Több száz kisgyermek tanácsadása után rengeteg tapasztalatom gyűlt össze arról, ami valóban hasznos a szülőknek. Ismerem a problémákat, és az egyéni különbségeket. Az 1 éves kor mérföldkő lehet a baba életében. Mintegy célként gondoljunk rá, de mint tudjuk, nem a végcél a lényeg, hanem maga az út.
A tudomány mára igazolta, hogy a baba 1 éves koráig minél több étellel, ezzel való tapasztalattal, élménnyel rendelkezik, annál kisebb a későbbi evésproblémákra (pl. válogatósság) az esély. A 10-12 hós baba már elméletileg 4-6 hónapja felfedez, eszeget. Fontos, hogy már jó, ha egyedül, különösebb segítség nélkül, ÖNÁLLÓAN eszik.
Az étkezések (anyatejen és/vagy tápszeren kívüli) kb. 2,5 óránként váltakoznak. Az anyatejet/tápszert azt ajánlom, térben és időben különítsük el az evéstől. Előbbieknek jelentős érzelmi funkciójuk IS van, tápanyagokon kívül a babának kellemes, komfortos, nyugodt légkört adnak. A darabos ételek ezzel szemben felfedezést és jóllakottságot adnak, nem megnyugvást/lazítást/érzelmi kielégülést.
A baba már kb. 12 hós korig az 500 ml az átlagos, ajánlott tápszer mennyiség 24 (!) óra alatt, a szoptatás igény szerinti. Azaz, ha jön az ebéd, én javaslom, hogy ne tápszer, majd ebéd következzen, hanem szünet az ebéd előtt.
Kézzel eszi a darabos ételeket, ami pedig krémesebb/püré jellegű (pl. burgonyapüré, zabkása, joghurt, túrókrém, főzelék, zellerkrém, stb.) azt is egyedül, gond nélkül.
Ha a baba speciális diétán volt, pl. tejmentesen, lassan eljön a visszaterhelés ideje, ha a gyermekorvos ezt előírja 1 éves kor körül. Fontos, hogy attól még, hogy nem fogyasztott tejtermékeket, a helyettesítő termékeket ismernie kell.
Fontos, hogy megjelenik a csipesz/csippentő fogás, azaz a mutató-, és hüvelykujjával tartja a tárgyakat ÉS az ételeket. A falatoknak ehhez kell alkalmazkodniuk, ezt kell segíteniük, ezért megjelennek a kisebb, darabos ételek.
VIGYÁZZ: ne legyen a falat túl pici (pl. rizsszem/apró husi), mert a baba, amikor beveszi a szájába, nem fogja érezni, hol van azon belül: a rágás nem fog beindulni. Legyen a falat kb. megfelelő méretű.
KERÜLENDŐ állagok: a nagyon kemény dolgokkal (pl. nyers répa, alma, dió, mandula) legalább 2 éves korig várjunk. Tudom, rengeteg baba eszi ezeket korábban gond nélkül, de sajnos többen kórházba is kerülnek miattuk, ugyanis ha félrenyeli, a kemény falat lejuthat a tüdőbe is, gondot okozva. Könnyebb ezeket félrenyelni, csökkentsük ennek valószínűségét úgy, hogy adjuk ezeket, de a megfelelő állagban (pl. párolva, reszelve).
KERÜLENDŐ formák: érme alak keresztmetszetben (pl. virsli karika, szőlő félbevágva vagy egészben), nagy húsdarab, kemény állag (pl. nyers répa, POPCORN!) , ragadós állag (pl. mogyoróvaj). Amíg a baba nem rágja jól a puha finger foodokat, ne adjunk neki kekszet se!
A keksz külön kategória, ugyanis az a szájban a harapás hatására apró darabokra esik szét. Fogalmam sincs miért van ráírva több termékre, hogy 6 hónapos korban adható, én nem ajánlanám az első időszakban (mondjuk össze lehet turmixolni, így por lesz belőle, ezzel süthetünk, főzhetünk, pl. kókuszgolyót ami már jó állag .
Rágásnál segíti az állkapocs erősödését, fejlődését, száj körüli izmokat edzi egy szuper rágóka is (nem mindegy a formája, anyaga, textúrája).
Az étrend összetétele (ITT 1 éves korig) nem teljesen mindegy, mint ahogy sokan gondolják. Láthatjuk, hogy 1 éves korhoz közeledve a baba tápanyag-ellátottságát már nagyban meghatározza az étrendje. Ennek ellenére rengeteg baba van, aki ekkor még zömmel anyatejes, és alig-alig kóstolgat.
Mivel minden baba más, nem lehet azt mondani, hogy minden egyes gyermeknek jó így vagy úgy. Ezt a baba igényei, a baba-anya kapcsolat, a család helyzete, élete határozzák meg. Ezen kívül általában leginkább a minőség számít, nem a mennyiség.
