Az utóbbi években annyira gördülékenyen és stresszmentesen mentek a dolgok körülöttünk, hogy már szinte hiányzott valami igazi kis magyaros túlbonyolítása az életnek. A baba születése kapcsán “szerencsére” tudtuk pótolni ezt a hiátust is. Ez a blogbejegyzés kivételesen nem annyira Svédországról szól, ráadásul a jól ismert magyar panaszkodás-kultúrára alapoz. Aki pont azért látogatja a blogomat, mert ilyesmire nem kíváncsi, az itt nyugodtan abbahagyhatja az olvasást, és inkább várja meg a következő bejegyzést, nem marad ki semmiből.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy míg Magyarországon a szüléssel és a gyermekvállalással kapcsolatos adminisztráció gyakran bonyolult és szorongást keltő lehet, addig a skandináv országokban, különösen Svédországban, sokkal gördülékenyebb és támogatóbb rendszert tapasztalhatnak a kismamák és a családok.
Adminisztráció és hivatalos ügyek
Mivel a magyar mellett svéd állampolgárok is vagyunk, nem volt semmi különösebb intéznivalónk a svéd hatóságoknál, amikor a kislányunk megszületett: abban a két órában, amíg mi a szülőszoba magányában örültünk az új családtagnak, a kórházi személyzet beküldte az adatokat a Skatteverket-nek (a svéd adóhivatal) és mire megkaptunk a szobát az újszülött osztályon, már a kezünkbe is nyomták a papírt a baba személyi számával. Pár nap múva azután jött még két levél, hogy melyik orvosi rendelőbe és melyik fogorvoshoz tartozik a baba, amit ha szeretnénk, módosíthatunk a 1177.se oldalon.
A gyerek leendő magyar állampolgárságáról már a szülést megelőzően is sokat beszélgettünk. Én mindenképpen szerettem volna, hogy a magyar rendszerben is regisztrálva legyen, Viktor kevésbé látta ennek értelmét. Végülis abban maradtunk, hogy megcsináljuk - majd, egyszer, ha úgy jön ki a lépés. A tél végére aztán egyrészt úgy jött ki, másrészt akkor tudtuk meg, hogy az ilyesmi elvileg nem opcionális: a magyar törvények szerint ugyanis minden olyan gyermek, akinek legalább az egyik szülője magyar állampolgár, automatikusan magyar állampolgár is lesz, így kötelező bejelenteni. Több módja is van ennek, nekünk a legegyszerűbb az volt, hogy a magyar konzulátuson intézzük el. A koppenhágai közelebb lenne hozzánk, de a frappáns "Konzinfo Időpont" nevű rendszerben júliusra volt legkorábban időpont. A stockholmi kicsit messzebb van és ott voltak is szabad időpontok belátható időn belül, viszont nincs anyakönyvezés a választható ügytípusok között. A legegyszerűbbnek az tűnt tehát, hogy telefonon érdeklődjünk náluk Stockholmban.
A Skatteverket weboldalán bejelentkezve általában bárki kinyomtathatja magának a saját különféle igazolásait svéd, vagy angol nyelven - lakcím, állampolgárság, stb. A mi ügyintézésünkhöz természetesen ez nem elég jó, hanem egy olyat kell kérni, amin egyben rajta van a név, personnummer, születési hely, születési idő, lakcím, mind a gyerek, mind pedig a szülők esetében. Pecsét és aláírás nélkül pedig nem ér semmit. Ezt igen nehéz elmagyarázni a svéd ügyintézőnek, aki az életében nem látott bélyegzőt, mert nincsen rá szüksége. Általában mindent elektronikusan intéznek, de ha valahol mégis kell papír, akkor az úgy jó, ahogy kijön a gépből.
Az adatlapok kitöltése sem volt gyerekjáték. Habár Word dokumentum, de olyan ügyesen van formázva, hogy külön kis kihívás gépen kitölteni anélkül, hogy szét ne essen. A gyermek: Hogy hívják külföldiül? Hogy hívják majd magyarul? Hol született? Hogy hívják azt a helyet külföldiül? Hogy hívják magyarul? Mi a magyar személyi azonosítója? Apa, ezúttal mint szülő: Mi a neve? Mi a nemzetiségi neve? Mi a házassági neve? Mi a nemzetiségi házassági neve? Hol született (külföldiül, magyarul...), mikor született, miért született? Hol lakik, hol tartózkodik, mivel igazolja ezt, ki állította ki az igazolványt? Hol kötött házasságot anyával, mikor kötötte, mi az anyakönyvi száma? Hol váltak el, mikor váltak el, ha elváltak akkor hol és mikor házasodtak? Ha meghalt... Anyára, mint szülőre ugyanezek.
