A staphylococcusok a környezetben, illetve normális flórája részeként jelen lévő, ellenálló aerob baktériumok. A staphylococcusok a kataláz- (H2O2) pozitivitás eredményei alapján különíthetők el a streptococcusoktól. A baktérium egyaránt jól viseli a hőhatást és a kiszáradást, és a kontamináció után több hónappal kimutatható a fertőzés helyéről. A Gram-pozitív coccusok jellegzetes, szőlőfürtre emlékeztető telepeket képeznek. A staphylococcusokat az alapján, hogy képesek-e koaguláz enzimet termelni, osztjuk fel koaguláz-pozitív (Staphylococcus aureus) és koaguláz-negatív (S. epidermidis, S. haemolyticus, S. saprophyticus stb.) törzsekre.
A koaguláz-pozitivitás Staphylococcus aureus jelenlétét jelzi, emellett nagy számban vannak koaguláz-negatív fajok is (pl. S. epidermidis, S. saprophyticus). A Staphylococcus aureus elnevezés a görög „staphyle” (szőlőfürt) szóból ered, mert mikroszkóp alatt a baktériumok szőlőfürt-szerű csoportokban helyezkednek el. A gennyes bőrfertőzések hátterében az esetek többségében a S. aureus áll.
A Staphylococcus aureus és a koaguláz-negatív fajok különbségei
A nemzetség tagjai közül egyedül a Staphylococcus aureus képes koaguláz enzimet termelni, emiatt komolyabb fertőzést vagy vérmérgezést csak az szokott okozni. A S. aureus a kórházi (nozokomiális) fertőzések egyik leggyakoribb kórokozója, mely a felső légutak és a bőr normál flórájában gyakran előforduló baktérium. Gyakran vezet lágyrészfertőzésekhez, toxin okozta súlyos kórképekhez, intenzív osztályos kezelést igénylő, gyakorta halálos megbetegedésekhez. Nevét a mikrobiológiai tenyészetekben észlelhető aranysárga pigmentje után kapta (aurum - arany, aranyszínű).
Ezzel szemben az ún. koaguláz negatív Staphylococcusok az emberi bőrön, a kültakaró normál flórájának részeként vagy a légutakban előforduló baktériumok. Ide tartozik pl. a S. epidermidis, S. capitis, S. hominis, S. haemolyticus, S. saprophyticus. Ezek a baktériumok hajlamosak biofilm (baktériumok egy felületen összetapadt, egybefüggő bevonata) képzésére az emberi szervezetbe helyezett implantátumok, katéterek vagy shuntök, varratok felszínén, mely gócok később véráramfertőzéshez vagy szívbelhártya-fertőzéshez vezethetnek.
A Staphylococcus aureus okozta betegségek
A S. aureus emellett osteomyelitis, szeptikus arthritis, sebfertőzések, tályogok, tüdőgyulladás, empyema, endocarditis, pericarditis, meningitis vagy toxinmediált kórképek (pl. ételfertőzések, staphylococcusok okozta scarlatoid, „leforrázott” bőr szindróma és toxikus shock szindróma [TSS]) kialakulásához is vezethet. A S. aureus általában közvetlen érintkezéssel (többnyire a kéz közvetítésével) terjed. Nem számít ritkaságnak az autoinfekció sem.
A S. aureus változó megjelenési formájú és súlyosságú bőr- és lágyrészfertőzéseket okozhat. Óvodáskorú kisgyermekek szája, orra környezetében gyakori felszínes, gennyel telt hólyagos fertőzés az ótvar (impetigo). A szőrtüszők gyulladásából (folliculitis) kiinduló tályogos bőrelváltozás a furunkulus, valamint a még mélyebb szöveteket is érintő karbunkulust is ez a kórokozó okozza. Szerepe lehet ezeken kívül különböző tályogok, sebfertőzések, varratgennyedések, valamint a diabéteszes láb kialakulásában is.