Ha a baba napi 5x meg van kínálva az anyatejen/tápszeren keresztül (jól válogatva, azaz nem csak zöldséggel/gyümivel, és jó időközönként), annyit eszik, amennyit kíván, jól fejlődik, nincsen semmi gond.
A családi ételek akkor alkalmasak a baba hozzátáplálására, ha a család egészségesen táplálkozik és változatosan. Ez nagyon szubjektív tud lenni, érdemes figyelni a kiegyensúlyozottságra, és mondjuk arra a tényre, hogy a baba igényei mások, mint egy felnőtté igényei. A vasbevitel, omega-3 bevitel (halak!) kiemelten fontosak például (segítség).
A válogatósság megjelenése ekkor még nem igazán jellemző. Az allergének bevezetése és a glutén bevezetése az első szülinap előtt ajánlott, hogy megtörténjen (bővebben) egészséges baba esetében. Azaz ekkora már nagyjából pipa a búza, a földimogyi, a hal, a tojás, a tejfehérje, a szója. Nézd meg a Kisokosunkban, hogyan a legbiztonságosabb ezeket bevezetni, ha pedig a babád ekcémás és/vagy allergiás, gyermek-allergológus/gasztroenterológus segítségét kérd a bevezetések módjáról, idejéről.
Az első szülinapi torta emlékezetes lesz. Ne úgy képzeljük, hogy mostantól a baba chilis babot ehet sózott földimogyoróval, de ne is úgy, hogy maradunk a zöldségpüréknél és a natúr húsoknál. Nem jó egyik véglet sem.
Végül: amíg a baba boldog, gyarapszik ütemesen, ügyesedik és a szülők jól válogatva, jó módszerekkel táplálják, folyamatosan ügyelve a fejlődésére, nem kell aggódni az ételek pontos típusa, sorrendje miatt.
Emberek vagyunk, nem is mindegyikünk szeret sütni-főzni folyamatosan, és kedvünk sincs mindig. Ennek ellenére arra bátorítanám a szülőket, hogy ha csak tehetik, friss, családi ételeket kínáljanak babájukban már ekkor is, figyelve az igényeire. Szorítsák vissza az üveges bébiételeket, így a gyermek hamarosan ügyes kislány/kisfiú módjára, vidáman fog falatozni a családdal együtt, beavatkozás nélkül.
A baba hozzátáplálásának szórakoztatónak és izgalmasnak kell lennie mindenki számára, elkerülve a stresszt és a buktatókat.
A szoptatás szerepe az 1 éves kor körül
Ez a kérdés általában úgy szokott felmerülni, hogy az anyuka megkapja azt a „jótanácsot”, hogy már nem kéne szoptatnia, mert „egy éves kor után nincs a tejben semmi”, meg „úgyis eszik a baba már mást is” és a tuti véleményt, hogy „túl anyás lesz, soha nem fog róla leszokni”. De vajon lehet-e a szoptatás „rossz szokás” a baba részéről és mi az az ideális időpont, amikor már nincs szüksége a babának anyatejre?
- Amíg a baba számára táplálék az anyatej, nem igazán eszik mást, addig mindenképpen szoptassunk. Egyáltalán nem gond, ha még 3 évesen is szopizik néha a kisgyerek, el fogja hagyni. Maga a szopizásra való ösztön 6 éves korig megvan a gyerekekben.
- 1 éves koron túl is... Az anyatej nagyon értékes, az immunanyagok, amik a kicsit sok betegségtől megvédik és számos későbbi betegség kialakulásának a kockázatát csökkentik.
- Az elválasztás egy folyamat. A kicsi egyre ritkábban kéri a cicit, míg végül egy napon már nem kéri többet. Közben lehetnek hullámzások is, amikor valamilyen érzelmi szükséglet miatt a kicsi megint többet kéri a cicit (pl. a járástanulás időszakában vagy betegség után), de aztán lassan megint csökken a szopik száma. Ritkán előfordul az is, hogy a baba egyik napról a másikra már nem kéri a cicit. Ilyenkor általában nem elválasztásról van szó, hanem valami más probléma van a háttérben (fogzás, torokfájás, szájpenész, megfázás, az anya menstruációja vagy terhessége miatt megváltozott a tej íze). Ha erre gyanakszunk, kezeljük a problémát (pl. fogzás esetén fogzáskönnyítő gélt kapjon a baba szopi előtt, megfázás esetén orrszívóval) és kínáljuk meg a babát újra anyatejjel.
- Amikor már anyának sem jó… Lehet olyan helyzet, hogy már neked nem jó a szoptatás, pl. a kicsi foga, bármilyen testhelyzetben szoptatsz is, nyom, fájdalmat vagy sebet okoz. Vagy várandós vagy és érzékenyebb lett a mellbimbód.
