Az örökbefogadott gyermekek szoptatásáról korábban úgy beszéltek, mint olyan valamiről, ami kedves dolog, de nincs szignifikáns előnye. Az alábbi cikk áttekinti azokat a pszichológiai és viselkedéses kutatási bizonyítékokat, amelyek alátámasztják, hogy a szoptatás jelentős szerepet játszhat az anya és gyermek közötti kötődés kialakulásában. Ahogy az idézett esettanulmányok illusztrálják, örökbefogadás esetén, különösen ha a gyermek korábban elhanyagolást vagy bántalmazást élt át, a szoptatás hatása jelentékeny lehet.
A szoptatás azáltal segítheti a kötődés kialakulását, hogy biztosítja a rendszeres, intim interakciót az anya és a gyerek között, a szoptatás nyugtató, ellazító és fájdalomcsillapító hatását a gyerekre, és a stresszoldó és anyai érzékenységet fokozó hatást a anyára nézvést. A szoptatás azon hatásai, amelyeket örökbefogadott gyerekek esetén lehet tapasztalni, minden szoptatós helyzetre alkalmazhatóak, de különösen relevánsak lehetnek más veszélyeztetett diádok esetén.
A szoptatás biológiai és pszichológiai háttere
Az egész világon elismerik a szoptatás által képviselt értéket a csecsemők és kisgyerekek normális növekedésében és fejlődésében. Azt is egyre többen felismerik és elismerik, hogy örökbefogadó anyák is képesek lehetnek szoptatni a gyermekeiket, és hogy az egészségügyi személyzetnek támogatnia kell ezirányú döntésüket. Mindazonáltal sem a szakértők, sem a laikus irodalom nem teljesen egyértelműek azon a téren, hogy pontosan miért is jó a szoptatás az örökbefogadott gyermekek és anyáik számára.
Az örökbefogadó mamák képességét arra, hogy sikeresen relaktáljanak vagy beindítsák a tejtermelésüket, rendszeresen megkérdőjelezik az irodalomban, annak ellenére, hogy bizonyítékok vannak rá, hogy a legtöbb örökbefogadó anya fiziológiailag képes jelentős mennyiségű tejet termelni a gyermeke számára. Ezen túl az örökbefogadó szoptatás előnyeit taglaló részekből egységesen hiányzik annak részletezése, hogy hogyan is segíti a szoptatás a gyermeket vagy az anyát. Ezt a helyzetet kíséreli megjavítani az alábbi cikk, amikor bizonyítékokat sorakoztat föl arra nézvést, hogy a szoptatás meghatározó szerepet játszhat az anya-gyerek kapcsolat elősegítésében örökbefogadás esetén.
Ezek a bizonyítékok magukba foglalják a szoptatásnak, mint fizikai aktusnak a gyermekre és az anyára gyakorolt hatásait, azt, hogy hogyan kezdeményezhető a szoptatás örökbefogadás esetén, és a szoptatásnak az örökbefogadott gyermekekre gyakorolt potenciális hatását.
A szoptatás hatása a gyermekre
Az anyatejnek a kisbabák növekedésére és fejlődésére gyakorolt pozitív hatását széles körben elfogadják. Mindazonáltal a szoptatás több, mint egyszerűen tápanyagok biztosítása, magának a mellen való szopásnak is van hatása az anyára és a gyermekre. A szoptatás a kisbabákat megnyugtatja, fájdalmukat csillapítja, amit bizonyít a csökkent szívritmus, csökkent anyagcsere és a fájdalomészlelés csökkent képessége szopás közben. A szopás képviselte intim társas interakció hatására az oxitocin nevű anti-stressz hormon szabadul föl.
A szoptatás hatása az anyára
A szoptatás az anyára is hatással van. Az oxitocin a hypothalamusból szabadul föl a bőrkontaktus és a szopás hatására. A szoptatás alatti oxitocinfelszabadulás hatására lövell ki a tej a mell myoepitheliális sejtjeinek közreműködésével, és ezáltal lehetővé válik, hogy a kisbaba tejhez jusson; hat az anya központi idegrendszerére is fiziológiai és viselkedéses változásokat idézve elő. Az oxitocinról tudjuk, hogy egyes emlősöknél az anyai viselkedés megjelenésében alapvető szerepet játszik, és bár a kutatások még ritkásak ezen a téren, van rá bizonyíték, hogy emberben is van szerepe az anyai szeretet fejlődésében.
A prolaktin az agyalapi mirigyből szabadul föl mellbimbóingerlés hatására, mint például ami a szoptatásnál megvalósul. A prolaktin a tejtermelésben játszik szerepet, és feltételezik, hogy a központi idegrendszerre is hatva elősegíti az anyai viselkedést. A kolecisztokinin a kisbabákban szabadul föl a szopás hatására, de a szoptatás alatt az anya bélrendszerében is termelődik. A kolecisztokininről feltételezik, hogy elősegíti az anyai viselkedést, és - akárcsak a kisbabákra - az anyákra is ellazító és fájdalomcsillapító hatással van.
