Az Árpádok korából fennmaradt latin kéziratok között kiváló helyet foglal el a Pray-kódex. A XI. és XII. századból a magyarországi latin irodalomnak nagyon kevés emléke jutott korunkra eredeti kéziratban vagy egykorú másolatban. A müncheni királyi könyvtár megőrizte Szent Gellért püspök Deliberatiójának XI. századi másolatát: ezen az írott könyvön kívül nincs is más kódexünk ebből a századból, mert a többi XI. századi irodalmi emlék szövegeit későbbi másolatok tartották fenn.
A Pray-kódex szövege a XII. század utolsó éveiből és a XIII. század első negyedéből - Imre és II. Endre királyok uralkodásának korából - ered. A kódex kétségtelenül bencés eredetű. A misékkel szerves kapcsolatban nem álló részek - így a naptár csillagászati bejegyzései, az egészségi szabályok, a Beda Venerabilis, Alcuinus és Bernoaldus munkáiból kölcsönzött szakaszok - nagyobbára bencés szerzőktől eredő szövegek. A bencés szentekről külön misék vannak a kódexben, az ünnepi szertartások több mozzanata bencés kolostorra mutat, a kalendáriumban a bencés szentek és a bencésektől különösen tisztelt szentek nevei piros betűsek, a krónikás eredetű feljegyzések bencés származásra vallanak, az apátra és szerzeteseire való hivatkozás ismételten felbukkan.
Még a helyet is meg lehet állapítani, ahol a kódexet írták. Deáki község ez Pozsony megyében, a Vág vidékén, neve is Vágfölde volt akkor, mikor Szent István király a pannonhalmi bencés apátságnak ajándékozta. (1001.) Az itteni magyar lakosság között a bencések hamar meggyökeresedtek, híveik számára templomot emeltek. Megmaradtak itt a falu legnagyobb földbirtokosának a legújabb időkig. Kis rendházuk, gazdaságuk, gyümölcsöseik és halastavaik voltak itt már Szent László király korában. A XIII. század huszas éveiben újból építették és megnagyobbították a régi templomot, fölszentelését 1228-ban a nyitrai püspök végezte: ebben a Mária-egyházban használták - a missale följegyzéseinek tanusága szerint - a kódexet. Deákiban mindig volt néhány szerzetes, odaküldésükről a pannonhalmi anyamonostor gondoskodott, a deáki kolostor elöljárója egyben a birtokot is gondozta. A XIII. század elejétől a tatárjárás koráig a Deáki községben élő bencés szerzetesek használták a misekönyvet. Bizonyára Pannonhalmáról vitték magukkal, mert maga Deáki sokkal kisebb hely volt, semhogy ott gondolni lehetne kódexmásoló bencésekre. A kisebb rendházakat az anyakolostor látta el könyvekkel.
A Pray-kódex 1192-1195 között keletkezett latin és magyar nyelven, amelyet első tudományos leírójáról, Pray Györgyről (1723-1801) neveztek el. A kódex műfaját tekintve sacramentarium[1] (mise végzéséhez szükséges liturgikus szövegek gyűjteménye), mely egy magyar (Boldván vagy Jánosiban található) Keresztelő Szent János bencés apátságnak készült. Tartalmazza a magyar szentek névsorát.
A kódex tartalma változatos. Vannak benne általános egyházi rendszabályok, magyarországi zsinati határozatok, kalendáriumi részek, krónikás feljegyzések, két húsvétmutató tábla; azután következnek a szentmisére vonatkozó terjedelmes szövegek: a misére való előkészület, a mise rendje, a mise különböző fajai, a temetési szertartások a Halotti Beszéddel, végül a bencések sajátos miséi. Ezek mellett egyéb feljegyzések is: könyörgések, áldások, naptárkiegészítések, énekrészek, vallásos prózai szövegek töredékei, lapszéli és sorközi beírások.
A kalendáriumot, a misékre vonatkozó részeket és a Halotti Beszédet ugyanaz a kéz írta, a többi szövegrészen két másik névtelen bencés szerzetes dolgozott legtöbbet. A legrégibb magyar misemondás formájára nézve sok értékes adatot nyujt a könyv. Az akkori szentmise számos részletében eltért a maitól. Főként a latin szövegrészek módosultak s változott némely papi teendő is az oltár körül. A magyar szenteket, a hazai védőszenteket és a bencésektől legjobban tisztelt szenteket különös figyelemben részesítette a missale egybeállítója.