- Ha szükséges elválasztanod, akkor fontos tudnod, hogy azt kedvesen, finoman lehet megtenni. Ha az elalváshoz kell a cici, ott is ugyanezt lehet tenni. Vedd úgy, hogy az elválasztás időszaka átmeneti időszak, ami alatt a kicsi több dédelgetést igényel, több összebújást, mert ez táplálja a biztonságérzetét.
- Minél inkább erőlteted, annál inkább fog ragaszkodni hozzá.
Meglepő tud lenni, ahogy a kisbabánk, kisgyermekünk szopási szokásai időnként megváltoznak, átalakulnak. Erre a saját élményeken túl több segítségkérő telefonhívás is ráébresztett.
Az első 1-2 órában aktív, éber, érdeklődő. „Én is hallottam róla, hogy képes megtalálni a mellet az újszülött. Úgy gondoltam, én is kérni fogom a bábát, ne adja a mellemre egyből. Aztán olyan gyorsan történtek az események, hogy igaz, hogy a bába a hasamra tette a kisfiamat, de én egyből közelebb húztam magamhoz. Közel 4 órát volt ébren. Nem mosták meg, nem öltöztették fel, mindössze egy picit letörölték. Meztelenül tették rám, és fölülről takarták be felmelegített takarókkal, egészen addig, amíg meg nem született úgy fél óra múlva a méhlepény.
Akár több mint egy óráig is tarthat egy-egy szoptatás. Ebben az időszakban sok édesanyának még fájdalmas vagy kellemetlen a szoptatás, ez később elmúlik. Az újszülött többször is szophat, mint 8-12 alkalom 24 órán belül - éppen „leadja a későbbi időkre vonatkozó tejrendelését”. Ha aluszékony, és emiatt a 24 órán belüli szoptatások száma lecsökken, vagy csak rövid ideig tart a szoptatás elején az aktív szakasz, szükséges lehet ébreszteni.
„Amikor szopizni készült, a kisfiam mindkét öklöcskéjét a szájába tömte, a férjemnek kellett segíteni. Ekkor végre a mellbimbó a szájába került, de még eltartott pár percig, hogy megnyugodjon és ne feszítse annyira a karját. Szoptatás elején néhány gyors, rebbenő kis szopómozgást végez a baba, amikor pedig a tejleadó reflex beindul, valószínűleg a kortyolás is hallatszik. Jóllakottan elalszik a mellen, vagy csak nagyon ellazulttá, nyugodttá válik, ekkor meg lehet kínálni a másik mellel, hátha kéri, de az is lehet, hogy nem. Lehetséges, hogy ha elalszik kb. 20 perc szopás után, újabb 20 perc múlva keresve ébred, és újra szopni akar. Ez a kolecisztokinin hormon hatása. Mind a mellen elalvás, mind az újraébredés és ismételt szopás természetes dolog a baba részéről.
A szoptatások hajlamosak a nap egyes részeibe tömörülni, főleg délután-kora este gyakori a sok, rövid szopizás. Gyakori az esti nyűgösség is, ilyenkor jól jön az apa, nagymama, barátok segítsége. Éjjel ebben a korban sok baba (még) aktív, mintha szerinte nappal lenne.
„Anyukám velünk volt az első pár héten és bőszen fotózott, utólag visszanézve vicces, hogy minden képen kényelmesre nyúlt melegítőben ülök a kanapén - és szoptatok. Tart a mellrehelyezés tanulása, a baba is ügyesedik a szopás elkezdésében. Megjelennek az első rebbenő mosolyok a szoptatást követő, csukott szemű, ellazult állapotban, később éberen is, a társaságra, személyekre reagálva. Babánként változó, hogy meddig tart egy szoptatás, és hogy milyen gyakran szopik. Több szoptatás is lehet olyan, amikor nem szopik nagy mennyiséget a baba, éppen hogy kortyol párat. Ez a tejtermelésnek és az anya-baba kommunikációnak is jót tesz. Megszűnhet a mell feszülése, felpuhulhat, mintha “nem lenne benne tej”.
„A második héttől egyedül voltam otthon, addigra elapadt a rokonság segítő lelkesedése, amit igazán nem is nagyon bántam, mert mindenki csak tanácsokat adott. Hetente egyszer anyu ránk nézett, kivasalt, esetleg elmosogatott, aztán ment is haza, nem akart zavarni. Ez az időszak édes kettesben telt az én drága kisbabámmal, mivel az édesapja dolgozni volt. … A napjaink, éjszakáink mintha valami álomszerű ködben teltek volna. Néha enni sem volt időm, vagy nem jutott eszembe, annyira „rá voltam kattanva” a kisfiamra, ő pedig rám. Volt, hogy órákon keresztül a mellemen volt, ott aludt el, én meg nem mertem meg sem moccanni, mert „végre alszik a gyerek”! Sok édesanyának itt kezdődik a legkedvesebb időszak, szoptatás közbeni mosolyokkal, amikor a baba szája sarkánál kicsordul a tej. A babák ilyenkor kezdhetnek el a kezükkel simogatni, szoptatás közben anya-arcot felfedezni, mellet paskolgatni. Lehet, hogy néhány baba átalussza az éjszakát. Beindulhat a mozgásfejlődés ennek a szakasznak a vége felé, és a babák érdeklődése a külvilág felé növekedni kezd.
