A kisgyermeknevelők munkája komplex, nagyfokú fizikai, pszichés és érzelmi bevonódást igénylő hivatás. A gondozási, nevelési és pedagógiai feladatok ellátása során a szakemberek teljes személyiségükkel vesznek részt a gyermekek mindennapjaiban, amely hosszú távon jelentős terhelést ró testi és lelki állapotukra egyaránt. A bölcsődés korú gyermekek életkori sajátosságaikból adódóan még nem, vagy csak korlátozott mértékben képesek az önálló tevékenységvégzésre. Ennek következtében az ellátásukért felelős kisgyermeknevelők a mindennapi gondozási feladatok során napi szinten többször kerülnek testi kontaktusba a gyermekekkel.
A kisgyermeknevelők körében jelentős arányban előforduló mozgásszervi panaszok világossá teszik, hogy a problémák kezelése nem szűkíthető le pusztán egyéni megküzdési stratégiákra. A hatékony prevenció és intervenció többszintű megközelítést igényel, amely magában foglalja az ergonómiai környezet fejlesztését, a munkaszervezés átalakítását, az egészségfejlesztő programokat, valamint a szervezeti és szakmapolitikai támogatást is.
A kisgyermeknevelők munkája során gyakran alkalmazott alacsony testhelyzetek, a hajlás, a guggolás és a térdelés jelentős terhelést ró a gerincre és az alsó végtagokra. Az állítható magasságú pelenkázóasztalok, valamint a felnőttek számára is ergonomikusan kialakított ülőalkalmatosságok bevezetése csökkentheti az előrehajolás és a kényszertartások időtartamát. Javasolt a kisgyermeknevelők részére állítható magasságú - emelhető és süllyeszthető - szék használata, hogy a munkavállaló alacsonyan végzett munka során is megtámasztott testtartásban ülhessen, amelyet úgy terveztek, hogy megfeleljen az ergonómiai igényeknek alacsony gyermekasztaloknál ülés és munka során is. Mozgatható székek esetén nagyon fontos, hogy ezek fékezési lehetőséggel legyenek ellátva az elmozdulás megakadályozása érdekében.
A gerinc porckorongjai különösen érzékenyek a csavaró és nyíró terhelésekre, amelyek alacsony, statikus székeken vagy gyermekbútorokon ülve fokozottan jelentkeznek. Labaj és munkatársai vizsgálata szerint az emelési és testtartási terhelések jelentős része néhány jól körülhatárolható feladathoz - elsősorban a pelenkázáshoz és az előkészítő tevékenységekhez - köthető, így ezen munkafolyamatok ergonómiai átalakítása kiemelt jelentőségű.
Csökkenteni lehet a gyermekek emelésének szükségességét, amikor csak lehetséges, például lépcsők használatával, amelyek lehetővé teszik a gyerekek számára, hogy elérjék a pelenkázóasztalokat, kiküszöbölik a gyermekek emelésének szükségességét. A térdhajlítással járó testhelyzetek csökkentése szintén kulcsfontosságú. Videóelemzéses vizsgálatok igazolják, hogy a kisgyermeknevelők a térdelés és guggolás javasolt egészségügyi küszöbértékeit gyakran túllépik, ami hosszú távon növeli a térdízületi degeneratív elváltozások, például az osteoarthritis kockázatát.
A rendszeres, munkahelyhez kötődő mozgásprogramok - például gerinctorna, funkcionális erősítő gyakorlatok, nyújtás és stabilizáció - bizonyítottan csökkentik a derék- és hátfájás gyakoriságát és intenzitását. A megelőzés fontos eleme a kisgyermeknevelők ergonómiai és egészségvédelmi ismereteinek fejlesztése is. Az emeléstechnika helyes elsajátítása, a testtudatosság növelése és a kockázatos mozdulatok felismerése csökkentheti a sérülések kockázatát. Javasolt olyan oktatási és képzési programok lebonyolítása, amelyek lefedik a napi feladatok helyes eljárásait, valamint a segédeszközök és eszközök helyes használatát, ahol a szakemberek gyakorlati ismereteket szerezhetnek a mozgásszervi panaszok kivédésére és enyhítésére.
