A szakértők nemzetközileg egyetértenek abban, hogy a baba egészséges fejlődéséhez az anyatejjel való táplálkozás járul hozzá a leginkább. Az anyatej élő immunanyagot tartalmaz, amely segíti a csecsemő védekezőrendszerét, illetve minden szükséges tápanyagot biztosít a babának. A WHO javaslata alapján a csecsemőt legalább 6 hónapos koráig érdemes szoptatni, ekkor a kicsinek még nincs szüksége másmilyen táplálékra.
Az előtej, másnéven kolosztrum az a tápanyagban gazdag anyatej, ami a szülés után követlenül termelődik. Fontos, hogy az újszülött a lehető leghamarabb hozzájusson ehhez a tápanyagban gazdag, immunerősítő anyatejhez.
A kicsi az anyatejjel együtt kapja meg a fejlődéséhez szükséges tápanyagokat, vitaminokat, ásványi anyagokat. Az édesanya szervezetének tehát rendelkeznie kell két embernek elegendő vitaminmennyiséggel ahhoz, hogy egészséges maradjon ő is, és a kicsi is.
A szoptatásra való felkészülés
Jó még a szülés előtt tájékozódni róla, hogy a szoptatás nem egyszerű feladat, és többnyire nem is sikerül minden első próbálkozásra. Viszont az ritka, hogy valaki egyáltalán ne legyen képes a szoptatásra - a siker sokszor csak apróságokon múlik.
A sikeres szoptatásra való felkészülést már a várandósság idején érdemes elkezdeni. Korábban ajánlották a kismamáknak a mellbimbó felkészítését a szoptatásra, például azt, hogy érdes törülközővel dörzsöljék a mellet minden zuhanyozás után. Ez a módszer - amellett hogy fájdalmas - igazából nem készíti fel a mellet, hiszen teljesen más típusú igénybevételt jelent, mint a csecsemő szopása. Emellett a mellbimbó mechanikai ingerlése az arra hajlamosaknál a méh keményedését válthatja ki.
Várandósság idején sokkal nagyobb jelentősége van a lelki felkészülésnek és a szükséges ismeretanyag megszerzésének (természetesen a megfelelő méretű, kellően rugalmas és jól szellőző melltartó beszerzésén túl). Mindenképpen ajánlatos, hogy a várandós szerezzen be szoptatással kapcsolatos könyveket, kiadványokat, esetleg látogasson el szoptatós baba-mama csoportba is, ha erre a lakóhelyén lehetőség van. Nagy segítséget jelenthet egy szoptatásban jártas barátnő vagy egy felkészült védőnő is.
Az igény szerinti szoptatás
Érdemes odafigyelni arra, hogy a szoptatás a baba igénye szerint történjen. Ezt igény szerinti szoptatásnak nevezzük, és ennek az a lényege, hogy a kicsi akkor szopizik, amikor szeretne. Ehhez arra van szükség, hogy az anyuka figyelje a korai éhség jeleit: cuppogás, tátogás, ajkak nyalogatása, kezét a szájához veszi, fej forgatása, nyelv nyújtogatása. Ha a kicsi ebben a fázisban nem kap enni, akkor a késői éhség szakaszába lép, amikor nyűgös lesz, és sírni fog. Ha ebbe a fázisba lép a kicsi, akkor előbb meg kell nyugtatni, hogy szoptatásra kerülhessen a sor.
Az aktív szopizás jeleire azért kell figyelni, mert ebből tudunk következtetni arra, hogy a kicsi megfelelően táplálkozik-e. A jelek: lassú, intenzív mozgás, ellazult testtartás, ha végzett, elengedi a mellet, és elalszik.
Ha azonban az újszülött rendszeresen alszik el a szopizás korai fázisában, ezáltal nem jutva elég tápanyaghoz, javasolt ébresztési technikát alkalmazni, azzal ösztönözve a kicsit az evésre.
Az igény szerinti szoptatás fogalma tulajdonképpen azt takarja, hogy a szoptatások ideje és időtartama a kisbaba szükségleteihez igazodik, nem valamiféle külső meghatározottsághoz. Vagyis a kisbaba minden jelzésre mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy öt perce vagy öt órája szopott-e utoljára, és addig maradhat mellen, amíg ő szeretné.
