Amikor először pillantunk újszülött gyermekünkre, a szívünk azonnal átadja magát a feltétel nélküli szeretetnek. De vajon a baba mit lát? Vajon felismer már minket, vagy csupán egy homályos kontúr vagyunk a sok közül? A csecsemő látásának és arcfelismerésének fejlődése az egyik legcsodálatosabb utazás, amit szülőként végigkísérhetünk. Ez a folyamat nem csupán a szemek élesedéséről szól, hanem arról is, hogyan épül fel a szociális világ, hogyan alakul ki a kötődés, és miként kezdi meg a baba a tanulást az emberi interakciókról.
Az újszülött látása a születés pillanatában még igencsak korlátozott. Ez a korlátozottság azonban nem hiba, hanem evolúciós bölcsesség eredménye. A baba körülbelül 20-30 cm távolságra lát élesen, ami tökéletesen megegyezik azzal a távolsággal, amelyen az anya tartja őt szoptatás vagy ringatás közben. Kezdetben a babák a magas kontrasztú mintákat részesítik előnyben, mint például a fekete-fehér ábrák vagy az emberi arc körvonala, különösen a haj és az arc közötti éles átmenet. A kutatások azt mutatják, hogy az újszülöttek veleszületett preferenciával rendelkeznek az arcmintázatok iránt.
A látásélesség igen alacsony, körülbelül 20/400-as, ami azt jelenti, hogy amit mi 400 láb távolságból látunk, azt a baba csak 20 láb távolságból. Megdöbbentő tény, de a csecsemők agyában már a születés pillanatában létezik egy primitív mechanizmus, amely kifejezetten az arcok észlelésére van optimalizálva. Ezt a mechanizmust a tudósok veleszületett arcfelismerő rendszernek (Conspec) nevezik. Ennek köszönhetően a baba nem csak a mintákat keresi, hanem azokat a mintákat, amelyek felfelé néző, tipikus arckonfigurációt mutatnak.
Világrajövetelt követően észlelhető: végtagok véletlenszerű, holokinetikus mozgása. Az újszülött látása a születés pillanatában még igencsak korlátozott. A látásélesség igen alacsony, körülbelül 20/400-as. A csecsemő körülbelül 20-30 cm távolságra lát élesen. Kezdetben a babák a magas kontrasztú mintákat részesítik előnyben. Fantz korai kísérleteiben a csecsemőknek mutatott egyik összetett ábra egy sematikus emberi arc volt. Az újszülöttek többet nézték ezt a mintát, mint bármelyik másikat, és ez arra utalt, hogy a csecsemők észlelik ezeket az arcokat, és szeretik nézni őket. Amikor Fantz az újszülötteknek a sematikus arcon kívül egy olyan alakzatot is mutatott, amelyen az arc elemeit összekeverték, azt találta, hogy a csecsemők meg tudták különböztetni a sematikus arcot az összekevert arctól.
A születés utáni hónapokban a csecsemők észlelésében végbemenő alapvető változások egyik érdekes megerősítését nyújtják azok a kísérletek, amelyek a mozgás fontosságát mutatják ki abban, hogy mennyire hajlandók kis csecsemők arcokra figyelni. Fantz kísérleteiben, és azok későbbi megismétléseiben, csak álló, sematikus arcokat használtak. Több kutatás is jelzi azonban, hogy akár 9 perces újszülöttek is fejüket és tekintetüket a sematikus arc felé fordítják, ha az mozog előttük, és tovább követik tekintetükkel, mint az összekevert arcot.
Az első hónapok fejlődése
Az első hónapokban a baba agya gyorsan fejlődik, és a kezdeti, reflexszerű arcfelismerést felváltja egy kifinomultabb, tanuláson alapuló rendszer. Körülbelül az 1-2. hónap végére a baba már képes hosszabb ideig megtartani a szemkontaktust, és elkezdi észlelni az arc belső részeit is, nem csak a külső körvonalakat. Ebben a korai szakaszban a babák még nem képesek különbséget tenni a különböző arcok között olyan mélységben, mint a felnőttek, de az ismételt expozíció hatására az agy elkezdi „specializálni” magát azokra az arcokra, amelyeket a leggyakrabban lát.