A S. aureus a kórházakban egyik leggyakrabban előforduló nozokomiális kórokozó, mely gyakorta felelős a sokszor halálos kimenettel végződő különböző véráramfertőzésekért (szepszisért), illetve egyes szervek gyulladását is okozhatja: pl. szívbelhártya-gyulladás, tüdőgyulladás, csontvelőgyulladás, szeptikus ízületi gyulladás (arthritis).
Az exfoliatív toxint termelő törzs felelős a csecsemőkben kialakuló Staphylococcus leforrázott bőr szindróma (Staphylococcal Scalded Skin Syndrome) kialakulásáért. Az egészséges, menstruációjuk során tampont használó nők körében, a hüvelyflórában előforduló baktérium által okozott megbetegedés a toxikus sokk szindróma, mely többszervi elégtelenséggel, a véralvadási rendszer felborulásával, és sok esetben halálos kimenettel járó súlyos fertőzés. Az enterotoxinokat termelő baktériumfajta ételmérgezések kialakulását okozhatja.
Az MRSA (Methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus)
Az MRSA egy olyan Staphylococcus aureus baktérium, amely a methicillinnel és számos más antibiotikummal szemben ellenálló, ebből ered a neve is (methicillinrezisztens Staphylococcus aureus). Nem fertőz jobban, mint a többi Staphylococcus, de kezelése sokkal nehezebb. Az MRSA az egészséges emberekre nem igazán veszélyes, akkor viszont komoly gondot okozhat, ha kórházi környezetben van jelen, bejut a műtőbe, infúziós kezelésre szoruló, lélegeztetett vagy immunhiányos betegek fertőződnek meg vele.
Az MRSA-fertőzés különösen kórházi környezetben okozhat súlyos problémát. A kórokozó az átlagemberekre kevésbé veszélyes, gondot jellemzően csak akkor okoz, ha kórházi környezetben van jelen. Az egészségügyi ellátást nyújtó intézetek emiatt figyelnek arra kiemelten, hogy az MRSA ne legyen jelen a területükön, olyan betegük vagy látogatójuk se legyen, aki hordozza ezt a baktériumot. Ezzel kerülhető el, hogy a kórokozó bekerüljön a betegek kanüljébe, véráramába, szondájába vagy agyi eszközébe.
Egészséges embereknél az MRSA maximum olyan szőrtüszőgyulladást vagy orrmelléküreg-gyulladást okoz, amely különösebb kezelés nélkül elmúlik. A kórházi betegeknél jelentkező súlyosabb problémáknál a helyzet egészen más amiatt, mert a methicillinre rezisztens MRSA kezelésére alkalmas antibiotikumok nem annyira hatékonyak, mint a methicillin. Emiatt a gyógyulási esélyek rosszabbak, mint a többi Staphylococcus aureusnál. A helyzet azért is nehezebb, mert a kórházi betegek értelemszerűen elesettebbek. Gond az is, hogy a betegség kezelésére alkalmas gyógyszereknek több a mellékhatása, mint a szokásos antibiotikumoknak.
Diagnosztika és kezelés
A Staphylococcus-fertőzések diagnosztizálása: A diagnózis felállításához a klinikum mellett bármilyen váladék, testnedv vagy vér mikrobiológiai tenyésztése szükséges a kórképtől függően. Az MRSA-fertőzés diagnózisa azzal állítható fel, ha mikrobiológiai laborban kimutatják, hogy valamilyen váladékban, tályogban, testfelszínen vagy véráramfertőzésnél a vérben jelen van a methicillinre rezisztens Staphylococcus aureus. Az azonosításhoz tenyésztésre van szükség, a kórokozó pedig már a táptalajon is jellegzetes, sárga pöttyös telepeket képez. Emiatt egy gyakorlott mikrobiológus már egyetlen rápillantással felismerheti.