Tudom, hogy ezek ismerős és megszokott dolgok az olvasónak, nekünk is az volt. De az évek alatt hozzászoktunk a svéd ügyintézéshez, ezért ordító volt a kontraszt. Nyilatkozni kell, hogy nem örökbefogadás történt. Nyilatkozni kell, hogy a gyerek nem béranyától született. Nyilatkozni kell, hogy...
Azután jön az egyik kedvenc részem: "A magyar nyelvet értem és beszélem. / A magyar nyelvet nem értem és nem beszélem. (A megfelelő rész aláhúzandó.)" Majd ezt alá kell írni. Könyörgöm, ha nem érti és nem beszéli, akkor mégis mi alapján húz alá és ír alá ezen a magyar nyelvű ezeroldalas nyomtatványon? (Jó persze, tolmáccsal megoldható.)
A másik kedvencem a születési helyre vonatkozó rubrika volt. Mivel a svédek a születési helynek nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget és nem tartják külön nyilván, ezért a Skatteverket igazolásán a lakóhelyünket tüntették fel a baba születési helyeként. Mi viszont a valós születési helyet írtuk be, ami a szomszédos kommun-ben van. Mi a megoldás? Mindezeken kívül szerepel a nyomtatványon egy "származási hely" rovat is a gyerek adatainál. Mint kiderült, oda az anya magyarországi lakóhelye kerül. Hogy ez a gyermek nem csak, hogy nem onnan származik, de még az életében nem is járt ott, az most mindegy. Elismerem, hogy itt mi is hibásak vagyunk. Amikor Svédországba költöztünk még bizonytalan volt, hogy hogyan alakul az élet, meddig maradunk, stb., ezért megmaradt a magyar lakcímünk. Később pedig eszünkbe sem jutott, hogy ezt töröltetni kellene, bejelentve a külföldi letelepedést. Így viszont most a gyereket is az anya magyar lakcímén kellett regisztrálni, amihez viszont a lakás tulajdonosának (jelen esetben nagypapának) is alá kell írnia egy papírt, hogy ehhez ő hozzájárul. Ezen a ponton érdekes módon hirtelen véget ér a nagy szigorúság. Az ingatlan valamelyik tulajdonosa csak úgy, okmányok nélkül aláír, sőt az aláírással azt igazolja, hogy "amennyiben az ingatlannak több szállásadója van, úgy valamennyi szállásadó fentebb nevezett személy ingatlanba történő bejelentkezéséhez hozzájárul". Ha lett is volna bármi kétséged afelől, hogy ez mind jórészt felesleges adminisztráció, akkor a konzulátus készséggel megválaszolja azt is.
A konzuli dolgozók egyébként végig nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, és ez így volt akkor is, amikor családilag megérkeztünk a stockholmi követségre. Az összes iratunkat, papírnunkat, pecsétünket gyorsan leellenőrizték, felvezették a rendszerbe, és egy fél óra alatt meg is kaptuk a baba friss, ropogós születési anyakönyvi kivonatát.
Terhesgondozás és szülés Svédországban
A világ egyik legboldogabb országában a könyv két szerzője abból indul ki, hogy bár nem vagyunk egyformák, mindenki a legjobbat szeretné a gyerekének. Nem is kell uniformizálódásra törekednünk, így a sokféle családmodell mindegyike lehet megfelelő a bővülő család minden egyes tagjának. Nagykorú, autonóm emberként kezeli az anyává válni kívánó nőt, természetes módon elfogadja a különböző emberek különböző igényeit, s elképzeléseit a családról, gyereknevelésről, a mindennapokról.
Miután a tavalyi évben személyes tapasztalatokat szereztünk a terhesgondozásról és szülészetről, gondoltam itt az ideje, hogy egy általános összefoglalót írjak róla. Habár a rendszer elvileg országosan egységes, azért lehetnek eltérések megyénként, illetve a kórházak között. Az első lépés a terhesgondozás felé vezető úton természetesen a terhesség igazolása - azaz egy terhességi teszt elvégzése otthon. Erre teljesen megfelelő szinte bármelyik, a patikákban található teszt. A legtöbb nő mire észreveszi, hogy állapotos már legalább a 4-5. hétben jár.
