Szent Ferenc, a szegénység és a szeretet apostola

Szent Ferenc alakja évszázadok óta inspirálja a keresztény világot. Nem csupán alapítója a ferences rendnek, hanem a szegénység, az alázat és a természet iránti mély szeretet szimbólumává is vált. Életútja, tanításai és írásai ma is aktuálisak és példaértékűek.

Szent Ferenc, akit egyházi nevén Assisi Szent Ferencnek, vagy a ferencesek "szerafikus Szent Ferencnek" is neveznek, 1182. július 5-én született Assisiben, Olaszországban. Gazdag családban nőtt fel, de fiatalkori kicsapongásai után mély lelki fordulaton ment keresztül. Feladta vagyonát, és az evangéliumi szegénység követője lett, ezzel is megreformálva az egyházat és közelebb hozva azt az egyszerű emberek szükségleteihez.

A Kisebb Testvérek Rendje (ferencesek) alapítójaként és a klarisszák társalapítójaként Ferenc nem papként, hanem laikusként akart példát mutatni. A rend tagjait „testvéreknek” nevezte, hangsúlyozva az egymás iránti szeretetet és gondoskodást. Céljuk az apostolok útmutatása szerinti élet volt, amely magában foglalta a szegénységet, a vándorlást és a bűnbánatra való buzdítást.

Assisi Szent Ferenc nem csupán emberként, hanem a természet és az állatok iránti szeretetével is kiemelkedett. A teremtéshez való testvéri viszonyt fejezte ki a híres „Naptestvér énekében” is, amelyben hálát adott Istennek az olyan alkotásokért, mint a „Tűztestvér” és a „Víznővér”. Az élő és élettelen teremtményeket, az állatokat emberi testvéreiként emlegette, ezzel is elutasítva az anyagi felhalmozást és az érzéki kényelmet.

Élete során Ferenc számos utazást tett, misszionáriusi tevékenységet folytatott, és találkozott muszlim szultánokkal is, békét hirdetve. 1219-ben Egyiptomba utazott, hogy a keresztes hadakat követve békét közvetítsen a muszlimok és a keresztények között. Ezt a találkozót ma is az ökumenikus párbeszéd szép példájaként tartják számon.

Ferenc tanításai közül kiemelkedik az „Bevezetés a lelkiéletbe”, vagy más néven „Filótea” című műve, amely 1608-ban jelent meg nyomtatásban. Ebben azt hangsúlyozta, hogy a megszentelődés nem függ egy meghatározott élethelyzettől, hanem mindenki számára elérhető. Don Bosco, a szalézi rend alapítója, nagy tisztelője volt Szalézi Szent Ferencnek, akiről rendjét is elnevezte. Don Bosco azt vallotta, hogy a szentté válás nem csak kiváltság, hanem mindenki számára elérhető cél, még a legszegényebb és legelesettebb emberek számára is.

Szent Ferenc 1226. október 3-án hunyt el Assisiben, 44 évesen. Két évvel később, 1228-ban IX. Gergely pápa szentté avatta. Életútja és tanításai ma is milliókat inspirálnak arra, hogy az egyszerűség, a szeretet és a természet iránti tisztelet jegyében éljenek.

A szent életéről számos legenda és írás maradt fenn. A „Fioretti” (A kis virágok) című legendagyűjtemény az evangéliumi tisztaságot és a ferenci életútból sugárzó fényt mutatja be. Szent Ferenc alakja a művészetben is gazdagon megjelenik, számos festmény, szobor és film örökíti meg alakját és történetét.

A szent egyik legfontosabb tevékenysége a lelki vezetés volt. Unokahúgának írt leveleiből állította össze a „Bevezetés a lelkiéletbe” (Filótea) című művét, amely 1608 decemberében jelent meg. Ebben azt kívánta megmutatni, hogy a megszentelődés nem függ egy meghatározott élethelyzettől, vagy sajátos állapottól, hanem mindenki számára elérhető.

Don Bosco ennél még tovább ment, kiállt a tizenéves kőműves inasok, árva, félárva suhancok elé, és azt mondta nekik: „Nektek szentté kell lennetek!” - hirdetve a lelkek, a gondolkodás, a hit felszabadítását.

Szalézi Ferenc 1622-ben halt meg, 55 évesen. Élete teljességet tükröz szellemi válaszkeresése, tanítása által, amely nagy hatással volt a kereszténységre. Az „emberiség”, a humanizmus aspektusaiból számos dolgot megtestesített, így pl. a kultúra és az előzékenység, a szabadság és a gyengédség, a nemeslelkűség és a szolidaritás fogalmát.