Bizonyítékok vannak rá, hogy a szoptatás hormonális és egyéb hatásai befolyásolják az anya fiziológiáját és viselkedését. A szoptató anyák vérnyomása alacsonyabb, és kevésbé reagálnak az emocionális és fizikai stresszre, mint a nemszoptató anyák, illetve „relaxációs válasz” mutatható ki az agyukban szoptatás közben. A szoptató anyáknak a kisbabáik felé mutatott megnövekedett válaszkészsége lehet a fentebb leírt hormonális hatások eredménye, de a szoptatással együttjáró szoros testkontaktussal is kapcsolatba hozható.
A szoptatás az anya és a gyerek közti gyakori és szoros testközelséggel jár, és egyes kutatók azt találták, hogy a szoptató anyák jobban keresik a gyermekeik közelségét. A szoptatás az anya és a gyerek közötti bőr-bőrkontaktussal jár, ami egyaránt fokozza az anya vágyát arra, hogy a kisbabájával legyen, és az érzékenységét is a baba iránt. A kutatások szerint minél többet vannak együtt anya és kisbaba, annál inkább mutat az anya válaszkész gondoskodást, és annál biztosabban kötődik a gyermek.
Az örökbeadott gyermekek speciális helyzete és a kötődési nehézségek
Ahhoz, hogy megértsük, milyen hatása lehet a szoptatásnak az örökbeadott gyerekekre, meg kell vizsgálnunk az örökbeadott gyerekek élményeit. Az örökbeadott gyerekek mind átélték a vérszerinti anyjuk elvesztését. Sokan intézményekbe vagy kórházba kerültek, átélhettek bántalmazást vagy elhanyagolást, vagy többszörös gondozóváltást. Ezek az élmények mind befolyásolhatják azt, hogy a gyermek mennyire lesz képes bízni az örökbefogadó anyában és mennyire tud majd egészéges kapcsolatot kialakítani vele.
Az örökbeadás egyetemlegesen veszteségélménnyel jár. A kisbabák megszületéskor felismerik anyjukat. Az anya alhasára helyezett egészséges újszülött megszületés után felkúszik a mellhez, amit annak ismerős illata után talál meg, ráharap a mellre és szopni kezd. Az újszülöttek az anyjukkal együtt szeretnek maradni, és ha megszűnik a bőrkontaktus, az újraegyesülésre való felhívásként specifikus szeparációs vészhívást/vészsírást hallatnak. Az anyától való szeparáció stresszállapotot okoz a kisbabákban, és minden örökbeadott gyerek átélte a szülőanyja elvesztését.
Egyes szakemberek úgy gondolják, hogy ez a veszteség még akkor is meggátolja a későbbi kapcsolatok fejlődését, ha a szülőanya helyébe gyorsan belép egy másik gondozó. Egyes gyerekeknél nincs sima átmenet a szülőanyjuk szerető gondoskodásából az örökbefogadó szülők szerető gondoskodásába: ezek azok a gyerekek, akik a legveszélyeztetettebbek a kapcsolati nehézségek szempontjából, és ők profitálhatnak a legtöbbet a szoptatásból.
Az intézeti nevelés és a kórházi tartózkodás hatásai
Az országok közti örökbefogadással szülőkhöz kerülő gyerekek száma évről évre növekszik, csak az USA-ban 2004-ben 20 000 ilyen gyerek volt. A különböző országokban folytatott gyakorlatról való tudásunk alapján azt állíthatjuk, hogy ezen gyerekek nagy része bizonyára intézetben nevelkedett az örökbefogadás előtt. Bár az intézetek felszereltsége nagy változatosságot mutathat az általuk nyújtott gondozás minősége szempontjából, de gyakran nincs fűtés, klíma, elegendő hely, játék, táplálék, és elég korlátozott és beszabályozott környezetet tudnak csak biztosítani. Gyakran sok gyerek jut egy gondozóra, ami lehetetlenné teszi az egyéni odafigyelést, és általában több különböző személy gondozza a gyerekeket.
A fizikai és emocionális depriváció rengeteg problémához vezethet, beleértve a testi és fejlődésbeli elmaradást, nyelvi és szenzoros integrációs kérdéseket. Mindazonáltal a legsúlyosabb depriváció, ami ezeket a gyerekeket éri, az az állandó és érzékeny gondozó hiánya, akiben a gyerekek bízhatnának, és akivel egészséges kötődést alakíthatnának ki.
