akkor anyának két férje van? Ezek a szülők sem kérdezték meg a gyermektől, hogy ő mit hogyan gondol, és mit hogyan szeretne.

A válás - különösen, ha a párnak gyermeke is van - jelentős hatással van a család minden tagjának további életére. Megváltozik a család anyagi helyzete, esetleg a lakóhelye, szociális környezete is. A különköltözést követően az egyik szülővel - Magyarországon jellemzően az édesapával - sokkal kevesebb időt töltenek a gyermekek, vagy ahhoz kell hozzászokniuk, hogy ezen túl két otthonuk is van. A legjelentősebb hatása azonban a pszichés változásnak, a szélsőséges élményeknek (veszteség, csalódás, bánat vagy megkönnyebbülés) és az átélt stressznek lehet.

tags: #kisgyerek #szulok #valasa