A várandósság utolsó heteiben egyre sűrűbbé válnak a műszeres vizsgálatok, melyek látogatása a kismama számára sokszor megterhelő lehet, azonban nagy jelentőséggel bírnak a magzati diagnosztika szempontjából. A CTG (kardiotokográf) olyan műszer, melynek segítségével a magzati szívműködés és a méhizomzat aktivitása (keményedés, jósló és valódi fájások) együttesen, folyamatosan vizsgálhatóak, monitorozhatóak, és egymáshoz viszonyítva értékelhetőek. A vizsgálati idő alatt a gép egy papírcsíkra rögzíti az eredményt, két görbe/vonal formájában. Ez alapján a vizsgálóorvos értékelni tudja a szívfrekvencia olyan változásait, melyek a magzat mozgásával és a méhtevékenységgel függenek össze, és ezek alapján következtet a baba állapotára, oxigén-ellátottságára. A felső vonal a magzat szívfrekvenciáját, az alsó görbe pedig a méhtevékenység erősségét ábrázolja.
Az NST (nonstressz-test) vizsgálatot ugyanazzal a géppel végzik, mint a CTG-vizsgálatot, a különbség csupán annyi, hogy NST során csak a magzat szívműködését monitorozzák, azaz csak egy vizsgálófejet helyeznek a kismama hasára, míg CTG során kettőt, a másodikat a méhtevékenység észlelésére. Ez azért fontos, mert így az orvos szülés közben a méhtevékenységet is nyomon követheti.
A CTG a magzati jólét egyik legmegbízhatóbb indikátora. A CTG görbe értelmezésének sarokköve a magzati szívfrekvencia elemzése. Nem elég csupán a percenkénti ütésszámot nézni; a görbe minősége, rajzolata és változékonysága sokkal fontosabb. Az alapfrekvencia (Baseline FHR) a baba átlagos szívritmusa egy 10 perces időtartam alatt, amikor éppen nincs méhösszehúzódás, mozgás vagy átmeneti szívfrekvencia-változás. A normál tartomány a terhesség utolsó harmadában 110 és 160 ütés/perc között van.
A magzat szívműködése tükrözi általános állapotát, így a vizsgáló fontos információkhoz jut a baba hogylétéről. A magzat szívverése percenként 120 és 160 között ingadozik. Ha a szívhang tartósan 160 fölött van, az azt jelenti, hogy valami nincs rendben a magzattal, valami miatt nem érzi jól magát. Ha a szívhang 120-nál alacsonyabb, az azt jelenti, hogy nem kap elég oxigént a baba. Ilyenkor ellenőrzik a köldökzsinór áramlását ultrahang-vizsgálattal. Ha a szívhangban egyáltalán nincsenek kilengések, vagyis stabilan egy értéket mutat, az is jelenthet problémát.
Az NST betűszó a non-stressz teszt rövidítése, vagyis azt rögzítik, hogy az anya nyugalmi állapotában hogyan reagál a magzat szíve a méh izomtevékenységére, illetve a baba mozgásaira. A legértékesebb információt ugyanis akkor kapjuk, ha a baba ébren van és mozgolódik, hiszen a fizikai tevékenység miatt változik a szívfrekvenciája. Emiatt ajánlják, hogy az édesanya egyen, igyon a vizsgálat előtt, illetve közben.
A vizsgálatot többnyire szülésznő végzi, átavgán 20 percig tart, félig ülő, vagy bal oldalfekvő helyzetben történik. A szűrés teljesen fájdalommentes és szükség esetén ismételhető. A készülékhez két vizsgálófej csatlakozik, az egyik a méh összehúzódásait érzékelő nyomásmérő, a másik ultrahangot bocsát ki és a visszaverődő hullámokat detektálja. Az érzékelőket a vizsgáló a kismama hasán a megfelelő helyekre felhelyezi, majd rögzíti két gumipánt segítségével. Ultrahanggal működő készülékek esetében zselét tesznek a bőr és az érzékelő közé, ami segíti az ultrahang átjutását a bőrön és a lágyszöveteken.
