A csecsemőkori táplálkozási zavarok kialakulásának több oka is lehet, melyek érinthetik mind az édesanyát, mind a csecsemőt. A leggyakoribb problémák közé tartozik az étvágytalanság, a táplálási nehézségek, vagy éppen ellenkezőleg, a túlzott étvágy és elhízás. Ebben a cikkben arra összpontosítunk, hogy mi állhat a csecsemők táplálkozási nehézségeinek hátterében, és milyen praktikákkal segíthetünk nekik.
Az anyatej fontossága és a szoptatással kapcsolatos kihívások
Csecsemőkorban az anyatej a legmegfelelőbb táplálék, mely összetételében, hőmérsékletében és tisztaságában egyedülálló, továbbá a legkönnyebben emészthető az újszülött számára.
Néhány baba ügyesen megtalálja a mellbimbót, míg másoknak idő kell, hogy összehangolják a szopási, nyelési és légzési reflexeket. Ha a szoptatás során nehézségekbe ütközöl, kérj segítséget egy szoptatási tanácsadótól, aki segíthet a helyes technika elsajátításában. Előfordulhat, hogy a befelé forduló emlőbimbó miatt a baba nehezen tudja bekapni a mellbimbót, vagy nehezen ürül belőle a tej, ami a szopási kedv csökkenéséhez vezethet.
A kevés anyatej nem elégséges a baba igényeinek, ezért a babák általában sírósabbak, türelmetlenebbek lehetnek. Időnként egy jól fejlődő baba is lehet sírós, mert relatíve nagyobb lenne az étvágya, mint a termelődő tej mennyisége. A tejtermelődési zavarok esetén homeopátiás szerek, teakeverékek és gyógynövény tartalmú kapszulák is az édesanya segítségére lehetnek.
Normál szoptatás mellett általában teáztatás nem szükséges, mert az anyatej első frakciója hígabb, szomjoltó, míg a szoptatás későbbi fázisában ürülő tej sűrűbb, fehérjében és zsírokban gazdagabb, laktatóbb. Ezért is ajánlott mindig az egyik mellet teljesen kiüríteni, és csak utána adni a másik mellből a babának, ha az még igényli. A következő szoptatásnál természetesen azt a mellet kell először odaadni.
Tápszeres táplálás és az átmenet a szilárd ételekre
Előfordulhat, hogy az anyatejes táplálás nem megoldható, vagy kiegészítésre van szükség. Az újszülött tápszeres etetése ma már teljesen biztonságos, hiszen a modern tápszerek összetételükben igyekeznek minél jobban megközelíteni az anyatejet.
A csecsemő gyomrának térfogata az első 24 órában nagyjából 5-7 ml befogadóképességű. Ez az első hét végére körülbelül 25 ml-re, majd a második hét végére 60-85 ml-re tágul. Így az első pár napban a csecsemő táplálékfogyasztása, bár kevésnek tűnhet, valójában megfelelő mennyiségű. Ha kétsége támad, hogy csecsemője elegendő táplálékot kap-e, kérjen tanácsot védőnőjétől!
A cumisüveges etetés praktikus megoldás lehet, akár anyatejről, akár tápszerről van szó. Fontos a megfelelő cumisüveg és cumifej kiválasztása, figyelembe véve a megfelelő áramlású cumit. A tápszer elkészítésekor mindig kövesd a dobozon található utasításokat, és a tápszert vagy anyatejet melegítsd testhőmérsékletre.
A baba etetése 6 hónapos kortól kiegészülhet szilárd ételekkel, amennyiben ezt az orvos is javasolja és a baba mutat érdeklődést az ételek iránt. A hozzátáplálás megkezdésekor célszerű egyesével bevezetni az új ételeket, hogy könnyebben felismerhetőek legyenek az esetleges allergiák vagy emésztési problémák. Kezdetben javasoltak a pürésített, könnyen emészthető ételek, mint például gyümölcsök és zöldségek.
Gyakori táplálkozási problémák és azok lehetséges okai
Sok szülő szembesül azzal a kihívással, amikor babája nem érdeklődik az étel iránt, vagy egyszerűen visszautasítja azt. Különösen nehéz ez akkor, ha korábban szépen evett, majd hirtelen - például 10 vagy 12 hónapos kor körül - ez megváltozik. Rengeteg időt és energiát fektetnek abba, hogy egészséges, házi készítésű ételeket kínáljanak, aztán csak azt látják, hogy a falatok vagy a földön landolnak, vagy a tányérban maradnak.
A csecsemők és kisgyermekek gyomorkapacitása jóval kisebb, mint a felnőtteké, ezért az elfogyasztható ételek és folyadékok mennyisége is korlátozottabb. Ha a gyermek túl sok folyadékot iszik vagy gyakran nassol, kevésbé lesz éhes a főétkezéseknél. Egy 9 hónapos baba esetében az ajánlott napi anyatej vagy tápszer mennyiség kb. 500-600 ml. A folyamatos nassolás egész nap akadályozhatja a megfelelő éhségérzet kialakulását a főétkezéseknél.