A munkaszervezés módja alapvetően befolyásolja a kisgyermeknevelők fizikai terhelését. A rendszeres mikroszünetek beiktatása szintén hatékony intervenciós eszköz lehet. A statikus testhelyzetek megszakítása, a testtartás váltogatása és a rövid, célzott mozgásos szünetek csökkentik az izomfáradást és a kumulatív terhelést. A mozgásszervi (MSD) panaszok korai felismerése és megfelelő kezelése létfontosságú a krónikus problémák kialakulásának megelőzése érdekében. Ezen feladat különösen fontos a kisgyermeknevelők esetében, hiszen az ő munkakörükben is jelentős szerepet játszik a MSD kockázati tényezőinek feltárása, ezáltal megerősítve a szekunder prevenciót. Ennek érdekében célszerű beépíteni rendszeres MSD-szűrőprogramokat, amelyek lehetővé teszik a problémák időbeni felismerését.
Az Oktatási és Kultúrális Minisztérium 2/2005. (III.1.) rendelete részletesen foglalkozik az SNI gyermekek sérülésspecifikus fejlesztésének elveivel és az óvodai nevelés során szükséges és alkalmazandó feladatok elvégzésével. A fejlesztési tartalmak minden gyermek számára szükségesek.
A testi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermek
A testi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermeknél a mozgásszervrendszer veleszületett vagy szerzett károsodása és/vagy funkciózavara miatt jelentős és maradandó mozgásos akadályozottság áll fenn, melynek következtében megváltozik a mozgásos tapasztalatszerzés és a szocializáció. A különleges gondozási igényt meghatározza a károsodás keletkezésének ideje, formája, mértéke és területe. A jelentősen eltérő kóreredet - végtagredukciós fejlődési rendellenességek és szerzett végtaghiányok; petyhüdt bénulást okozó kórformák; a korai agykárosodás utáni mozgás-rendellenességek; egyéb, maradandó mozgásállapot-változást, mozgáskorlátozottságot okozó kórformák; a halmozott sérüléssel járó különböző kórformák - és károsodás miatt a mozgáskorlátozottság egyénileg is sok eltérést mutat.
A testi fogyatékos (mozgáskorlátozott és halmozottan sérült mozgáskorlátozott) gyermek óvodai nevelése során kiemelt feladat a speciális, egyénre szabott eszközök használatának kipróbálása, megtanítása, s ezek segítségével a tágabb és szűkebb környezet minél sokrétűbb megismertetése, és ily módon az életkornak megfelelő tapasztalatok megszereztetése, a megtanult mozgás alkalmaztatása. Az óvodában biztosítani kell - a gyermek állapotának megfelelően - az akadálymentes közlekedést, a megfelelő mozgás- és életteret (az ehhez szükséges eszközöket, például lejtő, kapaszkodó), mindig szem előtt tartva az önállóságra nevelés elvét. A mozgásnevelést az óvodai foglalkozások körébe kell beépíteni. Az elsajátított mozgásminták rögzítése, a szükséges korrekciós helyzetek alkalmaztatása a napirend egészét átszövő feladat. A halmozottan sérült mozgáskorlátozott gyermekek esetében a mozgáskorlátozottságon kívül még más - érzékszervi, beszéd- vagy értelmi sérülés - is nehezíti a fejlesztés lehetőségét.
A látássérült gyermek
A látássérült gyermek látásteljesítménye (vízusa) az ép látáshoz (vízus: 1) viszonyítva két szemmel és korrigáltan (szemüveggel) is 0-0,33 (0-33%-os látásteljesítmény) közötti. A látássérült gyermekek a nevelés-oktatás szempontjából lehetnek: vakok, aliglátók és gyengénlátók. A speciális, gyermekre szabott pedagógiai program meghatározója a látásélesség mellett: a látássérülés kóroki tényezője, a látássérülés bekövetkeztének időpontja, és a látássérüléshez esetleg csatlakozó egyéb fogyatékosság, rendellenesség.
A látási kontroll hiányosságainak korrigálására minden látássérült gyermek esetében segíteni kell a részvételt a közös játékban, a közösséghez való alkalmazkodást, a viselkedési formák megtanulását és gyakorlását, a közösség előtti szereplést. Kiemelt hangsúlyt kap az önkiszolgálás megtanítása, a tárgyak és helyük megismertetése, a rendszeretet, a higiéné, különösen a szem és a kéz tisztán tartása. Az óvodai nevelés során mindvégig figyelembe kell venni a látássérült gyermek fizikai terhelhetőségének korlátait, különös tekintettel az adott szembetegségre.