Az örökbefogadott gyerekek egy része jelentékeny időt töltött kórházban koraszülöttség, betegség vagy fogyatékosság miatt. A rövid távú, szülővel együtt töltött kórházi kezelés valószínűleg nem ártalmas, de a hosszú távú kórházi kezelésnek elnyújtott negatív hatása lehet a gyerekekre. A hosszútávú kórházi kezelés után örökbefogadott gyerekek gyakran a csecsemő- vagy kisgyermekkor kritikus hónapjait töltötték szülői vagy gondozói gondoskodás nélkül, és míg a kórházban ellátták a fizikai és egészségügyi szükségleteiket, nem tudtak gondoskodni róluk érzelmileg.
Elhanyagolás, bántalmazás és többszörös gondozóváltás hatása a kötődésre
Minden fejlett országban vannak olyan gyerekek, akikről a szüleik nem tudnak gondoskodni, és ezért nevelőszülőkhöz kerülnek. Az ilyen gyerekek anamnézisében gyakran szerepel bántalmazás és elhanyagolás, és sokan több nevelőszülőt is megjárnak. A bántalmazás vagy elhanyagolás negatívan befolyásolja a kisgyerek képességét arra, hogy megbízzon az örökbefogadó szüleiben és kapcsolatot alakítson ki velük. Az ilyen gyerekeknek a kötődés terén nehézségei lesznek.
A kötődés egy szoros érzelmi kötelék, kölcsönös kapcsolat, ami kiállja az idő próbáját is. Ideális esetben a gyerek biztos kötődést alakít ki az elsődleges gondozóval azon kölcsönös interakciók alapján, amelyek során a gondozó a megfelelő módon ismétlődően kielégíti a gyerek szükségleteit, ami a szorongás/diszkomfortérzés csökkenését és a megnyugvás és megkönnyebbülés érzését eredményezi. Ez a szükségletekre válaszul adott ismétlődő kielégülés a kötődési ciklus.
Azok a gyerekek, akiknek konzisztens, válaszkész gondozásban volt részük, a kapcsolatok pozitív belső működési modelljét és magas önbecsülést építenek ki magukban, amelyek a sikeres jövőbeni kapcsolatok építőkövei. Az intézményi nevelésbe került, hospitalizálódott, gondozók által elhanyagolt vagy bántalmazott, illetve több gondozóváltást átélt gyerekek gyakran csak töredékesen vagy csökkent mértékben élhették át a kötődési ciklust.
Az intézetekben, ahol túl sok gyerek jut egy gondozóra, nem tudják kielégíteni a gyerekek egyéni igényeit, ezért csak ritkán és inkonzisztensen megy végbe a kötődési ciklus. Ez nem egy egyszeri stresszforrás, hanem ismételt, elnyújtott és krónikus traumatizáló stresszt eredményez. Az intézményben gondozott gyerekeknél az is probléma, hogy több gondozójuk is van, mert a gyerekek csak kisszámú gondozó felnőttel tudnak kapcsolatot létesíteni.
Ugyanígy a hosszú ideig kórházban ápolt gyerekeknek nincs részük egyéni gondozásban, vagy nincs elsődleges gondozójuk. Ezen gyerekek egy része ráadásul krónikus, csillapítatlan fájdalmak között él, ami lehetetlenné teszi a kötődési ciklus végbemenését, mert a stresszforrás nem szüntethető meg. Az elhanyagolt gyerekeknél ugyanígy nem vagy csak időnként megy végbe a kötődési ciklus, ami megakadályozza, hogy bízzanak a gondozójukban, és biztos kötődést alakítsanak ki vele.
Az elsődleges gondozójuk által bántalmazott gyerekeknél a kötődési ciklust félbeszakítja a bántalmazás, és következményesen a gondozóval való közelség inkább félelmet, mintsem biztonság- vagy komfortérzetet vált ki. A drogfüggőként született kisbabák prenatális bántalmazást éltek át, aminek eredménye neurológiai károsodás, ingerlékenység, fájdalom, és az érintés iránti túlérzékenység lehet, ami szintén megnehezíti a kötődési ciklus végigvitelét.
A nevelőszülőkhöz helyezett gyerekek által átélt többszörös családváltás is megakadályozza a biztos kötődés kialakulását, mert a gyereknek nincs egy stabil gondozója. A gyerek örökbefogadás előtti élményei meg fogják határozni az anya-gyerek kapcsolat fejlődését az örökbefogadás után, mert a korábbi kapcsolatok hatnak a gyereknek a kapcsolatok működéséről kialakított belső modelljére.