Az igény szerinti szoptatás ellentéte, amikor a kisbaba szopását különböző meghatározók szerint korlátozzák. Például csak bizonyos időközönként (akár két-, három- vagy négyóránként) kerülhet mellre, vagy arra instruálják az anyát, hogy egy bizonyos idő után (pl. 15 vagy 20 perc) vegye le a mellről az újszülöttet akkor is, ha ő még tovább szopna, vagy egy szoptatást szigorúan egy mellre korlátozzon. Mivel a kisbaba élettani szükségletei ennél többnyire gyakoribb és/vagy hosszabb szoptatásokat feltételeznek, a csecsemő két szoptatás között nyűgös, elégedetlen lehet, ami egyéb beavatkozásokat igényel, például cumihasználatot, víz vagy tea adását. Ezzel a kizárólagosság is sérül, és az elégtelen tejtermelés mellett további szoptatási problémák is felmerülhetnek.
Nagyon gyakori, hogy a szoptatás rengeteg funkciója közül csak a táplálást, az éhség csillapítását emelik ki. Ebben az értelemben az igény szerinti szoptatást úgy tekintik, mint hogy a csecsemő mindig mellre kerül, amikor éhes. Vagyis az édesanyának mérlegelnie kellene, hogy mi miatt jelezhet a kisbaba, és csak az éhség az, ami indokolja a mellre tételt. Természetesen a gyakorlatban valójában nagyon nehéz lenne elválasztani egymástól a csecsemő éhség miatti jelzéseit azoktól a jelzésektől, amikor a szopásigénye más okból merül föl, és erre a különbségtételre nincs is igazán szükség. Ahogy a későbbiekben látni fogjuk, a szopás rengeteg szükséglet kielégítésére szolgál, nem csak az éhség csillapítására, és a mellre tétel valójában inkább az első választandó megoldás a felmerülő szükségletekre.
Amikor az édesanya azon igyekszik, hogy csak akkor tegye mellre kisbabáját, amikor tényleg éhes, a kisbaba sokszor hasfájósnak minősül. Hiszen sokszor nyűgösködik, amikor nem kerül mellre, és ilyenkor úgy tűnik, semmi nem segít rajta (mert a mellre tétellel nem próbálkoznak).
Megkülönböztetünk ún. korai és késői éhségjeleket. Újszülött-korban a korai éhségjelek közé tartozik a cuppogás, tátogás, nyelv nyújtogatása, ajkak nyalogatása, fej forgatása, a kéz szájhoz vitele, az ujjak és az öklöcske szopogatása. Ilyenkor már érdemes reagálni a kisbaba jelzéseire és mellre tenni őt. Az is előfordulhat, hogy ha nem érkezik válasz, akkor a kisbaba egyre felfokozottabb állapotba kerül, egyre nyugtalanabbá válik, végül már sírással jelzi a szükségletét. Vannak olyan kisbabák, akik ilyenkor már nehezen nyugtathatók meg, először le kell őket csillapítani ahhoz, hogy egyáltalán mellre lehessen tenni. Ráadásul a kisbaba a sírással sok energiát is veszthet, így nem biztos, hogy kellő hatékonysággal tud szopni.
Ha a kisbaba sokat lehet testközelben, sokkal hatékonyabban tudja jelezni a szükségleteit. Körülbelül három hónapos kortól a kisbaba elkezdi fölfedezni a saját testét, elkezdi építgetni a testképét. Ebben a korban már nem tekinthető egyértelműen a szopási igény jelzésének, ha a kisbaba az ujját, öklét szopogatja, hiszen a saját testét is ily módon fedezi föl. Még később a kisbaba jelzései egyre egyértelműbbekké válnak. A totyogós korú kisgyerek szavakkal is jelezheti, hogy mit szeretne.
Amikor igény szerinti szoptatásról beszélünk, akkor a legelső, amire gondolunk, az a kisbaba igénye. De természetesen az anya igényei is fontos szerepet játszhatnak, vagyis előfordulhat, hogy az anya azért teszi mellre csecsemőjét, mert például már kellemetlenül feszül a melle, vagy nagyobb gyermeknél, hogy egy pár perc nyugalmat nyerjen pl. egy telefonbeszélgetés befejezésére.
