A Madách tér Budapest VII. kerületében található, és története több mint száz évre nyúlik vissza. A tér és a környező utcák kialakítása szorosan összefonódik Budapest városfejlesztési törekvéseivel, különösen a 20. század elejének nagyívű terveivel, amelyek egy új sugárút, az Erzsébet sugárút megépítését célozták.
Az Erzsébet sugárút álma
A 19. század végén és a 20. század elején Pest rohamos fejlődése, gazdasági és kulturális központtá válása egyre nagyobb terheket rótt a városra. A negyedek egyre zsúfoltabbá váltak, és a keskeny utcácskák már nem tudták kiszolgálni a város által generált forgalmat. Különösen Erzsébetváros helyzete vált tarthatatlanná az 1900-as évek elejére. A lehetséges sugárútra dr. Morzsányi Károly, Erzsébetváros országgyűlési képviselője tett javaslatot 1902-ben, de ezt a Főváros nem fogadta el. Csak évekkel később, 1908-ban döntöttek egy új útvonal, az Erzsébet sugárút megnyitásáról, ami az új városháza épületének tengelyéből indult volna, egészen a Rottenbiller utcáig, majd a Damjanichon át kiért volna a Városligetig. Ezt az útvonalat 1914. június 2-án fogadták el, de a kitörő I. világháború miatt nem valósult meg.
Egészen sokáig úgy tűnt, hogy a terveket mindenki elfelejtette, de amikor napirendre került a területen álló Orczy-ház bontása, majd egy lehetséges újabb beépítés, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa felélesztette a sugárút koncepcióját. 1929-ben országos, titkos tervpályázatot írtak ki a Károly körút és a Madách tér, vagyis a sugárút nyitányának építészeti kialakítására, ami rendesen megmozgatta az építésztársadalmat. 47 pályamű érkezett be, ez mai szemmel is sok, a kor valamennyi „sztárépítésze” indult rajta, többek között Komor Marcell, Sándy Gyula, Bierbauer Virgil és Árkay Aladár - aki egyébként elhozta az első díjat. A bizottság végül egy különös hibridet valósított meg: Árkay nyertes tervét ötvözték Wälder Gyula már-már modernbe hajló, art decós koncepciójával.
A Madách-házak, a belváros eme jelentős hangsúllyal rendelkező épületeit mindenki ismeri, mint ahogyan azt a történetet is, miszerint Wälder Gyula műegyetemi tanár tervei alapján (Hübner Tibor, Janáky István, Gerlóczy Gedeon, Málnai Béla és Wellisch Andor építészek segítségével) 1939-re felhúzott házak árkádos tömbje eredetileg az Erzsébetváros betondzsungelén áttörve a Városligetbe vezető új (üzletekkel telepakolt) sugárút kapuzataként szolgált volna. Ám mint oly sokszor Budapest életében, a történelem közbeszólt: először a gazdasági világválság, aztán a II. világháború, majd az azt követő pénztelenség, legvégül pedig műemléki megfontolások miatt a várostervező atyák örökre lesöpörték az Erzsébet sugárút makettjét asztalukról. Hála az égnek, az Andrássy út ugyanis a mai napig tökéletesen kiszolgálja a központból a Liget felé haladó autós-gyalogos forgalmat.
Az építkezés 1937-ben indult, a tér már egy év után elkészült, azonban a II. világháború miatt a sugárút megvalósítása újból elmaradt. Noha a teljes útvonal nem jött össze, azért az örömre ad okot, hogy egy része mégiscsak megépült, sőt, még csak nem is autók járnak rajta, hanem mi, városlakók. A Madách Imre út 10-12. épületegyüttes a Madách sugárút elkészült szakaszához tartozik, folytatása a Madách téri műemlékegyüttesnek. A Madách Imre út, korábbi nevén Erzsébet sugárút kialakítása több mint 100 évre nyúlik vissza, megépítésével előszőr 1913-ban kezdett el foglalkozni a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT). A Madách Imre útra az Árkay Aladár-féle terv inspirálta árkádos, diadalívszerű épület alatt vezet az út, mely méltó indítása a sugárútnak.
