A kisbabák gyors ütemű fejlődése - különösen a születést követő első időszakban - nagyon érdekes és izgalmas megtapasztalás lehet az újdonsült szülők számára.
Az idő múlásával a csecsemő érzékei fokozatosan egyre fejlettebbé válnak - ezzel párhuzamosan pedig önállósodni kezd, és lassan kialakul a rá jellemző egyedi személyiség is.
A fejlődés folyamán vannak bizonyos fejlődési mérföldkövek, amelyek nagy pillanatok mind a baba, mind pedig a szülők életében. Minden ilyen mérföldkő elérése várakozással teli, a szülők pedig sokszor hasonlítgatják saját gyermeküket a vele egykorúak fejlődési üteméhez. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy minden csecsemő egyedi, így a fejlődésük is. Minden mérföldkő időben el fog jönni - pontosan akkor, amikor a kisbaba készen áll rá, hogy elérje.
A hallás fejlődése
A hallás az egyik legelső érzék, amely kifejlődik. Tulajdonképpen a magzat már a születése előtt is képes hallani - az első hangokat magzati korban, nagyjából a terhesség 18. hetében kezdik el érzékelni, a 25-26. héten már a szülei hangját is megismeri a gyermek. Ez azt jelenti, hogy a várandósság harmadik trimeszterében érdemes és hasznos elkezdeni beszélni a magzathoz.
A hallás fejlesztésére a nyugodt, pihentető zene hallgatása is jótékony hatással van. Ez némiképp felkészítheti a csecsemőt a világrajövetelt követően hirtelen felerősödő és megsokszorozódó zajok befogadására is.
A beszéd kialakulásának elengedhetetlen eleme a megfelelő hallás. Ezért 4 hetes korban szokás elvégezni az ún. BERA-vizsgálatot az esetleges halláskárosodás kizárása céljából, illetve 1 éves korban a BOEL-tesztet.
A megfelelő hallás jelei megfigyelhetők a gyermek viselkedésében: reagál a hangokra, a fejét a hang irányába fordítja, az édesanyja hangjára mosolygással, gügyögéssel, illetve a hangos zajokra sírással, összerezzenéssel reagál.
A látás fejlődése
A születést követően a látás teljes kifejlődéséhez még viszonylag sok időre van szükség. Az újszülött perifériás látással születik, hónapokba telik, mire megtanulják, hogyan fókuszáljanak a látóterük közepén lévő tárgyakra. Az első időszakban a kisbabák, bár érzékelik a fényt és a mozgást, de formákat és színeket még nem tudnak felismerni és megkülönböztetni (mindent a szürke árnyalataiban látnak). Az arcuktól 20-30 cm-nél távolabbi tárgyakra sem tudnak fókuszálni, és homályosan látnak.
A látásuk két hónapos kor körül kezd el élesedni, egyéves korukra pedig eléri a teljes látásélességet, továbbá képessé válik tárgyak felismerésére és a távolságuk meghatározására.
A látás fejlődésének üteme nagyjából az alábbi szerint alakul:
- 8 hetes korban a csecsemő felismeri a körülötte lévők arcait, a tekintetével azt keresi.
- 3 hónapos korban a látás és a kéz koordinációja összekapcsolódik, így a csecsemő képessé válik a körülötte lévő dolgokra fókuszálni.
- 4 hónapos korban körülbelül már egy méterre is ellát, a gyorsabban mozgó tárgyakat is képes követni.
- 5 hónapos korban a mélységérzékelés és a színlátás nagymértékben fejlődik.
- 12 hónapos korban a kisbaba képessé válik távolságok felmérésére, a látás pedig tökéletesen élessé válik.
A látás fejlődését folyamatosan figyelemmel kell kísérni: például, hogy a csecsemő képes-e tekintetével a mozgó tárgyakat követni, 5 hónapos korára pontosan nyúl-e értük.
A csecsemő látása 1 éves korára már teljessé válik, tökéletesen élesen lát, és a látóterében lévő tárgyakat, embereket is felismeri.
A mozgás fejlődése
A csecsemő mozgásának fejlődésében is vannak bizonyos mérföldkövek, amelyeket a legtöbb szülő számontart és nagyon vár. Ilyen például a hasra fordulás, a kúszás és a felállás. A csecsemő mozgásának fejlődését azonban nagyon sok tényező befolyásolhatja. Az azonos korú gyermekek akár igen eltérő ritmusban is fejlődhetnek, így az egyes mozgások kivitelezéséhez fűzött életkor csak tájékoztató jellegű.