Festett betűk, színes képek és hangjegyek is vannak a kódexben. Amint a szövegíró fekete és piros betűkkel elvégezte szövegírását, a miniator azaz a könyvfestő megkezdte a szöveg egyes betűinek díszítését piros és kék színnel. Négy színes tollrajzzal is gazdagította a könyvet: megrajzolta Krisztus testének levételét a keresztről, Krisztus testének bebalzsamozását, a Krisztus üres sírjához siető jámbor asszonyokat és az égben trónoló Megváltót. A képek csak olyan kezdetlegesek, mint a hangjegyek. Az egyházi énekek dallamai még ebben az időben is inkább csak hallomás útján való betanulással szálltak nemzedékről-nemzedékre, ezért a hangjegyek csak általános emlékeztetőül szolgáltak.
A kódex nemzetközi jelentőségét az adja, hogy a Torinói lepel jellegzetességeit ábrázoló miniatúra keletkezési ideje megelőzi a Torinói Lepel radiokarbonos kormeghatározásának eredményét. A kódex 1192-1195 között keletkezett latin és magyar nyelven, amelyet első tudományos leírójáról, Pray Györgyről (1723-1801) neveztek el. A kódex műfaját tekintve sacramentarium[1] (mise végzéséhez szükséges liturgikus szövegek gyűjteménye), mely egy magyar (Boldván vagy Jánosiban található) Keresztelő Szent János bencés apátságnak készült. Tartalmazza a magyar szentek névsorát. A kódex öt miniatúrájának egyike (a XXVIII. számmal jelölt), a Bizáncban tisztelt „Mandilion” leplet ábrázolja, pontosan bemutatva azokat a jellegzetességeket, amelyek a ma Torinóban őrzött, Jézusnak tulajdonított halotti lepelre is jellemzőek (tűz által ütött, L alakú lyuksor, halszálkás szövésminta, a holttest egyedi kéztartása).[2]
A kódex legkorábbi - fennmaradt - magyar nyelvű szövege a 32 soros Halotti beszéd és könyörgés. A Pray-kódexben, a temetési szertartás függelékében kapott helyet egy hozzá hasonló latin nyelvű temetési beszéddel együtt (f. 136r-v). A két beszéd azonos alkalomra, de különböző hallgatóság számára készült, aszerint, hogy a gyászolók laikusok voltak-e vagy latinul tudó klerikusok, szerzetesek. A latin nyelvű szertartás szövegében pontosan meg van jelölve a hely, a test behantolása után, amikor a papnak beszédet kellett mondani: „Hic fiat sermo ad populum” (f. 134r). A Halotti beszéddel kapcsolatban számos méltatója hangsúlyozza, hogy milyen közel áll az élő beszédhez, milyen nagy hangsúlyt kapnak benne a jó hangzás elemei, s milyen kitűnően adaptálja a latin retorika eszközeit (felkiáltás, kérdés, ismétlés, alliteráció, figura etimologica stb.). Kérdéssel és a sírra való rámutatással kezdődik: Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk? Bizony, por és hamu vagyunk! A Teremtés könyvére való utalást (3,19) fejti ki a következő néhány sor a paradicsomi léttől Ádám bűnbeesésén, halandóvá válásán és kiűzetésén át a küzdelmes földi életig és a mindenkit elnyelő sírgödörig. A körülállt sír azonban közben üdvtörténeti dimenziókba került, az ember sorsa nem ér itt véget, a halott jövendője még nem dőlt el végleg: a pap és a hívek imádságukkal hozzásegíthetik az üdvözüléshez. A Beszéd következő 10 sora imádság a halott lelkéért Szűz Máriához, Szent Mihály arkangyalhoz, Szent Péterhez és minden szenthez. Főként azokhoz könyörögnek, akiknek a bűnök megbocsátásában és az ítélkezésben szerepe van. Ezután következik a tulajdonképpeni Könyörgés annak reményében, hogy a halott „bírságnap”, vagyis az utolsó ítéletkor feltámadván Krisztus jobbján, a szentek közt kap majd helyet. A szövegegyüttes nagyobb része imádság, melyek közül az első több forrásból szabadon van összeállítva, a második egy adott latin ima kötelezően szó szerinti fordítása. Maga a Beszéd szabad adaptációja a latin sermónak, de egyszerűségében erőteljesebb, stilisztikai szempontból pedig teljesen egyenértékű vele. Minden bizonnyal a szóbeliségben hosszan formálódott, többször elmondták, mire eljutott egy szerkönyvig, ahol végső formáját elnyerte. Az egész középkoron át latin prédikációminták alapján prédikáltak anyanyelven.