A szoptatás testhelyzetei és technikái
Érdemes többet is kipróbálni, hogy a kismama megtalálja a számára és a kicsi részére legkényelmesebbet. Néhány a legismertebbek közül: bölcsőtartás, keresztezett bölcsőtartás, oldalt és hason fekvő szoptatás. A szoptatást elősegítheti továbbá egy szoptatós párna is, ami mind az anyukának, mint a kicsinek könnyebbséget jelenthet.
A szoptatási kapcsolathoz a legjobb kezdet, ha a babát meztelenül, félig ülő helyzetben a mama mellkasára helyezik rögtön a születése után. A mell kézbevétele: Szabad kezeddel tartsd meg a melledet úgy, hogy az ujjaid alul legyenek, és jól alátámasszák. Ha a melled nagyon tele van, és a babádnak nehéz a szájába venni, segíthet, ha kicsit előrehúzod a bőrt. A kisbaba mellre tétele: Helyezd el úgy a babát, hogy a mellbimbód az orra felé mutasson. A feje kissé hátrabillen. A mellbimbód a baba alsó ajkához ér. Mikor a száját szélesre nyitotta, gyorsan, de gyengéden húzd a babát a melledre. A mellbimbónak és a bimbóudvar nagy részének a baba szájában kell lennie. Segíthetsz a babádnak többet bekapni a mellszövetből, ha gyengéden a szájába tolod a melledet a hüvelykujjaddal.
Ha erős fájdalmat tapasztalsz a szoptatás elején, az azt jelenti, hogy a babád nem jó testhelyzetben van. Mielőtt leveszed a babát a melledről, meg kell szakítanod a vákuumot. Ezt úgy teheted meg, ha az egyik ujjadat finoman a szája sarka és a melled közé tolod.
A fájdalmas tejbelövellés többnyire megelőzhető az újszülött igény szerinti mellre tételével. A tejbelövellés azt jelenti, hogy az első pár napban termelődő előtejet (ami kisebb mennyiségű, sárgás, sűrűbb tej) felváltja a nagyobb mennyiségű, eltérő összetételű, fehéres-kékes színű érett anyatej. Ez általában a szülés utáni harmadik-negyedik napon következik be. A mellek ilyenkor általában megduzzadnak, fájdalmasan feszülnek, olykor annyira feszessé válnak, hogy a baba képtelen bekapni a mellbimbót. Ebben az esetben néhány korty tej kifejése után a probléma általában megoldódik.
Gyakori kérdések és tévhitek a szoptatással kapcsolatban
A szoptatás nem fájdalmas! Amennyiben az anya mell mégis fáj az első pár alkalom után is, utána kell járni a problémának, mert lehet, hogy komolyabb probléma húzódik a háttérben. Elképzelhető, hogy a megfelelő technikát nem sikerült még elsajátítani, és ez okoz fájdalmat.
Viszont a mellbimbó kisebesedhet a szoptatás következtében. Ezt fontos kezelni, és erre célra számos kenőcs és krém érhető el a piacon. Emellett vannak bimbóvédők is, ezek is segíthetnek a problémán. Amennyiben ezt a megoldást választjuk, lehetőleg pillangó alakút keressünk, hogy a kicsi orra érintkezzen az anya bőrével, és érezze az illatát.
Sok kismama él abban a tévhitben, hogy ha annak idején az édesanyja, nagymamája nem tudott szoptatni, akkor ez neki sem sikerülhet. A családtagok pedig gyakran még meg is erősítik ezt a meggyőződést. Valójában a nők csupán elenyészően kis hányada nem képes szoptatni (például anatómiai okok miatt).
Egy másik elterjedt tévhit, hogy a kismellű, fiús alkatú kismamák képtelenek a baba számára megfelelő mennyiségű tej előállítására. Valójában azonban az emlőn belül az emlőmirigyek mérete (ezek felelősek a tej termeléséért) közel sem olyan változatos, mint a zsírszövet mennyisége.
Az első találkozás nagyon fontos esemény neked és a babádnak is. Élvezzétek ki ezeket az első felejthetetlen pillanatokat szülőként, és adjatok magatoknak időt a babával.