A védekező mechanizmusok megnyilvánulása
A kapcsolati traumákat átélt gyerekeknek az egész életre kiható nehézségeik lehetnek az empátia, a másokkal szembeni bizalom és az intim kapcsolatok kialakítása terén, mert a belső kapcsolati modelljük azt mondja nekik: "Ne törődj túlzottan senkivel sem." A korábban bántalmazott vagy elhanyagolt gyerekeket örökbefogadó szülőknél a szülő-gyerek kapcsolat kialakításában és a gyógyulás felé vezető úton komoly gát lehet a gyerek szükséglete arra, hogy megvédje magát a további sérülésektől. Ez az énvédelmi szükséglet különböző viselkedéses stratégiákban nyilvánulhat meg, amelyek a gyerek korábbi élményeire adott adaptív válaszok.
Az intézetben nevelkedő vagy több helyre is kihelyezett gyerekek gyakran válogatás nélkül mindenki felé ragaszkodó magatartást tanúsítanak, és keresik a fizikai érintkezést a vadidegenekkel. Az intézetből kikerült gyerekeknél az a tapasztalat állhat e magatartás mögött, hogy aktívan kell keresni a kevéske felnőtt figyelmet, ami a rendelkezésre állhat; a gondozójukat elvesztett gyerekeknél pedig lehet, hogy a jövőbeni veszteség anticipálása miatt egy alternatív gondozó keresése.
Nem ritka, hogy a gyerekek nem veszik föl a szülőkkel a szemkontaktust, kerülik a testi érintkezést, megmerevednek, ha felveszik őket. A gyerekek törekedhetnek arra is, hogy ők kontrollálják a szüleikkel, különösen az anyával való kapcsolatot: visszautasíthatják a szeretetet, amikor az anya kezdeményezi azt, de máskor meg a saját feltételeik szerint követelhetik meg azt. Ezen gyerekek számára a kontroll megtartása a biztonságérzetüket fokozza, mert minden kétséget kizáróan azt tanulták meg, hogy nem számíthatnak másokra abban, hogy vigyázzanak rájuk.
Ugyanígy, a gyerekek általában korukhoz képest túlságosan önállóak és fegyelmezettek, és nem keresnek segítséget vagy vigasztalást a szülőknél. Ha valami bajuk van, elfojtják ennek külsődleges megnyilvánulásait, mert nem várják, hogy valaki is válaszolna a sírásukra, vagy nem akarják kockáztatni a visszautasítást. Pl. egészen kisgyerekek is, ha felébrednek, csöndben fekszenek az ágyukban (akár órákon át), és várják, hogy valaki odamenjen hozzájuk.
Önnyugtató viselkedésformákat is találhatunk náluk, mint az ujjszopás, a ringatózás, a fej ütögetése és a maszturbálás. Az önnyugtató viselkedésformák a normál populációban is megtalálhatók, de az elhanyagolást vagy bántalmazást átélt gyerekeknél gyakoribbak, és ők inkább ezeket preferálják a gondozó által nyújtott vigasztalás helyett. Vannak gyerekek, akik agresszíven kerülik a közelséget a mamájukkal, és aktívan visszautasítják őt, mintha azt szeretnék, hogy ne kedvelje őket a mamájuk.
Más viselkedéses jellegzetességek is tapasztalhatók a kapcsolati traumát átélt gyerekeknél.
A szoptatás mint gyógyító erő az örökbefogadásban
Fontos felismernünk, hogy a kihelyezés az örökbefogadó családhoz nagyon stresszteli esemény a gyerekek számára. A gyerekek kötődnek a gondozójukhoz, még akkor is, ha az elhanyagolta vagy bántalmazta őket, tehát bármilyen gondozó elvesztése mindenképp stresszt okoz.
A szoptatás jóval többet jelent, mint puszta táplálást. Az anyatej olyan antitesteket tartalmaz, melyek védik a gyermeket élete első fél évében. Ha a gyermek nem kap anyatejet, ezt a védelmet sem konkrétan, sem átfogóbb értelemben nem kapja meg. Ha a gyermeket nem szoptatják, hiányozni fog neki az anyával való bőrkontaktus, hiányozni fog az a védelem, melyet az anya azzal nyújtana neki, hogy magához szorítja. Ha egy anya nem szoptat, ez azt jelenti, hogy hiányzik belőle a készség arra, hogy gyermekét védje, táplálja, személyesen gondoskodjék róla.
Hogyan hat a psziché a szoptatásra? Csökkentheti-e az anyatej mennyiségét a stressz? Lehet, hogy nem teákra és csodaszerekre van szükség a sikeres szoptatáshoz, hanem valami egészen másra? Ezt a témát járjuk most körbe.
A szoptatásnál mi sem egyszerűbb: az első időszakban minél többet kell igény szerint szoptatni és minden kialakul. Vagy mégsem? Természetesen ez sem ilyen egyszerű. Nagy a szerepe tehát annak, hogy reális képet kapjanak az anyukák arról, milyen a szoptatás, és arról, hol kérhetnek segítséget.