Sok szülő fél a darabosabb állagok felé haladni, vagy nem kínál a babának falatkákat, mert fél az öklendezéstől vagy a fulladástól. Fontos, hogy ne legyünk túlságosan óvatosak, és ne féljünk a darabosabb, rágást igénylő falatoktól. Vannak babák, akik egyszerűen nem szeretik, ha kanállal kínálják őket. Lehet, hogy maga a kanál nem megfelelő, például túl kemény vagy túl széles. Érdemes keskenyebb, kissé puha anyagból készült kanalat használni. Sok baba sokkal jobban boldogul falatkákkal, ha maga ehet.
Fontos, hogy ne etesd meg a babádat minden alkalommal, amikor sír. A babának időre van szüksége ahhoz, hogy kialakuljon benne az éhségérzet, ezért nem szabad minden sírás alkalmával azonnal ételt adni. Engedd meg, hogy a baba a saját étvágyának megfelelően egyen - nem kell minden alkalommal meginni a cumisüveg teljes tartalmát, elfogyasztani az összes pürét vagy falatkát, amit elé teszel.
A fogzás sokféle kellemetlenséget okozhat a babának, ezért teljesen természetes, ha ilyenkor csökken az étvágya. Előfordulhat, hogy a gyermek étvágytalansága egyszerűen csak annak a jele, hogy túl fáradt az evéshez. Figyelj arra, hogy az étkezések ne menjenek a napirend rovására: ne áldozd fel az alvásidőt csak azért, hogy evésre kerüljön sor.
Ha épp egy „rosszabb” nap van - kimaradt a délutáni alvás, nyűgös a baba - ilyenkor kínálj valami olyat, amit biztosan szeret. Ha a babád nincs jól, az evés valószínűleg az utolsó dolog, amihez kedve van. Inkább kínálj kisebb adagokban olyasmit, amit szívesen szokott enni - például kedvenc püréjét vagy finger food falatokat.
Mire gyanakodjunk, ha igen gyakoriak a visszabukások, majd röviddel az evést követően rendszeresen előfordulnak hányások, és a baba súlya megáll, majd csökken? Ilyenkor mindenképp orvoshoz kell fordulni, mivel ezek a tünetek refluxra vagy más emésztőrendszeri problémára utalhatnak.
Alkati sajátosságok is meghatározzák, melyik gyermek mennyit eszik. Vannak lassan, de fokozatosan fejlődő babák, akik szülőjük elmondása szerint sosem éhesek. Nem is jelzi a gyermek, hogy enne, ha 3 óránként adnak neki, akkor azt elfogadja, de csak kis mennyiségeket kér egyszerre. Általában 600 gr körüli növekedést többnyire elérnek. Náluk fontos kizárni, hogy nincs betegség, fertőzés a probléma mögött, majd felhívni a szülő figyelmét a rendszeres táplálásra és a rendszeres súlyellenőrzésre.
A táplálkozási problémák lelki háttere
Az étvágytalanság számos betegség velejárója lehet, okozhatják múló problémák (pl. fogzás) is, de magatartási zavarok velejárója is lehet.
Az etetési helyzetekben a gyermekek tökéletesen megszemélyesítik a róluk alkotott elképzeléseinket. Fontos, hogy ne bélyegezzük meg gyermekünket "rossz evőként". Ehelyett próbáljuk meg nem mondani a gyermeknek a következőket: rossz, szörnyű vagy rendetlen vagy. Ehelyett azt mondjuk: "Nem tetszik a viselkedésed”, "Sajnálom, hogy nem akarsz mosakodni", vagy "Tartsd be az ígéreted és takarítsd ki a szobádat".
A táplálkozás az egyik legelemibb késztetésünk. Ha egy gyerek nem eszik, nem fejlődik, és végső esetben meghal. Ebből következik, hogy az etetési nehézségek a legnehezebb érzéseket mozgathatják meg bennünk, mint szülőkben: félelem, tehetetlenség, harag, bűntudat. A fizikai okok kizárása mindig elsődleges szempont.
A vizsgálatok szerint a csecsemők és totyogó korú gyerekek 20-25%-ánál van olyan evési probléma, aminek nincs organikus, fizikai oka. Ezek között a gyerekek között vannak, akik kifejezetten jól gyarapodnak, ám az evések rossz hangulatban, feszültséggel telien zajlanak, sokszor csak álmukban vagy figyelemeltereléssel etethetők meg.
Az evésproblémák feloldása nem egyik napról a másikra következik be. Az első és legfontosabb lépés a gondolkodásmódunk átalakítása. Ha ez megvan, akkor megpróbálhatjuk az etetési helyzetekben alkalmazni az ajánlott stratégiákat. A legtöbbször sok napon és héten át szükséges az új stratégiákat kitartóan alkalmazni ahhoz, hogy változás következzen be.