A magzat pulzusszámának (szívfrekvenciájának) a méh összehúzódásával, illetve a magzat mozgásával egyidőben, az idő függvényében történő észlelése és papírszalagon történő rögzítése a kardiotokográfia (CTG-vizsgálat). A magzat oxigénhiányos állapotában a méh összehúzódásakor többnyire a magzati szívfrekvencia átmeneti - vagy súlyosabb esetben tartós - lassulása figyelhető meg.
A CTG vizsgálatot általában a terhesség utolsó harmadában, azaz a harmadik trimeszterében végzik. A terhesgondozás során, a várandósság 37-38. hetétől kezdve hetente egyszer szükséges, ettől a kezelőorvos egyénileg eltérhet, a terminus (szülés várható napja) után már naponta, 2 naponta javasolt a vizsgálat elvégzése.
Magyarországon és a legtöbb fejlett országban a várandósgondozás és a szüléskísérés része, hogy műszerrel ellenőrzik a baba pulzusát és a méhtevékenységet, gyakran a vajúdás alatt folyamatosan.
A magzat szívműködése sok kóros esetben tükrözi a baba állapotát, ezért nagyon informatívak és hasznosak ezek a vizsgálatok.
Az NST-görbe több jellemzőjét is értékeli az orvos úgy, mint az alapvonal-frekvenciát, az oszcillációt, az akcelerációt, és a decelerációt.
Ha a szívhangban egyáltalán nincsenek kilengések, vagyis stabilan egy értéket mutat, az is jelenthet problémát. Persze előfordulhat az is, hogy egyszerűen csak aludt a baba, ezért érdemes a vizsgálatot egy kicsit később megismételni.
Ha a vonalban kihagyások vannak, az nem azt jelenti, hogy bizonyos időszakokban nem ver a szíve, hanem azt, hogy annyit mozgolódik, hogy az eszköz nem érzékeli a szívhangot.
A felső csík a magzat szívhangjának változását mutatja, az alsó pedig a méhösszehúzódásokat.
A magzat szívhangja nyugalmi állapotban 120 és 160 között mozog. Ha felfelé ennél nagyobb értéket mutat a CTG egy-egy nagyobb mozgásnál, az még elfogadható lehet, lefelé viszont szinte biztos, hogy gondot jelez.
A méhösszehúzódásnál nehéz megmondani, mi számít normálisnak. Fontos, hogy az értéke egyénenként változik, függ ez a műszertől, annak beállításától, a méhfal és hasfal vastagságától is.
Először is akkor lehet érdemleges eredményt kapni, ha a magzat ébren van. Akkor jó az eredmény, ha a szívhangban vannak kilengések, tehát 120 és 160 között fel-le változik.
Ha sokszor magasra ugrik vagy stabilan 160 fölött van, akkor jelentheti azt, hogy valami miatt kényelmetlenül érzi magát, az okát igencsak nehéz megállapítani.
Ha alacsony, az legtöbbször azt jelzi, hogy gond van az oxigénellátással. Ilyenkor UH-n szokták ellenőrizni a köldökzsinór áramlását.
A másik lehetőség, hogy egy-egy méhösszehúzódásnál esik le hirtelen a szívhang, ez is hasonló gondot jelez.
Ritkán olyan eredmény is látható, hogy a szívhang stabilan egy értéken van, nincsenek benne kilengések. Utalhat oxigénellátási gondra, de persze az is lehet, hogy csak pont aludt a baba.
Emiatt ilyenkor meg kell ismételni a vizsgálatot, megpróbálni felébreszteni a babát.
A CTG és az NST teljesen veszélytelen, fájdalommentes és tetszőlegesen ismételhető vizsgálati módszerek.
Szükség esetén (például koraszülés vagy magzati veszélyállapot gyanúja esetén) már a 24. terhességi héttől el lehet végezni őket, ellenben nem annyira informatívak ezek a vizsgálatok, ilyenkor apróbb különbségeket még nem lehet értékelni.
Panaszmentes terhesség esetén, a terhesgondozás során rutinszerűen csupán NST-vizsgálatot végeznek, a betöltött 36. héttől, hetente egy alkalommal.