Itt ki kell egy kicsit térnem a „barnmorska”, azaz védőnő fogalmára. A szót csak jobb híján fordítom így, mivel Svédországban a barnmorskák sokkal szélesebb körű feladatokat látnak el, mint Magyarországon. Egy svéd barnmorska végezhet terhesgondozást (és a problémamentes terhességeket konkrét orvosi jelenlét nélkül kíséri végig), dolgozhat a szülészeten és kísérhet szüléseket orvos jelenléte nélkül, illetve ők végzik az utógondozást is.
Ha megtaláltuk a számunkra szimpatikus egészségházat, akkor be kell jelentkeznünk egy úgynevezett beiratkozó beszélgetésre. Ez általában a terhesség 4-8. hete között történik, ahol megismerkedhetünk a választott védőnőnkkel, aki kérdéseket tesz fel az egészségi állapotunkról, illetve - amennyiben erre engedélyt adunk - átnézi az előzetes kórtörténetünket. Ezen a beszélgetésen általános információk hangzanak el a terhesség menetéről, kapunk egy újabb időpontot a következő vizsgálatra, illetve bizonyos esetekben a 12. hét környékére egy ultrahangra. A 11-14. hetek között elvégzett ultrahangot egy vérvétellel kötik össze (összefoglaló nevén ez a KUB vizsgálat, ahol az esetleges kromoszóma-eltéréseket igyekeznek felfedezni), ami nem számít rutinvizsgálatnak az ország összes területén. Bizonyos megyékben csak a fokozott kockázatot hordozó terhességek esetében végzik el. Komplikációmentes terhesség esetén normális tehát, hogy az „állami” egészségügy az egész terhesség alatt csak 1 ultrahang lehetőségét ajánlja fel, a 18-20. hét között.
A védőnővel a terhesség elején ritkábban, az idő előrehaladtával pedig egyre gyakrabban találkozik a leendő anyuka, amely vizsgálatokra természetesen a pár másik felét is szeretettel várják. Egy komplikációmentes terhesség esetén 6-10 alkalommal kerül sok ilyen találkozóra, ahol a vér- és vizeletvizsgálat mellet a magzat szívhangját ellenőrzik, vérnyomást mérnek és általános kérdéseket tesznek fel. Ha bármi probléma felmerül akkor természetesen egy orvos is belép a képbe, illetve a 20. hét környékén egy újabb ultrahangvizsgálat várható.
A szimpátia nagyon fontos a leendő szülők és a védőnő között és a svédek szeretnék, hogy a kismamák biztonságban érezzék magukat, ezért lehetőség van védőnőt cserélni, amennyiben az első nem vált be. A védőnők feladata nemcsak a terhesség fizikai nyomon követése, de a leendő anyuka lelki támogatása is. A védőnői szolgálatok időről-időre szerveznek szülésfelkészítő tanfolyamokat is, amik természetesen szintén ingyenesek és nagyon hasznosak tudnak lenni, főleg, ha az első gyermekét várja valaki. Nemcsak a szülés menetéről mondanak el mindent, de különböző technikákat is tanítanak, amik később nagy segítségünkre lesznek. A védőnő segíthet többek között a szülési terv megírásában is, ami egy jó irányadó lehet a kórházi személyzetnek, és a szülők is időben végiggondolhatják, hogy mit szeretnének és mit nem. Egy szülési tervben nem csak azt lehet megírni, hogy milyen jellegű fájdalomcsillapítást fogadunk el és mit nem szeretnénk, de azt is érdemes jelezni, hogy milyen stílusú szülésre készülünk.
A 37. héttől számít teljes idősnek a terhesség, ez előtt koraszülésről beszélhetünk. A 42. terhességi hét után beszélhetünk túlhordásról. Ilyenkor a barnmorska már napi szinten ellenőrzi a kismama és a baba állapotát és szükség szerint be is indíthatják a szülést, de általában nem szoktak nagyon aggódni miatta, ha nem látnak egyéb problémát.
A 1177.se oldalon nemcsak a terhességről találunk meg minden információt, hanem a szülés előtti felkészülésről és magáról a szülésről is.