a) Az óvodai nevelésben részesülő vak gyermekek
A vak gyermekeknél (vízus: 0) is kiemelt szerepet kap a játék, ami tág lehetőséget ad az ép érzékszervek aktivizálásával a hallás, tapintás, szaglás, íz-érzékelés, mozgás-ritmus, tájékozódási képesség intenzív fejlesztésére. Kiemelten fontos a testkultúra kialakítása, a tartáshibák megelőzése, a helyes testtartás megtanítása, majd folyamatos fejlesztése. Az önkiszolgálás terén életkoruk és sérültségük mértéke szerinti önállóság kialakítása a cél. A környezetük valósághű megismerése széles körű érzékeltetéshez, a biztonságos téri tájékozódás támpontokhoz kötötten valósítható meg. Az eszközök kiválasztásánál - színek helyett - elsődleges szempont a jól tapinthatóság biztosítása. A számélmények kialakulását az akusztikus minták, a mozgás és a verbális kifejezések is hatékonyabbá teszik, az óvodai foglalkozások során a hatrekeszes dobozok, gombás-, szöges táblák alkalmazása a Braille-írás-, -olvasásrendszer megtanulását készíti elő.
b) Az aliglátó gyermekek
Az aliglátó gyermekek (vízus: a fényérzéstől 10%-os látásteljesítményig) adottságaik szerint vagy a tapintó-halló vagy a látó-halló (tapintó) életmódra készíthetők fel. A gyakorlatilag vaknak tekinthető aliglátók (pl. fényérzékelők, színeket felismerők) nevelési programja a tapintó-halló életmódra felkészítést célozza, de nem hanyagolható el látásteljesítményük megőrzése, intenzív fejlesztése sem. Az aliglátó gyermekek közül a látásukat praktikusan is használók számára olyan fejlesztő programot kell biztosítani, mely a látó-halló (tapintó) életmódra felkészítést tűzi ki célul. A fejlesztés fő területei ez esetben megegyeznek a gyengénlátó gyermekek nevelésének elveivel.
c) A gyengénlátó gyermekek
A gyengénlátó gyermekek (vízus: 10%-os látásteljesítménytől 33%-ig) főleg látásuk útján tájékozódnak a világban, de az ép látásúakhoz képest sokkal közelebbről, kisebb térben tudják azt használni. Nevelésük speciális optikai eszközök segítségével a vizuális megismerés útján történik, de jelentős szerep jut a nevelésben a többi, elsősorban a hallási és tapintási analizátor kompenzatív működésének is. Kiemelten fontos a testtartási hibák megelőzése, a helyes testtartás megtanítása, az ehhez szükséges környezet (pl. nagyítóval ellátott íróasztal). A gyengénlátó gyermek fejlesztésének kiemelt területei az óvodában: A gyengénlátó gyermek gondolkodás- és beszédfejlődését a látásos élmények hiányossága jelentősen befolyásolja, ezért különösen fontos a környezet vizuális megismertetése. Területei: - Látásnevelés: a látás használatának megtanítása a távoli és a közeli környezetben. - A nagymozgás fejlesztése: mozgáskoordináció, mozgásbiztonság. - Térbeli tájékozódás a látás felhasználásával. - A finommozgás fejlesztése: a kézügyesség fejlesztése, az írás előkészítése. - A látás-mozgáskoordináció fejlesztése: finommozgások és nagymozgások esetében egyaránt.
d) A halmozottan fogyatékos látássérült gyermekek
A halmozottan fogyatékos látássérült gyermekek esetében a látás hiányán vagy különböző mértékű csökkenésén kívül még más, testi, érzékszervi vagy értelmi sérülés is nehezíti a fejlesztés lehetőségét, amely döntően a látássérültek pedagógiája és a társuló fogyatékosság gyógypedagógiai módszereinek kombinációival történik. Az eredményességet a döntően egyéni vagy kiscsoportos szervezés biztosítja. Ez gyógypedagógiai óvodai ellátásban valósulhat meg.
A súlyosan hallássérült - siket - és enyhébben hallássérült - nagyothalló - gyermekek
A súlyosan hallássérült - siket - és enyhébben hallássérült - nagyothalló - gyermekek hallásvesztesége a főbb beszédfrekvenciákon olyan mértékű, hogy ennek következtében a beszédnek hallás útján történő megértésére nem, vagy csak részben képesek. A halláskárosodás miatt - az állapot fennmaradása esetén - a beszédkommunikációban az érthető ejtés teljesen elmarad, vagy erősen sérül. Fentiek miatt korlátozott a nyelvi alapokon történő fogalmi gondolkodás kialakulása, aminek következtében módosul a gyermek megismerő tevékenysége, esetenként egész személyisége megváltozhat.
