Amikor egy kismama megtudja, hogy babát vár, az egyik első kérdés, ami felmerül: „Mikor fogok szülni?” Bár a kisbaba pontos érkezése ritkán történik pontosan a jósolt napon, a szülés várható időpontja fontos támpont mind az orvosi vizsgálatok, mind a lelki felkészülés szempontjából.
A szülés várható időpontját a leggyakrabban az utolsó menstruáció első napjától számítják. A 280. napra, tehát a betöltött 40. hét végére teszik, azzal a feltételezéssel, hogy a ciklus 28 napos, és a tüszőrepedés, valamint a megtermékenyítés a ciklus 14. napján történik. Ez a számítás azonban nem veszi figyelembe az egyéni eltéréseket: a ciklus hossza lehet akár 30-32 napos vagy éppen rövidebb, a tüszőrepedés időpontja ekkor más lesz, de az ovulációt ezen kívül is több tényező befolyásolja, természetes változékonyságot mutat, és ennek megfelelően történhet a megtermékenyülés a valóságban máskor, mint a számítás alapján. A fogantatás ideje bizonytalanabb.
A szülés várható időpontjának kiszámítása az ún. Naegele-képlet segítségével történik: Utolsó menstruáció első napja - 3 hónap + 7 nap + 1 év. Ez a módszer akkor a legpontosabb, ha a menstruációs ciklus rendszeres, 28 napos, és pontosan felidézhető az utolsó ciklus kezdete. A számításnál figyelembe kell venni a ciklus tényleges hosszát, tehát annyi nappal módosítani, amennyivel eltér az átlagtól. A többféle korong sem mindig ugyanazt a napot jelöli ki a 40. hétre.
A szülés időpontját a leggyakrabban az utolsó menstruáció első napjától számítjuk. Egy átlagos terhesség 40 hétig tart ettől az időponttól számítva. Ez alapján az orvos egy egyszerű képlettel számol: 📅 Utolsó menstruáció első napja - 3 hónap + 1 hét = Szülés várható időpontja. A terhességi kor megállapítására használhatunk úgynevezett terhességi korongot, amelyek külső körén a hónapok, illetve napok vannak feltüntetve, a belső körén pedig 0-tól 40-ig számozott beosztás szerepel, mely a terhességi heteket jelenti. A 0-t kell az utolsó menses időpontjához állítani, majd a 40-esnél leolvashatjuk a szülés várható időpontjának hónapját, illetve napját. Nemcsak korong segítségével, hanem fejben is viszonylag könnyedén kiszámíthatjuk a szülés várható dátumát, ha az utolsó menses időpontjához hozzáadunk 7 napot, majd a kapott eredményből kivonunk 3 hónapot.
A legelső, általában a 6-8. hét között végzett ultrahang-vizsgálat is segíthet a szülés várható időpontjának pontosításában, különösen, ha a menstruációs adatok nem teljesen biztosak. Ekkor a magzat méretéből és fejlődési állapotából számítjuk ki a gesztációs kort, amely kis mértékben módosíthatja az eredeti becslést. A huszadik hétig a baba mérete is informatív, utána már kevésbé, hiszen születnek időre kétkilós és négykilós gyermekek is. A szülész-nőgyógyász az első trimeszterben végzett, illetve a 12. heti és 19-20. heti ultrahangvizsgálatok alapján majdnem teljesen pontosan meghatározható a terhesség kora. Az esetek túlnyomó részében az ultrahang által meghatározott terhességi kor megegyezik az utolsó menses alapján számítható terhességi korral. Általában egy-két napos eltérésnél nem szoktuk a terhesség korát módosítani.
Fontos tudni, hogy a szülések mindössze kb. 4-5%-a történik a kiszámított napon. A legtöbb baba a 38-42. hét között születik meg - ez mind a normál tartományba esik. A WHO meghatározása szerint a szülés normális esetben a terhesség 37-42. hete között következik be. Ha korábban jön a baba, akkor koraszülöttnek számít. A túlhordás sem jó, mert a méhlepény már öreg, esetenként nem táplálja megfelelően a gyermeket, és a túl nagy babák nehezebben jönnek világra. Nem véletlen, hogy - átlagosan - negyven hétig tart a várandósság: a baba ilyenkor már elég fejlett a kinti élethez, de még nem túl nagy a megszületéshez.
A terhességi hetek pontos ismerete azért lényeges, mert minden orvosi vizsgálatot - például a kötelező laborokat, ultrahangokat - ezekhez a hetekhez igazítunk. A terhesség korának ismeretére ennek ellenére szükségünk van, mivel bizonyos vizsgálatokat, szűréseket egy adott terhességi korban szükséges megejteni, illetve a terminus lejárta után, túlhordás esetén a magzat állapotát gyakrabban kell ellenőrizni.