„Bevezetés a lelki életbe” c. A dokumentum, amellyel XIII. Leó pápa egyházdoktornak nyilvánította Szalézi Szent Ferencet, pontosan ezt emeli ki az életéből, vagyis az életszentségre való meghívást, amelyet a szent mindig hirdetett. „Szalézi Szent Ferenc azt hirdette, hogy minden életállapotban az életszentségre kaptunk meghívást. A fiatalok válaszoljanak nagylelkűen Krisztusnak, aki arra hív minket, hogy evangéliumát tegyük meg életünk alapszabályává” - mondta róla XVI. Benedek.

Szent Ferenc legrégibb, még életében készült portréja a subiacói Szent Benedek-kolostorban található.

A "háborús játék" hadifogsággal végződött, amely során Ferenc súlyosan megbetegedett. Atyja, Pietro Bernardone Assisi egyik leggazdagabb posztókereskedője megpróbálta Ferencet „észhez téríteni”, először fenyegetésekkel, majd testi fenyítéssel. Végül elkeseredésében feljelentette saját fiát.

Megvetette a magántulajdont. Egyszer a rend egyik viskóból lett kőházára mászott, és bontani kezdte a cserepeket.

1219-ben a keresztes hadakat követve Egyiptomba indult, hogy Melek-el-Kamel szultánt áttérítse a keresztény hitre. A találkozó létrejött, a szultán meghallgatta Ferencet, aki sértetlenül visszatért a keresztesek táborába.

1223. szeptember 17-én a Verna-hegyen, imádkozás közben megjelentek rajta a stigmák. Erről azonban senki sem tudott, csak Ferenc halála után derült ki.

A társadalomtól való távolság a szemlélődés, az ima és az elmélkedés spirituális tapasztalataihoz vezethet el. A bezártság és a karantén sokak számára nehéz megpróbáltatást jelentett és jelent ma is. Ugyanakkor a körülmények által ránk kényszerített ilyen típusú eltávolodottság a szemlélődés, az ima és az elmélkedés idejévé is válhat. Ugyanígy tett küldetésének csúcsán Assisi Szent Ferenc is, aki talált időt arra, hogy a világtól eltávolodva gondolkodjon és meditáljon.

Minden idők egyik leginkább tisztelt katolikus szentje 1181-ben Itáliában született. Mégis csak kevesen tudjuk, hogy életének egy pontján egy időre prédikátori sikerétől rövid időre eltávolodva az ima magányába vonult vissza.

1220 körül Szent Ferenc elment a Szentföldre, ahol a keresztesek a muzulmán csapatokkal harcoltak. Itt ismerkedett meg Malik al-Kamil egyiptomi szultánnal, akivel a vallásközi konfliktusról és közös békevágyukról beszélgettek. Ez a találkozás még ma is az ökumenikus párbeszéd szép példája.

Velencébe való visszatérését követően Ferenc, miután egy hónapon át egy kereskedőhajón tartózkodott a tengeren, prédikátori sikereinek csúcspontjára érkezett. Emberek ezreire hatott tanításával, amelyben arra buzdította őket, hogy hagyjanak fel földi javaikkal és éljenek bűnbánó életet testvéri szeretetben és békében.

Egy hely, ahol csendre lelhetünk

Velencébe érkezésekor hívek százai gyűltek össze, hogy köszöntsék. De Ferenc tudta, hogy csendre van szüksége, hogy gondolkozzon és imádkozzon, mielőtt megkezdi küldetését az emberek között. Elment egy bárkával a velencei lagúnán Burano és Sant ‘Errasmo szigetek között elhelyezkedő kicsi szigetre, amit ma Szent Ferenc sivatagának neveznek.

Szent Bonaventura de Bagnoregio a Szent Ferencről írott életrajzában elmeséli, hogy a szentet madarak sokasága és nagy csend fogadta. A ciprusok és fenyők között töltött néhány hét elmélkedés után Ferenc elhagyta a szigetet és visszatért Assisibe, az általa alapított testvéri közösség születési helyére.

Ez a látogatás arra indította a sziget tulajdonosát, Jacopo Michielt, hogy felajánlja azt az új közösségnek. Öt évvel később a ferences szerzetesek elhelyezték a napjainkban még mindig működő monostor alapkövét. A 15. században a súlyos maláriajárvány miatt a szerzetesek több mint 20 évre elhagyták a szigetet, amely ez alatt az idő alatt kapta a sivatagi Szent Ferenc nevet. A napóleoni korszak alatt a szerzeteseknek újra el kellett hagyniuk a szigetet, hogy ott egy katonai kirendeltség létesüljön. Azóta visszatértek a szerzetesek, és továbbra is vigyáznak a monostorra, épületeire és kertjeire. Napjainkban a sziget kellemes kikapcsolódást biztosít a velencei tömegtől. Burano szigetétől magánhajóval vagy vízitaxival érhető el csekély összegért.

A Sivatagi Szent Ferenc monostor hétfő kivételével minden egyes nap látogatható a délelőtti és a délutáni órákban.