A baba látásának fejlődése szoros összefüggésben van az agyban zajló mielinizációs folyamatokkal és a vizuális kéreg érésével. Kezdetben a babák szeme gyakran kóborol, nehezen rögzítik a tekintetüket egy ponton. Körülbelül a 6-8. hétre azonban a fókuszálás képessége jelentősen javul. A szemkontaktus nem csupán vizuális esemény; ez a legfontosabb szociális jelzés, amely aktiválja a baba agyának jutalmazó központjait.
A fejlődés hónapról hónapra
- 0-1 hónap: Végtagok véletlenszerű mozgása. Hason fekve pillanatokra képes elemelni állát. Hallás: Különbséget tesz magas és mély hangok között, a magasabbat kedveli. Anya hangjára megnyugszik. Látás: Látótere szűk, 20 cm-re lévő arcot lát. Fényt követ.
- 1-2 hónap: Végtagjait kevésbé hajlítja, fejét szabadon forgatja. Hason fekve rövid ideig emeli fejét és mellkasát. Hallás: Erős zajra összerezzen, de megszokja az otthoni zajokat. Hangokhoz, zajokhoz hozzá tud szokni. Preverbális kommunikáció: Sírása differenciálódik.
- 2 hónap: Kezeit ökölben tartja, fogóreflex. Ujjai már csak 50%-ban vannak ökölben, kialakul a szándékos fogás. Csörgőt megtartja. Tekintetével oldalra követi a belógatott tárgyat.
- 3 hónap: Nyaki izmok erősödése miatt fejét nagymértékben emeli, alkarjára támaszkodik. Háton fekve örömében rugdos. Fejét stabilan megtartja.
- 4 hónap: Aszimmetrikus nyaki reflex eltűnik, hasról hátra fordul. Hason fekve könyökkel támaszkodik. Ülésbe húzáskor fejét tartja. Végtagjaival ül. Kezét középvonalba hozza, ujjait figyeli, kezét szájához emeli. Hallás: Fokozatosan tanulja a hangok jelentését, nem minden zajra rezzen össze. Megkülönbözteti édesanyja hangját másokétól. Preverbális kommunikáció: Képes szemével a fölé hajló felnőttre fókuszálni. Megindult hangadás (magánhangzók). Szociális mosoly.
Érzékelés és kommunikáció fejlődése
A csecsemő látásának fejlődése szoros összefüggésben van az agyban zajló mielinizációs folyamatokkal és a vizuális kéreg érésével. Körülbelül a 6-8. hétre azonban a fókuszálás képessége jelentősen javul. A szemkontaktus nem csupán vizuális esemény; ez a legfontosabb szociális jelzés, amely aktiválja a baba agyának jutalmazó központjait.
Bár sokan azt hiszik, hogy a babák csak fekete-fehérben látnak, ez nem teljesen igaz. A színes látás már a születéskor jelen van, de a kontrasztok és a telítettség érzékelése gyenge. Először a vörös és a zöld árnyalatait kezdik jobban elkülöníteni, majd a kék és a sárga színek következnek.
Az egyik leginkább várt mérföldkő a szociális mosoly megjelenése. Bár az újszülöttek már a születés után is mosolyognak (ezek általában reflexszerű, belső állapotokat tükröző mosolyok), az igazi, szándékos szociális mosoly általában a 6. és 10. hét között jelenik meg. A szociális mosoly nemcsak egy aranyos reakció, hanem annak a jele, hogy a baba már képes felismerni és feldolgozni a szociális ingereket. Ez a mosoly általában a gondozó arcának látványára, hangjára vagy érintésére adott válasz.
A hallás már a kezdetektől viszonylag fejlett. Azonnal reagál a hangos, hirtelen zajokra, amit akár sírással is jelez. Az emberi hangra szintén érdeklődéssel reagál. Főként a magas, eltúlzott hanghatásokra - pont arra, ahogyan gügyögsz a babának. Pár nappal a születés után pedig érdekesebb számára az anyanyelve, mint más nyelvek.