Egyes mozgások, mozdulatok első megjelenésének átlagos életkora:
- Az 1 hónapos csecsemő hason fekve az állát megemeli, a fejét átfordítja.
- A 2 hónapos csecsemő a fejét már mozgatja, főleg mozgó tárgyak, emberek irányába, amit a végtagjainak helyzete is követ: amelyik irányba fordul a feje, azon az oldalon a karját és a lábát is kinyújtja, míg az ellentétes oldalon behajlítva maradnak a végtagjai („vívóállás”).
- 3 hónapos korban hason fekve a fejét képes megtartani, az ujjaival játszik.
- 4-6 hónapos korában már képes hasra fordulni, tárgyak után nyúlni.
- 7-10 hónapos korában kezd el kúszni, az ujjait pedig egyre ügyesebben használja fogásra.
- 1 éves korára támaszkodva fel tud állni.
A mozgás fejlődése fontos jele az idegrendszer és az izomrendszer állapotának. A kisbabák nagyon eltérő ritmusban fejlődnek. A fejlődés hullámzó lehet, előfordulhat, hogy a mozgás kap lendületet, majd a beszéd, és a társas kapcsolatok, majd újra a mozgásban látunk előrehaladást.
A baba hirtelen elkezd sírni, amikor anya leteszi, vagy, ha kimegy a szobából, éjszaka csak anya teheti le aludni, nehezen válik el anyától - rögtön felmerül a szeparációs szorongás, mint a viselkedésének oka. A szeparációs szorongás félelem az anyától való elválástól. Az anyától való függetlenné válás első jelei 5-6 hónapos korban kezdődnek.
Ha idegenek társaságában sír, nyugtalan, vedd át, legyen a kezedben és hagyd, hogy onnan kukucskáljon, ne erőltesd, hogy mindenképpen maradjon meg másnál, ha ő nem akarja! Ha kimész a szobából és ő sír, hanggal nyugtasd, vagy vidd magaddal, és legyen ott körülötted, amíg a dolgodat végzed.
Az ok 1 évesen is ugyanaz, mint fél éves korban, ám ez már a „valódi” szeparációs szorongás. A kicsi most már valóban önálló, egyedül jön-megy, mindent felfedez, minden érdekli, és ez amilyen izgalmas a számára, olyan ijesztő is egyben. Amikor bátran felfedezőtúrára indul azt abban a tudatban teszi, hogy anya ottvan a közelben és figyeli őt.
- Hagyod, hogy „a szoknyád mögé bújjon”, amikor olyan kedve van, nem erőlteted, hogy menjen a gyerekek közé játszani, ha nem akar. Otthon hagyd, hogy veled menjen mindenhová és kíváncsiskodjon, amikor te házimunkát végzel.
- Éjszaka a felébredés oka nem a szeparációs szorongás. Valami más miatt ébred fel a baba, de csak anyával tud visszaaludni, mert ezt szokta meg és mert anya közelsége jelenti számára a megnyugvást.
Az édesanyák gyakran aggódnak, vajon gyermekük megfelelően fejlődik-e. A helyzetet csak tetézi, ha a környezetükben más csecsemők látványosan jobb evők és gyorsabb tempóban gyarapodnak.
A baba homorít, hátraveti a fejét, megfeszíti hátát és a legtöbb esetben. Talán dühösnek is látszik.
Hason fekve gyakran megfigyelhető a „repülőzésnek” nevezett jelenség, a Landau-reflex. Ez más jellegű mozdulat, mint az előbb említett megfeszülés, mégis sokakban aggodalmat kelt. Ilyenkor a kisbaba főként hason fekve feszíti hátra magát, kezeit és lábait szabályosan megemelve, arcával előre nézve. A fájdalom miatti feszülés súlyos sírással jár, és a baba nehezen megnyugtatható.
A Moro-reflex valóban nem megfeszítés, de látványában ahhoz hasonló. A 3 hónapos kornál kisebb babák általában háton fekve, vagy felemeléskor, amikor nem érzik magukat biztonságban, széttárják kezeiket és egy pillanatra nem vesznek levegőt.
Ha a baba biztonságérzete hirtelen lecsökken, valami váratlan dolog éri - például hangos zaj, vagy esés érzése - akkor karjait kitárja, egyfajta kapaszkodó, mintha átkarolni szeretne, akkor egy pillanatra nem vesz levegőt, amivel gyakran megijeszti szüleit. Mindez gyorsan lejátszódik, és van, hogy elsírja magát közben.