- Ha a szoptatást úgy éled meg, mint egy teljesítményt, egy bizonyítékot arra, milyen jó anya vagy, akkor a nehézségek nagy csalódást okozhatnak a számodra és állandó önmarcangoláshoz vezetnek: „Most jól evett a babám - jó anya vagyok.
- Akinek kevés az önbizalma, nem bízik benne, hogy a szoptatás egyszerű lesz és ő is képes rá, ha pedig bármi gond adódik, akkor képes lesz megoldani azt, az általában mások véleményét kéri, rengeteget olvas, tájékozódik - és folyton bizonytalan. Ha mások véleménye, tanácsai, tippjei alapján akarsz eligazodni, azzal még jobban összekavarhatod a dolgokat.
- A stressz nem feltétlenül rossz dolog, lehet jó is. Önmagában az aktív életmód nem lehet gátja a szoptatásnak, kivéve persze, ha vállalhatatlan, a baba korának nem megfelelő tempót próbálsz erőltetni. Maga a szoptatással, az anyatej mennyiségével, a baba hízásával kapcsolatos aggódás is okozhat stresszt: „Most miért sír? Biztosan még éhes.
- Talán sokak számára furcsa erről beszélni, de a szoptatás intim együttlét és bizony manapság sok nő számára furcsa és ciki ez a fajta kapcsolat.
A stresszt érdemes elkerülni a szoptatás alatt, mert az hosszú távon az anyatej csökkenéséhez vagy elapadásához vezethet. Sokat segíthet, ha a kismama beismeri önmagának a nehéz helyzetét, és segítséget kér a családtól és a barátoktól, hogy lehetősége legyen pihenésre, kikapcsolódásra is az újszülött ellátása mellett.
Az első gyermek megszületésével a család, de legfőképp az édesanya élete gyökeresen megváltozik, felborulnak a mindennapjai. A szülés utáni időszakban gyakoriak a hormonváltozással járó hangulatingadozások, előfordulhat depresszió, szorongás, amit a kialvatlanság csak tovább fokozhat. Ha van már egy gyermek, lelkiismeret-furdalása lehet az édesanyának azért, mert nem tud már annyit foglalkozni a nagyobbik csemetéjével. A dolgozó anyáknál még tovább mélyítheti a feszültséget, ha a munka közben még fejni is kell.
Ez az időszak nagyon sok feszültség forrása lehet az édesanyának, ami károsan befolyásolhatja a szoptatást, hiszen a tejmennyiség csökkenéséhez vezethet, ami viszont további stresszt okozhat. Előfordulhat az is, hogy emiatt a tej mennyisége csökken.
Örökbefogadó anyák és a szoptatás
Örökbefogadó anyukák is képesek tejet termelni, ha rendszeresen fejnek és közben a babára gondolnak, és a szoptató anyukák nagyobb mennyiséget fejnek úgy, ha közben a babával együtt töltött. Sok anya tudja azt is, hogy gyakran elég csak a babára gondolnia és megindul a tej.
A testközelség és az ösztönök szerepe
A legjobb módja annak, hogy a baba és az anyuka is rátaláljon az ösztöneire: a testközelség. Az első napokban különösen nagy szükség van arra, hogy az anya érezze a baba közelségét és az újszülött is az anyáét, hiszen ilyenkor ismerik meg egymást.
A szoptatás intim környezete
Különösen az első időkben fontos, hogy ne legyen más ott, amikor szoptatsz, ne menjen a tévé, ne szóljon a rádió stb. Találd meg azt a testhelyzetet és szobát, ahol a leginkább csak egymásra tudtok figyelni.
Noha a szoptatás, a tejelválasztás testi folyamat IS, a lelki tényezőknek legalább akkora szerepe van az anyatej-termelésben és a szoptatás sikerében, mint a testieknek.
A D-MER egy nemrégiben felismert állapot, mely a szoptató édesanyákat érinti. Jellemzői lehetnek a hirtelen szorongás, illetve negatív érzések, érzelmek, melyek közvetlenül a tejleadás előtt jelentkeznek, és nem tartanak tovább néhány percnél. Ez a reakció megfigyelhető fejéskor, szoptatáskor, vagy spontán tejleadáskor is (amikor a tej megindul anélkül, hogy az anya éppen szoptatna vagy fejne).
Kutatások azt mutatják, hogy a D-MER-nek élettani, nem pedig lelki oka van, ami azt jelenti, hogy nem múltbéli élmények vagy elfojtott emlékek a kiváltó okok. A D-MER-t a nem megfelelő dopamin-aktivitás okozza akkor, amikor a tejleadó reflex aktiválódik. Néhány édesanyánál csak nagyon enyhén jelentkezik a D-MER. Ők egy ’sóhajként’, vagy ’nyilallásként’ írják le az érzést. Az állapot másik végleteként azonban vannak olyan nők, akik rendkívül intenzív érzelmeket élnek meg, náluk olykor még öngyilkossági vagy önkárosító gondolatok is megjelenhetnek.