Preverbális kommunikáció: Sírása egyre kitartóbb, erőssége, mennyisége növekszik. Kommunikációs kapocs, az ölben tartás és a sírás. A sírás differenciálódik, karaktere a kifejezni kívánt szükségleteinek megfelelően módosul. A szopás által erősödnek az arc illetve a szájizmok. Egyre több az éber időszak, amit figyelődéssel, nézelődéssel, fejének emelésével tölt.
A szociális mosolyt már nem csak a közvetlen családtagokkal gyakorolja. Hangadása változatos, egyre inkább csak az anyanyelvének megfelelő hangokból áll. Létrejönnek kölcsönös figyelmi helyzetek szülő és gyermek között. A kommunikáció során megvalósul az elsődleges interszubjektivitás. A csecsemő biztosan fordítja fejét a látóterébe lépő felé, megjelennek az ún. üdvözlő hangok. A csecsemő már felfigyel a saját nevére.
A méhen belüli fejlődés HD (biologika, ontogenezis)
A csecsemő számára a felismerés egy multiszenzoros élmény. A szaglás: A babák már a születés pillanatában képesek felismerni az anya illatát, különösen az anyatej szagát. Ez az egyik legerősebb és legkorábbi azonosító jel. A hallás: A baba már az anyaméhben megszokja az anya hangjának ritmusát és tónusát. A szülő hangjának hallása (különösen a „baby talk” magasabb frekvenciái) azonnal aktiválja a felismerési központokat. Ez a multiszenzoros integráció magyarázza, miért ismerik fel a babák az anyjukat sokkal hamarabb és erősebben, mint más személyeket.
Bár a cikk fókuszában a vizuális felismerés áll, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a baba számára a felismerés egy multiszenzoros élmény. A szaglás: A babák már a születés pillanatában képesek felismerni az anya illatát, különösen az anyatej szagát. Ez az egyik legerősebb és legkorábbi azonosító jel. A hallás: A baba már az anyaméhben megszokja az anya hangjának ritmusát és tónusát. A szülő hangjának hallása (különösen a „baby talk” magasabb frekvenciái) azonnal aktiválja a felismerési központokat. Ez a multiszenzoros integráció magyarázza, miért ismerik fel a babák az anyjukat sokkal hamarabb és erősebben, mint más személyeket.
A látás és kézmozgás összerendeződése
A születés után röviddel látható reflexes akciókkal szemben, amelyeket az agy kéreg alatti területei vezéreltek, ezek a mozgások most már agykérgi szabályozás alatt állnak. A fogás összpontosítást igényel, és a csecsemők gyakran oda-vissza tekintgetnek a megfogni kívánt tárgy és a kezük között. Szem-kéz koordinációjuk a gyakorlással fokozatosan javul.
9 hónapos korára a legtöbb csecsemőnek egyetlen pillantás elég mozgásai vezérléséhez, és azok a mozgások, amelyekkel megragadják a tárgyakat, olyan integráltnak és automatikusnak tűnnek, akár a reflexek. A 3 és 12 hónapos kor közötti időszakban sajátítják el a csecsemők azokat a kifinomultabb mozdulatokat is, amelyekkel a tárgyakat megfogják és kezükkel felderítik. A 7 hónaposak még nem képesek hüvelykujjukat a többivel szembefordítani, amikor tárgyakat emelnek fel, de 12 hónapos korra ujjaikat már olyan helyzetbe tudják rendezni, amely a megfogni kívánt tárgy méretének éppen megfelel.
Amint a nyúlás és a fogás pontosabbá és összehangoltabbá válik, a gyerekek olyan bonyolultabb cselekvéssorok végrehajtására is képessé válnak, mint a pohárból ivás, kanállal evés vagy a mazsola kicsipegetése egy dobozból. Rachel Karniol (1989) szerint az első 9 hónapban a csecsemő finom mozgásos készségeinek fejlődése során a tárgyak manipulálási módjának rögzített fejlődési sorozata figyelhető meg.
Megkülönböztetési képességek a csecsemők látásában
Fantz korai kísérleteiben a csecsemőknek mutatott egyik összetett ábra egy sematikus emberi arc volt. Az újszülöttek többet nézték ezt a mintát, mint bármelyik másikat, és ez arra utalt, hogy a csecsemők észlelik ezeket az arcokat, és szeretik nézni őket. Amikor Fantz az újszülötteknek a sematikus arcon kívül egy olyan alakzatot is mutatott, amelyen az arc elemeit összekeverték, azt találta, hogy a csecsemők meg tudták különböztetni a sematikus arcot az összekevert arctól. Az az erős állítás, miszerint az újszülöttek minden tanulás nélkül előnyben részesítenek egy biológiailag fontos alakzatot, természetesen nagy érdeklődést keltett.