A Staphylococcus-fertőzések kezelése: A fertőzés kezelése függ a kórokozó és az adott hely rezisztenciaviszonyaitól. Egyes fajok esetében a béta-laktám antibiotikumok és a cephalosporinok hatékony kezelést nyújthatnak, de egyre elterjedtebbek a multirezisztens és béta-laktámokra rezisztens kórokozók (meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus - MRSA), melyek cephalosporinokra és általában carbapenemekre is rezisztensek. Kezelésükben a vancomycin antibiotikum hatékony lehet, illetve újabb készítmények, mint a linezolid is alkalmazható. A multirezisztens kórokozók (MRSA) makacs és kifejezetten súlyos fertőzéseket okozhatnak, melyek gyakran intenzív osztályos ellátást igényelnek és sokszor halálos kimenettel végződnek.
A szokásos antibiotikum nem feltétlenül hat az MRSA törzsre. Az ilyen típusú Staphylococcus-szal fertőzött betegeket általában intravénásan adott vankomicinnel kezelik. A Staphylococcus elleni antibiotikumot az orvos által jelzett módon kell alkalmazni, és nem ajánlott a kezelés idő előtti abbahagyása, még akkor sem, ha a tünetek megszűnni látszanak.
Megelőzés
A Staphylococcus-fertőzések megelőzése: Az alábbi óvintézkedések segítik csökkenteni a Staphylococcus-fertőzések kialakulásának kockázatát. Az alapos kézmosás a legjobb védekezés a baktériumokkal szemben. Rendszeresen mosson kezet szappannal és vízzel, például az ételkészítés előtt, közben és után; nyers hús kezelése után; étkezés előtt; mosdóhasználat után; valamint állat vagy állati hulladék megérintése után.
A betegek közötti átvitel lehetősége nagymértékben csökkenthető, ha az egészségügyi személyzet tagjai gondosan kezet mosnak két beteg ellátása között. Az MRSA-fertőzés megelőzéséhez arra van szükség, hogy az egészségügyi intézmények területére a kórokozó ne jusson be, ne tudjon ott elterjedni. A fertőzés továbbvitelében legjelentősebb szerepe a kéznek van. Emiatt nemcsak az egészségügyi személyzetnek, hanem az ápolt betegeknek és látogatóiknak is ügyelniük kell a kéz tisztaságra, fertőtlenítésére.
Fontos a maszkhasználat is, illetve az, hogy orrfúváskor papír zsebkendőt használjanak, és azt egyszeri használat után azonnal eldobják. A kézfertőtlenítés nem csak a kórterembe lépés és a beteggel történő érintkezés előtt fontos, hanem utána is. Nem szerencsés, ha a látogatók a beteg ágyára ülnek, ideális esetben a kórteremben található széken kell helyet foglalniuk.
A vágásokat és horzsolásokat tartsa tisztán, és steril, száraz kötszerrel fedje be, amíg meg nem gyógyulnak. Lásd még: Sebkezelés otthon. A hosszú ideig hüvelybe felhelyezett tamponokban a Staphylococcus baktériumok elszaporodhatnak. Csökkentheti a toxikus sokk szindróma kialakulásának esélyét, ha gyakran - legalább 4-8 óránként - tampont cserél. Használja a lehető legalacsonyabb nedvszívó képességű tampont.
Kerülje a személyes tárgyak, például a törölközők, lepedők, borotvák, ruhák és sportfelszerelések megosztását. A Staphylococcus baktériumok tárgyak segítségével, valamint személyről személyre is terjedhetnek. A ruházat, a törülközők és az ágyneműk segítségével is terjedhetnek a baktériumok. A baktériumok eltávolításához mossa és szárítsa a ruhadarabokat a címkén ajánlott legmelegebb hőmérsékleten. Nem baj, ha nem használhat forró vizet, mivel a mosószer használata a mosásban elegendő ahhoz, hogy a ruhadarabok tisztává és biztonságosan használhatóvá váljanak.
Tartsa be az élelmiszerbiztonsági óvintézkedéseket. A megmaradt ételeket a lehető leghamarabb tegye hűtőbe. Rendszeresen tisztítsa meg a vágódeszkákat és a konyhapultot szappannal és vízzel.
Staphylococcus aureus
tags: #koagulaz #negativ #sztafilokokkusz #teszt