A szoptatás közben elálmosodhatsz.
A szoptatás és a táplálkozás
Nem mindegy, hogy a szoptató anyuka mit fogyaszt. A táplálkozásnál oda kell figyelni arra, hogy olyat ne fogyasszon, amitől a kicsi közérzete rossz lehet. Például a káposzta puffasztja a kicsit is. Továbbá a rendszeres és megfelelő mennyiségű folyadék bevitelére is figyelni kell. Lehetőleg csak vizet fogyasszon, de a koffeines, cukros üdítők mindenképpen kerülendők.
A táplálkozásban megfigyelhetőek lesznek növekedési ugrások. Érdemes rá felkészülni, hogy a kisbaba táplálkozásában lesznek olyan hullámok, amikor hirtelen nagyobb lesz az étvágya. Vannak olyan esetek is, amikor az anyatej termelése a szokottnál eltérő - túl sok, vagy érzékelhetően túl kevés tej termelődik, és a fenti technikák nem válnak be.
Az ún. A növekedési ugrás kifejezés olyan intenzív növekedési szakaszokat takar a kisbaba fejlődése során, amikor a csecsemő átmenetileg több tejet igényel. Ha igény szerint szophat, akkor ezekben a napokban különösen gyakran kéredzkedik mellre, így tudja föltornászni a tejmennyiséget a megfelelő szintre. Ha a kisbaba csak meghatározott időpontokban szophat, a tejmennyiség ilyenkor nem tudja követni a szükségletet, hiszen nem éri több inger a mellet. A kisbaba elégedetlen lehet, a gyarapodás megtorpanhat. Növekedési ugrások jellemzően három- és hathetes, illetve három és hat hónapos korban szoktak előfordulni.
Igény szerinti szoptatás esetén természetesen éppen az igény szerintiség természetéből adódóan nagyon nehéz konkrét menetrendet, számokat mondani, hiszen minden kisbabának kicsit eltérő lehet az igénye temperamentumtól, élettani adottságoktól, testvérsorban elfoglalt helytől függően. Újszülött-korban az igény szerint és kizárólag szoptatott kisbabák általában minimum 8‑12 alkalommal szopnak 24 óra alatt, de ennél jóval több szopás is előfordulhat.
Természetközeli életmódot folytató népeknél (pl. a !Kung San népcsoport a Kalahári sivatagban, Mohrbacher, 2010), ahol a csecsemőket az anyák a meztelen felsőtestükön hordozzák, így a kisbabák korlátozás nélkül férnek hozzá a mellhez, akár 80-100 szoptatás is előfordulhat 24 óra alatt. Természetesen ezt az életformát nehéz lenne adaptálni a mi iparosodott nyugati világunkban, de a megfigyelés jól mutatja, hogy a kisbaba számára a szopások természetes száma valahol a spektrumnak ezen a végén van, és nem a napi 5-6 szopás irányában.
A szopások nem egyenletesen oszlanak el a nap folyamán, nem mindig ugyanolyan időközönként történnek. A legtöbb kisbaba reggel-délelőtt nyugodtabb, többet alszik, kevesebbszer jelez, majd ahogy halad előre a nap, egyre kevesebb idő telik el két szoptatás között. Újszülötteknél gyakran tapasztalható egy olyan esti sírós, nyűgös többórás periódus, amikor a kisbaba nagyon gyakran kér szopni, vagy akár le sem lehet igazán venni a mellről. Sok kisbaba kisebb csoportokba, „klaszterekbe” rendezi a napközbeni szopásokat is (cluster feeding, La Leche League, 2010). Ilyenkor a kisbaba az egyes ébrenléti periódusokban egymás után többször is szopik, majd az összesűrített, gyakori szopásokat egy nagyobb alvás követi, aztán újra elölről.