A megfelelő otológiai, audiológiai gondozás, a korszerű hallókészülékkel történő ellátás és hallásjavító műtétek mellett a speciális pedagógiai segítség eredményeként a gyermek óvodás életkorára elérhető, hogy a súlyos fokban hallássérült (siket) kisgyermek jelzi a hang érzékelését. Képes lesz az emberi hang kommunikációs funkciójának felismerésére. A beszédhallás fejlődésével és a szájra irányultság kialakulásával párhuzamosan tudatos hangadásra képessé válik. Megindul a passzív és aktív szókincs fejlődése, akusztikusan is körvonalazódnak az első aktív szavak. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a súlyosan hallássérült szülők gyermekeire. A hallássérült gyermekek óvodai nevelésének központi feladata - a korai pedagógiai és audiológiai gondozásra építve - a nyelvi kommunikáció megalapozása, megindítása, fejlesztése. A fejlesztés eredményességét döntően meghatározza, hogy a gyermek az óvodába lépés időszakában milyen beszédmegértési, beszédkészenléti állapotban van. Az anyanyelvi-kommunikációs fejlesztés az óvoda egész napi tevékenységében megjelenik.
Asszertív kommunikáció a gyakorlatban (példákkal) #hollendazsolt_coach_tréner #kommunikáció
a) A súlyos fokban hallássérült - siket - gyermekek
A súlyos fokban hallássérült - siket - gyermekek (a beszédtartományban mért hallásszintek átlaga 90 dB vagy nagyobb veszteséget mutat) óvodás életkorban történő fejlesztési feladata a nyelvi kommunikáció rendszerében a hallás fejlesztése, a hangos beszéd aktív használatának építése, a grafomotoros készségfejlesztés és a diszfázia-prevenció. Az óvodai nevelés során arra kell törekedni, hogy a súlyos fokban hallássérült kisgyermek hangmegnyilvánulásaival, majd beszéddel hívja fel magára a figyelmet, közölje kívánságait. Környezete igyekezzen a gyermek közölnivalóját, kommunikációs próbálkozásait megérteni. Az óvodai nevelés egész időtartamát átfogó feladat a kognitív funkciók és az érzelmi élet fejlesztése, alapvető önkiszolgálási szokások elsajátítása, az aktív nyelvhasználat építése. Ennek keretében kell fejleszteni a beszédértést, szókincset, szájról olvasási készséget, érthető kiejtésre nevelést.
b) Az enyhe fokban hallássérült - nagyothalló - gyermekek
Az enyhe fokban hallássérült - nagyothalló - gyermekek a beszédtartományban mért hallásszintek enyhe nagyothallás esetében 30-45 dB, középsúlyos esetben 45-65 dB, súlyos esetben 65-90 dB hallásveszteséget mutatnak. A nagyothalló óvodás korú gyermekek az emberi beszédhang, a környezeti hangok korlátozott felfogására, differenciálására képesek.
c) A hallásukat műtéti úton helyreállított/létrehozott gyermekek
A hallásukat műtéti úton helyreállított/létrehozott gyermekek fejlesztésének stratégiája döntően a beszédhallásra alapozott módszerek alkalmazásával történik. Szövegértésük, hangzó beszéd produkciójuk fejlődése hasonlóságot mutat a hallók beszédfejlődésével. Fejleszthetőségük, fejlődési ütemük döntően függ a műtét időpontjától. Fejlesztésük kívánatos színtere az ép hallásúak környezetében van. Teljesítményüket döntően befolyásolja intellektusuk, esetleges - a pszichés fejlődés zavara miatti - beszéd-, nyelvtanulási akadályozottságuk.
d) A halmozottan fogyatékos hallássérült óvodás korú gyermekek
A halmozottan fogyatékos hallássérült óvodás korú gyermekek esetében a hallás különböző mértékű csökkenésén kívül még más (esetenként több: például testi, érzékszervi, értelmi vagy a pszichés fejlődés zavara) fogyatékosság is súlyosbítja a fejlesztés lehetőségét. A velük való foglalkozás döntően a szurdopedagógia és a társuló fogyatékosság gyógypedagógiai módszereinek kombinációival, egyéni fejlesztési terv alapján történik.