„A szoptatás nekem mindig is a legkedvesebb tevékenységek közé tartozott (tartozik), szinte az első percektől kezdve. Igen, a szopizás közbeni mosolyt én is megtapasztaltam. Akkor nagyon hasonlóak voltak a szopizások: először nagyon mohón eszik, aztán egyre lassabban, egyre hosszabb szüneteket tartva , végül az a nagyon finom, bizsergető komfortszopizós mozgás, majd mosolyra húzza a száját, elengedi a mellbimbót, és igen, az a bizonyos tejcsepp a szája szélén. Ezt négyszer-ötször is megismétli egy szopizás alatt. A másik aranyos dolog, amikor hirtelen abbahagyja a szopizást rám néz és elkezd gőgicsélni: gögögögög … ööööööööö … hangokat hallat.
A baba testképe elkezd kialakulni, kezdi felfedezni saját testének határait. Ekkor már nem feltétlenül tekinthető éhségjelnek, ha az öklét a szájába veszi, ujját szopogatja. Az intenzív ujjszopás, a nyugtalanság, keresgélés viszont valószínűleg igen. Idegrendszere fejlődésében óriási ugrás tapasztalható: hatékonyabbá válik az ingerfeldolgozó képessége, ami a külvilág és a saját teste felé is fokozott érdeklődést teremt. Gyakran ettől az igény szerint szoptatott babáknál a szopások száma megnő, míg a szopások időtartama drasztikusan lerövidül. A baba figyelme könnyen elterelhető a szoptatásról. Emiatt megnő az éjszakai szoptatás jelentősége: fontossá válik, hogy elérhető-e, közel van-e éjszaka az édesanyja, és az éjszakai szoptatások alkalmával megfelelően ki tudja-e egészíteni a napi tejmennyiségét. Az időre szoptatott babák valószínűleg ebben a korban is hosszasan szopnak még. Erős tejleadó reflexű édesanyáknál előfordulhat, hogy ebben a korban kezdhet tiltakozni a baba az erős sugárban meginduló anyatej ellen.
„Amióta a család együtt alszik a”tábori ágyon”(ezzel a jelzővel illetjük a matracos alvásunkat a nappaliban), az éjszakák sokkal nyugisabbak a 33 hónapos kislányunk számára is, így nekem is sokkal jobb, és a férjem is határozottan többet tud pihenni - ha kell, akkor meg segíteni is.
„Mostanában a szopizások nappal sokkal rövidebbek, szinte minden eltereli a figyelmét: ha szól a rádió, odafordul, de akkor is elfordul, ha a férjemmel beszélgetek. Gondolom ezért lehet, hogy újból felébred éjszakánként. Néhány hetes korától kb. 4 hónapos koráig átaludta az éjszakákat. Nem alkalmaztunk semmi módszert, praktikát, csak egyik reggel arra ébredtünk, hogy reggel van és nem kellett felkelnünk éjszaka. Elképzelhető, hogy 5 perc alatt végez a szopival.
Egyre növekszik a szoptatások „társas tevékenység” jellege. Elkezdődhet az anyajegy-vakargatás, vagy szopás közben az éppen használaton kívüli mellbimbó fogdosása. Ennek a korszaknak a második felében már lehet a babának egy kis türelme, bízik benned, és tudja, hogy ha egy percet várnia is kell, utána mellreteszed. Az utóbbi kettő vonatkozás igazából a gyereknevelés első lépéseihez vezet: nem kívánt tevékenység kezelése, türelem és bizalom átélése. A mozgásfejlődés nekilódulásával megnyílik az út az „akrobatikus szopi” felé. Hozzátáplálás megkezdődhet ennek a korszaknak a második felében.
Fél éves korig átlagosan 11-szer szopnak a babák naponta egy tanulmány szerint.
„7-8 hónaposan a kisfiammal nagyon hullámzóan ment a hozzátáplálás. Minden betegség vagy új fog lenullázta az elfogadott szilárd táplálék mennyiségét, kizárólag anyatejen élt ismét, és ahogy a nyugalom visszatért a napjainkba, elölről kezdtük szinte az egészet. A szeparációs szorongás nagyon látványos volt: nemcsak akkor fakadt sírva, ha én kimentem a szobából, hanem akkor is, ha ő maga mászott tőlem túl messzire. Őszi délutánokon a kora délutáni és a kora esti alvása közti időt sokszor töltöttük úgy, hogy a szoba közepén a földre telepedtem egy könyvvel, és vagy együtt játszottunk, vagy szopizott, vagy magában tevékenykedett, én meg olvastam.