Legtöbben a szoptatás első néhány hetében tapasztalják ezeket az érzéseket, melyek a baba három hónapos korára gyakran el is múlnak. Másoknál azonban egészen az elválasztásig jelen van, a gyermek életkorától függetlenül. Előfordul, hogy az idők folyamán a tünetek egyre enyhébbek lesznek, ahogy a baba nő, míg az édesanya hirtelen rá nem döbben, hogy már nem is érzi. Úgy tűnik, hogy az esetek mindig egyediek, nincs egy általános, mindenkire érvényes lefolyása a D-MER-nek. Az egyetlen dolog, ami elmondható, hogy ahogy a baba egyre idősebb lesz (3, 6, 9 hónapos és így tovább), egyre egyszerűbbnek tűnik megbirkózni a tünetekkel.
Azok az édesanyák, akik súlyos D-MER-től szenvednek és a gyógyszeres kezelés mellett döntenek, a kezelőorvosuk segítségével találhatnak megfelelő gyógyszert, amely megemeli a dopaminszintet. A mérsékeltebb, enyhébb tüneteket tapasztalók segítséget kérhetnek laktációs szaktanácsadóktól.
Nem az édesanya hibája a D-MER kialakulása, ez egy hormonális probléma. Még ha úgy is érzi, hogy a probléma a fejében van, higgye el, hogy ez nem igaz - a hormonok a felelősek. Az anyák nem tettek semmit, hogy ezt előidézzék. Nem okolható az esetleges korábbi depresszió, szexuális zaklatás vagy a szülési élmények. Nem azért van, mert az édesanya nem szereti eléggé a gyermekét, vagy mert rossz anya. Az érzés nem a valóság. Senkinek sem kellene elválasztani a babáját, ha úgy érzi, még nem áll készen rá. Mindamellett a D-MER annyira el tudja bizonytalanítani az édesanyákat, és időnként annyira rosszul érzik magukat szoptatás közben, hogy néhányan az elválasztás mellett döntenek. Talán az, ha megérti, hogy a probléma oka hormonális, segíthet némiképp megérteni, vagy elfogadni ezeket az érzéseket. Másokkal megbeszélni a tapasztalatokat, vagy tudni azt, hogy nincs egyedül - ezek is segíthetnek.
Ne felejtse el, hogy még ha Ön esetleg nem is tapasztalja azt a kellemes, meghitt érzést, amit általában a szoptatással kapcsolatban emlegetnek, az még nem jelenti azt, hogy Ön furcsa vagy abnormális - a D-MER hormonális zavar. Ha mégis úgy dönt, hogy elválasztja a kisbabáját, keressen olyan embert, aki megérti és támogatja Önt. Abban az esetben, ha Ön kontrollálhatatlan érzelmekkel küzd, vágyat érez arra, hogy kárt tegyen önmagában vagy a kisbabában, vagy fékezhetetlen dühöt érez, beszéljen valakivel és kérjen segítséget. Az érzelmek rövidek ugyan, de nagyon intenzívek, valóságosnak tűnők és rémisztők lehetnek. VAN megoldás!
Bárcsak senki ne érezne így szoptatás közben, és nem kellene emiatt elválasztania a babáját, ha még nem áll készen rá, de az édesanya és a baba biztonsága a legfontosabb.
A mell, mint szexuális szimbólum és a szoptatás, mint obszcén tevékenység. A rendszerváltás előtt Magyarországon a szoptatást általánosan obszcén, megbotránkoztató dolognak tartották, társult egy idegenkedő hozzáállás a témához. Csak és kizárólag zárt ajtók mögött, otthon elfogadható tevékenységnek tartották, és leginkább nők között lehetett beszédtéma.
László Magda és Pikler Emmi Anyák című könyve jól példázza mindezt: a kötet tiltja a csecsemő puszilgatását, a csecsemő utcai ruhában kézben tartását, a baba éjszakai szoptatását az első hetek elteltével, a felhúzott inggel szoptatást, illetve a szoptatási kérdésekben csakis egészségügyi dolgozóra szabad a könyv szerint hallgatni. A mell, mint szexuális szimbólum jelent meg, a gyermek táplálását szolgáló rendeltetése akkoriban háttérbe szorult. Ezzel szemben a tápszeres etetés praktikusnak és könnyen kezelhetőnek tűnt, mindenféle „szégyellnivalót” nélkülöző megoldásnak tartották.
