Az újszülöttek egészsége kiemelten fontos, és bármilyen eltérés vagy tünet aggodalomra adhat okot. Bár a bakteriális fertőzések sok veszélyt rejtenek, fontos tisztában lenni azokkal a nem bakteriális eredetű problémákkal is, amelyek újszülött korban jelentkezhetnek. Ezek felismerése és kezelése kulcsfontosságú a csecsemő egészséges fejlődése szempontjából.
A leggyakoribb nem bakteriális fertőzések és tünetek
Az újszülöttek immunrendszere még éretlen, így fogékonyabbak a különféle fertőzésekre és megbetegedésekre. A leggyakoribb problémák közé tartoznak a gyomor- és bélrendszeri fertőzések, amelyek kórokozói szájon át kerülnek a szervezetbe, és a gyomorban, illetve a bélcsatornában szaporodnak el, jellegzetes panaszokat okozva. Ezek főként széklettel ürülnek. Jellemző tüneteik a hasi fájdalom, hasmenés, hányás, esetleg láz. Kisbabáknál emellett gyakori, hogy sírós lesz a pici, esetleg bágyadt, vagy haspuffadás lép fel.
A vírusok ritkábban okoznak csecsemőknél megbetegedést, mint a baktériumok, de amikor mégis, jelentős terhet róhatnak az éretlen immunrendszerre. Mivel az antibiotikumok nem hatékonyak a vírusok ellen, a kezelés általában tüneti, és a baba immunrendszerére támaszkodik a gyógyulásban. Ilyenkor fontos a megfelelő folyadékpótlás, az orrjáratok tisztán tartása és a lázcsillapítás.
A vírusos megbetegedések általában enyhe tünetekkel járnak, melyek azonban az újszülött számára nagyon megterhelők lehetnek. Előfordulhat, hogy a vírusos fertőzés kezelése során változnak a tünetek. A legyengült immunrendszer nem tud megfelelően védekezni a fertőző baktériumok ellen, ami másodlagos bakteriális fertőzéshez vezethet.
A Czeizel Intézetben a csecsemő ultrahangvizsgálatot Dr. Karádi Zoltán gyermekradiológus szakorvos, a Semmelweis Egyetem II.Szívfejlődési rendellenességgel Magyarországon évente kb. 800 gyermek születik, ám ennek csupán a negyede súlyos, mely már az első életévben megoldást igényel.
Egyéb gyakori újszülöttkori problémák és tünetek
Az újszülöttek fejlődésében számos eltérés fordulhat elő, melyek közül néhány már magzati korban felismerhető, míg mások csak születés után válnak nyilvánvalóvá. A leggyakoribb feltárt fejlődési rendellenességek közé tartozik a vesemedence tágulata, melynek eredete ultrahangvizsgálattal tisztázható. A húgyúti fejlődési rendellenességek kezdetben tünetmentesek, azonban, ha a gyermek nem részesül szoros követésben és preventív kezelésben, akkor súlyos húgyúti gyulladások sorozata alakulhat ki, mely hosszú távon a vesét is veszélyezteti.
Egy másik gyakori eltérés, mely szűrővizsgálattal korai szakaszban felismerhető a csípőízület alulfejlettsége (csípődysplasia és csípőficam). Klinikai tünetek csecsemőkorban legnagyobb számban gastroenterológiai eredetűek. Ide sorolhatók a bukások és hányások, a sárgaság, a véres széklet és a kifejezett hasi fájdalom, illetve a colica.
A hányások hátterében az esetek legnagyobb százalékában a túletetés, a túlzott fokú levegőnyelés és a gyomorszáj fiziológiai éretlensége áll, ugyanakkor ebben az időszakban alakulhat ki a gyomor kimeneti szakaszának szűkülete, mely akár sugárhányással is járhat, s mindenképpen sebészeti beavatkozást igényel. Véres székletet leggyakrabban tejallergia és vírusfertőzés okoz, érdemes azonban szakorvossal leellenőriztetni, hogy a tünet hátterében nincs-e valamilyen organikus hasi kórfolyamat.
A colica hátterében szintén a túlzott tápanyagbevitel, a sok levegőnyelés, a helytelen tápszerválasztás, a tejérzékenység, valamint az édesanya által elfogyasztott, panaszt okozó élelmiszer áll, de ebben az esetben is ajánlott kivizsgáltatni, nem komolyabb betegség-e a kiváltó ok.
Bizonyos esetekben bőrelváltozások észlelésekor is érdemes ultrahangvizsgálatot kérni. A bőr hemangiómája, mely a leggyakoribb csecsemőkori jóindulatú érdaganat, okozhat ugyanis zavarokat.