A szülőszoba és a kórházi felszerelés
A kórházba érkezés után pedig még mindig nem biztos, hogy felvesznek az osztályra. Ha a szülésznő (ez ugyebár ugyanaz a „barnmorska” végzettség amiről az elején már írtam, csak a kórházban dolgozók esetén jobban passzolónak érzem a szülésznő kifejezést) úgy ítéli meg, hogy a szülés még nincs eléggé előrehaladott állapotban (azaz a méhszáj még csak 1-2 centire nyitott), akkor simán hazaküldheti a pácienst egy úgynevezett pihenő gyógyszer adaggal, ami fájdalomcsillapítót és altatót tartalmaz.
Ha a 37. és a 42. hét között magától beindul a szülés, akkor a „normál” protokollt kell követni. Először is, nem kell azonnal a kórházba rohanni. Mivel a svédek szerint a megszokott és biztonságos otthoni környezetben haladnak a legjobban a dolgok, ezért az 5-10 perces, rendszeres fájások előtt teljesen felesleges felhívni a kórházat. Azonban még ekkor is csak elkönyvelik a tényt, hogy beindult a szülés, és azt tanácsolják, hogy a leendő szülők telefonáljanak újra, amikor már 10 percen belül legalább 3 fájás van. Amennyiben ekkor a számunkra kijelölt kórházban megerősítik, hogy van hely a számunkra, már indulhatunk is. Nagyon fontos azonban mindig telefonálni és megvárni a jóváhagyásukat, mivel megeshet, hogy az adott szülészet éppen tele van és egy másik kórházba fognak átirányítani, ami esetleg az ellenkező irányban is lehet. (Akik nagyon messze, több órányi autóútra laknak a legközelebbi kórháztól azoknak van lehetősége a kiírt időpont előtt pár nappal beköltözni a kórház közelében lévő, úgynevezett páciens-hotelbe, ahol kivárhatják a szülés beindulását anélkül, hogy a nagy távolság miatt kellene stresszelni.)
A kórházi felszereléshez tartozik: személyes tisztálkodó szerek, mint pl. Ééés, ennyi. Persze a partner vigyen magával váltóruhát, ha bent akar aludni, illetve a szülés időtartamára valami ennivalót, de másra nincs szükség. Sem WC papírra, sem evőeszközökre, sem folyékony szappanra, sem WC deszkára… Nehéz ezt elhinni a magyar kórházi viszonyokon edződött emberként, de valóban így van.
A szülés maga csodálatos volt, a végén azt mondtam, hogy így akár 10-et is szülnék. A terhesség ideje alatt semmiféle problémám nem volt, minden úgy ment, ahogy meg volt írva. Még a kórházba menet is csak nevetgéltünk az autóban. Persze fogalmam sem volt, hogy mi kínokat fogok majd átélni, ezért az elején nem is kértem fájdalomcsillapítást, amin meg is voltak lepődve a kórházban, mert itt mindenki kér. Befeküdtem a szülőszobára, ami úgy nézett ki, mint egy hotelszoba. Apa is bent volt végig. Két szülésznő foglalkozott velem, végig azt nézték, hogy mi a jó a babának. Például amikor labdára ültem, nekem nagyon jól esett, de a baba szívhangja és agytevékenysége változott, így fel kellett állnom. Aztán persze kértem epidurális érzéstelenítést. Miután felvittek a kórterembe, ami direkt kétágyas volt, hogy apa is ott alhasson, jöttek a szoptatási tanácsadók, a nővérek folyamatosan figyeltek engem is és a babát is. Minden lehetséges segítséget megkaptam…például lehetett bérelni fejőgépet a kórházból, ami azért is volt nagy segítség, mert mint kiderült nincs tejem, így egy hét próbálkozás után nem kellett szembesülnünk azzal, hogy fölöslegesen vettünk meg valamit.
A svéd családmodell és a szülői szabadság
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet szerint az olyan skandináv országok, mint Svédország és Norvégia - amelyekről úgy tartják, hogy a legjobb helyek a gyermeknevelésre -, a bruttó hazai össztermékük több mint egy százalékát költik a kora gyermekkori nevelésre és gondozásra. A rangsorban Magyarország a 28.