Imák és dicséretek

Ima a kereszt előtt (Oratio ante crucifixum)

Ferenc ajkán akkor hangozhatott el ez az ima, amikor San Damiano templomában a keresztről így szólt hozzá az Úr: "Menj, Ferenc, és építsd fel házamat, mely, mint látod, romokban hever" (2Cel,10). Ez 1206 januárjában történhetett. Az imádság szavai attól fogva érlelődtek és csiszolódtak tovább Ferencben.

Áldás Leó testvérnek (Benedictio fr. Leoni data)

Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged; mutassa meg neked arcát és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd arcát és adjon neked békét. Áldjon meg téged az Úr, Leó testvér.

Naphimnusz (Canticum fratris solis vel Laudes creaturarum)

Ferenc e legnépszerűbb és legismertebb művének, "a Naptestvér énekének" keletkezését a Perugiai Legenda meséli el minden részletével együtt (43.44.51.100). Eszerint a Naphimnusz ujjongása Ferencben nem a sikerek csúcsán, a természet szemlélése közben, a lelkesedés tetőfokán született meg. Éppen ellenkezőleg, szinte a mélyponton. Megírásakor Ferencet szemfájása és egyéb betegségei kínozták, nem tudott aludni, viskójában egerek zavarták, lelkére sötétség nehezedett.

Itt hirtelen megértette, mi vár rá az Úrnál. "Nekem tehát ezentúl nagyon kell örvendeznem betegségeimben és gyötrelmeimben, vigaszt kell találnom az Úrban, és mindig hálát kell adnom az Atyaistennek és egyszülött Fiának, Urunknak, Jézus Krisztusnak és a Szentléleknek a nekem juttatott nagy kegyelemért és áldásért, hogy tudniillik irgalmasságában engem, méltatlan kis szolgáját, még mint testben élő embert kegyes volt országáról biztosítani. Ezért az Úr dicséretére, a mi vigasztalásunkra és szomszédaink épülésére új dicsőítő éneket akarok szerezni az Úr teremtményeiről, melyeket nap mint nap használunk, és amelyek nélkül nem élhetünk, de melyek által az emberi nem súlyosan vét Teremtője ellen. Naponta hálátlanok vagyunk ekkora kegyelemért, mert nem dicsérjük úgy Teremtőnket és minden jó adományozóját, ahogy illenék." Az utolsó két strófa kivételével 1225 áprilisában született. Az olasz irodalom umbriai dialektusban írt egyik első emléke ez, csak két régebbi szövegemlékről tudunk. A fordítót ezért szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a per szó fordítása: Áldott légy, Uram, minden alkotásod-ért -által. Sík Sándor fordítását az eredeti szerint két helyen módosítottuk. A 12. versben Sík S.

Buzdítás Isten dicséretére (Exhortatio ad laudem Dei)

A Naphimnusz előfutára ez az imádság. Féljétek az Urat és adjátok meg neki a tiszteletet. Méltó az Úr, hogy övé legyen a dicséret és a tisztelet. Mindnyájan féljétek az Urat, dicsőítsétek őt. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled. Dicsérjétek őt ég és föld. Dicsérjétek mind ti folyóvizek az Urat. Isten fiai, áldjátok az Urat. Ez az a nap, melyet az Úr szerzett, örvendezzünk és ujjongjunk rajta, alleluja, alleluja, alleluja! Izrael királya! Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat, mert jó; mindnyájan, kik ezt olvassátok, áldjátok az Urat! Minden teremtmények, áldjátok az Urat! Az ég minden madarai, dicsérjétek az Urat! Gyerekek mindnyájan, dicsérjétek az Urat! Ifjak és szüzek, dicsérjétek az Urat! Méltó a bárány, aki megöletett, hogy megkapja a dicsőítést, dicsőséget és a tiszteletet! Áldott legyen a Szentháromság, az osztatlan Egység! Szent Mihály Arkangyal, védj meg bennünket a küzdelemben!

A fölséges Isten dicsérete (Laudes Dei altissimi)

Halála előtt két évvel Boldogságos Ferenc negyvennapos böjtöt tartott Alverna hegyén, a Boldogságos Szűz és Isten anyja és Szent Mihály arkangyal tiszteletére, Nagyboldogasszony napjától Szent Mihály szeptemberi ünnepéig. És rajta volt az Úr keze. Miután látomásában társalkodott a szeráfokkal, és részesült Krisztus sebhelyeiben, ő alkotta a túloldalon olvasható dicséreteket, saját kezével írta hálából mindazért a jóért, amit Isten művelt vele.

Ezt írta Leó testvér arra a cédulára, amely Ferenc keze írását is őrzi 1224 szeptembere óta. A cédula Leó testvér további szavait is tartalmazza: "Boldog Ferenc saját kezével írta ezt az áldást nekem, Leó testvérnek", és "Ugyanígy, saját kezével rajzolta a Tau jelet a fejjel".