Ha a kismama túllépte a terminust, akkor 1-2 naponta javasolt NST végzése, vajúdás, szülés alatt pedig körülbelül 2 óránként történik egy-egy 20 perces regisztrálás, amennyiben az eredmények rendben van, szükség esetén akár folyamatosan is hallgatni lehet a babát.
A vizsgálat 20-40 percig tart, ülő helyzetben, nyugalmi állapotban, vagy vajúdás alatt fekvő helyzetben.
NST végzésekor tehát egy, CTG-vizsgálatkor pedig két "érzékelőt" helyeznek a hasra, mely(ek)et vagy egy puha gumipánt rögzít, vagy a kismamának kell a pocakján tartania, azon a ponton, ahol a magzat szívműködése a legjobban észlelhető.
A magzat szívlüktetése nem olyan egyenletes, mint felnőttek esetén, hanem pillanatról pillanatra változik. Ennek az az oka, hogy a magzat keringése, és annak szabályozása még éretlen. Ezért a görbe, ami megjelenik a papíron, nem egyenletes, hanem fűrészfogszerű, azaz egy adott érték (például 130) körül ingadozik. Ezt a változékonyságot oszcillációnak/variábilitásnak nevezzük, mely az NST-görbén az egyik fontos információt nyújtja a magzat állapotáról. A megfelelő oszcilláció a baba jó oxigénellátottságát tükrözi. Oxigénhiány, rossz méhlepény-keringés esetén ez a variábilitás lecsökken, vagy ritkán meg is szűnik, a görbe nem fűrészfogszerű, hanem kiegyenesedik. Ez súlyos állapotra utalhat.
A CTG vizsgálat során a kismama hasára két érzékelőt helyeznek, amit egy övvel rögzítenek. Az egyik érzékelő méri a baba szívverését, a másik pedig az összehúzódásokat.
A vizsgálat általában 20 percet vesz igénybe, ülő vagy oldalt fekvő pózban szokták végezni.
Ezt a vizsgálatot általában a terhesség 36. hetétől heti rendszerességgel végzik egészen a szülésig.
A terheléses CTG-vizsgálatok alatt a méh és a méhlepény vérkeringése a fizikai terhelésnek köszönhetően egy kicsit visszaesik. Fizikai terhelés lehet valamilyen torna vagy guggolás, szobakerékpározás, lépcsőzés is.
A CTG görbe értelmezése egy összetett folyamat, amely gyakorlatot és mély szakmai tudást igényel. De a kismamák számára is hasznos, ha ismerik a főbb jeleket. A „jó” görbe titka a variábilitásban rejlik. Ha a görbe változatos, hullámzik, tele van apró ingadozásokkal és gyorsulásokkal, az a legjobb jel. Egy monoton, egyenes görbe, még ha az alapfrekvencia normális is, mindig gyanúra ad okot.
A CTG vizsgálat során a legfontosabb, hogy bízzunk az egészségügyi személyzet szakértelmében. Ők azok, akik a görbe minden rezdülését ismerik, és képesek gyorsan, felelősségteljesen dönteni a magzat biztonsága érdekében.
A CTG görbe olvasása tehát nem csupán technikai feladat; ez a kommunikáció művészete a baba és az orvos között.
A CTG (Cardiotocography) a vizsgálati módszer gyűjtőneve, amely magában foglalja a magzati szívhang és a méhtevékenység egyidejű rögzítését. Az NST (Non-Stress Test) a CTG egy speciális formája, amelyet a terhesség alatt végeznek, amikor a méhösszehúzódások még nem indultak be (vagy csak minimálisak).
Egy CTG/NST akkor minősül nem reaktívnak, ha egy 20 perces monitorozási időszak alatt nem regisztrálnak legalább két megfelelő accelerációt (gyorsulást). A nem reaktív eredmény nem feltétlenül jelent azonnali veszélyt; gyakran előfordul, ha a magzat éppen mélyen alszik. Ilyenkor a vizsgálatot meghosszabbítják 40 percre, vagy akusztikus stimulációt alkalmaznak a baba felébresztésére.