1. Svédországban a szülőknek 480 nap fizetett szülési szabadság jár, örökbefogadás esetén is. A világon először 1974-ben, Svédországban vezették be azt a szülői támogatási rendszert, amelynek értelmében mindkét szülő azonos feltételekkel maradhatott otthon a gyerekkel. A svéd családmodell lényege, hogy a szülők megoszthatják egymás között a 480 nap fizetett szülői szabadságot. Ha valamelyikük nem használná ki ezt, a felét átruházhatja a másik szülőnek. 1995-ig az apák nagy része átadta az anyának a ráeső szabadságot, ám a kormány további három hónapos fizetett szabadságot vezetett be, amelyet már nem adhattak át az apák. Ennek hatására 77 százalékuk legalább három hónapra otthon maradt a kicsivel, de lehetőségük van ezt a 90 napot a gyerek 12 éves koráig bármikor kivenni.
Svédországban a kisgyerekes szülőknek jár a rugalmas munkaidő, és az állam komoly juttatásokkal segíti a gyermekgondozást. A gyerek egyéves korától mindkét szülőnek joga van csökkentett munkaidőt kérni; ha beteg a gyerek, és otthon maradnak vele, a fizetésük 80 százalékát kapják arra az időszakra.
Svéd statisztikák szerint ahogy nőtt az apák otthon töltött ideje, úgy csökkent a válások száma. Bensőségesebb kapcsolat alakul ki a gyerekek és az apa között, a közös teherviselés miatt az anyáknak könnyebb az élete, kiegyensúlyozottabbak. Mivel a másik fél is vállal a szülői szabadságból, az anya nem szigetelődik el hosszú időre, így kevesebb esetben jelentkezik a szülés utáni depresszió is. Az otthonmaradó apák is egészségesebbek, az otthonmaradó apáknak kisebb a halálozási rátája, mint azoké, akik nem vették ki részüket a gyermekgondozásból. A svéd családmodell a gazdaságnak is kifejezetten jót tett. A svéd családmodell legnagyobb nyertese azonban a gyermek.
2. Norvégiában a szülők választhatnak, hogy 49 hét fizetett szabadságot vesznek ki, vagy 59 hét szülési szabadságot a fizetésük 80 százalékával. A norvég oktatási rendszer teljesen ingyenes. A hétköznapi életben alkalmazható tudásra összpontosítanak.
3. Finnországban a terhes nők 40 nap fizetett szabadságot vehetnek ki, valamint mindkét szülőnek jár 160 nap szabadság.
4. Dániában 24 hét fizetett szülői szabadság jár mindkét szülőnek. Az oktatásban elsősorban gondolkozni tanítják a gyerekeket, valamint fontosnak tartják, hogy a diákok a feladatok elvégzése közben is jól érezzék magukat.
5. Hollandiában a gyermek születése után az egyik szülő 26 hét szülői szabadságra jogosult, amely kilenc hét fizetett szabadságot foglal magában, a másik szülő pedig 6 hét fizetett szabadságot kap.
A "svéd módszer" és a szorongásmentes anyaság
Babavárás és csecsemőgondozás: szorongás helyett boldogság - emlékeztet a könyvborító, amire az egyszeri magyar nő csak pislog, miközben félrecsúszott pókerarcot vág. Azért csak a nő, mert az egyszeri magyar férfi nem vetemedik ilyesminek még a megnézésére sem. Hiszen ez női dolog, ami természetes, minek köré ennyi hiszti, és „nőügyekkel nem (amúgy sem) foglalkozom”. Az egyszeri magyar nő pedig tudja, hogy ebben az országban, ahol a #metoo is megbukott (gyalázat!), hogyan lehetne egyáltalán elfogadott, mi több: természetes igénye anyaként a boldogságra élete e kiszolgáltatott és embert próbáló szakaszában? Ugyan már! Csak egészséges legyen, mármint a gyerek. Ám, ha belegondolunk, számos jogos kérdés merül fel. Miért kellene az anyának csak „kibírnia” ezt az életszakaszt? Sőt: miért csak az anyát érinti mindez? Létezik egyáltalán jogos igény a boldogságra?