Szent vagy, egyetlen Úristen, ki csodákat művelsz. Erős vagy, nagy vagy, fölséges vagy, te vagy a mindenható király, Szentséges Atya, ég és föld királya. Hármas és egy Úr vagy, istenek Istene, te vagy a jó, minden jó, a legfőbb jó, az Úr, az élő és igaz Isten. Te vagy a szerelem, a szeretet; te vagy a bölcsesség, te vagy az alázat, te vagy a türelem. te vagy a szépség, te vagy a kedvesség, te vagy a biztonság, te vagy a megnyugvás, te vagy az öröm, te vagy reményünk és vígasságunk, te vagy az igazságosság, te vagy a mértékletesség, te vagy a minket egészen betöltő gazdagság. Te vagy a szépség, te vagy a kedvesség, te vagy védelmezőnk, őrállónk és oltalmazónk; te vagy az erősség, te vagy az enyhülés. Te vagy a reményünk, te vagy a hitünk, te vagy a szeretetünk, te vagy minden édességünk, te vagy a mi örök életünk: Nagy és csodálatos Úr, mindenható Isten, irgalmas Üdvözítő.

Dicséretek minden imaórára (Laudes ad omnes horas dicendae)

Assisi Szent Ferenc a zsolozsma minden imaórájához elmondta ezt az imádságot. Nem az ő saját szerzeménye, hiszen szinte minden szava a Szentírásból és az egyház liturgiájából való. A szavak megválasztása azonban Ferenc sajátos teológiai szemléletét tükrözi. A záróimádság az ő kedvelt imaformájában Isten megszólításait halmozza.

Kezdődnek azok a dicséretek, melyeket Boldogságos Ferenc atyánk szerzett. Ő maga a napnak és éjszakának minden imaóráján, nemkülönben a Boldogságos Szűz Mária zsolozsmája előtt elmondotta ezeket. A dicséret így kezdődik: Szentséges Atyánk, aki a mennyekben vagy stb. Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki van, aki volt, és aki eljövendő: dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké. Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicséret, dicsőség, tisztelet és áldás: dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké. Méltó a Bárány, aki megöletett, hogy övé legyen a hatalom és istenség és bölcsesség és erő és tisztelet és dicsőség és áldás: dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké. Áldjuk az Atyát, és a Fiút a Szentlélekkel: dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké. Áldjátok az Urat, az Úr összes művei: dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké. Mondjatok dicséretet Istenünknek mind az ő szolgái, és akik félitek az Istent, kicsinyek és nagyok: dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké. Dicsérjék őt, a dicsőségest, az egek és a föld: dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké. És minden teremtmény, mely a mennyben és a föld felett és a föld alatt van, és amely a tengeren és benne van: dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké. Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek: dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké. Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökké, ámen, dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké. Mindenható, szentséges, fölséges és hatalmas Isten, minden jó, legfőbb jó, egészen jó, aki egyedül vagy jó, neked áldozunk minden dicséretet, minden dicsőséget, minden kegyelmet, minden tiszteletet, minden áldást és minden jót. Úgy legyen, úgy legyen.

Assisi Szent Ferenc a kereszténység történetének, de Európa történelmének is az egyik legnagyobb hatású, legvonzóbb, legjelentősebb alakja. Némi túlzással így is nevezték őt: „a második Krisztus”. Ferenc állította fel az első betlehemet Greccióban, és döntően a ferenci lelkiség gyümölcse a keresztútjárás is. Jászol és kereszt: Isten stílusának leghatalmasabb szimbólumai.

Az egyik legelső nagy könyvélményem gyermekkoromban a Fioretti, a Szent Ferenc-legendák gyűjteménye volt. Az evangélium tisztasága hatja át ezeket az elbeszéléseket. Mennyire jó volna, ha sok gyerek és fiatal képzeletvilágát betölthetné, megtermékenyíthetné a ferenci életútból sugárzó fény! Ahogyan különleges élmény eljutni a Szentföldre, Krisztus földi életének helyszíneire, ugyanúgy óriási élmény Szent Ferenc nyomában járni Assisiben, Greccióban, Gubbióban vagy La Verna hegyén.

A római katolikus egyház szentként tiszteli. Laikusként és nem papként akarta megreformálni az egyházat és jobban összhangba hozni az egyszerű emberek szükségleteivel. Gazdag családban született, de feladta vagyonát, és az evangéliumi szegénység követője lett. Olaszország, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentje, a testvériség gondolatának egyik jelentős kiterjesztője. Sokak számára ikonikus személy, akinek élete jobban tükrözi Jézus életét, mint a keresztény történelem bármely más alakja. A 2013-ban pápává választott Jorge Mario Bergoglio bíboros az ő tiszteletére vette fel a Ferenc nevet.