Terminustúllépésről akkor beszélünk, ha a terhesség meghaladja a betöltött 40 hetet, túlhordásról pedig akkor, ha eléri vagy meghaladja a betöltött 42 hetet. Ez a terhességek 3-12 százalékában fordul elő. A túlhordás hátterében gyakran a terhességi kor téves meghatározása áll, ilyenkor tulajdonképpen nem idősebb a terhesség, tehát nincs is tényleges túlhordás. A valódi túlhordás oka az esetek többségében ismeretlen, de megfigyelték, hogy gyakoribb fiúmagzatoknál, túl kicsi vagy túl nagy magzat esetében, az először szülő nőknél, illetve, ha az előző terhességnél is előfordult.
Optimális esetben a magzat akkor születik meg, amikor elérte az ehhez szükséges érettséget. Az elöregedett méhlepény már nem képes maradéktalanul ellátni funkcióját. Túlhordott magzatoknál gyakrabban fordulnak elő a szülés után görcsök, légzési elégtelenség, alacsonyabb ötperces Apgar-érték. A terminus túllépése után nő a magzati, anyai és szülés közbeni szövődmények kockázata. A 41. héttől kezdve emelkedik a perinatalis halálozás, a 42. héten legalább kétszer gyakrabban (4-7 eset/1000 szülés) fordul elő méhen belüli elhalás, korai újszülöttkori halálozás, valamint az első életévben bekövetkező halálozás, mint az időre születetteknél, a 43. Szülés közben nagyobb arányban fordulhat elő fájásgyengeség, a magzat mérete miatt téraránytalanság, elakadás, anyánál harmad-negyedfokú gátrepedés, magzatnál mekóniumos magzatvíz tüdőbe jutása, szívműködési rendellenesség, illetve ezek következtében vagy megelőzésére császármetszés. Ezeknek a szövődményeknek a kiküszöbölésére nagyon pontos iránymutatást ad a szakmai szabályozás a negyvenedik hét utáni terhesgondozás idejében.
Túlhordás esetén két lehetőség között kell mérlegelni: várakozás vagy szülésindukció. Utóbbi akkor indokolt, ha a magzat számára a méhen belüli körülmények nagyobb kockázatot jelentenének, mint a szülés és az újszülöttkori állapot. A 40. és 41. hét közötti napokat türelmi időnek tekinthetjük, ha az anya és a magzat állapota is megfelelő. A 41. hét végén befektetik a kismamát, és megindítják a szülést. Ha az anya és a magzat állapota engedi, természetes szülést indítanak gyógyszeres (prosztaglandinos) méhszájérleléssel és/vagy oxitocinos fájásindítással. Lehet, hogy ez eredményes lesz, beindul a szülés, és ugyanúgy folyik le, mint spontán indulás után. Amennyiben minden rendben van, további folyamatos ellenőrzés mellett lehet még várni a szülés másodszori beindításával a 42. hétig. Túlhordáskor és szülésindukció után is átélhet az anya „szép szülés élményt”, és akkor sem kell erről lemondania, ha végül császármetszésre kerül sor.
A kismamák által számon tartott természetes módszerek közül vannak kipróbálható, akár még eredményt is hozó javaslatok. Eredményes lehet például a nem durva(!) szex alacsony kockázatú és problémamentes terhesség esetén, hiszen az orgazmus kiválthat méhösszehúzódásokat, amit támogat az ilyenkor felszabaduló oxitocin is, a méhszáj érlelésében pedig szerepet játszhat az ondó prosztaglandin tartalma. Az elesés veszélyét kizáró mozgás, lépcsőzés, intenzívebb gyaloglás szintén eredményes lehet, kevésbé meggyőző a málnalevél tea hatása.
Feltárjuk az igazságot a szülésindításról: Íme, amit tudnod kell!
A szülés beindítása akkor válik indokolttá, ha ennek előnyei meghaladják a várandósság fenntartásával járó kockázatokat. A szülés beindítása akkor válik indokolttá, ha ennek előnyei meghaladják a várandósság fenntartásával járó kockázatokat! A teljes képhez először nézzük meg a várandósság fentartásának (a várakozásnak) a kockázatait egy egészséges, normál váransósság esetén! A szülés beindítása akkor válik indokolttá, ha ennek előnyei meghaladják a várandósság fenntartásával járó kockázatokat! A teljes képhez először nézzük meg a várandósság fentartásának (a várakozásnak) a kockázatait egy egészséges, normál váransósság esetén!
A szülés folyamata összetett, hormonvezérelt folyamat. A szülés várható időpontját az utolsó menstruáció első napjától számítják, ami egy átlagos terhesség esetén 40 hét, vagyis 280 nap. Azonban a valóságban a babák többsége a 38. és 42. hét között születik meg, ami mind a normál tartományba esik. A túlhordás kockázata akkor áll fenn, ha a terhesség eléri vagy meghaladja a betöltött 42. hetet. Ilyenkor fokozott orvosi megfigyelés és esetleges beavatkozás (szülésindukció) szükséges lehet a magzat és az anya egészségének védelme érdekében.
Összefoglalva: Bár a szülés pontos időpontját nem lehet előre garantálni, a terhesség első szakaszában meghatározott dátum fontos iránytűként szolgál az Ön és az orvosi csapat számára. A terhesség követése, a vizsgálatok időzítése és a tudatos felkészülés mind ezen az időponton alapulnak.