A vizsgálatok kifejezetten ajánlottak koraszülötteknél, szülési komplikáción átesett, légzészavaros, intenzív osztályon gondozott, izomtónus eloszlási zavart mutató, illetve fertőzésen átesett babák esetében, továbbá olyan családokban, ahol ikerterhesség, méhen belüli téraránytalanság, fogó- vagy vákuumos műtét történt, valamint a családban csípőficam, vagy bármilyen anyagcsere megbetegedés volt a kórelőzményben.
A conjunctivitis neonatorum, vagyis az újszülöttkori kötőhártya-gyulladás a szemek fertőzés vagy kémiai irritáció következtében kialakuló vizes vagy gennyes váladékozása a születést követő időszakban. A betegség kialakulásának hátterében általában bakteriális fertőzés, kémiai irritáció vagy vírusfertőzés áll. A leggyakoribb kórokozó baktérium a Chlamydia trachomatis, amely az újszülöttkori kötőhártya-gyulladások 40%-áért felelős.
A Chlamydia trachomatis mellett az újszülöttkori conjunctivitisek 30-50%-ában a Streptococcus pneumoniae és a Haemophilus influenzae a kórokozó, míg kevesebb mint 1%-ukban a Neisseria gonorrhoea baktérium felelős a szembetegség kialakulásáért. A vírusfertőzések az esetek kevesebb mint 1%-át teszik ki, a leggyakoribb kórokozók a herpes simplex vírus 1 és 2.
A kötőhártya-gyulladás leggyakoribb tünetei az alábbiak: a szem vörös vagy rózsaszínes elszíneződése, erezettsége; a szem fokozott váladékozása, a szemhéjak reggeli összetapadása; bő könnyezés; a szem viszketése; égő vagy szúró idegentest-érzés a szemben; felpuffadt szemhéjak; fényérzékenység. A váladék színe és állaga függ a betegség kiváltó okától: bakteriális fertőzés esetén sárgás-zöldes, gennyes; vírusfertőzés esetén bő, tiszta, vizes a váladék.
A szövődmények elsősorban a Neisseria gonorrhoea által okozott kötőhártya-gyulladáshoz köthetők: szaruhártya-gyulladás; kötőhártya-hegesedés; szaruhártya pannusképződés; ritkán az antibiotikus kezelés mellékhatása (hypertrophiás pylorus stenosis, gyomorkimenet szűkület); látásvesztés. A Chlamydia trachomatis okozta fertőzéshez ritkán tüdőgyulladás is társulhat, valamint a herpes simplex vírus okozta fertőzés is szisztémássá válhat.
A pelenkás korszakban a pelenkázás egy zárt, nedves, meleg környezetet jelent a popsi bőrének. Ebben az életszakaszban könnyen kialakulhat pelenkakiütés, -pelenkadermatitisz - amely a csecsemőkor egyik jellemző bőrrendellenessége. A pelenkadermatitisz nevéből adódóan azon a területen fordul elő, ahol a bőr a pelenkával érintkezik. A leggyakrabban érintett helyek, a popsi kidomborodó területei, a végbélnyílás környéke, kislányoknál a szeméremdomb, a nagyajkak, kisfiúknál a herezacskó. Az elváltozásra jellemző a bőrpír, a bőr vizenyőssége, az apró kiütések. Emellett a hajlatokban az összefekvő bőrfelületek is „kipállhatnak”.
A pelenkadermatitisz a vizelet és a széklet együttes hatására alakul ki. Anyatejes csecsemőknél ritkán fordul elő pelenkadermatitisz, ami azzal magyarázható, hogy anyatejes babák székletének baktérium flórája kedvezőbb, a széklet pH-ja alacsonyabb, kevesebb enzimet tartalmaz. A tápszer és egyéb táplálék bevezetésekor, a széklet baktériumflórája megváltozik, a széklet vegyhatása lúgos irányba tolódik el. Ezenkívül bármilyen megbetegedés, vagy antibiotikus kezelés megváltoztathatja a bélflórát. A lazább, zöldes széklet a bélflóra megváltozására utal.
Az elváltozás népies neve koszmó, amely lényegében hámló, gyulladt kiütés, amely a faggyú termelő területeken fordul elő leggyakrabban. Így a hajas fejbőrön, homloktájon, fül mögött. Általában 3-4 hetes korban jelentkezik és 4-5 hónapos korra magától megszűnik.