A legenda, miszerint istállóban született, csak a 15. században jelent meg. Apja gazdag assisi ruhakereskedő volt. Az egyik történet szerint Ferenc egy nap a barátaival szórakozott, amikor egy koldus jött, és alamizsnát kért tőlük. Míg barátai figyelmen kívül hagyták kérését, ő mindent odaadott a férfinak, ami a zsebében volt. Bár időnként még mindig csatlakozott egykori társai mulatozásaihoz, megváltozott viselkedése egyértelműen mutatta, hogy más ember lett. Kezdte kerülni egykori barátai ivászatait és lakomáit.

Egy nap, amikor lóháton kelt át az umbriai síkságon, Ferenc váratlanul egy szegény leprás közelébe ért. Nem sokkal azután, hogy visszatért Assisibe, egy misztikus élményben volt része. A 13. századi ferences Jordanus (wd) szerint 1209 februárjában Ferenc hallott egy prédikációt Máté evangéliumáról, amely tovább formálta az életét. Ebben az evangéliumban Krisztus azt mondja követőinek, hogy menjenek el és hirdessék, hogy „a mennyek országa elközelgett”, és hogy Krisztus tanítványai ne rendelkezzenek se arannyal, se ezüsttel, se pénztárcával, se cipővel és buzdítsák megtérésre a bűnösöket, hirdessék Isten országát.

1209-ben aztán elindult tizenegy első követőjével Rómába, ahol a pápa engedélyét kérte egy új rend megalapításához. III. Ince pápa, a hagyomány szerint rendjük szabályzatát 1209-ben hagyta jóvá. A rend tagjait frátereknek, azaz „testvéreknek” nevezték. Céljuk az apostoloknak adott útmutatás szerinti élet volt.

1211 körül állandó központot szereztek Assisi közelében, a bencések nagylelkűsége révén, akik a Porziuncola kis kápolnáját adták nekik. Porziuncola központjukból, amely a ferences rend bölcsőjévé és Ferenc életének központi helyévé vált, a „testvérek” kettesével jártak a térség lakossága közé. A munkásokkal együtt dolgoztak a mezőn, és ha senki sem adott nekik munkát, akkor koldultak. A ferencesek rendje közben gyorsan gyarapodott, egyre népszerűbb lett a nemesség körében is.

1212 nagyböjtje alatt Ferencnek a Szent György-templomban elmondott prédikációja után megkereste Klára, és könyörgött, hogy csatlakozhasson hozzá. Az akkor még csak tizennyolc éves lány a virágvasárnapot követő éjszakán titokban elhagyta apja házát, és két társnőjével Porziuncola kápolnájához ment, ahol találkozott a szerzetesekkel. Klárával megalapították a Szt. Klára rendet. A következő tavasszal Közép-Itáliában az evangelizálásnak szentelte magát.

Ekkortájt (1213) egy gróftól ajándékba kapta a La Verna hegyét. Ez a hegy lett az egyik legkedveltebb imamenedékhelye. Ide vonult vissza, „a szemlélődésre különösen alkalmas” hegyre, a toszkánai Appenninek egy elszigetelt csúcsára. 1213-ban vagy 1214-ben ismét tengerre szállt, ezúttal Marokkó felé, hogy elérje a hitetleneket és ha kell, vérét ontsa az evangéliumért. Súlyos megbetegedése miatt azonban Spanyolországban megszakította útját, majd visszafordult Itáliába. A hiteles részletek azonban hiányoznak ezen utazásáról és spanyol tartózkodásáról.

1215-ben ismét Rómába ment, a negyedik lateráni zsinatra.

1219-ben, a II. András vezette ötödik keresztes hadjárat során Ferenc misszionáriusként Palesztinába utazott és ott csatlakozott az Egyiptomba tartó keresztes hadsereghez. Damietta közelében, a Nílus torkolatánál, a muszlim hadsereg táborában prédikált Al-Kámil egyiptomi szultánnak. Egyes beszámolókban Ferenc kihívta a muszlim tudósokat az igaz vallás tűzpróbájára, amit ők elutasítottak. A szultán, hallgatva Ferenc „érveit és szenvedélyét, hogy életet mentsen”, fegyverszünetet ajánlott.

1220 őszén visszavonult vagy lemondott a ferencesek vezetői posztjáról, és a rend irányítását Cattaneói Péter (Pietro Cattaneo/Cattini) testvérnek adta át. Úgy tűnik, hogy ennek köze volt a rendről alkotott elképzelése és a gyakorlati megvalósítás közötti különbségnek. Nem sokkal ezután azonban Cattini 1221. márciusában meghalt. Porziuncolában temették el.