Az evés és etetés érzelemmel telített folyamat. Ez azt jelenti, hogy az evést nem csak az éhség és jóllakás, hanem a közben megélt ÉRZELMEK befolyásolják! Sőt, az érzelmek sokszor képesek felülírni az éhséget is. A gyermek életének első szakaszában olyannyira éretlen, hogy minden életfunkciójának a fenntartásához a gondozójára van szüksége. A táplálékot is az édesanyja segítségével tudja csak magához venni.
Minél kisebb a gyermek, annál inkább a gyermek alapvető testi szükségleteinek kielégítése körül forognak a mindennapjaitok: altatás, etetés, megnyugtatás. Ezekben a helyzetekben kapcsolódtok nap mint nap. A gyermek ezekben tapasztalja meg önmagát és a veled való kapcsolatát. Fontos, hogy a gyermek jelzéseit kísérő értő és együttérző, nyugalmat sugárzó szavaid és arckifejezésed segítsenek a babának igazán átélni és elkülöníteni a saját belső állapotait.
Amikor kapcsolatban maradunk babánkkal az evés helyzetében, bátran figyelheti arcunkat, szemünket. Amikor szólunk hozzá, mesélünk, énekelünk neki, ösztönösen ő is ellazítja arcizmait, visszagőgicsél - ez az ellazult állapot kedvez az ételek befogadásának is. A legjobb, ha mi magunk is eszünk a kicsivel - legalább néhány falatot.
Az elektronikus eszközök (telefon, tablet, tévé) olyan idegen ingerforrások, amelyek kiemelik a gyermeket az evés helyzetéből. Ne gondoljuk, hogy ha ezekhez az eszközökhöz nyúlunk, akkor ezek átlendítenek majd a problémákon: sokkal inkább konzerválják azokat anélkül, hogy valódi kiutat mutatnának.
Az egészségbiztosítás keretén belül lehetőség van a csecsemő számára az anyatejes táplálás biztosítására speciális esetekben. Tápszer árához is nyújtható támogatás, ha az orvos azt vényen rendeli.
Mikor kérjen segítséget a szülő?
Beszéljen a védőnővel, illetve házi gyermekorvosával, ha aggodalmak gyötrik a szoptatás miatt, vagy ha úgy érzi, hogy gyermeke nem kap elég anyatejet. Feltétlenül forduljon orvoshoz, ha étkezés után gyermekénél nagy mennyiségű hányás vagy kifejezett puffadás jelentkezik, illetve ha a korának megfelelő mennyiségű táplálék bevétele mellett testsúlycsökkenést vagy fejlődésben való visszamaradást tapasztal. Mielőbb keresse fel gyermekorvosát, ha a csecsemő széklete nyálkás vagy véres!
5 tipp a csoportos tápláláshoz | Amit tudni kell újszülött szoptatása esetén
A csecsemőknél az étkezéssel kapcsolatos problémák általában az emésztőrendszer éretlenségéhez kapcsolódnak, pl. a büfizés, a szorulás és a kólika. Az idősebb gyermekeknél az étkezéssel kapcsolatos problémák általában az étkezések körüli légkörből erednek. Ha a gyermek nem akar leveseket enni, akkor ne adj neki semmi harapnivalót legalább egy vagy két órával az étkezés előtt. Az egészségtelen harapnivalókat pedig teljesen el kell hagyni.
Ne etesd a gyermeket játék vagy tévé nézés közben. Megvan az evés és a játék ideje is. Ne zavard a gyermeket, remélve, hogy néhány falatot a szájába csempészel. A helyes táplálkozási szokásokat a kezdetektől kell kialakítani. Az étkezés nagy öröm. Ha viszont elkezdünk fizikai vagy pszichikai erőt alkalmazni, a gyermek soha nem fogja szeretni az étkezést.
Ne kényszerítsd őt arra, hogy az asztalnál maradjon, „amíg meg nem eszik mindent”, és szintúgy hagyd el a régi „most a nagymama kedvéért” trükköt. Engedd meg, hogy gyermeked maga válassza ki, mit szeretne enni, persze ésszerű mértékben. Ha az egyik nap csak burgonyát eszik, a húst határozottan elutasítja, ne is erőltesd.
Próbálj ki valami újat, mást, különlegeset. Mi szólsz a zöldséges raguhoz? Palacsintához? Főtt karfiolhoz? Halfasírthoz? Ne feledd, hogy a tálalás módja is fontos. Győződj meg róla, hogy a tányér színes és vicces: sárga kukorica, piros paprika és zöld uborka. Talán háromszög szendvicsek? Vagy egy mosolygó arc a sajtból készült palacsintán? Miért ne!
Próbáld meg legalább egy-két ételt egy nap a gyermekkel együtt elfogyasztani. Ez megalapítja a családi kötelékeket, a gyermek látja, hogy a szülők is esznek, a légkör kellemes és vicces. Sokkal kellemesebb társaságban enni, mint egyedül. Teremtsél kellemes légkört, ünnepeljétek meg az evést és élvezzétek.