Amióta Fantz elvégezte ezeket a kísérleteket, nagyon sok vita folyik arról, tényleg látják-e az újszülöttek az arcokat, vagy egyszerűen csak az összetettebb ábrák iránt vonzódnak. Fantz kísérleteinek első megismétlései ellene szóltak annak az elképzelésnek, hogy az újszülöttek fel lennének készülve arra, hogy az „arcszerű" ingerekre reagáljanak. Lonnie Sherrod úgy ismételte meg Fantz kutatását, hogy körültekintően szabályozta az olyan tényezőket, mint a világosság szintje, a forma és a háttér közötti kontraszt, valamint a kanyarulatok és szögek száma a sematikus és az összekevert arcban. Következtetése, amit mások is megerősítettek az volt, hogy a nagy kontrasztú elemek vagy a sok kanyar és szög jelenléte az a tényező, amely Fantz eredményeit megmagyarázza, és nem maga az „arcszerűség".
E kutatási irány egyik újabb kísérletében James Dannemiller és Benjámin Stephens (1988) számítógéppel generált ábrákat használt, ami lehetővé tette, hogy az „arcszerűségen" kívül minden egyéb fontos tényezőt kiegyenlítsenek. Ezek a kutatók azt találták, hogy a 6 hetesek nem mutattak preferenciát egyik ábra irányában sem, de a 12 hetesek előnyben részesítették az arcot.
Mélységészlelés
Piaget hipotézise, miszerint a gyerekek fejlődésének hajtóerejét saját cselekvéseik képezik, sok pszichológust arra serkentett, hogy az élet korai időszakában korlátozott vagy fokozott mozgás következményeit tanulmányozza. E kutatások mögött az az alapgondolat rejlik, hogy a helyváltoztatás nemcsak azt teszi lehetővé, hogy megtanulja a csecsemő a testét a térben mozgatni, hanem a teret kitöltő tárgyakkal kapcsolatban is újfajta tudáshoz segíti őket hozzá.
Selma Fraiberg írja: "A mozgás megváltoztatja a látványt, a távlatokat. Egy szék például a hat hónapos gyermeknek az ágyból vagy a nyolc hónapos csecsemőnek a szőnyegről nézve egydimenziós tárgynak tűnik. Valószínűleg egy ilyen korú gyermek, akinek más és más időben több oldalról mutatják meg ugyanazt a széket, igencsak különböző székeknek látja, a mindenkori látószögnek megfelelően. Csak amikor a gyermek már saját erejéből totyogja körül, akkor fedezi fel, hogy mi is „valójában" a szék."
A tárgyak osztályozása
Fontos változások következnek be a csecsemő azon képességében, hogy nem látható tárgyakat emlékezetben tartson, és annak megfelelően cselekedjék: a) Úgy tűnik, az első 3 hónapban a csecsemők elfelejtik azokat a tárgyakat, amelyeket éppen nem érzékelnek. b) 4 hónapos korban sok csecsemő mintha megértené, hogy a tárgyak akkor is léteznek, amikor nem látja őket, de képtelen e tudás alapján cselekedni. A tárgy és helye gyorsan elfelejtődik. c) 8 hónapos kor körül a csecsemők keresni kezdik az elrejtett tárgyakat, de gyorsan megzavarodnak, vagy elfelejtik a helyét, és gyakran inkább saját mozdulataikra emlékeznek. d) A tárgyak helyére vonatkozó emlékezet és az elrejtett tárgyak megtalálásának képessége a második életévben tovább javul.
A csecsemők 3-4 hónapos korra észlelik a tárgyak olyan különböző tulajdonságai közötti megfelelést, mint a külsejük és az általuk adott hang. Nem tudni, milyen korán fejlődik ki ez a tudás, illetve hogy mely vonatkozásai vannak már a születéskor is jelen.