Állítólag csodák történtek ezután, és az emberek a Porziuncolába özönlöttek, megzavarva a ferencesek mindennapi életét. Egyes írók szerint 1221-ben új szabályzatot dolgozott ki a rendre vonatkozóan. Mások ezt az úgynevezett 1221-es szabályzatot nem új szabálynak tekintik, hanem az elsőnek, amelyet III. Ince már korábban szóban jóváhagyott. Bárhogy legyen is, az egyesek által 1221-es szabályzatnak nevezett kompozíció nagyon eltér a valaha készült hagyományos szabályoktól. Majd újra újrafogalmazta és ebben a formában III. Honoriusz pápa 1223. november 29-én ünnepélyesen jóváhagyta.

1224 augusztusának elején Ferenc három társával visszavonult a „Tiberis és Arnó közötti hegyekbe, hogy negyvennapos böjtöt tartson a Mihály-napra való felkészülés érdekében. Szeptember közepén, imádkozás közben, megjelentek rajta a stigmák.

Az első szerzetesközösség lakóhelyén, Porziuncolában, 1226. október 3-án este hunyt el, 44 évesen. Két évvel a halála után, 1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté avatta a Mira circa nos bullával, és a következő napon letette az Assisi Szent Ferenc-bazilika alapkövét. A szentté avatási folyamata az egyik leggyorsabb volt a katolikus egyház történetében.

Nem lévén pap, tanítás helyett buzdító igehirdetést gyakorolt, azaz megtérésre és evangéliumi életre buzdított; Példát is mutatott, alázatos és egyszerű életmódjával. Ferenc „kisebb a kisebbek között” akar lenni (alázatos az alázatosok között).

Testvériség: a „testvéreknek” nem szabad egyedül élniük, hanem szeretettel és odaadással kell gondoskodniuk egymásról (és általában mindenkiről). Ferenc természetszeretete mögött főleg az állt, hogy a Teremtőt látta a teremtményeiben. A teremtéshez való testvéri viszonyt fejezte ki a Napfivér énekében is. Isten dicséretében hálát adott neki az olyan alkotásokért, mint például a "Tűztestvér" és a "Víznővér". Az élő és élettelen teremtményeket, az állatokat az emberiség testvéreiként emlegette, elutasítva az anyagi felhalmozást és az érzéki kényelmet.

Az általa alapított rend néhány év alatt elterjedt egész Európában, egész a Balti-tengerig. Sok írást hagyott hátra, bár magát tanulatlannak jellemezte; a középkorban általános volt ez a szerénység. Számos imát és éneket (laudi) hagyott maga után, köztük a híres Napfivér énekét.

„Húgocskáim, madarak! Ti igen sokkal tartoztok a Teremtőnek, azért mindig és mindenütt kötelesek vagytok dicsérni őt. Mert kétszeres, sőt háromszoros ruházattal látott el benneteket; szabadságot adott nektek, oda röpülhettek, ahová akartok; Noé bárkájában megőrizte fajotokat, hogy ki ne vesszetek. Hálával tartoztok a levegőért, amelynek uraivá tett. Azután gondoljátok meg, hogy se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok. Inni ad a folyókból és forrásokból, menedéket nyújt a hegyekben és völgyekben, helyet biztosít a fészekrakáshoz a fák lombos ágain. Azután még fonni és szőni sem tudtok, Isten ruház föl benneteket és fiókáitokat. Jótéteményeiből, amelyekkel elhalmozott, láthatjátok, mennyire szeret Teremtőtök.

Az életéről számos legenda terjedt el. Egyes források szerint prédikált az állatoknak is, akik értették a szavait. A leghíresebb mű, amely a természet iránti alázatát és szeretetét illusztrálja, a Vigina (A kis virágok v. Virágoskert) című legenda- és folklórgyűjtemény, amely a halála után keletkezett. Azt mondják, hogy egy napon, amikor Ferenc néhány társával utazott, egy olyan helyre akadtak az úton, ahol a madarak mindkét oldalon betöltötték a fákat. Ferenc azt mondta a társainak, hogy „várjatok, amíg elmegyek prédikálni a húgaimnak, a madaraknak”. A madarak körülvették, akiket vonzotta a hangja, és egyikük sem repült el. Ő pedig prédikált nekik.

Erről 13. századi freskó is jelent meg az Assisi Szent Ferenc-bazilikában, a műt Giotto di Bondone-nak tulajdonítva. A legenda szerint Szent Ferenc Cannarióban prédikálni kezdett a népnek, de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, míg el nem mondja beszédét. Azok azonnal engedelmeskedtek… Továbbmenve fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak: „Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak.” Letért a mezőre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülők is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket.