Ha bármi furcsát tapasztalunk, érdemes felkeresni a védőnőt, gyermekorvot, aki szükség esetén tovább küld megfelelő szakemberhez, fejlesztőhöz.
Ha az egyébként ritka hátrafeszítések idővel sem maradoznak el, vagy bármilyen furcsa mozdulatot észlelünk a babaánál, akkor mindenképp kérjük ki gyermekneurológus tanácsát.
A beszéd fejlődése
A beszéd az a fejlettségi terület, ahol talán a legnagyobb különbségek lehetnek a kisgyermekek között. A gyermekek átlagosan 12-18 hónapos koruk körül kezdenek el beszélni, de előfordul, hogy csak jóval később. Az első szó kimondása után azonban általában meglehetősen gyorsan fejlődik a beszédkészség.
A beszéd kialakulásának általános ritmusa az alábbiak szerint alakul:
- 6-10 hónaposan már figyel a nevére.
- 11-12 hónaposan már egyszerű utasításokat is megért.
- 2 hónaposan egyre több hangot kezd kiadni.
- 4-6 hónaposan gagyog.
- 1 évesen pedig már kimond egyszerű szavakat.
A megadott életkorok csak tájékoztató jellegűek, ettől való eltérések egészséges gyermekeknél is előfordulhatnak!
Az evés és súlygyarapodás
A kicsik az első pár napban általában veszítenek a súlyukból. Ilyenkor indul be a tejtermelés, ez akár több napig is eltarthat. Ezt serkenteni az igény szerinti szoptatással lehet, minél többször tesszük mellre a babát, annál hamarabb fog a számára elegendő mennyiségű anyatej termelődni.
Az újszülötteknek is meg kell tanulni az anyatejet kiszívni a mellből, vagy tápszeres babánál a cumisüvegből, ez sem sikerül elsőre. Az első pár napban tehát természetes, ha kevesebbet eszik és emiatt fogy a baba.
Ma már inkább igény szerinti szoptatás javasolt, vagyis szigorú 3 óránkénti etetési és mérési rend helyett a csecsemő igényeihez alkalmazkodva, akkor kínáljuk, amikor éhes. Az anyatejből a kicsik mindig annyit esznek, amennyire szükségük van.
„A súlygyarapodás mértéke az első időszakban gyorsabb, majd 8-12 hónapos kor között lelassul. Az első hónapban még akár 150-200 grammot is hízhat a baba, a 8. hónap körül pedig már csak 90-120 gramm körül. A kicsiket elég hetente egyszer, vagy naponta egy alkalommal, például az esti fürdés előtt mérni.
„Gyakori hasmenést, akár véres székletet is okozhat csecsemőkorban anyatejes és tápszeres babáknál egyaránt a tejallergia. A súlyvesztés hátterében a hozzátáplálás időszaka után cöliákia is állhat. Ha a gyermek nem fejlődik megfelelően, erre a lehetőségre is gondolni kell.
Kisfiam 7 hónapos. Pár hetes kora óta küszködünk hasfájással, ami hol jobb, hol rosszabb. Anyatejes, de egy ideje kiegészítésként tápszert is kap (Milumil HA) és elkezdődött a gyümölcs , zöldség hozzátáplálás és glutén bevezetése. Szoptatás közben a mellemen sokat feszeng, sír, hallom , hogy "morog" a hasa, és ez zavarja. Emiatt egyre inkább elutasítja a szopást. Éjszakai gyakori ébredéseit, sokszor vígasztalhatatlan sírásait is ennek tudom be. Ha túl van a szélgörcsön, megkönnyebbül.
A másik fontos tényező, hogy harmadszor visszatérő bronchitise van. Az első 2 hónaposan volt, sajnos tüdőgyulladással is társult, akkor kórházban is voltunk. A második egy hónapja és most megint beteg, szerencsére "csak" obtstuktív felső légúti hörgőgyulladás és nincs tüdőgyulladása. Mindig láz nélkül zajlik, és mondhatni egyik napról a másikra alakul ki nála. Bőrtünete nincs . Pulmonológiai kivizsgálás még nem történt.
Ha kisbabád időnként megfeszíti magát, nyugtalan, sír, a legtöbbször ez a frusztrációval állhat összefüggésben. A kisbaba idegének erősítése olyan szabályozott folyamatrendszerek mentén halad, amely mindenkinél más tempóban zajlik. Érdemes tudni azt, hogy az általunk észlelt fejlődési ugrások mellett olyan finom idegrendszeri és izomfejlődési változások is történnek, amelyek során bizonyos kisebb eltérések jöhetnek létre. Ezek nem mindig észrevehetőek, gyakran az izmok erősödésével teljesen korrigálódnak.