A kódex őrizte meg a húsvéti misztériumjátékok egyik legkorábbi emlékét (Quem queritis), a zenetört. szempontjából a korai magyar notáció, a művészettörténetéből pedig színezett tollrajzai jelentősek. A kódex 1240: került Pozsonyba, itt bukkant rá 1770: Pray György. 1813: a pozsonyi kápt. a Nemz. Múzeumnak ajándékozta, 2001: az OSZK őrzi, jelzete MNy. Kiewald Károly-Kühár Flóris: M. sztek ünnepei és miséi a ~ben. Pannonhalma, 1939. - MKsz 1971:109. (Mezey László: A ~ keletkezése); 1984:87. (Veszprémy László: Megjegyzések a ~ sacramentarium maiusa sanctoraléjáról) - Radó 1973: nr. 2. - Ars Hungarica 1975:197. (Wehli Tünde: Perugiai Bernát kódexe és a ~ helye a magyar kv-festészetben) - Szendrei Janka: Kk. hangjegyírások Mo-on. Bp., 1983:30. (Műhelytanulmányok a m.
A Pray-kódex a 12. századi magyarországi egyházi kultúra egyik legfontosabb dokumentuma. A latin nyelvű liturgikus kódexben a magyarországi használatra szerkesztett sacramentarium - azaz a miséző pap könyörgéseit tartalmazó szerkönyv - után egyes misén kívüli szertartások (esketés, a templom alapkövének letétele, temetés) szövegei következnek. A Halotti beszéd és könyörgés, legkorábbi összefüggő magyar nyelvű szövegemlékünk a temetési szertatás végén, annak függelékében olvasható, egy valamivel bővebb, latin nyelvű temetési beszéd kíséretében, a kódex 136. A kódex - több más, szertartástani és egyházjogi szöveg (például a Könyves Kálmán-kori esztergomi zsinati határozatok) mellett - egyetlen fennmaradt középkori évkönyvünket, az Annales Posoniensest is tartalmazza, amely a 997 és 1203 közötti magyar történelemre vonatkozó, sok esetben csak innen ismeretes tudósítások forrása.
A kódexben a hazai könyvfestészet salzburgi hatást mutató korai emlékeit, öt színezett tollrajzot is láthatunk, amelyek Krisztus kereszthalálát, sírba tételét, feltámadását és megdicsőülését jelenítik meg. A Pray-kódexet restaurátor-szakember jelenlétében és szigorú állományvédelmi előírások mellett a nemzeti könyvtár digitalizáló központjában fotózták végig. A digitális utómunkák során az eredeti kódex pergamenlapjain lévő látvány visszaadására törekedtek, minimalizálva az optikai torzítást. Mivel a Pray-kódex eredeti kötése nem maradt fenn, s a pergameníveken található nyomokból csak a fűzés módjára lehet következtetni, az OSZK 2017-ben Magyar Örökség díjjal kitüntetett műhelyében több évtizede folyó kötéstörténeti és készítéstechnikai kutatások eredményeire alapozva és a nemzetközi analógiákat figyelembe véve készült el a díszmásolat kötésének korhű terve, majd kivitelezése. A díszmásolathoz magyar és spanyol nyelvű ismertetőszöveg is készült, amelyet - az egykorú írásképet tanulmányozva - könyvkötőmester rótt pergamenre, lúdtollal. A könyvtestet nyolc milliméter vastag bükkfatáblák védik, amelyeket timsós cserzésű, színezetlen kecskebőr borít. A rézveretek és -csatok - a kötéshez hasonlóan - korabeli minták alapján, aprólékos munkával, kézi szerszámok segítségével készültek. A mű megalkotásának több hónapos folyamatát az OSZK Történeti Fénykép- és Videótárának munkatársai kamerával kísérték végig.
Rózsa Dávid a „Látjátok feleim...” című, 70 perces OSZK-s dokumentumfilmről
A Pray-kódex sorsát évszázadokon keresztül homály fedi. Pázmány Péter érseksége idején a pozsonyi káptalan birtokában bukkan fel, itt marad a XIX. század első évtizedéig. József nádor 1812-ben felszólította a káptalant, hogy támogassa régi kézirataival a Magyar Nemzeti Múzeumot: ekkor került a kódex a Nemzeti Múzeum tulajdonába. A nádor megbízásából Horvát István szállította Pozsonyból Pestre.