Szent Ferenc főlegendája (Legenda Maior), Szt. 1950: Szent Ferenc virágai, Roberto Rossellini rendezésében és Federico Fellini társrendezésében. 1961: Assisi Ferenc című történelmi dráma, Kertész Mihály (Michael Curtiz) rendezésében, a félig magyar származású Louis de Wohl Örömteli koldus (The Joyful Beggar, 1958) című műve alapján. Ferenc szerepében Bradford Dillman főszereplésével. A Szt. 1989: Francesco (Ferenc) című film, Liliana Cavani rendezte. A gazdag ember fiából vallásos humanitáriussá, végül pedig szentté alakulását követi nyomon. 2014: A Szent Ferenc megtalálása (Finding St. Cantico del sol di Francesco d'Assisi (Assisi Ferenc napéneke), S.4 (szent kórusmű, 1862, 1880-81; prelúdium zongorára változatai, S. 498c, 499, 499a; prelúdium orgonára változata, S. St. François d'Assise: La Prédication aux oiseaux, Deux Légendes (Assisi Szent Ferenc: Prédikáció a madaraknak), Két legenda 1. Francis Poulenc : Assisi Szent Ferenc négy kis imája (Quatre petites prières de St. Seth Bingham : The Canticle of the Sun (kantáta vegyes hangú kórusra, szoli ad lib. Olivier Messiaen : Assisi Szent Ferenc (St. John Michael Talbot : A nagy király trubadorja (1981), Assisi Szent Ferenc 800. Karlheinz Stockhausen : Luzifers Abschied (1982), a Samstag aus Licht című opera 4. III. Kedves, mert ritka nemes hármas levél, az az Szent Ferenc Atyánk harmadik szerzetének három részből álló rövid summája melly most ugyan azon Sz. Szerafikus Sz. Szent Ferenc atyánk harmadik rendjének regulája; németből ford. Szerafikus Sz. Ferenc rendszabálya és végrendelete; jav. Assisi Szent Ferenc összes művei; ford. A Kisebb Testvérek rendszabálya. Assisi Szent Ferenc iratai; ford., bev. Az egyszerűség útja. Ferences írások. Assisi Szent Ferenc írásai; latinból ford., bev., jegyz. Balanyi György / Facimbalom. Szedő Dénes versei és fordításai; Szt. Assisi Szent Ferenc művei. Balanyi György fordításának javítása; jav. Assisi Szent Ferenc imádságai; ford. Assisi Szent Ferenc művei. Isten rabjai. Imádkozzunk Assisi Ferenccel; vál., bev. Bernardin Skunca, szerk. Assisi Szent Ferenc bölcsességei; szerk. Carol Kelly-Gangi, ford. Assisi Szent Ferenc írásai; korábbi ford. jav., jegyz. Naptestvér éneke In: Szedő Dénes: Ferences himnuszok, Budapest, 1944, 7-10. Boldogasszony köszöntője In: Szedő Dénes: Ferences himnuszok, Budapest, 1944, 10-11. Alábbi művek letölthetők a Ferences világi rend honlapjáról a Ferences Források könyvsorozat Archiválva 2018. Szent Bonaventura: Szent Ferenc élete (Középkori keresztény írók, 7. Fioretti. Szent Ferenc, legendái; ford. Szent Ferenc virágoskertje; ford., bev., jegyz. Assisi Szent Ferenc kis virágai; ford. Virágszálak Szent Ferenc és társai életéből; ford. Assisi Szent Ferenc virágoskertje; ford., bev., jegyz. É. Assisi Szent Ferenc virágoskertje; ford., előszó, jegyz. Assisi Szent Ferenc virágoskertje / Fioretti; ford., jegyz. É.

A hiteles, valóban Szent Ferenc ránk maradt írásaiból vagy a róla szóló legendákból származó részleteken túl számos internetbölcsesség alatt szerepel a Poverello neve. Írásunkban a leggyakrabban idézett, hamisan Szent Ferencnek tulajdonított „bölcsességekből” válogatunk. Megtette ezt előttünk az Avvenire című olasz egyházi napilap elektronikus kiadása is, amely cikkében megjegyzi: ebben a tekintetben álhírek helyett inkább apokrifekről érdemes beszélnünk. Ha azonban az álhírek tulajdonsága az, hogy igaznak tűnnek, de nem azok, az interneten terjedő hamis idézetekre gyakran jellemző, hogy bár nem tőle származnak, mégis valamilyen módon tükrözik Assisi Szent Ferenc lelkiségét, annak egy részletét, jellegzetes pontját.

A leghíresebb, Szent Ferencnek tulajdonított ima mindjárt nem Szent Ferenc tollából származik: a Tégy engem a te békéd eszközévé… kezdetű szöveg ugyan ferences ihletettségű, de valójában legkorábbi ismert, francia nyelvű publikációja 1912-ben, a La Clochette című folyóiratban jelent meg. Bár ebben a közlésben nem jelölték meg a szöveg szerzőjét, valószínűsíthető, hogy a lapot kiadó La Ligue de la Sainte-Messe nevű egylet alapítója, Esther Bouquerel vethette papírra a mára Szent Ferenc imájaként ismert szöveg sorait. A Tégy engem a te békéd eszközévé… kezdetű imádságot gyakran együtt idézik egy másik szöveggel, amely ugyancsak nem Szent Ferenc sajátja: „Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni; adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet; és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.” A türelem, a bölcsesség kétségtelenül azok közé a kifejezések közé tartozik, amelyek gyakran megjelennek műveiben, ám ez az idézet nem lelhető fel a ránk maradt szövegekben - és stílusában sem jellemző Ferenc, illetve úgy általában a 13. századra.