A baba már tudja, hogy választhat, és meg is teszi: mikor szopizik, hol, melyik oldalról stb. Az „akrobatikus szopizás” az olimpiai szereplések színvonalára emelkedik. Egy-egy új mozgás elsajátítása előtt nyugtalanabb lehet a baba, több szopást igényel. Váltják egymást a külvilág felé forduló és az anyához közeledő periódusok. Egyre több lehet az alvást megelőző tevékenység: könyvek, mesék, dalok, de valószínűleg a legfontosabb rituálé még mindig a szoptatás, ez segíti legjobban az elalvást. A család által fogyasztott ételek aránya növekszik a baba étrendjében, de az anyatejből még mindig jelentős mennyiségű tápanyaghoz és immunanyaghoz jut. Kezd elkülönülni egymástól az, amit a baba akar, és az, ami a valódi szükséglete.
A figyelemelterelés, a helyettesítés és más gyengéd nevelési eszközök valószínűleg egyre nagyobb teret kaphatnak, vagy éppen az, ha magunkhoz öleljük és elvisszük a kicsit onnan, ahol valami nemkívánatos dolog történt, vagy olyan dologgal játszott, amivel nem szabad.
„Most a legaranyosabb! - mondom a férjemnek teljes meggyőződéssel. Kislányunk elmúlt 1 éves, és őszintén szólva születésétől fogva hetente, naponta gondolom ugyanezt. És ami a szopizást illeti? Ez nekem legalább annyira fontos, mint neki! A napközbeni szopinak szertartása van: először is az ölembe ül, velem szembe. Lehúzza a felsőm cipzárját, jelezve, hogy most szopit szeretne. Aztán lassan a tenyerét a mellemre helyezi, kimérten rám néz, és jöhet a szopi! Még minden éjszaka igényli a szoptatást, de ez engem nem zavar, mert egy ágyban alszunk, és mindketten félálomban „lerendezzük”. (Egyetlen dolog zavar szopizás közben: a kezével mindig a másik mellemnél matat a kis kezével!) Mindig mellen alszik el. Reggel együtt ébredünk. Ilyenkor gyakran megfogja valamelyikünk orrát, vagy elkezd „énekelni”, és indulhat a nap, ami mindig tartogat valami új felfedezést!
Valószínűleg már elég jól ismered gyermeked személyiségét, és tudod, milyen szerepet tölt be nálatok a szoptatás: vannak olyan gyermekek, akik még tápanyagigényük jelentős részét az anyatejből fedezik ilyenkor, mások inkább csak pár kortynyi szopizással “bejelentkeznek” anyánál, hogy aztán újra a világ felfedezésére induljanak. A szoptatások gyakoriságát a gyermek személyisége mellett az anyától távol töltött idő is meghatározhatja.
Az első és második születésnap között a gyerekek tulajdonképpen még cirkáló, mozgékony kisbabáknak tekinthetőek. Bár az első születésnap környékén sok változás bekövetkezik a mozgás és a beszéd fejlődésében, gyermekeink ekkor még nagyon is babásak: homlokuk, arcuk arányai, testükhöz képest rövid karjuk, lábuk, kerek pocakjuk inkább csecsemőhöz, mint kisgyerekhez teszi hasonlóvá őket. Szopási igényeik is egészen csecsemő-szerűek lehetnek. Ehhez hozzájárul az is, hogy mozgékonyságuk és babásságuk elegyeként sokkal sebezhetőbbek, sérülékenyebbek, mint korábban, így többször lehet igényük arra, hogy anya karjában, mellén újra erőt gyűjtsenek. Ennek a második életévnek egy gyakori jelensége az anyához való újraközeledés, gyakori szoptatással. Mindez teljesen normális és ideiglenes állapot. Ebben az időszakban nagyon aktív lehet a szopó gyermek szabadon lévő keze! A sokáig szoptató anyát esetenként érő kritikák általában ebben az életkorban a legerősebbek, ekkor csúcsosodnak.
„A 18 hónapos lányom most már nagyon sok mindent megeszik, néha csak pár falatot, néha sokat. Pár hónapos korától nagyon gyorsan szopik, most is nagyon hamar végez, délelőtt szopik egyszer és alvások előtt.