Irodalomtörténeti értékére legelőször Pray György irányította a figyelmet akkor, mikor egyik könyvében szóba hozta a Halotti Beszédet és a szövegét őrző Missale Posoniensét. (Vita S. Elisabethae viduae nec non B. Margaritae virginis. Nagyszombat, 1770.) A Pozsonyi Misekönyv Batthyány Ignáctól nyerte újabb nevét: a tudós erdélyi püspök Sacramentarium Boldvense névre keresztelte a kódexet. (Leges ecclesiasticae regni Hungariae. I. köt. Gyulafehérvár, 1785.) Ezt az elnevezést Horvát István Boldvai Misekönyvnek fordította le, de ő sem tudta igazolni, hogy jogos a kódex történeti kapcsolata a borsodmegyei Boldva községgel és egykori kolostorával. (A magyar nyelv régi maradványairól. Tudományos Gyüjtemény. 1835. évf.) Behatóan elemezte a kódexet Ocskay Antal a Döbrentei Gábor által magyarázott Halotti Beszéd kiadásában. (Régi Magyar nyelvemlékek. I. köt. Buda, 1838.) Pray-kódexnek Toldy Ferenc nevezte el, hogy kifejezze az utókor háláját a nagy történetíró és a Halotti Beszéd felfedezője iránt. (A magyar nemzeti irodalom története. Pest, 1851.)
A Pray-kódex kutatásának története
Hogy melyik kolostor számára készült a Pray-kódex és hol írták a Halotti Beszédet: ez a kérdés már kezdettől fogva élénken foglalkoztatta az egyháztörténeti és irodalomtörténeti kutatókat.
- Ocskay Antal még nem tartotta bencés emléknek a kódexet. (Régi magyar nyelvemlékek. Szerk. Döbrentei Gábor. I. köt. Buda, 1838.)
- Békesi Emil rámutatott arra, hogy a kódex 1228-ban a Deáki községi bencések birtokában volt. (Irodalmi felfedezés. Új Magyar Sion. 1874. évf.)
- Prikkel Marián fejtegetései óta kétségtelennek látszott Deáki nevezetes szerepe a kódex történetében. (A Pray-kódex. Budapest, 1903.)
- Ezzel szemben Karácsonyi János amellett emelt szót, hogy a misekönyv eredetileg nem Deáki számára készült, hanem a székesfehérvári prépostság egyháza számára, Székesfehérvárról a missale a somogyvári bencés apátságba került, innen Pannonhalmára vitték s 1228-ban jutott Deákiba. (Hol írták a Halotti Beszédet? Magyar Nyelv. 1925. évf.)
- Ezt a feltevést Zalán Menyhért megcáfolta s a maga kutatásainak eredményét a következőkben foglalta össze: a Pray-kódex törzsrésze, mely a Halotti Beszédet is magában foglalja, a borsodmegyei boldvai bencés monostor számára készült; a kódex függelékét, mely huszonkilenc misét tartalmaz, Boldván vagy a kódex következő állomáshelyén, Deákiban írták; az egész írott könyv 1228-ban a deáki bencés szerzetesek birtokában volt. (A Pray-kódex írásának helye és további sorsa. Magyar Könyvszemle. 1927.
A Jézus Társasága feloszlatásának 250. és Pray György jezsuita szerzetes, tudós születésének 300. évfordulója alkalmából Jezsuita - Pray - Kódex címmel tudományos konferencia kezdődött csütörtökön Budapesten, az ELTE Egyetemi Könyvtárban. A mai napon az egyetem legelső, jezsuita korszakára, és egy kiemelkedő jezsuita tudósra, oktatóra, könyvtárosra: Pray Györgyre emlékezünk - hangsúlyozta köszöntőjében Borhy László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) rektora, aki felidézte, hogy az alapító Pázmány Péter 1635-ben a jezsuita rend gondjaira bízta az egyetemet, amelyet 1773-ig irányított a jezsuita rend. Ezt követően, a rend eltörlésével az egyetem életében egy teljesen új korszak kezdődött. Felidézte, hogy Mária Terézia 1777-ben nevezte ki az Egyetemi Könyvtár élére Pray Györgyöt, aki kisebb megszakítással 1790-ig látta el feladatát. "Pray György ez alatt a több mint egy évtized alatt jelentős nyomot hagyott a könyvtár és az egyetem történetében" - hangsúlyozta Borhy László. Megemlékezett arról is, hogy Pray György az egyetemi oktatásban is fontos feladatot látott el, és megteremtette az Egyetemi Könyvtár kéziratgyűjteményének alapját is.