Ez ismét olyasvalami, amit északon láthatólag jobban csinálnak. A lagom a családtervezésbe is beszűrődik szépen, lassan, és mindenkinek csak hasznára válik. A svéd lagom szó azt jelenti hevenyészett fordításban, hogy éppen jó. Nem sok, nem kevés, hanem éppen elég, kényelmes, könnyen kezelhető, komfortos, megfelelő. Ha lehet ennek megfelelően otthonokat berendezni, napirendet felállítani, miért ne lehetne családot is alapítani? Nyugalomban, kellemesen, elfogadóan? Mentesen ítélkezéstől és felesleges szorongástól, tudván, hogy a bölcsek köve nincs sem a mogorva ötvenes férfi nőgyógyásznál, aki enyhe lenézéssel szemléli a félelmeit megfogalmazni is alig tudó terhes nőt, sem pedig a fészbúkcsoport tagjainál, akik persze mindent jobban tudnak.
A tudós szerzőpáros (orvos + immunológus) kimondott célja volt, hogy nemtől és családi szerkezettől függetlenül mindenki számára hasznos könyvet írjanak. Hasznosat, ami segít, hogy a különféle családok tagjai mind boldogak lehessenek, és a felnőttek - azonos lehetőségeket kapva - teljes értékű, egyenrangú szülővé válhassanak. Ez az előfeltétele annak, hogy az apák is ugyanolyan kompetens szülők legyenek, mint az anyák, és az anyáknak is ugyanannyi lehetőségük legyen a szakmai életükben, mint az apáknak. Ehhez persze le kell számolniuk számos tabuval. Köztük a legnagyobbal, ami azt hirdeti, hogy csak egyetlen üdvözítő út van a gyereknevelésben, és aki nem áll be a sorba, annak gyermeke elfajzik, családja elkárhozik. Holott ez ép ésszel végiggondolva nincs így.
Hiába a hirdeti például a magyar családpolitika, hogy gyerekenként három évet kell egy anyának (de csak neki) otthon rostokolnia, ha akarja, ha nem, hogy a gyereknek egyáltalán esélye legyen a túlélésre, ezt nem támasztja alá egyetlen kutatás vagy tapasztalat sem. Azokban az országokban sincs több tömeggyilkos vagy elfajzott kamasz, ahol pár hónap után visszamennek a szülők dolgozni. Sőt ha már itt tartunk: meg lehet nézni a három év gyereknevelési szabadsággal felnövekedettek országában a lelki-testi egészséggel foglalkozó (világszinten siralmas!) statisztikákat, a függőségi mutatókat meg a többit.
Ezzel szemben A svéd módszer maga a szabadság, a tisztelet, a nyugalom, a nyitottság és a tolerancia friss fuvallata. A témában magyarul megjelent könyvek közül az egyik legfontosabb. Visszaadja a családoknak az önrendelkezés jogát, és azt mondja, hogy jól fogjátok csinálni a magatok módján, és ez a mód nem rosszabb a másik útnál. Gondoljátok át, ti ketten, felelős szülők, hogy hogyan rendezitek be az életeteket, és haladjatok aszerint, mert jogotok van hozzá, és nem ártotok vele senkinek. A döntés joga a tiétek, legyen szó teherbe esésről vagy örökbefogadásról, a szülés módjáról, a születendő gyerek táplálásáról, arról, hogy kimarad vele otthon kettőtök közül és meddig stb. A könyv felvázolja a legfontosabb tényeket, a valós egészségügyi kockázatokat, miközben lebont mindent, ami fölösleges, és azt mondja: döntsetek. A ti életetek, és mint ilyet, senkinek nincs joga a döntéseiteket megkérdőjelezni, feltételezve, hogy mindenki a legjobbat akarja. Senki sem tökéletes, de lehet elég jó szülő, a maga módján. A fő, hogy a döntés joga az övé, mert így lesznek a család tagjai mindannyian kiegyensúlyozottak. Az pedig a gyereknevelés egyik legfontosabb tényezője: a lelkileg és testileg is rendben lévő szülő.
A svéd módszer persze nem csak a lelki dolgokról szól. Valódi és hasznos gyakorlati tanácsokat ad a leendő szülőknek a gyerekvállalás és -nevelés minden szakaszára, a fertőzésektől az alvászavarokon és a védőoltásokon át a gyerek fejlődésének szakaszaiig. Ha megtehetném, minden leendő szülőhöz eljuttatnék belőle egy példányt. Olvassátok! dr. Cecilia Chrapkowska, dr. A svéd módszer. Leendő szülőként mindenki a legjobbat szeretné a gyerekének. A várandósság ideje alatt azonban nem könnyű eligazodni az információk áradatában. A svéd módszer című kézikönyv azt mutatja meg, hogy a svédek mit gondolnak a babavárásról és a csecsemőgondozásról. Svédország évtizedek óta a világ legboldogabb országainak egyike. Lehet, hogy mindennek ahhoz is köze van, ahogy a gyerekvállaláshoz és a gyerekneveléshez állnak? Dr. Agnes Wold bakteriológus és immunológus, aki fáradhatatlanul küzd a nők egészségével kapcsolatos mítoszok és tévhitek ellen.