Az ekcéma a bőrgyulladás egyik formája, amely száraz, hámló, vörös bőrrel, esetleg nedvedzéssel és erős viszketéssel jár. Leggyakrabban az arcra lokalizálódik, de kiterjedhet a könyök,- és térdhajlat a csukló, a boka és a nyak területére is. Ez öröklött hajlamon alapuló betegség. A családban rendszerint van valakinek ekcémája vagy egyéb allergiás megbetegedése.
Az ekcémás gyermekek bőre fokozottan érzékeny, számos környezeti allergénre. Sok külső és belső tényező is befolyásolja a betegség lefolyását, súlyosságát, de a mindennapi tüneteket is. Az esetek többségében az ekcéma a kor előrehaladtával fokozatosan javul. Kisdedkorra általában a panaszok, a tünetek jelentősen csökkennek.
A szülők sokszor hajlamosak az enyhe eltéréseknél is túlzottan óvni a babát: nem indokolt helyzetben is antibiotikumot adnak, sírni sem engedik. A szívfejlődési rendellenességek kialakulásának oka multifaktoriális, azaz sok minden közrejátszhat benne. Lehet örökletes, kiválthatja valamilyen fertőzés, egyes anyai gyógyszerek, az édesanya cukor- vagy autoimmunbetegsége, lehet része komplex kromoszóma rendellenességnek, kissé gyakoribb az előfordulása mesterséges megtermékenyítés, ikerterhesség, vagy előrehaladott anyai életkor esetén, általánosságban azonban elmondható, hogy nem megelőzhető.
A gyermekkorban leggyakrabban a szezonálisan halmozódó felső légúti fertőzésekhez társuló középfül megbetegedések okoznak fülfájást. Kezdetben fülkürt-hurut jelentkezik. Ennek tünetei a füldugulás, nyeléskor, ásításkor hallható pattanó hang, nyomásváltozáskor fellépő éles, hasító fájdalom társulhat. Bakteriális felülfertőződés esetén beszélünk heveny gennyes középfülgyulladásról. Halláspanasz, dugulás-érzés, láz társulhat.
Az újszülötteknél fellépő szepszis egy kritikus egészségügy i állapot, amely azonnali ellátást igényel. Akkor fordul elő, amikor a szervezet fertőzésre adott válasza széles körű gyulladáshoz vezet, ami potenciálisan szervelégtelenséghez és halálhoz vezethet. Az újszülöttek, különösen a koraszülöttek vagy az alacsony születési súllyal születettek, fokozottan vannak kitéve a szepszis kockázatának éretlen immunrendszerük miatt.
Az újszülöttkori szepszis, más néven neonatális szepszis, egy súlyos fertőzés, amely az élet első 28 napján belül jelentkezhet. Jellemzője a baktériumok vagy más kórokozók jelenléte a véráramban, ami szisztémás gyulladásos válaszhoz vezet. Ez az állapot gyorsan kialakulhat, és életveszélyes lehet, ha nem kezelik azonnal.
A szepszis jelei közé tartozhat a hőmérséklet-ingadozás, a légzési nehézség, a rossz táplálkozás, a levertség, az ingerlékenység és a bőrelváltozások. A szepszist klinikai vizsgálat, vérkultúrák, teljes vérkép és egyéb diagnosztikai vizsgálatok kombinációjával diagnosztizálják. A kezelés jellemzően intravénás antibiotikumokat, folyadékpótlást és támogató kezelést foglal magában.
A korai szepszis az élet első 72 órájában jelentkezik, gyakran a vajúdás vagy szülés során szerzett fertőzések miatt. A késői kezdetű szepszis az élet 48-72 órája után kezdődik, valószínűleg kórházi környezetből vagy beavatkozások során szerzett fertőzések miatt.
Minden egyes viselkedésbeli változás a babánál gyanújel a fertőzésre. Bármely légzéssel (nehézlégzés, vagy szaporább légzés), baba színével történő változás (sápadt, szürkés, sárgás), haspuffadás, hányás, végtagokra kiterjedő rángás (görcs), vagy akár arckifejezésében (apátia, csámcsogás) történő változás jele lehet egy újszülött fertőzésének. Fontos kiemelni az erőtlen szopást, ha nehezen ébreszthető, vagy nem jelez éhséget a baba.
A fertőzések tünetei esetén vérmintát és sok esetben agyvíznyom mintát (liquor) küldenek vizsgálatokra (tenyésztés, vérkép) és széles spektrumú, kombinált antibiotikum terápiát kezdenek. Ahogy azonosítják a problémát okozó baktériumot vagy akár gombás fertőzést, az adott kórokozóra specifikus terápiára váltanak az orvosok.