A standard CTG vizsgálat minimális időtartama 20 perc. Ez az idő szükséges ahhoz, hogy a magzat átmenjen legalább egy alvási-ébrenléti cikluson. Ha a baba az első 20 percben alszik, és az eredmény nem reaktív, a vizsgálatot további 20 perccel meghosszabbítják, így a maximális időtartam általában 40 perc.
A késői decelerációk a magzati distressz legkomolyabb jelei, mivel a méhlepény elégtelen működésére utalnak, ami oxigénhiányt okoz a kontrakciók alatt. Ha késői decelerációk jelennek meg, az egészségügyi személyzet azonnal beavatkozó intézkedéseket tesz (intrauterin reszuszcitáció: pozícióváltás, oxigén, folyadékpótlás).
A variabilitás a magzati szívfrekvencia pillanatról pillanatra történő apró ingadozása. Ez a legfontosabb paraméter, mivel közvetlenül tükrözi a magzat központi idegrendszerének oxigénellátottságát és érettségét. A moderált variabilitás (6-25 bpm) a magzati jólét biztos jele.
Igen, nagymértékben. A kismama pozíciója és mozgása befolyásolhatja a CTG görbét. Ha az anya háton fekszik, a méh nyomhatja a nagy ereket (vena cava szindróma), ami vérnyomásesést és csökkent méhlepényi véráramlást okozhat, ezáltal hamis decelerációkat eredményezve. A pozícióváltás (pl. bal oldalra fordulás) gyakran azonnal javítja a görbét.
A Saltatory (markáns) minta a variabilitás extrém fokozódása, amikor az ingadozás meghaladja a 25 ütés/percet. Ez a minta általában akut, hirtelen stresszre adott válasz, mint például a köldökzsinór hirtelen összenyomódása.
A magzat pulzusszámának (szívfrekvenciájának) a méh összehúzódásával, illetve a magzat mozgásával egyidőben, az idő függvényében történő észlelése és papírszalagon történő rögzítése a kardiotokográfia (CTG-vizsgálat).
A vizsgálatot rutinszerűen többnyire a terhesség utolsó 4-5 hetében, általában hetente, indokolt esetben gyakrabban rendelik el.
A szülés során, a vajúdás alatt gyakorlatilag folyamatosan ellenőrzik vele a magzat méhen belüli állapotát, oxigén-ellátottságát.
A vizsgálat közben a várandós nő ül, ritkábban fekszik.
Rutin CTG-ellenőrzést célszerű a magzat "aktív", erélyes magzatmozgásokkal jelzett ébrenléti állapotában végezni. Ezért az anyát megkérik, hogy szundikáló magzatát lehetőleg ébressze fel mozogjon, egyen, beszéljen hozzá. A magzatok külső hangok hatására, a hasfal külső ingerlésével, simogatásával is felébreszthetők.
Az anyukák a kiírás időpontjának közeledtével egyre türelmetlenebbek. És mivel türelmetlenek, minden eszközt felhasználnak, amiből meg lehet jósolni mikorra várható a nagy nap. Ám ezek a közkézen forgó mondások, mint a „szép görbét produkált a babám, közel a szülés” nagyjából akkora jósértékkel bírnak, mintha kártyavetéssel próbálnád megmondani a pontos dátumot.
A CTG a gép neve (kardiotokográf), ezzel figyelik a baba szívhangját mozgás közben, azaz, hogy hogyan reagál a baba a mozgásra. Ha mozgáskor leesik a szívhang, akkor a zsinór feltehetőleg a nyakán van, ha a mozgásra begyorsul a szívhang az a jó. Ezt a vizsgálatot hívják NST-nek (nonstressz vizsgálat).
Ha emellett a fájásokat, azaz a méh összehúzódásait is figyelik, akkor azt a vizsgálatot hívják CTG-nek.
A méh normál állapotban, azaz terhességen kívül is naponta többször összehúzódik, éppen ezért a CTG leleten is ez a folyamatos méhmozgás látszik.
Sajnos még a legmodernebb orvosi eszközökkel sem lehet pontosan megmondani, mikor jön el a szülés időpontja. Gyakran hetekig eltartanak a jóslófájások, mégsem indul be a szülés, más kismamáknál pedig nincsen semmi jele, mégis elindul a vajúdás.
NST és CTG vizsgálatok