A Madách-házak építészete és a klinkertégla
A Madách-házakat, a belváros eme jelentős hangsúllyal rendelkező épületeit mindenki ismeri. Wälder Gyula műegyetemi tanár tervei alapján épültek fel 1939-re. A házak árkádos tömbje eredetileg az Erzsébetváros betondzsungelén áttörve a Városligetbe vezető új (üzletekkel telepakolt) sugárút kapuzataként szolgált volna.
A sokoldalú klinkertégla Budapesten is jó néhány építészt megihletett, akiknek óriási bérházaik és kecsesen az ég felé törő templomaik mellé befért többek között még néhány iskolaépület és egy fürdő is. A Madách-házak vörösen izzó homlokzata kellemes kontrasztot nyújt a néhány évvel ezelőtt meggyújjult Madách-tér betonszürke dominanciájával szemben (a tér közepén helyet kapó talajszökőkúttal és az U-alakú árkádsorral együtt az összhatás már-már egészen olaszos), neobarokk kovácsoltvas erkélykorlátai és art deco pártázata révén nívós párja a szomszédos, piramistetős Anker-háznak, egyben pedig a belváros egyik legmenőbb műemléképülete.
A klinkertégla, mint építőanyag, kiváló tulajdonságokkal rendelkezik: fagyálló, színtartó, saválló és könnyen tisztítható. Borsos József, Debrecen egykori főépítésze, a klinkertégla nagy rajongója a következőképp írt róla: “fémes, üveges, majd bársonyos felülete van, és színárnyalatokban is annyi a változatosság, hogy a sima felület sem komor". Alvar Aalto legkedvesebb anyaga, a klinkertégla a modern ember válasza a középkor téglagótikájára. Mindkettő Észak-Európa ajándéka a világ szépszerető felének, a klinkertéglával és az égetett vöröstéglával kirakott épületek pedig építési idejüktől függetlenül hirdetik a téglagyártás civilizációnkkal egyidős gyakorlatának univerzalitását.
A Madách Imre út 10-12. épületegyüttes a Madách sugárút elkészült szakaszához tartozik, folytatása a Madách téri műemlékegyüttesnek. A modern stílusú kettős lakóépület zártsorú beépítésbe illeszkedő, hatemeletes és tetőemeletes, lapostetős, vasbetonvázas szerkezetű. A két épület külön lépcsőházzal és bejárattal rendelkezik, T alaprajzú formát képeznek. A két épület homlokzatának tervezésekor arra törekedtek, hogy egyetlen épület hatását keltsék. A földszint, a galériaszint és az első emelet homlokzata az épület teljes szélességében egységes kialakítású: a fém sorportál fölé négyzethálós osztású acélszerkezetű üvegfalat függesztettek, fémprofil keretezéssel. A II.-VI. emeleten a homlokzat kőburkolatú, 1+5+1 tengelyes, csaknem teljes hosszát a konzolosan kiugró középrizalit tölti ki, mely két szélén ívesen fordul vissza az eredeti homlokzati síkba. A homlokzatot erőteljes, fogazott főpárkány zárja, felette a tetőterasz áttört fémkorlátja. A kapualjra és az előcsarnokra a nagyvonalú térképzés és a nemes anyagok használata jellemző, az előcsarnok fala mennyezetig travertin burkolatú.
A Madách tér múltja és jelene
Azt már valószínűleg kevesebben tudják, hogy az óriási, összesen 11 egymásba fonódó épületből álló lakó- és irodaház-komplexum helyén az 1700-as években még temető állt: itt hantolták el a Rákóczi-szabadságharc után kitört pestisjárvány áldozatait, és egészen 1780-ig működött katonai temetőként.
A Madách tér nem volt mindig térkő, fa vagy csobogók, ahogy árkádok, kiülős helyek és kezdetben ezek a klinkertéglás, kicsit még art deco, kicsit már modern épületek sem. Ezek az épületek, vagyis a Madách-házak mindig is kitűntek a Károly körút és a környező utcák házai közül. A Madách-házak felépítéséhez jó néhány - már akkor is - több mint 100 éves épületet le kellett bontatni. Ezek az épületek már akkoriban is egy régi világot képviseltek, a helyükre épített monumentális, birodalmi stílusra hajazó házak meglehetős kontrasztban állhattak az akkori városképpel.