A szepszis megelőzhető megfelelő terhesgondozással, higiéniai gyakorlatokkal és szoptatással. A hosszú távú hatások változatosak lehetnek, de magukban foglalhatják a fejlődési késéseket, a krónikus egészségügyi problémákat és a fertőzésekre való fokozott fogékonyságot.
Kérjen orvosi segítséget, ha újszülöttje súlyos légzési nehézséget, magas lázat, tartós hányást, reakcióképtelenséget vagy görcsrohamokat mutat.
Az újszülött bőre fontos a hőszabályozásban, a fertőzésekkel szembeni védelemben és a külvilághoz való alkalmazkodásban. Még az érett újszülött sem képes verítékezni életének első heteiben, így nem tudja testhőmérsékletét ilyen módon csökkenteni. A koraszülött csak 3-4 hetes korában képes izzadni. A verejtékmirigyek teljes érettségüket csak a csecsemő 7-8 hónapos korában érik el.
A fejletlen hőszabályozásnak köszönhetően az újszülött könnyen fázik, bőre márványos kék lesz; a bőrük kórokozókkal szembeni fogékonysága fokozott, mivel még nem alakult ki az ún. védőréteg.
A pici fehér vagy sárga fejű kiütések, az újszülött életének első három hetében jelenhet meg az orrán és az arcán. Azért keletkezik, mert a csecsemő verejtékmirigyei még nem működnek rendesen. A kiütések nem viszketnek, és kb. 2-3 hónapos korra elmúlnak.
A túlhordott csecsemőknél természetes jelenség a felületi bőrhámlás. A hámlás legkifejezettebb a csuklókon, a kezeken a bokán, a lábakon.
A köldökcsonk gennykeltő bacillusok okozta gyulladása a születés után néhány nappal fordulhat elő. A köldökcsonk nedvedzik, a környező bőr vörös, duzzadt. Ha a gennykeltő bacillusok a mélyebb rétegekbe is bejutnak, akkor általános, a szervezetet érintő gyulladásos tünetek jelentkeznek.
A BCG oltás után, amelyet a babák az újszülött osztályon megkapnak, 3-4 hét múlva kicsi vörös, néha kékes-vöröscsomó keletkezik az oltás helyén, amely max. 1cm-nyi. Nemritkán előfordul, hogy ez a beolvadás-ürülés többször is lezajlik.
Csecsemő és kisdedkorban gyakran fordul elő, hogy elalváskor, szopás, evés közben a kicsi feltűnően izzad. Ez a legritkábban jelent betegséget, inkább gondozási problémát jelent.
Az ajkak, körmök vagy a lábujjak elkékülése, vagy a bőr márványozott színe leggyakrabban annak a jele, hogy a csecsemő fázik.
A mongolfolt egy anyajegy féleség, azoknál fordul elő gyakrabban akiknek sötétebben pigmentált a bőrük. Leggyakrabban az ágyék, - keresztcsonttájon észlelhetők.
A tűzfoltok a bőr szintjében elhelyezkedő, veleszületett, kisebb-nagyobb felületű piros foltok, a kis erek ártalmatlan tágulatai. Síráskor, erőlködéskor valóban jobban látszanak, nyugalomban alig észrevehetőek. Ha az értágulatok egyoldaliak általában egy életen át megmaradnak, a korral színük mélyül és felszínűkön apró, vörös csomók jelenhetnek meg.
A hemangiómák hibás fejlődésből eredő értágulatok, daganatszerű érburjánzások, amelyek artériát, vénát tartalmazhatnak. Leggyakrabban az úgynevezett kapilláris hemangiómák fordulnak elő. Ezek közül is leggyakrabban a szederszerű hemangiómák fordulnak elő, amelyek rózsaszín-pirosas színűek, rendszerint a bőr felszínéből kiemelkednek, méretük néhány millimétertől centiméterekig terjedhetnek.
Leggyakrabban a fejen fordulnak elő. Ezek többnyire már születéskor megvannak, vagy néhány héttel a születés után jelentkeznek. Az első 3-5 hónapos korban növekednek, 6-12 hónapos kor között növekedésük általában stagnál, majd ezt követi fokozatos visszafejlődésük. Az esetek 80%-ában 3-5 éves korra spontán visszafejlődnek.
A húgyúti fertőzések kezelése
tags: #nonbacterial #fertozesre #utalo #leggyakoribb #tunetek #ujszulottkorban