A felsorolt útmutatások ma már korszerűtlennek számítanak, mégis sok esetben a gyermekorvos és a védőnő is hasonló elavult tanácsokkal látja el a kismamákat. Megfigyelhetjük, hogy ezek az elképzelések a mai napig érezhetőek a köznyelvben és a gondolkodásmódban is. A szoptatással kapcsolatos ismeretek teljes egészében hiányoznak az alapoktatásból és a középfokú oktatásból, ráadásul a 2000-évek közepéig az anyákkal kapcsolatba kerülő egészségügyi dolgozók oktatásából is kimaradt ez a szakismeret.
Változások kora - fellazuló értékek. A 90-es évek közepétől a házasodási hajlandóság általánosan csökkenni kezdett, illetve későbbi életkorra tolódott. Egyre nagyobb számban jelentek meg a házasságon kívüli együttélési formák (pl. hosszantartó élettársi viszony). A tudatos gyermektelenség és a szingliség is vállalt értékké vált. A hagyományos családi élet felbomlott, és a válások száma is igen megnőtt. A KSH 2016-os adatai szerint a válások száma már akkoriban 16 952 volt.
A jelen kor nem mutat fel a családok és a fiatalok számára nagy általánosságban elfogadott értékeket, mely alapján könnyebb lenne életvezetésre vonatkozó döntéseket hozni. Nincs egy vezérfonál, mely útmutatóként szolgálhatna, és ez a káosz a gyermeknevelés és a szoptatás köré csoportosuló kérdések esetén is jelen van.
Szoptatás, anyaság Magyarországon. 2009-es adatok szerint a csecsemők csupán 37,6%-a részesült kizárólagos anyatejes szoptatásban 6 hónapos koráig. Egy 2012-es kutatás szerint az anyák 97%-a képes szoptatni gyermekét, ha helyes információkhoz jut, és kellő támogatást kap a családjától, a közösségtől és az egészségügyi szakemberektől. Tehát látható, hogy a szoptatás elkezdése és időtartama biológiai, lelki és egyéb külső tényezőkkel is összefüggésben áll.
Az első gyermekét váró vagy nevelő édesanyát általában a környezete előszeretettel látja el hasznosabbnál hasznosabb tanácsokkal. A tapasztaltabb nők szüléssel, szoptatással kapcsolatos élményeiket osztják meg, az internetről áradnak a hasznos tippek, és a védőnő is bőven ellátja tudnivalókkal a szülőt. Felmerül a kérdés: kire hallgasson az ember lánya? (Azok az anyák, akik számára kevesebb segítség és támasz áll rendelkezésre még ennél is nehezebb helyzetben vannak, az ő esetükben érdemes intézményekhez, szervezetekhez fordulni.)
Ahogy korábban a cikk kitért rá, az, hogy az édesanya elkezdi-e szoptatni a gyermekét, és mennyi ideig szoptatja, belső és külső tényezőkkel egyaránt összefügg. Shahla, Fahy és Kable 2010-es kutatása szerint az első 6 hónapban meghatározó körülmények lehetnek a következők: Az anya belülről fakadó késztetése arra, hogy szeretne-e szoptatni. Az anya saját szoptatási képességébe vetett önbizalma. Ez azon az érzésen alapul, hogy az anya elhiszi-e magáról, hogy képes-e, tudja-e elég jól szoptatni a gyermekét. A társas támogatás, a támogató környezet: van-e kitől segítséget, tanácsot kérni.
Tehát eszerint a kutatás szerint a szoptatáshoz kapcsolódik egy nagyon fontos belső tényező: az, hogy az anya elhiszi-e, hogy képes lesz szoptatni a gyermekét. Ez a fogalom az énhatékonysághoz köthető, mely Bandura elmélete szerint azt jelenti, hogy az egyén mekkora önbizalommal rendelkezik bizonyos feladatok elvégzése kapcsán. Kingston, Dennis és Sword (2007) kutatása szerint azok az anyák, akik a szoptatási képességükkel kapcsolatos önbizalomhiányról számoltak be, kétszer-háromszor hajlamosabbak voltak arra, hogy az általuk tervezett időnél hamarabb hagyják abba a szoptatást.
A szoptatási énhatékonyság
Gondolta volna? Tekintsünk rá mélyebben erre a szempontra. A szoptatási énhatékonyság. Ertem, Votto és Leventhal kutatása szerint azok az édesanyák, akik már kezdetben sem voltak biztosak benne, hogy két hónap eltelte után még mindig szoptatni fogják a csecsemőjüket, hajlamosabbak voltak abbahagyni a szoptatást a szülés utáni első két hét során. Természetesen nem azt állítjuk, hogy a szoptatás abbahagyásának kizárólag lelki tényezői lehetnek, illetve nem csupán önbizalom kérdése a folyamat. Hauck, Fenwick, Dhaliwal & Butt szerint például a szoptatás idő előtti befejezésének okai között szerepelnek az alábbiak: Elégtelen tejellátás, ami fakadhat biológiai, anatómiai okokból is. Csecsemőhöz kapcsolódó okok: például a baba nyugtalansága, a nem megfelelő súlygyarapodás, reflux (ami miatt túl sokat bukik szoptatás után). Fájdalom és diszkomfort, például mellgyulladás esetén. Amikor az édesanya melléből a kisbaba nem tudja kiüríteni a felgyülemlett tejet, a mell begyullad, fájdalmas, és ez lázzal, csomósodással járhat. Ezáltal a szoptatáshoz kapcsolódik egy rossz élmény, fájdalom, ráadásul a kisbaba, ha nem tud jóllakni, és kiüríteni a mellet, nyűgös, sírós lesz, és összességében az egész szoptatás egy rémálommá válik az édesanya emlékeiben, ami miatt kevésbé szívesen próbálkozik újra.
