Sok pár vár babára - reménytelenül. Számukra nyújt lehetőséget a családalapításra a mesterséges megtermékenyítési eljárás, a lombikprogram. A lombikprogram sikerességét, tehát azt, hogy megfogan, majd megszületik-e a baba vagy sem, több olyan tényező is befolyásolhatja, amelyre nem is gondolnánk.
A lombikprogram során a petesejtet laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg a spermiummal, majd az így létrejött embriót ültetik be a pár női tagjának méhébe. Ezt a módszert általában azok a meddő párok választják, akik természetes úton nem tudnak gyermeket nemzeni, vagy genetikai betegségük miatt szeretnének „biztosra menni”. A projekt több ponton is elbukhat, de sokan akadnak, akiknek azonnal sikerül a fogantatás.
Felkészülés a lombikprogramra testileg és lelkileg
A lombikprogram előtt fontos, hogy mindkét fél egészséges legyen testileg és lelkileg. A testi felkészülés magában foglalja az egészséges táplálkozást, a rendszeres mozgást, a dohányzás és az alkohol elkerülését, valamint a szükséges vitaminok és ásványi anyagok bevitelét.
A testi felkészülés része az is, hogy az orvos által előírt vizsgálatokat és kezeléseket elvégezzék. Ezek közé tartozhatnak például hormonvizsgálatok, ultrahangvizsgálatok, hüvelyi fertőtlenítő kezelések, antibiotikumok szedése vagy műtéti beavatkozások. Ezekkel a vizsgálatokkal és kezelésekkel meg lehet állapítani - és adott esetben kezelni is lehet - az esetleges problémákat, amelyek akadályozhatják a megtermékenyítést vagy a beágyazódást.
A lelki felkészülés pedig azt jelenti, hogy a pár tisztában legyen a lombikprogram menetével, a lehetséges kockázatokkal és eredményekkel, valamint hogy támogassák egymást a folyamat során. A stressz csökkentése is fontos szempont, hiszen a stressz negatívan befolyásolhatja a hormonális egyensúlyt és az immunrendszert.
A lelki felkészülés része az is, hogy a pár megfelelően tájékozódjon a lombikprogramról, és feltegye az orvosnak az esetleges kérdéseit. Fontos, hogy reális elvárásokat állítsanak maguknak, és ne adják fel a reményt, ha nem sikerül elsőre. A lombikprogram egy hosszú és feszültséggel teli folyamat lehet, ezért fontos, hogy a pár megossza egymással az érzéseit, és igénybe vegye szakemberek vagy más lombikpárok segítségét is.
A lombikprogram menete és a beültetés folyamata
A meddőségi kivizsgálást először a pár férfi, aztán a pár női tagjának szokás elvégezni. A meddőségi kezelések legfőbb célja, hogy visszaadja azt a menstruációs ciklusonkénti 20-25%-os teherbeesési esélyt, amely az egészséges pároknak is megadatik. Azonban a sikerességi ráta igen eltérő az egyes életkorokban.
A kezeléseknél az első lépés általában az ovuláció megfigyelése, indukciója. A petesejtek növekedését, érésük támogatását szájon át szedhető gyógyszerekkel érik el, a kezelés 1-13. napjáig. A kezeléseknél hosszú és rövid protokoll is lehetséges. A hosszú protokollnál a menstruáció 21. napja körül helyezik nyugalomba a petefészket, legalább 10 napos injekciókúrával. Ez a protokoll 22-24 napos. Rövid protokollnál nincs előkezelés, hanem a menzesz 2-3. napján már indul a stimuláció.
Ha az IVF-kezelést választottuk, ezután következik a tüszőpunkció: a petesejt leszívása, amely többnyire altatásban zajlik. Ilyenkor éhgyomorra érkezünk az előre megbeszélt időpontra. Majd az altatás után leszívják a tüszőkben lévő folyadékot. Amennyiben partnerünknél gyenge spermakép áll fenn, szükség lehet donorsperma alkalmazására is. A petesejtek leszívása után 2-3 órát még a klinikán pihenünk, majd, amennyiben nincsenek panaszaink, már haza is mehetünk.
IVF esetén 4-5 órával a leszívás után megtermékenyítik a petesejteket az előkészített spermiumokkal. Az ICSI-eljárás esetén a petesejtekbe a spermiumokat egyesével injektálják közvetlenül. Az IVF és ICSI során keletkezett embriók fejlődését 3-5 napig követik nyomon.
Az embriótranszfer az ICSI és az IVF esetén néhány nappal ezután (a 2-6. napon) történik. Ez egy minimális kellemetlenséget okozó eljárás, amelynek során az embriót 1-2 perc alatt ültetik be a méhünkbe egy katéter segítségével. Az, hogy erre pontosan mikor kerül sor, attól is függ, hogy milyen minőségűek az embriók, hány van belőlük, és milyenek a kórelőzményeink.