Az egyes szopások hosszúsága nagyon eltérő lehet újszülött-korban. Általában ilyenkor még a hosszabb szopások jellemzőek. A kisbaba számára még nem nagyon létezik más a világból anyán és anya mellén kívül, teljes valójában bele tud vonódni a szopásba. Amikorra a kisbaba eléri a három-négy hónapos kort, az idegrendszere hatalmas fejlődésen megy keresztül. Hatékonyabbá válik az ingerfeldolgozó képessége, ezáltal aktívabban képes kapcsolatot teremteni a környezetével. A nagy változások következtében természetes, hogy a viselkedése, és így a szopási szokásai is változnak. A szopási idő többnyire drasztikusan lerövidül, akár néhány percre korlátozódik. Ezzel párhuzamosan a szopások száma megnövekedhet, a minimális mennyiség 10-12 alkalom szokott lenni 24 óra alatt. Vagyis nem állja meg a helyét az a feltételezés, hogy ahogy nő a kisbaba, úgy egyre ritkább szopásokra lenne szüksége - épp ellenkezőleg! Ebben a korban megnő az éjszakai szopások jelentősége is.
Időre szoptatott, kevesebb testkontaktusban részesülő kisbabáknál előfordulhat, hogy ebben a korban is még hosszan szopnak. Ez a mintázat aztán nagyjából az egész első félévben megmarad. Egy ausztrál tanulmányban egy és hat hónapos kor közötti, kizárólag szoptatott kisbabák szopási gyakoriságát nézték. Az átlag a napi 11 szopás volt (a szopások száma 6 és 18 között változott), a gyakoriság nem csökkent a kisbaba korával.
A mozgásfejlődés, helyváltoztatás beindulása a második félévben kihatással lehet a szopási viselkedésre is. Előfordulhat, hogy közvetlenül egy-egy új mozgásforma elsajátítása előtt a kisbaba különösen nyűgös, gyakran kér szopni. Az újonnan birtokba vett mozgásforma többnyire lenyűgözi, elbűvöli a kisbabát. Megesik, hogy ilyenkor napközben fáradhatatlanul jön-megy, szinte „nem ér rá” szopni sem a környezet felfedezése közben. Megintcsak az éjszakai szopások adnak jó alkalmat arra, hogy a kisbaba hozzájusson a számára fontos tejmennyiséghez.
A későbbiekben a fejlődés során általában inkább a külvilág felé fordulós, és inkább az anyához közeledős periódusok válthatják egymást. Az út persze afelé mutat, hogy a kisgyerek végül kinövi a szopási igényt, és elválasztja magát, ám ez többnyire nem lineárisan történik meg igény szerint szoptatott kisbabák esetében.
Igény szerint szoptatott kisbabának az első hat hónapban még nagy melegben sincs szüksége kiegészítő folyadékra, vízre, teára. A frontos, szeles, változékony időjárású napok a kisbabát is megviselhetik. Ha a család életében egy stresszesebb időszak következett be, akár csak pl. egy költözés kapcsán, a kisbaba megérezheti a feszültséget. Biztonságérzetét leginkább gyakori szopásokkal tudja helyreállítani.
Nagyobb gyereknél is előfordulhat a gyakoribb szopás, ha a biztonságérzete valamiért meginog, pl. De sokszor nem is kell különösebben nagy horderejű változás. Kis csecsemőnél sokszor elegendő egy nagyobb vendégjárás, felfordulás, hogy utána a kisbaba nyugtalan legyen, és sokszor kérjen szopni. Főleg, ha sokan vették őt kézbe, sok embernél járt. Ilyenkor a gyakori szopás hátterében fontos szerepet tölt be az anyatej immunológiai funkciója is. A kisbaba idegen baktériumflórákkal kerül érintkezésbe.
Az anyatej nem csak a kisbaba táplálását szolgálja. A tejben számos olyan összetevő van, amely nem közvetlenül a táplálásért, hanem a kisbaba pszichés és fiziológiai jóllétéért felelős.
Semmelweis oktatóvideók: Szoptatási tanácsok – A helyes mellre helyezés
Egészséges tápanyag és egyszersmind fontos lelki kapocs: a szoptatás az újszülött és a csecsemő táplálásának a legtermészetesebb és legegyszerűbb módja. Az anyatej minden, a baba fejlődéséhez és növekedéséhez szükséges tápanyagot tartalmaz, hőmérséklete mindig megfelelő, mindig csíramentes és - ami szintén nagy előnye - mindig "kéznél van". Mindezeken túl pedig messze többet jelent a csecsemő táplálásánál, fontos lelki kapocs az anya és gyermeke között.