Érzelmi okok, mint például a szoptatás okozta stressz következtében kialakult depresszió, ami miatt az anya nem tud, és nem is akar már szoptatni, vagy a szoptatás időigényessége miatt az édesanya más táplálási módot választ. Megfelelő tudással, vagy szakember és korszerű szoptatási tanácsadás segítségével ki lehet küszöbölni mindezen problémákat. Nagyon kevés olyan eset van, amikor valóban elégtelen a tejellátás. Az anyatej akkor termelődik, amikor a baba szopizik, és minél többet szopizik, annál több tej fog termelődni. A fájdalom gyakran a rossz technika vagy a rossz mellre tétel, és mellretapadás következménye. Előfordulhatnak organikus okok is, mint a baba lenőtt nyelve, de ez is könnyen orvosolható szakember segítségével.
A szoptatás befejezése
Amikor a szoptatás véget ér. A szoptatás előbb vagy utóbb, de egyszer abbamarad. Lehet később, akár három éves kor körül (mai tudásunk szerint a leválasztódás 2 és 7 éves kor között lehet), vagy akár egészen korán, néhány hetes korban. Alakulhat ez a befejezés természetes módon, úgymond elegendő idő után, amikor a baba kezdeményezi a szoptatás abbamaradását, vagy lehet egy fájdalmas, nehéz leválás, amikor stresszes, és érzelmileg megterhelő szakasz તરીકે marad meg mindkettejük számára.
Az anyatej (akár saját akár más anyától való anyatej) rendkívül hasznos táplálék a gyermek számára, optimális a gyermek növekedése és fejlődése szempontjából, védelmet nyújt az akut fertőző betegségekkel szemben, csökkenti az allergia és a fiatalkori cukorbetegség esélyét, a nagy kockázatú, hajlamos gyermekeknél hosszú távon védelmet nyújt a magas vérnyomás és az elhízás ellen. Ha a szoptatás abbamarad, az anyának fontos tudnia, a teje bármilyen kis mennyiségben is hasznos és értékes táplálék, és ha akár egy picit is, de adjon a babának belőle az egyéb táplálék mellett.
A szoptatás nem csak az anyatej tápértéke miatt fontos tevékenység. A baba és az édesanya gyengéd, összehangolt, intim együttlétéről is szól. Ebben az együttlétben a csecsemő számára létrejöhet egy biztonságot adó, megnyugtató légkör, mely az érzelmi fejlődésének fontos alapköveként szolgálhat. Ezekben a megosztott percekben lényeges az anya babájára hangolódása, ellazult, de fókuszált figyelme, melyben teljes elfogadással kaphatnak teret a gyermek igényei.
Tápszerre áttérés egyenlő érzelmi törés? Azoknak az édesanyáknak sem kell megijedniük, akiknek tápszeres táplálásra kellett áttérniük valamilyen okból kifolyólag. A meghitt, szeretetteljes együttlétet megélhetik akkor is, amikor cumisüvegből, tápszerrel etetik gyermeküket. Fontos, hogy a nyugodt körülmények, és az ellazult állapot ebben az esetben is adott legyen. A kisbabát maguk felé, a testük felé fordítva etessék, ezáltal közel lehet a pici az anya szívéhez, és létrejöhet egy kellemes, bensőséges buborék, akárcsak az anyatejes táplálás esetén. Fontos, hogy az édesanyák váltogassák a kartartásukat, hiszen ez segíti a gyermek szem-kéz koordinációjának a fejlődését is.
Összességében elmondhatjuk, hogy a szoptatásról még mindig keveset kérdezünk és keveset beszélünk, pedig fontos téma. Akár többgenerációs félelmek, frusztrációk, szégyen vagy kudarcos szoptatási élmények válhatnának kimondhatóvá és feloldhatóvá, ha többet kommunikálnánk róla. Fontos, hogy az édesanya támogatásra és nyitott fülekre találjon kétségei megosztásakor, és ne kelljen az ítélkező reakcióktól tartania.
tags: #szoptatasi #nehezsegek #lelki #okai