Az értelmi fogyatékos gyermek fejlesztése
Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek fejlesztésében meghatározó a nem fogyatékos óvodás korúakkal történő együttnevelés. A spontán tanulást, a társakkal való együttműködést, a kommunikáció fejlődését segítik azok az élmények, tapasztalatok és minták, amelyeket a gyermek a kortárscsoportban megél. Az integrált óvodai nevelés keretében szükség szerint gondoskodni kell a folyamatos gyógypedagógiai megsegítésről. Külön óvodai csoport létesítése kizárólag az 5. pontban meghatározott esetekben javasolt.
A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermekek óvodai nevelése a korai fejlesztésre épül. Ennek keretében kiemelt figyelmet kell fordítani:
- a minimális kontaktus, kooperációs készség, a nonverbális és verbális kommunikáció fejlesztésére,
- a beszédindításra, a beszédmegértés fejlesztésére, az aktív szókincs bővítésére,
- az alapvető önkiszolgálási szokások kialakítására,
- az adekvát játékhasználat elsajátítására, a kognitív funkciók fejlesztésére.
Ezek kialakításánál kiemelt szerepe van a rendszerességnek, az utánzásnak, a gesztussal kísért, egyszerű verbális utasításnak, a zenének, a ritmusnak, a sok ismétlésnek.
A beszédfogyatékos/súlyos, akadályozott beszédfejlődésű gyermek
A beszédfogyatékos/súlyos, akadályozott beszédfejlődésű gyermek szenzoros, motoros vagy szenzomotoros problémája (megkésett beszédfejlődés, centrális dyslalia, súlyos orrhangzósság stb.), illetve a beszédhibához csatlakozó tanulási és/vagy magatartási zavara miatt eltérően fejlődik.
Az autizmus-spektrumzavarok
Az autizmus-spektrumzavarok lényege a társas viselkedés, a kommunikációs és sajátos gondolkodási képességek minőségi károsodása, amely jellegzetes viselkedési tünetekben nyilvánul meg. Az autisztikus gyermekre legjellemzőbb a kölcsönösséget igénylő társas viselkedési készségek területén tapasztalható gondolkodási képesség sajátos hiányosságai, a beszéd szintjéhez képest károsodott kölcsönös kommunikáció, a rugalmas viselkedés, a szervezés és kivitelezés képességének minőségi sérülése és az egyenetlen képességprofil.
Az autisztikus kisgyermek lehető legkorábbi diagnózist követő habilitációs terápiája megelőzheti a kóros viselkedés kialakulását, enyhítheti a fejlődés devianciáját. Ennek eredményeként (ha mentális szintje megengedi) óvodába lépéskor már rendelkezhet korlátozott mennyiségű, de célszerűen használt augmentált - vizuálisan segített - kommunikációs eszköztárral. A szociális interakció csecsemőkori szintjét segítséggel használhatja, és a kölcsönösséget igénylő társas viselkedési helyzetekben, illetve környezetében az egyéni fejlesztéshez szükséges viselkedéselemekkel képességeitől függő szinten rendelkezhet. A korai speciális terápia hiányában ezek lesznek az óvodai fejlesztés fő céljai, kiegészítve a viselkedésproblémák, viselkedés- és gondolkodási készségek terápiájával, szükség esetén a korai elemi készségek kialakításával (szobatisztaság, rágás-evés, önkiszolgálás) fejlesztésének elemeivel.
A jó értelmi képességekkel rendelkező, jól beszélő autisztikus kisgyermekek számára is a kommunikációs, szociális és kognitív habilitációs terápia az óvodai nevelés elsődleges feladata. Ennek érdekében az óvodai nevelés, illetve ideálisan a szülőkkel való együttműködés eredményeképpen az egész ébren töltött idő - különösen a természetes élethelyzetek - használandóak a fejlesztésre. A fejlesztések során szükséges az intenzív, jól strukturált és a meglévő töredékkészségek használata, az egyéni motiváció megteremtése, a speciálisan a gyermek szükségleteihez alkalmazkodó módszerek alkalmazása. Az óvodai fejlesztés alapja minden esetben pszichológiai képességmérés. A fejlődési szint és szociális alkalmazkodás követése egyéni tervekkel történik, speciális eszközök és módszerek használatával, egyéni fejlesztési helyzetben megalapozva.
tags: #kisgyermeknevelok #feladatai #az #sni