Az én szülésem sorozat első interjúját Veronikával készítettem, aki 30 éves, egy csodálatos 1,5 éves kislány édesanyja. Stockholmban élnek a párjával, kislányuk is ott született. Semmiképpen sem akartam hazamenni, hogy ott szülessen meg a baba, mivel akkor az édesapjával nem találkozott volna élete első pár hónapjában. A kezdeti időszak elég nehéz volt, semmi svéd tudás nélkül. A párom édesapja elmondta hová kell menni, amikor a terhességi teszten megjelent a két csík. Onnantól kezdve jártunk a terhesgondozásra, kaptunk tolmácsot minden alkalommal, közben iskolába jártam, rengeteget olvastam svéd és magyar oldalakat is. Amikor terhesgondozásra jártunk, volt tolmácsunk mindig, de gyakorlatilag mindig ugyanazokat a dolgokat kérdezték, egy idő után már tudtam magam is mit kell csinálni. Mikor mentünk szülni már kicsit vészesebb volt a dolog, amúgy is be voltam rezelve, még magyarul sem tudtam akkor, de hál istennek a párom a helyzet magaslatán volt, ő tolmácsolt nekem.
Milyen volt a terhesgondozás? Őszintén szólva meglepődtem, hogy itt egyáltalán nem olyan módszereket használnak mint otthon. Nem kellett nekem semmiféle terheléses cukorvizsgálatra meg hasonlókra járni, a jól bevált régi módszereket használják. Minden alkalommal a bába szépen kitapintotta a baba fekvését, megmérte a vérnyomásom, a súlyom, megszúrta az ujjam, meghallgatta a baba szívét és időnként vizeletvétel is volt. Itt azt a nézetet vallják, hogy az ultrahang is bizonyos sugárzás a babának, így félidőben van egy ultrahangvizsgálat, amikor megnézik, hogy minden rendben van-e és a szülők megtudhatják a baba nemét, de ezen kívül semmi egyéb. Persze ha valaki kíváncsi, nyugodtan fizethet a babamoziért magánrendelésen.
Milyen volt számodra a szülés? A szülés maga csodálatos volt, a végén azt mondtam, hogy így akár 10-et is szülnék. A terhesség ideje alatt semmiféle problémám nem volt, minden úgy ment, ahogy meg volt írva. Még a kórházba menet is csak nevetgéltünk az autóban. Persze fogalmam sem volt, hogy mi kínokat fogok majd átélni, ezért az elején nem is kértem fájdalomcsillapítást, amin meg is voltak lepődve a kórházban, mert itt mindenki kér. Befeküdtem a szülőszobára, ami úgy nézett ki, mint egy hotelszoba. Apa is bent volt végig. Két szülésznő foglalkozott velem, végig azt nézték, hogy mi a jó a babának. Például amikor labdára ültem, nekem nagyon jól esett, de a baba szívhangja és agytevékenysége változott, így fel kellett állnom. Aztán persze kértem epidurális érzéstelenítést.
Ha egy következő gyereket szülnél, akkor milyen módon készülnél fel a szülésre? Mit csinálnál másképp? Ha esetleg lenne egy másik babám is, ugyanezt a kórházat választanám, persze a tapasztalat már megvan, biztos nem aggódnám szét magam.
Milyen tanácsot adnál azoknak a nőknek, akik külföldön akarnak szülni? Mivel nem tudom, hogy más országokban mi a helyzet, így összehasonlítási alapom sincs, de csak egyet tudok tanácsolni, hogy az ember akárhol is vállal gyermeket, az anyai ösztönök sosem hazudnak. Bízzanak az anyukák önmagukban, merjenek új dolgokat kipróbálni, és higyjék el, hogy akihez kerülnek ért a dolgához. Talán nekem sem ment volna ilyen simán, ha nem bízom meg száz százalékig a szülésznőkben, átadva magam annak, ami amúgy is bekövetkezett volna.