A második születésnap után izgalmas időszak következik. A gyermek elkezd nagyon függetlenül, önállóan gondolkodni, nagy a felfedezővágya, de ambíciói általában meghaladják a képességeit. Ez sokszor frusztrációt kelt benne, de a szoptatás és a válaszkész gondozás képes lehet arra, hogy a frusztrált és dacos “rettenetes kétévesből” elbűvölő kétévest varázsoljon. A kicsik felnőtt szemmel nézve türelmetlenek, és sok sérülés érheti őket. Rettentően erős késztetésük van arra, hogy mindent megismerjenek, felfedezzenek, és tiltakoznak az ellen, hogy valami mellett csak úgy sietve elmenjenek. Mindez a gyermekkor felé haladó agy fejlődését mutatja, és teljesen normális viselkedés egy kétéves részéről. Nem kell minden törekvést csírájában elfojtani, érdemes a frusztráció lehetőségét csökkenteni, és olyan, biztonságos környezetet teremteni, amelyen belül önállóan tevékenykedhet. Segíthet, ha időben lépünk, és nem várjuk meg, míg teljesen kiborul a pici, hanem időben felkínálunk valami más, megnyugtató tevékenységet, például a szoptatást. Nem az érettség jele, hogy elválasztódik-e ebben a korban.
3 éves koráig a gyerekek egy része elválasztódik ugyan, de vannak, akik még elalváskor, ébredéskor igénylik a szoptatást, mások megnyugtatásra használják, vannak, akik pedig továbbra is nagyon gyakran szopnak. 2 és 3 éves kor között már feltehetően beszélnek is a szoptatásról a gyerekek, ami nagyon kedves dolog lehet. Ebben a korban a nagyon nagy szopási igény mögött állhat a gyermek unalma vagy túlstimuláltsága, vagy az, hogy egyszerűen a szoptatás is egy olyan dolog, amit “akarni” lehet, szégyenlősebb gyerekeknél a stressz is állhat a kiugró igények mögött - végül pedig, ha ezeket átgondoljuk, és nem érezzük találónak a helyzetünkre, az is lehet, hogy gyermekünk egyszerűen ilyen, és továbbra is gyakori szoptatást igényel. Lehet persze, hogy az édesanyának már jobban esne ritkábban szoptatni - ha szükséges, kis lépésekkel, egyeztetésekkel lehet segíteni az elválasztódást.
„A kisebbik lányom bő kétévesen - úgy tűnik - nem ragaszkodik annyira a szopizáshoz, mint a nagyobbik ebben a korban. Gyakorlatilag csak az éjszakai szopizások kellettek neki nemrég, azok is úgy, hogy két-három csámcsogás után cicibe-kapaszkodással visszaaludt. A kapaszkodás viszont nagyon fontos volt számára.
„A fiaim általában ébredés után kiadós anyatej-lakomát csaptak ebben az életkorban. Sok kisgyermek 3 éves korára elválasztja magát. Ha mégsem, az egész szoptatási kapcsolat akkor is egyre könnyedebbé válik, jól működhetnek benne szabályok, lehet egyeztetni például arról, hogy hol és mikor lehet kölcsönös elégedettség mellett szopizni. A gyermekek együttműködési készsége rohamosan nő! A szoptatás egyre erősebben a magánszféra részévé válik, intim, meghitt, beszélgetős összebújásokkal. Ez egy nagyon kellemes életkor, egy 3 éves általában nagyon kedves, elbűvölő kis családtag. A korai évek hihetetlen fejlődésének gyümölcse itt kezd igazán látványossá válni! Valahol itt történik meg az átmenet a gyermekkor felé.
Sok esetben ilyenkor születik kistestvér, ami a várandósság és az esetleges tandem-szoptatás, vagy éppen az elválasztódás felgyorsulása, vagy szükségessé váló elválasztás miatt sajátos helyzeteket teremthet. „Kistestvér érkezésekor megkönnyíti a nagyobb részéről az elfogadást, ha a szopizásból nem marad ki - persze csak igény esetén -, így a meghitt, harmonikus összebújások ilyen formájából is jut neki.
„A kisfiammal nagyon diszkrét volt ez az időszak. Volt olyan közeg (nagyszülők, közeli barátok otthona), ahol házon kívül is szopott, de sokszor megbeszéltük előre, hogy hazaérkezésig “ciciszünet” van, mert olyan helyre megyünk.
A szoptatás alapjai és a hozzátáplálás kezdete
Suzanne Dixon: Minden édesanya anyateje kifejezetten saját gyermekének "készül" és rengeteg olyan fertőzésgátló sejteket és fehérjéket tartalmaz, amitől a baba boldog és egészséges lesz. A szoptatás a babának és a mamának is egy kellemes és meghitt élmény lehet. Az első otthoni szoptatások különleges pillanatok: semmi más nem hozhat bennünket közelebb kisgyermekünkhöz az első év során. Fontos ugyan, hogy hozzásegítsük babánkat a növekedéséhez és fejlődéséhez szükséges tápanyagokhoz, de legalább ilyen fontos az együtt töltött idő is. Először még egy kicsit gyakorolni kell, de rengeteg érv szól amellett, hogy - amennyiben erre mód van - mindenáron szoptassunk!
Miért hasznos a mamának?