Assisi Szentjét úgy ismerjük, mint akinek sajátja volt a derű, a vidámság, a könnyedség. A neki tulajdonított internetbölcsességek ezt ugyan előszeretettel tárják elénk, azt azonban már nem tükrözik, hogy milyen küzdelmek árán érte el Ferenc ezt a belső valóságot, a megfeszített Krisztussal való egyesülést. A Jacques Dalarun által nemrég felfedezett és 2015-ben publikált, 13. századi, ugyancsak Celanói Tamás által jegyzett Szent Ferenc-életrajz leírása arról tanúskodik, hogy ez az átküzdött derű a Szent hallgatóságára is hatással volt: „Alig volt olyan, akiben akkora lelki zavarodottság tudott volna lenni, hogy [ti.

Arról, hogy Assisi Szent Ferenc, aki magát „simplex et idiota”-nak, azaz egyszerű, egyetemet nem végzett embernek nevezte, hogyan vélekedett a tudományok, különösképpen pedig a teológia műveléséről, egy Páduai Szent Antalnak címzett levél tanúskodik: „Tetszésemre van, hogy a szent teológiát tanítod a testvéreknek, de csak abban az esetben, ha e tanulmány során ki nem oltod a szent imádság és áhítat lelkületét, amint az a Regulában áll.” (LAnt 2) A Szent Ferenc írásait tartalmazó kötet egy, a Megerősített regulához fűzött magyarázatában felhívja a figyelmet arra, hogy Ferenc nem a tudományok művelése ellen emeli fel szavát, amikor a testvéreknek meghagyja, hogy „az olvasni nem tudók ne törjék magukat, hogy megtanuljanak olvasni, hanem arra figyeljenek, hogy mindenekfölött vágyakozniuk kell az Úr Lelkének és szent munkálkodásának birtokolására…”, hanem az van ellenére, ha valaki mindenáron tanulttá akar lenni, s eközben elhanyagolja kapcsolatát Istennel.

Assisi Szent Ferencet úgy is ismerjük, mint aki testvéreivel együtt tettekre váltotta Pál apostol felhívását: „hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan” (2Tim 4,2). Az életrajzok számtalan ponton tanúskodnak arról, hogy a testvérek elsősorban nem szavaikkal, hanem életformájukkal, a peremre szorultakhoz való őszinte odafordulásukkal, radikális szegénységükkel, testvéri életükkel és imádságukkal tettek tanúságot az Evangéliumról.

Szent Ferenc személyét sokan úgy ismerik, mint a természet és az állatok védőszentjét, nem csoda hát, ha ehhez a területhez, különösen az állatok világához kapcsolódó, tévesen neki tulajdonított idézetek is lábra kapnak a világhálón. Ezek közül az egyik legmeghökkentőbb talán ez az olasz és angol nyelven is terjedő, magyarra gyengécskén lefordított mondat: „Egy doromboló macska az ölünkben jobban gyógyít, mint bármely más orvosság a Földön, mert a vibráció (sic!) a tiszta szeretetből és elégedettségből származik.” Szent Ferenc életrajzai egyetlen ponton szólnak macskákról, amelyek a testvérekkel jó barátságot ápoló énekesmadarak ellenlábasaiként tűnnek fel. A Celanói Tamás által írt második életrajz szerint Szent Ferenc egy alkalommal elátkozott egy madarat, amely bár pukkadásig jóllakott a testvérek asztaláról, nem engedte ételhez jutni a nála kisebb madarakat. Az átkot követően az itatótálba fulladó madárról aztán ezt írja Celanói Tamás: „…nem akadt macska, sem más állat, amelyik csak érinteni is merte volna a szent által átokkal sújtott madarat” (CÉ2 47). De a vibráció (?) és a tiszta szeretet összekötése maga is inkább érződik 20. századinak.

A hamis idézetek gyűjteménye - magyar nyelven is - folyamatosan bővül az internet és különösen a közösségi média gyakran szűretlen információáradatában: így a cikkünkben felsorolt lista közel sem teljes. Egy olasz ferences, Andrea testvér egy blogbejegyzésben gyűjti folyamatosan az újabb és újabb „leleteket” - az ő gyűjteményét és magyarázatait is felhasználtuk cikkünk elkészítéséhez.

tags: #szent #ferenc #teher