A beültetés utáni teendők és kerülni valók
A beültetés után ajánlott pihenni és kerülni a megerőltető fizikai aktivitást, a forró fürdőt, a szaunát, az alhasi vérbőséget okozó tornát vagy gyógynövények fogyasztását - és a nemi életet. A beültetés utáni tanácsok közé tartozik még, hogy a nők fogyasszanak sok folyadékot, vitaminokat és ásványi anyagokat, valamint hogy kerüljék a dohányzást, az alkoholt és a koffeint.
A beültetés után 10-14 nappal lehet végezni egy terhességi tesztet, amely megmutatja, hogy sikeres volt-e a lombikprogram. A beültetés után fontos, hogy a pár ne legyen túlságosan ideges vagy szorongó, mert ez befolyásolhatja a hormonok termelődését és az immunrendszer működését. Próbáljanak pozitívan gondolkodni, és ne foglalkozzanak túl sokat az apró jelekkel vagy tünetekkel, mert ezek nem mindig jelentenek terhességet vagy annak hiányát.
A lombikbébi eljárásból adódó hormonszint-ingadozások, a megterhelő kezelések testi és lelki szinten is kimerítőek. A kezelés sikerességéért való aggodalom komoly lelki megterhelést jelent a pár mindkét tagjának. A program pszichés támogatás nélkül sokszor eredménytelen lehet, a pár elhidegüléséhez vezethet. Ezért hasznos, ha már előre megfogalmazzuk: hány próbálkozás után adjuk fel/tartunk szünetet?
Ebben az időszakban a legjobb egyértelműen az, ha otthon maradunk és pihenünk: olvasással, filmezéssel, kedvenc hobbinkkal múlatjuk az időt. Fontos, hogy semmiképp ne végezzünk szellemileg vagy fizikailag megterhelő tevékenységeket! Emellett azonban végezzünk rendszeresen valamilyen, nem megerőltető sportot (úszás, séta, stb.), és igyekezzünk stresszmentesíteni napjainkat.
A tápanyag- és vitaminhiány meggátolhatja azt, hogy beágyazódjon az embrió - így elengedhetetlen, hogy a megfelelő nyomelempótlásra odafigyeljünk. A B3-, a D- és az E-vitamin például az embrió megtapadásában, fejlődésében egyaránt fontos szerepet tölt be. A barátcserje segíthet növelni progeszteronszintünket, és redukálni prolaktinszintünket. Így jótékony hatással lehet termékenységünkre (és egyébként számos nőgyógyászati problémára is).
A lombik program menete, bár lelkileg és testileg egyaránt megterhelő, könnyebbé tehető, ha előre felkészülünk arra, mire számíthatunk. Ennek fontos része az, hogy tájékozódunk a legjobb lehetőségek között, és felmérjük, szervezetünk melyik kezelési módra reagálna a legjobban.
Lombikprogram | Az embrió beültetése - 5. rész
A gyógyszerelés pontossága és a lehetséges hibák
A kezelés során többféle hormont kell szigorú időzítéssel beadni - például tüszőérlelő injekciókat, az LH csúcs kivédésére szolgáló GnRH-antagonistákat vagy az ovulációt kiváltó „trigger” injekciót. Ha valamelyik gyógyszert nem a megfelelő időben, adagban vagy módon adják be, az hátráltatja a kezelés sikerét.
Gyakori gyógyszerelési hibák közé tartozik a későn vagy túl korán beadott injekció, az aznapi adag kihagyása, adagolási vagy eszközhasználati hibák, a gyógyszerek típusainak véletlen összekeverése, valamint az LMWH (pl.: Clexane) hibás alkalmazása.
A gyógyszerek helyes beadásához fontos a részletes tájékozódás és a gyakorlati tippek betartása. Például a gonadotropinokat lehetőleg minden nap azonos időben kell beadni. Ismert példa a G betűs injekciók felcserélése: Gonapeptyl helyett Ganirelix injekció beadása.
Az LMWH (kis molekulatömegű heparin) nem befolyásolja közvetlenül a petefészek-stimulációt, de gyakran használják trombózis megelőzésre. Hasznos, ha elolvassuk a használati utasítást még beadás előtt, és megnézzük a rendelkezésre álló videókat a beadásról.
A többadagos tollak precíz előkészítést igényelnek. Ha bizonytalanok vagyunk, kérjünk segítséget. Sok páciens kér egészségügyi dolgozó ismerőstől segítséget az injekció beadásához, azonban ezek speciális készítmények, ezért, ha az adott szakember még nem adott be ilyen gyógyszert, elengedhetetlen, hogy a beadás előtt ellenőrizze a pen beállítását.
Ezeket az injekciókat a has bőre alá kell beadni, általában minden nap ugyanabban az időben, a stimuláció 6-7. napjától. A Ganirelix és a Cetrotide fecskendőbe való felszívásánál előfordulhat, hogy a fecskendő dugattyúja hamar kijön, és nehézkes a gyógyszer felszívása (vagy kifolyik).