A szoptatás fontos egészségügyi előnyökkel jár baba és mama számára is. Azontúl, hogy ideális módja az újszülötthöz való szoros kötődés kialakításának, segít a méhet a terhesség előtti méretre összehúzó hormonok termelődésében is. A szoptatás segít a szülés utáni visszafogyásban, mert azt a zsírszövetet használja fel, amely a terhesség során ránk rakódik, még mielőtt idomaink állandósulnának. A szoptatással épp a megfelelő tempóban tudjuk ezt a túlsúlyt visszafogni, azonban közvetlenül szülés után nem szabad hirtelen súlyt veszítenünk! A szoptatós anyáknak terhesség előtti testsúlyukhoz képest 2-5 kg többletsúlyra van szükségük ahhoz, hogy szoptatás közben egészségesek maradjanak. Ha túl gyorsan fogynak vissza, nem biztos, hogy elegendő tejük termelődik akkor, amikor a baba növekedése hirtelen nagy mértékben felgyorsul, és már többet kell ennie. Az a néhány többlet kiló könnyen leadható az első hat hónap során.
Mire számítsunk először?
A tejelválasztás a baba születése után pár nappal indul meg. Addig az emlőkben előtej, ún. kolosztrum termelődik, ezt szopizhatja a baba. Ez a sűrű, sárgás folyadék tele van fehérjével és ellenanyaggal, hogy a kisbaba védekezhessen a betegségek ellen. Az előtej a baba első tápláléka és első „védőoltása” is egyben a betegségek ellen. Sok vizet és zsírt tárol el a szervezete, amit felhasználhat, miközben ezt az értékes anyagot kapja. A gyomrocskájában ekkor még csak egy teáskanálnyi folyadék fér el, úgyhogy nem sok kell hozzá, hogy megteljen a pocija.
A tejelválasztás teljes megindulása előtt előfordulhat, hogy az újszülött óránként szopizna életének első egy-két napja során. Ez serkenti az emlők megfelelő, a baba igényeihez tökéletesen igazodó tejtermelését. Mindössze 2-4 nap elmúltával a testünk hozzáidomul ehhez az „információhoz”, és a babát máris elég ritkábban, 2-3 óránként etetni, vagyis 24 óra alatt 8-12 alkalommal.
A megfelelő tejtermelés feltételei
Szoptatáskor rendkívül fontos a megfelelő táplálkozás, a sok folyadékbevitel és a pihenés. Aludjunk mi is amikor a baba alszik, és igyunk rengeteg egészséges folyadékot, például tejet, vizet, friss gyümölcsleveket; s persze főleg pihenjünk! Bizonyos alapdiétát be kell tartani az anyatej termelődésének fenntartásához, de semmi különlegesről nincs szó. Egyes szoptatós babáknál előfordul, hogy érzékenyen reagálnak arra, amit édesanyjuk megevett, de nagyrészt jól elvannak azzal amit anya elfogyaszt. A testünk általában a baba éhségére reagál: ha nem eszik túl sokat, nem termelődik annyi, viszont ha igen, akkor rengeteg tejünk lesz!
Mikor etessük a babát?
Igény szerint etessük az éhes újszülöttet, vagyis amikor csak enni akar. Az első napokban nem fog sokat enni egy etetésnél sem, mivel annyira pici a gyomra, viszont gyakran szopizna. Az újszülöttek többsége 24 óránként 10-12 etetésre tart igényt, tehát 1-3 óránként meg kell szoptatni. Amikor még alakulóban van a tejtermelés, ébresszük fel etetésre a babát, ha nappal három, éjszaka négy óránál többet alszik, mert különben túl éhesen ébred ahhoz, hogy jól tudjon enni. Amikor már kialakulnak a dolgok, föl fog ébreszteni, ha szüksége van ránk.
Mennyi lesz elég?
Sok szoptatós anya nem biztos abban, hogy a baba eleget evett-e. Hallható, ha nyeli a tejet szopás közben, így tudjuk, hogy eszik. A jóllakottság másik jele, hogy evés után milyen mélyen alszik a baba. Ha tele a poci és üres a pelus, valószínűleg evés után rögtön visszaalszik. Az újszülöttek jóllakottságának további jelei:
- A tejelválasztás megindulása után naponta kb. 6 pelust telít meg, 2-5 alkalommal laza, sárgás széklettel vegyítve, egészen 6 hetes koráig. Egyes kisbabák olyan hatékonyan dolgozzák fel az anyatejet, hogy nagyon ritkán kakilnak.
- Vizelete halványsárga, nem sötétsárga vagy narancsszínű.
- Az emlők puhák és „üresek” minden szoptatás után.
