Kiss Gy. Csaba Széchenyi- és József Attila-díjas irodalom- és művelődéstörténész, a közép-európai nemzetek művelődéstörténetének kutatója, az MTA doktora 2025. július 23-án, nyolcvanéves korában hunyt el. Ő volt az egyik legjelesebb szakértője a szomszéd népek, nyelvek és kultúrák világának, hatvan éven keresztül építette a lengyel-magyar kapcsolatokat.
Kiss Gy. Csaba 1945. április 2-án született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-német szakos diplomát 1968-ban. Ezt követően az ELTE BTK Kelet-európai Irodalmak Kutatócsoportjában, majd az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozott. Pályafutása során a Nagyvilág című lap rovatvezetője, a Hitel című folyóirat munkatársa és a Magyar Írószövetség elnökségi tagja is volt. 1992 és 1995 között a Közép-Európa Intézet igazgatójaként tevékenykedett, majd 1995-től haláláig az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékén oktatott, ahol igazi iskolateremtő oktatóvá vált.
Fiatal korától bejárta Közép-Európát, a német és a francia mellett kitűnően beszélt lengyelül, szlovákul és horvátul. Kutatásai középpontjában a modern közép-európai nemzetté válás kérdései és a közép-európai modern irodalmak álltak. Tudományos munkásságát az egész közép-európai térségben elismerték, több műve megjelent a szomszédos országok nyelvein és angolul is. Jó kapcsolatot alakított ki a régió tudományos és irodalmi életének meghatározó személyiségeivel.
Az MDF alapító tagjaként a visegrádi gondolat egyik fő szorgalmazója volt. A kétezres években vendégoktatóként a zágrábi, a nyitrai, a prágai és a varsói hungarológusképzés meghatározó alakjává vált. Tanítványai közül a mai magyarországi Közép-Európa kutatásának legjobbjai, a közép-európai diplomácia és kultúraközvetítés fontos személyiségei kerültek ki.
Kiss Gy. Csaba munkásságát rangos lengyel, horvát és szlovák kitüntetésekkel is elismerték. A legrangosabb hazai elismerést, a Széchenyi-díjat 2020-ban vehette át a közép-európai kultúra nemzetközileg is elismert kutatójaként, elsősorban a magyar, lengyel, szlovák és horvát nép nemzeti szimbólumainak és mítoszainak összehasonlító vizsgálata terén elért tudományos eredményeiért.
A nyolcvanas évek ellenzéki mozgalmainak résztvevőjeként, az MDF egyik alapítójaként és elnökségi tagjaként fontos, ám kevésbé látványos szerepet játszott a demokratikus átmenetben is. Hat évtizeddel ezelőtt, 1964 nyarán járt először Lengyelországban, és egy életre elkötelezte magát a hozzánk sok mindenben hasonló nép nyelvével, kultúrájával, irodalmával. Horizontja később közép-európaivá tágult, alapvető fontosságú horvát, szlovák, cseh témájú könyveket, tanulmányokat írt és fordított.
A kommunista rendszer bukása után a 90-es évek végétől a 2010-es évek végéig vendégtanárként tevékenykedett Zágrábban, Nyitrán, Prágában és Varsóban. Kiss Gy. Csaba magyar hazafi volt, aki mindig szóvá tette, ha az általa szeretett és jól ismert országok tudományosságában nemzetével kapcsolatos méltánytalanságot tapasztalt. Ugyanakkor, biztos volt saját identitásában, képes volt megérteni és méltányolni más népek fájdalmait, veszteségeit és büszkeségeit.
Sokat dolgozott azon, mérsékelt sikerrel, hogy változtasson a magyar közélet Közép-Európa népeivel kapcsolatos szinte teljes tudatlanságán. Szomorúsággal töltötte el, hogy lassan elsorvadnak a témával foglalkozó hazai műhelyek, tanszékek, hogy sajtónk gyakran angolszász vagy német nyelvű forrásból veszi át a hozzánk hasonló sorsú, fejlettségű, társadalmi berendezkedésű országok életével kapcsolatos legfontosabb híreket is. Felismerte és fájlalta, hogy Magyarország megítélése az elmúlt években gyorsan romlik nem pusztán a közép-európai államok sajtójában és döntéshozói között, de a hozzánk sokáig rokonszenvvel viszonyuló értelmiség köreiben is.