A Prolutex injekciót a has bőre alá kell beadni, naponta egyszer, általában a petesejt leszívás napjától kezdve, egészen a terhesség 10-12. hetéig. A Prolutex olajbázisú injekció beadása néha fájdalmas lehet, mivel nincs hozzá előretöltött fecskendő, tűt külön kell beszerezni. A beadás során fellépő csípő érzést az olajbázis okozza.
A gonadotropinok beadásakor gyakori hiba a légbuborék fennmaradása a fecskendőben. Az LMWH (pl. Clexane) tűje keményebb és tompább, ezért a beadás helyén gyakori a pontszerű bevérzés és kisebb lilás foltok kialakulása, amely normális reakció.
A lombik kezelés alatt többféle hormoninjekciót kell szigorú időzítés szerint beadni. Ezek célja a petefészkek megfelelő stimulálása és a jó minőségű petesejtek kinyerése. Ha egy gyógyszer nem a megfelelő időben, adagban vagy módon kerül beadásra, az közvetlenül ronthatja a kezelés eredményességét.
A kezelés során tüszőérlelő gonadotropinok, az LH-csúcs kivédésére szolgáló GnRH-antagonisták, valamint az ovulációt kiváltó trigger injekciók alkalmazása jellemző. Ezek összehangolt használata biztosítja a tüszők megfelelő növekedését és a petesejtek végső érését.
Ha a napi beadási időpontok ingadoznak, az nem ideális tüszőfejlődéshez vezethet. Ez gyengébb petesejtminőséget és a kezelés hatékonyságának csökkenését eredményezheti. Ezért fontos a minden nap azonos időpontban történő beadás.
Akár egyetlen adag kihagyása is megzavarhatja a stimulációs folyamatot. Ez különösen igaz a GnRH-antagonista első adagjára rövid antagonista protokoll esetén. A kihagyott adag befolyásolhatja a tüszők érését és a nyerhető petesejtek számát.
Hasonló nevű vagy megjelenésű injekciók könnyen összekeverhetők, főleg több napi beadás esetén. Ha például a trigger injekció kimarad vagy helytelen gyógyszer kerül beadásra, a petesejtek végső érése elmaradhat, és a ciklus sikertelenné válhat.
Ezeket a has bőre alá kell adni, általában a stimuláció közepétől naponta, azonos időben. A tűt 90 fokban kell beszúrni, a beadás után a területet fertőtleníteni. A helyi bőrpír és enyhe irritáció átmeneti jelenség lehet.
A megfelelő előzetes tájékozódás és a kezelés lépéseinek megértése sokat segít. A pontos időpontok betartása, az adagok kihagyásának elkerülése és az injekciós technika elsajátítása jelentősen csökkenti a hibák számát.
Az LMWH-t a has bőre alá kell beadni naponta egyszer, a beadási helyeket váltogatva. A petesejt leszívás előtt 24-36 órával szüneteltetni kell.
A lombikprogram sikerességi esélyei és a tényezők
A lombikbébi program épp azt a célt szolgálja, hogy akiknek másképp nem lehetne babájuk, azokat is hozzásegítsék a gyermekvállaláshoz. A sikerességi ráta nagyon változó: minél fiatalabb valaki a kezelések idején, annál nagyobb eséllyel eshet teherbe.
Az IVF-et előrehaladott életkor, több, sikertelen inszemináció, komoly szervi- és hormonproblémák esetén is javasolhatják orvosaink. Az ICSI ennek egyik fajtája, a férfiak problémás spermaképénél merülhet fel alkalmazása.
A beültetés sikeressége több tényezőtől is függ, például az embrió minőségétől, a méhnyálkahártya vastagságától, a méh alakjától, a beültetés időpontjától és módszerétől. Az embrió minősége azt jelenti, hogy mennyire fejlett és életképes az embrió vagy a blastociszta. A méhnyálkahártya vastagsága azt mutatja, hogy mennyire alkalmas a méh a beágyazódásra. A méh alakja befolyásolhatja a beültetés nehézségét és a kilökődés kockázatát. A beültetés időpontja és módszere pedig azt határozza meg, hogy mikor és hogyan juttatják be az embriót vagy a blastocisztát a méhbe.
A lombikbébi-kezelés eredményeként fogant terhességek esetén gyakoribb a császármetszéses szülés, főleg ha ikerterhességről van szó. Ikreknél a koraszülés is gyakrabban fordul elő.
A 40-44 év közötti nők esetében három próbálkozás után lefagyasztott embrióval 38-55%, friss embrióval 20-25% a siker esélye.
A ReproGenesisnél nem csak a vizsgálatokat és a kezeléseket tekintve leszünk biztos kezekben, hanem a ránk váró út emberi oldalát tekintve is értő, odafigyelő és empatikus támogatókat tudhatunk magunk körül. Ne feledjük, ha tisztában vagyunk a nehézségeket kiváltó okkal, gyorsabban eljuthatunk a megoldásig: ne féljünk hát szembenézni a kérdésekkel, mert a válaszokat értő közegben, valódi támogatottsággal a hátunk mögött kaphatjuk meg.