A születés utáni első héten várható, hogy a baba veszít valamennyit súlyából, születési súlyának maximum 10%-át. Az első hét után azonban a baba folyamatosan hízni kezd, és a második hét végére legalább a születési súlyára vissza kell hogy hízzon. A harmadik hétre a pofija is kikerekedik. A gyermekorvos minden ellenőrzéskor megméri a baba súlyát.
Mikor nem elég?
Időnként úgy érezhetjük, hogy a baba nem jut elég anyatejhez. Éhesnek tűnhet még hosszas etetés után is, pedig a mellek „kiürültek”. Így tart lépést a tejelválasztás a baba gyorsabb növekedési szakaszaival és így működik a rendszer. Ne aggódjunk, jól van a baba, amíg rendesen eszik és folyamatosan normál mennyiséget pisil és kakil. A növekvő tejmennyiség igazodik a szükségleteihez. Testünknek kb. 36-48 órára van szüksége, hogy igazodjon a baba megnövekedett igényeihez. A babának kell elég gyakran szopnia ahhoz, hogy a testünk megkapja a megfelelő jeleket. Hadd tegye. Minden szoptató anya átesik olyan időszakon, amikor a baba több tejet igényelne. Ezt a megnövekedett szükségletet a gyakoribb szoptatás biztosítja, ez a természet rendje.
Mit játsszunk a babával? - 10 játékötlet 11-12 hónapos totyogóknak
Igény szerinti szoptatás vagy három óránként?
Egy arany szabály van: Úgy szoptass és etesd a kisbabádat, hogy az mind a kettőtöknek jó legyen. Nagyon sok könyvet olvastam, mikor terhes lettem és mindent szerettem volna megtudni a szoptatásról. Sajnos az írónő már nem él, de minden tudását, szívét, lelkét bele tette ebbe a könyvbe. Mikor olvastam, úgy éreztem, mintha mellettem lenne és pusztán a jelenléte nyugalmat adna nekem. Végre valaki, aki megértett és tudta min’ megyek keresztül. Aki végre elmondta nekem, hogy bizony-bizony, nem minden kisbaba kisangyal <3 és a szoptatás sem séta galopp. Minden szülőnek csak ajánlani tudom.
Még sok-sok mindent tudnék írni, de bízom benne, hogy felkeltettem annyira az érdeklődésed, hogy valamilyen formában te is rátalálj Tracy-re. A magam példájával szeretném kezdeni, mert számomra az kézzel fogható. Igény szerint szoptattam, mert anyagtejesek voltak szerencsére a gyerekeim, majdnem 100%-ban, csak estére kellett általában pótolni. Azért szoptattam igény szerint, mert magamból indultam ki. Én is akkor eszem, ha éhes vagyok. Van napi ritmusom. Én is reggelizem, tízóraizok, ebédelek, uzsonnázok és vacsorázok. De nem óraműpontossággal - 3 óránként (egyébként így lenne a legegészségesebb). Nincs ez másképp a babákkal sem. Megpróbáltam 3 óránként etetni a kisfiamat, de lehetetlennek tűnt. Rengeteget evett az elején. Tejem volt, éhesnek tűnt, nem akartam, hogy sírjon. Az igény szerinti szoptatás mellett is kialakult a napi rutin, az étkezések időpontja 30 perces különbségekkel maximum. Az tény, hogy volt, hogy napközben 10-20 alkalommal is evett, főleg mikor növekedési ugrása volt. A kereslet-kínálat is beállt, ami annyit jelent, hogy pontosan annyi tejem volt, amennyire szüksége volt. A növekedési ugrást is könnyebb volt átvészelni.
Amit szinte sehol nem szoktak megemlíteni, hogy az anyatej mennyire laktató és mennyi idő alatt emészti meg a kisbaba? Nagyon rövid idő alatt, akár egy-két óra alatt. A tápszer tartalmasabb, nehezebben bontja le a gyomruk, okozhat hasfájást, székrekedést. Érdemes több féle tápszert kipróbálni.
- Nem minden nő tud szoptatni. Igen!
- Túl sok stressz. Bizony, az egyik legrosszabb sajnos legnagyobb hatással bíró tejapasztó a stressz, a rossz hangulat és közérzet. Amin kimondatlanul sok friss kismama átesik a szülést követő hetekben. Vagy nem beszél róla, vagy nem tudja pontosan, hogy szülés utáni depressziója van, amibe nagyon könnyű bele csöppeni. Rossz szülésélmény, síró kisbaba, fájó varratok, vágások, nehezen induló tej, seb a bimbó és fáj a szoptatás.
Szeretném, hogy a babaetetést és szoptatást kisbabád táplálását úgy alakítsd ki, ahogy nektek, kettőtöknek a legmegfelelőbb. Ha igény szerint szoptatsz, akkor tedd azt! Ha 3 óránként, mert neked így könnyebb tartani a kisbabád és a saját magad napirendjét, akkor ennek alapján legyenek az etetések. Köszönöm, hogy elolvastad a blogunkat!