Ma már kedvezőbb a sugárútból sétánnyá szelídült nyúlfarknyi útszakasz felett diadalívszerűen átívelő épületcsoport megítélése: vörösen izzó homlokzata kellemes kontrasztot nyújt a néhány évvel ezelőtt megújult Madách-tér betonszürke dominanciájával szemben (a tér közepén helyet kapó talajszökőkúttal és az U-alakú árkádsorral együtt az összhatás már-már egészen olaszos), neobarokk kovácsoltvas erkélykorlátai és art deco pártázata révén nívós párja a szomszédos, piramistetős Anker-háznak, egyben pedig a belváros egyik legmenőbb műemléképülete.
A Madách téren nem volt mindig térkő, fa vagy csobogók, ahogy árkádok, kiülős helyek és kezdetben ezek a klinkertéglás, kicsit még art deco, kicsit már modern épületek sem. Ezek az épületek, vagyis a Madách-házak mindig is kitűntek a Károly körút és a környező utcák házai közül. Ez az egyformaság, ez a sűrű tömb és az a „diadalív” ott a Madách tér végén elsőre indokolatlannak tűnhet, mert végül is mi értelme van annak, hogy egy sétány ilyen monumentális felvezetést kapjon?
További építészeti emlékek a környéken
Aki még több Wälder-decóra szomjazik, az vegye az irányt a Rákóczi út felé: a 12. szám alatt álló klinkertéglás Guttmann-házat 1937-ben húzták fel annak az épületnek a helyén, amelyben Petőfi utolsó lakása is volt.
A Guttmann-háztól a Blaha Lujza tér felé menet csupán néhány lépésre találjuk a Wälder-féle klinkertégla-építészet előképét, Lajta Béla 1912-ben felhúzott bank- és lakóépületét. A Paulay Ede utcai Parisiana mulató mellett a Budapest-Erzsébetvárosi Bank számára építtetett hétemeletes bankház Lajta avantgárd géniuszának legszebb mintapéldája. Wälder Gyula 25 évvel későbbi keltezésű házára rímelve a Rákóczi út 18. is egy saroképület, téglahomlokzatát geometrizált virágokat ábrázoló terrakotta betétek díszítik (Lajta korábbi néprajzi gyűjtéseiből eredő motívumok végigkísérik az építész pályáját), alsó két szintjét hatalmas oszlopokkal tagolt üvegfelület borítja (sajnos az eredeti ablakok 1956-ban odavesztek), a homlokzat síkjától hátrább húzott lapos manzárd kerámia-ornamentikája pedig egy maja templom oldalán is remekül mutatna.
Rég letűnt, díszes csarnokáért egyébként az az (ekkor még inkább iparművészként, semmint építészként ismert) Kozma Lajos volt felelős, aki később több Bauhaus-villát tervezett a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepre, de hozzá fűződnek többek között a Stefánia út 63. és a Retek utca 32. szám art deco házai is.
A bank csupán két évig húzta az épületben, utána az alsó szinteket egy divatház bérelte ki, majd egymást követte a Pesti Napló szerkesztősége és a Gázművek (melynek logója ma is ott virít a ház kapuján), most pedig egy Vasedény üzletet találunk a háromszintes üvegfal mögött - a századelő fényűzésének azonban már a nyomát sem látni. Lajta Béla bankszékháza ebből a szempontból tökéletesen követte le a Rákóczi út történelmét: egykoron a város egyik legszebb ékköve volt, tele gazdag portékával csábító üzletekkel, ma pedig egy szmogban fuldokló, üres kirakatokkal és elhanyagolt kapualjakkal megátkozott autósztráda.
A Dandár Gyógyfürdő is a kor art deco hullámát kívül-belül meglovagoló épületek közé tartozik, K. Császár Ferenc tervei alapján született meg. A saját fürdőszoba az 1920-as évek szoba-konyhás bérlakásainak idejében még bőven a városi elit luxusának számított, mikor is a Közmunkatanács egy 1928-as rendeletben döntést hozott az emberek alapvető higiéniai szükségleteit lefedő tisztasági fürdők létrehozásáról. Így került átadásra 1930-ban a program első fecskéje, a Dandár utcai népfürdő.