Szelíd természete és polgári eleganciája mögött ott munkált az alföldi református parasztősök konoksága. A lengyel példa, II. János Pál pápa 1978-as megválasztása, illetve a Szolidaritás 1980-as zászlóbontása után kibontakozó antikommunista nemzeti ellenállás alapvető hatást gyakorolt rá. „Semmi kétségem nem volt: a történelem mozdult meg Lengyelországban” - írta erről az időszakról. Felszabadító erővel bírt ez az időszak a fiatal irodalomtörténészre: 1981 után lengyel mintára a dolgokat idehaza is pontosan a nevén nevezte az évtized közepétől mind jobban felélénkülő hazai félellenzéki, ellenzéki körökben.
Kiss Gy. Csaba: Harminc év után – 1988-1989 – Könyvbemutató
Az MDF alapítójaként, később szóvivőjeként, 1990 végéig elnökségi tagja volt, mindig elutasította a „népi-urbánus” szembeállítást, amelyet a rendszer manipulációjának és a rendszerellenes erők összeugrasztásának vélt. Fájlalta a magyar átmenetet megmérgező hideg polgárháborút, az értelmes közéleti beszéd lehetőségét felfaló kultúrharcot. Politikai pályafutása végül nagy csalódás lett számára, és 1993-ban kilépett az MDF-ből, de méltósággal, partizánromantika és személyes gyűlölködések nélkül idézte fel rövid politikai karrierjét.
Utolsó nyilvános szereplései egyike a Hitel folyóirat rendezvényén volt, ahol a lap három nyolcvanéves szerzőjét köszöntötték. Mosolya talán kicsit fáradtabb volt a szokásosnál, de eleganciája, pontos fogalmazása és humora a réginek bizonyult. A szűkre szabott identitások korában természetesen magyar és közép-európai, kozmopolita és patrióta, szabadelvű és konzervatív volt. Kiss Gy. Csaba szabad és művelt magyar polgár volt, egyike az utolsóknak.
Kiss Gy. Csaba elgondolkodott, majd ezt mondta: „Ha hiszed, ha nem, én voltam egy felvidéki nyári táborban nagyon régen, a 60-as években, ahol egy sátorban laktam Tőzsérrel.”
Munkásságát számos díj és kitüntetés fémjelzi, többek között a Kodály Zoltán-díj (1997), a József Attila-díj (2008), a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2011), a Lengyel Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2011), a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2016), a Polgári Magyarországért Díj (2017), a horvát Háromfonat-rend (2018), a Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztje (2018) és a Széchenyi-díj (2020).
2026. február 25-én a budapesti Lengyel Intézet nemzetközi emlékkonferenciának ad otthont Kiss Gy. Csaba munkássága tiszteletére. A Budapesti Lengyel Intézet és a Wacław Felczak Alapítvány közös rendezvénye az első átfogó tudományos fórum, amely teljes egészében az életművére fókuszál.
A konferencia címe - „A közvetítést tartottam föladatomnak” - pontosan jelöli ki Kiss Gy. Csaba pályájának egyedülálló ívét. A Mészáros Andor történész kurátori vezetésével megvalósuló eseményen olyan neves pályatársak szólalnak fel, mint Kovács István polonista-történész vagy Somorjai Ádám bencés szerzetes.
Kiss Gy. Csaba 50 évig járta a Magyarország-Lengyelország, Magyarország-Horvátország, Magyarország-Szlovákia utat. Hazajött, és újra elindult, tanított és tanult. Kint megpróbálta elmondani, mi a magyar, itthon pedig, hogy mi a lengyel, horvát, szlovák. A közép-európai eszme egyik legfelkészültebb és fáradhatatlan szakértőjeként egyetemi tanárként, íróként és közéleti szereplőként egyaránt Közép-Európa újjáteremtésének, a közép-európai nemzetek „tejtestvériség” eszméjének szentelte munkáját.