A görcsös hasfájás, vagy a reflux miatti gyomorégés a tehetetlen csöppséget okozhat zaklatotá teszi. Hasfájás esetén a megfeszülés mellett lábait is fel-felhúzza, pocakja kemény, esetleg bélhangok hallhatóak.
A legfontosabb, hogy a szülők ne essenek pánikba, ha gyermekük fejlődése nem a megszokott ütemben halad. A védőnői hálózat és a gyermekorvosok minden esetben rendelkezésre állnak a tanácsadással és a segítségnyújtással.
Mikor forduljon orvoshoz?
Minden csecsemő más és más ütemben fejlődik, így az egyéni különbségek megjelenése esetén még nincs ok az aggodalomra.
Ha azonban az alábbiak a csecsemő 3 hónapos korában is fennállnak, forduljon házi gyermekorvosához:
- A babának nem javul a fejtartása.
- Nem reagál a hangos zajokra.
- Nem mosolyog, ha az édesanyja hangját hallja, és másokra sem.
- Nem követi a szemével a mozgó tárgyakat.
- Nem játszik a saját kezeivel, nem markol meg semmit, nem tartja meg a tárgyakat.
Sok szülőt aggodalommal tölt el, ha a baba mozgásfejlődése nem a szokásos ütemben zajlik. Érthető, és indokolt lehet a félelem, hiszen a mozgás fejlődése fontos jele az idegrendszer és az izomrendszer állapotának.
A legtöbb baba már születése utáni nap át tudja fordítani a fejét az egyikről a másik oldalra. Ha felemeljük őt, van némi tartása, nem olyan, mint egy rongybaba. Amikor mozogni kezd, kezével, lábával is kalimpál, mindkét oldali végtagjait egyformán intenzíven használja. Ha ezeket nem látjuk, napokkal szülés után sem, érdemes beszélni a baba orvosával.
Fontos kiegészítő jel, ahogy a baba szopizik. Ha csak nagyon gyenge vákuumot csinál a bimbóudvaron, ha szinte kicsúszik a szájából a mell, és alig egy-két szopizás után elveszti a szájából, akkor könnyen lehet, hogy nem elég erős az arcizmok tónusa. Ha minden szoptatási próbálkozásnál satuként harap a mellre, elképzelhető, hogy túl feszesek az izmai.
Sok baba már kéthónapos korában képes rövid ideig megemelve tartani a fejét, sőt picit kinyomhatja magát karjaival hason fekve. A harmadik hónap táján, ha függőlegesen tartjuk, ő maga megtartja a fejét, hason pedig fekvőtámaszban tartja magát. Kezét már tudatosabban használja, nyitja-csukja a tenyerét, sőt, a közeli tárgyak felé is nyúlhat.
Négyhónaposan a két kezét már biztonsággal követi tekintetével, sőt, egyik kezével megfoghatja a másikat. Hasra fektetve „repülőzik”. Van baba, aki hasról hátra, és hátról hasra fordul ebben a hónapban, de a többség ezt később csinálja.
Az ötödik hónapban már sok baba forog, sőt, egyesek bizonyos tárgyak felé képesek gurulni. Ha felültetik, ülve marad (bár ezt nem tanácsoljuk!).
A második félév elején a legtöbb baba annyira megügyesedik, hogy képes eljutni egyik helyről a másikra. Van baba, aki gurul, a legtöbben kúszni kezdenek, van, akinek ez kezdetben hátrafelé sikerül. Később a legtöbb babánál kiforr a módszer, és négykéztérdes mászás lesz belőle. Erre általában 10 hónapos korára minden baba képes.
Egy és másfél éves kor között kialakul a kapaszkodás nélküli biztos járás, majd utána nem sokkal már szaladni kezd babánk. Ezzel nagyjából egy időben eljön a kismotorok, futóbiciklik kora, a szülők összekaphatják magukat, ha utol szeretnék érni a csemetét.
A lépcsőn járás eleinte még óvatosan történik, minden fokra mindkét lábával lép a totyogó. De két éves kor körül már váltott lábbal mássza meg a leghosszabb lépcsőt is.
Ha mozgása felszabadult, ha örömét leli benne, és bátran használja az izmait, mi is örüljünk vele, és teremtsünk olyan környezetet, amelyben szabadon élvezheti a mozgást.